Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

Csütörtök, 1962. november 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hasznosítják HATALMAS GÖMBFAK­KAL megrakott kocsik gör­dülnek be a vágányokon a Barcsi Fűrészüzem telepére. Napról napra érkezik az er­dőgazdaságokból a feldolgo­zandó nyersanyag, és indul útinak parkettléc formájában a kész áru. Amíg azonban parkett lesz az ormótlan fa- törzsekből, amíg a keret- meg a körfűrészek alól kikerül ez a burkolóanyag, addig a gé­pek hol itt, hol ott szabnak le kisebb-nagyobb darabokat. Ezeket aztán már hasznave­hetetlen melléktermékként ke­zelik, és tűzifa gyanánt érté­kesítik. Jó tüzelő, szeretik is a környékbeliek. De hányszor állt már meg a kéz, mielőtt a lángok közé hajított volna egy-egy darabot? Megállt s tétovázott Milyen szép sima darab! Kár a tűzbe dobni! És véeógs imoga t ta szemével az ember a fát, de végül csak elégette..; Így ment ez eddig. Évente 300 köbméter parkettléc- és parkettfrizhulladék került a fűrészüzemből a fáskamrák­ba. Hogyan lehetne hasznosí­tani? — furakodott elő több ízben a kérdés. Próbálkoztak így is, úgy is, de megnyugta­tó megoldás nem akadt. A kö­zelmúltban támadt ez a jó öt­let: farostlemez-hulladékra szegezve ezeket a darabokat, megfelelő hosszú parkettlécet kaphatnak. Szabó János, az igazgató meg Pandur Ferenc a parkettüzem vezetője fejé­ben ötlött fel a gondolat. Be­széltek Király Gyuri bácsival is — ő az effajta ésszerűsíté­sek kivitelező mestere —, és hármasban kezdték formába önteni az elképzelést. NAGYSZERŰEN SIKE­RÜLTEK A PRÓBÁK. Külön­böző módon állították össze az első típusokat, s az így ké­szült parkett étterem, előszo­ba és egyéb, kevésbé igényes helyiségek burkolására kivá­lóan alkalmas. Alighanem nagy lesz maid az érdeklődés iránta, hiszen igen olcsó. Elő­állítási ára ugyanis alig egy- harmada a »valódi« parkett­nak. Évente 5—6000 négyzet- méter ilyen burkolóanyagot készíthetnek. A Barcsi Fűrészüzemben egyéb hulladékból, a hosszabb deszkadarabokból gyümölcsös- meg zöldségesládát készítenek. Ezer darab ládaelemet már el­szállítottak. ' Egyelőre nincs megrendelés, pedig nemcsak ládát, hanem bármilyen más cikket — melyhez az ő anya­guk megfelelő — gyártanának. Ügy tervezik, hogy az egyik régi fűrészcsamokot hulladék- fa-feldolgozó üzemmé rende­a hulladékot zik be. Itt kísérleteznék ki, hogy miből mit lehetne gaz­daságosan gyártani. NAGY GONDOT OKOZOTT a fűrészpor hasznosítása. Na­ponta egy vagonra való gyű­lik össze a telepen. Noha sok barcsi lakásban van fűrészpo­ros kályha, Budapestre, sőt annál távolabbra is küldenek belőle. Nem gazdaságos a szál­lítás, nagy helyet foglal el, súlya viszont alig van. — Brikettet kellene készí­teni belőle — hangzott el ta­valy, s a Barcsi Fűrészüzem karbantartó műhelyének dol­gozói hozzáfogtak, hogy egy Budapestem működő brikettá- 16 gép mintájára sajtóiét gyártsanak. A fővárosban levő gépnél tökéletesebb, termelé­kenyebb brikettálót készítet­tek. November 20-án fejezték be a szerelést, s november 30- án meghívott szakemberek előtt mutatják be a konstruk­ciót. A teljesen száraz (leg­följebb 10—12 százalék ned- vességtairtalmú) fűrószport kö­tőanyag nélkül préseli össze a berendezés, s a Barcson fel­gyülemlő fűrészport teljesen feldolgoznák vele. Egyelőre ugyan kétséges, hogy itt ma­rad-e a gép, a felügyeleti szer­vek ugyanis eredetileg egy budapesti üzemiben szerették volna felállítani. Ebben az esetben a barcsiaknak saját telepük részére újabb gépet kell készíteniük. Bárhol állítják is föl a gé­pet, az mindenképpen a nép­gazdaság javát szolgálja. A tömör fáéhoz hasonló kemény­ségűvé préseli össze a fűrész- port, így gazdaságosabb a szál­lítása, és jobban felhasználha­tó. Pesten a sütőiparban ke­resett fűtőanyag a fűrészpor- brikett, de egyebütt is kivá­lóan lehetne hasznosítani. A Fö CÉLT MINDENKÉP­PEN ELÉRTÉK a fűrész­üzemben. Csökkent az eddig hulladékba került fa mennyi­sége. Jó minőségű fűtőanya­got, burkolóanyagot vagy lá­dákat készítenek majd belő­lük, s így nagy mennyiségű fűrészárut takarítanak meg a népgazdaságnak. Roland Ferenc A volgai csata 20. évfordulója Kedden Moszkvában megemlé­keztek a volgai csata 20. évfordu­lójáról. Az emlékünnepélyen Ma- iinovszkij marsallon kívül beszé­det mondott Jerjomenko marsall, egykori frontparancsnok, Csujkov marsall, annak idején a 62. hadse­reg parancsnoka és Jakov Pavlov, a Szovjetunió hőse is. (MTI) Egyedül a saigoni amerikai katonai misszió személyzete mintegy háromezer főből áll. Ezek jelentős része a »dzsun­gelháború specialistája«. Egyik vezetőjük például az a Lionel C. McCarr tábornok, aki meg­figyelőként tanulmányozta an­nak idején a malájföldi parti­zánok elleni brit irtóhadjárato­kat, és aki többek között a Fü- löp-szigeteken is hasonló gya­korlatot szerzett. Mi a titka an­nak, hogy ilyen irdatlan anyagi fölény és ennyi »szakértelem« ellenére Taylor tábornoknak most azt kellett tapasztalnia, hogy a Vietkong sebezhetetlen- nek bizonyult? Monsieur Chs elmondja... Válaszul hadd idézzek egy nyugati riportert a sok közül. A Figaro című jobboldali fran­cia lap munkatársa így ír: «■Már Sai~onban elmondták ne­kem, hogy mindenütt ott van a Vietkong. Magam akartam meggyőződ­ni erről. Kocsit szereztem, és nyolcnapos utazást tettem Kokinkína nyugati részén, Dél- Vietnam rízsesvadlásán. Át­haladtam Ben Tre, San Pho, Soc Trang és Bac Lieu tarto­mányokon. Minden roth"dóban van. Katonai s:kon a helyzet közaiae-, Politikai síkon kataszt­rofális. Mindenütt ezt javasol­ták, hegy n"oy óra után ne hagyjam, el lakóhelyemet, ka­tonai gépkocsik közelébe ne menjek, mert bármelyik pillá­im»atban sortűz dördülhet a dzsungelból. Amikor az V. szá­mú katonai körzet egyik tiszt­jétől megkérdeztem, hány Viet­kong-katonával állna* szem­ben, azt válaszolta, ezt nehéz megmondani. A Vietkong ugyanis egyetlen éjszaka alatt bármely körzetben férfiak ez­reit képes mozgósítani, és ugyanezek néhány órával ké­sőbb, egy-egy fontos akció végrehajtása után már békés parasztokként dolgoznak a rizs földeken.« Ha Monsieur dósnak nem is ez a szándéka, mégis meg­magyarázza a partizánok se- b erhetetlenségének titkát: a Vietkong — maga a dél-viet­nami nép! Azt még az amerikaiak sem tagadják, hogy a »köztársasági elnök«, Ngo Dinh Diem a dél­kelet-ázsiai történelem egyik legnépszerűtlenebb figurája. Miért az a feneketlen gyűlölet, amely Diemet körülveszi? Eh­hez érdemes felvillantanunk a diktátor portréját. Saigonban a francia gyarmati uralom báb­ja, Bao Daj császár udvará­ban fiatalon tűnt fel Diem, a dúsgazdag mandarincsalád sar­ja. Ősei nemzedékeken át szolgálták a francia kolonializ- must, ő maga ebben a buddhis­ta országban katolikus vallású, 15 éves koráig szerzetesnek nevelik. Ez is, magatartása is vonzotta a franciákat: 28 éves korában már tartományi kor­mányzó, és 1933-ban az ő bel- ügyminisztersége idején fojt­ják vérbe a gyarmatosítók az Indokína Kommunista Pártja vezetésével Annám tartomány­ban kitört népfelkelést. A má­Egyiittmüködési tervei készített a megyei tanács mezőgazdasági és művelődésügyi osztálya A mezőgazdaság szocialista átszervezésé után a falvakban megnőtt az érdeklődés a tanu­lás, a szakmai és általános műveltséget nyújtó tanfolya­mok, előadások iránt. Ezeket az. igényeket igyekezett kielé­gíteni a megyei tanács műve­lődésügyi és mezőgazdasági osztálya. Arra törekedtek, hogy a saját területükön megszer­vezzék a különböző oktatási formákat, tanfolyamokat, elő­adásokat. Mivel a két osztály gyakran keresztezte egymás munkáját, ezért most együttműködési ter­vet dolgoztak ki a téli tanfo­lyamokra, előadássorozatokra, szakmai középiskolák szerve­zésére vonatkozóan. A megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának dolgozói ezután fölke­resik a járási művelődési cso­portot is, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának mun­katársai pedig meglátogatják a járási tanácsok mezőgazdasági osztályát, és megbeszélik a közös problémákat. Hasonló céllal fölkeresik a művelődési otthonokat, tanfolyamokat is. A kulturális együttműködési terv elősegíti, hogy mindig oda összpontosítsák a közös erőt, ahol leginkább szükség van rá fi mezőgazdasági gépesítés üzemszervezési tapasztalaiból Majomén eredményesen epttoiíksilik a Zöldmező Tsz és a gépállomás Kádár János elvtárs a kong­resszus vitájában elhangzott felszólalásokra adott válaszá­ban utalt a mezőgazdaság ket­tős gépesítésére. A gépállomá­sok megszüntetését célzó ja­vaslatokkal kapcsolatban eze­ket mondotta: «Ezt a kérdési a Központi Bizottság tanulmá­nyozta, megvizsgálta. Kimond­tuk határozatilag, benne van az ötéves tervben, hogy a me­zőgazdaságban a gépesítési és a gépi munka fö támasza a gépállomás. Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a be­szerzésre tervezett géppark ki-, sebbik részével erősítjük a gépállomásokat, és a nagyob­bik részét altoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználására.« Megyénkben eddig 27 ter­melőszövetkezetet gépesítettek teljesen, a többi közös gazda­ságban a gépi munkák kisebb- nagyobb hányadát a gépállo­mások végzik. Az a helyzet te­hát, hogy a termelőszövetke­zetek döntő többségében dol­gozik saját gép is, gépállomá­si traktor is. A megyei párt­értekezlet arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy jobban hangol­ják össze mindenütt a szövet­kezeti és gépállomása trakto­rok munkáját, biztosítsák ezek folyamatos üzemeltetését. En­nek tapasztalataival ismerked­tünk legutóbb Nagybajomban, a kifejezetten kettős gópesíté- sű Zöldmező Tsz-ben. A 3700 hold szántón gazdál­kodó szövetkezetben 25 trak­tor dolgozik egész évben, s közülük 20 a gépállomásé. A gépek irányítása a szövetke­zet szervezeti fölépítéséhez iga­zodik. Három üzemegységre tagozódik a közös gazdaság. Az öt saját traktor közül egy-egy szállítógépet állandó jelleggel egy-egy üzemegységbe osztot­tak be. Ezek szükség szerinti átcsoportosításának jogát a vezetőség fenntartotta magá­nak. Szuper-Zetorja például csak egy van a tsz-nek, s ez a 3-as számú üzemegységhez tartozik. Mindaddig az üzem­egység vezetője rendelkezik vele, amíg fontos központi szállítás nem adódik. Ezzel a géppel bonyolítja le ugyanis a szövetkezet a szállítások zö­mét. Lengyel János vezeti a gépet, s munkájára jellemző, hogy havonta átlagosan 80 egy­séget keres. A másik két üzem­egység traktorai — K—25-ös Zetor mindegyik — a nyáron arattak, az ősszel pedig bur­gonyaforgatót húztak, de nem­csak »otthon«, hanem mind* egyik üzemegységben. Ilyen nagy kampánymunkák idején tehát a szövetkezet egyetemes érdekének megfelelően, köz­ponti irányítással dolgoznak, az üzemegységbe kiadott Ze- torok. Negyedik gépük RS—09-es, könnyű traktor. Ez kaszál, mű­trágyát szór, rendsodrói, vet vagy szállít, szintén központi irányítással. Ugyanígy üzemel az ötödik traktor, a G—35-ös is. Ez az ócskavasáron vett, kiselejtezett öreg gép is haj­tott hasznot. Fuisz János pagy teljesítményű szecskázót, az­tán kazalozót hajtatott vele a nyáron; így rakták össze az összes szénát. Kevesebbe kerül ennek üzemeltetése, mintha a gépállomástól bérelnének óránként 40 forint ellenében, egy állómunkás gépet. Kezelő­je meg, ha a géppel nincs mit tennie, dolgozik a raktárban vagy a növénytermesztésben gyalogmunkásként. A szövetkezet és a gépállo­más együttműködésének a for­mája kialakult, és bevált a gyakorlatban. Hetenként két­szer tartanak megbeszélést a Zöldmező Tsz-ben a gépek Mégsem végeztek Lapunk keddi számából idézünk egy mon­datot, amelyet a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályán kapott .tájékoztatás alapján ír­tunk: »A kukorica betakarításával egyedül a siófoki járás végzett.« Ezt olvasva a járásnak abban a néhány községében lepődtek meg leg­jobban, ahol több-kevesebb kukorica még lá­bán áll. Maga Kemenesi Géza, a járási ta­nács főmezőgazdásza is cáfolta a cikk megje­lenésének napján az idézett mondat valódisá­gát. Hogyan láthatott hát napvilágot az új­ságban ez a téves megállapítás? Molnár Imre megyei főmezőgazdásszal derítettünk fényt tegnap ennek okára. Elemi hibák sorozatára bukkantunk a já­rás jelentőszolgálatában. Rendre más és más adatokat közöltek a vetésterületről. A statisz­tikai felügyelőség szerint a siófoki járás taná­csi irányítású területén 9312 holdon termesz­tenek kukoricát. A járási főmezőgazdász 8070 holdat mondott tegnap telefonon, s hozzátet­te, hogy ebből mintegy 5—600 hold még nincs letörve. Ám a járás korábbi vetésterületi je­lentéseiben 7449 hold szerepel, november 12-én viszont már 7749 holdat írtak a megyé­nek küldött tájékoztatóban. Sárvári János, a járási mezőgazdasági osztály statisztikusa most hétfőn visszatért a régebbi adathoz, és telefonon azt közölte Kaposvárral, hogy a 7449 holdból 7533 (!?) holdat letörtek. Nem tűnt föl neki, hogy ez lehetetlen; nem jött rá, hogy nem lehet akár csak egy holddal na­gyobb területről sem betakarítani, mint amek­korán a tavasszal vetettek? Még érthetetle­nebb, hogy írásba is foglalták ugyanezeket a téves adatokat. Hogy mekkora területen termeltek valójá­ban kukoricát a siófoki járásban? Ezt ott, a járási mezőgazdaságon kellene végérvényesen megállapítani a községek pontos adatainak összegezésével. Persze az elképzelhető, hogy silónak vetett kukoricáról is törtek le csöve­ket a tsz-ek. Ám ezt tisztázni kell, hogy az emiatt módosított jelentés a valóságot rögzít­se. Mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy egy­azon dologról — a kukoricatermesztésről — egyszer ilyen, másszor olyan, harmadszor amolyan adatot közöljenek. Ebből csak olyan ellentmondás származhat, amilyen most is származott: a papírforma szerint betakarítot­ták a járásban az összes kukoricát, a valóság­ban pedig több száz holdon még töretlen ez a termény. Lássák be a járási mezőgazdasági osztályon, hogy se a felsőbb szerveket, se a közvéleményt nem szabad félrevezetni. K. J. munkaprogramjának összeállí­tására. Jelen van a szövetke­zet főmezőgazdásza, a három üzemegység vezetője és a gép- állomási brigádvezető. Ilyenkor egyaránt számításba veszik a saját és a gépállomási trakto­rokat. Ha valamelyik üzemegy­ség Zetorját más, központi munkára' kell igénybe venni, akkor adnak helyette a sürgős tennivalók elvégzésére gépál­lomása traktort. Az is rendszer a nagybajami Zöldmezőben, hogy nagy kampányokban cso­portosan együtt dolgoznak a szövetkezeti és gépállomási gé­pek. Azt mondja Tóth Zoltán, a szövetkezet főmezőgazdásza: szeretnének újabb gépeket vá­sárolni. De amíg a teljes gépe* sites re lehetőségük nyűik, ad­dig a gépállomással való to­vábbi jó együttműködésben lát­ják munkájuk pontos elvégzé­sének biztosítékát Közös ér­sodík világháború alatt Diem a japánokkal működött együtt. Testvérét, Ngo Dinh Khoit, aki mind a franciák, mind a japá­nok alatt Kvang-Nan tarto­mány kormányzója volt 1945- ben a népbíróság halálra ítél­te. Mivel a hírhedt família egyik tagja elnyerte bünteté­sét a másiknak, Ngo Dinh Diemnek lehetőséget adott a népbíróság, hogy jóvátegye bűneit. Ö ehelyett .tovább járta az árulás útját. Mindig biztos érzékkel látta meg az új gaz­dát; Amerikába költözött, ahol Dulles és — mint jó katolikus — Spellmann bíboros kegyelt­je volt Amikor a franciákat megverte a nép, és amikor a genfi egyezmény nyomán Viet­namot kettéosztották, Washing­ton köztársasági elnökként küldte Délre megbízható em­berét Mr. Sullyt kiutasítják Francois Sully, a Newsweek című amerikai magazin tudó­sítója megírt néhány tényt Diem országlásáról. Elmondot­ta olvasóinak, hogy ennek a misztikus, humortalan és ke­gyetlen embernek fogalma sincs arról, ami előkelő palotá­ja falain kívül történik. El­mondotta, hogy gyáva bizal­matlansága mindössze két em­berrel szemben oldódik fel: testvérével, Ngo Dinh Nuval, valamint annak feleségével szemben. Nhu asszony korlát­lan hatalom Dél-Vietnamban, politikai döntéseket hoz, ha­A »misztikus, humortalan és kegyetlen ember« amerikai »szak­értők« társaságában, ragja a szó fizikai értelmében halálos lehet. Azt is elmon­dotta Sully, hogy ami Dél-Viet- namban történik, az voltakép­pen a Ngo Dinh család ural­ma. Az elnök említett testvé­rén kívül a másik testvér ka­tolikus püspök, a rezsim szel­lemi támasza. Közeli rokon a hírhedt Mat-Vu, a politikai rendőrség főnöke, a hadügymi­niszter, á belügyminiszter, a londoni nagykövet és természe­tesen a washingtoni nagykö­vet. Sully megállapította; ez politikai háború, amit csak fegyverekkel nem lehet meg­nyerni. Amerikának ragaszkod­nia kellene ahhoz, hogy Diem megreformálja rettenetes rend­szerét, ha már amerikai fiúk kockáztatják itt életüket, és ha már napi másfél millió dollárt küldenek az itteni háborúra. Az eredmény: Francois Sullyt a napokban kiutasítot­ták Dél-Vietnamból. A fülledt dél-vietnami dzsiíngelekben amerikai ro­hamsisakok tűnnek fel, fölöt­tük amerikai csapatszállító gé­pek és helikopterek húznak el, de Taylor tábornok fejét ér­tetlenül csóválta, haragosan távozik ismét: a Vietkong él, harcol és erősödik. Idekük, hogy valamennyi trak* \tor folyamatosan dolgozzék. A : szövetkezet traktorait is a gép­♦ állomás javítja, a gépállomási ; traktorokra pedig váltótárear ♦ kát ad a Zöldmező. Kutas József P ■ ■ ■ ■ *" ó p l Szalagversenyt kezdeményeztek a ruhaüzem dolgozol I ► A Kaposvári Ruhaüzemben . eddig brigádverseny folyt. ♦ Kedden délután Kollár István- iné szalagjának dolgozói, akik ♦ négy szocialista címért küzdő ♦ brigádban tömörültek, röpgyű- | lésen bejelentették, hogy sza- Jlagversenyt is indítanak, s eb­iben a szalag valamennyi bri- tgádja részt vesz. ; Kollámé szalagjának dolgo- jzói azt tűzték ki célul, hogy túlteljesítik tervüket, javítják a minőséget, és fokozzák a tár­sadalmi ellenőrzést. Azt akar­ják elérni, hogy teljesítmé­nyük a legjobb legyen az üzem­ben. Szeretnék — mondották —, ha mások is követnék pél­dájukat, s az üzem valamennyi szalagja hamarosan verseny­ben állna egymással. Kiss Sándor, a TRANSZ- VILL művezetője, aki a ruha­üzem munkaversenyének pat­ronálójaként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa képviseletében szólalt fel a röpgyűlésen, j örömmel üdvözölte a Kollár­♦ szalag kezdeményezését, és | megígérte, hogy a verseny ki- f szélesítéséhez és az ehhez j szükséges feltételek kidolgozá­sához a szakszervezet messze- ímenő segítséget ad. i

Next

/
Thumbnails
Contents