Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1902. november 1 FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag CANDIDE, AVAGY A XX. SZÁZAD OPTIMIZMUSA ÍA MÁV SZIMFONIKUSOK KAPOSVÁRON Voltaire-nak, a hí­res bölcselőnek a re­génye alapján ké­szült ez a magyarul beszélő szellemes francia filmszatíra, A regény eseményei­nek lényeges mozza­natait mind megtalál­juk a filmben azzal a változtatással, hpgy a rendező kiemelte korukból, és modern környezetbe ültette át őket. Candide-ot, az egyszerű és hiszé­keny fiatalembert ki­kergetik a gazdag Thunder-kastélyból a szép Kunigunda iránt érzett olthatatlan sze­relme miatt. Ezzel megkezdődik az op­timista fiatalember vándorlása a logikát­lan világban. A fő­hőst Jean-Pierre Cas­sel, Kunigundát a szép izraeli színész­nő, Dalhia Lavi ala­kítja. Vendégegyüttes föllépésével ^kezdődött meg Kaposváron a ^nagyzenekari hangverseny- >évad. Az Országos Filharmó- inia és a Latinka Sándor Mű- svelődési Ház első bérleti est­ijén a zenekaron kívül egy jól ismert, kivételes képességű szólista, Kovács Dénes hegedű- lűvész szereplését üdvözöl- 5hettük. Az igényes műsorban ÍMozart, Brahms és Csajkovsz- 5kij egy-egy jelentős műve ^hangzott el magas színvonal« ^tolmácsolásban. Amikor a függöny felgör­dült, láttunk néhány keser- 5nyés arcot a reflektorfényben, <a muzsikusok értetlenül kutat­ják a nézőteret, de aztán mini­ma elfeledkeztek volna a rész- i vétlenségről, önmagukat ad- Iták. Talán ilyen gondolatuk is 5 támadt: »Muzsikálni önma­gunkért is érdemes.« És ter- ^mészetesen a közönségért, azok Akiket nem szabadna a volán mellé engedni... A közlekedés „első számú közellenségei" a „presztizskeresők", az agresszív gyávák, a sebesség mámorának rabjai 'SOOOOOO'OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO épülésére, akik előre megérez­ték az est varázsát, s minden gondot, sértődöttséget, félté­kenykedést félretéve zenét hallgatni ültek be a nézőtérre. A jól ismert sznobok, úgy lát­szik, egyre inkább elmaradnak hangversenyeinkről — nem baj. Az új, zenét értő és ked­velő közönség azonban még nem nőtt naggyá, bár az er­kélyről már erőteljesen meg­mutatta magát. Hiába, az em­berék még nem tudják, hogy miért érdemes forintjaikat ad­ni. Pedig most érdemes lett volna. Sajnálhatják. Szabó András bevezetője után Mozart Figaro -házasságá­nak nyitánya hangzott el szel­lemesen, fővárosi színvonalon. Pécsi István karnagy a művék helyes értelmezésével, aprólé­kos rászletszépségeinek feltá­rásával tűnt ki. Visszafogott tempóival azonban nem ért­hettünk egyet, s ez elsősorban a nyitánynál volt szembeötlő és Brahms hegedűversenyénél, amikor a lelassított tempó el­lenére is »úszott« a zenekar. Az együttes összeforrott, a szó legnemesebb értelmében együttes. Kiegyenlített hang­zás jellemzi és magasfokú mu­zikalitás. Műsorának kiemel­kedő és- sokáig emlékezetes száma volt Csajkovszkij világ­hírű Pathetikus szimfóniája. A halál közeledtét megérző zene­költő gyászos, borongós han­gulata kelt életre a mű három A gépkocsiforgalom növeke­dése sajmáltesan tükröződik í közlekedési balesetek számé­nak alakulásában. A szak­emberek — köztük elsősorban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Alkalmassá g­vizsgáitó Intézetének munka társai — azt is tudják, mi­lyen beállítottságú emberek okozzák a legtöbb veszélyt gépkocsi volánja mellett. Amint az intézet vezetője, dr. Horváth László Gabor, biológiai tudományok kandi­dátusa elmondotta, a belső al­katuknál fogva »közveszélyes« gépkocsivezetőket pontosan körülhatárolt kategóriákba so­rolták már. Ezekben a kategóriákban természetesen nem szerepel­nek az elme- és idegbetegek, akik vagy egyszerűen képtele­nek fölismerni a kritikus köz­lekedési helyzetet, vagy — jelentőségüket eltúlozva — olyan módon próbálják meg­oldani, ami balesetet akozhat. A kategóriákba azokat sorol­ták, akik egyébként normális és egészséges, jó értelmi ké­pességű emberek, de állan­dóan magukban hordják a bcdesetérzés veszélyét Az első kategória az úgy­nevezett presztizskeresőké Szinte életszükségletük, hogy naponta többször bizonyítsák be »magasabb rendű ember« voltukat, pedig sokszor csu­pán súlyos jellemhibáikat akarják ezzel takargatni, vagy csekélyebb értékűségi érzésü­ket próbálják ellensúlyozni Ez a »3d vagyok én?!« komp­lexum, amelyet az alkohol — sajnos — sok, egyébként ön­magám uralkodni -tudó ember­ből is kivált. A presztizskereső nem képes eltűrni maga előtt másik kocsit, rendkívül ag­resszív, és éppen ezért ki­mondhatatlan veszélyeket je­lent a közlekedésben Ennek a kategóriának a tagjai általá­ban a szociális érzék nélküli, hideg, számító emberek kö­zül kerülnek ki. Nincs elle­nük más védekezés, - csak kö­nyörtelen megfékezésük. A második veszélyes kate­góriába azokat sorolták, akik csak azért válnak agresszí­vakká, hogy ellensúlyozzák fé- lelmi szorongásos állapotukat, idegfeszültségüket. Magatartá­suk a baleset után kiszámítha­tatlan. Van, aki rémülten továbbhajt, a másik egész tes­tében remegve roskad le az áldozat mellé, és alig lehet lelket önteni belé. Ezek sem valók a volán mögé. Végül a harmadik csoportba a sebesség mámorának rabjai tartóznak. A közlekedési ve- érzete, az a tudat, hogy hatalmas gépezet engedelmes­kedik akaratuknak olyan se­bességgel, ami már önmagá­ban a halállal való játékot je­lenti, furcsa, kéjes mámort ébreszt bennük; Mindenáron be akarják bizonyítani ügyes­ségüket, bátorságukat és azt, hogy diadalmaskodni tudnak a halál és a halálfélelem fö­lött. Ehhez nem kell előttük járó ' kocsi, nem kell senki más, ez a különös vívódás ön­magukban játszódik le. »Be­tegségüknek« megvan a gyógy­szere. Ez pedig a felvilágosító munka, meggyőződésük arról, hogy nem a gyorshajtáshoz kell az ü gyesség, hanem a közlekedési szabályoknak meg­felelő, precíz vezetésiben talál­hatják meg a bizonyítékát an­nak, hogy valóban urai ön­maguknak és a gépnek. (MTI) November 8-án kezdődik a szovjet filmbét Az országban egy hét múl­va, november 8-án kezdődik a szovjet filmművészetet kö­szöntő idei eseménysorozat. Három kimagasló művészi ér­tékű újdonság jelenik meg mozik vásznán, közülük az »Iván gyermekkora« című al­kotás nagydíjat nyert a leg­utóbbi velencei filmfesztivá­lon. A második világháború napjaiban játszódik, és egy olyan hadiárvát mutat be a nézőnek, aid a rendkívüli időktől koraéretten, felnőtthöz illő tetteikkel segíti hazája vé­delmét. A filmhét második bemutató­jának műsorán az »Elmentem a nap után« című újdonság szerepel, amely egy csöndes, békés hétköznapot elevenít meg úgy, ahogyan azt az első élményeit gyűjtő kisgyerek látja. A