Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-22 / 299. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, IMS. feemtlw Így »fémjeleztek« nemrégiben Kaposváron egy nagyon hasznos, de szomorú véget ért akciót, amely a hallatlan siker ellenére is csak keserűséget és bosszúságot hagyott maga után. Az akció nem új keletű, sokszor volt már hasonló városunkban is, és mindig nagy odaadás, lelkesedés jellemezte. Most azonban rongyos ügynek-'’ bélyegezték a népgazdaság számára oly fontos romgygyűjtést, amellyel a Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat a gyermekekhez, az általános iskolákhoz fordult. Ugyan miért? Nagy a tét Rongyos ügy Az általános iskolák között — a városi művelődésügyi osztály buzdítására és jóváhagyásával — versenyt indítottak. Az ösztönző egy 5200 forintos televízió volt, melyet a rongygyűjtésben legjobb eredményt élért iskola vehetett birtokába. A körlevelet mindenki elolvasta, s mindenki értette az akció népgazdasági jelentőségét is. Szerintem ez az egyetlen magyarázata, hogy iskoláink várakozáson felöl 177 mázsa rongyot szed-*'v' tek össze a verseny időszaké- J ban. Persze hajtott, sarkallt a, televízió is, és azok az ajándékok, amiket jórészt felelőtlenül ígérgettek a verseny lebonyolítói. A baj ott kezdődött, hogy «em dolgozták ki pontosan a feltételeket, több olyan űr tátongott, amely veszélyeztette? a verseny tisztaságát, s ké-■ sőbb bonyodalmakat okozott. Ebben követett el alapvető hibát a MÉH, vagy ha úgy tét-, szik, szerződött alkalmazottai.. hoz, ha tudóiénak róla. A szervezők azonban nem mindenhol mondták el, hogy az iskola úttörőcsapata is megkaphatja például a szervezésért járó jutalékot. A külső szemlélőnek tehát meglépő volt, hogy a város hét iskolájából mindössze kettő válCalta a gyűjtés lebonyolítását (begyűjtés, mérés, tárolás), s a többi »önként« lemondott két- háromezer forintról, amit táborozásra, kirándulásra lehet fordítani. Lemondott? Több igazgató a MÉH vezetőinek tiltakozása ellenére is állítja, hogy ilyen lehetőségre nem hívták fel a figyelmüket. így olyan helyzet állt élő, hogy például a Bartók Béla iskolában, ahol a gyerekek több mint 50 mázsa rongyot gyűjtöttek, s a szervezést kétségtelenül az iskola nevelői látták el, a MÉH szervezője egyetlen napi munkával (amennyiben munkának nevezhető a mérés megszemlélése) 3500 forintot vágott zsebre. Ugyanez, történt, ha kisebb összegben is, a Gárdonyi iskolában és másutt. Senki sem sajnálja a szervező 3500 forintját, ha erkölcsileg kifogásaim vannak is ellene. A szemléletet azonban bírálni kell, mély ilyen fura helyzetet teremtett... Ajándék vagy csalétek A szervezők értenek a gyermekek nyelvén. Elmondták, hogy akik 30 kilón félül gyűjtenek, azok kapnak egy mágneses zsebsakkot, akik 25 kilón felül, azok töltőtollat, gombfocit stb. Ez még jobban felcsigázta az érdeklődésit, s nyomában még nagyobb lett a gyerekék csalódása. A verseny végén ugyanis kiderült, hogy az ajándékokból csak egyet hoztak, s azt az kaphatta meg, aki 30, illetve 25 kilón felül a legtöbbet gyűjtötte. A szó és a tett tehát nem egyezik. A MÉH vezetői nem tarka mmk isilösrilií ,0^ hogy ilyen ver történhetett, szerintem egyszerűen nem tudtak róla, A szervező azonban beismerte baklövését azzal, hogy utólag még két sakkot vitt a Bartók iskolába. Ez a módszer tehát — mondani sem kellene — lejáratta a versenyt ... Hibás volt az az elképzelés is, hogy a gyerekek nemcsak az iskolába, hanem a MÉH telephelyeire is leadhatták a rongyot. Ez visszaélésekre adhat lehetőséget, nem kevésbé az, hogy a határidő lejárta után egy-két nappal számoltatták eil az iskolákat. Ugyan miért nem lehetett egyöntetűen, átgondoltan szervezni a versenyt? Miért nem lehetett megőrizni tisztaságát...? Megemlékezés az Internncionálé szerzőjéről Franciaországban több sajtó- orgánum és szülővárosa, Saint- Denis megemlékezett Pierre De- geyter-ről, az Intemacionálé szerzőjéről halálának 30. évfordulója alkalmából. A lille-i esztergályos tagja volt egy munkáskórusnak, ő maga is gyermekkart szervezett, és számos kisebb zenedarabot komponált. Halhatatlan forradalmi énekét 188S-ban irta ogy munkás dalkör vezetőjének felkérésére. Müvét 1899-ben ismerte el himnuszává a francia szocialisták kongresszusa. Degeyter harminc évig mint lámpagyújtogató kereste meg kenyerét, utolsó éveiben a Kommunista Intemacionálétél kapott támogatást. Temetésekor ötvenezren kisérték el utolsó útjára. Harmóniámat a szülővárosában létesített Degeyter-múzeumban őrzik. Kié a pénz ( A Budapestről városunkba szerződött három »kipróbált« szervező végigjárta az iskolákat, s elmondta a feltételeket. Már ahol elmondta. A rendelkezés értelmében a gyerekek 80 fillért kapnak a rongy kilójáért, s akik szervezik, le-, bonyolítják a gyűjtést, 70 fillért. Morális szempontból vitatkozni lehet a rendékezés- sel, fura ugyanis, hogy aki végigjárja a házakat, egyszóval produktív munkát végez, az mindössze tíz fillérrel kap többet, mint aki elrebegi, hogy "gyűjtsenek, gyerekek«, de próbáljunk most belenyugodni ebbe. Hisz voltaképpen a 70 fillérekből is a gyerekek juthatnának különböző ji Erkölcsi vereség Az értékelés a városi tana- i csőn zajlott le. Iskclaigazga-' tők és a MÉH vezetői ültek az asztalok körül, és szinte vég nélkül folyt a vita. Egy rossz emlékű börzén éreztem magam, elkeserítő látvány volt. Grammokon, dekákon múlott az elsőség, grammokon folyt a vita, érvek és ellemér- yvek csattantak, hol ez, hol az iállt föl az asztaltól elveszítve ’ önuralmát, s kifejezésre juttatva jogos vagy jogtalan fel-' háiborodását * íme: az akció sikerült. 177 f mázsa rongy, szép eredmény. "A Rákóczi iskolában 5,76, a Gárdonyiban 5,65, a Bartókban 5,25 kiló az egy tanulóra eső átlag. Szép és dicséretre méltó. Erkölcsileg azonban {csődöt mondott az akció. Valaki megjegyezte: rossz kereskedő az, aki úgy engedi el a vevőt, hogy soha többé ne legyen kedve visszatérni ... Hallgattam a vitát, és szégyelltem magam. Szégyelltem azért, hogy iskolaigazgatók ilyen hiábavalóságokkal töltik fél napjukat, hogy kénytelenek gramm rongyokon töprengeni, összeadni és kivonni,^ vitatkozni vég nélkül — a rongyon. Nem hiszem, hogy ez népgazdasági érdek... Az iskolában oktatás, nevelés folyik, a rongygyűjtés nem iskolai feladat. Egyetérthetünk azzal, hogy az igazgatók, nevelők buzdítsák a gyerekeket, felhívják figyelmüket a gyűjtés fontosságára. De semmi szükség nincs arra, hogy iskoláink — népgazdasági érdekre hivatkozva — a rongygyűjtés ltelephelyeivé váljanak. Még \ akkor sem, ha televízió jár ér- í lodát rendeztek be az átutaz Nyikoláj Tolsztoj 27 éves londoni orosz nyelvtanár, Lev Tolsztoj közvetlen leszármazottja, közölte az újságírókkal, hogy a napokban hozzáfog nagy nevű őse Háború és Béke c. regényének átdolgozásához, mert véleménye sok mindenben nem egyezik Lev Tolsztojéval. Milyen szerencse, hogy Cervantes, Shakespeare, Goethe leszármazottai nem élnek már! V © Igor Stravinsky, a világszerte ismert orosz származásig, Amerikában élő zeneszerző a közelmúltban Moszkvában járt. A neves zenészt Hruscsov miniszter- elnök is fogadta. Stravinsky, később újságírókkal beszélgetve beszámolt a fogadás részleteiről: — Mindjárt kezdetben megmondtam Hruscsovnak, hogy nem kell feltétlenül a zenéről beszélgetnünk, így hát a taskenti gyapotipar problémáiról társalogtunk. ... Fiatalok szállodája Stockholmban külön szálAz ómama segítőtársa te cserébe..« zó fiatalok számára. A fiatalok szállója nem sokban különbözik a többi világvárosi hoteltől, csupán néhány fölirat jelent újdonságot. Az egyik így szól: »Kérjük ■ amerikai vendégeinket, legkésőbb hajnali két órakor feküdjenek ágyba.« A másik fölirat a németeket figyelmezteti, hogy ne keljenek föl reggel hat óra előtt, a harmadik az olaszoknak szól, és arra inti őket, hogy este 10 óra után ne énekeljenek. A legerélye- sebb felhívást a hazai fiatalokhoz intézte a szálloda vezetősége. "Kérjük a svéd ifjakat, ne is kíséreljék meg, hogy leányokat csempésszenek a szó- bájukba!" ... Mire jó a próba... Pat Boone, a világszerte ismert amerikai énekes nemrégiben fejezte be a Nagy attrakció című film forgatását. Pat Boone a film egyik jelenetében alaposan megpofozza partnernőjét, May Zetterlinget. A film felvételeinek befejezése után a világhírű énekes így nyilatkozott az újságíróknak. — Legjobban a pofozó jelenet tetszett. Annál is inkább, mert a próbán tizenkétszer meg kellett ismételnünk a verekedést. Azt hiszem, megértenek, nyolc éve vagyok házas, jól esett egy kis felüdülés. Lil Dagover, a némafilmek hajdani nagy csillaga rendszerint előkelő »nagy dámákat« játszott a filmeken. Emlékirataiban így ír: »Az erény valóban csodálatot kelt, szerelmet azonban soha sem!« Sophia Loren egy újságírónak adott nyilatkozatában így panaszkodik a divat szeszélyességéről: — A divatkreátorok összetévesztik a szoknyát a színpad függönyével. Hol feljebb, hol lejjebb eresztik, ahogy éppen kedvük tartja. •Jávori Béla A z új postás keresi egy kicsit a címzettet, mert az ajánlott levélről, amit kézbesíteni akar, lefelejtették az ajtószámot. Szerencséje, hogy kevés lakás van az első emeleten, így aztán hamarosan megtalálja az ajtót, melyen apró réztáblácska csillog, rajta a név: Tobak Ferenc, a foglalkozás is: elektromérnök A postás bólint, mintha köszöntévé a névtáblát, aztán megnyomja a csengőt. A csengd élesen berreg. Feri a rekamién heverészik, és Erzsire gondol, amikor fel- WW&ZtjCL — /tt van! — Idáit fel félig hangosan, úgy, ha öröm lobban m szóban. Rohan ajtót nyitni, és... és nem Erzsi, hanem egy fiatal, kerekarcú postás mosolyog rá, szemmelláthatóan élvezi a mérnök úr zavarát. — Nem engem tetszett várni, mérnök úr? — És kacsint is, mint aki tudja, hogy miről van szó. — Ami késik, az nem múlik, kérem, mindenesetre egy aláírást kérek, ide ni, ebbe a rovátkába, mert ajánlott levelet hoztam. Feri gyorsan odafirkantja a nevét, átveszi a levelet — anyuka irt! — az új postás szalutál, és elmegy. Cietve bontja a borítékot. »Kedves Ferikém! Tudatom veled, hogy jól vagyunk. Apád is megvan. Nagy újság van ám erre mifelénk, Ferikém! Gyárat építenek a község mellett, olyan nagy gyárat, hogy két év is beletelik, mikorra elkészül. Már mostan is sokan dolgoznak rajta. De nem is ez a legfontosabb, kis- iKan, hanem az, amit Dobos Marci, az elnökünk mondott a múltkor, a közgyűlés után. Azt mondta a Marci: Hallja-e Juliska néném, ugye elektromos mérnök a maga fia Pesten? Az bizony — mondtam én. Miért nem ír neki, hogy jöjjön le ide, az új gyárba? Ahogy hallom, elektromos mérnököt keresnek. Hát még nincs is gyár, csak épül — mondtam a Marcinak. De 5 csak erősködött, hogy biztosan tudja, máris kell nekik az elektromossági szakember. Mérnök. Drága Ferikém! Tudom én, hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pár napra, aztán nézd meg, hátha megtetszene ez a hely. Milyen jó is lenne, ha velünk lehetnél! Apád is annyit emleget! Vagy talán beleszerettél valami pesti kislányba? Annyi baj legyen, fiam. Ha ráér, hozd el magaddal, neki is lesz helye arra a pár napra. Nagyon várunk, gyere haza minél előbb. Szerető édesanyád.« ényelmesen hátradől a karosszékben, és megtelik a szíve melegséggel. Régen járt otthon, aztán tényleg, a gyárra kíváncsi lenne, meg az Űj Föld-beliekre is. Nyílik a tavasz, szép lehet arrafelé. De mit szól mindezekhez Erzsi, a műszaki osztály üdvöskéje, akinek a lelkében is legalább annyi nyugodt, szép harmónia muzsikál, mint csinos, filigrán kis alakján, amikor lép, amikor hátraveti fényesszálú, szőke haját, amikor mosolyog ... Pontosan úgy, ahogy itt mosolyog a falon, a könyvespolc mellett. Szeretlek, Kisbaba... Erzsi—Kisbaba komolyan néz vissza a képről. (Vagy csak Feri látja úgy? De a szemöldökét összevonja, az biztos.) — Elhiszed? Kisbaba bólint. És beszél is! Meleg lehelete Feri arcára száll. — Tudod, hogy én is?... Feri megütközve bámul az ezüstrámás fényképre, melyről Erzsi mosolyog. — Kimerült vagy, Feri — hallja távolból Dédesi Pista, az üzemorvos hangját —, pihenned kellene. Egy-két hét a jó levegőn, kinn a szabadban, aztán amikor visszajössz, rád sem ismerünk. Miért nem utazol el valahová? — Könnyű azt mondani. (Éppen most csinálok egy fontos újítást, meg Kisbabát is itthagyjam? Azt már nem.) — Tényleg szeretlek. Tudnod kellene, rossz fiú... A kép csintalanul nevet. (Ez nem igaz! Nem lehet igaz! Már halludnálok. Igaza van Dédesi...) 1 szonyú dörrenéssel csa- •* pódik be az előszobaajtó. Feri felugrik, hirtelen megfordul, és... — Kisbaba! (Ámül, mint aki nem érti az egészet.) — Ferikém! Olyan jó is az a csók. — Hogy jöttél be? Az ajtó... Erzsi kacag. Szép fehér fogait villogtatja. *— Nyitva volt, még kilincsre sem csuktad be! Haragszik kicsit a lány. — Ki járt itt, te csibész? — A postás. — A postás? — Az, Kisbaba. Anyuskám írt. — Hívnak haza, gyár épül a község mellett. Elektromérnököt keresnek, Erzsi elhúzza a száját, sírni tudna hirtelen. Végleg el akarsz menni? — Csak pár napra, Kisbaba... — Mehetsz. Jperi lehangolódik, mire Erzsi odasimul a fiúhoz, egészen hosszan. A leét száj ta- lállcozik, a szenvedély ritmusa konokul dobol, mindig erősebben, szüajabban. — Kisbaba — suttogja Feri —, úgy vártalak. Erzsi kiröppen a fiú karjaiból — De nem azért jöttem. Mégsem. Csak meglátogatlak, mint a jó barátok szokták; lássam hát, hol élsz, hogyan élsz? Komolyan letelepszik egy fotelbe, lábait maga alá húzza. — Ért engem, mérnök úr? Feri mit tehetne mást, persze, hogy érti. Megsimogatja Kisbaba fényes, szép haját, aztán odatelepszik a fotel mellé a szőnyegre, és a lány ölébe hajtja a fejét. — Csicsija, bubuja, alszik a fiúka! — búgja gerlicehangon Erzsi, aztán a haját kócolja, játszik vele ... *=> Szóval elutazol. Feri úgy tesz, mintha aludna, — Te mormota! Utazol vagy nem utazol?! Feri nagyot ásít. —> De előbb: hamm! Bekaplak! Aztán utazom veled. Mert bekaptalak. — Nagy falat lennék. — De finom. — Fuj, csúnya vagy!... — De a szeme nevet. Huncut lángocskák lobbannak benne. fj1 éri feltápászlzodik. Hoz- za a levelet. — Kisbaba! Nézd, mit irt anyus. Olvassam? Erzsi duzzog. — Olvasd: — De figyelj ... »Tudom én, hogy jól megvagy ott Pesten, meg szeretsz is ott élni. De azért megkérlek, gyere haza pár napra, aztán nézd meg, hátha megtetszene ez a hely. Milyen jó is lenne, ha velünk lehetnél! Apád is annyit emleget! Vagy talán beleszerettél valami pesti kislányba? Annyi baj legyen, fiam. Ha ráér, hozd el magaddal, neki is lesz helye arra a pár napra..." Na, mit szólsz hozzá? — Nem megyek! Kösz, de nem megyek. — Nem engednek? Ugyan... — De. Miért ne? Nem a középkorban élünk!... Én nem megyek. — Dehát miért? — Miért... miért? Megbo- londítasz azzal a sok miérttel. Hát ha akarod tudni, azért nem megyek, mert te sem mégy sehová. Szóval, oda a gyárba nem mégy. Feri szomorú, de ő is konok azért. — Hazamegyek. Értsd meg! Csak néhány napra, ígérem... Várnak. Miért rontsam el a kedvüket, mondd? Gyere te is. Meglátod, milyen jó lész. — Nem! Nem és nem! — Ez az utolsó szavad? — Ez! És amíg ilyesmin töröd a fejed, ne is hívj engem ide. Úgysem jövök. — Nem szeretsz? — De!... Csak itt Pesten jobban szeretlek, mint ott lenn... falun! Kösz, ez nekem nem kell. — Akkor nélküled megyelc. — Jó utat, mérnök úr!... Most engedj elmenni, jó? Feri nem tartóztatja, — Menj ... Az ajtóban még megkérdi a lány: — És... mikor'utazol? — Holnap este. A Keletiből. Szóval nem jössz?' Már a lépcsőn szalad. Csókot sem adott. — Nem! Az egyik kanyarban még megáll. — Üdvözlöm az első szerelmed! — azzal ehnharzik. Feri dühös. Becsapja az ajtót. Hanyatt dobja magát a rekamién. Nézi a falat. Sokáig, lesen berren a csengő. Szinte hasít. Feri ugrik. Az ajtóban ott áll lesütött szemmel, bűnbánó arccal — Kisbaba. Feri nem tud szólni. Csak nézi, újra csak nézi. — Elmegyek veled ... mégis ... A fiú ölbekapja a lányt, • úgy viszi befelé. Sass Érvül
