Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

Szerda, 1982. november 21. 5 SOMOGYI NÉPLAP Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a 4. Oldalról.) ban igen gyorsan nőnek. A tu­dósoknak, a művészeknek, a közoktatás, a kultúra munká- I kotó munkájukkal tegyék szeb- sainak ^megtisztelő feladatuk, bé, gazdagabbá, nemesebbé az hogy a néppel összeforrva al- I emberek életét, a maguk te­rületén vegyék ki részüket méltóan népünk nagy műve, a szocialista társadalom teljes felépítéséből. y. A pártmunka kérdései — Pártunk és a nemzetközi kommunista mozgalom Tisztelt kongresszus! Kétí­ves elvtársak! Áttérek a párttal és a párt tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. A párttagság az elmúlt évek nagy munkájá­ban és bonyolult harcaiban a szocialista építés mindem frontján példamutatóan, a munka nehezét vallatva dol­gozott és küzdött. A párt po­litikája a dolgozó milliók tet­teiben válik valóra, akiket a kommunisták szerveznek és vezetnek a szocializmus épí­tésének útján. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a munkásosztálynak marxista—leninista elmélettel felfegyverzett élcsapata. A párt több mint négy évtizede, megalakulása óta egyedüli feladatának a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatát te­kintette. A párt és a tömegek kö­zötti kapcsolatok ma szoro­sak, a párt a nép élén, a néppel együtt, a népért dolgozik, és vezeti a szocia­lizmus teljes felépítéséért vívott harcot. A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával nö­vekszik, mert sokasodnak, bo­nyolultabbá válnak a gazdasá­gi és kulturális feladatok, s a politikai küzdelmek is mind­inkább ideológiai köntöst öl­tenek. A legfontosabb kérdés a párt általános irányvonalának helyessége. A Központi Bi­zottság meggyőződése szerint pártunk tevékenységében a győzelmes marxista—leni­nista eszme, a kommunista politika érvényesül. Belső pártéletünkben érvénye­sülnek a pórtélét lenini nor­mái, a demokratikus centra­lizmus, a kollektív vezetés. A személyi kultusz intéz­ményesített rendellenességeit a párt újjászervezésének első napjaiban kiküszöböltük: o Rákosi-klikket kezdettől fogva távol tartottuk a párt, az or­szág politikai életétől — hang­súlyozta a beszámoló, és meg­állapította, hogy a párt leg-- főbb vezető szerveiben épp­úgy, mint valamennyi szervé­ben, ettől az időponttól kezd­ve érvényesült ismét teljes mértekben a vezetés lenini, kollektív elve. A pártélet le­nini normái érvényesülnek a párton belüli nézeteltérések megoldásában is. Tapasztalataink ismét meg­erősítik azt a marxista elvet, amely szerint a személyi kul­tusz idegen a szocializmustól, és ellentétes vele, nem pedig a szocializmus, a proletárdik­tatúra szükségszerű terméke. A személyi kultusz egyszer s mindenkorra a múlté pártunkban, mert követke­zetes harcot hirdettünk és vívtunk ellene. Ez a következetesség azt je­lentette, hogy elutasítottuk a félmegoldásokat, levontunk minden politikai és személyi konzekvenciát, azt jelenti, hogy ragaszkodunk a marxis­ta—leninista eszmékhez. Voltak és vannak, akik »baloldalról-« azt a hiedelmet próbálták kelteni, hogy a sze­mélyi kultusszal való nyílt és egyértelmű leszámolás káros a szocializmus ügyére; voltak és vannak, akik — jobboldal­ról, a »sztálinizmus«, a »rá­kosizmus« hamis jelszavaival — a személyi kultusz bírála­tát a szcc'P.lista rendszer, a párt, el’en a'm»'' ^elhnsznál- ni. De rmodén tévhitnél és hamis vádaskodásnál, illúzió­nál és hiedelemnél erősebb a valóság tanúsáffté+ele. A Rá- kosi-kükk politikám kedvező helyzetet teremte'* az árulók­nak, az osztályellenségnek, és az ellenforradalom széléne só- dorta az országot. A személyi kultusztól megszabadított párt és a munkásosztály a tömegek élén megvédte, megszilárdítot­ta a munkáshatalmat, a szo­cialista forradalmat. A Központi Bizottság ez év augusztusában tett pontot egy olyan kérdés­re, amely már régen rendezésre várt. Ez a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi em­berek ellen lefolytatott törvénytelen perek ügye. A határozatot a pártközvéle- mény, az ország közvéleménye, a nemzetközi munkásmozga­lom megértéssel és helyeslés­sel fogadta. Mégis röviden szólni kell a kongresszus előtt arról, hogy miért tűztük e kérdést napi­rendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei alatt az önkény áldozatául esett Rajk László elvtárs, Sző- nyi Tibor, Szalai András, Páíffy György, Sólyom László és más elvtársak emlékét a maguk tisztaságában állíthassuk a ha­zai és a nemzetközi közvéle­mény elé. Azért, hogy a sze­mélyi kultusz önkényének ál­dozatául esett elvtársainkról a jövőben érdemeik szerint emlékezhessünk, és a munkás- mozgalomban kifejtett nagy­szerű tevékenységüket méltó­képpen értékelhessük. Másodszor: szükség volt erre azért, hogy a személyi kultusz éveiben meghurcolt, ártatlanul vádolt és büntetett elvtársain­kat — ha ez valami hiba kö­vetkeztében eddig nem történt meg — rehabilitáljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kultusz idején ke­letkezett törvénysértő perekből jóvátehető. Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Ráko­sit, Gerőt és másokat, akiket a személyi kultusz idején lefoly­tatott perekért a fő politikai felelősség terhel, politikailag felelősségre vonjuk, és a párt soraiból kizárjuk. Az augusztusi határozat minden pontjának az volt a rendeltetése, hogy újabb, további biztosítéka legyen annak, hogy a szo­cialista törvényesség meg­sértése, a pártdemokrácia lábbal tiprása ne ismét­lődhessék meg többé pár­tunk életében, az ország történelmében. (Nagy taps.) Csak a személyi kultusz gyö­keres felszámolásával, a szo­cialista törvényesség helyreál­lításával és megerősítésével vált képessé pártunk arra, hogy a szocialista forradalom győ­zelméért folytatott harcban nélkülözhetetlen vezető szere­pét méltóképpen betölthesse. A párt egyik legfontosabb felada­ta, hogy továbbra is őrködjön a szocialista törvényesség fe­lett. Elvtársak! Pártunk eredményes mun­kájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a re- vizionizmus ellet vívott kétfrontos harcban meg­őrizte a marxista—leni­nista teszmék tisztaságát. A magyar kommunista mozga­lomban a revizionizmust is, a szektás dogmatizmust is vissza­vonhatatlan történelmi vereség érte. A kétfrontos harc pár­tunk számára nem taktikai ielszó, hanem állandó feladat a marxizmus—leninizmus lé- »vegéből következik. A dogmatikns-szektás felfo­gás és szemlélet ma főképp az­zal gátolta és nehezíti az elő­rehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista társadal­mi fejlődés szükségleteivel, egykor időszerű, de elavulttá vált jelszavakat kér számon, szemben áll pártunk szövetségi politikájával. E felfogás és szemlélet veszélyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsolódik, s a nemzetközi helyzet álforra­dalmi, anti marxista megítélé­sével is összefügg. A revizionizmus , sem adta meg magát; ahogy hat évvel ezelőtt a XX. kongresszus meg­hamisításához folyamodott, ügy most a XXII. kongresszus eszméinek eltorzításéval ke­resi a maga igazolását. A revi­zionisták opportunista módon meghamisítják szövetségi poli­tikánkat. Szövetséget akarnak ideológiai harc nélkül; tagad­ják a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét a szövetségben, elvetik a szövet­ség célját — a szocializmus teljes felépítését. Kísérletet tesznek a marxizmus és a pol­gári-kispolgári ideológiák ösz- szebékítésére. A marxizmus—leninizmus tisztaságának megőrzése, alko­tó alkalmazása, a helyes poli­tika is csak úgy vezethetett nagy győzelmekhez, hogy pártunk a harcban össze- kovácsolódott, és egységes volt. Az egység nem formális kér­dés. Az egység nem zárja ki, hanem feltételezi a kérdések sokoldalú megvitatását, s e vita során a különböző véle­mények kifejtésének lehetősé­gét. Pártunk egysége azt je­lenti, hogy a párt valóban ala­pos és beható vita után hoz­zon határozatokat, amelyek az­után mindenkire kötelezőek, és a végrehajtásban érvényesül­jön a szigorú fegyelem. Az elmúlt hat esztendő alatt előfordult, hogy olyan nézetel­térések is támadtak, amelyek végül is szakításhoz vezették. Négy volt központi bizottsági taggal öltött a vita olyan for­mát és jelleget, hogy végül is szakítás következett be köztük és a Központi Bizottság között. A ' Központi Bizottság egyik esetet sem kezdeményezte. De amikor elvi nézeteltérések tá­madtak, s a hamis felfogás és magatartás képviselői — jobb­oldali vagy »baloldali« eltéve­lyedés következtében, esetleg személyes hiúságból — szem- befordultak a párt fő irányvo­nalával és szervezeti rendjé­vel, a Központi Bizottság nem habozott, a párt és a nép ér­dekeit tartva szem előtt csele­kedett. Nincs olyam ember, aki­nek elvi kérdésekben a párt engedményt tehet. Marxista—leninista esz­méink, a párt politikája, egysége mindennél fonto­sabb számunkra. (Hosszan tartó taps.) Pártunk politikája, a mar­xizmus—leninizmus alkotó al­kalmazásával olyan bonyolult kérdésekre adott választ, mint az osztályharc és az osztályszö­vetség összefüggése; az ellen- forradalommal vívott harc és a szocialista konszolidáció; a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésének problémái — mon­dotta, majd megállapította, hogy a szocialista építőmunka eredményei a marxista—leni­nista elmélet sikerei is voltak, a gyakorlatban igazolták az el­mélet helyességét. Ideológiai munkánk még el­marad a társadalmi fejlődés, a lehetőségek és a követelmé­nyek mögött. A marxizmus eszmei offenzivája az egész szocialista építőmunka paran­csoló szükségessége. A polgári és kipolgári ideológia legyőzé­se, a társadalmi tudat szóda- lista átalakítása a szodalizmus teljes győzelmének elengedhe­tetlen feltétele és része. A kapitalista és a szocialis­ta világrendszer egyidejű léte­zése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése egyben ideo­lógiád küzdelem is, s ennek tartalma a szocialista és a burzsoá eszmék harca. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában a politikai harc is gyakran ideológiai harc for­májában jelentkezik. A kapi­talizmus ideológiai maradvá­nyai, az imperializmus eszmei behatolása elleni küzdelem is osztályharc. Ez a harc nem a polgári, kispolgári hatások alatt levő dolgozók ellen fo­lyik, hanem értük is, azok el­len az eszmék ellen, amelyek objektíve a burzsoázia érdé­keit fejezik ki. A Központi Bizottság meg­felelő- figyelmet fordított a párttagság és a párttal szim­patizálók ideológiai képzésére. A pártoktatásban részt vevők majdnem 50 százaléka párton- kívüli. A különböző típusú pártiskolákon évenként össze­sen 4500 hallgató végez. Fontos szerepet töltenek be a marxis­ta—leninista esti egyetemek tanfolyamai, amelyeken 12 000 élvtárs tanul. Ebben az évben az iskolán kívüli pártoktatás különböző formálnák kereté­ben 620 000 hallgató, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség ok­tatási rendszerében 340 000 fia­tal tanul marxizmus—lenindz- must. Egészségesen növekszik pártunk szervezeti ereje. Pártszervezeteink száma 17 396, a termelőszövetkezeteknek több mint 97 százalékában van pártszervezet. A párttagság létszáma (tagjelöltekkel együtt) ez év szeptember elsejei ada­tok szerint 511 965, tehát a VII. kongresszus óta 77 000-rél nőtt. Növekedett a párttagság ál­talános műveltsége. A pártsajtó példányszáma is növekszik. A párt központi na­pilapjának. a Népszabadság­nak példányszáma jelenleg 707 000, százezerrel több, mint a VII. kongresszus idején volt. Növekszik folyóirataink pél­dányszáma is. A rádió és a televízió előfi­zetőinek növekvő száma, a la­pok iránti nagy kereslet né­pünk politikai érettségének és érdeklődésének bizonysága. Bi­zonysága ez annak is, hogy a rádió, a televízió és a lapok színvonala emelkedett, dolgo­zóik segítik a pártot, lépést -tartanak a fejlődés hozta fel­adatokkal. Most arra lesz szük­ség, hogy a sajtó munkásai to- váb gyarapítsák ideológiai is­mereteiket és szakmai tudásu­kat: tegyék még színvonala­sabbá, még gazdagabbá és még sokoldalúbbá agitációs és propagandamunká j ukat. A káderek nevelésével és ki­választásával foglalkozva a beszámoló megállapította: a helyzet ezen a területen egész­séges. Megszűnt a titokzatos­ság, és a pártszervezetek egyre inkább sokoldalúbban, előíté­letek és sablonok nélkül íté­lik meg az embereket. A múltbeli érdemek szá­montartásán és változat­lan megbecsülésén kívül a kádermunkában most elő­térbe került a feladatra való alkalmasság követ- telményeinek érvényesí­tése. A káderrmunkában az eszmei és politikai képzés mellett mindig ügyelni kell rá, hogy mindenkit megóvjunk a hosszú ideig végzett jó munka után még rendes embereket is meg­kísértő hibáktól, a személyes népszerűség hajszolásától, az elbizakodottságtól, a hatalmas­kodás veszélyétől. A legjobb orvosság e tekintetben is a pártnak az utóbbi években ki­alakított egészséges munkastí­lusa. A párt munkastílusának lé­nyeges vonása változatlanul az, hogy a párt minden tagjának és funkcionáriusának ele­ven és szoros kapcsolat­ban kell élnie a dolgo­zó tömegekkel. Ez az eredményes pán munka elengedhetetlen, feltétele. A kommunisták magatartásában az elvi szilárdság egységben van a dolgozó emberek min­dennapos gondjai iránti fi­gyelmességgel és humanizmus­sal. A kommunista vezetőktől meg kell követelnünk a sze­rénységet és a közösség áldo­zatkész, önzetlen szolgálatát. Kialakult, de tovább kell erősíteni a párton belül a vá­lasztott szervek önállóságát. Ez véd legjobban a munka el­bürokratizálódása ellen. Párt- életünk fejlődésének egészsé­ges jelensége, hogy a vezető szervek mellett — minden szinten — társadalmi bizottsá­gok. munkatársak és aktivisták tevékenykednek, közöttük so­kan pártonkívüliek. A pártéletben egészséges lég­kört teremtettünk. Az embe­rek nyíltan beszélnek, vitatkoz­nak, bírálnak. Annál kirívóbb és elítélendőbb, hogy akadnak még különböző posztokon, fő­ként állami és gazdasági terü­leteken kommunista vezetők, akik a párt politikájának szel­lemétől, a párt munkastílusá­tól idegen módszereket alkal­maznak. Az ilyen emberek a parancsolgatok, az utasítga- tók, a bírálat elfojtod és néha megtorlói. Az ilyen jelenségek ellen a párton belül, de az élet minden más területén is keményen harcolni kell. Gondozzuk pártéletünk és egész közéletünk tisz­taságát, ösztönözzük a vi­tákat, őrködjünk a bírá­lat szabadságán. A párt valamennyi szerveze­tének munkáját segíti a közvé­lemény, a dolgozók közvetlen támogatása. Évente több tíz­ezer közérdekű levél, szemé­lyes bejelentés érkezik a párt- és állami szervekhez, a szer­kesztőségekhez, a rádióhoz. Ezekben a levelekben a dolgo­zók olykor személyes panasz­ként, de nagyon gyakran min­den közvetlen érdek nélkül te­szik szóvá intézményeink mun­kájának hiányosságait, egyes vezetők túlkapásait. Pártszervezetednfcnek és köz­intézményeinknek elemi köte­lességük, hogy minden ilyen bejelentést, észrevételt a le­hető leggondosabban kivizs­gáljanak, és a tényeleges hi­bákat orvosolják. Pártunknak őrködnie kell afölött, hogy a hibákat szóban vagy írásban bíráló dolgozók teljes védel­met kapjanak; a legerélyesebbeu és azon­nal el kell járni a bírálat elfojtóival szemben. Irtani kell azonban a »fúrás«, a rágalom és az intrika szel­lemét. A jövőben párt- és ál­lami szerveink komoly indo­kok nélkül, például névtelen levelek, bejelentések alapján eljárást ne indítsanak. Elvtársak! A párt kialakult helyes munkastílusának meg­felelően a Központi Bizottság a gyakorlatban azt a módszert alkalmazza, hogy nem hoz ál­lami intézményekre, tömeg­szervezetekre, kulturális szer­vezetekre vagy más önálló ve­zető szervekre kötelező párt- határozatokat. A párt e terü­leteken úgy érvényesíti eszmei és politikai vezető szerepét, hogy határozatai az ott dol­gozó párttagokra kötelezőek, és e párthatározatok érvénye­sítéséért a meggyőzés és ér­velés módszereivel kell dol­gozni. A Központi Bizottság közzé­tette a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó ja­vaslatait is. Az vezetett ben­nünket, hogy növeljük a' párt­tagok jogait és kötelességeit, fokozott erkölcsi követelmé­nyeket támasszunk a kommu­nistákkal szemben. A tervezet újabb biztosítékokat tartalmaz a bírálat jogának érvényesíté­sére. Elvtársak! A párt hatalmas támaszai a tömegszervezetek és tö­megmozgalmak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztály for­radalmi élcsapata munkájá­ban természetesen mindenek­előtt a munkásosztály legna­gyobb szervezeteire, a szak- szervezetekre támaszkodik. Ezeknek taglétszáma ma két­millió-hétszázezer. A szakszer­vezetekre fontos feladatok várnak a munkaversen3,'-moz- galomnak, különösen a szo­cialista brigádok mozgalmá­nak szervezésében és vezeté­sében. A szakszervezetek moz­dítsák elő a munkások, al­kalmazottak és értelmiségiek tevékeny közreműködését' a gazdasági vezetésben, az üze­mek és vállalatok lehetőségei­nek kiaknázásában. A szak- szervezetek viseljék szívükön, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítását, segít­sék a dolgozók szakmai és po­litikai képzését. A párt ifjúsági szervezeté­nek, a Kommunista Ifjúsági Szövetséignek hétszáznyoleezer tagja van. A Kommunista If­júsági Szövetség vezetése alatt működő úttörőmozgalom 80Q ezer gyermeket fog össze. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség betölti hivatását. »Az if­júság a szocializmusért«-moz- galomban mintegy nyolcszáz­ezer fiatal vesz részt. A mező- gazdaságban kilencvenhótezer fiatal kapcsolódott be a kü­lönböző termelési versenyek­be, közülük tízezer a fiatal traktorosok szocialista verse­nyébe. A Kommunista Ifjúsági Szövetség által a termelőüze­mekben indított takarékossági mozgalomban kétszáznegyven­ezer fiatal vesz részt. 1962 első félévében ötszáznyolcvan­ezer fiatal kereken nyolcmil­lió munkaóra társadalmi mun­kát végzett. Mindez arra mu­tat, hogy sokszor felszínesen, igaztalanul szapulják a mi dolgos, hazaszerető fiatalsá­gunkat. A közelmúltban tömegszer- vezeti alapokra helyezett testnevelési és sportmozgal­munk egészségesen fejlődött. A rendszeresen sportoló száz­ezreken túl az elmúlt eszten­dőben egymillió-kétszázezren vettek részt a különböző sport­akciókban. Továbbra is fontos feladat a testnevelés és a sport fejlesztése. Jó és eredményes munkát végeznek a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának irányításá­val dolgozó nőtanácsok. A nők közötti politikai munka fon­tossága változatlanul nagy, és az is lesz mindaddig, amíg a nők jog szerinti egyenlősége a gyakorlatban is teljes, tényle­gesen érvényesülő egyenjogú­sággá nem válik. A tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban végzett pártmunka nagy fontosságát és súlyát mutatja az, hogy igen sok pártonkívüli munká­ját befolyásolja. A szakszervezetek négyszáz- harmincötezer aktivistája kö­zül harminc százalék, a hét- százezres KISZ-tagságból öt­százalék, a tanácsok százöt­ezres tagjai közül mintegy negyven százalék, a Hazafias Népfront bizottságainak száz­huszonihétezer-ötszázötvenöt tagja közül huszonhat száza­lék a párttag. Nagyszerű új tömegmozgalmunkban, a szo­cialista brigádmozgalomban részt vevő négyszázezer em­ber túlnyomó többsége pár­tonkívüli. Ez egyúttal azt is mutatja, mennyire megsoka­sodtak a párt körül szorosan tömörülő rokonszenvezők, akik magúik is teljes odaadás­sal és aktivitással hirdetik a szocializmus igazságait, és dolgoznak példamutatóan azért, hogy a szocializmus esz­méi megvalósuljanak. Pártunkról szólva meg kell említeni azt is, hogy az egye­sülés folyamata teljesen és véglegesen befejeződött. Senki sem tartja számon, hogy párt­tagjaink közül az egyesülés előtt W volt a kommunita, ki a szociáldemokrata párt tagja. Ma az embereket pártunkban kizárólag munkájuk, magatar­tásuk, aktivitásuk, a munkára való rátermettségük alapján íFolytatás a 6.' oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents