Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

£ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESüUETEK! ÁRA: 50 FII I KR AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 28Q. SZÁM. * PEHTEI, 1962. NOVEMBER 30 Mai számunk tartalmábőlt Bonckés alatt (3. o.) OTTHONUNK <5. o.) Az égi ügynök (6. o.) Megkezdődött a téli gépjavítás A szövetkezetek kössenek szerződést — Traktorosok is segítenek a gépállornási szerelőknek — Több műszaki szakemberre van szükség Évek óta az a gyakorlat, hogy a mezőgazdasági gépeket folyamatosain javítják. A tél azonban továbbra is a gépja­vítás legfőbb időszaka. Most, amikor a mezőin a havazás félbeszakította a szántás-ve­tést, a gépműhelyekben meg­élénkült a munka. A szerelők azon fáradoz­nak, hogy mielőbb rend­be hozzák a mezőgazda­ság erő- és munkagépeit. A gépállomásokon most te­hát a műszakiaknak van a legtöbb dolguk. Rájuk vár a saját géppark mellett a ter­melőszövetkezetek traktorai­nak megjavítása is. Szabó Er­nő, a megyei mezőgazdasági osztály gépesítési előadója tegnap arról adott tájékozta­tást, hogy a tsz-ek nem kielé­gítő mértékben szerződtek gépjavításra. Ezért a járási előadók most szorgalmazzák az újabb megállapodásokat. A hatékonyabb szervezés ered­ményeként két nap alatt csupán a memyei körzetben 29 gépre kötöttek javítási szerződést a tsz-ek. Jól jár még a legmeg­felelőbb műhellyel ren­delkező szövetkezet is, ha traktorai főjavítását a gépállomásra bízza. Szerződés esetében erre a munkára 50 százalékos díj­kedvezmény jár. Képesek-e megoldani meg­növekedett feladataikat a gépállornási szerelők? A kér­désre adott válaszában Né­meth Gyula, a megyei igaz­gatóság főmérnöke elmondot­ta: a hozzáértő traktorosokat is a műhelyben foglalkoztat­ják a téli időszakban. Műszaki ember ugyanis nincs elegendő. Az idén is sokan átmentek termelőszövetkezetbe, s átla­gosan 290 műhelymunkás és 60—70 brigádszerelő dolgozott a megye gépállomásain. A jö­vő évi tervek szerint 430-ra akarják növelni létszámukat. A gyakorlottabb és idősebb traktorosokra számítanak elsősorban, őket szándé­koznak szerelőkké átké­pezni De várnak szakmunkásokat ipari üzemekből is. A szerelő­képzés ugyanis nem tart lé­pést a követélményekkel. Jól­lehet a szövetkezetekben is tanítanak fiatalokat a gépsze­relési szakmára, s a gépállo­másokon 36 ipari tanulót ne­velnek, s néhányan részt vesz­nek szakiskolán és tanfolya­mon, mégis azt kell megálla­pítani, hogy még nincs bizto­sítva a műszakiak utánpótlá­sa. A téli időszakban a trakto­rosok bevonásával megoldható a gépjavítás. Ám nyáron és ősszel, amikor a legképzet­tebb szerelők kombájnt vezet­nek, gabona- és napraforgó­Megérkezett Kaposvárra a Magyar írók Szövetségének küldöttsége Tegnap az esti gyorssal ér­keztek Kaposvárra az idei iro­dalmi napok íróvendégei: Csanády János, Csorba Győ­ző, Fodor András, Fülöp Já­nos, Győré Imre, Móricz Vi­rág, Szász Imre, Tabák And­rás és Tüskés Tibor. A kül­döttség Földeák János vezeté­sével érkezett, és nem teljes létszámban, mivel Galgóczi Erzsébet író közeid kubai ta- nuknányútjára való hivatko­zással lemondott a Kaposvári Irodalmi Napokon való rész­vételéről. Nem érkezett meg ezenkívül Tamási Áron és Zelk Zoltán. Iróvendégeinket a pályaud­varon városunk állami és kul­turális életének vezetői kö­szöntötték. Jelen volt a foga­dáson Kerekes Andrásné, a vá­rosi tanács vb-elnökhelyette- se, Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetője, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Galambos Sándor, az SZMT képviselője, Pados József és Takáts Gyula. A város felszabadulásának emlékére rendezett irodalmi napok első napján, ma délelőtt vendégeink megkoszorúzzák a szovjet hősök Szabadság parki emlékművét, majd tisztelgő lá­togatást tesznek az MSZMP megyei bizottságán. Délután pedig üzemekbe látogatnak el az íróküldöttség tagjai. Móricz Virág, az »Apám regé­nye-, »Pókháló-, »Balga szüzek« című regények írója Szigligetröl utazott városunkba. — Három hétig voltam az alkotö- házhan. Kora őszből késő télbe fordult az idő. Csodaszép volt. Ha­talmas hóesés. A madarak meg­örültek, nem tudtak leállni, a Ba­laton bőgött, tengert játszott. Mi a jó meleg szobából néztük a zord világot. — Min dolgozott Szigligeten? — Egy regényen. Nagyjából be is fejeztem. .. Már csak az össze- pucolás van hátra — jegyzi meg * yiiről szól ez az új müve? — Ne kívánja, hogy eláruljam. Kabalából nem tehetem. Olyan, mintha azt kérné, vetkőzzem le .. . Rejtőzködő irótermészet vagyok. Amilyen nyíltan élek a társadalmi munkában, olyan tartózkodó va­gyok ilyenkor. (Egy másik kérdés kapcsán annyit mégis plárul, hogy a regény vezető figurája megjárja Bécset. Legutóbb ö is járt az oszt­rák fővárosban.) — örül-e annak, hogy találkoz­hat olvasóival. — Igen ... Noha most engem vallatnak. Szeretnék egyszer egye­dül eljönni Kaposvárra, akkor én vallathatnám a várost. Tudja, na­gyon szeretek vidékre járnft . .. betakarításkor, távollétüket megérzi a műhely. A műszakiak utánpótlása is közös ügye a gépállo­másoknak és a termelő­szövetkezeteknek. A megyei szervek keresik an» nak lehetőségét, hogy több fiatal vehessen részt a szak­iskolai képzésben. Gépszerelő- tanulót mind a gépállomások, mind a tsz-ek nagyobb szám­ban szerződtessenek a jövő­ben. Az átképzésre született más, gyorsan megvalósítható elképzelés is: a géphez valamit értő tsz-tagok a télen az ál­lami gazdaságokban is­merkednének a traktor­szerelés alapvető tudniva­lóival. Gyakorlati munkájuk mellett egy-egy szakember előadást is tartana nekik. A gépjavítás országosan ja­vasolt rendszere fokozatos ki­építésének egyik legfontosabb előfeltétele éppen a műszaki gárda számszerű megerősítése. A tsz-ek folyamatosan ké­szüljenek föl arra, hogy helyben végezhessék a gépek karbantartását, ki­sebb javítását; a távlati célkitűzés szerint a főjavítás a jelenlegi gépállo­másokra hárul; a motorok felújítása pedig változatlanul a szakvállalat- munkája < ma­rad. Ez utóbbival kapcsolat­ban érdemes megemlíteni a pusztakovácsiak őszi esetét. Szorított a munka, nem vár­hattak, amíg a Belorusz cse­remotorja vasúton megérkezik Hódmezővásárhelyről. Elküld­ték érte teherautójukat, s Hortobágyi Márton gépkocsi- vezető mellé Balogh Sándort osztották be váltótársnak a hosszú útra. K. J. Jelentés a magyar—szovjet timfőld- és aiumíniuntegyezméflyrd! A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyet­tese jelentest tett a Kormány­nak az 1963—65, évekre szóló magyar—szovjet hosszúlejára­tú áruszállítási egyezmény bő­vítéséről és az 1963. évi áru- szállítási tárgyalásokról, to­vábbá a timföld- és alumí­niumtermelés területén meg­valósításra kerülő magyar— szovjet együttműködési egyez­ményről. A kormány a jelen­téseket megvitatta és jóváha­gyólag tudomásul vette. A kor­mány elismerését fejezte ki mindazoknak a szakértőknek, mérnököknek, közgazdászok­nak és tervezőknek, akik a Ma­gyarország és a Szovjetunió kö­zött létrejött nagyjelentőségű államközi szerződés, a timföld —alumínium egyezmény előké­szítésében részt vettek. A kormány ezután kinevezé­sekre vonatkozó előterjeszté­sekben hozott határozatot, majd folyó ügyeket tárgyalt. * * * A Minisztertanács ülésén a timföld- és az alumíniumter- malée területén megvalósítás­ra kerülő magyar—szovjet együttműködésről előterjesztett jelentés beszámolt arról, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok" Szövetségének kormánya között 1962. novem­ber 15-én kötött államközi egyezmény alapján Magyaror­szág 1967-től kezdődően 1980-ig fokozatosan évi 330 ezer ton­nára növekvő mennyiségű tim­földet szállít a Szovjetunióba kohósítás céljából, és az így előállított alumíniumot a Szov­jetunió teljes egészében vissza­szállítja Magyarországira. A szállított timföldnek meglfele­Kövér hasú hordók birodalmában mi A Balatonboglári Szőlészeti Állami Gazdaság borpincéjé­ben vagyunk nagy hasú hordók társaságában. Mind tele van már a »hegy« levével. A napokban egy új gép csa­logatott bennünket a pincébe. Az érdekes szerkezetet a közel­múltban vásárolták egy oszt­rák cégtől, és éppen ott jár­tunkkor próbálták ki. Lényege: a gép egyik részébe helyezett kovaföldön vándoroltatjáik át a zavaros színű bort, s mire az egyik csövön visszaérkezik, olyan tükörtiszta, hogy való­sággal kínálja magát. A gép Mszűri a borból azokat a bak­tériumokat, amelyek a bor romlását okozhatnák, illetve tisztulását késleltetnék. Na­ponta sok-sok hektoliter bor válik így tükörtisztává. lően a visszaszállított alumí­nium legnagyobb éves meny- nyisége 165 ezer tonna lesz. Ez több, mint a magyar alumí­niumkohók jelenlegi termelé­sének háromszorosa és mint­egy hét új — inotai nagyságú — kohó kapacitásának felel meg. A magyar timföld- és a szov­jet alumíniumszállítások elszá­molása a szocialista világpiac árain, a két ország közötti áru­forgalom keretében történik. A timföld és az alumínium érté­ke közötti különbözeiét a két ország közötti áruforgalom ke­retében, a szokásosan export­ra kerülő magyar áruknak a Szovjetunióba történő szállítá­sával egyenlítjük ki. Amint az (államközi egyez­mény megkötéséről nyilvános­ságra hozott hivatalos közle­ményt megállapította, a tim­föld- és alumíniumtermelés te­rületén megvalósításra kerülő magyar—szovjet együttműkö­dés mindkét ország számára kedvező, mivel egyesíti a gaz­daságos magyar timföldgyár­tásból, illetve az igen kedvező önköltséggel előállított szovjet vízierőművi villamosenergia- termelésből, valamint a termé­kek olcsó vízi úton történő szállításából származó előnyö­Uo* # ____, v .... „ , , A z egyezmény igen nagy fon­tosságú a magyar népgazdaság kívánatos irányú további fej­lődése szempontjából, különös tekintettel az alábbi tényezők­re: A magyar alumíniumipar fejlesztéséhez biztosítja a szovjet vízienergia-források igénybevételét, ezzel elhárítja azt az akadályt, amelyet vi­szonylagos villamosenergia sze­génységünk immár évtizedek óta bauxit vagyonunk teljes és gazdaságos kiaknázásának útjába állított. Az a villamos» energia mennyiség, amelyet a Szovjetunió a kohó-alumínium gyártásához fél fog használni, mintegy 500 megawatt hőerő- művi kapacitásnak felel meg. A magyar energiagazdálkodás» ban ez egyenértékű 3 milliárd kilowattóra villamosenergia importjával, ami 1961. évi tel­jes hazai viMiamoseraerigia ter­melésünk 40 százalékával azo­nos mennyiségű villamosener­gia. * Ha alumíniumtermelésünk- nek az egyezmény segítségévei elérhető fejlesztését saját erő­ből akarnánk megvalósítani, az eddigi számítások szerint eh­hez körülbelül 30 milliárd fo­rintos beruházásra lenre szük­ség. Ha azonban a 30 milliárd teljes egészében nem állna majd rendelkezésre, alumí­niumtermelésünket a követke­ző 15—20 évben csak jóval ki­sebb mérvben tudnánk növel­ni. Az egyezmény alapján Ma­gyarország mentesül az alumí­niumtermelés ilyen mértékű fejlesztéséhez szükséges kohá­szati-, villamosenergia-termelő és alumíniumipari segédanyag­termelő kapacitások beruházá­sainak terhei alól. Az alumí­niumtermelés említett mérvű fejlesztése 30 milliárd helyett mintegy 16 milliárd forintos beruházással megvalósítható, amelyet 1980-ig a magyar bau­xitbányák további fejlesztésé­re, új timföldgyárak építésére és a régiek bővítésére fordí­tunk. A Magyarország részéről megtakarítható mintegy 14 milliárd forint beruházással szemben a Szovjetunió végez beruházásokat vízierőművai mellett kohászati és segéd­anyag-gyártó üzemek, továbbá számítási létesítmények építé­sére. A magyar népgazdaság az ilyen módon majd rendelkezés» re álló 14 milliárd forintnyi be­ruházási lehetőséget más fon­tos területek fejlesztésére tud­ja fordítani. A magyar külkereskedelmi forgalomban szokásosan ex­portra kerülő áruk ellenében a nyersanyagokban viszonylag szegény magyar népgazdasága jövőben megnövekedett meny- nyiségben gyártott laluminium- ban igen jól hasznosítható ipa­ri nyersanyaghoz jut. Ezen az alapon tovább fejleszthetjük alumínium félgyártmány- és alumíniumfeldolgozó iparun­kat, valamint gépgyártásunkat, ez pedig lehetővé fogja tenni, hogy nagymértékben kiszélesít­sük alumíniumipari export­áruink és gépipari termékeink választékát. Ezek az export­áruk elsősorban a baráti orszá­gokba irányúinak majd, a ma­gyar—szovjet egyezmény meg­állapodásai tehát kedvezőek a többi szocialista ország szem­pontjából is. Az államközi egyezmény a Szovjetunió számára lehetővé teszi, hogy vízierőművekben igen kedvező önköltséggel elő­állított villamosenergiáját fel­dolgozott alumínium formájá­ban, azaz közvetve exportálja víláiápiaci árön országának olyan területéről, ahonnan a villamosenergia közvetlen ex­portja egyébként csak kevésbé gazdaságosain lenne megoldha­tó. A magyar timföld földolgo­zása céljaiból szükségessé váló beruházások — számítások sze­rint — a Szovjetunió számára mintegy másfél évtized alatt megtérülnek, tekintettel arra. hogy a szovjet vízierőművek­ben termelt villamosenergia lényegesen olcsóbb, minit az alumínium árában foglalt vil­lamosenergia világpiaci ára. A magyar—szovjet timföld­ás alumíniumegyezmény tehát mindkét ország és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő valamennyi állam szempontjából előnyös, ezen belül igen kedvező a magyar ipar, az egész magyar népgaz­daság gyorsabb és gazdaságo­sabb fejlesztése szempontjából. Az egyezmény újabb bizonyí­téka a Szovjetunió baráti in­ternacionalista segítőkészségé- nek, egyben kifejezi a KGST- ben részvevő országok együtt­működésében rejlő nagy lehe­tőségek hasznosításának érté­két. Kinevezés — felmentés A Minisztertanács dr. Oi- mény Imrét, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettesét e tiszt­sége alól felmentette, miután a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága me- gazdasági osztályának veze­tőjévé nevezték ki. A kormány Lehr Ferencet* Könnyűipari Tervező Iroda Kossuth-díjas főmérnökét könnyűipari miniszterhelyet­tessé nevezte ki. A kormány megbízta dm. Sályi GyulátOz állatorvostudo­mányi egyetem, dr. Soma# Andrást a kertészeti és szőlé­szeti főiskola, dr. Gál Jánost az erdészeti és faipari egye­tem, Bencsik Istvánt a debre­ceni agrártudományi főiskola* dr. Bélák Sándort a keszthelyi agrártudományi főiskola, dr. Varga Jánost a mosonmagyar­óvári agrártudományi főiskola rektori teendőinek ellátásával (MTI) I 0202020202024802230123530102230002000002000107091000000202000201020102

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents