Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. november 111 DCiítek oalé a „iit(íqiuu?------------------------­*939, 1938, 1940, 1937, 1942, J 1885. A nagy anyakönyv egyik lapján hirtelen megáll a te­kintetem. — Létezik ez? Hetvenhét éves korban is kötnek házas­ságot? — Ez csak egy a sok kö­zöl — mosolyog Hanich Fe­renc anyakönywezető. — Szá­moljunk csak;.. És újra átlapozzuk a nagy könyvet, most már az 1800-as számokra ügyelve. Aztán ösz- szesítjük az adatokat: több mint tíz múlt században szü­letett férfi kötött az idén há­zasságot hasonló ború meny­asszonnyal. Nem igaz tehát a nóta, hogy «Öreglegénynék nem való a május; ; .« — M3 az indítékuk az ilyen borban kötött házasságoknak? *— Félelem a magánytól, az egyedülléttől. A legtöbb idős ember vagy özvegy, vagy el­vált. Nem akarják hátralevő éveiket úgy leélni, hogy sen­kihez nem szólhatnak estén­ként vagy napköziben, vágy­nak a társra, s efbben egyálta­lán nem különböznek a fiata­loktól. Akadnak olyanok, akiket úgy ajánlottak egymásnak. — Él itt meg itt egy ren­des, tiszta asszony, jó lenne az neked öreg napjaidra. « Derék ember az a férfi, igazán igent mondhatnál ne­ki ... És akkor a szomszédság, ko- maság összeismerteti egymás­sal a két magányos embert, s nem kell hozzá sok idő, már az anyakönyv vezető előtt vall­ják a »holíxxmiglant, holtodig­lant«; A legtöbben vígkedélyűen jönnek. *—* Látja, ilyen vén embe­rek vagyunk, aztán mégis most házasodunk össze; Egyáltalán, lehet még ebben, a korban? Amikor megnyugtatják őket, Nem igaz a nóta — Csak csöndesen — Az unoka után r megállapodnak az időpontban. Aztán, következik az esküvő napja. Nincs nagy ceremónia, ven­dégkoszorú, csupán a két ta­nú áll az új pár mögött. A zene sem kell sokuknak. »Csak csöndesen, ne hallja senki más...« Ez már a korral jár, nem szeretik a feltűnést. Mihama­rabb túl akarnak esni a szer­tartáson, nehogy szóbeszéddé váljék az esküvőjük. Akadt az idén olyan eset is, hogy az ország másik végéből jött Ka­posvárra egy »ifjú« öreg pár, itt mondták ki az igent. S (az »igein« elhangzásakor ezek a szívükben újra ifjúvá váló emberek egy kicsit meg­hatódnak. Lehet, hogy első házasságukra gondolnak, azért csillog könny némelyikük sze­mében; Persze akadnak megmoso­lyogható jelenetek is. S. I.-né már közel jár a hatvanhoz, s tíz éven belül harmadszor áll az anyakönywezető előtt. I. Mátyás is ismerős, első há­zasságát ugyancsak ebben a teremben kötötte néhány éve. Nemrég az 1885-ben szüle­tett T. J. jött egy kicsit szé­gyenkezve, hogy esküvőre ké­szül; — Rémlett nekem, hogy már állt előttem a bácsi — emlékezik az anyakönyweze­tő. — Csak azt nem tudtam, hogy mikor; Aztán nagy ne­hezen kisütöttem, hogy három héttel ezelőtt volt itt az öreg, de akkor az unokája esküvő­jén, mosolygott büszkén, bol­dogan. Most meg őmá került a soe. — Akad-e még olyan há­zasság, amikor túl nagy a korkülenbség a nő és a férfi között? — Hát... előfordul. Idős bécsi és fiatal lány házassá­ga még mindig gyakori. Né­hány helyen napjainkban is előbbre való a vagyon a sze­relemnél ... De hát ők tud­ják, hogy mit csinálnak. S nekik is éppúgy fölcsen­dül a nászinduló, mint bárki másnak. Mert a »május« mindenkié. Polesz György Nem megoldás! Furcsa menettel találkoz­tunk nemrégiben S Zoládon. Vagy nyolc iskolás gyerek kisért egy velük egykorú, barna képű cigányt. Ahá­nyon voltak, mindegyikük fogott valamit a síró gyere­ken; ki a kezét, ki a ruhá­ját markolászta. Cibálták,. rángatták, lökdösték, s így vonult a menet az út szé­lén. A kiszolgáltatott ci­gánygyereknek senki sem fogta pártját. Pajtásai, akik kárörvendő nevetéssel vi- háncőltak körülötte, utasí­tást hajtottak végre, $ lát­szott, hogy ez nagyon ked­vükre való. r — Nem lesz semmL bán- tódása — nyugtatott meg bennünket az eset egyik szemlélője. — Nem lesz semmi baja, csak az igazga­tó elvtárs megdorgálja, amiért ledobálta az utcai villany égőket. Igaz, felelősségre kell von­ni a gyereket az ilyen ren­detlenkedésekért, s az álta­la okozott kárt szüleivel meg is lehet téríttetni. De az utcán hajtóvadászatot rendezni ellene, iskolatár­saival elfogatni és kísértetni — nem megoldás, nem cél­ravezető nevelési módszer. H. F. AfÓHÍott levél és Uá&ításvec Hónapok óta nem tudott a chicagói rendőrség annak a kábítószercsempész bandának a nyomá­ra bukkanni, amely a nagy világváros alvilági életéhez ké­pest is hatalmas for­galmat bonyolított le. A geng elsősorban olcsó marihuana ciga­rettákat és kokaint hozott »ügyfelei-« kö­zött forgalomba. Egészen véletlenül bukkantak a banda nyomára. A chicagói fő posta felügyelői e egyik ellenőrzése al­kalmából kábítósze­res cigarettát fede­zett föl az ajánlott leveleket kezelő ab­laknál. Azonnal értesítette a rendőrséget, s csakhamar az IN­TERPOOL ügynökei vették körül a pos­tát. Néhányan aján­lott leveleket adtak fel, majd kacsintva megkérdezték a tiszt­viselőt, nem tudna-e »kokót« adni nekik. A detektívek né­hány perc alatt 616 gr marihuánát, 10 gr heroint és 500 mgr kokaint vásároltak fel, majd amikor ele­gendő bizonyíték állt rendelkezésükre, hir­telen lecsaptak. A geng kapcsola­tainak felgo mbolyí- tása közben a kerü­leti törvényszék ülé­sére is be kellett ha­tolniuk, ugyanis az egyik esküdt volt a banda helyettes ve­zetője. A legérdekesebb és legelgondolkoztatóbb tény: a postán be­rendezett kábítószer­elárusító hely mind­össze egy emelettől volt az USA kábí­tószerellenes köz­pontjának • chicagói fiókja fölött. (Szentirmai) GÁRDOS MARISKA: Szállj, gondolat A Népszava egykori munkatársá­nak, a somogyi származású Gárdos Mariskának jelentős könyve látott napvilágot. A Szállj, gondolat cí­mű könyvben a munkásmozgalom magyarországi történetének sok fontos eseményével találkozik az olvasó. A szerző bemutatja a nő­mozgalom század eleji tevékenysé­gét, beszámol franciaországi és amerikai utazásának élményeiről. Hiteles adatokat nyújt az 1894— 1914 közötti időszakról, a munká­soknak a jobboldali szociládemok- raták ellen vívott harcáról. A munkásmozgalom veteránjá­nak könyve mindvégig érdekes és izgalmas olvasmány. Különösen a fiataloknak ajánljuk. K» L a Cj pártszékház épült Böhö- nyén 450 000 fo­rintos költség­gel. Az épüle­tet november 6-án adták át rendeltetésé­nek. £ rült ismét szóba dédelgetett kőfaragó históriája nem szok- álma, a Nagy Mű, amely meg- ványos írásmű, hanem olyan, írásra vár, s amely tízéves