Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. október 9k A QUL BABA SIKERE KAPOSVÁRON Színházunk ope­rett-társulata évad «eleji első előadá- Bán a magyar ope- rettmuzsdka ki­emelkedő egyéni­ségének, Huszka Jenőnek a nagy­operettjét mutatta be. Ünneppé avat­ta ezt az estét az is, hogy néhány új művészünk a Gül Baba szere­pedben mutatko­zott be a kapos­vári közönségnek. Korándy Dénes, Cserényi Béla, Bállá Olga kapott egy-egy szerepet, s visszatért színhá­zunkhoz a már is­mert, de a Déryné Színháznál művé­szi tapasztalatok­kal gazdagodott Virágh Ilona is. Az ő prológja után gördült fel a füg­göny, s Tarr Béla mesébe illő díszle­teinek tapsolhat­tunk először. A nagyoperettet Hortobágyi Margit rendezte, s káprá­zatos színekkel, látványosan eleve­Gül Baba, a rózsák atyja (Bálint György). Mujkó (Cserényi Béla) a börtönben is vidítani próbál­ja gazdáját, Gábor diákot (Csányi János). wftette meg a rózsák atyjának mondából táplálkozó történe­tét. Az előadás zened irányí­tója Várkonyi Sándor volt. Gül Babát Bálint György, Leálát Pálfy Alice, Gábor diá­kot Csányi János, Mujkót Cserényi Béla elevenítette meg. Az előadás sikerének részessé volt Németh Ilona, Gabor Mara, Komlós István, Balázs Andor és W. Várkonyi Sándor is. A táncok Csikvári József, a maszkok Gárdonyi János munkád. A jól ismert és népszerű melódiák, a mesés környezet­ben játszódó történet és sze­replői kellemes szórakozást szereztek közönségünknek. Méltán ünnepelték vastapssal a színház művészeit. Újabb reakciós törvény lépett életbe az Egyesült Államokban Hew York (TASZSZ). Kennedy elnök aláírt egy új törvényt, amelynek értelmé­ben az amerikai egyetemek szükséget szenvedő diákjai a kormánytól kölcsön folyósítá­sát kenhetik, azonban csak ab­Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WffiTII LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Sarain u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza, ■«erjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizetheto a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hőnapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. a. S. ban az esetben, ha nem ha- ladó beállítottságúak. A törvény ugyanis előírja, hogy a kölcsön ért folyamodó diók ötévi börtönre ítélhető, ha bebizonyosodik róla, hogy olyan "kommunista szerve­zet« tagja, amelyet a Mccar- man-törvény értelmében nyü- vántartásba-vétel végett be kellett jelenteni. Mint ismeretes, a Mccar- ran-törvény nem csupán az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja elen irányul, ha­nem áltálában minden haladó szervezet ellen. A törvény ér­telmében a nyilvántartásba veendő szervezetek közé tar­tozik az Amerikai—Szovjet Baráti Társaság országos ta­nácsa, a külföldi származású személyek védelmére alakult amerikai bizottság, valamint a spanyol köztársaságiak olda­lán Franco ellen küzdött Ab­raham Lincoln-brigéd volt harcosainak szervezete is. (MTI) , Befejeződött a termés betakarítása a Szovjetunióban „MESÉLŐ MESEKÖNYV­Uj bábműsorral jelentkezik a Latinka. Művelődési Ház Október 15-ig a Szovjetunióban 115 000 000 hektárról takarították be a gabonát és a hüvelyeseket. Ez az egész vetésterület 96 szá­zalékának felel meg. A kukorica­törést az összesen 35 000 000 hek­tárból 27 000 000 hektáron végezték el. A cukorrépa szedése a vetéste­rület háromnegyed részén megtör­tént, s a betakarított cukorrépa a gyárakban feldolgozásra került. tKirgízíában volt az idén cukorré- ából a legnagyobb terméshozam: ektáronként 330 mázsa. (MTI) Október 28-án mutatják be a Latinka Művelődési Ház új, "Mesélő mesekönyv« című báb­műsorát. Az óvodás gyerekek körében eddig is igen népsze­rű bábjátékok után ebben az évben újszerű, átgondolt, pe­dagógiai célkitűzéssel összeál­lított műsorral jelentkeznek a művelődési ház bábszakkör- vezetői. A