harmadik újdonságnak, a »Hátha mégis szerelemének felsőiskolás fiúk és lányok a főhősei, akik a felnőtté válás időszakában s egy nagyon tiszta érzés birtokában szem­bekerülnek az ósdi bizalmat­lansággal és előítéletekkel. A szovjet filmhét alkalmá­ból felújítanak még számos, korábban bemutatott nagysi­kerű szovjet filmet is. (MTI) tételében. S a muzsikusok új­raélték a tragédiát. Különbö­ző hangszercsoportok teljesít­ményére kellene emlékeztetni, elsősorban a fúvós garnitúrára, a írezekre, amelyek csodálatos összhangban szólaltak meg min­dig, mintha egyetlen ember ült volna mögöttük; a basszusra, kivált a bőgőkre, melyeknek finoman árnyalt tónusai szin­te utolérhetetlenek. Vissza­cseng bennem az első tétel me­lankolikus zárórésze, ahol a hegedűk pizzicatoi mögül bon­takozott ki a rezek lemondó bánkódása — nagyon szép volt És együtt az egész mű! Rész­letszépségei és tételei, egy-egy zenei gondolat vagy motívum­foszlány csakúgy megmaradt bennünk, mint Csajkovszkij megrendítő őszintesége, haty- tyúdalának hangulata. A nyitány után lépett pó­diumra Kaposváron másodíz­ben Kovács Dénes hegedűmű­vész, a magyar előadóművé­szet világot járt reprezentán­sa. A fiatal művész a hegedű­irodalom egyik legnehezebb koncertjét, Brahms D-dúr he­gedűversenyét szólaltatta meg. Fölényes biztonságról beszél­jek, technikai készségről, cso­dálatosan szép, meleg tónus­ról, érzelgősségtől mentes hangról? Nem, úgy éreztem, nála csak egy van: zene, amely mélyről, egyéniségéből fakad. Ennek rendel alá min­dent, s hallgatói nem is ész­lelnek mást, nem fedeznek föl gondolati, érzelmi tolmácsolá­sa mögött sem mesterkélt esz­közöket, sem hivalkodó virtuo­zitást. Érdekes, hogy Brahms kon­certjét — ha már ilyen nehéz — sok előadó hajszolt tempó­val, a virtuóz futamok csil­logtatásával képzeli el, s úgy adja vissza. Kovács Dénes megtalálta benne a muzsikát. Szokatlan volt a harmadik té­tel visszafogott tempója, de megfontolt és céltudatos: így jobban él, többet mond, sok­kal inkább magához emel a zene! És érthetőbb! Vendég- művészünk nem önmagát állí­totta pódiumra, hanem a zene­költőt, s szerényen háttérbe vonulva kivételes képességét j adta, hogy hallgatóihoz is kö-j zel kerüljön Brahms szelleme... í Szándéka megvalósult. Jávori Béla [Je vés lázban égtek a ' ^ Protekcioimpex vállalat vezető munkatársai. Nem ki­sebb embert vártak vendég­ségbe, mint iparáguk minisz­terhelyettesét. Az igazgató már reggel nyolckor kiállt a kapuba kifogástalan öltözet­ben, egy csokor virággal, hogy személyesen üdvözölhesse el­sőnek a gépkocsiból kilépő mi­niszterhelyettest. Emelte a nap nak a szükséges fényét és jelentőségét a Pro­tekcioimpex számára, hogy a vállalatnál még sohasem járt ilyen magas tisztséget viselő közember. Mondogatták is mindig, hogy azért szorul hát­térbe a vállalat, mert más ve­zetők ügyesebbek, odacsalogat­ják a minisztereket, miniszter- helyetteseket, gondoskodnak ílfeebéét* lyén van-e minden, kxfogásta- lam-e a terítés a tízóraihoz, megvan-e minden felszolgáló­fölszerelése, ebéd után térnek a tárgyalá­sok érdemi részére. így is tör­tént. Huszonhat vendéglátó és rém a számlást* Tessék csak hagyni, kérem, miniszterhe­lyettes elvtárs! ön vendég. Ezt a díszebédet az ön tiszteletére rendeztük. — Kérem, számoljon, fize­tek! — fordult újra a pincér­hez a miniszterhelyettes. — Önöknek pedig köszönöm a fi­gyelmességüket, de nem aka­egy vendég fuvaroztatta át ma- T°k kiadásokat okozni. gát a díszebédre az Aranyfá­elég hideg-e a sör, és nem cánba, ahol roskadt az asztal követett-e el valaki valamiféle már a terítékektől is. Kicsi, kö- pravokációs cselekedetet a ta- zePes és ^tagy poharak, terme- lálkozás színhelyén. szelesen kristályból és minden­, fele evőeszközök. Tálakon saj- Olomlabakon maszott az óra- mfc, és S(wfca, üvegekben mutató. Minden perc nehéz vá- vodka> konyák és barackpálin­rakozás volt, pedig fél tizen­kettő felé járt az idő. Az igaz­— Semmi, semmi, hiszen van erre keretünk, hiszen futja ... — Így még kevésbé fogadha­tom el. Tehát tessék számolni! És a miniszterhelyettes fize­tett. Az igazgató vakarászta egy darabig a tarkóját, s úgy döntött, hogy ezek után legjobb ka mint hideg előételek és be- követni az elöljárót, majd ö arról, hogy jól érezzék magú- gató telefonáltatott, de semmi kát, s csak természetes, hogy ilyen viszony esetén szélesebb­re nyílik az állami buksza. Mindjárt jobban van beruhá­zási keret, szabad kapacitás, béralap, jól jövedelmező gyárt­mány, és így tovább. No de majd ők'is! Megmutatják, hogy vendégszeretetben náluk sem lesz hiba. Olyan fogadtatásban részesítik a miniszterhelyet­test, hogy mindig visszahúzza majd a szíve az ő vállalatuk­hoz. Az igazgató tehát ott topor- gott a gyárkapuban, a többiek pedig mind a kijelölt helyen. Nagyszerűen megszerveztek pontosat nem tudott meg a mi­niszterhelyettes tartózkodási helyéről. Egyik lábáról a má­sikra állt, hiszen éppen tizen­kettőre rendelte az ebédet, ak­korra terítettek az Aranyfá­cánban, s a vendég még sehöL De egyszer csak feltűnt a kar­csú Mercedes! 4 miniszterhelyettes melegítő italok. Hat pincér so­rakozott az asztaloknál, hogy az ^ , , pen az fizet, akinek tisztelete­id fizetett. Könnyű ezt meg­gondolni: ha a díszebéden ép­egyéb speciális teljesítse. Az előétel minden igény ki­elégített, így el is fogyott. Az­után jöttek a finom sültek. Pi­rított csirke, fácán, süllő és kecsege, rostélyos, fatányéros és vajas széletek. Kitűnő volt az étvágy, s ami igaz, igaz, a miniszterhelyettes is sokat solyogva lépett ki a ko- evett. Badacsonyi szürkebarát­tal koccintottak ezután, de aki sört kívánt, ihatott pilzenit, zsiráfot vagy rockit. J^assanként az emésztés csiból, az igazgató mosolyogva nyújtotta a kezét és a virágot, és együtt, ugyancsak moso­lyogva indultak a tanácsterem felé az eleven sorfalak között. A tanácsteremben mosolyogva megittak egy-egy pohár pálin­kát, s a vendéglátók a vendég kívánságokat Te rendezték, akkor nem le­het a költséget elszámolni. Eb­ből országos botrány lenne! A főmérnök meg az osztályvez&r tők is átláttak ezen a ritka szi­tán, igy hát mit tehettek egye­bet, mint hogy vakarásnak tárcájukból a húszasokat és öt­veneseket. Az asztal alatt eközben kezek motoztak, egy- egy százast adtak tovább an­nak, aki készületlenül jött a díszebédre. Száz és jó egynéhány forint esett egy-egy koponyára, any­> Gót fogyóeszköz A múzeumi vetélkedőn megkérdezte a játékvezető a versenyzőtől: — A múzeum melyik ter­mében találsz torzított kopo­nyát? — A másodikban találok, s a gótofc használták — vág­ta ki gondolkodás nélkül a kérdezett. * * * Nem éppen hízelgő vélemény.— Aldous Huxley, a világhí­rű angol író nem lelkesedik túlságosan az orvostudo­mány fejlődéséért. A közel­múltban így nyilatkozott: — Az orvostudomány ak­korát fejlődött, hogy a gya­korlatban már egyetlen egészséges ember nincs a világon. * * * Emberek az útvesztőben Los Angelesben hatalmas út­vesztőt építettek, hogy kikí- sérletezzék az ember tájékozó­dóképességét. önként jelentke­ző diákokat bekötött szemmel az útvesztőhöz vezetnek, s azon keresztül kell végighalad­niuk a folyosókat szegélyező plasztikkorlátok segítségéveL A tájékozódóképességet azzal mérik, ki mennyi idő alatt képes kitalálni az útvesztőből * * * Két év a levegőben Jan Jans csehszlovák piló­ta 35 évi szolgálati ideje alatt több, mint 4 millió ki­lométert repült, 15 000 órát tartózkodott a levegőben, több, mint 100 különféle gyártmányú csehszlovák és külföldi repülőgépet vezetett. A csehszlovák légi közleke­dés veteránja most megérde­melt pihenőre tér, nyugdíjba megy. *--* * Óriási porszívó a repülőtéren Szverdlovszk repülőterén megjelent egy óriási porszí­vó. E különleges takarítógép­nek az a rendeltetése, hogy tisztán tartsa a légikikötő peronjait és kifutósávjait. A gép hatalmas kombájnra em­lékeztet. A 20 tonnás por­szívó Diesel-motorjainak tel­jesítőképessége 420 lóerő, óránként 38 000 négyzetmé­ternyi területen végzi el a takarításit. Kétszáz gramm súlyú köveket is »lenyel«. * * * Mindig illatosán... Az Egyesült Államokban új- ! fajta műanyagból készítenek I ruhát és fehérneműt. Az anya- j got olyan vegyi kikészítésnek ; vetik alá, amely mindig friss | illatot ad neki, és megakadá- I lyozza, hogy az izzadtság vagy ! a dohányszag beleivódjon. Volt mit fölvennie... Josephine, I. Napóleon császár felesége hihetetlenül nagy ruhatárral rendelke­zett. Ügy tudják, hogy 70 fű­zője, 630 díszruhája, 520 pár cipője és legalább 500 inge volt... órája következett, ké- _ nyelemtlen volt már az asztal amennyiért harom-negy mellett tétlenül üldögélni, hétig ebédelhet az ember az mindent. Mikor a direktor int, tiszteletére, aki ez alkalommal ezért a miniszterhelyettes asz- üzemi konyhán. Mindenki szív­portás azonnal jelez az iro­dának, s erre a jeladásra a fo­lyosón felsorakoznak az ösz- szes irodai alkalmazottak, akik természetesen ugyancsak sötét ruhában jelentek meg hivata­lukban erre a napra. A sze­mélyzetis ezalatt a tanácste­rem berendezését ellenőrzi: ke­nem ivott szólván, hogy ebéd előtt nem szabad egyetlen csöpp alkoholt sem magához vennie. így hát nem is kellett külön alkalmat keríteni az ebédre szóló meghívásnak, a direktor bejelentette, hogy máris terítve van az Aranyfá­cánban, és legjobb lesz, ha csak talt bontott Intett a pincérnek. fo 0 / dí s okoskodott, rrú­— Volt kerem egy fel ba- , rack, két sajt, egy adag fácán- kent számol majd el otthon ez- sült és egy adag vajas kecsege zel a rendkívüli kiadassa!, három kenyérrel, egy savanyú- mert otthon olykor ötven fo- fátlal éS egy ÜVea SZÜrkeba~ rintröl is nehezebb számot ad­- Pardon, pardon - intege- ni’ ™nt Ezerről az üzemben, tett az igazgató —, egyben ké- Hz. Simon látván SomoggiMéplop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posfáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latdnka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents