Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

Vasárnap, 1962. november 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP Látogatás Nazim Hik A nagy török költő had emberre tette Nazim Hik- verseit, írásait az metet. A nagy költő verseit, rik és «Ä. Élete°az ^ igényeit és drámáit csaknem béri erő, a kommunista öntu- ötvein nyelven olvassák. Ki- dat, a forradalmi tisztaság szabadulása óta Moszkvában hősikölteménye. Négy évtized- él. Fáradhatatlanul küzd avi- dél ezelőtt Bagrickiji a híres lágbékéért, az emberiség bol- szoyjet író és kritikus ezt , , mondta róla Cirkovnak: »Ma dogságáert. járt itt nálam egy csodálatos fickó. Nézd a kéziratait. Ügy ír, hogy csak. csodálkozni tu­dók és örülni. Mert vannak ilyen emberek. Bejött, aztán ő V sz hajú, délceg terme­tű férfi nyújtja a ke­zét. ' — íviagyar? Szívemből örü- máris ment. Nem segítségért lök. Sok barátom él a maga jött, mint annyian. Csodála- mesés hazájában. tos! Az ilyen tehetségekből Amíg szertartásosan készül lesznek a nagyok.« a tőrök kávé, a lakás modern A jóslat bevált. Nazim Hik- berendezését veszem szem­éiétből hőst, nagy költőt ér- ügyre. Más-más színű falak, lelt a kor. A pasa unokájából új vonalú bútorok, rengeteg kommunista lett. Illegális újság és könyv. A falakat az pártimunkát végzett, és ver- új festészeti _ irányzat képvise- seit is harcba indította. Szer- lőinek alkotásai díszítik. Ven- vezett, dolgozott, írt fáradha- déglátóm látva érdeklődése- tatlamiL Ott állt a diszőrség- met tréfásan figyelmeztet: ben Lenin sírjánál. Aztán új- — Remélem, nem azt vár­ra hazament Anatóliába. hogy az ízlesem is öreg? A világ nagy irodalmi lap- Mentegetőzni akarok, de bot, Olaszországiba és Fran­caiban sorra jelentek megver- gyorsan közbevág. ciaországba utazunk. A visz­sei. És ekkor jött a döbbenő- — Vannak emberek, akik szatérés után újra nagy fél­tés hír- Nazim Hi kmetet 1938. húszéves karukban kész őre- adat vár. A Szovjet Hadsereg augusztus 29-én egy török ha- ©ek. Én a hatodik évtizedet Színháza kért egy darabot A dihajó fedélzetén megtartott zártam, es mégis hármamé- Moszkvai Nagyszínház is meg­tárgyaláson a tőrök katonai évesnek érzem magam... tisztelő feladattal bízott meg: bíróság törvényellenesen 28 Derűsen mosolyog, és kitől- szövegkönyvet kell írnom egy évi börtönné ítélte, mert ver- ti az illatos kávét. _ operához, seit szerette a török nép. ízlik? Ugye, nagyszerű a — És a próza? A világ haladó értelmisége török kávé? Nekem nem sza- _ Nemrég fejezten, be Ro- mtakozott. Egy felhívás a sok ^ 1k,flet |mn<frrL- A szivem n^ntika című regényemet, közöl: »Szólaljon meg minden erdekeben kaptam ezt a pa- Jellemzöje a iakonikus rövid- érteLmiségi, akinek drága az rancsot ^ ^osoktol. És ^ ^ ^ . formai megoMás ly&IFI Í(~kf7 A íiYJ/í-í> YVM/vn ft TTl'GS kGll i-cLTTSTlOITl, HldTT a világon egyetlen becsületes fehér tudósok négy hó- — Mondjon róla valamit. ember, aki azt meri éTlitani, napon át felváltva őrködtek — A cseflékmény Tönökor- hogy a katonai bíróság által műtőasztalom mellett. Adó- szagban, Izmir városában ját- zárt ajtók mögött kimondott ®uk vagyok • ■ • . szódik 1925-ben. Két smnepló­28 évi börtönbüntetés versirú- Maíd Budapestről, a Bala- je van a regénynek. Az egyik sért __ igazságos lehet tómról faggat, de mindjárt el- Törökországban, a másik P aul Robeson így fordult nézest is kér: Moszkvában él. Az egyik hő­Amerilka népéhez: »Nekünk ~ Én kérdezem önt, pedig som eletet visszafelé 1918-ig, Íróknak, művészeknek s egy- a kérdezgetés joga inkább az a másikét előre, 1943-ig mu- általán mindazoknak, akiknek újságírót illeti. Ha újra meg- tatom be. Ez volt a nehéz, ez kedves a népet szolgáló kul- szegem ezt a törvényt, ke- benne az erdekes. túra, föl kell emelnünk tilta- rem- figyelmeztessen. — Miért kapta a regény a kozó szavunkat. Nazim Hik- Szeméből arad a derű, a fia- Romantika címet? met meg fogja hallani, és meg tölság. Ha nem haltettem vol- — A mi korunk mindenre- fogják, hallani azok is, akik- 113 szeiovedesőiről, ménységével, szörnyűségével, rték hangját el akarják nérní-» meyne^ hogy egesz eleteben a szenvedéssel, a tengernyi tani. Gyorsan kell cseleked- csak szépét, jót kapott. Ujira vérrel az ón szememben ro­nünk, hogy visszaadhassuk rne®le?- Klderul, hogy kitűnő mantikusabb, mint a történel­’ w msszaaanassuK emberismerő, olvasni tudott ezt a vagy költőt Törökőr- a gondolataimban. Választ ad _gA költészetrőJP a versről szag, Amerika és az egész vi- a föl nem tett kérdésre. móg nem esett szó_ p^g azt tág munkásosztályának.« Életemből csaknem más- hiszem, ez az első a ranglis­r,. , . ____ fél évtized kiesett Talán a D e a torok kormánynál su- legszebb évek Amikor bezár- ' . fcet fülekre talált a tiltako- tak a négy fal közé, még volt „„„ ™ zást kiáltó világ hangja. A ceruzám, de két hét alatt el- "?e ven kubai verses riport­költő éhségsztrájkba kezdett, fogyott, s akkor megtanultam °oyveim. . a gondolat jegyzetelést. Min- Orosz, olasz, francia, len- Egyik börtönből a másikba den* megírtam^ amit akar. gyei és csehszlovák kiadású hurcolták. Anatóliairól Isztam- tam gs is akartam... könyveket tesz elém. búiba vittek. 1950. március ott a műtőasztalon is nagyon — Látom, meglepődött, pe- 20-án levelet írt ügyvédjének: akartam... A keserűség és a dig jól értette. Verses riport- »Semmiképpen nem mondok szenvedés megedzi, megacé- könyvet mondtam. Egy ki­,__... „ _ .. lozza az embert. Így lettem csit mindenki, így én is a l e az eleiről. De nyugodtan újra acélos űatali ^ akar_ földre hasonlítok. Ezzel azt várni a biztos halált a bőr- tam... akarom mondani, hogy én is tótiben — ez nem illik én- Munkájáról érdeklődöm. változom. Ne értse félre, én hozzám. Ha így folytatódik, — Most éppen egy darabon kommunista vagyok ma is, de újabb szívroham törhet rám. dolgozunk a feleségemmel Ő holnap már kevésnek találom, a társszerző. A darab címe: amit ma tettem. A szívem most könnyű mint Két csökönyös. Azt hiszem, __ Ha öt év múltén olvasom a zoke, akik a győzelem TeTtié- érdekesnek talaljak majd fel- verseimet, nem. ismerek rá- nyével indulnak harcba.-» nőttek és fiatalok egyaránt, A nemzetközi proletárszoli- ““ságSl “ 118 ió1 **“• 32 daritás 1950. július 17-én 13 mindjg komolyan kell beszél- újat keresi? évi súlyos rabság után sza- ni. Ha befejeztük est a dara- — Igen. Nem véletlen, hogy a regényeket százezres, a ver­sesköteteket pedig mindössze nyolc-tízezres példányszámiban adják ki. — Ögy tudom, a Szovjet­unióban ma már. versesköte­tek is jelennek meg nagy pél­dányszámban. Jevtusenko két kötete tudomásom szerint száz-százezres példányszámban jelent meg, és két nap alatt elfogyott. Mi a véleménye er­ről? — Jevtusenkót nagyon te­hetségesnek tartom. Megtalál­ta a ma nyelvét S nekünk több ilyen tehetséges fiatal költőnk van. Például Ahma- dulina, Voznyeszenszkij, Ka­zakova és Rozsgyesztvenszkij, hogy csak néhányat említsek. — Tehát mi kell a jó vers­hez? ' — Tehetség és életismeret. A költőknek ma, a XX. szá­zadban a ma emberéhez kell * szólniuk a ma nyelvén. És ezt J meg lehet tenni. Meg kell < tenni! Én is utazni akarok az J emberek tudatvilágában. Ami- 4 kor a kor halad, mi sem áil­* hatunk meg. Haladni kell! ■V^v:-Sy., SS-! í o mm NAZIM HIKMET: UCusLzadik század Ha most elalhatnál, én kedvesem, s egy század múlva ébrednél fel újra. — De nem, hogy is lehetnék szökevény! Engemet nem riaszt e század, e szánni való század, mely enyém. E század, mely olyan szégyenletes, a századom, amely nagy és nemes. Nem sajnálom, hogy ilyen korán születtem, és büszke vagyok, hogy a huszadik század fia lehettem. Elég nekem, hogy elvtársak közt élhetek, s egy nagyszerű világért küzdők veletek — Majd száz év múlva, édesem... — Nem, nem kell hozzá annyi sem. sokkal közelebb van e nap, tudom. Meghal, és újjászületik a századom, s boldogok lesznek végső napjai. Az éjt egy roppant hang repeszti meg $ e század felragyog rá, mint a nap — és mint a te tekinteted. Nem tagadom a művészet nemzeti vonásait. A múlt szá­zadban ezek a vonások sok­kal tisztábbak voltak. De a XX. század íróinak nemzett közieknek kell lenniük. Ezt várják tőlünk az olvasók. A feladat csodálatos! És a fiatal az, aki jobban megérti a mo­dem kor szellemét. Véget ér a beszél getés. Ven­déglátóm lékísér a ház elé. Búcsúzaink. Előttünk esti fény­árban úszik a hatmilliós vá­ros, és játékosan hull a hó. Németh Sándor LÁSZLÓ IBOLYA: KENYÉRNÉL TÖBB A BIZTATÓ SZÓ Nyugtalansággal verve, áldva kóborlók, akár a cigányok, s batyumba kötve hordozom reménységemet, a világot. Szeretnek engedi a hétköznapok és felszikrázó éjszakák, mikor az elfáradt jelen jövőnek álmodja magát. De nem szeretnek a hazudozók, váraszedői a közös jónak, e nyüzsgő férgecskék a fán, mert nekik nem számít a holnap. Próbáld meg, szólj rájuk kemé- » nyen, nevedhez máris rágalom tapad, ajtók csapódnak be előtted, tiszta hitedre rontanak; nevedre arcuk elsötétül, haragjuknál csak félelmük nagyobb, tudják, hogy önzésük édenéből kiűzetnek a bukott angyalok. Hogy értenék meg vallomásom, az én tanyám az ég alatt nem miattuk van; az ismeretle­nek, a mindig újak vonzanak. Kenyérnél több a biztató szó, az is, ha suhanc énekemre a hétköznapok ránevetnek, kezek találnak a kezemre. Magam végeztem, sorsom ennyi; nyugtalansággal áldva, verve meghallani, hogy hova szólít a jelen és jövőnk szerelme. SZIRMA Y ENDRE; HA KELL Ne hunyd le nyugtalan seemed A tűz akkor is tűz, ha nem éget; s ha kell, hamujával Is tompítani lehet a feketeséget. Ne hátrálj! A szíved gyűrt! Füstölgő vérével táplál, éltet; s ha kell, hideg hamujában Is híven őrzi, hogy lobogott érted­Ha fojt a félelem kínja, a tudás gyógyító tűzet teremt; s ha kell, izzó hamujával langba borltja a nyirkos végtelent. 1962. október 15. HORVÁTH GYULA: MEGJÖTT AZ ŐSZ Én láttam az őszt, amint tegnap rátört a nyárra, végigfutott a pusztán, és ráfújt egy virágra, nagyot kacagott, aztán visszabújt a naptárba. De tegnap eljött megint. Nagy zajjal átcsörtetett a kerteken. Megrémült a levélhad, s reszketett. „Anyanyelvünkrőli“ jegyzetek Kedves olvasóim! Tetszenek Önöknek az olyanfajta kifejezések, mint a létérti küzdelem, az irántadi tisztelet, az üzembőli elbocsátás? Aligha. Bizonyára mindnyájan jobbnak találják ezek helyett a következőket: a létért vívott küzdelem, az irántad tanúsított tisztelet, az üzem­ből való elbocsátás. S ha igy vélekednek, igazuk is van, mert ezek a létérti, irántadi, üzem bőit-féle mesterkélt alakok valóban nagyon kirínak nyelvünkből. Mint a nyelvész szakemberek jól tudják, a -hoz, -ból, -val és egyéb szóvégződéseknek, vagyis nyelvtani műszóval a ragoknak éppen az a legfőbb jellemzőjük, hogy mindig a szó végén állnak (pl. hétfőn = hétfő főnév + -n rag, me­gyünk = megy ige -f ~&nk rag), s ha a szóban még képző vagy egyéb szóelem is van, az megelőzi a ragot (pl. olva­sóknak = olvas ige -f -6 képző + -k többesjel + -nak rag). Kivételék természetesen vannak — anélkül nem is volna szabály a szabály! —, azt azonban általánosságban mégis megjegyezhetjük, hogy a magyarban a -ban, -ból és egyéb ragok után az -i képzőnek nincs helye. Mindezt azért hoztam elő, mert újabban — főleg a szalknyelvekben — a szokottnál sűrűbben bukkanunk ilyen típusú alakokra. Talán nem árt egy-két példát idéz­nem lapjainknak és folyóiratainknak az utóbbi években megjelent számaiból: » ... a Kreml jövőbeni stratégiája a Nyugat ... szándékainak ... értékelésén fog alapulni« (Népszabadság); »Irodalmi életünk újbóli megindulása óta Németh László két nagyobb tanulmánnyal jelentke­zett folyóiratunkban« (Kortárs); »... legyen szabad rövid történeti visszapillantást vetni a vegyipari vízelpárolog- tatás időbeni fejlődésére« (Bőr- és Cipőtechnika); »...a V 200 mozdony zavarmentes üzeme az 1957. évbeni 104 000 km-ről 1960. I. évnegyedig 313 000 km-re... emel­kedett« (Járművek, Mezőgazdasági Gépek); »Nehezebben tisztázható viszont, hogy azok, akik most levélbeni autó- rendelést küldtek be, vajon adott esetben át is veszik-e a kért kocsit« (Autó — Motor); »A kártérítés sohasem je­lent büntetést, hanem a társadalmi tu’.ajdonban keletke­zett kár egészbeni vagy részbeni megtérítését« (Vasút); »Röviden szólva lényegesen növelni kell az éterbeni ak­tivitást« (Rádiótechnika); »... a kivitelező ... végszámlát készíthet, és annak nyombani kiegyenlítését az építtető­vel szemben ... követelheti« (OKISZ Értesítő); »...a vi­zet összegyűjtő Fancsal-patak vizét a szomszéd község- beni lefolyástalan Fenéktóba viszi« (Agrártudomány). Tévedés ne essék, nem akarom azt mondani, hogy a fenti idézetekben dőlt betűkkel kiemelt szavak nyelvi szempontból mind hibásak. Igaz, egyikük sem tekinthető nyelvünk különös díszének, az utóbb említett éterbeni, nyombani és községbeni-félék kivételével azonban ma már mégsem kárhoztathatjuk őket túlságosan, mégpedig azért, mert az újból, jövőben és néhány társuk már nem is annyira rágós főnévnek, mint inkább önálló határozó­szónak számít nyelvünkben. (Zárójelben ide is elkel egy magyarázó példa: ha a hatósággal szembeni — azaz a ha­tósággal szemben elkövetett — erőszakról beszélek, ak­kor itt a szemben már mint önálló szó veszi fel az -i kép­zőt; ha viszont a gyulladásos szembeni — vagyis szem­ben levő — gennyes váladékról van szó, akkor itt a szemben nem önálló szó, hanem a szem főnév -ben rag­gal ellátott alakja.) Végső tanácsunk tehát a következő: a községbeni, házbóli, gyárbani és ezekhez hasonló erőlte­tett, nehézkes alakokat okvetlenül kerüljük, mert ezek a mesterségesen gyártott szavak közül is a legsikerületle- nebbek közé tartoznak, a természetbeni, jövőbeni, újbóli és egyéb, félig-meddig már elterjedt alakokat pedig csak akkor használjuk, ha nem találunk helyettük más, a ma­gyar nyelv sajátosságaihoz jobban igazcdó kifejezést. Vagyis természetbeni járandóság helyett inkább termé­szetbeli járandóság-ról, részbeni megtérítés helyett rész­leges megtérítés-ről beszéljünk, a szívbőli jó tanács he­lyett pedig inkább a szívből 'övö jó tanács-ra hallgas­sunk! Nem lesz okunk megbánni! Dr. Grétsy László, a nyelvészeti tudományok kandidátusa KÖNYVESPOLC Jaikucs László: A FAGGYÜFÁKLYÁS EXPEDÍCIÓ Páratlanul érdekfeszítő tu­dományos problémát oldott meg a szerző, amikor az agg­teleki cseppkőbarlang mélyére kutatóexpedíciót vezetett. Be­bizonyította, hogy az évezre­dekkel előttünk élt kőkori és vaskori embereik a barlangvi­lág legmélyebb részeit is föl­keresték. ősember módjára, primitív faggyúfáklyákkal, az utak és a járást megkönnyítő hidak érintése nélkül munka­társaival végigjárta a hatal­mas cseppköbarlangot. Az út során, mely három napot vett igénybe, rekonstruálták az ős­ember életmódját és több ezer évvel ezelőtti szokásait. Az érdekes vállalkozás ese­ményeinek olvasása közben nemcsak a szokatlan kutatói feladatok kalandos élményeit éljük át magunk is, hanem megismerkedünk a kutatói munkamódszerek egyik nem mindennapi új oldalával, azok­kal a kiszámíthatatlanul várat­lan fordulatokkal, amelyek a lebilincsélően izgalmas kuta­tói vállalkozás eredményeire vezettek. Vas Imre: HOGYAN ÉLJEN A TÜDŐBETEG EMBER? Űjabb kötettel jelentkezik a Medicina Kiskönyvtár népsze­rű sorozata. Felszabadulásunk: előtt a tbc-t élterjedettsége miatt »morbus hungaricusnak« (magyar betegségnek) nevez­ték. A felszabadulást követő években megindult a szerve­zett harc e betegség legyőzésé­re. E harc nagyszerű eredmé­nyeit, a gümőkór legyőzését, a beteg ember életmódját, a gyógyultak munkába állítását és életmódját tárgyalja a szer­ző. A tudományos igényesség­gel megírt népszerű, olvasmá­nyos mű a betegségben szen­vedők, a gyógyultak érdeklő­désére egyaránt számot tart­hat. A betegség és legyőzésé­nek története izgalmas kult-úr- históriai olvasmány is, az em­beriség haladásának, a tudo­mány fejlődésének gyönyörű fejezete. EGÉSZSÉGES LAKÁS. EGÉSZSÉGES OTTHON címmel jelent meg Fehér Gyu­la kis könyve, amely hasznos útmutatásokat ad az egészsé­ges, praktikus lakás kialakí­tására építészeti és lakberen­dezési vonatkozásban. Ottho­nunknak nemcsak szépnek és kényelmesnek kell lennie, ha­nem minden vonatkozásban egészségesnek is, ez a könyv fő mondanivalója. A kérdések megértését 55 jól megválasz­tott szemléletes ábra könnyíti meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents