Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

Saerda, 1962. november M3

SOMOGYI MßraftP

Reméljük, használ

A kaposvár—balatonboglári ütőn, Vár da közelében egy T—28-as traktort akartunk előzni. M&r-már beértük, amikor hirtelen, ahelyett, hogy kitért volna, az út közepére fordult. Hátramaradtunk egy kissé, hogy megvárjuk az előzés újabb lehetőségét. Ám a traktor hol jobbra, hol balra, egyik árok szélétől a másikig »tántorgott«. Amikor végre sikerült mellette egérutat nyernünk, s hátrapiUantva a veze- |; tő arcát is megláthattuk, ki- j derült, hogy a volán mellett ülő fiatalember erősen ittas.

Nagy nehezen megállítottuk. Megtudtuk tőle, hogy Varga Józsefnek hívják, s a Kaposvári Gépállomás dolgozója. Elhatároztuk, hogy útban hazafelé beszólunk a gépállomás igazgatójának, közöljük vele az esetet, s megkérjük, menjenek ki Varga elé, és segítsenek rajta.

Valaki ekkor azt mondta, hogy gondoljuk meg jól a dolgot, mert ha a gépállomás vezetője megtudja, hogy a traktoros milyen állapotban dolgozik, akkor fegyelmi elé állítja, s esetleg elküldi a vállalattól, akkor pedig mi lesz Varga József családjával?

Tudtuk, hogy v nem fogják megdicsérni a traktorost. Biztosak voltunk benne, hogy legalábbis fegyelmi eljárás lesz tettének következménye, mégis bekopogtunk az igazgatóhoz. S tettük ezt azért, mert j mi is elsősorban Varga családját tekintettük. így gondolkodtunk: ha továbbvezeti ittas állapotban gépét, árokba fordul, s vagy életét veszti, vagy börtönbe kerül, kereső I nélkül marad a család. Ha viszont szólunk az igazgatónak, | s Vargát fegyelmi elé állítják || vagy elbocsátják, családja ! csak rövid ideig sínyli meg, | hisz más munkahelyen, ha j nem is ebben a beosztásban, de dolgozhat.

Az igazgató és a főmérnök azonnal motorra ült, és kiment Vargáért. Néhány nap múlva fegyelmi elé állították a traktorost. írásbeli megrovással sújtották, s utoljára figyelmeztették. Ez a fegyelmi, ha Varga okul belőle, a jövőben megóvja őt attól, hogy súlyos veszélynek tegye ki magát, családját és a társadalmi tulajdont.

(Szegedi)

_______J

S

zedik a káposztát a balatoniéi lei Balatongyöngye Tsz kertészetében. A három hold másodvetésű káposzta 72 000 forintot hoz a közös gazdaság kasszájába. Képünkön Blaskovics Ilona és Hencz Mihályné.

Technika

és a társadalmi haladás

Az atomenergia felszabadítása olyan »-ipari forradalom«, amelynek jelentősége felülmúlja a tűz és a gőz fölfedezését.

A burzsoá közgazdászok, szociológusok és gazdaságtörténészek is észrevették a »-két A«

— az atom és az automatizálás

— hatalmas jelentőségét, azonban hamis következtetésekig jutnak el, amikor — a technika automatizálásával és a társadalmi tényezők képének eltorzításával — azt állítják, hogy a technikai fejlődés automatikusan új (nemzeteket, osztályokat megszüntető) »politikai egység«-et hoz létre.

Oszipov szovjet közgazdász és technikatörténész érdekes könyvében főleg a »technokrata« elméleteket elemzi behatóan, és meggyőzően mutatja ki, miként vergődik a burzsoá szociológia (és a »szocialista« mezben fellépő reformizmus) a technikai fetisizmus hálójában. Nem kevés érdekes és értékes cikket olvashattunk már arról, hogy miként szolgálják a különféle technokrata »érvek« a háborús hisztériát; Oszipov könyve — nem csupán az ezzel

a problémával külön is foglalkozó fejezet! — összefoglalja eddigi ismereteinket erről, és ráébreszt az említett »tanítások« különösen veszedelmes voltára.

Annak ellenére, hogy a szovjet kutató könyve már 1959- ben készült, s így hiányoznak belőle bizonyos legújabb adatok, a »Technika és a társadalmi haladás« meggyőzően küzd az említett hamis nézetek ellen. Sőt módját ejti, hogy pozitív kifejtését is adja annak, hogy miképpen értelmezi a marxista társadalomtudomány a technikai fejlődés legújabb, a maguk nemében forradalmi változásait. Igényeltük volna a problémák körének kiszélesítését, de amit a szerző mond, nem kis részben önálló kutatások új, gondolatébresztő eredménye így is.

Ábrahám András jól, élvezhetőén fordította a technika és társadalom kapcsolatának problémakörét korántsem kimerítő, mégis több mint hasznos munkát, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg.

A. G.

Amikor kiszedtük őket, egyik-másikukat teljes apátiában találtuk. De azért el kell ismerni, karakánul tartották magukat Huszonkettő közül egy beszélt. Az is csak akkor, amikor lábujjánál fogva a fára akasztottuk. Ez Pollach ötlete volt.

Több mint negyvennyolc órán át tartottuk őket fogva. Akkor fedezett fel bennünket az ellenség és kiszabadította őket. Mindjárt a helyszínen megvizsgálták a viselkedésüket. Egy ezredes elnökölt a zsűriben a saját parancsnokságukról. Arra, amelyik vallott, mindjárt ki is mondták az ítéletet: nem repülhet többé. Háborúban sem kerülhet bevetésre. Figyeltem ennek az egynek az arcát: nem láttam rajta különösebb megrendülést. Megvonta a vállát. Ügy látszik, nem voltak különösebb ambíciói, hogy alkalomadtán hősi halottá avassák.

Minket megdicsért a colonej. Csoportunk parancsnokával, captain Merriek-kel kezet rázott. All right! — mondotta.

Ördögbe is. Még alig dereng, s máris kelni kell. Robert Don lan vezényel?

»Group hatt! Foward march!«

* » •

»Legyetek elsők az életért, a halál ellen küzdők soraiban.« Talán vannak, nem is talán, egészen bizonyosan vannak, akik ezt megtehetik. Hol, hogyan, milyen körülmények között? Nem is tudom, olyany- nyira összekuszálódott bennem minden. Sokan vannak. Ilyen igéket otthon is hallottam a 'békéről, nem Nobel-díjas világhírességektől, csupán egyik, másik tanártól az István gimnáziumban. Olykor egy-két fenkölt DISZ-szónoklat is ma- gábafoglalt ilyen felhívásokat. Amikorra megértettem ezeknek az értelmét, akkorra már teljes volt bennem az ellenállás szándéka: ha fehéret mondanak, gondolj feketét, ha párost kívánnak, te kívánj páratlant, ha hidegre esküsznek, te meleget niondj — biztattam magam. Mosolyogtam: békeharc. Úristen, mekkora frázis. Itt van a kezed ügyében a történelemkönyv, lapozz bele. Még így is, ahogy a kommunisták az iskolásgyerekeknek tálalják, minden sora arról tanúskodik, hogy évszázadokon át háborúztak a népek, irtották

egymást az emberek. Görögök, macedónok, perzsák, törökök, poroszok, fehérék, feketék, sárgák, északiak és déliek. Békeharc ... Te állítsd meg szánalmas legyecske a történelem forgószelét? Tiltakoztam magamban: hiábavaló, céltalan dolog az egész. Aztán ki- mondtam, kimondták a többiek is, nyíltan, hangosan, amikor már lehetett S Lénárt dühöngött: Ez a ti korszerűségiek, a defitizmus, a hitetlenség. Tetszelegtek, hogy önállóan gondolkodtok? A tévelygők önállósága ez. Éppen a legfontosabbat nem értitek, hogy a kor, amelyben élünk, más, mint az előbbiek. Más, más. Értitek? Fenéit értitek! Majd rájöttök, de későn...

Más, ezt én is látom, de nem úgy más, ahogy ők, a kommunisták értelmezik.

Quassimodo vajon melléjük áll? Komolyan gondolja, amit mond? Tényleg hiszi, hogy az otthoni fiatalok tehetnek valamit az emberiségért? Akár igen, akár nem, nekik mondta, Budapesten. Nekem itt Okina- wán hiába mondta volna. Én az elsők között vagyok, a halálért, az élet ellen küzdők soraiban ...

Undorodtam a hadgyakorlaton. Magamtól, tőlük, mindentől. Amazok legalább katonák voltak: mi settenkedő kútmér- gezők. Emberrablók, kínzók.

A szánalmas legyecske nem tudja megállítani a történelem forgószelét. Forgószél? Mi volnánk az az elemi erő, amely felkavarja? Legyecskék vagyunk mi is, akárcsak amazok a túloldalon. Legyecskék cowboy nadrágban és vassisakban a szabadságért vívott kereszteshadjárat pojácái. Díszmenet: Attention! About face! — mögöttünk a gyászkocsi.

Katona Sanyi story kát meIparfejlesztés Marcaliban

»A párt a vidék iparosítását a népgazdaság további egészséges fejlődése egyik fontos feltételének tartja...« —

hangzott el a VIL pártkongresszuson a gazdasági feladatok megoldását és a második ötéves terv előkészítését tartalmazó irányelvekben. Városok, községek lakóihoz, tanácsaihoz, pártszervezeteihez jutottak el ezek a szavak, és sokfelé mérlegelni kezdték a lehetőségeket: miképp fejleszthetnék iparukat. Tervek készültek, s ezek nyomán új üzemek, üzemrészek épültek, s indult meg bennük a munka. A mintegy 7900 lakost számláló járási székhelyen, Marcaliban is így történt.

Néhány ipari üzeme már volt a községnek. Malom, kenyérgyár, sajtüzem és fűrészüzem adott elfoglaltságot a lakosság egy részének. Ez azonban kevésnek bizonyult. A megyei és járási párt- és tanácsvezetők célul tűzték, hogy Marcaliban is fejlesztik az ipart, s az eddiginél több embernek biztosítanak megélhetést az üzemekben.

. • * *

1959 előtt döcögve ha- nyúlt. Három új csarnokot

ladt ezen a vidéken az iparosítás. Jellemző, hogy az államosítás idején 140 embert foglalkoztatott a járás ipara,

1959-ben pedig 450—460-at, tíz év alatt tehát csupán 310—320- szal gyarapodott a járásban az ipari munkások száma. És milyen mérvű volt az emelkedés az utóbbi három évben? A járási pártértekezleten nem kis büszkeséggel adhattak számot arról, hogy a járás üzemei már 739 embernek adnák munkát. Tehát a két kongresszus közötti időszakban majd annyival növekedett az ipari dolgozók száma, minit az 1959-et megelőző tíz évben. Főleg a járás székhelyén, Marcaliban fejlődött az ipar. Bővült a fűrészüzem, és egy új létesítménynyel, a Finommechanikai Vállalat telepéivel gazdagodott a község.

1960. június 1-én 13 dolgozó és három ipari tanuló kezdte meg a munkát a Finommechanikai Vállalat telepén. Fokozatosan növekedett a létszám. 1961 májusában 51 fizikai dolgozót (a tanulókkal együtt) és hét alkalmazottat foglalkoztatott a telep, jelenleg pedig összesen 99-en dolgoznak itt. Ök látják el a környék szolgáltató munkáinak nagy részét Rádió-, autószerelő és órásrészlege van itt a vállalatnak. Kezdetben nyugágyakat, istállóablakokat készítettek. A múlt év májusában kezdték meg Marcaliban a háromkerekű gyermekkerékpárok gyártását az idén mosdóállványokkal és gyermekbabakocsikkal gyarapodott a profil. Új gépekre, új üzemépületre volt szükség. A régi gazdasági gépműhely már szűknek bizosélt az indián Ernyőkről. Etnográfia és folklór Fort Bragg- bóL Nem nagy kedvvel kény-i telenségböl, hogy elűzzük a < hosszú esték unalmát — á dzsungelben más szórakozásunk nem akadt — Andrással Fort Jaokson-i »élményekről« beszéltünk. Ott szombat esténként volt kimaradásunk. Nem szolgáltunk együtt, de kiderült, hogy Columbiában a Ha-1

way-bár volt körünkben a •legkedveltebb. Bambusznád i fedte a falát. Függönyét lyemszálakból szőttek, Peggy, Märy és a többiek fürdőruhá-, ban, rendszerint shortban járemeltek, s így 650 négyzetméter alapterületű üzemrésszel bővült a telep.

Híg a Finommechanikai Vállalat új üzemet létesített Marcaliban, addig az Észak-somogyi Állami Erdő- gazdaság a fűrészüzemét bővítette. Korábban sok gazda kezén ment keresztül a fűrésztelep. Az ötvenes évek elején előbb az erdőgazdaságé volt, majd a Barcsi Fűrészüzemé. Az utóbbinak az idejében leszerelték a korszerűtlen gépeket, újakat azonban nem állítottak be. 1956-ban az egyik I kaposvári üzem telepe lett, s bérfűrészelést vállalt. Az elavult, öreg gatter azonban ráfizetésesen dolgozott. 1958-ban laz Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság vette át. Félmilliós beruházással fagyártmány- üzemmé fejlődött a telep. 1959- ben újabb beruházásokra került sor. Egy porelszívó berendezést, egy függőleges és egy horizontális gattert szereltek föl (az utóbbit az erdőgazdaság üzemében készítették), s új szalag- és körfűrészek kezdték meg a műnkét. A gépesítés eredményeképpen a munkáslétszám azóta 70 százalékkal, a termelés pedig 300 százalékkal emelkedett. A fagyártmány- üzem kereskedelmi faárut, bányadeszkát, bányafát készít. S nem sokkal ezelőtt hajópadlót kezdtek gyártani exportra.

Marcali iparának termékeiből régebben is vásárolt a külkereskedelem. A sajtüzem készítményei jutottak először a határsorompókon túlra. Trappista sajtjuk ma már a Német Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Németország, Egyiptom és Görögország üzleteiben is kapható. Az idén különösen szépen emelkedett az exportképes termék részaránya. A terv szerint az áru 65 százalé- 1 kának kell exportra alkalmasnak lennie. 1961 első felében a termelés 73,4 százaléka, ez év első hat hónapjában pedig 92,4 százaléka volt első osztályú.

Az új és a bővülő üzemek néhány kisebb lemaradást nem | számítva — megvalósították az lidén eddigi tervfeladatukat. A 'sajtüzem amellett, hogy javította termékeinek minőségét, ,122,8 százalékra teljesítette el- iső félévi tervét, és számotte- •vően csökkentette az előállítási költségeket. Jó szervezéssel ,a tej literjének fuvardíját a imúlt évi 17,11 fillérről 14,59

tak, apró levélzöld köténykét ^ fillérre nyomták le. A fa- viseltek. Fejüket füzérkoszorú fsyártmányüzem 1961 62-es

díszítette. Német export sört J gazdasági éve szeptember Sütettek elénk, gint, Coca-Colét fejlődött be. Feldolgozási és Pepssy-Colát. Két szakszofonos, egy tangóhairmonikás és egy dobos muzsikált a Haway- bárban. A vendégek rock-and- rollt táncoltak, olykor tangót.

Akinek volt kocsija, messzebbre is elment. Columbiától északra, az országúton volt Diamond Club. Ott mindenkit

tervét 106 százalékra teljesítette. Ez igen nagy jelentőségű, hisz termékeire — a bányájára, a hajópadlóra és a parkett- frízre — nagy szüksége van iparunknak.

Csupán a Finommechanikai Vállalat telepe maradt el a tervtől. Jóllehet az első negyedévben 105 százalékot ért fel lehetett kérte táncolni. Ak- Jel, a félév végéig 96 százalékkoriban, kilencben, a legvégén kétszáz dollárt kaptunk havonta. Olykor a vasárnapot is kint tölthettük. A Hotel Jef- fersonban jártunk. A portás ott albumot nyomott az egyedül érkező férfivendég kezébe. Akinek a fényképére rámutattunk, az a lány kopogtatott be étellel a szobánkba. Ott is maradt. Húsz dollárba került a két személyes szoba és a két adag vacsora.

ra csökkent a teljesítmény, a harmadik negyedévben pedig már csak 94 százalékról adhatott számot. Mi az oka ennek? Új cikkek gyártásához fogott a telep, új dolgozókat vettek föl, s nagyrészt a költözködés meg az új munkaerők betanítása okozta a lemaradást. Ráadásul sok félkész termék is maradt a negyedév végén, s ezeket — bár sok munkát rejtettek magukban — nem vehették számba az értékeléskor. iErősen össze kell fogniuk a ivállalat és a telep vezetőinek }meg a dolgozóknak a 100 szá- tzalék elérés centi

A bővülő üzemek dolgozói egyre nagyobb sikereket értek el a munkában. A sajtüzemben például a felajánlót^ 50 000 forint helyett 100 000 forintot takarítottak meg. Felbuzdulva az eredményeken ez év októberében két brigád indította meg a küzdelmet a szocialista címért. A fagyárl- mányüzemben szocialista brigádokat avattak. Egy éve nyolc kollektíva kezdte meg a versenyt, s november 6-án öt brigád tagjainak adták át az oklevelet.

A marcali járás ipara

egyre gyorsabb ütemben fejlődik. 1959-ben még csak 42 250 000 forint értékű árut termeltek, az idei várható termelési élték pedig 75 millió forint. A gépesítésnek, a dolgozók nagyobb gyakorlatának és munkaszeretetének s a jobb szervezésnek köszönhető, hogy az egy főre eső termelési érték az 1959. évi 73 560 forint után ez év végéig eléri a 85 000 forintot. De nem csupán a termelés emelkedett, hanem a dolgozók bére is. A VII. párt- kongresszus idején 1282 forint volt, jelenleg pedig 1425 forint a marcali járás iparában dolgozók havi átlagkeresete.

Olyan eredmények ezek, melyekről érdemes számot adni pártunk VIII. kongresszusa előtt. Ez csak egy kis részecskéje annak a nagy fejlődésnek, amely az ország életében végbemegy. Persze nem volt zökkenőmentes Marcali iparosításának eddigi útja, és korántsem tehetünk pontot a végére. Kezdetben épület-, anyag- és szakemberhiány gátolta a termelést. Ezeket az akadályokat jórészt megszüntették, s a közelmúltban a marcali járási pártértekezleten célul tűzték: az ipar további fejlesztését. »Bővíteni kell a fűrészüzemet. Meg kell ragadni minden ajkaimat arra, hogy még ez évben 25—30 fővel növelhessék a munkáslétszámot-« — hangsúlyozta a beszámoló. És a fűrészüzem mellett rövidesen egy 200 méteres iparvágány épül, a Szovjetunióból pedig 8—10 vagon fenyőrönk érkezik majd naponta. Feldolgozására sok ember szükséges, s köny- nyen lehet, hogy a járási párt- értekezleten javasolt létszám megduplázódik. Figyelemre méltó fejlesztési programot állítottak össze a tejüzemben. Mivel a tejmennyiség emelkedése várható, 1967-re új feldolgozó épül, s a jelenlegi napi 20 000 helyett 40 000 liter tejből készítenek majd sajtot Marcaliban.

Bővítik a Finommechanikai Vállalat telepét is. Az üzem területén utak épülnek. Két épületrészt még az idén összekötnek egy új csarnokkal* s megszüntetik a műszaki vezetés megjavításának eddigi akadályát, a lakáshiányt. November közepére két lakást ad a tanács a vállalatnak. Csupán szociális épületek nincsenek még, mostoha körülmények között tisztálkodnak, étkeznek a telepen, s emiatt gyakran panaszkodnak a dolgozók. Ez év végén jutna pénz effajta beruházásra, de az építőipar nem vállalja a kivitelezést. Remélhető, hogy egy év múlva már nem kell az öltöző és étkező hiányáról beszélni a Finommechanikai Vállalat marcali üzemében. Ezek addigra minden bizonnyal elkészülnek, s helyettük új gondok vetődnek majd föl. A termelés növelésének, új gyártmányok bevezetésének, új munkások betanításának problémáival birkóznak tán akkor a telep dolgozói és vezetői.

Roland Ferenc

Több milliárd tonna kokszolható szén

Ukrajnában, a dnyepropetrovszki területen a felszín közelében több milliárd tonna kokszolható szenei tartalmazó lelőhelyeket fedeztek föl. Kiaknázásukra 15 szénbányát építenek. Az elsőt már az idén üzembe helyezik. 1963-ban megkezdik a Szovjetunió legnagyobb, évi 2 100 000 tonna kapacitási'1 szénbányájának építés ét.

Az új lelőhely vidékén két várost fognak építeni. Lakosainak száma 150—200 000 lesz-