szakkör raktárában 1 már "föllépésre« készen vára-' koznak az új műsor ötletes fi­gurái: a modern formájú ök- röcskék, a róka, a mechanizált gólya, a cinke, a cica és más állatfigurák, a mesealakok és a megszemélyesített természeti tünemények: összesen 39 sze­replő. Az új műsor fő díszlete egy kinyitható mesekönyv. Ennek lapjai közül lépnek ki a sze­replők. A figurák nem ismeret­lenek a gyerekek előtt. Az óvo­dában tanult mesék alakjai eleT venednek meg a játékok során. Láthatják a kis nézők a báb- színpadon Móricz Zsigmond »Iciri-piciri« és a "Török és tehenek« című, Vedres Sándor "Buba énekei című meséjét, a j "Kdtykrákotty mese« és más népmesék kedvelt figuráit. A; műsor teljes zenei anyagát az óvodai daloskönyv népdalai J alapján állította össze Szabó, András, Zákányi Zsolt és Móz-', ner János. A népdalokat —j magnószalagról — a Május 1. ] utcai általános iskola kamara-! kórusa adja elő. A "Mesélő! mesekönyv« műsorát Gáts Ti- J bor állította össze, a bábokat; tervezte, a műsort rendezte j Gáts Tibomé. A Latinka Művelődési Ház- J ban Jritenc alkalommal mutat­ják be az új műsort, s fölkere­sik vele a vidéki óvodákat is.! A járási székhelyeken szak-1 mai bemutató keretében is elő-; adják. Áll a fogadás Öt óra lesz öt perc múlva. A Vö­röshadsereg úti is­kola oldalkapuja ontja a hazaigyek­vő gyerekeket. A főkapu előtt fel­nőttek gyülekez­nek. Amint ideér a gyereksor, kiug­rik egy szőke kis­fiú: "Apu, mi már megyünk haza!« "No, feleltél?« "Igien!« — mondja csillogó szemmel, s már bontja is ki a táskát, hogy elő­vegye ellenőrzőjét. Csengő szóL "Szervusz, kis­fiam! Jó légy!« A nagydíák belép az iskolába, a kicsi meg hazaballag. Megtelnek a tantermek. Kezdő­dik az óra. Amint végignézek az osz­tályon, sok isme­rős arc mosolyog felém, de egy kü­lönösen. "Mégis eljöttem, tanárnő, kérem« — mondja. Ennek a "mégis«- nek az a története, hogy a tantestület i húsüzemi látoga­tásakor beszélget­tünk a tanulásról is. att mondta ez az ember, hogy neki is hiányzik az általános iskola hetedik-nyolcadik osztálya, de már annyi szakmai tanfolyamot vég­zett, hogy talán fölösleges most be­iratkoznia a leve­lező tagozatra. Mi csak biztattuk, de kevés sikerrel. Most, hogy tel­nek az órák, a he­tek, egyre nagyobb a kedve neki is meg a többieknek is. Nem csoda, hisz a nyolcadi­kos »öregdiákok« le-lejámak az emeletről biztatni a "kezdőket«. Kü­lönösen Horváth elvtárs mondogat­ja a téglagyáriak­nak: "Ne féljenek, meglátják, milyen jó idejárni. Való­ságos szórakozás!« És igaz is, mert íme, már az utol­só órának is vé­ge, kilenc óra, mégis olyan han­gos a folyosó, annyi még a megbeszélnivaló. "De érdekes ez az algebra!« "Értem már a messzelátó berendezését!« »Milyen jól kigú­nyolta Mikszáth a pénzügyminisz­tert!« — Ilyen mondatok röpköd­nek a levegőben. Mire apuka ha­zaér, a szőke kis­fiú már alszik. Csak másnap reg­gel kérdezi: "Mi volt az iskolában, apuka? Ti is fe­leltetek?« »Bi­zony, nekünk is be kell számolni a leckéről, még je­gyet is kapunk.« "Ugye, te mindig ötöst kapsz, apu­ka?!« "Ha tanu­lok, figyelek, ak­kor igen. Ha te is igyekszel, akkor versenyzők veled!« — ajánlja apuka. "Versenyezzünk!« — csillan meg a kék szem. Csattan a pacsi, áll a fogadás. K. S.«né korábban őszülnek 3 "ők Egy római orvosi kutatóinté­zet megállapítása szerint ma­napság a nők hat százalékánál f már SS esztendős korban meg­kezdődik az őszülés folyamata. Az intézet adatai szerint még ; 1925-ben a nők nagy részénél csak 45 éves korukban jelent­kezett az első fehér hajtines. ' Dlani professzor, az intézet ; munkatársa a jelenséget a fej­idegek túlterheltségével, a ke­délyállapot gyors váltakozá­saival magyarázza. * * * Filmvetítés az égboltra Amerikában a legközeleb­bi hónapokban megkezdik egy találmány alkalmazását, jl A találmány neve skyjec- tor, és lényegében nem más, mint túlméretezett diavetítő. A skyjector fény­ereje olyan erős, hogy há­romezer méter magasságiig vetíthetők a képek. A két­száz méter széles képek két kilometer távoflságból is jól láthatók. • * * Nudistát a bárpult mögé Egy floridai vendéglő tulaj­donosa képtelen alkalmazottat kapni büféjének pultjához. Ezen nem is lehet csodálkozni, mivel az a kikötése, hogy ok­tóber 28-án az amerikai nudis­ták társaságának évi közgyű- ; lésén, amelyet ebben a hotel­ben rendeznek meg, a fölvétel­re kerülő alkalmazottnak ruha nélkül kell felszolgálni. /"’safe az udvar közepéig ^ mentek párosával. De aztán Eszter képtelen volt megtartani a rendet a hosszú, délutáni tanulás, üldögélés után, s mint a kalitkájából végre kiszabadult madár, szét­röppentek. Mosolyogva nézett az egyforma ruhába öltözött, csikófrizurás fiúk után. — Csak szaladjatok! — mondta, s lassú léptekkel kö­vette őket. Az intézet parkjá­nak hatalmas vadgesztenyefái még terebélyes árnyékot ve­tettek. A tenyérnyi leveleit között itt-ott aranysárga fény-' nyaláb kúszott a földig, ahol már számtalan duzzadt hasú, érett vadgesztenye kinálgatta magát... Eszter lehajolt, föl­vett egyet, elgondolkodva si­mogatta tenyerében. Ekkor va­laki megérintette köpenyét. Hátranézett. — Petikém! Hát te itt vagy? Miért nem szaladgálsz a töb­biekkel? Szemlesütve állt a gyerek. — Ne tessék engem elkül­deni. Én csak Eszter nénivel szeretek lenni. — Fejét a ne­velő szoknyájához szorította, s végigsimogatta a kezét. — Nem küldelek én, Peti* kém. Csak azt gondoltami, bogy jobb szórakozást találsz a fiúkkal, mint ha velem vagy. A gyerek válaszul még job­ban Eszterhez bújt. Az meg­simogatta a kisfiú arcát. Sze­rette valamennyi gondjaira bízott gyerel-et, hiszen lépten- nyomon. látta, hogy mennyire szomjúhozzák azt a szülői sze- retetet, amely nem pótolható semmivel. Még magának sem nagyon merte megváltani, hogy Peti talán valameny- nyiüknél jobban a szívéhez nőtt. Nem tudta, hogy miért — talán akkor kezdődött ez, amikor a gyerek hatéves ko­rában bekerült az intézetbe, s az egyik legnagyobb vadóc volt. Eleinte rengeteget bajló­dott Petivel. Se a szó, se a fenyítés nem hatott rá. Nem­igen tudott a fiú szívéhez fér­kőzni. Talán harmadnap tör­tént, hogy reggel lefelé jövet a hálóból Peti egyensúlyát vesztve leesett a lépcsőről. Homlokán fölrepedt a bőr. Eszter rémülten kapta karjá­ba, vitte az orvoshoz. Peti nem sírt, szívbe markoló, bá­natos tekintettel folyton csak cÁ oá dge ízlett y e­(pLfLCL öt nézte. Sokáig faggatta, mi történt, meglökték-e vagy el­szédült, de a gyerek hallga­tott, és csak jó idő múlva me­sélt magáról... < Eszternek összeszorult a tor­ka, ha Peti korábbi élete ju­tott eszébe. S azt akarta, hogy ő, akihez mindenkinél jobban vonzódik a fiú, úgy nevelje, úgy bánjon vele, hogy a ids buksi fejben elhomályosod­jon minden keserű emlék. — Gyere, Peti, csinálok ne­ked vadgesztenyepipát! Peti szeme felcsillant, kész­ségesen lehajolt, hogy fölve­gyen egy szép szemet. — Nem abból, hanem eb­ből ni! — mutatta Eszter a tenyerében lapuló gyönyörű példányt. Fogta, kifúrta a te­tején, aztán egy kis ágat le­tisztítva hozzáerősítette a pi­pa szárát. Peti tágra nyílt szemmel kísérte minden moz­dulatát. •— Így, ni! Látod, most pi- pálgathatsz szabad idődben, mint a felnőttek! — Nagyon szépen köszö­nöm! — Mint valami töré­keny tárgyat, úgy vette te­nyerébe nagy óvatosan, meg­cirógatta és nézte. A fiúk észrevették Peti új játéksze­rét, s körülvették Esztert, hogy nekik is csináljon ilyet. Mikor sorba álltak, hogy ■visszame njenek az épületbe, valamennyiük szájában ott lógott a vadgesztenyepipa, s Eszter nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát látva a »pipés különítményt-. Egye­dül Peti melengette tenyeré­ben a kis