Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-15 / 216. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. szeptember Ä A megyei tanács nevelőintézetében Nágocsan, báró Rubidó Zichy Iván egykori birtokának kellős közepén, áll egy szép, ódon kastély. Százados fenyőkkel, platánokkal, tölgyekkel óriási parte öleli körül a sárga falú épületet, előbb sorakozniuk ketL Még látom, hogy összetapasztott tízórai kenyerét majszolva az ajtóból hálásan visszanevet, aztán. uzsgyi, ki a szabadiba, a fák közé a többietekeL Harsány nevetéssel kengetág a bőrAVIGNON UTÁN — Oj ÉVAD ELŐTT A Béke presszó teraszán találkoztam színházunk egyik tehetséges fiatal művészévéi, Szokolay Ottóval. Délután üzemi brigádműsoroteban lép föl. Az előbb még szmokingban integetett az autóbusz ablakából, most gyors átöltözés után huszonöt évének teljes életvi- dámságával ül mellettiem. Terveiről érdeklődöm. — Milyen szerepek foglalkoztatják? — Az évad nyitó darabjában egy karakterszerepet kaptam. Érdekes, bonyolult figura. Stein Óceánja ősbemutató lesz, ebben főszerepet játszom. A »Kőszívű«-beiri Richardot alakítom, és régi vágyam — ez ugyan még nincs kiosztva — Oberon. Azonban az évad legnagyobb és legszebb feladata: Bicska Maxi a Koldusa operában. Szeretnék valami újat, valami mást... Bizony ez nem lesz könnyű feladat, s talán épp ezért is olyan vonzó, érdekfeszítő. S nyilván azért nem könnyű, mivel a családban már ő lesz a második Bicska Maxi: sokan emlékeznek apósának, Agárdi Gábornak Fetófi színházbéli alakításra. — Szeretném művészileg legalább megközelíteni ... A nyáron nagy öröm érte Szokolay Ottót. Egy hattagú művészdelegációval Franciaországba utazott az avigmoni fesztiválra. — Meglepetésként ért a minisztérium jelölése. A megyei tanács és a szakszervezet anyagi támogatása hozzásegített a felejthetetlen négyhetes úthoz. A fesztiválon Moliére Fösvényét, Goldoni B ugrások és Girodou Trójában nem lesz háború című darabját mutatták be egy óriási szabadtéri színpadon, az avigmoni pápai palota udvarán. Itt a klasszikus és a modem dirámatech- nika ragyogó ötvözeteként kétségtelenül Girodou darabja jelentette a legnagyobb színházi élményt. Egy hetet töltöttünk a francia partvidéken, ' a Marseilles—Cannes—Nizza— Monte-Carlo útvonalon. Az élmények sokasága kavarog benne. A külföldet először járó ember érzéseiről szól, majd felsőfokokban Párizsról beszél. — Először kábultan a fá radtságtól és az élményektől csak róttuk az utcákat Sztan- kay Pista kollégámmal. A Louvre, a Sacre-Coure, a Notre Dame, az Eiffel-torony megtekintése mind csodálatos élmény volt. Ereztük a Szaj- na-part ihlető varázsát és Yves Montand melódiáit fütyültük a lépcsőn ülve. Érzések, részletek és a rohanás lendülete fűtik még mindig. S bizony nem is köny- nyű ilyen esetben kiválasztani a legjellemzőbb, legmélyebb élményt. (Wallinger) A tanulószobában. Puskás Mátyásaié tanító irányításával folyik az olvasási gyakorlat. Utána beszélgetnek, mese és játék következik, hogy figyelmük ne kalandozzék el a múltba. amelynek zöld zsalugáteres ablakai üdén csillognak a nyár végi napsütésben* Gye- rekzsivajtól hangos az L> formájú kastély, szünetet jelez a csengő. Ez az általános iskola, és — szeptember 1-eóta labdát. Kihasználva a pillanatot is, hisz rövid a tízperc, és játszani jó, nevetni j<ó felejteni jó.—3 Felejteni és tanúim. Felejteni a régit, és tenullná az újat, a szépet: olyat, amiről a A tízórai kiosztására sorakoznak a gyerekek. ötször van bőséges étkezés. ess épület együk szárnyrészében — itt működik a Somogy megyei Tanács V. B. Nevelőintézete. Hetvenhat sebzett lelkű, 6—14 éves fiú lelt otthonira itt Hetvenhat sors: megannyi szeretetet szomjazó, családi emlékektől megteeseretanító néni mesél.-. TanuM is jó itt, ahol nem bántanak és nem kiabálnak a felnőttek. Már most, a tanév elején folyik a küzdeüieim. A gusok harca a gyermekért, megperzselt . _ terméshozó gyógyulásáért. i. MENEIÜIÉS H FROND ÁROSBÓL Növekvő bizonytalanság a provokációk miatt __ Tu multus a szállító cégeknél Nyugat-Berlin sajtóját nagyon nyugtalanítja, hogy az utóbbi hetek eseményei miatt egyre többen hagyják el a frontvárost. A nyugat-berliniek százai rohanják meg a szállító cégeket, és bútoraikat, ingóságaikat azonnal el akarják szállíttatni a provokációktól és nyugtalanságtól terhes városbóL Az elutazók közül sokan kijelentették, nagyon szívesen visszatérnek, ha Nyugat- Berlmben ismét rend és biztonság fog uralkodni. Kea taserű szájízzel nyugat-berlini nács statisztikai hivatala kénytelen volt bevallani, hogy júniusban, amikor a nagy elköltözés! láz még nem kezdődött meg, már 1484 személy elhagyta a frontvárost. Orvosok lemondanak állásukról A neuköHni kórház gyermekgyógyász szakorvosa, dr. Rosemarie Beckmann lemondott állásáról, és az egyik nyugat-németországi kórházban vállalt munkát. BeckdofctoTTiő nem az egyetlen, aki hátat fordít a from tvár osnak, az ő nevét csak példaként említjük. Dr. Franz Witting- nek Zehlendorf elővárosában jól berendezett szanatóriuma volt. Most eladta, és Tirolba költözött. De nemcsak orvosok költöznek el Nyugat-Berlinből. — A »kivándorlók« között sok gyógyszerészt, mérnököt, közgazdászt is találunk. Konszernek áttelepülnek JOhmmes Donath a Siemens Halske konszernnél dolgozott Nem csinált titkot belőle, hogy miért hagyja el a frontvárost, Kijelentette, valószínűnek tartja, hogy a fölbéreH suhancok továbbra is provokációkat fognak elkövetni az NDK államhatára ellen, ő pedig szeretne családjával nemcsak békében, hanem izgalomtól mentesen is élni. Az AEG, az OSRAM és a Telefonkén konszerneknél alkalmazásban levő mérnökök, szakmunkások közül egyre többen kérik, hogy helyezzék át őket valamelyik Nyugat-Német országban működő leányvállalathoz vagy éppen az anyavállalathoz. (Szentirmai) Szükség, de nem megoldás Tarthatatlan állapotokat láttunk a Május 1. utcai férfi- és női fodrásziizletben. A csatornázás miatt szünetel a vízszolgáltatás már napok óta. A férfifodrászat helyiségét pedig tatarozzák, így a női részlegben zsúfolódtak össze. Itt folyik a munka mindkét nembeli vendégkör számára. Nos, ebben még igazán nincs semmi. A kifogásolható jelenségek a vízhiányból s egy jó adag felületességből és nemtörődömségből adódnak, A munka zavartalan menetéhez szükséges vizet biztosították ugyan a ktsz dolgozói — nehéz munkával a környező udvarokból hordták oda nagy kannákban —, sajnos azonban a legelemibb egészségügyi óvintézkedésekre már nem gondoltak. Az összehúzható függöny mögött elképesztő összevisszaságban, egy csomó limlom társaságában mindössze egy fazék kétes tisztaságú és egy mosdótál szennyes vizet láttunk, ezt használták »tisztálkodásra«. Az utóbbit vastag szappanhab takarta jeléül annak, hogy ez szolgál a borotva és az ecset lemosására. Állítólag öblítéssel. Kézmosó víz, fertőtlenítő sehol. (A rendelkezés szerint minden vendég után kötelező a kézmosás folyó vízben.) — Kérem, ez szükségmegoldás, átmenetileg... — érvelt a ktsz elnöke. Nos, véleményünk szerint lehet, hogy szükség, de hogy megoldás is?! Mi nem tartjuk annak. Pedig lenne megoldás, s ezt ők is elismerték. Helyes lenne, ha a KÖJÁL, mielőbb intézkedne. Vagy szüneteljen a munka itt átmenetileg, amíg a vízhiány tart, vagy biztosítsa a ktsz erre az időre is a legelemibb higiénia feltételeit. Kerek a bőrlabda. Harsány nevetéssel kergetik holdas park játszóterén. a 25 deft, túl érzékeny lélek. Szemükben ott ül valami szomorkás félszegség, gyanakvó visszahúzódás az idegentől, az ismeretlentől. Tenyerem végigsimít egy kisgyerek kurtán nyírt, drót- szerű haján. Szemében mosoly villan. Labdázni hív, azonban Folyik a harc a kezdeti nehézségekkel, s önmagukkal, hogy amikor fogytám a türelem, akkor se reccsenjen érdesen a hang, s hogy ebből a gyerekseregből fegyelmezett közösség váljék. W. E. A fecskecsapat útra kész. Ilyenkor, amikor az esti sétáló már vissza-visszahőköl, mert nekiütközik egy apró pókfajta vékony ezüstszálának, az »ökörnyálnak«, nincs semmi csodálatos a fecskék készülődésében. Tetszik, nem tetszik, bele kell nyugodnunk: közeledik az ősz. Robog a gépkocsi, egyszer csak megszólal valaki: —? Nézzétek, színesednek az erdők, ■— S mutatja a sárguló levelű fákat, a nagy piktor, a Természet legújabb alkotását. Reggelenként már hűvös van; mondja a rádió, hogy valahol négy fokra hült le a hőmérséklet. Igaz, délben meg délután lekívánkozik az emberről a zakó, de ez már nem olyan igazi meleg. Es megint csak kénytelenek vagyunk tudomásul vermi, hogy elmúlt a nyár. Robog a gépkocsi, és fölöttünk seregélycsapat húz el érő szőlőre vadászva; megdézsmálva a jó bornak valót, ha nem vigyáz az ember. A rezervátumokhoz vezető úton sorra külföldi gépkocsi-> kát lát a szemlélődő: tart már a szarrvasbőgés, a párjukat féltő, hívó agancsosok hangja messzire elhaUatszik. ősz van... Az emberék hangulata is megváltozik. Nem a szüretről hazatérő mámoros borbarátokra gondolok, nem azokra, akik az édes-csípős must gond- űző hatása mögé rejtőznek. Arra a kislányra gondolok, aki a májust meg a nyarat ■m ej iweQÍtj^ek *emlegeti, Siófokot vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Es aki így sóhajt fel: »De soká lesz újra nyár!« Miért van az vajon, hogy az ezernyi színt, szépséges tájat varázsoló ősz nem tud az emberek szívéhez férkőzni, miért »mostohagyerek« a jó termést adó szeptember, október? Vajon ki sóhajtott fel először: »Bezzeg a tavasz!...« Miért válik az ember egy kicsit borongássá, akár az időjárás, m tollforgató miért keres őszi témát, a költő miért kutat őszi rím után? Tudja-e, sejti->e valaki? A diákot még meg tudom érteni: szeptember, tanévkezdés. Ez sok mindent megmagyaráz. Vagy tán ehhez kapcsolódik a felnőttek komorrá válása is? Gond a téli felkészülés miatt? Mert tüzelő kell és jó meleg kabát, cipő? El lehetne pedig tréfával is ütni a dolgot. »Most már bizonyosan kapható hideg szörp a boltban.« »Megérkeztek a legújabb fürdőruhamo- dellek.« »Nipigodtan utazhat bárki Fonyódra, nincs tömeg a vonaton.« De ugye, fanyar ez a humor. Nem vádit föl senkit. Es újra csak arra gondolnak az emberek, hogy inkább isznak langyos limonádét, viselik a tavalyi fürdőruhát, és kibírják a zsúfolt vonatot is. Csak már ismét nyár volna. Pedig még messze van a jövő május. Nyolc hónap. De ilyenkor egy fényévnek tetszik. Bevallom, én sem szeretem az őszt. Nem tudom, miért. Talán azért, mert a Kedves sem szereti. És én is borongás 1 hangulatú leszek. Es akkor tollat ragadok, hogy a fecskék és seregélyek ürügyén az őszről írjak, arról a csúnya, szomorú őszről. K. G> Méltatlankodás A Kaposvárról Barcs felé közlekedő személyvonat egyik kocsijában feltűnt, hogy az egyik utas, valahányszor állomáshoz érkeznek, fejcsóválva néz ki az ablakon, és így szól: — Hallatlan! Továbbutaznak, a következő állomáson az utas megint kinéz, és még jobban méltatlankodik. — Ez, kérem, hallatlan! Amikor ez már negyedszer ismétlődik, egy padszomszéd részvéttel érdeklődik. — Kérem, miért mondja ön minden állomásnál azt, hogy hallatlan? — Azért — feleli a kérdezett bosszúsan —, mert minél tovább megyünk, annál jobban látom, hogy rossz vonatra szálltam fel. Különleges sebészkés A New York-i orvosok az agydaganat-műtétekhez a hagyományos sebészkés helyett tűt használnak, amelyben folyékony nitrogén kering. Ez a beteg terület hőmérsékletét mínusz 200 fokra hűti le. A »-fagyasztó sebészet« még a kísérletezés szakaszánál tart, de mindenesetre elkerülhetővé teszi a daganat környékén elhelyezkedő szövetek jóvátehetetlen elroncsolódását és a vérzést, amely rendszerint nagyon megnehezíti az ilyenfajta műtéteket. A protokoll furcsaságai A diplomaták protokollgond- jai ma már korántsem olyan súlyosak, mint valaha régen. Manapság nem fordulhat már elő az, ami a szerencsétlenül járt Sumanda sziámi királynővel történt: egy vízi ünnepség alkalmával a hajóról beleesett a vízbe, és bele is fulladt, pusztán azért, mert királyi hitvese nem volt ott, a jelenlevők óriási tömege közül pedig halál- büntetés terhe mellett senkinek sem állt jogában érinteni a királynőt. A sziámi udvartartás eme szigorú törvényét 1881- ben enyhítették. Japánban a császár már régen nem >*élő isten-«, de jóllehet trónját megdöntötték, azért az ő testéhez sem nyúlhat egyszerű ember fia. Ha Hirohito császár például új öltönyt csináltat, a mértékvétel »fotomet- rikus eljárással-« történik. Három kamera készít három oldalról fölvételt a felséges alakról. Amíg nem állt rendelkezésre a modem technika, addig különleges mérőlécet használtak, és a szabónak három méter távolságból kellett leolvasnia az eredményt. Különleges rendszabályok voltak érvényben a háború előtt a császár olvasmányaira vonatkozólag is: azelőtt kivágták az újságból mindazokat a cikkeket, amelyek felséges színe előtt tetszésre számíthattak, és könyv alakban felragasztották őket. Ma már a császár »-cenzűrázat- lanul*« olvassa a lapokat, tehát a személyét bíráló cikkek is a szeme elé kerülhetnek, viszont minden újságot előzőleg fertőtlenítenek, nehogy felséges egészsége veszélybe kerüljön. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknéL Előfizetési díí csy hónapra 11 Fa Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállait kaposvári üzemében* Kaposvár, Katinka S. u. «,
