Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

SOMOGYI NÉPI, AP 6 Kedd, 1992. szeptember M. Gondok, tervek Berzencén A Nagyberki Kaposvölgye Tsz kertészetében terven fe­lül 800 négyszögölön padlizsánt (török paradicsomot) ter­meltek. A termésből 10 000 forint bevételre számíta­nak. Képünkön: Kiss János szedi a padlizsánt. Fennállásának 150 éves jubilenmára készül a Táncsics Mihály Gimnázium MINT 1956 UTÁN megyénk annyi más községében, Ber­zencén is nehezen talált a kibomitaikozás útjára a kultu­rális élet, de annyi zökkenő, megtorpanás, időszakos gaz­dátlanság után csak megin­dult az a folyamat, amelynek során fontosságának megfele­lő figyelmet kapott és kap mind többet a népművelési munka. Látogatásunkkor — jóllehet az 1962/63-as népmű­velési idényre szeptember 15- ig kellett elkészíteni a terve­ket — már jóváhagyott nép­művelési tervekbe lapozhat­tunk bele. A megnyugvás ér­zésével tettük ezt, hiszen a határidő előtti munkára való készség mindig sikert ígér. Mindenekelőtt a gondok ról;:; Az új népművelési év terveiben nem találkoztunk a nemrég alakult és jó né­hány sikeres szereplést szá­mon tortő népi együttes ne­vével. Talán külön tervek Bzeránt működik majd? Tá­volról sem! Az együttes fel­bomlott, és bár tudakoltuk et­től is, attól is az okát, egye­nes szót nem kaptunk senki­től. Van miért azt feltételez­nünk, hegy személyi okok játszanak iközre a »ne szólj szám, nem fáj fejem« állás- foglalásokban. Mert hiszem a kérdezősködésekre feleletnek szánt hallgatás is egyféle fe­lelet ... Hiányoljuk a népi együttes munkáját a kulturális tervek­ből, és azt valljuk, hogy amiért egyszer már megküz­dőitek a népművelési munká­sok, ami már megszületett, és életképesnek bizonyult, azt kár küktatráj Hogy eggyel több a gond, ha újra toborzó- dik a népé együttes? Ez igaz. De a gonddal együtt eggyel több a szín is Berzence kultu-> ralis életében! & ha azt idéz­zük, hogy e falu történetét Árpád koráig visszamenően feldolgozták már, nyugodtan föltételezhetjük, hogy Berzen­ce népi hagyományokban sem szegény; Tehát van nyers­anyag bőven, csak föl kellene dolgozni. Egy kérdés kívánko­zik ides a járás művelődés- ügyi szervei miért myugosznak bele a berzemcei népi együt­tes »halálába?« Olyan sok a járásban a népi együttes, hogy ez akár van, akár nincs, nem számít? Tavaly a szent- mühilyhegyi délszláv népi együttes bomlott fel, most ez. Érdemes lenne még a berzen­cei népművelési tervek jóvá­hagyása után is megvizsgálni a lehetőségeket, elsimítom azokat az akadályokat, ame­lyek útját állják a további működésnek. A berzencei zászlós lakodalmak hagyomá­nyát feldolgozó népi játék után szeretnénk újabb népi táncjátékokban gyönyörköd­ni. Hát ha még gyönyörköd­hetünk is. De ez nemcsak a berzenceáektől függ. SOK PANASZ HANGZOTT EL korábban a filmszínházra. Nem ok nélkül. Most végre ke­rül gyógyszer erre a bajra is. A Mozi üzemi Vállalat tata­rozhatja a mozit. November 7-től már itt tarthatják meg ismét a filmelőadásokat. Ad­dig pedig az iskola vendég­szeretetét élvezi a mozi. Szó­val a panaszáradatnak előre­láthatóan vége szakad. Vi­szont a megszépülő filmszín­háztól nem messze llevő mű­velődési ház sem kívülről, sem belülről nem nyújt vala­mi biztató képet. Persze tata- roztatni, festetni nem is le­hetett volna a népművelési idény megnyitása előtt, mert a termelőszövetkezet termény raktárnak használta. A Csiky Gergely Színház társulata már jött volna ide tájelőadást tartani, de a művelődési ház foglaltsága miatt a falu la­kói elestek ebtől. Ha csak olyan hosszas huzavona után sikerül kiürítem a művelődési házat, mint a múlt évi példák bizonyítják, vajon hol tartja meg a falu ifjúsága a hagyo­mányos szüreti mulatságot? Hol kezdődhet meg a művelő­dési idény? Néhány évvel ezelőtt fedez­ték föl a berzenceiek a Vár­dombot. Nem minden község rendelkezik ilyen történelmi hagyományú természeti kincs­esei, amely szinte kínálkozik, hogy kultúrparkká alakítsák. Hozzá is láttak ehhez a falu társadalmi és tömegszerveze- tei. Az idén még nagyobb te­rületet sikerült elhódítani a bozótostól. Hangulatos szinté­re tett ez a hely a szabadtéri rendezvényeknek, majálisok­nak, báloknak. A rendbe ho­zott Várdomb nemrég került a művelődési ház kezelésébe, és ez megint csak kitűnő lé­pés volt. Az új gondviselő már most foglalkozik a saját rezsibe történő villamosítás tervével. Eddig agregátorral kellett bíbelődni, valahány­szor rendeztek ott valamit. Parkosítani akarják a Vár­domb gaztól megtisztított ol­dalát, majd pedig bekeríteni a létesítményt, mert túl so­káig volt ez a terület szabad préda a magányos legeltetők számára. Nagyon ideszoktak, és nehéz elszakadniuk tőle. Márpedig nem azért áldoztak annyi társadalmi munkát a domb rendezésére a falu la­kói, hogy legelő állatok ösz- szejárják. De kanyarodjunk vissza a tervekhez, az induló népmű­velési évad első eseményei­hez. A falu KlSZ-fiataljaimak szüreti mulatsága lesz á nyi­tány, ezután pedig — Berzen­cén első ízben — megrende­zik az öregek napját, A Haza­fias Népfront és a Vöröske­reszt kezdeményezte ezt az ünnepséget, s ezen műsorral szórakoztatják majd a vendé­geket. Az ismeretterjesztési prog­ram változatos gazdasága ar­ra vall, hogy nagy gonddal készítették el. Csak néhány pontot idézünk belőle. A Jobb Élet és a Búzakalász Terme­lőszövetkezet tagsága részére ezüstkalászos, illetve növény- termesztési tanfolyam indul. A különböző akadémiák elő­adássorozatai méltán keltenek majd érdeklődést. A szülőkés a fiatal anyák akadémiáján kívül megindul a nők akadé­miája is. Egy valamit azonban, kife­lejtettek az éves programból: a klubélet kialakítását. Holott ennek fontosságáról nem ke­vés szó esik napjainkban. Az emberek, kiváltképpen a fia­talok kedvelik a közös szóra­kozást, erre pedig legalkal­masabb a Klubélet. Olyan klubot keil alakítani, amely­ben az okosan összeállított heti, esetleg napi események mellett, lehet kötetlenül is szórakozni. A FALU LAKÓI maholnap már nemcsak azt várhatják él, hogy időről időre érdekes rendezvények színhelyei le­gyenek a művelődési ottho­nok, hanem azt is, hogy sza­bad idejüket — ha kedvűk tartja — akkor is a művelő­dési házban tölthessék el, amikor nincs színházi, báli vagy egyéb esemény. Számol­ni kell ezekkel az igényekkel, és hozzá kell látni kielégíté­sükhöz; László Ibolya Október 31-e és november 3-a között ünnepli fennállásá­nak 150 éves jubileumát a Ka­posvári Táncsics Mihály Gim­názium. A nagy múltú közép­iskola másfél százados műkö­dése alatt sók jeles tudóst, írót, művészt adott a társada­lomnak. Az ünnepségek előké­szítése során tervbe vették, hogy megrendezik a gimnázium volt diákjainak találkozóját, a mai növendékek pedig négy­napos rendezvénysorozattal kö­szöntik iskolájukat az évfordu­ló alkalmából. Az ünnepségsorozat az isko­lai KISZ-szervezet járőrverse­nyével kezdődik október 31-én délelőtt. Délután a Latinka Mű­velődési Házban műsort ren­dez az iskola ifjúsága. Novem­B. József, a TRANSZVILL dolgozója korábban a Vízku­tató Vállalat munkásszállásán lakott. Egyik szobatársától egy alkalommal 200 forintot el­lopott A rendőrségen felelős­ségre vonták, tekintettel azon­ban fiatal korára és büntetlen előéletére, az eljárást megszün­tették. A munkásszállásról azonban elküldték, később pe­dig a vállalattól is elbocsátot­ták, mert nem tartotta magára bér 1-én bonyolítják le a ka­posvári középiskolák közötti meghívásos tanulmányi ver­senyt. Délután szavalóversenyt tartanak. Utána szellemi öttu­sa, kabaréműsor és tánc lesz az ifjúság részére. November 2-án tudósok, írók találkoznak az iskola fiatalságával. Ezen a napon rendezik meg a meghí­vásos sportversenyeket is. Es­te fáklyás felvonulást, tűzijá­tékot tartanak. A jubileumi ünnepségsorozat utolsó napján délelőtt hangza­nak el a vendég tudósok, írók, művészek előadásai. Este a La­tinka Művelődési Házban em­lékünnepséggel és irodalmi-ze­nei esttel fejeződnék be a gimnázium ünnepségei. nézve kötelezőnek a munkafe­gyelmet, állandóan sportoló voltéra hivatkozott. Üj lakása a cukorgyár mun­kásszállása lett. Egy este ké­sőn tért haza, szobatársai már aludtak. Kihasználta az alkal­mat, és Androsics János zse­béből 100 forintot kiemelt. A nyomozás során B. József beismerte a lopást. Ügyét a rendőrség átadja az ügyész­ségnek. Lopott a munkásszálláson AZ A KITÜNTETÉS ÉRT, hogy az Országos Béke- tanács kiküldött a moszkvai béke-világkongresszusra. Én, aki több, mint húsz éve okta­tom a gyermekeket a történe­lem nagy eseményeire, . most magam is ilyen nagy pillanat részese lettem. öten szálltunk vonatra július 6-án: Beresztóczi Miklós, az or­szággyűlés alelnöke, Tamási Áron író, Benkő Gyula szín­művész, Bállá István, az őr­halmi tsz elnöke és jómagam. Két álló nap ácsorogtunk a hálókocsi ablakánál, mint a gólya váltogatva lábunkat, haj- lítgatva fáradó derekunkat. Az Alföld hatalmas táblás mezein már ért a gabona, azután fel­tűntek a hegyek, a gyorsan fo­lyó, tükörtiszta hegyi patakok, sokasodtak Kárpát-Ukrajna festői faházai. Átkeltünk a Jablonkai-hágón. Sajnos, Lwowot elaludtam. Dfe reggel már — moszkvai idő szerint — fél hétkor, két órát fiatalodva újra az ablakoknál találkoz­tunk. Alig tudtunk betelni a mérhetetlen távolságok képé­vel. Ezek a nagy méretek ér­tették meg velünk a fiatal, mo­solygó hálókocsi-kalauz felvi­lágosítását reggel 8 óra körül: még megállunk kilenc óra után Kijevben, aztán Brianszk és Moszkva! — ez az esti tíz órát jelentette. Örákig rohant. a vonat a brianszki erdők között. Sötét, fekete rengetegek, világoszöld tisztások, alacsony cserjés ré­szek váltakoztak. Eszembe ju­tottak a nagyszerű partizán­harcokról szóló olvasmányaim. Igen, itt csak a partizán győz­hetett, hiszen itt ember, erdő, fény és árnyék, föld és madár NÉPÜNK KÖVETE VOLTAM testvér volt, a haza volt a ma­ga teljességében! Mint hajdani székely népmeséinkben jelt adott a föld, a víz, az erdő. Ápolt és eltakart az árnyék, utat mutatott a napfény. És megértettem a német fasiszták páni félelmét, hiszen sohasem tudhatták, mit takar egy-egy sötéten magasodó fa. A szemé­lyes élmény hevítette át ben­nem azokat a regényeket, ame­lyeket a Moszkva környéki harcokról olvastam. Megértet­tem Bek írását, a földnek és népnek azt az egységét, mely­nek győznie kellett minden be­tolakodó, pusztító ellenségen. Moszkva Kijevi pályaudva­rára futattunk be. Kedves szov­jet asszonyok virággal vártak bennünket: testvérek közé ér­keztünk! R iporterek, írók TOLLÁBÓL mindenki ismeri a békekongresszus mun­káját, ismeri felhívását, mely annak az elvnek jegyében szü­letett: »Az legyen az alap, amely mindnyájunkat össze­köt!« 121 ország 1906 küldötte, 239 vendég, 231 megfigyelő foglalt helyet a Kongresszusi Palota széksoraiban, de az erkélyek is telve voltak minden plenáris ülésen, így a részvevők száma állandóan hatezer körül moz­gott. A delegáltak átlagkora 45 év volt. 1 Nobel-díjas, 33 Lenin-díjas, 200 képviselő, 105 újság kiküldött tudósítója, 100 író, 80 színész, 54 pap, 131 diák, számos tudós, munkás, paraszt, pedagógus volt a részvevők között A legnagyobb csoport küldött — 190 — az Egyesült Államokból érkezett; Brazíliá­ból 174-em, Angliából 142-en, Indiából 130-an, Franciaország­ból 118-an, Japánból 104-en, Kanadából 54-en, Mexikóból 53-man, Indonéziából 44-en utaztak a kongresszusra, hogy csak néhány országot említsek. Képviselve volt Ázsia 25, La­tin-Amerika 25, Európa 29 és Afrika 37 országa. A kongresszust a többi kö­zött az afrikai delegátusok hi­hetetlen vitalitása jellemezte; minden kérdésben volt vélemé­nyük, kívánságuk, tervük Va­rázsuk csak nőtt, ha megszólal­tak, szenvedélyes szabadság- és békevágyuk rabul ejtette a hallgatókat, lenyűgöző volt szó­noki biztonságuk. Küzdelmeik óriási erőfeszítést követelnek tőlük, de meg is van bennük az az erő, amely a győzelem bizonyosságát adja nekik. Szép szál férfiak, filmre kívánkozó női szépségek, a napfényre for­dult Afrika reménységei, és biztos zálogai a boldog jövő­nek. Ázsia küldöttei közül az in­diaiak nyugodt mozgása festői redőzetű ruháikban egy nagy nép önérzetét tükrözte. A ne­páli láma sárga ruhájában, ke­leti nyugalmával, feszült fi­gyelmet eláruló arcával az év­ezredekre visszatekintő s ép­pen azért a jövőért aggódó em­ber szobra volt az elnökségben. A japánok közvetlenek voltak, s könnyen barátkoztak. Kedves kép volt a kínaiak között gyakran megismétlődő jelenet: találkoztak a szálló halijában, ősi hagyományaik szerint mélyen meghajoltak egymás előtt kétszer, három­szor, négyszer, hogy azután, mint a mi fiataljaink, vidáman összekarolva, egymás hátát ta­pogatva induljanak az ülésre, ebédre vagy városnézésre. Kuba küldöttei örökké lobog­tak; friss szabadságuk öröme, amely veszély árnyékában lom- bosodik, süt, mint a forró ku­bai nap, mely sötétre fogja bő­rüket. A NAGY FORGATAG- BAN jól ismert béke­harcosok arca bukkant fel. Eu­genie Cotton szálfaegyenes alakja körül megnyíltak a be­szélgető ' csoportok. La Passio- nária szép, nyugodt, finom met­szésű arcán nem látszott meg a spanyol szabadságharcosok tengernyi szenvedése, amely megfogalmaztatta vele a híres szállóigét: »Jobb állva meghal­ni, mint térdelve élni!« A le­gendás hírű Lister tábornok zengő hangja átütött a spanyol küldöttek beszédén, amint az asztalnál a kongresszus sikeré­re emelte poharát. Mi, magya­rok önkéntelenül mellette lát­tuk Lukács tábornok alakját, a mi Zalka Máténkat, aki Lis­ter oldalán harcolt annyi jó magyar harcossal egy idegen, de szabadságküzdelmében még­is annyira testvérnép ügyéért. Láttuk a spleen nélküli angol arcokat, és hallottunk nyugat­németeket a szószéken, akik keserűen beszéltek kormányuk háborús politikájáról. Ezek a barátaink el voltak készülve arra, hogy otthon majd kom­munistának kiáltják ki s üldö­zik őket, mégis eljöttek és szól­tak, mert tudatálban vannak a világot fenyegető veszélynek és a mai nemzedék felelősségé­nek. Benyomásom alapján a bé­ke-világkongresszus időszerű­ségét, történelmi szükségessé­gét talán a legtragikusabb han­gon az egyik kanadai küldött határozta meg. Elmondta, hogy minden kormányt népe tart hatalmon, tehát a kor­mány politikájáért a nép is felelős. A régi időkben —mon­dotta — még »kisüzemi« esz­közökkel gyilkoltak, és az em­beriség nagyobb csoportját meg lehetett védeni a háború pusz­tításától. Ám ma már a há­ború öngyilkosság, mert több embert tudnának megölni, mint ahányan vagyunk, a háború ma már az egész emberiséget fe­nyegeti. Az emberiség fenn­maradása a béke megteremté­séért folytatott együttműködé­sünk hatékonyságán áll vagy bukik. Ezt a végső következtetést vonta le egy angol küldött is. Libanon képviselője elmondta, hogy a tudomány feladta igazi trónusát Hirosima fekete nap­ján. A fegyverek ma már olyan borzalmasak, hogy a hirosimai bomba gyermekjátéknak rém­lik mellettük. Most rettenetes a kockázat. Csak őrült lehet az, aki a háború kirobbantó gomb­ját megnyomja! De a történe­lemben akadtak már őrültek! Alkalmaznunk kell hát a ten­ger törvényét: a túlterhet a tengerbe'kell vetni! A mi túl­Légpárnás hajót próbáltak ki a Szovjetunióban Leningrádban sikeresen ki­próbálták a Szovjetunió el­ső légpárnás utasszállító ha­jóját. A 38 személyes na­szád, amelynek főkonstruk­tőre V. Lipinszkij volt, két nagy teljesítményű motorral működik. Ezek a motorok másodpercenként 110 köb­méter levegőt nyomnak a ha­jó homorú feneke és a víz közé, s ettől az áramvonalas formájú, karcsú naszád né­hány centiméterre, a levegő­be emelkedik. A hajtómű szerepét a naszád tatján el­helyezett repülőmotor tölti be. Az új hajó zátonyok és homokpadok fölött is könnye­dén elhalad. Danflo Dőld éhség- sztrájkjának sikere Az olasz hatóságok úgy ; döntöttek, hogy azonnal meg- i kezdik a Jat o-folyó gátjának ] fölépítését a szicíliai Parti- j nico város közelében. A dön- tés esztendők óta húzódó s kérdést zár le. A gát fölépí- 5 tése a körzet lakói számos ; tüntetésének, a kommunis- ’ ták által szervezett harcnak, valamint Danilo Dolci író és szodológus tíznapos éh­ségsztrájkjának eredménye. Hipnotizáló gép Több amerikai egyetemen próbálnak ki egy most felta­lált hipnotizáló gépet. A gép hullámokat bocsát ki, ame- ] lyeket az emberi agy fölvesz, és hipnotizált állapotba ke­rül. A tudósok elsősorban a fájdalommentes szülésnél akarják alkalmazni a készü­léket. Kivesznek a szitakötők A szitakötők földünk jó né­hány pontján kihalófélben . vannak. Egy Washington , környékén végzett kutatás • szerint az évszázad elején » nyilvántartott 114 fajtából 32 > már teljesen kiveszett. terhűnk az atomfegyver, vagy ezt pusztítjuk el, vagy az pusztít el minket; Ghana küldötte leszögezte, hogy leszerelés és függetlenség egyet jelent, ezért sürgeti min­den afrikai nép a leszerelést. Minden afrikai nép hajlandó eldobni köveit, de az imperia­listák is tegyék le fegyverei­ket. De ők csak másokat sze­relnek le szívesen. Szudán kül­dötte elmondta, hogy delegá­ciójuk nehezen tudott eljönni, de a nép ragaszkodott eljöve­telükhöz, mert tudják, milyen égetően fontos a béke. CZÍVRE MARKOLÓ U HANGON beszélt Észak-Vietnam küldötte a sok­éves harcról, mely meghozta az északi területek szabadságát, bár a veszély felhője állandóan árnyékot vet életükre. Túl az acélárútokon, Dél-Vietnamban testvéreik imperialista rabság­ban' nyögnek, s harcuk nem szűnhet meg addig, míg azok is föl nem szabadulnak, és or­száguk újra nem egyesül. Har­cuknak napról napra sok a halottja, de ők mégis hiszik, hogy a könnyek egyszer felszá­radnak, és eljön a béke napja. Beszéde után lelépett az emel­vényről, s ekkor az elnökség­ből a dél-vietnami küldött lé­pett eléje kitárt karral. A két férfi egy pillanatig nézte egy­mást, szemükből kicsordult a könny — a teremben halálos némaság —, aztán összeborul­tak, és h■'talmas dördüléssel vágódott fel áz együttérző taps... S ők ketten csak szo­rították egymást... (Folytatjuk.) Dr. Szabó Árpádné Csurgói.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents