Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
I Vasárnap, 1962. október 21. SOMOGYI NÉPLAP tímár Máté: Toldi mm m ■■■ ; J anurik, a topalábú kas- Leült, szempillantások alatt kás-kereskedő napái- ürességre kárhoztatta a tálat, dozatja előtt nem sokkal ér- megtoldta fél pille kenyérrel, kezett hozzánk. Akkora ku- meg egy köcsög aludttejjel, tyazene fogadta, hogy tihanyi majd araszos szivart tekert echót játszott tőle a tanya szűzdohánylevélből — egyet vége. Azóta sem tudom, miért édesapámnak, egyet önmagá- fűti olyan kiengesztelhetetlen nak —, s a füst köpönyege gyűlölet a kutyákat a cigá- alatt megsimogatta az arco- nyok s az országutak más mat. vándorlói iránt... — Hát' te, ifjú barátom? Néhány Csabával, takarodjjal Miveil lehetnék örömödre? megmentettük Janurikot, nem Percekig tántorogtam a lett az ebek vacsorája, s ezért kancsukacukor meg a rákszem- hálából addig kínálta két fü- cukor között, majd olyat kér- leskosara gyermekszemnek dá- tem, amit a cukornál is job- riusi kincsét, míg nyugovóra ban szerettem ... tért a nap. — Mondjon egy mesét, JaMegjárja termetű, veres ké- nurik bácsi, pű ember volt ez a Janurik, Topa Janurik az édesapám- s napi járóföldeket bejárt na- ra lesett, de a fejemről azért ponta. Arasszal rövidebb bal nem vette le a kezét... lábával úgy a földredöccentet- — Szívesen kisszomszéd, ha te a lépést, mint a rossz diák nem untatom a háziakat, a kínnal szült mondat végére Egykettőre megkapta az en- a pontot, hanem beszélni a gedelmet. Született sánta sze- legékesebb szájú prédikátornál gény feje — gondolhatta édes- is jobban tudott. A csicsó- apám —, nem járhatott sem az cérna aranyfonallá változott a Isonzónál, sem Galíciában, tenyelve hegyén, amivel régen hát a háborúról nincs mit be- a koronázási palástokat hí- szelni véle. Jövőmenő ember, mezték a királyfiról álmodozó a csendőrök szemefüle is lehet, hercegkisasszonyok, a disznó nem politizálunk. Azt meg, orrába való rézkarika Baján hogy fukar az év, szoros a sze- nagykagan boglárjává, a rák- génység, nélküle is tudjuk. Me- szemcukor angyalkák vasáma- géljén inkább pi eledelévé, s a kosár mélyé- — Mondja, szomszéd, mond- re rejtett szuzdohany valami ja ellene paragrafus. olyan felséges füstölnivalóvá, " é T „ ___,. a mit pipájába tömni csak Szent Péter apostol, vagy jobb . . latosan szépét meseit híján a római pápa öszentsé- akkor nekem’ “k ge méltó. Hiszen nagyon kel- rav fulembe 2Sondul lett iparkodni szegénynek, azota • • • hat kis Janurik várta Szarva- “ E« f& son a mindennapit, s az egész Nagyszalonta mellett, tőkéje alig tette ld egypár T°ldl Miklósnak hívták. De hathetes malac árát. 9^™ Te^n ® am, hogy akLernent a nap, mindössze ti- kor meg fan termett a gorog- zenkét patentkapcsot vett tő- *nnye Özvegy édesanyjával le édesanyám — azért is meg- legelt ez a Miklós sok szolizzadt —, hanem amikor men- 8aik. darab földjeik volni akart, édesapám jószíwel s a bátyja, György ur, udmarasztalta, mert az legalább var* lé-lötty volt a király ud- nem került pénzíbe. varában. Oda fájt a szive az — Éjszakázzon nálunk, Ja- öccsének is... ^ ruurik szomszéd. Foglalatlan Meseit Janurik, meseit, a ke- ágy ugyan nincsen, de a ka- rneg szivarokat tekért köz- napé megteszi, végignyújtóz- ben, s a füst úgy gomolygott a hat rajta. szobában, mint a Százesztendős Hálásan köszönte, letel epe- öregek háta mögött a múlt. dett a bicegő lábú gyalogszék- Csodálatos jeleneteket formált, re, s szótlanul nézte, amint miközben Janurik meseit; Úgy vacsoráztunk. magasodott felfelé, ahogy MikNem is igen szólhatott, lós, amikor a nyalka-hetyke mert minden falat külön-kü- Laczfi hadát észrevette, majd lön dolgot adott a nyéldeklő- megdűlt, rézsútosan, mint kéjének. De-fel járt, akkorát zóben az irányt mutató petren- nyelt üresen, mint a falánk cerúd. örvénylett, akár a fargólya a nagyra nőtt kecskebé- kaskaland. Cipóvá gőmbölyö- ka után. Még a fejét is elő- dött, közepén özvegy Lőrinczné re döntötte, mintha a szája aranyaival, majd — mert a felé lendített kanál aludttejet bátyám kiment az ajtón, s légaz ő szájába célozta volna huzat keletkezett — hátrázott édesapám. felénk, mint vasmarka taszíÉdesanyám rákacsintott tásától a bika ... édesapámra, az viszonozta, s ezzel törvényerőre emelkedett Hanem ott szerte is foszlott, az invitálás. sóhajtás gyanánt, mert előbb — Üljön közénk, Janurik ásított, majd az órára nézett szomszéd, ha meg nem veti a édesapám. szegén ységünket. A kaskás-kereskedőnek pett volna a lába, de az lendőség helyt marasztalta . léiű.- óra. Aki teremtette, tizenegy Hagyjon máskorra is, szomszéd, ifiért reggel lucernát Köszönöm, asszonyság, kaszálunk. A mese azért mese, órája sincsen, hogy ettem. mert nem igaz... Ügy elkeseredtem a félbeha- még Bosszúból vitustáncba kezdett az ádámcsutkája ... — Nincsen olyan rakott gyott mese miatt, hogy szekér, amire még egy villa- sírni ^ tudtam, öltés fel ne férne — biztatta ... . . édesapám. - Jöjjön, na... A ^ megfo^ S már szorította is néki tóttá, az asztalban percegett a közte meg köztem a helyet. Janurik szabadkozva odabiccegett lya alatt. — Hat csak azért, hogy ne J sértsek ... szú, a kanapé nagyokat rees- csent a forgolódó Janurik súGUY DE MAUPASSANT: A RONDOLU LÁNYOK Líra. és kegyetlen igazmondás. életöröm és kétségbe- es's '-gyíitt zeng a Rondolli lányok’ an, h sz a történet arról szól, hogyan válik az, ami derű, ami a boldogság forrása lehetne. pkzkossá, züllötté, hogyan válik az életöröm meg- gyalárott életté. A kötetben található másik kisregény, a Parent úr néhány lapra sűríti egy egész elrontott, fobjtat- hatatlan élet mérlegét. S talán a legszikrázóbb, legtöbbet mondó a harmadik kisregény. Az örökség a kispolgár sunyi, álszent erkölcsének leleplezé— Nem mese ez, hanem história — mondta két ásítás között. — Rigmusba is van szedve. Most harmincadszor olvasom, ott lóg a fogason a kabátom belsözsebóben. F élig az övé voltam, mégis hűtlenül elhagyott az álom, s valami bitófán holt betyár lelkét küldte önmaga helyett... Mi lenne, ha ellopnád Toldi Miklós históriáját — súgta a betyár lelke. — Nem is lenne az lopás, legközelebb visszaszerezhetnéd a zsebébe. Belőled ugyan legyőzött cseh se lesz, gyáva vagy, nem mered... Lemásztam az ágyról, négykézláb közelítettem meg a kabátot, húsz miatyánkot fogad- kozva köziben, ha sikerült a vállalkozás... Reccsent az ágy, percegett a szu, ft bennem vacogott a lélek ... Itt a kabát... Itt a könyv... Nem, ez nem könyv. Bugyelláris... Hála legyen, itt van, ez az... A szekrény alá rejtettem Toldi Miklóst, és visszamásztam a dunyha alá. El is aludtam, igaz, hogy csendőrök kísértek álmomban, méghozzá vasra verve... Reggel alig tekergette a kapcáját Janurik, míg megszolgálta a reggelit, adott három rák- szemcukrot, és égzengető kutyazene kíséretében kibicegett az udvarról... Ettől kezdve a fejem fölött éjjel is sütött a nap, mert Arany János Toldiját olvastam, s amikor elvámolta a sötétség szemem elől a betűt, csodálatos története, csengő rímed, nyelvének nemes zöngéje zsongott a fejemben, izgatta képzeletvilágomat, szürkének ítélte a szavaimat, mielőtt a nyelvem hegyére ültek volna... Hűtlen lettem érte az anya- szentegyházhoz is. Szüleim papnak szántak. Nem is volt ellenvetésem, mert a tisztelen- dők férfi létükre szoknyában, de sohasem gyalog jártak, s úgy hiszem, azért nem vagyok piros öves apát úr csupán, mivel kálencesztendős fejjel a kezembe került Arany János Toldija, és Miklós vágytam lenni ezután. Nem sokáig az sem. Három erősebb cimbora élt a dűlőn, bárhogyan köptem a markomat, lebirkóztak. Csak a rókalelkű György úr fejének félté- | telezett tökök törtek széjjel engedelemesen a botom alatt s a kalendárium üres oldala, a Családi feljegyzések hasalt szófogfadóan az ceruzám alá. hegy ráírhassam az első versemet ... J anurikot sokáig visszavártam, de nem ugat- tatta meg a kutyánkat soha többé. Ügy hírlett, jó idő múltán — miután kívülről megtanultam a Toldit —, hogy ő lett volna az az ismeretlenné ázott holtember, akit Kákán a gúlya- kutból kihalásztak. Mások szerint házasségtörésre vetemedett, s átszökött valami cigányleánnyal a Dunán. Ha ez, ha az, én a szívemben őrzöm azóta is, s valahányszor Toldi Miklósnak kellene lennem, mindig eszembe jut Topj Janurik, a kaskás vándorkereskedő, aki először a tollforgatásra csábított engem, nyugodjék békén, ha holt, ne verje, de áldja sorsa érte, ha élne... Vadkacsaié sen. LÖÖI FERENCI Virág, virágom... Egy képet őrzök rólad, örömnek, bűsí tónak: ahogy nő lett a lányból, virág az almafáróL Virág, virágom! Félek, értem vesz fehérséged: s mit adhatok még érte? Éltem harmincnégy évet. Tavasz már volt előtted, s a májust te szülöd meg: mindent rád fogva most már, holtan is visszahozzák Lehetsz öröm vagy bánata egy kép visz el utánad: örök ifjúság, szépség; — mintha csak ma idéznéd. Ezt őrzőm, ezt a képet, mint kéklő messzeséget* s folyton előttem táncolj ahogy nő lett a lányból Virág, virágom, égői Egy pillantás mivé nő esztendők csúcsán, mélyén! Szívemmel át sem érném. Egy képet őrzők rólad* s ezerszer megokollak* miért maradsz te nékem utolsó menedékem. SZIRMAY ENDRE: UTAZÓ ÖREG PARASZTOK A füstös töprengés kígyózó csöndjében a megszikkadt arcok barnán elborongnák, S ha koppan közöttük egy-egy tört, kurta szú, kifejező beszéd messzi utazóknak. A törzsük lazán dől, a kezük keményen feszül a térdükre — csont a csonttal beszél, összehúzott szemük keskeny résein át surrog az őszi fény — a kósza őszi szék Parázsló vén vágyak, hamum vált titkok, bő termés, hév munka, örömök és gyermek, Mind sorra szóba jön poros, rögös hangon, aztán a szállongó füstben elmerengnek. Olykor küesnek az alkonyodó tájra, a múlt medre fölött foszló köd csak a híd. Terpeszkedik a csönd. A nyirkos homályban lábuk elé az est hús hallgatást terít. LÁSZLÓ IBOLYA} A MAGÁNY ÉNEKEIBŐL : - # -■ ,. ■immM mm ti m Szikra János. ííiuüiiCE. Mottó: Túl az Ifjúság mezején van idő visszanézni még — amerre eztán fut az út már lorabjahuUatá vidéKt Aranypénzét szőrfa a nyárfa, opálködökbe öltözik megint ^ jutok futásra, árvaságra életem átkos törvénye szerint, Szerelmem színes madara fészkét már többé nem leli tévesztő messzeségbe ment, más boldogságát zengenie. nem sírok én, pedig a gyér weft a felnőttség unt kérgei alatt sikoltozik az ölelésért, a csókért, ami elmarad. Aranykönnyet hullat a nyárfa? * mivé leszek én nélküled2 didergő árvaságomnak raknak-e valahol tűzeti Szerétmem fündérmadara, ha szómra hajtanál még! hogy eltévedtek az utak, nyomodra sem találnék! Hiányod szakadékét nem tudja összekötni az álom ezüsthídja ment tudja összekötni. ll Rejtőzködőm magam mégis nyilak sebeznek, s míg nem gondolok semmire, behavaznak a percek, tanítanak, hogy fáj a tónak, ha gyémánt fagyok jégbe zárjSSk partringató galamb szerelmét, egeket tartó tombolásátl iiiitmin>iiimim«nMn>»iiM»iú«< 4 /
