Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. október Jt Ismét a régi iskolában Tíz perc az nagy idő — mondja a sláger, s amint lá­tom, a Munkácsy gimnázium tanulóinak is ez a vélemé­nyük. Fel és alá sétálnak az udvarban, könyv a kezükben. Tanulásra használják fel a szünetet. — Kivel lesz órátok? — fordulok az egyik kislányhoz, aki orosz könyvet szorongat, s éppen a főnévragozást mor­molja. — Szabó tanárnővel — vá­laszolja készségesein, de lát­szik arcán, hogy nagyon rosszkor zavartam meg. — Fiatal tanárnő, az idén került hozzánk. Nagyon szeretjük, kár, hogy csak oroszt tanít nálunk. Diákok között találom Sza­bó Györgymét. Ha nem volna fehér köpeny rajta, bárki gimnazistának gondolhatná. Most találkozom vele először, mégis úgy tetszik, mintha már láttam volna valahol. — Talán a tablón — vála­szol mosolyogva kérdésemre. — Itt lóg a falon. Ugyanis ebben az iskolában érettsé­giztem. Most ismét itt vagyok, csak más minőségben. Oroszt, németet tanítok. — Milyen érzés egykori ta­nárai közt lenni —- »kartárs­ként«? — Már megszoktam. De az első nap nagy szoron­gással jöttem — vallja. Nem csoda, hisz itt any- nyira diáknak óra még mindig magát az ember. Főként akkor, ha olyan osz­tályba megyek tanítani, aho­va én is jártam valamikor. Ilyenkor megrohannak a diák­élmények. Aztán azért izgul­tam leginkább, hogy hogyan fogadnak. Hamarosan, meg­nyugodtam. A régi tanárok, mostani kartársak mind segí­tőkészek, a fiatalok között meg hamar feltaláltam ma­gam. Nagyon szereti a gyereke­ket, kezdettől fogva tanárnak készült. Már gyermekkorában megismerte a pedagóguspálya szépségeit, örömeit, gondjait, hisz édesanyja is tanár, a ro­konságban is vannak pedagó­gusok. Férje pártiskoláin ta­nít, magyar—történelem sza­kon. Szabóné már három év óta dolgozott a Kaposmérői Általános Iskolában, amikor értesítették, hogy a gimná­ziumba kerül. >— Nagy meglepetést oko­zott, amikor megtudtam, hogy ide jövök. Bár általános isko­lás gyerekekhez vagyok szok­va, mégis úgy érzem, köny- nyebb itt tanítani. Nagyobb a tanulók értelmi fejlettsége, könnyebb velük bánni. Tér- mészetesen nem megy minden simán. Sajnos, a középiskolá­ba került tanulók még min­dig különböző előképzettsé- gűek. Ez főként az orosz nyelvnél tapasztalható. — A koedukált osztályok nem jelentenek problémát? — Nekem nem. Könnyebb helyzetben vagyok, mint kar- társaim, mert eddig is vegyes osztályokban tanítottam. Most kerültem először szoro­sabb kapcsolatba egy osztály- közösséggel, tizenöt fiúnak és harmincöt lánynak vagyok osztályfőnöke. — Milyen a kapcsolata a gimnázium KISZ-életével? — Nem sokkal a KISZ megalakulása után, még a főiskolán KISZ-tag lettem. Eddig az úttörőmozgalomban dolgoztam mint csapatvezető. Itt az első osztályokban az »Ifjúság a szocializmusért«- mozgalom foglalkozásait irá­nyítom, és készítem elő a fog­lalkozásvezetőket. Tagja va­gyok az\iskolai KISZ tanács­adó és segítő gárdának is. Szeretném folytatni a be­szélgetést, de nem lehet, mert a csengő hangja nemcsak a diáknak, hanem a tanárnak is szól. Szabóné az emeletre igyekszik. — Jó tanár és jó nevelő aka­rok lenni. Sok pedagógiai ta­pasztalat és sok új ismeret szerzésével szeretném kartár- saimat utolérni tudásban, ta­pasztalatban egyaránt — mondja búcsúzóul, s fehér kö­penyes alakja eltűnik a lép­csőfordulóban, S. M. „Emlékszik ró, doktor úr?" A kérdést már nem fia­tal ember tette föl azon a meg­ható ünnepségen, amelyen a falu apraja-nagyja elbúcsúzott tőle. Eddig ez a község is a körzetéhez tartozott. Mikortól is? Van annak jó húsz éve. — Emlékszik rá, doktor úr? Éppen ebbe a faluba hívatták egy szülő asszonyhoz. Valóság­gal tombolt a tél, a Balaton fe­lől ítéletidőket idéző szél hord- ta-vitte a havat. Nem volt ne­héz betemetnie a mi nyomo­rúságos útjainkat. Ilyen éjje­len istenkísértés kocsira ülni! Hiába mondtam volna. Ha hív­ták telefonon, vagy lóhalálá­ban érkező ember kocogtatta meg az ablakát, nem volt olyan kincs, amiért várakoztatott volna magára. A vacsoráját Amikor a Világítástechnikai Vállalatnál megindult a munka, Horváth Aladámé az elsők között jelentkezett az üzembe. A törzsgárdához tartozik, s egyike a leg­jobb dolgozóknak. Az új munkásokat ő oktatja a külön­böző fogásokra, hagyta ott vagy a hitvesi ágyat. Kabát, műszertáska! »Megyünk, János! Szükség van ránk!" Ki indul könnyű szívvel a bizonytalanba? Mi­felénk akkoriban úgy be tud­ta temetni a kis földutakat a hó, hogy némelyik helyen csak csenevész fácskák koro­nája jelezte, hogy körülbelül merre kell tartani. Nekivág­tunk az éjszakának. Aztán alig valamivel túl a falun — tán másfél kilométer sem volt mögöttünk, előttünk pedig az út java — beleszaladtunk az árokba. Ketten sem mentünk semmire a lovak meg a kocsi kiszabadításával. Akkor maga fogta a műszertáskát, nekem meghagyta, hogy szabadítsam ki a lovakat a hóból, és for­duljak vissza. Maga meg fel­törte a gallért, magához szo­rította a táskáját, és bukdá­csolva, küszködve nekivágott a fehér hórengetegnek. Férfi vagyok, de féltem egyedül, és reszkettem magáért is, hátha eltéved. Akkoriban járta az a hír, hogy a berekből néha ki­tör egy-egy farkas. Restellem ma is, hogy nem tarthattam a doktor úrral Kemény éjszaká­ja volt, olyan, ami megpró- báztatja a legerősebb férfit is. Maga átfagyva, de ide ért a faluba, amikorra kellett. És utána még hány ilyen kalan­dos utunk volt, amelyiken én nem tudtam követni, holott nekem kellett volna elvinnem a beteghez, asszonyokhoz, szü­lető kicsi emberekhez. Ezt nem lehet elég szépen megköszönni, azt, hogy mindig, mindenkor odaért idejében. Hét község alkotta kör­zetét, amikor megpályázva ezt a körorvosi állást ezelőtt negy­venkét érvvel, ide jött Kéthely- re. Hol voltak még akkor a mai utak, a villany és társaik! Kétféle eszközét ismerte a közlekedésnek. A lovas kocsit, ami gyakorta cserbenhagyta sürgős útjain, és a gyaloglást. Soha nem lázadt? Nem akart volna elmenekülni innen? Egyáltalán, miért cserélte föl a Rókus Kórházat ezzel az is­ten háta mögötti falucskával? — Orvos vagyok — hangzik a szűkszavú magyarázat. — itt tehettem a legtöbbet az embe­rekért. Később nevetve mondja; — Most úriember vagyok, mert autóbusszal, kényelmesen köz­lekedem. Ez nem olyan ro­mantikus, mint barangolni az éjszakában, napokat tölteni egy-egy szülő asszony ágya mellett, hogy életben marad­jon az anya is, a gyermek is, de azért hálás vagyok a köny- nyebbsérgért Nem tudom, van-e nála idő­sebb orvos megyénkben. Ha akad is, csak kevés lehet azok­nak a száma, akik túl a 72. életéven még dolgoznak. Ö, tá­volról sem öregesen, kímélő- sen. Dehogy! Amikor a rende­lőjében kerestem, kiderült, hogy itt már túl van a napi munkán, és átment egy fiata­labb kollégáját helyettesíteni abba a faluba, amely koráb­ban hozzá tartozott, és ahon­nan olyan szépen búcsúztatták el, amikor új körzeti orvost kaptak. Nem nehéz átjárni és helyet­tesíteni? Ritkán kerül sor ilyesmire, legföljebb, ha a kol­léga hivatalos elfoglaltság miatt nem lehet itt. Különben mind semmi ez a távolság ah­hoz képest, hogy valamikor Balatonmáriára és Lengyeltó­tiba is eljárt. Negyvenkét év! Több, mint egy emberélet fele! Mosolyog ő is, a felesége is, akit kedve­sen csak asszonykának szólít. — Ó, a dologban röpül ám az idői Észre sem veszi az em­ber. Nyugdíjba mehetne, pihen­hetne ... — Pszt! Erről ne beszéljünk! Az asszonyka sok­szor pörlekedik, hogy eleget dolgoztam már, most lássak hozzá a pihenéshez, de... — a derűs arc elkomorodik, a hang suttogóra válik —, én azt hi­szem, nem tudok pihenni. Tisztelettel vegyes cso­dálattal hallgatom ezt a csupa erő, derű és hivatásszeretet em­bert, aki nem is mellékesen ta­nácstag is. Azt vallja a 42 éves orvosi munkájáról, hogy csak a kötelességét teljesítette. És kérlel a féleségével együtt: — Ne írjon rólunk! Mi már öre­gek vagyunk, nem illik az! Bocsássanak meg, hogy nem fogadtam szót. Aki még példát tud szolgáltatni életével, mun­ka- és emberszeretetével het­venkét évesen is, az nem öreg, az fiatalabb egynémely fiatal­nál! > László Ibolya £ü?ö Tízmillió ember költözik az idén új lakásba a Szovjetunióban . Tízmillió szovjet ember költözik az idén új lakásba — jelentette ki a TASZSZ munkatársának Nyiko- laj Szmimov, a lakásépítkezések egyik vezető funkcionáriusa. Hoz­záfűzte, hogy a Szovjetunióban az elmúlt esztendőben naponta har­mincezer ember számára épültek lakások. Ez év első hat hónapjában csak­nem hétszázezer lakás énült a Szovjetunióban — mondotta~ázmir- nov. (MTI) Üzembe helyezték a Volgograd—donyeckl nagyfeszült­ségű távvezetéket, amely a tavaly épült »XXII. kongresszus« erőmű áramát továbbítja a Donyec-me- dence ipari üzemeibe. A távveze­ték egyedülálló létesítmény a nem­zetközi energetikában, ugyanis egész 473 kilométeres hosszában 800 000 volt feszültségű egyenáram «•«abbitására alkalmas. ol voit, hol nem volt, az üveghegyeken túl, a Ba Latonon innen volt egy szép városka a hömpölygő folyású Ka Pos partján. Élt ebben a városban egy lány, cukit Igé Nyesnek hívtak. Sok ifjú ver­senyzett kezéért, válogatott csőnadrágosok, ám ő a kissé kopaszodó, de lelkiekben és anyagiakban egyaránt gazdag Kész Ségessel mutatkozott leg­többet. Együtt örültek a város közkedvelt favoritjának, a Kin Izsinek a mérkőzésein, és bosz- szankodtak a moziplakátok széljegyzetein. Kész Séges készségesen tel­jesítette Igé Nyes minden óha­ját. Sokszor csak élete kockáz­tatásával elégíthette ki szerel­me lehetetlent nem ismerő kí­vánságait, szerzett. 30-as gyer­mek tornacipőt, piros-kék cseh­szlovák iránt s jegyet a Gül Baba premierjére. Igé Nyes egyre inkább bebizonyítottunk látta, hogy egyedül Kész Séges a méltó arra, hogy férje le­gyen. A rokonság is támogatta a derék fiatalembert, miután Mi Ci néninek megszerezte az olajkályhát, és elintézte, hogy a kis Edómért fölvegyék az egyetemre. Már az esküvőről beszélget­tek, amikor valami történt. Hirtelen jött és váratlanul, mint egy plasztikbomba. Fel­sőbb, kiismerhetetlen hatalmak elrendelték, hogy a nagyszerű Kin lzsi legközelebbi mérkő- -rsct zárt kapuk mögött játsz- ~zák le, s szegény Kész Séges- nak — hiába minden összeköt­tetése — nem sikerült szíve hölgyével be jutni a kapuk mö­gé. Igé Nyes haragja nem »*­mert határt. Tombolt, őrjön­gött, elkergette szegény Kész Ségest, s az a Halotti Beszéd könyörgését mormolva bandu­kolt hazafelé. Másnap már a fiatal hölgy, Elel Messel me- legíttette a csípős októberi széltől elgémberedett ujjait a cukrászdában. Ám Kész Sé­ges nem adta fel a harcot. — Tegyél próbára, ó, Igé Nyes — kérlelte a lányt. — gyönyörű holmikkal. Jegygyű­rűk potom tíz forintért, mesés kézelőgombok, különleges íz­lésről tanúskodó brosstűk, nyakláncok, csodálatos fülbe­valók, elgondolkozatóan érde­kes csatok. Kész Séges bódul­tán szemlélte e szín- és pom­paorgiát. S ahogy jobbra né­zett, szíve őrült kalapálással jelezte, hogy ott az áhított tü­nemény! Mesterien megmun­& MESE, MESE, MESKETE m Adj módot, hogy bebizonyít­hassam határtalan szerelme­met, s azt, hogy méltó vagyok hozzád! Igé Nyes háromnapi megfe­szített gondolkodás után elké­szítette a »bizonyítási hadmű­velet« pontjait. — Pro primo először: hozz nekem valamit, ami jó ízlésed­ről tanúskodik. De jaj neked, ha melléfogsz — bocsátotta el Kész Ségest. Az elszántan indult el va- dászkörútjára. Órákon át járta a várost. Nézte a kirakatokat, de sehol sem talált alkalmas tárgyat, Igé Nyes kifinomult ízlésének megfelelőt. Már alig vonszolta magát a fáradtságtól, amikor egy láthatatlan jószívű tündér megszánta. Megfogta remegő kezét, s elvezette az Ady Endre utca közepéig. Ott magára hagyta. Kész Séges föl­tekintett, de nyomban kényte­len volt behunyni a szemét. Csodálatos kirakat előtt állt. A Napra rá lehetett nézni, de ar­ra nem. Ezért is fordította el sok arra járó ember a fejét. Mily csodás kirakat voit! Teli kált függentyűn egy csodás futball-labda »Honvéd« felírás­sal (köznyelven »huligánbizsu«- nak nevezik, övre akasztva vi­selik). Kész Séges gondolkodás nélkül megvásárolta, s kozmi­kus sebességgel vitte Igé Nyes­nek. A hölgy elégedetten akasz­totta az ékszert rézszögekkel kivert bőrövére. / Az első próba sikerült — jelentette ki azután kegyesen. — Ezt eltaláltad. Ügy látszik, nem volt elég nehéz. — Majd folytatta: — Pro primo má­sodszor. Bizonyítsd be elszánt­ságodat. Menj tehát a Budai Nagy Antal utcába. Ott az au­tóbuszmegálló előtti járdán ha­talmas szeméthalmot találsz. Takarítsd el onnan! Kész Séges sietve látott hoz­zá a nehéz munkához. Több mint*.fél napot dolgozott, de alig volt látszatja. Az arra sé­táló Igé Nyes végül is meg­szánta. — Alig van hátra valami, azt már otthagyhatod! (Aki nem hiszi, hogy így tör­tént, menjen el, és nézze meg. a szemetet még nem takarítot­ta el senki.) Igé Nyes ezután kijelentette: — Pro primo harmadszor: keress nekem olyan cukrász­dát, ahol a sütemény mellé vi­zet is felszolgálnak. Miután Kész Séges eleget tett ennek a kívánságnak is, az ifjú hölgy élvezettel mélyesz- tette gyöngyfogait a csábító do­bosszeletbe. S abban a pillanatban jobb felső metszőfoga beletörött a kissé kemény falatba, s a le­vált darabbal együtt megakadt a torkán. Kész Séges elhűlve látta, hogy szerelme fuldokol­ni kezd, s arca a tekintélyes vastagságú máz alatt elkékül. Egy pillanat múlva már pom­pás Felíciáján robogott a ful­dokló nővel a kórház felé. A végzet elkerülhetetlennek lát­szott. A szerencsétlen ember magát okolta mindenért, jobb szemével az utat, ballal a ful­doklót figyelte. A szerencse azonban nem hagyta el. Jólelkű dzsinnek és koboldok ugyanis már régebben felvágták az út­testet a Dimitrov utca elején, s még nem temették be a göd­röt. így az autó tengelyét tör­te, s a hatalmas döccenés ki­röpítette a modern Hófehérke torkából a halálos falatot. így adta vissza Kész Séges boldog­ságát a gépkocsivezetőknek oly sok bosszúságot okozó útsza­kasz. Elsimultak az akadályok, s még abban az órában az anyakönyvvezető előtt álltak a fiatalok. Az ifjú férj a követ­kezőkben lakást keresni ment, s talán még most is azt keres, ha még nem talált. Otrubl Márta Huszonöt évi „néma“ házasság A jugoszláviai Bjelusa fa­luban él egy hetvenéves öreg paraszt a feleségével ötven éve házasok, de már huszonöt éve egyetlen szót sem váltottak egíymással. A belgrádi Politika tudósítása szeriint senki sem tudja már a faluban, talán ők maguk sem, hogy eredeti­leg min vesztek össze. Két­ségtelen azonban, hogy va­lahányszor mondanivalójuk van egymás számára, azt egy szomszéd révén közlik. * * * Egy választópolgár véleménye Az ausztriai Salzkammer- gutban a községi választá­soknál az egyik választó a következőket írta rá szava­zócédulájára: »Lásd Ézsai- ás könyve 41., 24...« A bibliában e helyütt a kö­vetkező olvasható: »íme, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való, utálat az, aki titeket sze­ret.« * * » A Mariner—2. útja Az augusztus 27-én ki­lőtt amerikai Venus-rakéta, a Mariner—2 hétfő estig 155 millió kilométert tett meg a világűrben. A Föld­től való távolsága ebben az időpontban azonban csak 18 millió kilométer volt, mert a Föld megközelítőleg azo­nos irányban »repült« az űrrakéta mögött. A Mari­ner—2 hétfőn este a Ve- nustól is 18 millió kilomé­ter távolságra volt. / „Műtét" napsugárral Érdekes és egyszerű gyó­gyítási módszert alkalmaz dr. Bárdy Károly szemész, az esztergomi kórház igaz­gató-főorvosa. A napsugár hőhatását használja fel — műszerek nélkül — a szem- ideghártya hátsó pólusán keletkezett sérülések össze- forrasztására. A beteget nyitott ablakhoz ültetik, és kartonlapot tartanak a sze­me elé. A kartonlapon 3 centiméteres átmérőjű lyu­kat vágnak, és ezen enge­dik át a napsugarakat. A beteg előre megjelölt pont­ra néz úgy, hogy a napsu­garak pontosan az ideghár­tya sérült részét érjék. Elő­zőleg megállapítják a fény erősségét, és ebből kiszá­mítják, mennyi ideig tartó besugárzásra van szükség a sérülés összeforrásához. A hőhatást egyidejűleg rövid­hullámú kezeléssel is fo­kozzák. A 2—3 perces be­sugárzás nem okoz fájdal­mat, és az eredmény ugyan­olyan, mint a korábban al­kalmazott félórás műtétek­nél. Az új gyógymódot már több betegnél alkalmazták sikerrel. SmwwMwfw Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, I»atinka S. h. 1

Next

/
Thumbnails
Contents