tákolmányt. Másnapra persze úgy eltűn­tek a pipák, mintha sose let­tek volna. Ki erre, ki arra hajigálta el. El is felejtette volna Eszter, ha reggel végig­vizsgálva a hálók 'rendjét ész­re nem veszi, hogy Peti pap- lana alatt ott lapui a gyerek féltett kincse, a vadgeszte­nyepipa. em sokkal ezután tör­tént, hogy egy gyerek elszökött. Mikor, hogyan, nem lehetett tudni. Vacsoránál még Ne együtt volt a többiekkel. Esz­ter az esti fürdésnél vette észre, hogy egy fiú hiányzik. Késégbeesve szaladta végig az épületest, hiába. Kétszer-há- romszor megismételte ezt a szivszoritó rohamot, sehogy se akarta elhinni, hogy a sza­kadó esőben, a nagy vihar­ban kimerészkedett az épület­ből a fiú. Pedig csak így tör­ténhetett. A gyerekek végez­tek a fürdéssel, gyorsan ágy­ba parancsolta őket, s ahogy volt, egy szál köpenyben ki­rohant a parkba. Egy perc alatt csuromvizes lett, csap- zottan lógott haja az arcába, az égzengés, a locsogó eső el­nyomta kiáltásait. Már majd az egész parkot végigkutatta, de a gyerek sehol. Ekkor eszébe jutott, hogy a kerítés mellett, a parik legtávolabbi pontján van egy öreg épület, se ablaka, se ajtaja. A gye­rekek kedttenc játszóhelye ez a »vár«, ahol délutánonként nagy ostromokat szoktak ren­dezni: Sarkon fordult, nagyo­kat csúszva arra felé szaladt. Hirtelen megállt, mert úgy rémiéit, hogy valahol a közel­ben tocsog a sár. mintha jár­na ott valaki. Figyelt, s a kö­vetkező pillanatban megder­medt a rémülettől. Peti egy szál hálóingben, nyakig sáro­sán loholt utána. — Hogy mertél kijönni?! — s hirtelen indulatában pofon ütötte a fiút. — Azonnal menj vissza, mert nem tudom, hogy mit csinálok veled! — Féltettem Eszter nénit, segíteni akarok Jancsi kere­sésében . Alig hallotta ezeket a sza­vakat Eszter, és már nagyon sajnálta, hogy megütötte a gyereket. — Menj tússzá, kisfiam, nem félek én, Jancsi biztosan mindjárt előkerül. Menj visz- sza, no, mert megfázol. — Pe­ti szó nélkül, engedelmesen sarkon fordult. Eszter futva érte el az épü­letet, jól sejtette, bent • sa* tokban ott lapult Jancsi. — Mit keresel itt? — kiál­tott a gyerekre. — Délután csatáztunk, kint felejtettem a puskám, és fél­tettem, hogy szétázik. De nem mertem visszaindulni, mert nagyon esett. — Na, majd odabent, meg­beszéljük. Indulás befelé ... péti az ajtóban várta. Az esőtől, a könnyektől maszatos volt az arca. Dider- gett. Olyan alázattal, olyan szeretettel nézett Eszterre, hogy annak nem volt szive összeszidni. Bevitte a fürdő­szobába, újra megfürdette és lefektette. A gyerek fogta a kezét, nem akarta elengedni. Eszter sokáig beszélt hozzá, s azt hitte, hogy már elaludt. De nem. Peti hirtelen felült, átölelte a nyakát, forró kis arcát az övéhez szorította. — Ne tessék bántani en­gem — suttogta —, úgy sze­retem Eszter nénit, és féltem, hogy elesik a parkban, és nem lesz ott senki, aki segít­sen ... Jó, hogy sötét volt, és nem láthatta, hogy miként rándul össze Eszter arca, és hogy küszködik, hogy lenyelje azt a gombócot, amely szorította a torkát. Észter olyasvalamit érzett, hogy ő már nem tud Petitől elszakadni, ennek a sokat megélt gyereknek vele kell maradnia. Fél éjszaka ott ült mellet­te... Másnap Peti nem bírt föl­kelni. Lázasan csillogó tekin­tettel nézett Eszterre, és kép­telen volt a fejét fölemelni. — Agyhártyagyulladás — állapította meg az orvos —, azonnal kórházba kell szám­iam, A mentőautóhoz Eszter a karjában vitte ki Petit. For­ró volt a kis teste, szemét alig bírta kinyitni. — Ha meggyógyulok\ sie­tek tússzá — suttogta, Fröccseni a sár az autó kerekei alatt, Eszter csak állt. Észre se vette, hogy patakzandk könnyei. Lassú léptekkel visszament a háló­ba. Odalépett Peti ágyához. Az összegyűrt párnán a szal­vétából kilógott a vadgeszte­nyepipa ... Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents