Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-26 / 251. szám
Péntek. 1963. október 36. 3 SOMOGYI NÉPLAP A népírontmozgalom helyzete a barcsi járásban A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. november 21-i határozata és a Hazafias Népfront második kongresszusán elfogadott Működési Szabályzat világosan megjelöli azt az utat, amelyen népfront- bizottságainknak haladniuk kell: segíteni az államhatalmi feladatok végrehajtását, a községek, a termelőszövetkezetek fejlődését, az emberek tudatának formálását, szorosan együttműködni a tanácsokkal. Sok községben támadnak azonban olyan nehézségek, amelyek hátráltatják a népfront tevékenységét. Az alábbiakban azt mondjuk el, amit a barcsi járás népfrontmunkájában tapasztaltunk. A járási népfrontbizottság rendbe szedte saját sorait. Az elnökségbe és a bizottságba olyan emberek kerültek, akik más munkával nincsenek túlterhelve, tudnák és akarnak is a népfront feladatainak megvalósításáért dolgozni. Első teendőjük az volt, hogy gyümölcsöző együttműködést teremtsenek a tanácsokkal. Korábban ugyanis a népfront és a tanács kapcsolata a vezetők személyes találkozásaira korlátozódott. A népfront vezetői ritkán vettek rósz a vb-ülése- ken, segítségüket a tanács az »apró« feladatok megoldásához nemigen kérte. Ennek a helyzetnek megváltoztatása útján fontos lépést jelentett, hogy a járási tanács júniusi ülésén, majd a községi tanácsok ülésein is megtárgyalták c népfrontbizottságok és a tanácsok kapcsolatát, s azt, hogy milyen módon tehetnék eredményessé közös munkájukat. Hogy milyen szükség volt erre, azt a lakácsai tapasztalatok is igazolják. Amikor Fucs- kár Pál vb-elnöktől és Pusztai János vb-titkártól a népfront és a tanács kapcsolatáról érdeklődtünk, azt jónak, kielégítőnek mondták. Am kiderült, hogy ez korántsem így igaz, mert kevés munkát végeznek közösen. — Csak a nagyobb feladatokból vállalnak részt, a kisebbektől húzódoznak — mondják a tanács vezetői a népfrontról. Petényi Antal népfronttitkár viszont ezt állítja: «-Ügy érezzük, a tanács bizalmatlan velünk szemben, mert ritkán kéri segítségünket. Igaz, ezt mi is csak néha. ajánlottuk fél...« Végül Pusztai János tanácstitkár elismerte: —■ Mi is hibásak vagyunk abban, hogy a Hazafias Népfront községünkben nem tölti be hivatását. Csak akkor kértük segítségüket, amikor valamilyen feladat megvalósításához a tanács ereje kevésnek bizonyultHonnan származik az a ferde szemlélet, az a féltékenység, amely a lakócsai tanácselnök. Fucskár Pál szavaiból kicsendül: »Ha akarnak produkálni, majd jönnek, és kérnek feladatokat«? A Hazafias Népfront talán csak azért dolgozik, hogy saját magának tulajdonítsa az eredményeket? Nagyon helytelenül értelmezi a népront feladatát az a tanácsvezető, aki így gondolkozik. A közösségnek, az egész faluna.k, így magának a tanácsnak is érdeke, hogy a népfront jól dolgozzon. Csak a népfront és a tanács összefogása tudja mozgósítani a községek lakóit egy-egy nagyobb feladat megoldására. Találkozni olyan példával is, hogy a közös eredményeket a tanács magának akarja kisajátítani, hogy ezzel a maga szerepét növelje, a népfrontét pedig kisebbítse. Káros ez azért, mert nehezíti az összefogást kívánó feladatok elvégzését. Ezért nem csoda, hogy Lakó- csán évek óta nem tudják befejezni a járdaépítést. Három falu tanulói járnak ide iskolába, s esős időben is a szabadban kell várakozniuk a buszra, mert nincs váróterem. A népfront, a tanács nem érti meg egymást, nincs, aki kezdeményezzen, javasoljon. A népfront például szeretné parkosítani a művelődési ház környékét, gyermekjátszóteret akar létesíteni, a tanács azonban mit sem tud erről. Pedig a múlt hónapban Lakócsán tartott sikeres délszláv találkozó azt mutatja, hogy tudnának eredményesen dolgozni. . Nem is kellene messzire menniük a lakócsai vezetőknek, csak a szomszédos Tótújfaluba, hogy meglássák, milyen nagyszerű eredmények születnek ott, ahol nem gátolja bizalmatlanság, féltékenység az együttműködést. Tótújfalu elzárva élt a világtól, nem volt útja. A lakók 300 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek, hogy mielőbb elkészüljön az út. A főutca két oldalán végig betonjárda van. Mindenütt tisztára söpört udvarok, fehérre meszelt gazdasági épületek jelzik, hogy az egész község részt vesz a tisztasági mozgalomban. Rövidesen használatba veszik a most épülő művelődési házat. A falunak szinte minden lakója négynapi — több, mint 300 000 forintnyi — társadalmi munkát ajánlott föl az építkezés'» hez. Hogyan tudtak mindezt megoldani? Ügy, hogy összefogott a pártszervezet, a tanács és a népfront, meggyőzték a falut, hogy a közösség, valet- mennyiük érdekéről van szó. Másutt is születtek szép eredmények a tanács és a népfront összefogásából. Hiszen több községben hosszú évek óta lelkiismeretesen dolgozó emberek állnak a népírontfoizott- ságok élén. Bélaváron Kertai Mihály, Drávagárdonyban Jobbágy Gábor 1954 óta látja el az elnöki tisztséget. Bódis József, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára több új kezdeményezésről tájékoztatott bennünket. A tavasszal Homokszentgyörgyön kettő, Tótújfaluban egy szocialista címért küzdő termelőszövetkezeti brigád alakult. Nemsokára tanácskozásra hívják össze e brigádok tagjait a Barcsi Fűrészüzembe, hogy kicserélhessék tapasztalataikat az ottani brigádokkal. A - népfront műszála akcióbizottsága társadalmi munkával a járásnak mind a 28 községe részére elkészítette a 15 éves rendezési tervet. Nemrég alaikult meg a népfront növényvédelmi akcióbizottsága, ez majd a termelőszövetkezeteknek nyújt helyszíni segítséget. A népfrontbizottságok egyre inkább élnek jogaikkal. Amikor a ho- mokszentgyörgyi tanácstitkár szabálytalanságokat követett el, javasolták visszahívását. Persze az elmondottakul kívül sokkal többet is tehetne a népfront a járásban. Csak mindenütt meg kellene találni az utat-módot a tömegek megnyerésére. Mandik Béla elvtárs, a járási pártbizottság első titkára a következőket mondotta: — A tanácsválasztások előtt a népfront igen lelkesen dolgozott. Ezt a »választási hangulatot« kellene belevinni a mindennapi munkába, amikor a termelőszövetkezetek dolgozóinak szakmai képzéséről, a tanácstagi fogadóórák vagy beszámolók megtartásáról, a termelőszövetkezetek éves tervének összeállításáról van szó. Helyes a Hazafias Népfront járási bizottságának az a szándéka, hogy rövidesen Tótújfaluba viszi tapasztalatszerzésre a községi népfrontbizottságok vezetőit. Az ottani példák minden bizonnyal másutt is követésre találnak majd. Szalai László VADÁSZ FERENC : Vince írt Veszprémből, építész unokatestvérem. »Élünk, Bandikám, dolgozunk, tele van mind a két kezünk munkával. Nemcsak a bányászoké. Feleségem ötödik éves a levelező tagozaton, jövőre már ő is többet keres, az a szándékunk, hogy ha sikerül, elmegyünk megnézni Rómát. Építkezéseink jól haladnak, most...« Ezek otthon mind megbolondultak. Mindig a saját dolgaikkal traktálnak, mintha engem érdekelne, hogy új városnegyedet építenek, vagy hogy higanygőz lámpákkal világítják az átalakított színházat. Az én számomra nincs visszaút, fölöslegesen fárasztják magukat, hogy a honvágyamat élesztgessék. Frank Pollach meghívott a teaházba. Nem teát ittunk, hanem whiskyt és konyakot. Mindent ő fizetett. Ilyen se fordult elő. Kicsit eláztunk. — Te kétszeres önkéntes — szorongatta a kezem elérzéke- nyülten —, ejtőernyős is vagy és a különeges alakulat tagja. Régóta tudom: bátor a magyar, jó barát, igazi baj társ. — Ismeri Mr. Pollack Magyarországot? Nevén szólítottam, nem egészen világos, hogy mi a »sport és politikai« kiképző rangja. — Dehogy ismerem — tiltakozott —, Közép-Európát nem. Nyugatot igen. A Magi- not-vonalnál, a Siegfried-vo- nalnál, az Atlanti falnál harcoltam. — A Maginot- és a Siegfried-vonalnál? Oda hogyan kerültek amerikaiak? —» Negyvennégyben •— felelte —, invázió közben. _ Bizalmasan beszélgettünk. Frankban már akkor dolgozott a szesz, amikor az asztalhoz ültünk. Attól kezdve nagy kortyokkal élesztgette a tüzet-- Mi, Várádi? — kérdezte. Nem értettem. — Ki Várádi? — ismételte. — Magyar? — Magyar — feleltem. — Mi más volna? — Keresztény? Ezen sose gondolkoztam. Honnan tudjam. Meg aztán ... Nálunk otthon... Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak. — Engem ez egyáltalán nem érdekel — mondtam. — Nem zsidó fiú? — firtatta. Meglepett a kérdés. — Mondom, hogy nem tudom. Lehet... Rábámultam. Nem tudtam, hogy mit akar. — A bolsevizmus likvidálta a vallásokat — mondta aztán elgondolkozva. — Azt nem mondhatnám — ellenkeztem. — Van templom? — Hát persze, hogy van. — Az oroszok milyenek? — kérdezte. — Maga nem tudja, Mr. Pollack? — Nem. Nem ismerek oroszokat. — Szövetségesek voltak a háborúban. «•* Kersae — bólintott —, de Csurgói járási tsz-vezetnk tanuliuánvátia egységében megtekintették a sertésállományt is. A Csurgói Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a járási népfrontbizottság szervezésében nemrégiben termelőszövetkezeti vezetők egy csoportja utazott a barcsi Vörös Csillag Tsz-ibe, hogy megnézzék, milyen munkaszervezési és termelési módszerekkel gazdálkodik ez az országos hírű közös gazdaság. Ha csupán arról adnánk számot, hogy mit láttak, mit hallottak a vendégek, nem lenne teljes a tájékoztatás. A tanulmányozás lényege ugyanis nem csupán a szép és já dolgok dicséretében, a Vörös Csillag Tsz eredményeinek elismerésiében, hanem főként az érdeklődésben, a különböző módszerek iránti kíváncsiságban fejeződött ki. A tsz-eínö- kök és a m ezőgazdás zok nem érték be annyival, hogy a terméseredmények jók, és nagy a tsz sertésállománya. Kérdeztek, érdeklőditek, és Bosonczi Mihály, a Vörös Csillag Tsz elnöke mindenről részletes felvilágosítást adott. A többi között elmondotta, hogy mintegy 600 hold homoa gazdálkodásnak úgyszólván minden ágára kiterjedt. Kre. nyó József, a csurgói Zrínyi Tsz főállattenyésztője például arra volt kíváncsi, hegy a barcsiak milyen növényt vetnek zöMtrágyának. Gál Sándor mezőgazdasági osztályvelagfürtöt, somikórát és szögletes ledineket, hanem napraforgót szántanak alá zöld trágyaként, s azért van 3200 sertése a gazdaságinak, mert határukban nagyon jól fizet a kukorica és az őszi árpa. Az utóbbiból például 20 és fél mázsa termett holdanként. Általános elismerést váltott ki a barcsiak martomvásá- ri 1-es hibrid kukoricája. kos, 15—20 évvé! ezelőtt trágyázott földet vett nemrég használatba a tsz. Ennek egy részét az idén tavasszal kukoricával vetették toe, s a termés nagyon jónak ígérkezik. Bóra M. Sándor, a csurgói járás főmezőgazdásza megkérdezte: aető aziránt érdeklődött, mi az oka annak, hogy bár fejlett az állattenyésztés minden ága, mégis sertésekkel foglalkoznak leginkább. A válaszokból megtudták a vendé- I gak, hogy Barcson nem csilHuszics Dániel, a berzencei Jobb Élet Tsz elnökhelyettese a növénytermesztő és az állattenyésztő brigádok közötti összhang megteremtésének, a kölcsönös segítés megszervezésének módjáról érdeklődött; Cseh Jenő, a csurgói Zrínyi Tsz elnöke megkérdezte, hogy a felosztható jövedelemből milyen arányban részesednek a függetlenített vezetők. Loson- czi elvtárs elmondotta, hogy a részesedésnek 6,2 százaléka oszlik meg a függeflenítet* vezetők között Bélcsapusztán és Viktoir- pusztán a korszerű sertésszállások nyújtották a legszebb látványt, a határban pedig a gazdag termést ígérő kukoricatáblákban gyönyörködtek a vendégeik. Az egész napos tapasztalatgyűjtés u-tán sok látogató szájából hangzott ebi — Érdemes volt eljönni. — Mert nemcsak szemlélődni és az eredményeket tíiccrm mentek, hímem azért is, hogy tanuljanak az erősebbtől. H. F, — Hogyan, milyen agrotechnikai. eljárással tették használhatóvá ezt a területet meg« felelő mennyiségű szerves trágya nélkül? Megkétszereződött az SZTK-Iiiztosííotíak száma megyéEkbcn — Nagy gonddal készítettük elő á táblákat: mélyszántással, alapos porhanyítással tettük kedvezőbbé a magágyat, s a tavasszal 230 holdon tanáj- javítést is végeztünik. így igyekeztünk pótolni a szerves trágyát. A szomszéd járásbeli szövetkezeti vezetőik érdeklődése nem találkoztam velük a fronton. Ezt nem is sajnálom. Nem kedvelem az oroszokat. — Én kicsi iskolás voltam, amikor az első tankjuk a falunkba érkezett — mondtam. — Borzalmas volt, ugye? — Nem. — Nem? Láttam, hogy elképedt. Ittunk. Már a méregerős rizspáldnkánál tartottunk. — Én akkor tízéves voltam —• folytattam. — Tudja, hogy milyen hőstettet vittem én véghez? ... Egy tank előreszaladt, de megtámadta öt német. Szembefordult velük, aztán rövid harc után kaput lett. Tudja, mi az a kaput? Hogyne tudná? ... Akkor jól van. Égett a tank, amikor az orosz őrmester kimászott. Akkorra a németek megálltak, vissza is fordultak, mi meg az oroszt két kislánnyal hazavittük mihoz- zánk. Ápoltuk, amíg harmadnap a többiek odaértek. — Ti, magyarok, a németekkel voltatok szövetségben. — Én nem, mert az apám;.. — Bolsevista az apád? — Nem... Csakhogy akkor már azok elmentek a faluból, akik a németeket szerették. A mieinknek elegük volt belőlük ... — Persze — bólintott Frank. — Hitler nem tisztelte a szabadságot, önfejű és erőszakos volt, ezért nem tartottak ki mellette a szövetségesei... A teaházban halk muzsika ásóit. Zenegép Az SZMT elnökségének ülése Megyénk egészségügyi hely- hogy a mezőgazdaság szoda- zetének alakulásáról tanács- j lista átszervezésével javult a kozott szerdai ülésén a Szak- j megye egészségügyi helyzete, szervezetek Megyei Tanácsa- : megnőtt az egészségügyi szennák elnöksége. Az Orvos- j vek feliadata. A korábbi Egészségügyi Dolgozók Szak- j 72 000-ről csaknem 155 000-re szervezete megyei bizottsága-j nőtt az SZTK-todztosítottak, s nak beszámolójából kitűnt, még ennél. is rohamosabban emelkedett az ingyenes or- f vosi ellátásra jogosultak szá- 9 ma. 1962 első negyedében há- egyifc szögletben virágos füg- ) romsaor annyi gyógyászati se* göny mögött. | gédeszközt vettek igénybe, — Mondd, te, András —/mint 1958 azonos időszakában, szőtte tovább a beszélgetést | Az egy biztosítottra eső gyógy- Frank —, hogyan lettél szabad- „1 szerköúség 177 forintra emel- ságharcos az oroszok ellen? Én ? tudom, hogy te bátran, .fegyverrel harcoltál a forradalom-; ban. ( — Igen. . 1 — Na? Miért? Miért lettél; szabadságharcos? \ — Hát éppen azért. Mert! fegyver volt nálam. i — Azért jöttél ide? — Azéirt. — És miért harcéitól? — Miért? Mert... Mom-j dóm, mert feewer vált ná . lünk, amikor jöttek teher au-? rendelések időtartamát. tóvaL Azt hittük, hadianya-# A fogászati ellátás javításágot szállítanak, hogy meg# ra két önálló iskolafogorvosf akarják támadni a lakosságot.?^ nyo]c VÍ2Bl^tM fogásat ál. — Visszavertétek? irtottak be. 1958 óta négy új körzetet szerveztek, fejlesztették a mentőállomásokat, s Az utóbbi négy évben 221- gyel gyarapodott megyénkben a kórházi ágyak, napi hatvannal pedig a rendelőintézeti érák száma. Arra törekedtünk — állapította meg a be* számoló —, hogy a szakorvosi ellátás minél közelebb kerüljön a betegekhez, ezért elsősorban a járási székhelyeken növeltük a szakorvosi y JlXLKbU VO ? körző ^ tettéi — Vissza. De nem náluk hadianyag. — Nem? Mi volt náluk? — Marhahús. Vitték ebédre. 5 Csur®0 kivételével már min— Nagyon jó — nevetett#den iárási székhelyen van Pollack. — Akkor az egy jó? mentőállomás. preventív akció volt. Mert az? Szóra érdemes az is, hogy oroszokkal most is háború fo- # tanácsaink az utóbbi négyévlyik. Preventív háború. Mu-T mició a disznóhús is. De mi f1x5,1 mmte^ hatmillió form- kerekedünk felül, nekünk, <tot köröttek a községfejlesz- amerikaiaknak és ^ szövetsége-^ tési alapiból a falu egészség- seinknek mindenből több lesz-. ügyi intézanényeineík bővítésé- Hiaba a Vosztok. Hiaba. \ f . , . .. _ . „ . f re. így mentoallomasok, korCsuklott. á .. . , ... , __ , \ zeti orvosi rendelők, tanácsa M ar reszeg volt. $ - , , , , , ,, \ adok, lakások es bölcsődék le* testűtek több helyeik (^Folytatjuk*}
