Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-13 / 265. szám
Kedd, 1962. november 13. 3 SOMOGYI N&PEEAP Az autóbuszkaraván utasai 53? ember. A fiatalok fürgén, az idősebbek nehézkesen szállnak ki az autóbuszokból. Az imént még megcsodálták bicét a Május 1. utcán. Hát hogyne! Hiszen nem mindennapos látvány 15 egymás nyomában haladó nagy busz. S most megérkeztek, itt vannak mind. Iharosiak, iharosbe- rényiek, pogányszemtpéteriek, inkeiek, fazekasdencsiek és darvaspusztaiak. legtöbbjük már kora haj- italban fölkelt. Táskába került a szombaton kisütött hús, a sütemény, az üveg bor. Aztán gyalogoltak jó néhányan 5—6 kilométert, míg megérkeztek a várakozó autóbuszhoz. »Indulás.« És a kis szerelvény meglódult. Kaposvár-né- zőbe jött 537 ember a csurgói járásból. Nagyon készültek már erre az útra. Különösen a gyerekek, az iskolások. Hiszen a darvaspusztai lányok és fiúk közül mindössze egyetlenegy járt eddig Kaposváron. Csak egy pontként ismerték a megye- székhelyt a térképről, meg néhány fényképet láttak róla. De elképzelni a várost, a nyüzsgő forgataggal, az autókkal és az emberekkel, a magas házakkal és a fényes kirakatokkal nehezen tudták. Pedig még más érdekességet fc ígért a program. Cukorgyáréi múzeumlátogatást. És most itt állnak a felnőttek és a gyerekek az épület- monterum előtt, csodálják a répahegyet meg a kéményből szálló fehér párát, vigyázva lépegetnek a vasiépcsőkön, melyek egy új, eddig ismeretlen birodalomba vezetik őket. Bent acélcsövek, kosa rendszere látszik, és meleg van nagyon. Megcsapja az ember orrát a répaszelet jellegzetes szaga. Ahogy a szelet ömlik ki a gépből, megszólal valaki : — Mindjárt folyna is bele a silóba™ Jimos cukorföző magyaráz. Azt mutatja az egyik ámulatból a másikba eső embereknek, hogyan kristályosodik ki a cukor a vákuum alatt. Újra vaslépcsők következnek, és más újdonság vár a látogatókra. Itt már a cukor látható, a kávét és süteményt édesítő fehér cukor. — No lám, mi lesz abból a piszkos répából — jegyzi meg Stenna János bácsi. Kezébe vesz egy hosszú »stanglit«, nézi egy darabig, aztán beléha- rap. — Jó, édes.„ HE'Körülveszik a darvaspusztaiak a dobozfűzőket. Figyelik a villámgyors mozdulatokat, aztán újra csak az »édes« látnivalóhoz pártolnak. — Most látjuk csak munkánk eredményét — szól Pető Sándor bácsi. — El sem lehet mondani, hogy milyen érdekes. Állnának még, néznék a csomagolást, ropogtatnák a friss cukrot. De menni kell, hiszen itt topog az újabb csoport. Ök is látni akarják a gyárat, a gépeket. — Ez hát a gyár? Jó nagy. És érdekes — hallatszik valahonnan, ahogy a kijárat felé tart a társaság. — Megérte, hogy eljöttünk ... — Ilyen volt a kasza egykor. Négyszer olyan nehéz, mint a mostani. Bizony neki kellett gyürkőznie annak, aki dolgozott vele... Magyaráz a múzeumi kísérő, lesik, figyelik a szavát az emberek. Csak egy idős néni áll magányosan az egyik üvegvitrin előtt. Gibizer Pálné. — Hadd lássak én is valamit... Hatvanöt éves, a múzeumról csak hírből hallott. S most végigsétálhat a termeken, gyönyörködhet az utolsó kaposvári szűesmester, Vajda Sándor cifra szűrében és a többi érdekességben. Az imént egy pillanatig elábrándozott. De most már megy, siet a többiek után, mindig ott van, ahol magyaráznak, lesi, figyeli a múlt történetét. — Nicsak, ez kaszói ... Hát a szomszédoktól mit hoztak? — hangzik a kérdés a darvaspusztaiak közül. S aki eddig mást nézett, az most mind oda- csődül, hogy szemügyre vegye a Baláta-tó növényvilágának jellemző példányát. A másik teremben egy fiatal lány mondja a másiknak, hogy ismeri az egyik kiállított kép szerzőjét, Raksányi Lajost. — Mennyi szép festmény. De jó lenne egyet elvinni... S aztán a színház... Egy új élmény, szép élmény... Dombi József tanár, az IBUSZ-utazás szervezője most már nyugodt. Sikerrel járt a fáradozás, nem veszett kárba a sok lótás-futás.. . Este van. Kigyulladnak a város fényei. Világítanak a neonok, piros és zöld, sárga és kék színek festik meg az esőtől csillogó járdákat A Május L utcában újra feltűnik az autóbuszkaravám. Viszontlátásra, Kaposvári Polesz György Befejeződött a tbc-szűrés Kaposváron Tavaly októberben kezdték meg Kaposvár lakosságának tbc-szűrését. Ez a munka most befejeződött. A tbc társadalmi bizottság ülésén — melyre üzemek, vállalatok képviselőit is meghívták — dr. Borsos Dezsőmé, a megyei gondozóintézet váró® részlegének vezetője számolt be a tapasztalatokról i 89 új beteg Annak ellenére, hogy az állam igen nagy összegeket áldoz a gümőkór elleni küzdelemre, s noha számottevően csökkent a halálozási arányszám, sok még a tennivaló. Ezt bizonyították a szűrővizsgálatok is. Ezek során meglepően sok, 89 új tbc-s beteget találtak. Nyolcvan százalékuk hetven éven felüli, töbségük a város peremén éL öt betegnek annyira elhanyagolt volt már az állapota, hogy időközben meghalt A többit gyógykezelésbe vették Kétévenként megismétlik A város tbe-szűrését kétévenként megismétlik, hiszen továbbra is a megelőzés az egyik legfontosabb feladat. Ez órási munkát ró mind a tüdőgondozó dolgozóira, mind a vörös- keresztes aktíváikra. Jó tanulságokkal szolgált a most befejeződött vizsgálat. Szükséges, hogy a jövő ősszel kezdődő szűrésekre kellő időben tudja> V- V ; m .'.-.is .. . . „ r"z-i it;.; . . J Á ' '*v; . , ^ ? i 5 ,. j ^ •' . ' '■> lüfv. \ ^hssskSw>M MBBlltll Wi ;* - •' ■ . : :'5 -V. ., ;* • Az inkei Rákóczi Tsz szerelőműhelyében házilag készítenek burg onyaosztályozót. A keretet csőből, a rostákat saját fonású dróthálóból hegesztik össze. A gépnek három rostája van: a felső az étkezési, a középső a vető-, az alsó az ipaó burgonyát válogatja és gyűjti össze. Képünkön: Kamarait Tibor főszerelő, Magyar Antal szerelő és Karácsonyi Ferenc kovács az utolsó simításokat végzi a gépen. VADÁSZ FERENC: Tartottunk tőlük. De ha alkalom kínálkozott, szívesen lo- póztunk a közelükbe, mert a lányaik szépek. Gyakran . láttuk az indián férfiakat tollas fejdísszel. Főnökük, a chief, teljhatalommal rendelkezik és ítélkezik köztük saját törvényeik alapján. Ránk általában fütyültek, de az, aki kihívóan viselkedett, örülhetett, ha megúszta ép bőrrel. Egyszóval cowboy nadrágba bújtam és pulóverbe. Vándor Pityu nyakkendőt kötött, mintha valamelyik írótársaság felolvasó ülésére készült volna. A főnők számtáblát adott mindegyikünknek, négy számjegygyei. Az enyém 3.001-es volt. Kevés felszerelést kaptunk, s még kevesebb1 élelmet. Éles tölténnyel csak vadat lőhettünk. Anélkül felkopott volna az állunk. A harmadik napon — addig csak piros tablettákat dobáltunk a kútba és víztárolókba: ez azt jelentette, mintha megmérgeztük volna — rajtaütöttünk a tengerész gyalogosok hadtápján. Ez volt a parancs. Persze a konyhára vetettük magunkat. Legelőször az őröket semmisítettük meg. Azaz megkötöztük őket, betömtük a szájukat. Utánuk a komyhaszemélyezet következett. Velük is elbántunk. A parancsnoki sátorból a felvonulási terveket kellett megszerezni, éppen úgy, mintha igazi ellenséggel álltunk volna szemben. Nem babra ment a játék, 'mert ha elkaptak volna bennünket... De szerencsére mi kaptuk el őket. Nem vették komolyan a dolgot, azt hitték, játszadozunk. Másnapra aztán, amikorra jól kiéheztettük őket, belakhattak sóshallal. Megkötözve élvezték a tűző napot. Nem kaptak vizet Másnap elengedtük őket, mert kiderült: hiába erőlködtünk, nem náluk voltak a felvonulási tervek. A legbravúrosabb akcióra ezután került sor. Azt a parancsot kaptuk, hogy tizen hatoljunk be az egyik repülőtérre s fogjuk el az amerikai tiszteket. Marha jó móka volt. Ügy pipázgattak szétvetett lábakkal, úgy terpeszkedtek a fotelokban, mintha otthon lettek volna Detroit-i vagy Manhattant házuk szalonjában. »What happened boys?« —bámultak ránk meglepetten, amikor a kézigránátokat helyettesítő robbanó tölteteket közéjük hajigáltuk. A pokoli füstben és ricsajban szépszerével foglyul ejtettünk huszonkét tisztet és pilótát. Hiába tiltakoztak. Frank és Robert értettek az ilyesmihez. Tíz perc se telt bele, vala- mennyiüket magunkkal vittük a közeli erdőbe. Az őröket, akik észrevették bennünket, itt is megkötöztük és eltoallgat- tattuk szépszerével. Az erdőben — jó messzire a repülőtértől — drótkerítéssel körülvett tisztás várt a foglyokra. Ezt a mieink jóelőre elkészítették. A ketrec mind a négy sarkában hangszóró volt: fülsiketítőén harsogták a legújabb bugivugit. Hajadonfőtt ültek a napon.' Fenyegettek bennünket. Káromkodtak: ezért fizet benneteket a Pentagon, hogy ilyen disznóságot csináljatok? Néhány óra múlva hozzáfoghattunk a kikérdezésükhöz. Melyik alakulatnál szolgálnak, mi a beosztásuk, hol fekszik az elhelyezkedési területük, hogyan néz ki a fegyverzetük, általában milyen bombákat szállítanak? — ilyen és hasonlóak voltak a kérdéseink. 29. A |enki fiókák nem akartak vallani. Azt mondják: „ne hülyéskedjünk, mert megjárjuk. Azt hitték, csak amúgy jella^ nak mozgósítaind mindenkit. Jóval pontosabb névjegyzéket kell készíteni, olyat, amelynek alapján mindenkit megtalálhatnak, és behívhatnak vizsgálatra. A jövőben elsősorban ott kell félvilágosító munkát végezniük a vöröskeresztes aktíváknak, ahonnan a felszólítás» na sem jelentek meg a szűrésien. Az idén társadalmi mimikában végezték el a szűréssel kapcsolatos adminisztrációt. Ez önmagáiban kevésnek bizonyult Szükség lesz egy állandó adminisztrátorra, hogy olyankor se álljon meg a vizsgálat, amikor egy vagy több társadalmi aktíva esetleg kikapcsolódik a munkából. Megoldásra vár néhány technikai probléma, hogy biztosíthassák az emyőfénykép folyamatos üzemelését Megnövekedett feladatok Törvény írja elő, hogy az elosztásra kerülő lakások öt százalékát tbc-s betegeknek kell adni, és törekedni kell arra, hogy a gyógyultaíkat olyan munkahelyre állítsák, mely nem veszélyes egészségükre. E föltételeket azonban a legjobb szándékkal sem sikerül mindig biztosítom: Az egyik legfőbb akadály, hogy aránylag kevés az úgynevezett könnyű munkahely. Sajnos, a gümő- kórban megbetegedettek nagy része a nehéz testi munkát végzők közül kerül ki. Felépülésük után korábbi munkahelyükre nem mehetnek vissza, szakmájuk nincs, foglalkoztatásuk tehát nehézségekbe ütközik. A megyei gondozóintézet kirmitatasa szerint a tbc- ibol gyógyultak nagy része vagy nem tud elhelyezkedni, vagy nem megfelelő munkahelyen dolgozik. A tbc társadalmi bizottság éppen ezért a vállalatok képviselőivel együtt azt kutatta, hogyan lehetne a volt tbc-s betegeket megfelelőbb környezetbe helyezni, hogyan lehetne a fertőzés ellen a leghatékonyabban védekezni. Közös erővel A fertőzés elkerülésének több módja van. Az egyik legfontosabb: a súlyos betegek elkülönítése környezetüktől, k&J lönösen a gyermekektől. Szükséges, hogy e célból a városi tanács vb ismét juttasson megfelelő lakást a tbc-s betegeknek. A védőnők feladata, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki azokkal a családokkal, ahol gümő- kóros beteg van, s a gyermekek védelmére minden intézkedést megtegyenek. A fertőzés elleni védekezést szolgálja a tbc-mentes tej fogyasztása ie. A Latinka Sándor Termelőszövetkezet nevéhez igen szép kezdeményezés fűződik. A szövetkezet ugyanis kialakította tuberkulozismemtes szarvas- marhaállományát, s ne,gatív tejjel látja el a város csecsemőotthonait. Jó lenne, ha mielőbb felmérnék az illetékesek, hol van még a megyében hasonló negatív tehénállomány, s lehetővé tennék, hogy ezek tejét a városban értékesítsék. Nehéz a jelenleginél több könnyű munkahelyet biztosítani a gyógyult betegek számára. Jó lenne, ha a társadalmi szervek és a városi tanács munkaügyi osztálya időnként ellenőrizné a vállalatoknál, hogy kik töltik be az egészségre kevésbé ártalmas munkaköröket, és javaslatot tennének a tbc-ből gyógyultak elhelyezésére. A teljes megoldást persze egy úgynevezett rehabilitációs üzem létesítése jelentené, mivel azonban ilyen üzem Kaposváron egyelőre nem fog készülni, a legcélszerűbb az lenne, ha a Kaposvárt Háziipari Szövetkezetnek helyiséget biztosítana a városi tanács. A szövetkezet rendelkezik a felújításhoz szükséges pénzzel, s ha kapna helyiséget, igen sok gyógyultat tudna foglalkoztatni. Érdemes lenne támogatni a Világítástechnikai Vállalat képviselőinek kezdeményezését. Ha kapnának megfelelő helyiséget, könnyű munkát igénylő profilt hoznának Kaposvárra. Mindkét elképzelés megvalósíthatónak látszik. A városi tanács végrehajtö- bizottságának a dolga, hogy a tbc társadalmi bizottság ülésének alapján — mély megfelelően értékelte a szűrővizsgálatok tapasztalatait, meghatározta a feladatokat — megtegye a szükséges lépéseket Szegedi Nándor Felkészült a kereskedelem a téli forgalomra fTudósítónktól.) Jóval több áru van a nagykereskedelem raktáraiban, mint a múlt év azonos időszakában. Egyedül a Textil-nagykereskedelmi Vállalat kétmillió forinttal nagyobb árukészezerszám lógnak a ruhaakasztókon. A női kabátok a legújabb divat szerint készültek, s egy-egy fazonból, színből csak egészen csekély mennyiséget gyártottak. Nem kell tehát egyforma ruhában járniuk az asszonyoknak és a lányokcátJ 1 lettel rendelkezik, mint tavaly, nak a télen. Női és férfikabátok, öltönyök J a Cipő-nagykereskedelmi Vállalat kaposvári telepe is felkészült a várható nagy képesen végezzük ezt a munkát^ resletre. Női bundás cipőből is. Hápogtak, mint a szárazra-^ például mintegy 6000 párral van több, mint tavaly. Kielégítő a raktárkészlet hócipőből, gyermek gumicsizmából és bakancsból is. Van elegendő erős női sportcipő, magas szárú férficipő, - gyermek korcsolyacá- pő és 400 forintos vadászbakancs is. A RÖVIKÖT Jutái úti rakdobott hal, amikor odataszi- gáltuk őket a földibe süllyesztett vasszekrényekhez. Ilyeneket valószínűleg soha életükben nem láttak. Udvariasan betessékeltük őket külön-kü- lön a vaskazettákba és rájuk zártuk az ajtót. Amíg sültek, mi pihentünk. Jól átforrósodott körülöttük a vasszekrény. Egy koma azt az utasítást kapta, hogy puska-^ .. ., ___. 7 t ussal döngesse fejük felett a^teraban 18 akad bőségesen va- tetőt. Bele lehet bolondulni az? logatmvaló. Tízezerszám talál- ,ilyesmibe, ha órákig tart. Fel-? ható a pamut, flór- és nylonha- váltva kopogtunk öten. Időn-? risnya. Rövidesen az üzletekbe ként meg kellett kérdeznünk!,__... . .. , , ., ,. , ő ket: hajlandók-e beszélni??k€rul a közkedvelt, divatos Amikor vonakodtak, kavicsos? 01382 női kötöttáru. Újdonság a homokot szórtunk a vaskalit-? kínai és az angol zsebkendő, ka tetejére. Az is hamar áttüé zesedett. Akkor vizet ön töt-! tünk rá. A sistergő mocsok aj réseken át beszivárgott a fog- A lyok nyakába. Szitkozódtak,^ az fáén a bolhái Határőr Tér dühöngtek, volt, amelyik tombolt, mint az eszeveszett. MinJól gazdálkodtak két hidegen hagyott a dolog, j Parancs szerint cselekedtünk.) A pokoli forróság, a bőrük- ■ re ragadt csípős homok és a) sós hal okozta szomjúság ■ őket is belakattuk heringgel < — megtette a hatást. A torkuk) kiszáradt. Sorra elnémultak. CFolytatjukJ melcszcvetkezetben. A tavasz- szal 100 holdon újburgonyát vetettek. Terméséért 1 200 000 forintot kaptak a MÉK-tal. Most ugyanezen a területen őszi káposztát termesztenek. 100 vagonnyi termésre számítanak. Ezért újabb 1 000 000 forintot kap a szövetkezet.
