Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-20 / 271. szám
Kedd, 1962. november 20. 3 SOMOGYI NOFhAT Küldött lesz a nagy tanácskozáson £ zinte percenként csöng ^ a telefon, Dezső József ilyenkor mindig bocsánatot kér, aztán fölemeli a kagylót. — Tessék, Ingatlankezelő Vállalat.., Igen ... Intézkedni fogunk... Ha ma nem is, de a héten egészen bizonyosan ... Kérem... Aztán meg kopognak az ajtón. Egy idős asszony jön, hogy meg kellene csinálni a tűzhelyet. Az ő neve is az előjegyzési naptárba kerül. Most egy fiatalember érkezik. Indulni kellene egy szerelési munka ellenőrzésére. — Várjál egy kicsit, mindjárt megyek... Felém fordul. — Ne haragudjon, de így megy ez napról napra. Nagyon sok a munkánk... Beszélgetni kezdünk. Dezső Józsefet küldöttnek választották meg a megye kommunistái a párt VIII. kongresszusára. Ez a küldetés sok-sok évi fáradságos harc, küzdelem elismerése. Mert harmincöt évet dolgozni a munkásmozgalomban nem kis dolog. Nevek, emlékek bukkannak elő a feledés homályából, mártírhalált halt kommunisták élete elevenedik meg. Vam- berszky Gyula, Kanyar Ferenc, Balt József, Holezinger István, miért kellett meghalnotok a munkaszolgálatos táborokban?! Mert egy új, jobb életért harcoltatok? Dezső elvtárs egy kicsit élérzékenyül, amikor fölidézi a régi harcok emlékét. Az illegális munkára emlékezik, a szocialista irodalom terjesztésére, a sztrájkok szervezésére. jp1 zerkilencszázharminc- ■*"J hatban lettem tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Azelőtt a szakszervezetben dolgoztam, ez alig- alig volt veszélytelenebb az illegális pártmunkánál. Tudja, elvtárs, nagyon hosszú ideig kellene beszélgetnünk, hogy mindazt elmondhassam, amit átéltem a felszabadulásig. Megjártam a börtönöket, külföldre kellett menekülnöm, aztán újra visszatértem, mert itthon volt rám szükség. És jött a háború, a könyörtelen, embertelen háború: Egyre nehezebbé vált a munka. A kommunisták azonban nem hallgattak. A moszkvai rádió magyar nyelvű adásait figyelték, tájékoztatták az embereket a front állásáról, buzdították, lelkesítették a csüggedőket. — Ezerkilencszáznegyven- négy december másodikén, amikor Kaposvár felszabadult, azonnal összeültünk néhányan. Biztosítani kellett a rendet és a közbiztonságot, ezért álltunk csatasorba. Ezerkilencszáz- negyvennyolc végéig rendőr voltam, majd később a Malomipari Vállalat dolgozója lettem. Beszélhetnék azokról a nehéz időkről is, amikor a különböző meggondolatlan intézkedések ellen kellett harcolnunk. Nem volt könnyebb a gazdasági munka sem, mint a rendőri. A Párt sok feladattal bízta meg abban az időben Dezső elvtársat. Dolgozott Pécsen, Veszprémben, Igáiban, Kaposváron, s mindig legjobb tudása szerint végezte munkáját. — Volt időszak, amikor bizony mellőzték a régi kommunistákat A személyi kultusz évei rányomták bélyegüket a mindennapi munkára. De az a jó most, elvtárs, hogy ezek a dolgok feledésbe merülnek, mindenki érdeme szerint élhet és dolgozhat. Nekünk, régi kommunistáknak elismerik a munkánkat, gyakran kémek tőlünk tanácsot. Ez nagyon jóleső érzés. A régi kommunista nem öreg ember, ötvenöt éves. És még sokat akar dolgozni. Olyan jó hallani, ahogy a hozzá kéréssel érkezőkkel beszél, olyan jó látni, ahogy intézkedik a kisemberek apró-cseprőnek látszó ügyeiben. Az egyik ügyfél azzal kezdte mondókáját, hogy nyugodtan megy haza, mert tudja, hogy nem kell újra kilincselnie. — Dezső elvtárs biztosan elintézi ... — Lelkesítő dolog ez a bizalom. Amikor érzi az ember, hogy számítanak rá, az nagy ambíciót ad a további munkához. rjezső József ott lesz majd a nagy tanácskozáson, ahol meghányják-vetik az ország sorsát, jövőjét. A harcos múlt és a jelen megbecsülése így találkozik egy ember életében. Polesz György Egészséges voltam és józan. Nem akartam, most sem akarok úgy étai, hogy mások, a körülöttem élők tartsanak tőlem, vagy terhes legyek a számukra. Én jót akartam, az igazságot. Rossz helyen kerestem. Most már csak a halált akarom. Akarom! Igaz: ez gyávaság. Nincs erőm vállalni, ami még rám várna. Bolond természetem van. Önkéntes elhatározás alapján szőkítettem magam körül a gyűrűt. Felőrlődtem, Szétpattan a fejem. Minden feszít belülről. Erre mondhatják: »megőrülök«. Nem bírom, nem akarom kibírni. Azt fogják mondani: szegény. Meg, hogy felelőtlen volt, kalandor. Sokan majd az anyámat okolják. Pedig csak én tehetek róla. Mások az ilyet elbírják. Elviselik, hogy soha ne legyen önálló akaratuk, hogy hazudjanak, féljenek. Én is sokáig elviseltem. Most már nem tudom. Ne haragudjatok, sok a hibapont. Én nem vagyok gonosztevő. Higgyetek nekem. Becstel»" vagyok, gyáva és gyenge is esendő, de gonosztevő nem! Hiba. Hiba. Mindenből dupla nehezét, öröm Siemmí. Felőrölt a bolond életem. Azt hittem, erősebb vagyok. Most már ha meg is menekednék, csak rosszabb lesz, mindig csak rosszabb. Megízleltem a dühöngés, a félelemkeltés gyönyörét. A társaim megrettentek. De ebbe is belefáradtam. Csak lázomgani tudok már. Nem akarok őrjöngeni! Meg akarok halni. Meg fogok halni. Nagyon akarom, nagyon akarok nem lenni. Azért kell megsemmisülnöm, hogy higy- gyenek nekem. Higgyék el, hogy csak békében, becsületben lehet élni. Kevesebb hibaponttal. Emberek, hagyjátok egymást békében! Engem nem hagytatok. Olyan ez kicsiben, mint a háború nagyban. Látjátok? A hidegháború is öl. Nevetni szerettem, örülni. Higgyétek ed, mindennél jobban szerettem az örömöt, S most az öröm ellenségeinél condottdere vagyok. öljétek meg egymást emberek, de nélkülem. Nékem elég volt. Elég, elég. elég. Édesanyám, jobb ha fáj utánam a szíved, mintha mindig miattam fájna. Hajdani hatraA párt a szocializmus teljes fölépítésének időszakában Amióta a munkásosztály a világpolitika porondjára lépett, és megalkotta politikai pártiát, a munkásosztály ellenségei, ha más más köntösben is, mindig tagadták és tagadják a párt vezető szerepének szükségességét. Tudják, ha útját akarják állni korunk társadalmi fejlődésének, csak egyet tehetnek: támadásuk össztüzét a munkásosztály forradalmi marxista—leninista pártjára kell összpontosítaniuk. Tisztában varrnak azzal, hogy ha sikerülne végezniük a párttal, ezzel lefejezhetnék a munkásosztályt, amelynek a párt Dolitikája mutatja a célt, és szabja meg cselekvésének irányát Ha végigtekintjük a nemzetközi munkásmozgalom történetét, azt látjuk, hogy mindig állandó és szívós harcot kellett és kell folytatni a párt vezető szerepéért, a nem marxista, kispolgári irányzatok ellen. Az I. Intemaciomálé proudhonis- táitól és anarchista bakuninis- táitól a II. Intemacionálé bem- steinistain keresztül a modern revizionizmusig voltaképpen minden marxista pártnak meg keR vívnia a maga harcát a re- vizianizmus ellen. A »modem« revizionista nézetek lényegüket tekintve Bernstein óta alapjában véve mit sem változtak, legföljebb körmönfontabbak lettek, s jobban alkalmazkodnak a körülményekhez. Ma a jobboldali veszély főleg abban a következtetésben jelentkezik, hogy már lényegében egy olyan demokratikus korszak köszöntött ránk, amikor már nincs szükség a párt vezetésére. Az MSZMP az ellenforradalom ellen, « szocialista konszolidációért folytatott harcban, csapást mért a revizionizmusra, és megvédelmezte a párt és a munkásosztály vezető szerepének eszméjét. Amíg a revizionizmus jobbról nyíltan tagadja a párt létét, és így akarja lefegyverezni a (munkásosztályt, addig az álbaloldali radikális nézetek is veszélyeztetik a pártot, mert el akarják szakítani a tömegektől. A »baloldaláság« sem új jelenség, elég nagy múltra tekinthet vissza. Ismeretes, taim, becsületes tiszta emberek — Birkás tiszteletes úr! És te, Lénárt, téged is annak tartalak — jobb, ha rövid ideig fájlaljátok hiányomat, mintha soká nyögnétek létezésemet. Nem akartam komplexumokat. Nem tudom, hogyan kell élni. Nem tudom, hogyan kell kiküszöbölni a túl sok hibapontot. Azt már nem is lehet. Ezek megfojtják az embert. Julius Fucsik talált elevenbe: higgyetek neki, — valaha rajongtam érte, igaz példaadónak tartottam, aztán elárultam tiszte emlékét — fogadjátok meg, amit mondott. Nagyon feszít a homlokom. Nem félek a halóitól. Érdekes, még semmitől igazán, lényegében soha nem féltem. Éted nem szeretek, mert nem tudok. Egyszer azt mondtam: én nagyon boldog leszek, vagy nagyon boldogtalan. Akkor hallottam először a dialektikáról, még nem tudtam alkalmazni. Mindkettő voltam. Többnyire valamelyik lelkiállapotban a kettő közül. Soha nem voltam közömbös. Gyűlölöm a közömbösséget, de hasznosnak tartom. Búcsúzom. Édesanyám, ismerőseim ne sajnáljatok, nem érdemes. Semmit, soha nem fejeztem be. Nem tudok mérleget csinálni az életemről. Minden félbemaradt. Hiába éltem. Kár lenne így tovább élni. Akarattal miért nem fejezheti be az ember önmagát? Miért van agya, ha semmi köze a keletkezéshez és a befejezéshez és oly kevés ahhoz is, ami közben van? Durva, erőszakos beavatkozással vihető csak végbe önmagunkon is a szándék. Ez igazságtalan. hogy Lenin is milyen következetesen harcolt ellenük. »A „baloldaliság” a kommunizmus gyermekbetegsége« c. műve irányt mutat a dogmatiz- mus elleni harcban, A szektás- ság a fiatal kommunista pártokban annak idején abban nyilvánult meg, hogy hirtelen akarták utolérni a bolsevik párt eredményeit, és át akarták ugomi a harc egyes fázisait. Lenin e művében azt is hangsúlyozta, hogy a »baloldaliság« leküzdése nélkül nem lehet eredményesen harcolni a jobboldali opportunizmus ellen. Napjaink »baloldali« bírálói azáltal veszélyeztetik a pártot, hogy nem értik meg a világ erőviszonyaiban végbement változásokat, nem ismerik föl a termelési viszonyainkban lejátszódott változásokat, az osztályviszonyok átalakulását. A legtöbb értetlenséget a párt szövetségi politikája okozza. Ebben ugyanis a párt vezető szerepének csorbítását vélik. Mindkét elhajlás közös vonása a társadalmi fejlődés helytelen értékelése. A párt mind a jobboldali revizionista nézetekkel, mind az álbaloldali szektás-dogmatikus nézetekkel szemben kétfrontos harcban szilárdan védelmezi magát. Pártunk leszámolt a személyi kultuszból fakadó káros és helytelen elmélettel és gyakorlattal, legutóbbi dokumentumával pedig pontot tett a dolog végére. A politikai tanulság az, hogy a párt vezető szerepe csak úgy és akkor érvényesülhet, ha helyes a párt politikai vonala; ha a hép helyesli a párt célkitűzéseit, gyakorlati politikáját, azokért kész a párttal együtt küzdeni; ha a pártmunka stílusa olyan, hogy a nép legszélesebb tömegeit tudja felsorakoztatni maga mögé. Pártunk belső életét ma a lenini normák szabályozzák. Az egész pártban — a Központi Bizottságtól az alap- szervezetekig — a kollektív vezetés elve érvényesül. A párt visszanyerte népünk bizalmát, megszilárdította sorainak egységét. Az is felbecsülhetetlen eredmény, hogy pártunk a revizionizmus és a dogHalálosan fáradt vagyok. Csak lenni ne kellene már. A létezés rövid, ostoba állapot. A baj az, hogy a tapasztalatok nem adhatók át és hogy sokféle biológiai összetételünk miatt annyifélék vagyunk, ahány a számunk. Ha én mindent átadhatnék az otthoni fiataloknak, amit tudok, amit tanultam, tapasztaltam: ha hagynának, hogy azt adjam át, ami én vagyok és én adjam, s ha ők átvennék, akkor érdemes volna, talán. Mindegy. Ennyi bajon nem lehet alapvetően változtatni. Szanatórium? Környezetváltozás? Vissza az életbe? Nem kell. Én sem kellek már az élőknek. Semmi nem érdekel. Nem hallom, hogy sírnak a temetésemen. Nem is sír ott senki. Idegen vagyok idegenek között. Nem marasztal senki. Mindentől elszakadtam. Higgyétek el nekem. Nem is lehet másképpen. Társaim! Sose vállalkozzatok rá, hogy idegen parancsra fegyvert emeltek szüléitekre. Nekem egyébként mindegy. Nem vagyok se próféta, se prédikátor. Csak nem akartam úgy elmenni, hogy egy-két szót <j ne szóljak hozzátok. 33. Lám, megéreztem a felénk settenkedő veszedelmet. Lecsapott ránk. A hangfogós revolver csendben végzett Vándor Pityuval. Civilbe öltözött, f sötét ruhába, fehér ingének gallérját kihajtotta a zakójára. Így láttuk őt egyszer, március tizenötödikén, amikor verset olvasott fel nekünk a hálóteremben. (Folyta fjul&ji matizmus elleni kétfrontos harcban megőrizte a marxista —leninista eszme tisztaságát. Egyszersmind ez szükségszerű föltétele volt annak, hogy a párt a szocialista forradalom győzelméért folytatott harcban betölthesse vezető szerepét Csökkenhet-e a párt vezető szerepe a szocializmus teljes fölépítésének időszakában? A párt kongresszusi irányelvei úgy válaszolnak erre, hogy nem, sőt, a párt vezető szerepe ebben a periódusban szükségszerűen növekszik. A szocializmus alapjainak lerakása után társadalmi fejlődésünk magasabb fokára, a szocializmus teljes fölépítésének korszakába léptünk. E korszakra éppen az a jellemző, hogy az osztályharc fő frontjaivá a gazdasági építés és a kulturális, ideológiai munka válik. Teljesen reménytelen dolog lenne nyíltan szembeszállni a szocializmussal, tehát számolva a szocialista tudatosságnak a szocialista termelési viszonyokhoz mérhető viszonylagos elmaradásával, a kapitalizmus eszmei örökségére, a nacionalista, a pacifista és más bur- zsoá és kispolgári nézetekre, a vallásos ideológiára építenek a munkásosztály ellenségei. Tudva, hogy ezek a nézetek jelentik utolsó mentsvárukat, jelen viszonyaink között csak ezeken a réseken tudnak behatolni a szocializmus egészséges testébe. A szocializmus emberére jellemző erkölcsi tulajdonságok, az emberek közötti kapcsolatok új szabályainak kialakítása is mind-mind óriási feladat. Mi több, a kulturális forradalom végigvitele is még megoldandó. Elegendő utalni csupán néhány olyan momentumra, hogy tovább kell növelnünk a nép műveltségi színvonalát; hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik; hogy bár támogatjuk a marxista világnézetű szocialista-realista irodalmat és művészetet, de teret adunk minden más jó szándékú, nem ellenséges művészi tevékenységnek is. Mindezek összességükben csak akkor vezetnek eredményre, ha fokoz- ,zuk a párt eszmei-ideológiai > munkáját. \ Pártunk a helyzet elemzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az osztályellenséggel vívott politikai harc napjainkban ideológiai köntösben jelentkezik. Ebből a fölismerésből származik a kongresszusi irányelveknek az a megállapítása, hogy »a marxizmus eszmei offenzívá ja egész szocialista épitömunkánk szükséglete és követelménye«. 'Természetesen ez az offenzívá nem rövid lélegzetű, s a szocialista építés előrehaladásával az ideológiai munka mind nagyobb és nagyobb szerepet kap. Miután végbement a mező- gazdaság nagyüzemi átszervezése, és népgazdaságunkban uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok, lehetővé vált a népgazdaság még tervszerűbb irányítása. A szocializmus anyagi-technikai bázisa megteremtésének a vezetés megjavítása is lényeges előfeltétele. Ha mindehhez hozzászámítjuk a gazdasági fő feladatokat, a szocialista és a kapitalista rendszer közötti gazdasági versenyben reánk háruló tennivalókat, akkor látható világosan, milyen hatalmas munka hárul a gazdasági vezetésre, milyen fontos emelője a vezetés megjavításának a szervezettebb, tervszerűbb, tudományosabb irányítás. A szocializmus teljes fölépítésének időszakában változások mennek végbe az állami munkában. Amilyen mértékben a proletárdiktatúra betölti történelmi feladatát, átalakul egyetemes népi állammá. Ez azt jelenti, hogy növekszik a szocialista demokrácia, s a nép mind szélesebb tömegei kapcsolódnak be a közügyek intézésébe. Az állami szervek hatásköréből mind több tennivaló kerül közvetlenül a társadalmi szervek és tömegszervezetek hatáskörébe, valamint ezek a szervek egyre jobban kell, hogy támogassák az állami szervek tevékenységét, illetve ezek ellenőrzését. Á kongresszusi irányelvek már jelzik, hogy például a szakszervezetek hatáskörébe milyen feladatokat kell állami szerveinknek átadniuk. A szocializmus teljes fölépítésének időszakában a csak rendíkívül vázlatosan felsorolt nagy jelentőségű tennivalók mindegyike a párt irányító, szervező, nevelő- és elméleti munkájának további javítását igényli. A párt az az erő, amely egész népünk alkotó erőfeszítéseit, a megnövelcedett és bonyolultabbá vált politikai-ideológiai, gazdasági, kulturális és állami feladatok megoldására összpontosítja. Előrehaladásunk döntően attól függ, helyesen érvényesítjük-e a párt politikai vonalát, jól rrrűköddk-e állami és társadalmi szerveink egész mechanizmusa, kihasználjuk-e a szocialista rendszerben rejlő hatalmas lehetőségeket Mindezek alapvető és elsőrendű föltétele — és erre alapítja a Központi Bizottság te megállapítását —, hogy társadalmunk fejlődésében a párt vezető szerepe törvényszerűen ■növekszik. Boros Béta GYAPJÚSZÖVET Női ruhaszövetek 100—140 cm sz. Férfiöltönyszövetek, sima és mintás Divat bükié és mintás női kabátanyagok 80 Ft-tól 211 Ft-ig 241 Ft-tól 550 Ft-ig 160 Ft-tól 400 Ft-ig