ba­rátságunk forrása és csodála­tos háttere volt. Tj'vtizédé ismerkedtünk meg. Asztaltársaságunk akkoriban szombat estéit a Flórián kocsmában töltötte, amely mögött hagyománytalan s éppen ezért ritka erejű te­hetség húzódik meg. Mondtuk is neki, de ő szerényen elhárí­totta az elismerést. Mindössze egy fejezetnyi gyöngybetüs írás volt. Az any­járól szólt, aki a nevet sem ka­pott kései öccse világrahozásá- ba belehalt. Ezt írta meg ci- kornyátlan egyszerűséggel és félelmetes hűséggel. Kezem is r is Tóth Imre bácsi •**- hetvenéves volna, — Hagyd, fiam. Ez csak férc, ami a müvet összefogja. Ha összefogja... Az igazival még vámom kell! Tp1 vekig vártunk rá mi is. 1J Hiába. Nem teljesült az ígéret. Kis Tóth Imre néha el­Ettői az időtől kezdve Kis elmaradozott, majd megint elő- reszkedett, amikor a füzetet a _______ __________ Tóth Imrét számon tartottuk, került. Megesett, hogy nem zsebembe csúsztattam. a hol mint ifjú irodalmárok vi- s lassan-lassan központi alak- győztük kivárni jelentkezését, — Megírod? lágmegváltó tervekkel kacér- ja lett társaságunknak. Ha va- négyen-őten is felrándultunk Válasz helyett bólintottam. _ kodtunk, és szédítettük egy- lamvt felolvastunk, fél szem- hozzá a Hegyalja utcába. Leg- Nem mertem kinyitni a szá­s m. mást. Mintha tegnap történt mel az ö arcát lestük, tetszik-e? löbhször betegágyban találtuk, rnat, gránitból faragott arcá­'••“■V volna, oly tisztán emlékszem Ítéletében sohasem csalód- p^kó családi fényképet nézege- rc: nem mertem fölemelni te­első találkozásunkra. Bölcsész- tunk. tett, vagy írt valamit pepita fe- kintetem, nehogy meglássa °° hallgató szomszédom legfri- Egyetlen betűt sem láttunk ^elű füzetébe, de azt érhez- könnyeimet. Gyökerestül kité­w-A. sebb versét kritizáltuk, ami- dole. Ehelyett régi-régi törte- fn-nk-re nyomban párnája alá Vett faóriás láttán rendül meg • * kor a megyeházi levéltárnok neteket mesélt ifjúságáról, ap- rejtette_ »mhor úm, nhnn„ n»™- én. na asztalunkhoz hozta és bemutat- járói és nagyapjáról, akik — Amikor utoljára nála jártam, ta. Mi akkor föl sem figyel- mint ő is mészégetők voltaik. ~ maga hozakodott elő vele tünk rá. Measzoktuk. hogy tár- Derűs és nyomasztó históriák- AT , /,W r/r. rnnfrm p.h>int( élne. Sajnos, nem érhette meg tünk rá. Megszoktuk, hogy tar- Derűs es nyomasztó msionah.- Kem tért rá rögtön, eleinte a hetedik X-et. A múlt nyáron saságunk hétről hétre új ven- ban vallott viszontagságos fér- csafc példázódott. Valahogy tüdőgyulladást kapott, és itt déggel gyarapodott, akinek leg- fikorárol, egyszóval gazdag ígg. hagyta az árnyékvilágot. Mi- többje sznob vagy jobb eset- elete regényének szórta^ ben tiszta szándékú irodalom- szét kor utoljára meglátogattam, tavasz volt. Kint ült háza előt­ti kis kertjében, ingre vetkőz­ve sütkérezett és olvasott. Már messziről észrevettem az öreget, hófehér sörénye szinte lángolt a délutáni su­köztünk tékozlóan és az la­gárzásban. Nem akartam meg- vonásos drámával fog beállita- zavarni, tudtam gyöngéjét: ni. hosszú időre szótlanná vált, ha olvasmányaiból kizökkentették, re — A héten temettük. Egy le­génykori cimborámat, itt la­kott a szomszédban. Göthös volt szegény... Minek is élt volna nyomorultul? De minek is él az ember? Minek? Mit ér az egész, ha lába nyomát nem írja bele az út porába? Meghökkentett félreérthetet­Egy hét múlva Kis Tóth lm- nagy történet lesz. Húsz éve ftratta A dom’ megkönnyebbülnék, ha valóban hozott valamit, hurcolom magamban... Lehet, magdét, amelynek megmaradó elengedhetetlen tartozásom ki­barát volt. Hazafelé menet valaki meg­jegyezte: — Azt hiszem, aZ öregúr tit­kos drámaíró. Figyeljétek meg, legközelebb egy tucat nyolcfel­nagyvonalúan. Egyszer aztán elővettük öreget. Kérleltük, írjon púnkba. — Amit elmondtam eddig, az semmi. Nem érdemes meg­írni .., Talán egyet. Egyet. Az az ember úgy, ahogy akkor én. Búcsúzáskor már ismét vi­dám volt és magabiztos. Eről­tette-e irántam való tapintat­ból, vagy korábbi vallomása csak múló balsejtelem volt-e, nem tudom. A kertajtóból még sokáig elkísért tekintete, az­tán a megszokott kézlengetés után sarkon fordult, és eltűnt virágzó gyiimölfái között. JlJaláláról csak a temetés után egy héttel értesül­tem. Azóta is kínzó lelkiisme- retfurdalást érzek ősz meste­rünk, Kis Tóth Imre iránt. Tu­Furcsák néha a felnőttek Nemrég történt a mező- csokonyai fmsz önkiszolgáló élelmiszerboltjában. Egy is­kolás fiú lépett be az üz­letbe, odament a vezetőhöz, köszönt illendően, és kért egy kétkilós kenyeret. —i Állj sorba, fiam» — förmedt rá a vezető. A gyerek megdöbbent, majd a biztonság kedvéért körülnézett, és így szélt: — Hiszen nincs itt senki, csak a pénztáros néni ül a gép mellett a sarokban. — Akkor várj, amíg jön­nek — hangzott a szigorú válasz. A kisfiú pedig türel­mesen vért. Biztosan arra gondolt, hogy milyen fur­csák is néha a felnőttek, és hogy milyen nehéz őket megérteni. őszinték legyünk? Ezt ml sem értjük n. z. Sztrájkoló papok Indiából érkezett az ® nem mvndennapi hír, hogy Kasmírban 250 pap sztrájk* ba lépett. A sztrájkoló par pok nagyobb fizetést köve­téinek; azt akarják, hogy javadalmazásukat a tisztvö* selőkével hozzák összhang­ba. Hálóing álmatlanoknak New Yorkban különleges hálóingeket hoztak forga­lomba álmatlanok részére. Az ing vásznát olyan anyaggal itatták át, amely­nek illata álmosságot kelt. * *-• Meteorológiai beavatkozással előállított jókedv Egy izraeli tudós, Nathan Ro­binson professzor a hőhullámok: tanulmányozásával arra a meg­gondolásra jutott, hogy az at­moszférikus viszonyok szabá­lyozása. lehetővé tenné az em­berek állandó jókedvének bizto­sítását. Az izraeii kutató abból a föl­ismerésből indult ki, hogy ő maga szinte úgy reagál az idő­járásra, mint valami »élő baro­méter«. Valahányszor köhögj tüsszög, vagy fejfájás kínoz­za, tapasztalatai szerint 10—12 órán belül a »Hamszin« nevű forró szél söpör végig az orszá­gon. Az efféle forró légáramla­tokat a világ különböző” ré­szein más-más néven ismerik, de kihatásuk az emberi szerve­zetre nagyjából hasonló: fejfá­jást, ingerlékenységet, depresz- sziót okoznak. Robinson meg­állapította, hogy normális lég­köri viszonyok között az at­moszférában csak körülbelül egytizeddel több a pozitív, mint a negatív ion. Hőhullámok^ide- jén viszont a pozitív ionok szá­ma körülbelül 45 százalékkal haladja meg a negatív ionokét. Ma már sok fiziológus és orvos osztja az izraeli kutató véle­ményét, hogy minél több ne­gatív ion van a levegőben, az emberek közérzete annál jobb. Robinson véleménye szerint ma még korai volna megjósolni, hogy a tudomány képes lesz-e befolyást gyakorolni az atmosz­férában előforduló ionok szá­mára, de könnyen elképzelhe­tő, hogy megfelelő fizikai mű­szerekkel ellensúlyozni lehetne a pozitív ionok káros befolyá­sát. Már azon voltam, visszafordu- Nem, nem drámákat, csupán hogy regényt csinálok belőle, emléket hetven esztendő alatt lók, de sasszeme elcsípte meg- egy pepita kockás füzetet, s ezeroldalasná] is nagyobbat... sem tudott állítani. ‘ “ benne szakad°20tt De meglehet, hogy csak ösztö. O azonban folytatta: . . —Hamarosan en is kiállók a írtam novellát. Meg nem tudom. SQrból No> ne tiltakozz, én egynéhány történetet __Ez az Nem szabad elsietni.., e gy véletlenül megmaradt. Ol- Többé szóba sem hoztuk torpanásomat s a készülő moz­dulatot. Bütykös ujját könyv- szélű újságot, jelzőként illesztette be a lapok _ piatai koromban közé s felállt. Restelkedve próbáltam magyarázkodni, ő azonban motyogásomat meg hassátok el... sem hallgatva hellyel kínált maga mellett a kispadon. egyenlíthetném valaha, ha vol­na olyan erős toliam, amely- lyel méltóképpen megírhatnám helyette az ö nagy művét. Az éppen megkezdettet. A torzót. a dolgot. Ö azonban újabb és Én vettem át a rojtos újság- újabb történeteket mondott el. példányt. Valamelyik vidéki Lassan megismertük életútjá­ehhez jobban értek! Nem bán- De nincs. Ahogy távolodom tana, ha addig meg tudnám ír- időben együtf mmt gazdag * T T .a A 7.. M MM . —1 * 1 .VI TA Li ^ óráinktól, egyre szorongatób­— Beszélj, mit csinálnak a napilap egyik májusi számát, nak összes szereplőjét, akik — fiaim? Rég nem járt erre sen­ki ... Lehet, hogy tévedtem, ám úgy rémlett nekem, mintha enyhe szemrehányás lett volna tást megkaphassa. Az elbeszé- lettek. Valamelyikünk elhatá­lés belső szerkezete egy kis- rozta, hogy gyorsírásba veszi a sé kuszáit volt, mondatai is hallottakat. Hozzá is fogott Felolvastam. A történet egy mint a karsztvizek — a szom- öreg köfaragósegédről szólt, bat esték hosszú sorában fel­akire iszákos mestere rágyúj- felbukkantak és eltűntek, ha­totta a házat, hogy a biztosi- rátáinkká vagy ellenségeinkké ni. Ha volna még rá időm. Eh, elkéstem vele!,.. bon érzem saját töprengése­Keményen megragadta a ke- met> , egyre bizonyosabban a hangjában. Sorra kérdezett valamennyi fiatalról. Járunk-e még a körbe? Ki mit írt közű- csikorogtak. Ennek ellenére egy alkalom-mai. de az öreg lünk? Vannak-e viták? így ke- éreztük, hogy a tragikus sorsú sze-Uden leintett«. zem. — Fiam, vesd papírra he­lyettem ... ha úgy gondolod. Te egy kivételével valamennyi történetemet ismered ... Kabátja belső zsebéből elő­halászta a jól ismert irkát. Ott mindjárt olvasni kezdtem. tudom: Imre bácsi így is nagy író volt, emléke előtt tisztelet­tel kellett fejet hajtanom. Teremtőm, mi válhatott vol­na belőle, ha harminc—negy­ven évvel később születik!... András Endre SomogyiHéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTÉ LAJOS. Szerkes ztős ég: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents