Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

Ihsámap, 1962. november 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP A munkásvédelem nem csupán szakszervezeti feladat Miért olyan sok az üzemi baleset? Háromnegyed év alatt 1064 ember — 13-mal kevesebb, mint a múlt esztendő azonos időszakában — esett ki a •ter­melésből üzemi baleset követ­keztében. A halálos balesetek száma csökkent. Az idén hét volt, kettővel kevesebb, mint 1961-ben. A munkából kiesett napok száma 17 657-ről 18 422- re emelkedett — tájékoztat Suhajda János elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának munkásvédelmi fel­ügyelője. Elgondolkoztatnak ezek a statisztikai adatok. Jelzik, hogy még mindig nagyon sok a gon­datlanság. Sok gazdasági ve­zető közömbös, felületes, mit sem törődik a balesetek meg­előzésével. „Kivizsgálás" négy hónap múlva Legszembetűnőbb példát ta­lálni erre a Kaposvári Húsipa­ri Vállalatnál. A rendeletek előírják, hogy az üzemi balese­teket azonnal ki kell vizsgál­ni, s a művezető, továbbá a munkásvédelmi megbízott kö­teles jegyzőkönyvben rögzíte­ni a balesetek okát, megállapí­tani a felelős, a tanúk szemé­lyét, s javasolni kell, hogy hogyan előzzék meg az újabb baleseteket. A Húsipari Válla­latnál mindezt elmulasztották. A májusban, júniusban tör­tént üzemi balesetek jegyző­könyveit csak október elején készítették el. Friss Ferenc művezető az egyik beosztottját bízta meg maga helyett a jegy­zőkönyvek elkészítésével, rá­adásul a munkásvédelmi meg­bízottal nem is íratták alá őket. Harminchat baleset tör­tént az idén a Húsipari Válla­latnál. A Finommechanikai Vállalat n havonta esedékes baleseti jelentéseket csak többszöri sürgetésre hajlandó a Szak­szervezetek Megyei Tanácsá­hoz beküldeni. Zaklatásnak tekintik, ha a késés miatt szól­nak nekik. Az üzemi balesetek megelőzését itt sem tekintik fontos feladatnak. Mindig csak • dolgozó a hibást A legtöbb jegyzőkönyvben a baleset okául ezt tüntetik fel: «-Véletlenül történt, felelősség senkit nem terhel.« Vagy pe­dig: »Figyelmetlenség okozta, felelős a balesetet szenvedett.« A több, mint ezer baleseti jegyzőkönyvben alig találni olyant, amelyben valamelyik brigád- vagy művezető felelős­ségét állapították volna meg. A Baromfifeldolgozó Vállalat egyik dolgozója, Gelencsér Mi­hál yné a bokáját törte. A tíz­napos késéssel fölvett jegyző­könyvben őt marasztalták el. Az ÉDOSZ megyei bizottsága azonban a vállalat termelési osztályvezetőjének mulasztását állapította meg, mivel nem biztosított megfelelő munkakö­rülményeket. Gelencsémé ugyanis egy dobogón fél lábon állva dolgozott, leesett, s így történt a baleset. Az utóbbi években arról volt híres a Csurgói Faipari Válla­lat, hogy innen jelentették a legtöbb üzemi balesetet. Szep­temberben munkásvédelmi hó­napot tartottak az üzemben, ekkor egyetlen baleset sem történt. Az építőiparban az idén .14- gyel volt kevesebb baleset, mint 1961-ben. Az Építőipari Vállalatnál Osváth Károly fő­mérnök igen határozottan és lelkiismeretesen járt el a bal­eseti ügyekben. Felelősségre vont egy építésvezetőt és egy művezetőt, mert elfelejtettek bejelenteni egy balesetet. Egy helytelen szemlélet Ha egy dolgozó néhány per­cet késik, vagy korábban abba­hagyja a munkát, fegyelmezet­lenségéért felelősségre vonják. Ha selejtet gyárt, megtérítte­tik vele a kárt. De ha valaki a munkásvédelmi rendszabályo­kat rúgja fel, s könnyelműen kockáztatja testi épségét, éle­tét, legföljebb csak figyelmez­tetik. A gazdasági vezetők többsége a balesetek megelő­zését, a munkásvédelmet csu­pán szakszervezeti feladatnak tekinti. Ezen a szemléleten helyes lenne változtatni. A baleset megelőzése ott kezdő­dik, hogy a legkisebb szabály­talanságot sem engedi meg a művezető, hanem szól a dolgo­zónak. Ez is nevelés. Nagyobb figyelmet érdemel­nének a munkásvédelmi őrök is. A textilművekben például nekik köszönhető, hogy ma már alig tapasztalni, hogy a fonónők hajháló nélkül vagy kezükön órával, gyűrűvel dol­goznak. Az Építőipari Válla­latnál ötezer forint jutalmat tűztek ki a legkevesebb bal­esettel dolgozó munkahelynek, ezzel is buzdítják a munkás- védelmi őröket. így megy ott, ahol a vezetők fontos feladat­nak tekintik a munkásvédel­met. Szalai László NEMZETKÖZI SZEMLE A múlt hét világpolitikai eseményeit elemezve feltétle­nül szólnunk kell a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 45. évfordulójának ünnepségei­ről, hiszen ezen a héten a vi­lágközvélemény kétszeres ér­deklődéssel figyelt Moszkvára. S aki valóban híve a békének, a nemzetek békés együttélésé­nek, az ezúttal sem csalódott a béke fővárosából érkező hírek­ben. A világpolitikai helyzet még ma is ellentmondásos és bizonytalan, a kubai válság még nem oldódott meg, de min­den jel arra mutat, hogy a közvetlen háborús veszély el­múlt. A kapitalista sajtó ter­mészetesen a maga szájíze sze­rint kommentálja az esemé­nyeket, de nem hallgathatja el a tényeket: a józanság és a fe­lelősségtudat győzött, s ebben a győzelemben oroszlánrésze van a Szovjetunió erejének és következetes békepolitikájá- nák. A milliók erősebbek a milliomosoknál Teljesen helytelen volna úgy fölvetni a kérdést, hogy ki nyert, és ki vesztett, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a világpolitikában ma csak a békés együttélés, a két rend­Horváth István és Retki Ferenc, a kánya! Alkotmány Tsz tagjai nád- és gyékénypallókat készíte­nek a gazdaságnak. A két ezermester ötlete volt, hogy ezekkel a pallókkal téliesftsék a sertésóla­kat, -fiaztatókat és az istállókat. A nádat és a sást a tsz halastavából szerzik be. Naponta 25—30 pallót készítenek el. szer kompromisszumos meg­egyezése, a kölcsönös enged­mények útja az egyedül járha­tó út. Mást akarnak a milliók és mást a milliomosok — ez is természetes. És hogy kik az erősebbek? Történelmi távlat­ban mindig a milliók győze­delmeskedtek, és végső soron a jelen problémáit ma is a mil­liók győzelme oldja meg. Ad­dig azonban még hosszú az út, és helytelen volna, ha ez az út mindig a háború szakadékénak szélén vezetne. A kubai kér­désben elfoglalt szovjet állás­pont és az eddig foganatosított intézkedések azt bizonyítják, hogy o szovjet politika nem merev. De nem is nélkülözi az erőt és a biztonságot. Találóan jegyezte meg N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke a november 7-i moszkvai ünnepségek egyik eseményén, hogy »a merevség nem mindig az igazi szilárdság jele. Ismerünk merev testeket — például az üveget —, ezek azonban gyakran törékenyek. Néha sokkal jobban megfelel­nek a rugalmas, nem merev és -nem törékeny testek, például az acél.« Mélyértelmű figyel­meztetés ez azok számára, akik rosszakaratúan vagy elvakul­tan félremagyarázzák a Szov­jetunió rugalmas, a népek iga­zi érdekeit mindenkor szem- előtt tartó politikáját. Kuba körül egyébként sok minden nem tisztázódott még. Ügy látszik, hogy bizonyos amerikai körök igyekeznek to­vább élezni a válságot. A nyu­gati lapok egyre többet írnak arról,.hogy a Pentagon és a Wall-Street képviselői kész helyzet eíé akarják állítani a Fehér Házat olyan intézkedé­sekkel, amelyek alapjában vé­ve ellentmondanak Kennedy megnyilatkozásainak. Az is tény, hogy Kennedy intézkedé­sei és ígéretei eddig nem min­denben fedték egymást, és még mindig fennáll a veszélye an­nak, hogy az amerikai elnök a legveszélyesebb kalandokra is elszánt militarista körök befo­lyása alá kerül. Kennedy válaszúton Az ENSZ-ben történt esemé­nyek azonban józanító hatással lehetnek Kennedyre és tanács­adóira. Egyre inkább nyilván­való, hogy a világbékével kap­csolatos kérdésekben az impe­rialista körök kisebbségben maradnak az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Világosan bizonyítja ezt a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésével kapcsolatos vita. Az ENSZ tag­államainak többsége itt egyér­telműen a mindenfajta kísérle­tek beszüntetése mellett foglalt állást, és elvetette a nagyon is átlátszó amerikai kibúvókat. Kennedy alapjában véve te­hát válaszúton áll; és mivel most pártja az amerikai vá­lasztásokból megerősödve ke­rült ki, feltehető, hogy bátrab­ban mer támaszkodni a józan ész politikájára. Igaz, hogy nemcsak a szocia­lista országok népei, hanem a nyugati országok dolgozói is tudják, hogy semmi alapvető különbség nincs a republiká­nus és a demokrata párt kö­zött. Mindkettő szilárdan a kapitalista elvekre támaszko­dik. Tehát voltaképpen az a szerepe, hogy becsapja a köz­véleményt. Viszont mégsem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy jelenleg a legagresszí- vabb háborús uszítok a repub­likánus párt soraiban húzód­nak meg, és az amerikai vá­lasztásokon mégis örvendetes jelenség volt, hogy azok buk­tak meg legjobban, akik a legreakciósabb eszméket val­lották, mint például Nixon volt alelnök. Ez csak azt bizo­nyítja, hogy az amerikai nép széles rétegei békét akarnak, és ezt a békeakaratot a vezetés­nek előbb-utóbb tudomásul kell vennie. Jemen A kubai válság egy kissé el­terelte a figyelmet a jemeni eseményekről, pedig a helyzet itt is változatlanul komoly. A jelentésekből kitűnik, hogy a jemeni nép a forradalom ol­dalán van, de a forradalom vívmányait még mindig ve­szélyeztetik az imperialista mesterkedések. A szaúd-ará- biai és jordániai monarchis- ták továbbra is fegyverrel se­gítik a volt jemeni uralkodó köröket, és egyre nyilvánva­lóbb, hogy titokban beavatkoz­nak az eseményekbe a gyarma­tosító hatalmak is. A múlt héten Szalai jemeni köztársa­sági elnök több fontos tárgya­lást folytatott. A haladó arab erők feltétlenül a jemeni for­radalmat támogatják, és en­nek minden bizonnyal meglesz­nek a gyakorlati következmé­nyei is. o Kongó VADÁSZ FERENC: Megjött a válasz. »Eltaláltad. Charlie bará­tod az, akinek gondoltad. Var­sóban működik egy intézet, ahol ismerik ennek a feleke­zetitek a tagjait. A nevét meg­találták a névsorban. Fényké­peit felismerték,« 28. Leslie Stark leveléből kide­rül: Kari hajdan fiatal nép­tanító volt Schweidnitzben, Al­só-Sziléziában. Náci propagan­dista. Árián unterschahrfüh- rer lett az SS-ben. Ez sza­kaszvezetői rangot jelentett. Ezzel lett a dömhaui kon­centrációs tábor parancsnoka, élet és halál ura. A Gross Rossen-i táborban sajátította el a legeredményesebb népir­tása módszereket. Dörnhauban hadifoglyokat gyilkolt, majd kényszermunkásokat. Műve lengyel területen a három­négyezer lakosú Rudolfswal- dau falu mellett egy dombon található, nem messze a kis­várostól, amelyet a németek Wüstegiersdorfnak hívtak. Fe­nyőfákkal övezett tisztáson több tömegsír rejtőzik ott egy­más mellett. Ezeket a mai na­pig sem tárták fel. Tartal­muk: tizenegyezer halott. Kö­zülük — a varsói intézet ki­mutatása szerint — mintegy háromezer kelet-magyarországi zsidó vallásé deportált, akit agyonvertek, halálra éheztet- tek, Karl Fischer vezényleté­vel. Parancs érkezett: nagy­gyakorlatra megyünk, ké­szüljünk. A szanbokú szigete­ket tippeljük északon, vagy délen IzsigakJt. Az is lehet, hogy Nafa irányába megyünk, vagy talán Ihuriba, ahol a ro­mok alatt Pyukju hajdani ki­rályai nyugszanak. A mi cso­portunk élére egy kapitány került. A sziajszitól jött. Nem katona, hanem hírszerző. Kolthay megkérdezte: »Tudsz már valamit Nyír­egyházáról, Szabolcs megyé­ről?« — Most már tudok — mond­tam meggyőződéssel. — Sok téli almát termesztenek. Be­hatóan tanulmányozom Kelet- Magyarországot, főnök. * * * Végre egy kedvemre való gyakorlat. Jó volt kiszabadul­ni ebből a hálóteremnek gú­nyolt egérfogóból, ahol én al­szom a legfelső ágyban. Tő­lem jobbra Valentin lakik. Ez mit keres itt? Érthetetlen. Tizedes volt a határőrségnél, bizonyosan kiérdemelte a kommunistáktól a két világos­zöld csíkot. Kutyával járta a nyomsávot. A járőrparancs­nok úr határsértők után szi­matolt. Elképzelem, amint bősz ellenőrzést folytatott a nemzetközi gyorson. Éjszakai portyáin, ki tudja hány mene­külőt fogott el ez a kiváló rajparancsnok. A harmadik ágy üres. A Sinkóé volt. A negyedik Seres Andrásé. Beszélhetnek, amit akarnak, mérget vennék rá, hogy kommunista még ma is. Néha olyan érzésem van, hogy itt méginkább az lett. A másik szélen az ötödik ágy Vándoré. Ez szegény feje tisz­tára bolond. Szerintem kény­szerképzetei vannak. Problé- mázik: afféle lelki válság álla­potában él. Lelkiválság az SVD-ben?! Röhögnöm kell. Megboldogult szomszédja, aki után üresen maradt a hatodik ágy, bezzeg nem volt érzé­keny lelkületű. Mintha halla­nám a hangját: »Én, ha éppen tudni akarjátok, a myflowere- sek közül való vagyok.« Tény­leg: Sulyok Berci az első disszidens csoporttal érkezett Amerikába, mint az egykori angol települők, az államala­pítók azon a bizonyos Myflo- weren. A főnök szakállas ked­vence, a gellérthegyi huligán. Aligha hiszem, hogyha Fi- werhower ismerte volna őt, a Vácról szabadult »Döngölőt«, elmondta volna, hogy »Kivé­telt kell tennünk velük, mó­dot találni arra, hogy gyorsan és zökkenőmentesen leljenek Amerikában második hazájuk­ra ezek a sokat próbált és szenvedett magyar szabadság- harcosok. Büszkék leszünk rá, ha nemzetünk fiainak mond­hatjuk őket.« Vándor pszichoanalízist ké­szített önmagáról, miközben mellettem kúszott a dzsungel­ben. Négyünkön kívül hat ismeretlen yenki fickó volt a csoportunkban. Egyikünk sem tudta, honnan szalasztották őket. Karjukon a jelzés; ég­Nyugtalanítóan hatottak a világ közvéleményére a napok­ban a kongói események is. A hatóságok itt az utóbbi időben. ^ újabb üldözési kampányt kezd- i tek a haladó szellemű politikai # vezetők és mindazok ellen, szinkék alapon pálmafalevél, i akik az ország függetlenségét kard és két cikázó villám, Ökä és szuverenitását óhajtják. Ide- is svájcisapkát viseltek. Mon-á tartozik Gbenyének, a minisz- dom: kedvemre való muri# tertanács alelnökének, a Ltt- volt. A hat amerikai közüli murnba alapította párt egyik kettő magyar származású le- # vezetőjének letartóztatása. A hetett, mert megértettek vala-i fölelevenített terror nyilvánva- mit abból, amit egymásközt# ló célja letörni az ország köz­beszéltünk. Dicsekedtek, hogy ? véleményének ellenállását, és parancsnokaik »perfekt ma- i lehetőséget teremteni az ide- gyaroknak« tartják őket. ' Aige? beavatkozási kísérletek többi négy, valami kevert# szláv nyelven beszélt. Orosz.# szerb, cseh szavakat hadartak^ össze-vissza. Volt köztük egy(j akiből kiszedtem, honnan r----------­s zármazik a tudománya: szü-f Az érdeklődés központját lei valahonnan Nagybecske-í került ezekben a napokfc­rek mellől vándoroltak a há-i kormányának jc \tipro mtezkeoeseivel kapa. ború előtt Amerikába. f latban Ny u ga i - Nem e tors zág is. Mi négyen a főnök utasítá-? A Spiegei-ügy a Német Szőve ­sára civil maskarába bújtunk.?s,égi Köztársaság fasizálódása­Az én holmimban akadt egy#ra mutat. Mim az. Kom- , \ mumsta Part lapja, az Umía zippzaras dohányszinű cow‘^ részletesen kifejtette. Ade- boy nadrág. Az indiánok vi-^nauernak a rendkívüli áilapo: seltek ilyet a Fort Bragg kö- (bevezetéséről szóló törvénye zelében lévő kisvárosban, i ugyanolyan államcsíny előké- , , , ,, , isziteset szolgaija, mint ami­ahova a táborból kijártunk. -lyet MllssoUni hajtott végre Ott vásároltam. Szükség volt i 1925-ben. Az ürügy azonos, rá, mert nem nagyon volt ^Adenauer is arra hivatkozik, ajánlatos egyenruhát hordani. érteni lehet a kommu­A , , ... nistak erőszakos fellepesetoK. Az amerikaiak úgy kezelik az^A valóságban Adenauer rend­indiánokat, akik földművelés- $ kívüli törvényei annak a kül- sel, halászattal foglalkoznak, ^politikának a következményei, akárcsak a négereket. Az in-?arne^y a bonni rendszert ve- diánok gyűlöltek bennünket, v^élyes fekéllyé változtatta Eu­rropa szivében. {Folyt(htjuk,) x Kouoz \ntii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents