Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. november Ä A tanévnyitó utasítás végrehajtásának tapasztalatai a marcali járásban Két hónappal a tan­év megkezdése uión általános érvényű, az iskolai oktató-nevelő munka egcszet átfogó értékelést megkísérelni meddő próbálkozás volna Csak arról lehet tehat szó, hogy azokat a legfomfcosnob kérdéseket vizsgáljuk, ame­lyekről általánosítható tapasz­talatokkal rendelkezünk. A vezetés színvonalának alakulá­sáról, a tanítási munka zavar­talanságának, elmélyültségenek biztosításáról, a tankötelezett ségi törvény végrehajtásáról, a tanulmányi színvonal emeleset elősegítő, illetve gátló ténye­zőkről, végezetül az iskola es a társadalom kapcsolatáról kí­vánok szólni. Nem célom a mostoha mélyi föltételek részletes bon­colgatása a hibák, a teljesen végre nem hajtott feladatok okaként, de figyelmen kívül sem szabad hagynunk mar a vezetés színvonalának vizsgá­latakor sem. A nyomasztó ne­velőhiány miatt is több igaz­gató kénytelen rendszeresen túlórázni vagy átmenetileg he­lyettesítést vállalni. Erre «* igény — a szép számmal to vábbtanuló pedagógusok miatt is __ megnövekedett. Néhány i gazgató a dolgozók esti vagy levelező tagozatát, a tovább­képző iskolát is vezeti, ez me, jobban fokozza túlterhelésüket Ennek pedig a tartalmi munka elmélyült, aprólékos lráPJ^‘ sa vallja kárát — a.fel"']n, í? gozatökon is! —, es idő hiá­nyában vétkes nagyvonalu. ag- ra készteti a vezetőket, a kör­zetek igazgatóit. Bizonyos szervezési hibák ellenére az idei tanévre összehasonlíthatatlanul jobb, alaposabb munkaterveket készítettek az igazgatók, mint az utóbbi években. Milyen tu­bákra gondolok? _ Elsősorban arra, hogy nem támaszkodjak a felsőbb szervek munkater- veire. Pedig ha ezt teszik, a megyei művelődésügyi osztály által augusztus elején össze­állított terv alapján készíthet­ték volna el a járások tervei­ket, s azokat legkésőbb augusz­tus 22-ig eljuttathatták volna az iskolákhoz. Így az augusz­tus 27-én tartott nevelőtestületi értekezlet már pontos útmuta­tás, egyértemű és konkret elő­terjesztés alapján tárgyalhatott volna a körzet tervéről. Zavart okozott az is, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium jelez­te munkatervi szempontok nem érkeztek meg az iskolákhoz. Ezeket a járási művelődésügyi osztály pótolta — de inkább csak emlékeztető, tájékoztató jelleggel — a megyei művelő­désügyi osztály egy nem ve^e- ges, augusztus 23-án megkül­dött munkatervére támaszkod- Vet. ' 7 Mindezek ellenére a tervex az eddiginél sokkal nagyobb tudatosságról, az utasítások, rendeletek alapos ismerétére,, megértéséről tanúskodnak, es általában tartalmazzák az ok­tató-nevelő munka, az iskolai élet megjavítását szolgáló leg fontosabb feladatokat Ez utóbbiak aprólékos rögzítésé, a módszerek pontos megjelölése azonban néhány területen el­maradt. helyette statikus fel­sorolások találhatók. A összeállításakor az igazgatok egy része nem vette figyelem- be az osztályfőnökök, a mun­kaközösségek és általában a nevelőtestületek elgondolásait. e kimaradtak a körzetek tervei­ből a tagiskolák sajátos fe1 ada­tai is. A hibák meg° z" n tétcse­ré a mulasztások pótlására az igazatok külön-külön kaptak utasítást a terv részleges vagy __ ha szükséges volt — teljes á tdolgozására más iskolák jól sikerült munkaterveit küldve segítségképpen. Mór e hóna tapasztalatai alapján is elmondhatjuk, hogy emelke­dett igazgatóink ellenőrző munkáiénak színvonala. Az ötletszerűséget mindiobban fel­váltja a tudatosság — ann?1- megjelölése, hogy a látogatás kinél, mikor, miért történik —, az óra sorozatos komplex- birálatát az egy-két, a nevelő munkája, eredményei alapján kiragadott megügyelési szem­pont igen következetes érvé­nyesítése. Ez a módszer alkal­mas arra, hogy fölfedje a ne­velő hibáit, azok kijavítására felhívja a figyelmet Nem sokat halzdty.nk előre a vezetés demokratizmusának megvalósításában, illetve leiszé­lesítésében. Olyan iskola is akad, ahol az igazgató helyet­tese sem ismeri intézményének legfontosabb távlati feladatait, de a napi irányítás is csak ép­pen az iskola munkájának biz­tosítására szorítkozik. Az is­kolatanácsok megalakultak, de egyelőre nem találnak maguk­ra. Működésük nem egy eset­ben formális, és csak kevés tölti be szerepét: az iskolai munka sajátos feladatainak sok javaslattal, ötlettel, őszin­te és bátor bírálattal történő segítését és annak biztosítását, hogy az oktató-nevelő munka ne rekedjen meg az iskola fa­lai között. A tanítási munka zavartala­nabb, mint az utóbbi években bármikor volt, ha ellenkező tapasztalataink is akadnak még. Általános észrevétel, hogy a tanév végi beiratkozások el­maradása bizonytalanságot okozott a létszámmal, az osz­tálybontással összefüggő szer­vezési gondok megoldásában. Ezért érdemes lenne megvizs­gálni, nem volna-e helyes a bizonyítványokat a nyári szün­időben az iskolákban tartani. Októberben pedig némelyik fő­iskolai tantárgy heti konzultá­ciós napjának megváltoztatá­sa órarendi zavart okozott. Az értekezleteket, továbbképzése­ket a délutáni érákban tartjuk, hogy a tanítási munka ne szen­vedjen hátrányt. A pedagógusokat ma már csak a legritkábban veszik' igénybe művelődésügyi mun­kával össze nem függő felada­tok elvégzésére — nem párt­vagy tömegszervezetd tevé­kenységre gondolok —, s 'ahol még tapasztalni ilyent (So- mogyfajszon például a képesí­tés nélküli nevelőket tüdőszű­rő vizsgálatról való értesítés kitöltésére kérték föl), ott a leghatározottabban föl kell lépni ellene. Főképp kisebb falvakban fordul elő, hogy a község vezetői vagy mások megzavarják a tanórákat. Ke- levízen pl. kétszer hívták ki órájáról az iskolavezetőt gaz­dasági ügyben. Az ilyesfajta szokás megszüntetése elsősor­ban a nevelők feladata. A tankötelezettségi törvény végrehajtásában gondot okozott a 14. évüket betöltött tanulók rendszeres iskolába járásának biztosítása. A meggyőzés, a büntetés alkal­mazása mellett néhány esetben — indokoltan — fölmentési jo­gukkal is éltek az igazgatók. Nagyobb feladatot jelentett a járás 295 tanköteles cigánygye­rekének folyamatos oktatásban való részesítése. Megannyi ne­hézség gátolta ezt a munkát (a telepek és a községek közti nagy távolság, a rossz útviszo­nyok, a magyar nyelvtudás hiánya, a korbgli különbség). A tanulók nagyobb részét a nor­mál osztályokba írtuk be, bár ez különösen az I. osztályok megfelelő ütemű fejlődését ne­hezíti; a nagyobb települések­kel rendelkező községekben pe­dig — Sávolyon, Somogvsám- sonban, Marcaliban és Böhö- nyén — átmeneti jellegű elő­készítő osztályokat szerveztünk a 6—16 évesek részére sajá­tos, »-házi" összeállítású tan­terv alapján. Az előkészítő osztály célja olyan nyelvkész­ség, alapfogalom-rendszer ki­alakítása, amely lehetővé teszi a jövő tanévben a normál II., a gyengébben haladóiknak az T. osztályba való beiratását. Ezeket az osztálvokat — más megoldás nem lévén — több nevelő tanítja, szakosítva, délutáni túlórákban. Az eddigi eredmények — különösen Sá­volyon és Socnogysámsonban — biztatóak. A tanulmányi színvonal és a tanulók tutíásszintje értékelé­sének még nincsenek meg a föltételei. Inkább a nevelők munkájáról keli beszélnünk e kérdés vizsgálatakor. Aggasz­tó, hogy mennyire nem veszik komolyan egyik-másik iskolá­ban a különböző módszertani leljelek, rendeletek utasításait. Még mindig sok nevelő felszí­nesen, formálisan készül fel az órára, enned: következménye a szóözöm, a rengeteg pontatlan kérdés, a tanulók gondolkodá­sának visszaszorítása — hogy csak a kirívóbbakat említsem. Az ismeretterjesztés egyik fon­tos eszközének, a szemléltetés­nek alkalmazásában bizonyos mennyiségi növekedés tapasz­talható ugyan, de a felhaszná­lás módja nemegyszer kifogá­solható, mert nem segíti kel­lően az anyag megértését. A többi között a témához nem közvetlen kapcsolódó keskeny- és diafilmek vetítésére, a fölös­legesen sok táblai rajzra gondo­lok. Megfelelő előkészület hí­ján kihasználatlanul marad az egyébként kitűnő lehetőségeket kínáló tömeges szemléltetés. Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk az óravezetés kedvező tapasztalatairól. Akad­nak olyan igazgatók, nevelőik, akik tiszteletre méltóan törek­szenek az új módszerek alkal­mazáséira. A sávolyi igazgató kezdeményezésére például ta­pasztalatcserét szerveztek a szomszédos Somogysámson fel­ső tagozatos nevelőivel, első­sorban a számonkérés és a szemléltetés formáinak megbe­szélésére. Hasonló továbbkép­zési alkalmat teremt Nagysza­kácsi Tapsonnyal és Vese Ne- mesdéddel. Kéthelyen hospitá­lással próbálnak tanulni egy­mástól a nevelők. Eljutottunk oda, hogy a falu vezetői szinte teljes biztonsággal sorolják már azo­kat a népművelésd feladatokat, melyeknek megoldásában köz­re kell működniük, az iskolai 9let belső ügyeiben azonban nem elég tájékozottak. Az a szemlélet uralkodik, hogy ez az intézmény a maga szerve­zettségével képes ellátni sajá­tos feladatát. A párt és a ta­nács vezetői megelégednek a mulasztás, a tanulmányi ered­mények számszerű vizsgálatá­val, de nem tartanak lépést az oktató-nevelő munka sok izgalmas, az egész társadalom segítségét igénylő feladataival. Szükséges, hogy községi ve­zetőink tájékozódjanak ne csak az iskolai munka fő feladatai­ról, hanem azok megvalósításá­nak módjairól is. Hogyan? Ügy, ahogy a' szakigazgatási vezetők teszik! Menjenek el az isko­lába — ne csak a testületi alakuló vagy évzáró értekezle­tekre, ünnepélyekre —, pillant­sanak be a mindennapok mun­kájába, üljenek be egy-egy órára az igazgatóval vagy a felügyelővel. Reálisabb lesz így az emberekről alkotott kénük. konkrétabban tudnak segíteni a-tantestületi egység kialakítá­sában, a pártépítésben, a tár­sadalmi segítés megszervezésé­ben. A képen, amelyet a tanévnyi­tó utasítás végrehajtásának tapasztalatairól festettem, ta­lán túltengenék a sötét színek. De azt tartom, a rózsaszín használata szükségtelen. Járá­sunk tanügyének helyzete vilá­gosabban áll így előttünk, és alkalmasabb arra, hogy a fo­gyatékosságok számbavételével élesebben kirajzolódjék a cél: az iskolareform megvalósítása. Pa ál László, a Marcali Járási Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője. Esti szórakozásként Fejes István gamási tsz-tag gyékényszónye- get fon. Egy-egy este két-károm szőnyeget is elkészít. ,,Jancsikám, egy pillanatra... íi ___ M ilyen vacsorát adna j úniusban mondjuk egy díszdoktorrá avatásra. — Erőlevest metélt zöldség­gel, rákaprólékot zöldborscs rizzsel, rák vajjal leöntve, idei libából készült sültet pirított burgonyával és jegelt uborká­val, vegyes rétest, gyümölcsöt, feketekávét. — És az italok? — White Lady koktél, saent- györgyhegyi rizliag, egri bika­vér, pezsgő, konyak és likőrök, ásványvíz. Egyébként az orszá­gos terítési versenyen ezzei az asztallal és étrenddel a har­madik helyet szereztem meg. Megkaptam a Szakma Ifjú Mestere cím ezüstfokozatát is. n ankó János, a Béke Ét­^ terem fiatal felszolgá­lója most itt ül a fehér asztal mellett. Vége a napi szolgálat­nak, nyugodtan beszélgethe­tünk, nem hallatszik mindun­talan a »pincér« kiáltás. Csak egy ifjú kolléga, Ki­rály László türelmetlenkedik. Ugyanis Dankó János a — ta­nára. Így van ez szó szerint, most németet kellene tanul­niuk. Jancsi önszorgalomból megtanult németül és fran­ciául, és nem is fukarkodik tu­dásával. — Bonjour, Madame... — Bonjour, Jean . _ — Nem, kaposvári. De jól beszól franciául, és ha bejön, mindig csevegünk egy keveset. Szeretem a külföldieket is, és ha lehet, mindig körülöttük sürgök-forgok. És a külföldiek is szieretik Jeant, Ivánt, Johannt, Johnt, azaz Dankó Jánost Az étte­rem vendégkönyve tanúskodik erről, s a dicséretek sok min­dent elárulnak. — Hogyan lesz valaki jó felszolgáló? — Ismerni kell nagyon a szakmát, az ételeket, italokat Állandóan tanulni kell, nyel­vet, szakmai újdonságokat Nem szabad megállni, mert akkor nagyon lemarad az em­ber. ___ f? s hogyan lett felszol­­*-J gáló? Kisfiúsán elmosolyodik. Még nincs tizennyolc éves, néha szinte egészen gyereknek lát­szik. — Ne gyón szerettem, ha ven­dégek jöttek hozzánk. Segítet­tem otthon, tálaltam, töltöt­tem. Talán ezért is jutott eszembe, hogy ezt a hivatást válasszam. Szép elvei vannak a szakmá­ról. — A vendég, áld bejön hoz­zánk, ne csak egyszerű fo­gyasztónak, hanem valóban vendégnek érezze magát. A Olyan, mint egy mese. Élt Kaposváron egy fiatal­ember, aki tíz évvel ezelőtt még a nevét is alig tudta le­írni. Tíz évvel ezelőtt... koztunk egyszer. Akkor mi Ezt a fiatalembert néhány voltunk a legboldógabbaik... hónap múlva orvossá avat- — Nehéz volt? ják... — Üjra megtenném szíve­O sen, ha szükség lenne rá... — Mi a titka Minek? Halk, egy kissé pirulás, de határozott a válasz. — Szeretjük egymásig. Jlial fjÖl'thtdL rancia asszony? Ismeri? szocialista vendéglátóipar elüt " - —. a régi vendéglátástól. Szeret­'y ni kell az embereket, és ők vi­vőit. Nyolcán közülük keveset, \ szellőzzék ezt. Néhány kedves — Mikor kezdett tanulni? — Kereken tíz évvel ezelőtt. nagyon keveset éltek. És azéit nem élhettek, mert nem volt orvosunk... Könnyes a szeme. — Anyám a sok gond és a — Hogy is volt? — Hosszú azt elmondani ... A szőke asszony — Illés Mik­lósáé, a feleség — szemében könny csillog. Amikor újra megszólal, már meleg fény van a könny helyén. — Az én férjein kitartó em­ber. — És hogyan lett azzá? — Akart, nagyon akart... — És maga, a feleség? — Csak örülni tudok... — Ahhoz, hogy ő akarhas- emelet 9 . Négyen vannak a son, magára is szüksége volt. szobában. Megismerem, őszülő Hallgat, és elnéz valahova, halánték, lelógó fekete bajusz. Talán a tovatűnt évek emlé- Beülünk az orvosi szobába. öt hét alatt letettem a podgá- nyomorúság miatt lúgkőok’a riból a különbözetit tat ivott. Meg lehetett volna — Aztán? menteni... — Biztattak, hogy tanuljak. Csönd... — És tanult? — Hát ezért ... Most már — Éjjel-nappaL A négy év érti? Két nappal később az egye­temen keresem Illés Miklóst. Várom az előadóterem ajtajá­ban, de nem jön. — Kórházban van, rendet­lenkedik a szíve — mondja a professzor. Belklinika, C pavilon, első gyorsan elszaladt. — Az érettségi? — Kitűnően végeztem... — örült? — Nagyon. Bőd Lajos osz­tályfőnököm arra ösztönzött, hogy folytassam tovább. — És sikerült? — Nehezen. Akkor már har­minchat éves voltam, a korha­tár harminc. feleségéről kérdezem. — Többet tett, mint én ... — A tudásvágyon kívül mi a szenvedélye? — Erős dohányos voltam ... — Leszokott? — Takarékoskodni kell... A feleségem sokkal többről le­mond. A tanulmányi osztályon hal­lottam, hogy még egye+lem elő­A miniszter levelében ez adásról sem hiányzott. keit rendezi. — Megpróbáltam segíteni, igazi feleség lenni ... — Hányszor volt színházban az utóbbi öt évben? — Egyszer ... — És moziban? — Nagyon ritkán,.. — Űj ruha? — Nemisen futotta rá... — És a távoli ct? A férje Pé­csen, maga meg itt. — Miért tanult? volt: »Ha a fölvételi vizsgán jól szerepel, engedélyezzék a továbbtanulást.« Abban az évben háromszá­zan jelentkeztek. A legtöbb — Nekem sokat kell tanul­nom. Jó orvos akarok lenni ... »Keil«, »akarok«,' két szó ... Csönd. A földszintről felhal- Pontszámot Illés Miklós érte latszik az ajtónyitás. —» — Én mindig tanulni szeret­IP tem volna — Hogyan kezdődött? — Szégyelltem magam, mert még a nevemet sem tudtam becsületesen leírni. — Háry osztályt végzett? Papíron hatot, a valóság­— Minden hónapban talál- bis cseléd. ban talán felet. Cseléd voltam, tatja. Visszakísérem a kórterembe. © Leültet az ágya mellé. Szeret­ne valamit mondani. — Miért akar orvos lenni? — Gyakran olvasok arról. Csönd. hogy sok ilyen házasság tra­— Tanyavilágban éltünk, gédiával végződik. A tudáskü- Apám azért halt meg, mert iönbségre hivatkoznak... -Nő­nem volt orvosunk... lunik nem így lesz. Én so1-esem A szemembe néz, úgy foly- fogom elfelejteni, hogy mun­Kizen három testvérem kás voltam .. Németh Sándor szó, és könnyen lehet bánni a vendéggel. Odaül asztalunkhoz Tukora Feri bácsi, az étterem idős pin­ére. Dankó Jancsi az ő keze alatt sajátította el a szakma megannyi fogását, ö a tanító­mestere. — Derék, ügyes fiú. Ha sok ilyen fiatal segédünk lenne, bi­zony egy percig sem kellene szégyenkezni a vendégek előtt. ___ I ancsikám, egy pilla­• r natra ... Vajon hányszor hangzott el, és még hányszor hangzik el ez a mondat? Egy ifjú ember ott áll az élet kapujában telve szorgalommal, lelkesedéssel. Dicsérik tudását, ügyességét, ö pedig szerényen hallgat. S mikor megszólal, ak­kor is csak ennyit mond: — Szeretni kell, amit csinál az ember ... Polesz György Épílöísiari tecknikust Ä». («ívesünk kedvező fizetési feltétellel. MűM 503. sz. HELYIIPARI ISKOLA IGAZGATÓSÁGA, Kaposvár, Irányi Dániel utca 10. ____ (78587)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents