Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1963. december Xéptk A NADRÁG című komédia előadásából várnak még rá _ , ft; öijgpft, és .;•. igen V. „ fontos ruhada- z\rabjára.,» tfct^iftfcr^ifoiiri-iöy «* .U /■íaMwtoWIÍÍBI^ (FUlár István) Tisztázzuk a helyzetet! A bosszúból vízbe merített nadrág szárítás közben elégett. Berta boldog, hogy így, még ha botrány árán is, de kedvese vele tölti a napot. Sőt! Hova tud moccanni a teremtés koronája nadrág híján? Tudni éppen tud, ha elég leleményes, és Kadó igazgató igazán találékony ember, ha jó híréről, karrierjéről van szó. Az asszonykérőbe jött Seress Laci nadrágja szűk ugyanaz igazgató kartársnak, a tulajdonos sem adja kölcsön valami szívesen ezt a ruhadarabot... í’”,,ár István és Holl Já nos) Radoné jól sejtette, hol talál »elveszett« férjére. Siet Holtaiért, az szb-íitkárért, hogy leleplezze a magát még ebben a világos szituációban is mentegető férjet. Ám Holtaiban azon nyomban kialszik a harci tfiz, amikor Radó figyelmezteti egy korábban írt levelére, amelyben vezető embereket rágalmazott meg. (Fillár István és Tóth Béla) Évi 200 000 forintos költség- vetéssel dolgozik a Barcsi, Járása Művelődési Ház. Ebből az összegből több mint 100 000 forintot magának kell előteremtenie. Az anyagi megterhelés tehát nem mondható éppen kicsinek. Miért? Mert a művelődési ház csupán a film- és a színházi előadások, táncmulatságok terembéreiből, bábelőadások, valamint a balett és zeneiskola bevételeiből gazdálkodhat. Ezekből az anyagi forrásokból él. Teszi pedig ezt anélkül, hogy a község, a járás kulturális életének góca, fellegvára volna. A Barcson megkérdezettek java, mondhatni a többsége elégedetlen a művelődési ház tartalmi életével. A zöm kevésnek tartja azt, amit ez az intézmény az emberekért tesz. A nyilatkozók egészen kis hányada viszont nem is tanúsít érdeklődést a kulturális események iránt. Belenyugszik az esemény tclenségbe, mert kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi történik a művelődési házban. A járás és a község vezetői elfoglalva gazdasági szervező tennivalóikkal, ezideig kevés gondot fordítottak a népműve lésre, a művelődési ház tartalmi munkájának irányítására, ellenőrzésére, támogatására és a számonkérésre. Hiszen, ha e kötelezettségeiket a párt kulturális határozatainak szellemében teljesítették vplna, akkor most nem kellene szólnunk a járási székhely kulturális életének, a népművelés erőinek szétaprózottságáról, arról, hogy míg irányelvek garmada hangoztatja az egységes művelődésügy kimunkálásának fontosságát, addig Barcson ahány dudás, annyi csárda. Sőt, maholnap több a dudás, mint a »muzsikálásra« alkalmas csárda. A művelődési ház igazgatójának, Szerecz Józsefnek a munkája ellen a korábbiakban kifogás merült fed. Most már nehéz lenne ítéletet alkotni, hogy ki miért hibáztatható, vonható felelősségre. Egy azonban bizonyos! A haraszt nem magától zörgött, hanem a fokozott igények, a realitás szelei zörgették.-Azt kérve, követelve, hogy frissebben, ötletesebben adjon többet a művelődési ház a község lakosságának az esetenkénti színházi és filmelöadásoknál, táncmulatságoknál. Sokan a bírálók közül abbeli reményüket fogalmazták meg, hogy elkényelmesedtek a művelődési ház függetlenített vezetői. Mások fáradtsággal magyarázták a »se nem oszt, se nem szoroz« állapotok meg- gyökerezését. Sok igazság van ebben. S az igazság alapján joggal marasztalhatok el a megbíráltak. De elmarasztalhatok azok is, akik bár jól látták, hogy mind szegényesebb lesz a művelődési ház élete, mégsem léptek közbe. Akkor sem, amikor a művelődési ház irodalmi színpada felbomlott, más gazda után nézett, s akkor sem, amikor kiváltak a művelődési ház kötelékéből a színjátszók. Voltaképpen ez az esemény jelentette a szétaprózottság kezdetét. S még valami, Vértes György, a járási könyvtár vezetője, a község népművelési ügyvezetője — korábban a művelődési hjáz igazgatója — a vezetése alatt álló színjátszó csoportot átvitte az fmsz védőszárnyai alá. Azért, mert a művelődési ház mostohán kezelte a csoportot. Ráadásul mindkét részről személyi elleníj^tek akadályozták az egyseges együttműködést! A látszólag nyugodt felszín alatt ez a kiválás és a későbbi események tovább mélyítették az ellentéteket. Az egyre egészségtelenebbé váló körülmények között, a személyi ellentétek nyílt vagy burkolt csatározásaiban szétfolytak az erők, s veszendőre kárhoztattak a még oly becsült képességek is. Mit mondanak a járási tanács művelődésügyi osztályának illetékesei? Néhány hónappal ezelőtt még ezt vallották: — Türelem, az idő mindenre ad orvosságot. Szerencsére rádöbbentek azóta arra, hogy valamit tenni kell. rendezvényeket terembór ellenében fogadó intézmény lett, nem pedig a mind szélesebb hatósugarú kulturális élet központja, az egész járás népművelésének hajtómotorja. A »jobb későn mint soha« elve alapján végre sort kellene keríteni arra, amit maguk az érdekelték is sürgetnek éjeképpen: — Üljünk össae, tisztázzuk a helyzetet. Kössünk gyümölcsöző szövetséget mindazokkal, akik hajlandók tevékenykedni. S ha már kimondtuk a á-t, következzék a bé is. A jelenség nem új. Szembe kell vele nézni. Mire gondolunk? A jár rósz székhely értelmiségének elszigeteltségére. Barcs nem szűkölködik a szakemberekben. Orvosok, mezőgazdászok, jogászok, mérnökök, pedagógusok szép szómmal élnek, dolgoznak itt. De mennyiben élik a község társadalmi életét? Hány értelmiségi a tagja nemcsak papíron, hanem valóságban például a község kulturális bizottságának? Megalakították ugyan a TIT-klubot, s az korábban példásan működött, de hatását tekintve nagyon »belterjesen«. Nem ösztönzött ez a saját érdeklődési területén belül aktív közösség arra, hogy az értelmiségiek tevékeny részt vállaljanak a közMi a művelődési háztól eltá- sés?' kulturális életében. Nem volodók álláspontja? — Máj mi megmutatjuk, hogy lehet dolgozni a művelődési házon kívül is! Az intézmény igazgatója, Szerecz József: — Nincs tragédia! Helyiség hiányában úgyis hozzám jönnek műsoraikkal a »szakadá- rok«. Van mindenkinek véleménye a község kulturális életének gondjairól, ítélete a személyeskedésbe veszők magatartásáról, arról is, hogy ki végez hasznos munkát, és kinek kellene megváltoznia. Csupán az a baj, hogy hiányzik a nyíltság, az elvtársi, baráti őszinteség. S míg ezek hiányoznak, kiki a maga mesterségét folytatja, a maga gesztenyéit süti. Időnként, hogy »tisztázza« magát, elveket hangoztat. A népművelési munkások számára nagy feladatot szabott meg a VIII. pártkongresszus: megtanítani az embereket szocialista módon élni, gondolkodni. De vajon alkalmas-e a barcsi kulturális élet irányítóinak körében kialakult légkör arra, hogy a népműveléssel foglalkozók a tömegek tanítói legyenek? Valaki azt mondta, hogy »csöndes fojtogatás folyik« Barcson a népművelők körében. Lassan már az egész község szemtanúja lesz a torzsalkodásnak. És szenvedője is. Mégsem léptek közbe az illetékesek határozottan. Nem emeltek szót a szétaprózottság ellen. Belenyugodtak abba, hogy a nagyon is összetett hivatásé járási művelődési ház külön, együtt a tömegekkel. Beszélgettem olyan értelmiségiekkel, akik mindössze »néhány táncmulatság alkalmával fordultak meg a művelődési házban. Az elszigeteltség párosul a közönyösséggel is. Egy példát erre. A művelődési ház vezetője szükségét érezve annak; hogy új színjátszó csoportot hozzon létre, néhány pedagógust is fölkért közreműködésre. Elutasítással találkozott. Az indok: — — Elfoglaltak vagyunk. Elgondolkodtató viszont, hogy a pedagógus szakszervezet hívására már nem feleltek . nemmel. A pedagógusok Kál-1 lai István Kötéltánc című színművének bemutatását határozták el. A gazdát változtatott színjátszó csoport a Gül baba előadását tervezi. Egyébként a ktsz irodalmi színpadának tagjai az fmsz színjátszó csoportjának tagjaiból verbuválódtak. A körülményekbe való belenyugvás mellett nem volna meglepő, ha ugyanezekkel az emberekkel találkoznánk mondjuk a Vörös Csillag Tsz valamelyik megalakulandó művészeti csoportjában. Ha ugyan hajlandók lesznek a harmadik gazda szolgálatára is. A perspektíva veszedelmes. Mielőtt ilyen távlatok nyílnának meg Barcson, az illetékes járási vezetők nyújtsanak segítséget a kulturális élet helyzetének tisztázásához, más mederbe való tereléséhez. László Ibolya A karmesterek nesztora Pierre Monteux, a 87 éves svájci karmester, a. Londoni Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója december 13-án Beethoven V. szimfóniájának vezénylése közben a londoni Royal Festival Hallban rosszul lett és összeesett; mintegy 10 percig tartó szünet után visszatért a karmesteri emelvényre és végigvezényelte a művet, majd a műsoron szereplő három más művet is. ősi feíRai mezőgazdasági szerszámokról Liu Hszien-csou professzor, a pekingi Csinhua egyetem tanára nemrégiben vastag kötetben adta ki ősi kínai mezőgazdasági szerszámokról szóló tanulmányát. A 192 képpel illusztrált mű módszeresen tárgyalja az összes ősi k.nai szerszámokat, amelyeket a föld megműveléséhez, a vetéshez, öntözéshez, aratáshoz, a gabona feldolgozásához használtak. A szerszámok közül nem egyet sokszáz, sőt egy-két ezer évvel hamarább ismerték és használták Kínában, mint a világ bármely más részén. így például már több mint 3 ezer évvel ezelőtt ismerték az igavontatású szerszámokat. Ekevasat bronzból már a nyugati Csou dinasztia idejében (j. e. 1200—800-ig) haszn^Itik; i. e. a n. században közhasználatú volt Kínában egy háromso~os »vetekén*«, amely szabályozta a vetésre kéri" lő mag menny s égét, barázdát váH és be is takarta az elvetett magot. Meghalt az első angol „víg özvegy« Hetvenhat éves korában hosszú betegség után elhunyt Lily Elsie angol operett primadonna, aki 1907-ben Lehár Víg özvegyének angol nyelvű bemutatóján óriási sikert aratott. Azóta Lily Elsie 778 előadáson énekelte Glavary Hannát. Egy fodrász hivatása áldozata lett Milan Siskovíc • belgrádi női fodrász a napokban egyik este bezárta az üzletét, de elhatározta, hogy még szundit egyet, mielőtt hazamegy. Másnap halva találták üzletében: megfojtotta a füst, mely azátal keletkezett, hogy egy vendég cigarettavéget dobott a női hajjal szinültig megtöltött gyűjtőládába. ß jVJ Á€9 Itt vége a történetnek? Kibékül a két asszony, és a jótékony idő fátylat borít végképp az eseményekre? Ami azt illeti, e pillanatban a kanálnyi borsóleves csakugyan a csatabárd eltemetését ígéri, de várjunk csak türelemmel, mert van folytatás... ftalmár Zsóka és Szlonka Márta) A veszekedésre az szolgál- tatott okot, hogy a dirit nem választották meg küldöttnek a horgászok értékez- letére. Zengett az iroda, úgy üvöltött a diri, pedig különben nagyon nyugodt ember volt. Az > előszobában a titkárnő kezé- 1 ben a tálcán összekoccantak a ! felcetekávés csészék, már vinni ) akarta befelé a nedűi, mielőtt I kirobbant a vihar. Vissza is ’ fordult az ajtóból, nem jó é ilyenkor belépni, még feketéivel sem. 4 Pillanatnyi szünet követke- fzett, aztán Somkóró vékony, kissé ijedt hangját lehetett } hallani: » — De igazgató elvtárs, mi \ igazán nem akartunk rosszat. J Tetszik tudni, nem akartuk el- i rontani a vasárnapját. Ugyan- 4 is vasárnap lesz az értekezlet, és nem is Pesten, hanem a tassi / zsilipnél, ugyanit mindjárt horgász versenyt is rendezünk. S oda csak nagy nehézségek árán lehet eljutni. A tanyába, ahol a gyűlés lesz, nem is vezet út. A szántáson, egy keskeny, alig barázdányi csapáson lehet oda jutni. Kocsival arra nem is járnak... — Maga ne féltsen engem — dörrent megint a diri erőteljes baritonja. — Ha maguk kibírják, kibírom én is. Talán én nyamvadtabb vagyok, mint maga? Tud maga egymás után tíz fekvő támaszt csinálni, úgy, hogy utána ne is lihegjen? Mert én tudok. S utána nem is szusszanok. Ide süssön... Néhány pillanatig csend, mintha elült volna a vihar, de aztán megint csak a diri mondja; — Na, mit szól ehhez? Somkóró a torkát köszörüli, hümmög, de aztán ha lehet még félénkebben, mint előzőleg megszólok — S tudja, igazgató elvtárs, arra is gondoltunk, hogy úgyis lemondana. Hiszen megválasztották a gombkötők országos értekezletére, a pengefenők központi ünnepségének elnökségébe, a kerületi bélyeggyűjtő tanácskozásra, az üzemi sakk-körök országos választmányának előkészítő értekezletére, s mindezt lemondta, pedig ezek hétköznap voltak és a fővárosban... A levegő villamossággal telített. Most, most történik valami. Ilyen szemrehányást tenni, ilyen érveket felsorakoztatni. Uram isten, mi lesz ebből. Tj'bben a pillanatban már csattant is az igazgató hangja. — Maga szerencsétlen Somkóró. Hát maga nem jött rá, ha nem hívnak meg, nem tudom lemondani a részvételt. S tudja milyen jó dolog ez... Rókus Sándor Irodalom — indexen! E. Gordon professzornak, a Yale egyetem tanárának vezetésével a tan árok égj csoportja brossurát adott ki. , »A diákoknak az olvasáshoz 1 való joga« címmel, amelyben < tiltakoznak az ellen, hogy < »az Egyesült Államokban , erősödnek a megszorítások, \ hogy megakadályozzák a dia- j kokat az értékes és fontos ' könyvek elolvasásában«. A , különböző intézményeknél a 1 leggyakrabban feketelistára 5 került írók között szerepel 5 Hawthorne, Thomas Wolfe, £ sőt helyenként még Shakes- ; 5 peare, Thomas Mann és { | Whitman is. ; I ' Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin i*. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP lapkiadó v Állal at IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapr;; U Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár, Latinka S. tt* C
