Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

Szombat, 1962. november 3. 3 SOMOGYI NfiPLAV ÉRTELMISÉGI ANKÉT FONYODON Szenvedélyes, őszinte szavakban gazdag ankétéin vettem részt a napokban Fo­nyódom. Az ankétet a járási pártbizottság és a járási ta­nács végrehajtó bizottságai rendezték. Orvosok, tanárok, tanítók, mezőgazdászok: nagy­részt párton kívüli érteilmdsé- giek vettek rajta részt. S hogy nagyon is helyénva­ló, hasznos az ilyesfajta kez­deményezés, az az ankét lég­köréből, állásfoglalásából is kiviláglott. Frankberger Mi­hály élvtársnak, a járási pért- vb tagjának vitaindító szavai­ból is kitűnt, hogy nagyon fontos társadalmi tényező az értelmiség, szerepe nőttön-nő a szocializmus építésével. Az előadó megemlítette: új értel­miség alakult ki a fanyódi járásban is, s ez a folyamat egyre gyorsulóban van. »Sok olyan értelmiségi van már, akii meggyőződésében szívvel - lélekkel szocialista, és forra­dalmi tettekkel odaállt a mun­kásosztály mellé. Eltűnt a ré-> gi és új értelmiség közti vá­lasztóvonal. Most az a. cél, hogy az egész értelmiség szo­cialistává váljon.« Mert mi tagadás, van még javítani-, változtatnivailó az értelmiség saraiban, gondolko­dásában. Nyíltan, kertelés nélkül szóltak erről is az an­kéten. Frankberger elvtárs is utalt ezekre a fogyatékossá­gokra. Szólt az értelmiségiek egyik-másik csoportjánál mu­tatkozó túlzott anyagiasságról. Némely tantestületben elvte­len harc dúl a túlórákért; egyik-másik orvos elvárja, hogy a betegek megajándékoz­zák. A mezőgazdasági szak­emberék között is akad, aki konjuktúralovagként igyek­szik kihasználni a szakember- hiányt, s túlzott anyagi köve­teléseket támaszt. Szóval, ha kevesen is, de vannak ilyen emberek. S akadnak az értel­miségiek között közömbösek, vagy olyanok, akik úgy tesz­nek, mint a strucc, se hal­lani, se látni nem akarnak, kijelentik: én nem politizálok. Márpedig — jegyezte meg az előadó — véleményünk sze­rint ez is állásfoglalás, a pasz-> szivitás mögött bizonytalanság fészkel. Nem kell találgatni, södött volna köztünk az össze­fogás. Nem azért, mintha ve­le nem lettünk volna jó ba­rátságiban; Rendes fiú volt. Csak éppen a legvégén támadt egy kis zavar a japán lány miatt. Pityu »miss Butterfly— rude hívja. Azt gondoltam.'Berenike va­rázslata eloezlik. András szívesen helyettesi- tané eltávozott riválisát. De Beremke olyan hozzá is, ami­lyen Sinkóhoz volt _ eleinte. Most már úgy látom, András is csak valamilyen csodára vér. Azt reméli, egy napon öt íb meglepi a lány — mint an­nak idején Gábort —, s ked­ves lesz hozzá, közvetlen, sze- netetre méltó. Egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy ez a nap egyszer elkövetkezik. Combomon a szúrás cson­tot ért, nyirkos őszi időben fá­jást érzek. Nem éles, nem túl­ságosan kellemetlen, de oly­kor nyugtalanító. Arra emlé­kezteti az embert, hogy egy­szer beteg is lehet. S beteg­nek lenni sehol se jó, de két­szeresen rossz idegenben; Fájdalom, emlékezés, bánat ellen csak Andrásnak van ki­próbált orvossága. Én sose kedveltem az italt, de most istenigazából benyakalok a legerősebből, mert csontomig ér a nedvesség, s riaszt az eső js: az itteniek búinak előle, azt mondják, csöppjedben meg­bújik a halál. Légy hozzánk irgalmas, Sfroncium 90. A szomszédos ágy üres, jobbról is, balról is. Négyen élünk a nagy hálóteremben. Pókert játszunk. A két North Bragg-i l és mi vándorral, akik Fort Jacksonban jártuk ki az iskolát. Meleg van. Meleg a 'bánya is, de amikor kibújsz a sza­badba, az alkonyati friss, illa­tos levegő mindenért kárpó­tol. Egy ugrásnyira van a Balaton, vasárnap hajnalban milyen kétséget támaszt ez másokban, az egyszerűbb, ta­nulatlanabb emberekben. Dr. Kiszling Ernő balaton­szentgyörgyi körzeti orvos is hangsúlyozta: mennyire fon­tos, hogy az értelmiség nyu­godtan, bizalommal dolgozhas­son. Hogy a falu népe kije­lentse: így jó, az orvosom is ezt csinálja. Most így van, de — mint dr. Kiszling Ernő is utalt rá — volt idő, ami­kor sérelmek érték az értelmi­séget, s többen elkedvetlened­tek, félreálltak. Jó, hogy ki­gyógyultunk ebből a bajunk­ból — mondotta. A felszólalók reagáltak a vitaindító előadásnak arra a részére is, amely megállapí­totta, hogy a jövőben egyre inkább növekszik az értelmiség szerepe. Szóltak saját felelős­ségükről, feladatukról. Szóba hozta ezit Petőfalvi György fo- nyódi párton kívüli pedagó­gus is. »A jólét, az, hogy jö­vőre hogyan élünk, igenis at­tól függ, hogyan állunk oda a tsz-ekben a tudományos gazdálkodás mellé. Ettől függ a mi jó sorunk is.« Többen beszéltek ar­ról is, hogy milyen felelős­ség hárul az értelmiségire, kü­lönösen a pedagógusokra a nép tömegeinek kulturális föl­emelésében. Tárai Géza látrányi nevelő szóvá tette, hogy az ismeretterjesztő elő­adásokon, a tanfolyamokon mindig ugyanazon arcokat lát­ja, s kérte, hogy a pártszerve­zetek és a tömegszervezetek, -mozgalmak vezetői vállalja­nak részt a hétköznapibbnak látszó előadásokra való moz­gósításból is. Cserszegi F ere he balatonbe- rényi iskolaigazgató a példa­adás erejéről szólott. »Ha va­laha volt értelme a munkának, akkor most van. Nem szabad kételkednünk. nem -szabad kétséget hagyni az emberek­ben, úgy kell beszélgetnünk és élnünk, hogy helyes irányt mutassunk népünknek." Szokola Károlyné, a járási tanács vb-titkára az értelmi­ség összefogására hívta föl a figyelmet. Erdélyi József ba­latonszentgyörgyi tanár java­solta, hogy körzetenként, köz­ségenként is rendezzenek ilyen ankétokat. Máté Zoltán szöllősgyöröki. pedagógus aura figyelmeztetett, hogy az ' em­berek igénye fejlődött, s ma már nem lehet akármilyen színdarabbal kiállni elébük. Muzsic László balatonberényi nevelő azellen szólt, hogy né­melyik szülő protekcióval akarja gyermekét középiskolá­ba fölvétetni, jóllehet a pe­dagógusok nem javasolták to­vábbtanulásra. Rigó Lajos, a járási tanács vb-elnökhelyet- tese hangsúlyozta: a nép és az uralkodó osztály szolgálata ma egyet jelent, és ennél nem lehet szebb hivatás az értei miség számára. Németh Ernő, a járási ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője felhívta a jelen­levők figyelmét: törekedjenek egy nyelven beszélni, mutas­sák meg az embereknek a jobb jövőt. Javasolta: létesít­senek Fonyódon értelmiségi klubot. László István balafanfeny- vesi tanár megállapította: a legnagyobb eredmény az, hogy felfogásukban mér sokban szocialisták anélkül, hogy párttagok volnának. Ha ösz- szefogunk — jelentette ki —, előbb érünk el a kommuniz­mushoz. Félszólalt az ankétem Gaj­dos László, a járási pártbi­zottság első titkára is. Hang­súlyozta: a vezetés alapelve, hogy tanácskozzunk a külön­böző embercsoportokkal. Az ankétről szólva megállapítot­ta, hogy nagyon értékes volt, nyíltság, őszinteség jelle­mezte, minden felszólalásból a jóindulat Sugárzott; Az értelmiségre nagy szerep hárul a szodaiiz­mus építésében. A rendszer lényege: évről évre műveltebb emberekkel dolgozzunk, csak így lehet többet alkotni. Az értelmiség nemcsak egysze­rűen lojális, a túlnyomó több­ség tudatosan támogatja a szocializmust. Egyre inkább társadalmi igénnyé válik, hogy az értelmiség segítse a község kultluróiis életiét. Ar­ra van szükség, hogy az ér­telmiségiek a községekben is gyűljenek össze, és vitassák meg gondolataikat Varga József Szüret (BűrjláeíUi Ameddig a szem ellát a szelíd dombokon mindenütt sző­lő. Mintha egy hatalmas rozsda- színű szőnyeggel borította volna be a természet ezeket a lanká­kat. Egy kéz­mozdulat, s a pusztulásra ítélt, bamássárgára festett lombozat alól előbukkan, éretten kínálja magát a szőlő- fürt. .. Szüretel­nek. — Puttony! P-’+tony! — hang­zik fel hol itt, hol ott a tü­relmetlen kiál­tás. Piros, kék fejkendők tar- kálinak a szőlő­sorokban. Emitt halkan dúdol­nak, amott ■ har­sány énekszó száll. A jókedv, a vidámság ösz- szekapcsolódik a szüret fogalma- val, kivált itt, a Balatonboglá- r ri Állami Gaz­daságban, ahol az idén szinte roskadoztak a tőkék zamatos terhük alatt. Öröm hallani, amit Károlyi János és Bors Miklós mond: — Rekordtermésünk van. Az 1200 holdból 246 a termő. 68 vagon szőlőre számítottunk, de meglesz a 110. — Annyi igen! Hiszen a bánáti rizling 70—80 mázsát adott, a leányka meg 45-öt. Ilyen még talán sohasem volt a gazdaságban! »Ősszel érik, babám, a fe­kete szóló...« röppen ide a motorra pattansz, s már a leg­közelebbi partszakaszon ki­kötsz. A fövény érintetlen, mintha ember sose járt volna rajta, a csillogó kavicsos ho­mokon halkan csobog a víz. Itt, az idegen szigeten nyak- szirtiedre hág, homlokodat szo­rítja, halántékodra telepszik a mozdulatlan íojtottság. Juliska üzenete kínos. Nem tudom magam elé idézni őt, képzeletemből nem futja, hogy megformáljam alakját. Ö a messzeség, az elérhetetlenség. Az apja, Molnár Vili ötvenöt­ben együtt dolgozott vétem. Hallani vélem szavait, látom mozdulatait, haragját, jóked­vét Halványodóan ugyan, de él emlékeimben, egy ideig talán kisér még kisiklott éle­tem útján. Amikor eljöttem hazulról, szinte egy darabka ország jött velem; A pesti ismerősök, a veszprémiek —- a tanárok, az isíkolatársak —, a nehéz léptű csizmás peretnartomiak képe is elkísért Ausztriába; Vala­mennyi ismerős utánam jött az Ardennek vidékére, át_ a La Manche-csatornán Edin- burgbe, Glasigow-ba s még a tengeren túlra, Catus Kihner- be is;.. Forth Jacksonban már el­elmaradoztak. Az ember ha­mar felejt A kiképzés és a szolgálat, a nehézségek gyak­ran befelé fordulásra kénysze­rítettek. Felvillant és elhalvá­nyult egy emlék, eltűnt egy keresztnév, másszor egy veze­téknév nein jutott eszembe. Az arcéltek elmosódtak, hó­napról hónapra, évról-évre kevesebben lesznek vélem. Az otthon maradottak sorsát sem ismerem, útjuk elvált az enyémtől. * Elszabadult egy csille a lejtős pályán: nem lassul, gyorsul a futása. Vili bácsi széles arccsontjá, apró szeme, nevető szája oly­kor világosan kirajzolódik előttem. Gyakran megesik, hogy már öt is hiába kére-1 sem. Kétségbeesetten erőlkö~| döm ilyenkor, hogy halljam a( hangját. Megszokott szavai is kihullottak belőlem. Csupán» egyetlen napunkra emlékszem^ most is élesen. Talán a legforróbb nyárig nap volt ötvenötben, júliusai utolsó napja. Azért emlékszem,» rá, mert a huszadik születés-^ napomat ünnepeltem. Előzői napon megbeszéltük a brigád-i dal, hogy műszak után talál-i kozunk, lemossuk a torkun­kat. De reggel a leszállás kor. Vilit nem láttam a kasban. Szájról szájra járt: ma iga­zolatlanul hiányzik az öreg. Nem értettem, miért jelentősi ez. Másokkal is előfordult már ilyesmi De ahogy mond­ták, abban volt valami, amit csak a beavatottak értettek. Kérdeztem: »Tán beteg?« »Mi van véle?« Természetes I hangon felelték, minitha illett? volna tudnom: ez a nap Vili* igazoltan igazolatlan munka-» napja minden esztendőben. f Délután se jött él a vendég- f lőbe. Másnap ott állt a he-í lyón. Vállat vont: »Ígértem, de nem mehet­tem. Erén a napon nem.« Aztán a szénfal mellett da. rabosan, nehézkesen vallott nekem. Megtisztelt a bizalmá­val, mert kedvelt engem. Negyvenkettőben Tokodon!1 dolgozott, az Erzsébet-aknán — mesélte. — Haditermelés folyt. Nagy hajsza, szigorúság, fegyelem. Mégis ezen a na­pon reggel elaludt. Megré­mült. Sose járt így. S még csak különösebb magyaráza­tát sem találta a dolognak: előző este idejében lefeküdt. Nagyon félt a következmé­nyektől. A százados kegyetlen rossz ember volt. Elbarangolt a határba — emlékezett to­vább Vili —, kerülte az em-] bereket. Harkány Magdus. hogv győzzék elhordani a für­töket. Jó pár mázsát meg kell emelni naponta, hiszen egy személy átlag két mázsát szed le reggeltől es­tig. S itt több mint százan sze­dik. Száll a daL .. Fenn a domb­tetőn 14—15 éves gyerekek dolgoz­nak. A negyven kertészeti tanu­ló. Csere Jan­csinak nem új ez a munka, édes­Vigyáznak, hogy egyetlen szem se vesszen kárba... Hamar megtelik a két kád, s már viszik is befelé, a gazda­ság központjába a termést. Itt a gépesített nagyüzem varázsa kapja meg az embert. — Csak az a baj — mondja Király Erika technikus befejez­ve a must cukorfokának vizs. gálatát —, hogy a nagy termés­hez képest kicsi a sajtológép kapacitása. Tizenkét órás műszakban, éj* jel-nappal dolgoznak, így is alig győzik préselni a rengeteg szőlőt. A bogyózógépből a kád­ba, onnan a sajtóiéba kerül a termés. S mire végigjut a szőlőd szem a három hidralikus pré­sen, addigra szinte csörgő-szá­raz lesz a törköly. Édes must csöpög a kádtas onnan pedig fold alatti csövön át egyenesen a pincébe vezet az útja. S akár a »hegyen^ nagy a sürgés-forgás itt is. Hordókat gurítanak, csövekéi igazgatnak. Lassan az lesz a gond, hogy hova helyezzék el a szőlőlevet. Pedig a szüret­re elkészült a négy, összesen 1200 hektoliteres hordó. Gyö­nyörű, modem a pincének ez a része, a mennyezettől a fotó dig hófehér csempe borítja. mm Ejjel-napp»! dolgozik a bogyőzógép. A puttonyból hatalmas kádakba öntik szőlőt, (Folytatjuk.) dal az egyik sorból. Mennyi fiatal lány, mennyi ügyes kéz szorgoskodik itt! — Ez a legszebb munka — mondja Harkány Magdus; ha­sonlóan vélekedik Fischli Ma­rika, Szabó Ró­zsi, Kraskomcs Kati, pedig nap­hosszat guggolni, hajolni kell — Csak az a baj, hogy hi­ányzik a birka­pörkölt meg a must! — mond­ja valaki tréfás méltatlankodás­sal. Igen, a pince messze van. Szüntelenül jön- megy a vontató, rajta két hatal­mas kád, abba gyűjtik a putto­nyokból a szőlőt. A szedést még a régi, hagyomá­nyos módon vég­zik. Tíz ember­nél, egy csapat­nál van egy put­tonyos, s mint például • Takács Pistának is, ugyancsak meg kell szaporázni- uk a fordulókat« apja Ids szőle­jében sokat se­gített már. A többiek — Mó- zer Anikó, Si- poss Anikó, Nyir- sági Kati — sem vallanak szé­gyent a felnőt­tek előtt. Néha ugyan rendre, utasítják egy­mást: ezen a soron? Azonnal gyere vissza, itt hagy­tál egy fürtöt. Csak nem gon­dolod, hogy én szedem le he­lyetted? üli® — öröm Itt dolgozni —* mondja Haraszti Jóska kee­tésztanuló. Száll a nóta a rozsdaszínű szőlődombokon, csöpög az édes must a kádakba, újabb és újabb hordók telnek meg. A boglárt gazdaságban javá­ban áll a szüret... Vörös Márta — Ki van mm :1 í . » -i flfflíí £-i '1- > ' ’ • ' 'f- . Wm ■ v • I .»*■< í’.t : pince ífcj, modern résre, a falba tett négy hatalmas Uordú, épí­Egy év alatt 247 újítás a Kaposvári Textilművekben A Kaposvári Textilművefe- ben az utóbbi egy év alatt 247 újítás született, s közü­lük 125-öt vezettek be. Ennek eredményeként több mint egy* millió-kétszázezer forintot ta­karítottak meg az üzemnek, a népgazdaságnak. Szentiványi Béla főtechno­lógus szervezési újításával a kártolóban mindjárt elvégzik a szalagegyesítést is. A vég­leges számítások szerint ez mintegy 44 000 forint megta­karítást eredményez. Vörös László főmechanikus 13 újítá­sa mintegy 472 000 forint hasz­not hoz az üzemnek. Kőmű­ves Sándor műhelyvezető 33 újítást nyújtott be. Reining Imre és Nyers István újítása alapján, a gyűrűsgépek tísztí- tólapjainak módosításával 100 000 forint megtakarítás származik az üzemnek. Több műszaki dolgozó kap az idén is »Kiváló újító« ki­tüntetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents