Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Péntek, 1962. november 2S, A kongresszus csütörtöki tanácskozása A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa csü­törtökön az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában foly­tatta tanácskozását. Az ülésen Erdei Lászlóné elnökölt. Sze­retettel üdvözölte Maurice Ca­mara nagykövetet, a Guineái Johann Koplenig: Bevezetőben az Osztrák Kommunista Párt savból jövő, forró üdvözletét tolmácsolta a kongresszusinak, s hangoztatta: — Pár' nkat a legbensőbb és igaz testvéri kapcsolatok fű­zik a magyar kommunistákhoz és a magyar dolgozókhoz. — Az 1956-os ellenforrada­lom idején — folytatta — a szocializmus magyarországi sorsa bennünket, osztrák kom­munistákat is mély aggoda­lommal töltött el. A béke és Demokrata Párt képviselőjét. A tanácskozás részvevői nagy tapssal köszöntötték az újon­nan érkezett vendéget. Ezután folytatódtak a hoz­zászólások. Johann - Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke lépett a mikrofonhoz. haladás ellenségei Ausztriában is úgy gondolták, hogy ütött az óra, amikor meg lehet dönteni a nép hatalmát Magyarorszá­gon, vissza lehet állítani a ka­pitalizmust, ezáltal meg lehet ingatni az egész szocialista tá­bort. Önök meghiúsították az imperialisták mesterkedéseit. örömmel és bizakodással tölt el bennünket az a tudat, hogy ma a szocializmus Magyaror­szágon mélyebb gyökereket vert, mint valaha. Az ó6ztrák kommunisták a szolidaritás és összeforrottság érzésétől eltelve köszöntik a szomszédos országban végbe­menő nagyszerű fejlődést. A szocialista Magyarország léte a mi országunk független­sége és haladó, demokratikus fejlődése szempontjából is na­gyon fontos — hangsúlyozta, majd Ausztria belső helyzeté­vel foglalkozott. — Országunkban nincs hiány reakciós erőkben. Ezek érdeke, hogy éket verjenek az osztrák és a magyar dolgozók, az oszt­rák és a magyar nép közé. Ausztriát valamilyen formában az Európai Közös Piachoz sze­retnék kapcsolni, s ezáltal az országot gazdaságilag és poli­tikailag az agresszív imperia­lista körök szolgálatába szán­dékoznak állítani. Nem hu­nyunk szemet azok előtt a ve­szélyek előtt, amelyek népün­ket a nyugatnémet militaris­ták és revansisták részéről fe­nyegetik, akiknek szemében tüskét jelent a semleges Auszt­ria. Harcunkban legerősebb tá­maszunk a szocialista világ- rendszer, élén a Szovjetunió­val — folytatta Johann Kop­lenig. — A Szovjetuniónak, a szocializmus valamennyi or­szágának következetes békepo­litikája megerősíti bennünk azt a hitet, hogy sikerül meg­valósítani az általános leszere­lést, a békés egymás mellett élés politikáját, és a népek megszabadulnak a háború re rnétől. Felszólalásának további ré­szében elítélte az Albán Mun kapart vezetőit, akik cseleke­deteikkel diszkreditálják a proletár internacionalizmust. Végül hangoztatta: — Az önök tanácskozása, f bizalom, az optimizmus és bizakodás légköre, amely párt kongresszusukon uralkodik mély benyomást tett ránk Szívből üdvözöljük önöket, é nagy munkájukhoz további ’ sikert kívánunk. Ezután Fehér Lajos, a MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára szólalt feL Örömmel tölt el bennünket, hogy ma a szocializmus Magyarországon mélyebb gyökeret vert, mint valaha szovjet küldöttség ajándéka a kongresszusi teremben. • (MTI Foto — Bartal Ferenc felv.) Fehér Lajost 0 pár!, a kormány és az egész társadalom a legmesszebbmenően támogatja a mezőgazdaság tellendítésének nagy munkáját Bevezetőben hangsúlyozta: A VII. kongresszus óta pár­tunk és népünk a szocializmus építésében új határkőhöz ér­kezett. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a ma­gyar falu életében, mezőgaz­daságunk fejlődésében is új fejezet kezdődött. A termelő­erők, a termelés növelése most döntően két tényezőn múlik: a szövetkezeti parasztság szo­cialista tudatának fejlődésén és a termelékenyebb munkán, a nagyobb hozamok elérésén a termelés minden területén. A két alapvető fontosságú ténye­ző között a legszorosabb az összefüggés, a kölcsönös egy- m" ’’atás. A mezőgazdasági termelés belterjesitése, a nagyobb ho­zamok elérése el sem képzel­hető a mainál jóval termelé­kenyebb munka kialakítása nélkül! Véleményem szerint szövet­kezeteink fejlődésének mai fo­kán a termelékenyebb munka kialakításának, a kívánt na­gyobb terméshozamok elérésé­nek még mindig az a legfonto­sabb teltétele, hogy • szövetkezet minden «gyes munkaképes dolgo­zó ta fegyelmezetten kidol­gozza a munkanapot, és Jó minőségű munkát vé­gezzen a földeken meg a jószágok körül. Ez a fő forrása az eredményesebb, jövedelmezőbb gazdálko­dásnak. Fehér Lajos a továbbiakban hangsúlyozta az anyagi ösztön­zési a munkaegysegrendszert kiegészítő munkadíjazási mód­szerek széles körű alkalmazá­sának jelentőségét. Ezzel össze­függésben rámutatott, hogy a különféle kiegészítő munkadí­jazási módszerek alkalmazásá­nál az előzetes számítás saj­nos, még mindig sóit helyen elmarad, s emiatt túlzások kö­vetkeznek be. A jövőben job­ban fel kell venni a harcot a túlzások és torzítások ellen, amelyek kárt okoznak a közös gazdaságnak, a szövetkezeti mozgalomnak. Ugyanakkor fel kell lépni a számos helyen még meglevő vaskai aposság ellen is, amely- az anyagi ösztönzők alkalmazását holmi »opportu­nizmusnak« tartja, »visszalé­pésnek« a szocializmus építé­sében, amely úgymond a »ka­pitalizmust erősíti«. A Központi Bizottság útmu­tatása és bátorítása nyomán, valamint a Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott és ajánlott irányelvek alánján az utóbbi években a különbö­ző kiegészítő munkadíjazási módszerek széleskörűen elter­jedtek a szövetkezetekben. Maid utalt. arra. hogy a szö­vetkezeti öntudat erősödése és az állami segítség mellett el­sősorban ezeknek tudható be, hogy a tsz-tagok a szövetke­zett földeket különösen az idei esztendőben olyan szépen meg­munkálták, s jelentős mérték­ben csökkenteni tudták a sú­lyos aszály termésrontó hatá­sát. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a különböző kiegészítő munkadíjazási formák kö­zül legjobban bevált a munkaegység jóváírásával együtt az össztermelésből való premizálás. Véleményünk szerint a közel­jövőben is célszerű e munka­díjazási forma legszélesebb körű alkalmazása. Emellett — a helyi adottságokhoz igazodva — továbbra is bátran alkal­mazzák a munkadíjazás és jö­vedelemelosztás egyéb válto­zatos formáit, amelyek meg­felelnek a szocialista elosztás elvének. A mezőgazdaságban a ter­melékenyebb munka kialakí­tásának másik nagyon fontos előrevivő tényezője az alapve­tő és korszerű termelési mód­szerek alkalmazása, az ehhez szükséges szaktudás megszer­zése mind a dolgozók, mind 'a vezetők részéről. Az alapvető termelési eljá­rások legszélesebb körű, kul­turált alkalmazásáért nem fo­lyik kellő harc, szervezőmun­ka sem a mezőgazdasági irá­nyító szervek, a Földművelés- ügyi Minisztérium, a tanácsok részéről, de nem vívott ki megfelelő polgárjogot a falusi pártmunkában, az üzemi párt­szervek felvilágosító munká­jában sem. Pedig megérdemli, mert a mezőgazdaság fellendí­tésének ez az egyik legna­gyobb tartaléka. Részletesen szólt még az is­tállótrágya fontosságáról, a nyári és őszi mélyszántás sze­repéről, majd elmondotta, hogy rét- és legelőgazdálko­dásunk színvonala alacsony. Rétjeink, legelőink összterüle­te 2,5 millió kát. hold. Ez az összes szálastakarmány-termő terület 70 százaléka, a rajtuk nyert takarmány viszont ta­karmánytermelésünknek mind­össze 30—35 százaléka. A ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok — részben megfe­lelő irányítás hiányában — a legegyszerűbb intézkedéseket sem teszik meg a rétlegelók karbantartására. Ha minden réten és lege­lőn csak a legegyszerűbb művelési, ápolási munká­kat elvégeznék, egy-két mázsával növelni lehetne a szénahozamot. Országosan egymázsás hozam- növelés 25 ezer vagon széna­értéket jelentene, ami 125 ezer szarvasmarha évi fű- és szé­naszükségletét elégítené ki. A termelékenység növelésé­ben, a népgazdasági szükségle­tek kielégítésében, a mezőgaz­daságban rejlő tartalékok fel­tárásában egyre nagyobb je­lentősége van a fajtakérdés­nek, illetve a nagyobb hoza­mú fajták kinemesítésének, országos elterjesztésének. A fajta fontossága a nö­vénytermesztésiben eddig leg­szembetűnőbben a búzánál és a kukoricánál mutatkozott meg. Mindaddig, amíg az új, bő­termő, intenzív magyar búza­fajtát elő nem állítják — és ez még több év kérdése —, fő­leg a »Bezosztája 1« őszi búzát kell termesztenünk a jelenle­gi szinten, az ország egyes vi­dékein pedig a hazai »Fertődi 293« fajtát lehet javasolni. Az intenzív búzafajtáknál azon­ban meg kell jegyezni, hogy azok csakis intenzív termelési eljárások mellett nyújtják a bennük levő termőképességet, s adják meg a kívánt 3—4 mázsás terméstöbbletet. Hazai növénytermesztésünk­ben eddigi legnagyobb ered­ménynek kell tekintenünk a beltenyésztéses hibrid kukori­ca előállítását. Ennek eredményeként ma már a kukorica terület három­negyed részén nagyobb hoza­mú belterjes hibridfajtákat tu­dunk vetni. Baromfitenyésztésünk szín­vonala — különösen a tojáster­melés tekintetében — messze elmarad a legfejlettebb orszá­gokétól. Egy tyúk évi tojásho­zama országos átlagban 85—90 darab, ezen belül az állami gazdaságokban a hozam 140, a termelőszövetkezetekben pedig 100 darab. S ez nagyon kevés. A nagyfokú elmaradás fő oka az, hogy az ország 25 milliós tyúkállományának több mint 90 százaléka fajtajelleg nélkü­Ezen változtatni keH és lehet is. A termelékenyebb munka kialakításának következő igen fontos feltétele: a termelés technika-műszaki alapjainak bővítése, korszerűsítése. 1959 óta — az idei esz­tendőt is beleértve — ke­reken 25 milliárdot ru­háztunk be a mezőgazda­ságba. A termelőszövetkezetek mint­egy 4 milliárd forintot, az ösz- szes mezőgazdasági beruházá­sok 16 százalékát saját erőből valósították meg. Az állami erőfeszítések eredményeként jelenleg a tanácsi területen or­szágosan egy traktoregységre kereken 170 katasztrálds hold szántó megművelése jut, az ál­lami gazdaságokban 97 kataszt- rális hold. Az egy katasztráilis hold szántóra jutó műtrágya-fel­használás az idei évben 138 ki­logramm volt. A ténylegesen öntözött te­rület a két évvel ezelőtti 160 ezer holdról az idei nyárra több mint 350 ezerre nőtt. A Központi Bizottság idei már­ciusi határozatával 600 ezer holdra felemelt — a mostani ötéves tervünk végéig előirány­zott — öntözési program na­gyobbik felét már teljesítet­tük. Szövetkezeteink az említett beruházás túlnyomó többségét a nagyüzemi állati férőhelyek biztosítására fordították. A ha­talmas igényeket az egyszerűbb megoldások előtérbe helyezésé­vel, a szerfás istállók tömeges építésével, a meglevő gazda­sági épületek — nagyobb pa­raszti tanyák, pajták — átala­kításával tudtuk nagyjából ki­Igy 1959 óta mostanáig a ter­melőszövetkezetekben felépült összesen 633 ezer szarvasmar­ha (ezen belül 240 ezer tehén), 1900 000 sertés- és koca-, 875 000 juh-, 7 750 000 nagyüze­mi baromfiférőhely. A szerfás épületek aránya 57 százalék. Az ország népe joggal el­várja, hogy a népgazdaság által nehezen előteremtett beruházásokkal a jövőben az eddiginél jobban gaz­dálkodjunk. A beruházások hatékonyságát növelhetjük a járulékos, kiegé­szítő beruházásokkal, valamint a beruházások műszaki szín­vonalának emelésével és a ren­delkezésünkre álló anyagi erők jobb koncentrálásával. Az anyagi eszközök koncent­ráltabb felhasználása össze­függ a mezőgazdasági terme­lés határozottabb belterjesíté- sével és a szakosítással. A mezőgazdasági termelés belterjesitése azt a fő törekvé­sünket jelenti, hogy egységnyi földterületen a lehető legna­gyobb termelési értéket érjük el, ennek érdekében növeljük a munka- és eszközráfordítá­sokat, de úgy, hogy azokkal maximálisan takarékoskod­junk. A belterjesítés útját és szín­vonalát döntően megszabják egyes országrészek, üzemek természeti, közgazdasági adott­ságai. A belterjesítés a legszo­rosabban összefügg a szakosí­tás problémáival, a termelés területi és üzemi szakosításá­val. A kenyérgabonát, a sze­mes és tömegtakarmányokat ugyan az ország minden részé­ben minden egyes üzemnek meg kell termelnie, de elég messzemenő szakosodás is le­hetséges abban a tekintetben, hogy milyen arányokban és fő­leg milyen növényfélékből ter­melje meg a szükséges kenyér- gabonát, illetve takarmányt. A növények másik csoportja: az ipari és kereskedelmi nö­vények, a burgonya- és zöld­ségfélék, a szőlő- és gyümölcs- félék, amelyeket főleg az adott­ságoknak megfelelő speciális körzetekben termelnek. Ezeket a növényeket keréken kétmil­lió kát. holdon termesztjük. E növények termesztésében a je­lenlegi feltételek mellett is messzemenő szakosításra van szükség és lehetőség. Itt nyí­lik mód arra, hogy egy-egy nagyüzem a sokféle növény helyett néhányra szakosítsa magát, erre koncentrálja erőit, s így nagymértékben növelje árutermelését. Az állattenyésztésben rész­ben hasonló a helyzet, mint a növénytermesztésben. Szarvas- marhát, sertést, baromfit álta­lában az ország minden körze­tében tenyésztenek. A takar­mánybázis összetételének meg­felelően azonban az egyik vi­déken a szarvasmarhát, a má­sikon a sertést, részesítik riőnyben. Ezen belül — asze- ■nt, hogy egy-egy gazdaságban milyen termék előállítása a ő cél — a tej vagy vágómar­ha, esetleg tenyészállat vagy vágósertés, esetleg baconáru vagy tenyészsüldő előállítására szakosítanak. A megindult szakosodási folyamat megkönnyíti nép­gazdaságunk számára, hogy a szocialista nemzet­közi munkamegosztásba mezőgazdasági vonatko­zásban is fokozatosabban beilleszkedj ünk,. s az elkövetkezendő években és hosszabb távlatban teljesít­sük az e téren reánk háruló feladatokat, valamint kamatoz­tassuk országunk javára a szo­rosabb mezőgazdasági együtt­működésből származó külöcsö- nös előnyöket. A mezőgazdasági termelés szakosítása hozzáértő, felké­szült vezetést kíván minden szinten. Mindenekelőtt az üze­mi vezetést kell megjavítani. Ha a kevésbé fejlett szövetke­zeteket a közeljövőben leg­alább a közepesek színvonalá­ra tudnánk emelni, egyik leg­nagyobb tartalékát tárnánk fel a mezőgazdaságnak. Az ipar és mezőgazdaság kapcsolatában kiemelkedő sze­repet töltenek be a gépek és kémiai szerek. Kormányunk megfelelő intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a gép­ipar és vegyipar mind jobban kiszolgálja ezeket az igényeket. A növényvédelem nagyon el­maradott országunkban. Éppen ezért igen nagy jelentőségű az a kormányintézkedés, amely — a Központi Bi­zottság idei márciusi me­zőgazdasági fejlesztési ha­tározata után — a máso­dik ötéves terv idejében kereken negyedmilliárd fo­rint többletberuházást biz­tosított a növényvédő sze­rek gyártásfejlesztésére. A műtrágyagyártás fejleszté­sére pedig a második ötéves terv időszakára a gazdasági bizottság 1,3 milliárd többlet­beruházást engedélyezett. Az élelmiszeriparon belül teljesen új iparág a takar- mánykeVerék-gyártás. Három év alatt a leállított malmok egy részének átalakításával lé­nyegében kiépült az egész or­szágban az ötéves tervre elő­irányzott körzeti keverőmal­mok hálózata. Ezek az idérA már csaknem 100 ezer vagon korszerű keveréktakarmányt állítanak elő, s az ötéves terv végére a keverékgyártás eléri a 200 ezer vagont. Végül hangsúlyozta: annak 'ellenére, hogy a mezőgazdasá­gi termelés egyes ágaiban időnként jelentős lemaradá­sok mutatkoznak, s emiatt a lakosság ellátáséiban átmeneti­leg zavarok keletkeznek — néha a burgonyaellátásban. máskor a tojás, a bab Vagy egyes zöldségfélék terén —, , a mezőgazdaság egyre nö­vekvő, alapvető termelési és árutermelési feladatait általában teljesíti. A fel vásárlási rendszer *s annak fő formája, a szerződé­ses rendszer kiállta a próbát az átszervezés nehéz időszaká­ban, de beváltja a hozzá fű­zött reményeket a nagyüzemi szcciaPs-ta mezőgazdaságban (Folytatás az 5. oldalon.) li és gyenge termelőképességű, elégíteni. Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja és Raymond Gu- yot, a Francia Kommuista Párt PB tagja. (MTI Foto — Vi0pvszki Ferenc felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents