Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-31 / 255. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. október Jt Ismét a régi iskolában Tíz perc az nagy idő — mondja a sláger, s amint látom, a Munkácsy gimnázium tanulóinak is ez a véleményük. Fel és alá sétálnak az udvarban, könyv a kezükben. Tanulásra használják fel a szünetet. — Kivel lesz órátok? — fordulok az egyik kislányhoz, aki orosz könyvet szorongat, s éppen a főnévragozást mormolja. — Szabó tanárnővel — válaszolja készségesein, de látszik arcán, hogy nagyon rosszkor zavartam meg. — Fiatal tanárnő, az idén került hozzánk. Nagyon szeretjük, kár, hogy csak oroszt tanít nálunk. Diákok között találom Szabó Györgymét. Ha nem volna fehér köpeny rajta, bárki gimnazistának gondolhatná. Most találkozom vele először, mégis úgy tetszik, mintha már láttam volna valahol. — Talán a tablón — válaszol mosolyogva kérdésemre. — Itt lóg a falon. Ugyanis ebben az iskolában érettségiztem. Most ismét itt vagyok, csak más minőségben. Oroszt, németet tanítok. — Milyen érzés egykori tanárai közt lenni —- »kartársként«? — Már megszoktam. De az első nap nagy szorongással jöttem — vallja. Nem csoda, hisz itt any- nyira diáknak óra még mindig magát az ember. Főként akkor, ha olyan osztályba megyek tanítani, ahova én is jártam valamikor. Ilyenkor megrohannak a diákélmények. Aztán azért izgultam leginkább, hogy hogyan fogadnak. Hamarosan, megnyugodtam. A régi tanárok, mostani kartársak mind segítőkészek, a fiatalok között meg hamar feltaláltam magam. Nagyon szereti a gyerekeket, kezdettől fogva tanárnak készült. Már gyermekkorában megismerte a pedagóguspálya szépségeit, örömeit, gondjait, hisz édesanyja is tanár, a rokonságban is vannak pedagógusok. Férje pártiskoláin tanít, magyar—történelem szakon. Szabóné már három év óta dolgozott a Kaposmérői Általános Iskolában, amikor értesítették, hogy a gimnáziumba kerül. >— Nagy meglepetést okozott, amikor megtudtam, hogy ide jövök. Bár általános iskolás gyerekekhez vagyok szokva, mégis úgy érzem, köny- nyebb itt tanítani. Nagyobb a tanulók értelmi fejlettsége, könnyebb velük bánni. Tér- mészetesen nem megy minden simán. Sajnos, a középiskolába került tanulók még mindig különböző előképzettsé- gűek. Ez főként az orosz nyelvnél tapasztalható. — A koedukált osztályok nem jelentenek problémát? — Nekem nem. Könnyebb helyzetben vagyok, mint kar- társaim, mert eddig is vegyes osztályokban tanítottam. Most kerültem először szorosabb kapcsolatba egy osztály- közösséggel, tizenöt fiúnak és harmincöt lánynak vagyok osztályfőnöke. — Milyen a kapcsolata a gimnázium KISZ-életével? — Nem sokkal a KISZ megalakulása után, még a főiskolán KISZ-tag lettem. Eddig az úttörőmozgalomban dolgoztam mint csapatvezető. Itt az első osztályokban az »Ifjúság a szocializmusért«- mozgalom foglalkozásait irányítom, és készítem elő a foglalkozásvezetőket. Tagja vagyok az\iskolai KISZ tanácsadó és segítő gárdának is. Szeretném folytatni a beszélgetést, de nem lehet, mert a csengő hangja nemcsak a diáknak, hanem a tanárnak is szól. Szabóné az emeletre igyekszik. — Jó tanár és jó nevelő akarok lenni. Sok pedagógiai tapasztalat és sok új ismeret szerzésével szeretném kartár- saimat utolérni tudásban, tapasztalatban egyaránt — mondja búcsúzóul, s fehér köpenyes alakja eltűnik a lépcsőfordulóban, S. M. „Emlékszik ró, doktor úr?" A kérdést már nem fiatal ember tette föl azon a megható ünnepségen, amelyen a falu apraja-nagyja elbúcsúzott tőle. Eddig ez a község is a körzetéhez tartozott. Mikortól is? Van annak jó húsz éve. — Emlékszik rá, doktor úr? Éppen ebbe a faluba hívatták egy szülő asszonyhoz. Valósággal tombolt a tél, a Balaton felől ítéletidőket idéző szél hord- ta-vitte a havat. Nem volt nehéz betemetnie a mi nyomorúságos útjainkat. Ilyen éjjelen istenkísértés kocsira ülni! Hiába mondtam volna. Ha hívták telefonon, vagy lóhalálában érkező ember kocogtatta meg az ablakát, nem volt olyan kincs, amiért várakoztatott volna magára. A vacsoráját Amikor a Világítástechnikai Vállalatnál megindult a munka, Horváth Aladámé az elsők között jelentkezett az üzembe. A törzsgárdához tartozik, s egyike a legjobb dolgozóknak. Az új munkásokat ő oktatja a különböző fogásokra, hagyta ott vagy a hitvesi ágyat. Kabát, műszertáska! »Megyünk, János! Szükség van ránk!" Ki indul könnyű szívvel a bizonytalanba? Mifelénk akkoriban úgy be tudta temetni a kis földutakat a hó, hogy némelyik helyen csak csenevész fácskák koronája jelezte, hogy körülbelül merre kell tartani. Nekivágtunk az éjszakának. Aztán alig valamivel túl a falun — tán másfél kilométer sem volt mögöttünk, előttünk pedig az út java — beleszaladtunk az árokba. Ketten sem mentünk semmire a lovak meg a kocsi kiszabadításával. Akkor maga fogta a műszertáskát, nekem meghagyta, hogy szabadítsam ki a lovakat a hóból, és forduljak vissza. Maga meg feltörte a gallért, magához szorította a táskáját, és bukdácsolva, küszködve nekivágott a fehér hórengetegnek. Férfi vagyok, de féltem egyedül, és reszkettem magáért is, hátha eltéved. Akkoriban járta az a hír, hogy a berekből néha kitör egy-egy farkas. Restellem ma is, hogy nem tarthattam a doktor úrral Kemény éjszakája volt, olyan, ami megpró- báztatja a legerősebb férfit is. Maga átfagyva, de ide ért a faluba, amikorra kellett. És utána még hány ilyen kalandos utunk volt, amelyiken én nem tudtam követni, holott nekem kellett volna elvinnem a beteghez, asszonyokhoz, születő kicsi emberekhez. Ezt nem lehet elég szépen megköszönni, azt, hogy mindig, mindenkor odaért idejében. Hét község alkotta körzetét, amikor megpályázva ezt a körorvosi állást ezelőtt negyvenkét érvvel, ide jött Kéthely- re. Hol voltak még akkor a mai utak, a villany és társaik! Kétféle eszközét ismerte a közlekedésnek. A lovas kocsit, ami gyakorta cserbenhagyta sürgős útjain, és a gyaloglást. Soha nem lázadt? Nem akart volna elmenekülni innen? Egyáltalán, miért cserélte föl a Rókus Kórházat ezzel az isten háta mögötti falucskával? — Orvos vagyok — hangzik a szűkszavú magyarázat. — itt tehettem a legtöbbet az emberekért. Később nevetve mondja; — Most úriember vagyok, mert autóbusszal, kényelmesen közlekedem. Ez nem olyan romantikus, mint barangolni az éjszakában, napokat tölteni egy-egy szülő asszony ágya mellett, hogy életben maradjon az anya is, a gyermek is, de azért hálás vagyok a köny- nyebbsérgért Nem tudom, van-e nála idősebb orvos megyénkben. Ha akad is, csak kevés lehet azoknak a száma, akik túl a 72. életéven még dolgoznak. Ö, távolról sem öregesen, kímélő- sen. Dehogy! Amikor a rendelőjében kerestem, kiderült, hogy itt már túl van a napi munkán, és átment egy fiatalabb kollégáját helyettesíteni abba a faluba, amely korábban hozzá tartozott, és ahonnan olyan szépen búcsúztatták el, amikor új körzeti orvost kaptak. Nem nehéz átjárni és helyettesíteni? Ritkán kerül sor ilyesmire, legföljebb, ha a kolléga hivatalos elfoglaltság miatt nem lehet itt. Különben mind semmi ez a távolság ahhoz képest, hogy valamikor Balatonmáriára és Lengyeltótiba is eljárt. Negyvenkét év! Több, mint egy emberélet fele! Mosolyog ő is, a felesége is, akit kedvesen csak asszonykának szólít. — Ó, a dologban röpül ám az idői Észre sem veszi az ember. Nyugdíjba mehetne, pihenhetne ... — Pszt! Erről ne beszéljünk! Az asszonyka sokszor pörlekedik, hogy eleget dolgoztam már, most lássak hozzá a pihenéshez, de... — a derűs arc elkomorodik, a hang suttogóra válik —, én azt hiszem, nem tudok pihenni. Tisztelettel vegyes csodálattal hallgatom ezt a csupa erő, derű és hivatásszeretet embert, aki nem is mellékesen tanácstag is. Azt vallja a 42 éves orvosi munkájáról, hogy csak a kötelességét teljesítette. És kérlel a féleségével együtt: — Ne írjon rólunk! Mi már öregek vagyunk, nem illik az! Bocsássanak meg, hogy nem fogadtam szót. Aki még példát tud szolgáltatni életével, munka- és emberszeretetével hetvenkét évesen is, az nem öreg, az fiatalabb egynémely fiatalnál! > László Ibolya £ü?ö Tízmillió ember költözik az idén új lakásba a Szovjetunióban . Tízmillió szovjet ember költözik az idén új lakásba — jelentette ki a TASZSZ munkatársának Nyiko- laj Szmimov, a lakásépítkezések egyik vezető funkcionáriusa. Hozzáfűzte, hogy a Szovjetunióban az elmúlt esztendőben naponta harmincezer ember számára épültek lakások. Ez év első hat hónapjában csaknem hétszázezer lakás énült a Szovjetunióban — mondotta~ázmir- nov. (MTI) Üzembe helyezték a Volgograd—donyeckl nagyfeszültségű távvezetéket, amely a tavaly épült »XXII. kongresszus« erőmű áramát továbbítja a Donyec-me- dence ipari üzemeibe. A távvezeték egyedülálló létesítmény a nemzetközi energetikában, ugyanis egész 473 kilométeres hosszában 800 000 volt feszültségű egyenáram «•«abbitására alkalmas. ol voit, hol nem volt, az üveghegyeken túl, a Ba Latonon innen volt egy szép városka a hömpölygő folyású Ka Pos partján. Élt ebben a városban egy lány, cukit Igé Nyesnek hívtak. Sok ifjú versenyzett kezéért, válogatott csőnadrágosok, ám ő a kissé kopaszodó, de lelkiekben és anyagiakban egyaránt gazdag Kész Ségessel mutatkozott legtöbbet. Együtt örültek a város közkedvelt favoritjának, a Kin Izsinek a mérkőzésein, és bosz- szankodtak a moziplakátok széljegyzetein. Kész Séges készségesen teljesítette Igé Nyes minden óhaját. Sokszor csak élete kockáztatásával elégíthette ki szerelme lehetetlent nem ismerő kívánságait, szerzett. 30-as gyermek tornacipőt, piros-kék csehszlovák iránt s jegyet a Gül Baba premierjére. Igé Nyes egyre inkább bebizonyítottunk látta, hogy egyedül Kész Séges a méltó arra, hogy férje legyen. A rokonság is támogatta a derék fiatalembert, miután Mi Ci néninek megszerezte az olajkályhát, és elintézte, hogy a kis Edómért fölvegyék az egyetemre. Már az esküvőről beszélgettek, amikor valami történt. Hirtelen jött és váratlanul, mint egy plasztikbomba. Felsőbb, kiismerhetetlen hatalmak elrendelték, hogy a nagyszerű Kin lzsi legközelebbi mérkő- -rsct zárt kapuk mögött játsz- ~zák le, s szegény Kész Séges- nak — hiába minden összeköttetése — nem sikerült szíve hölgyével be jutni a kapuk mögé. Igé Nyes haragja nem »*mert határt. Tombolt, őrjöngött, elkergette szegény Kész Ségest, s az a Halotti Beszéd könyörgését mormolva bandukolt hazafelé. Másnap már a fiatal hölgy, Elel Messel me- legíttette a csípős októberi széltől elgémberedett ujjait a cukrászdában. Ám Kész Séges nem adta fel a harcot. — Tegyél próbára, ó, Igé Nyes — kérlelte a lányt. — gyönyörű holmikkal. Jegygyűrűk potom tíz forintért, mesés kézelőgombok, különleges ízlésről tanúskodó brosstűk, nyakláncok, csodálatos fülbevalók, elgondolkozatóan érdekes csatok. Kész Séges bódultán szemlélte e szín- és pompaorgiát. S ahogy jobbra nézett, szíve őrült kalapálással jelezte, hogy ott az áhított tünemény! Mesterien megmun& MESE, MESE, MESKETE m Adj módot, hogy bebizonyíthassam határtalan szerelmemet, s azt, hogy méltó vagyok hozzád! Igé Nyes háromnapi megfeszített gondolkodás után elkészítette a »bizonyítási hadművelet« pontjait. — Pro primo először: hozz nekem valamit, ami jó ízlésedről tanúskodik. De jaj neked, ha melléfogsz — bocsátotta el Kész Ségest. Az elszántan indult el va- dászkörútjára. Órákon át járta a várost. Nézte a kirakatokat, de sehol sem talált alkalmas tárgyat, Igé Nyes kifinomult ízlésének megfelelőt. Már alig vonszolta magát a fáradtságtól, amikor egy láthatatlan jószívű tündér megszánta. Megfogta remegő kezét, s elvezette az Ady Endre utca közepéig. Ott magára hagyta. Kész Séges föltekintett, de nyomban kénytelen volt behunyni a szemét. Csodálatos kirakat előtt állt. A Napra rá lehetett nézni, de arra nem. Ezért is fordította el sok arra járó ember a fejét. Mily csodás kirakat voit! Teli kált függentyűn egy csodás futball-labda »Honvéd« felírással (köznyelven »huligánbizsu«- nak nevezik, övre akasztva viselik). Kész Séges gondolkodás nélkül megvásárolta, s kozmikus sebességgel vitte Igé Nyesnek. A hölgy elégedetten akasztotta az ékszert rézszögekkel kivert bőrövére. / Az első próba sikerült — jelentette ki azután kegyesen. — Ezt eltaláltad. Ügy látszik, nem volt elég nehéz. — Majd folytatta: — Pro primo másodszor. Bizonyítsd be elszántságodat. Menj tehát a Budai Nagy Antal utcába. Ott az autóbuszmegálló előtti járdán hatalmas szeméthalmot találsz. Takarítsd el onnan! Kész Séges sietve látott hozzá a nehéz munkához. Több mint*.fél napot dolgozott, de alig volt látszatja. Az arra sétáló Igé Nyes végül is megszánta. — Alig van hátra valami, azt már otthagyhatod! (Aki nem hiszi, hogy így történt, menjen el, és nézze meg. a szemetet még nem takarította el senki.) Igé Nyes ezután kijelentette: — Pro primo harmadszor: keress nekem olyan cukrászdát, ahol a sütemény mellé vizet is felszolgálnak. Miután Kész Séges eleget tett ennek a kívánságnak is, az ifjú hölgy élvezettel mélyesz- tette gyöngyfogait a csábító dobosszeletbe. S abban a pillanatban jobb felső metszőfoga beletörött a kissé kemény falatba, s a levált darabbal együtt megakadt a torkán. Kész Séges elhűlve látta, hogy szerelme fuldokolni kezd, s arca a tekintélyes vastagságú máz alatt elkékül. Egy pillanat múlva már pompás Felíciáján robogott a fuldokló nővel a kórház felé. A végzet elkerülhetetlennek látszott. A szerencsétlen ember magát okolta mindenért, jobb szemével az utat, ballal a fuldoklót figyelte. A szerencse azonban nem hagyta el. Jólelkű dzsinnek és koboldok ugyanis már régebben felvágták az úttestet a Dimitrov utca elején, s még nem temették be a gödröt. így az autó tengelyét törte, s a hatalmas döccenés kiröpítette a modern Hófehérke torkából a halálos falatot. így adta vissza Kész Séges boldogságát a gépkocsivezetőknek oly sok bosszúságot okozó útszakasz. Elsimultak az akadályok, s még abban az órában az anyakönyvvezető előtt álltak a fiatalok. Az ifjú férj a következőkben lakást keresni ment, s talán még most is azt keres, ha még nem talált. Otrubl Márta Huszonöt évi „néma“ házasság A jugoszláviai Bjelusa faluban él egy hetvenéves öreg paraszt a feleségével ötven éve házasok, de már huszonöt éve egyetlen szót sem váltottak egíymással. A belgrádi Politika tudósítása szeriint senki sem tudja már a faluban, talán ők maguk sem, hogy eredetileg min vesztek össze. Kétségtelen azonban, hogy valahányszor mondanivalójuk van egymás számára, azt egy szomszéd révén közlik. * * * Egy választópolgár véleménye Az ausztriai Salzkammer- gutban a községi választásoknál az egyik választó a következőket írta rá szavazócédulájára: »Lásd Ézsai- ás könyve 41., 24...« A bibliában e helyütt a következő olvasható: »íme, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való, utálat az, aki titeket szeret.« * * » A Mariner—2. útja Az augusztus 27-én kilőtt amerikai Venus-rakéta, a Mariner—2 hétfő estig 155 millió kilométert tett meg a világűrben. A Földtől való távolsága ebben az időpontban azonban csak 18 millió kilométer volt, mert a Föld megközelítőleg azonos irányban »repült« az űrrakéta mögött. A Mariner—2 hétfőn este a Ve- nustól is 18 millió kilométer távolságra volt. / „Műtét" napsugárral Érdekes és egyszerű gyógyítási módszert alkalmaz dr. Bárdy Károly szemész, az esztergomi kórház igazgató-főorvosa. A napsugár hőhatását használja fel — műszerek nélkül — a szem- ideghártya hátsó pólusán keletkezett sérülések össze- forrasztására. A beteget nyitott ablakhoz ültetik, és kartonlapot tartanak a szeme elé. A kartonlapon 3 centiméteres átmérőjű lyukat vágnak, és ezen engedik át a napsugarakat. A beteg előre megjelölt pontra néz úgy, hogy a napsugarak pontosan az ideghártya sérült részét érjék. Előzőleg megállapítják a fény erősségét, és ebből kiszámítják, mennyi ideig tartó besugárzásra van szükség a sérülés összeforrásához. A hőhatást egyidejűleg rövidhullámú kezeléssel is fokozzák. A 2—3 perces besugárzás nem okoz fájdalmat, és az eredmény ugyanolyan, mint a korábban alkalmazott félórás műtéteknél. Az új gyógymódot már több betegnél alkalmazták sikerrel. SmwwMwfw Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, I»atinka S. h. 1
