Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. szeptember „Egyre nemesebbé, egyre emberebbé..." (Tudósítónktól.) »Zászlófogadás jobbról! Zászlónak tisztelegj!« Pereg a dob, harsan a kürt. Az úttörő- csapat zászlajának tiszteleg a kis csapat. Az összegyűlt ün­neplők meghatottan nézik a je­lenetet. Felhangzik a »Nagyszalontai köszöntő«. Vers szól a legszebb hivatásról, parányi kisdobosok xilofonján népdalok csendül­nek föl. Egy pajtás köszöntőt mond, isimét énekszám hang­zik és végül még egy köszöntő. Majd elhalmozzák virágokkal a két ünnepeltet, akik most kezdik pedagóguspályájuk 26. esztendejét. Az elmúlt negyed­század munkáját próbálták a pajtások e kis megemlékezés­sel meghálálni. Sárközy Istvánná és Csizma- dia János a két jubiláló. Sza­vaikból hivatásuk iránti szere­tet sugárzik. Mindketten visz- szatekintenék pályájuk kezde­tére, a sok nehézségre, küzde­lemre. Arra buzdítják fiata­labb nevelőtársaikat, hogy ha nekik könnyebb is a dolguk, keressék a nehézségeket, for­málják egyre nemesebbé, egy­re emberebbé a reájuk bízott gyerekeket Még sokáig együtt maradt a testület, hogy vacsora közben sóikat nevessen Mózner János bácsi köszöntő paródiáin és az iskola életéből vett vidám jele­neteikéin. Megdöbbentő statisztika ■UUUUh k&zií apák Agyonvert gyecekeU USA-fan Az Egyesült Államokban sokkal több gyerek hal bele azokba a sérülésekbe, amelye­ket »a szüleiktől kapnak verés közben, mint ahány életét veszti utcai közlekedési balese­teknél« — közli az Amerikai Egészségügyi Társaság statisz­tikája. 1961-ben »78 esetben állapí­tottuk meg, hogy a tíz éven aluli gyermek a verésbe halt bele. 450 esetben törést és sú­lyos sérüléseket állapítottunk meg, gyakran olyanokat, ame­lyek csak több hónap múlva gyógyultak be-« — folytatja a Vie Nouve az amerikai sta­tisztika közlését. Az olasz lap által használt forrás maga ismeri be, hogy a tudomásukra jutott esetek szá­ma csupán halvány töredéke az előfordulhatott eseteknek, mert kisebb helységekben a halottkémek egyszerűen ter­mészetes halált állapítanak meg pb a nem táplált gyerme­kek elhunytakor, vagy számos alkalommal véletlen baleset­nek miinősítik a zúzódás, belső sérülés következtében beállt halált. Az Amerikai Egészségügyi Társaság megállapításai sze­rint a szülők többsége nincsen tisztában azzal, hogyan kell bánnia kisgyermekével. »Nem tudják megérteni, ha a csecse­mő vagy még az alig járni tu­dó gyerek rosszalkodik, enge- detlenkeáik vagy felesel, akkor nem szabad úgy kezelni, mini ellenfelüket, akit egyetlen ökölcsapással ti lehat hallgat- tatni.« Az Amerikai Orvosok Szö­vetsége több »gyógymódot« ja­vasol, hogy kerüljék el a gyer­mekhalál ilyen abnormis növe­kedését. A legegyszerűbb módszer tudományos, felvilá­gosító tanfolyamok szervezése lenne, de a javaslattevő rögtön hozzáfűzi, nem tudják, honnan teremtsék elő az ehhez szüksé­ges pénzt. Komplikáltabb, de a pszicho­lógusoknak tetszőbb eljárás: »Az állam költségén tanács­adó-felügyelő társaságot kel­lene létrehozni, amelynek jo­gában állna minden ház neve­lési kérdésébe beleszólni.« Va­lami kémszervezet lenne ez, amely följelentené a gyerme­keikkel durván bánó szülőket. Nem beszélve az egész szerve­zet abszurd voltáról és az ezzel járó költségekről, mindeneset­re jellemző, hogy a »hirtelen- kezű szülők« kérdése mennyire társadalmi jelenség, ha az or­vosok és pszichológusok ilyen rendszabályok meghozatalával foglalkoznak. (Szentirmai) : ■ : . ■ *r . ■■Síi! Művelődési házat épít Tótújfalu lakossága. Négy katona is segíti építeni a falakat. A község lakói 200 000 forint értékű társadalmi munkát végeznek. Az épület 1 millió forintba kerül, „Vigyázni kell, hátha megsértődnek.,.éé KÖZÉLETÜNKBEN évek óta tart a harc a bürokratiz­mus és az emberek önérzetét semmibe vevő, durva, gorom­ba bánásmód edlem S hogy mennyire szükséges ez ellen küzdeni, azt a MÁV Kaposvá­ri Fűtőházában szerzett ta­pasztalatok is bizonyítják. Íme néhány példa: A MÁV tabi állomásának két kútját — ezek adják a mozdonyoknak a vizet — már régebben fúrták. Ha száraz­ság van, de az őszi csúcsfor­galomkor is kénytelenek Sió­fokról szállítaná vizet az állo­más kútjaiba. Többször a ka­posvári állomásról kell né­hány embernek vízátemelő berendezéssel Tahira utaznia, hogy az állomástól alig húsz méterre levő patakból vízzel töltsék fel a kutakat. Varga József, a fűtőház fő­nökhelyettese még 1955-ben beadott egy újítási javaslatot, hogy csövekkel kö<ssék össze a kutakat a patakkal. Nagy Zoltán fűtőházfőnök helyesel­te az elgondolást. Az újítást elfogadták, s Varga József 500 forint újítói díjat kapott. Házilag készítették él a víz­átemelő csöveket. A MÁV Pé­csi Igazgatósága azonban hely­telenítette Nagy Zoltán eljárá­sát, megfizettette vele. az.újí­tói díj egy részét, Vargával pedig közölték, hogy újításá­val elkésett, mert más valaki már korábban benyújtott egy hasonlót, s azt fogjak beve­zetni. Ez 1955-ben történt. S ma, 1962-ben ugyanolyan víz­ellátási gondokkal küzd a ta- bd állomás, mint akkor. Miért? Mert a kutak és a pa­tak összekötéséről az igazga­tóság nem intézkedett. Ez a példa szemléltetően mutatja, hogy néha mennyire akadályozza a gyors, azonnali végrehajtást követelő intézke­déseket a bürokratizmus. Hogy ki vagy kik ezért a felelősiek, nem tudni. Pedig érdemes volna megállapítani, mert évenként 35—40 000 forint többletkiadással jár a megfe­lelő mennyiségű víz előterem­tése a tabi állomáson. AMIKOR A KAPOSVÁRI FÜTOHÄZBAN MEGEMLÍ­TETTÜK, hogy ezt a bürok­ratikus, évekig tartó huzavo­nát szóvá tesszük lapunkban, 'Tehát egy könnyű, nyári nadrágra volt szüksé­gem. Vékony kelméből valóra vagy egy másik vászonpantal- lóra. Ha nem tudnám: amikor aZ egyiket kimossák, ott a má­sik... Az ügy elég egyszerű­nek látszott: egyik oldalon szo­cialista kereskedelmi boltháló­zatunk egyik szaküzlete, a má­sik oldalon ott vagyok én ín NADRÁG itt tudják, hogy a nadrágok, előbb mennek tönkre, mint a zakók, ezért rendezkedtek be erre a töméntelen nadrágra. —■ Nagyszerű, ez igazán ön­van, de nem mondtam meg, az van, és hogy a zakók tovább vaJ-á — mondta nemso­ember ne stréberkedjék. tartanak, mint a nadrágok. a talember, és betusz­•Tehát elindulok a hálózat- De a képzelet csak néhány “vróbafü1­ba, kérek egy nyári nad- pillanatig játszik vélem, na: k-ebe^ ram csukta az ajtót. mnmim mt vaauon eu ragot, mert mindenki tudja, bolthálózatban vagyok, még- f^gy^ tükör van a ’Próba­út ^doZ mear^sz- hogy nyár vem, csak a felesé- pedig szaküzlatben, itt kizáró- ^ fülkében, egy fogas. ™ vaJZoké^a Zlik őt- sem hitte rólam, hogy én nem csak nadrágokat árulnak, Egyedül maradtam a nadrag- tott. rm va#V°k en a másik tudom mert tudvalevő, a nadrágok Qál, nezem: zöld. Nem úgy dalon? Milyen hálózatnak tuaom. eíőbb mermcfc tönkre, és zöld, ahogy a természet el­ezért.rendelte a zöldet, nem levél- — Jó napot. — Epy nadrágot kérek..; zöld, nem folyóvízzöld, nem Vagyis visszaköszöntek. Ügy Hűségesen mesélem: a fia- messzi erdők zöldje, hanem látszik, a nadrágvásárlás kel- talember rám nézett, nekem ordítva, magából kikelve zöld, hálózatnak ladom, egyik része? Mert ez a háló- — Jó napot kívánok. zat kifejezés kezd már kétség- beejteni. Van a vendég látó- iparnak vendéglátó iparegy ség-hálózata, van a Vörös- iemes kalandnak ígérkezik. (Ha lesz-e a nadrág? Ha türelmet- asztalt verve zöld, istenharag­keresztnek hálózata, van a lottónak ügynöki hálózata, jaj, istenem! Én a hálót, tréfaíró volnék, most azt áUi- len volnék, azt felelném, ne- jóban zöld, pukkadásig, gör- tanám, hogy a mögöttem érke- kém, a vevőhálózat itt jelen- esősen zöld, ^ eszét vesztve - .... . ...... . ző boítettenömek szólt o »jó- levő tagjának, mert sem zöld. Mit csináljak? amiből a hálózatot szültek, ve- De ez csa.k ^lig igaz, Adenauemak, sőt a szárászé- Máé levetkőztem, ígu men­kony valamink hiszem es gon- meH a ^ónapot- dombom, lakó főkönyvelőnek jek ki: — Inkább egy' szürkét dolonu ^^ojtMaloz^tb^ 0^<yn~„ nekem szólt, a vevőnek és nem sem én szoktam nadrágot ven- kérek? — Felpróbáltam. Mi­lyen lehet lábszáramon egy ilyen istenverte zöld nadrág? Külön hell írnom egyszer, mit érez az ember, amikor a ban vaskos üzletek vannak, u. ^ eUenőrnek_ j^het? m. vendeglatoipan hálózatban Ki A doígofc olyan ki- Ezt valahogy tisztáztuk, pe-ldani fUrkészheteOenek.) A Vetkező kérdés, az volt, játszanak, Ügyes, rendes fiatalember milyen színű nadrágot aka­ahol a zat népi zenekarai A- nhn1 _ _ emrihéhen íéP elém. Mi a kívánságom? Tok- Ez jó kérdés, mert nem hasán nem megy össze az új _ leöntöttem pörköltszafttal milyen szépen hangzik. Mi szeretem a csiricsárét, nincs holmi. Azért élünk jólétben, — — sí rmdrnnnmet ' az ón személyes kívánságom? ** olyan ingem, mimt a mos- hogy pocakom legyen? Na te, J * " * Erősen ver a szivem, a képze- lőni fiataluraknak, lila ken- demokácia... De erről majd később. Most játszik velem (ezért ross gurukkal, tulipvros ábrákkal. Felöltözöm. A nadrág ki- meg ott tartok, hogy az embe- . . , Mondtam tehát hoav nem m * . 7, ™v , riség két részre oszlik, ügy- valala m>) <« gondolom, ^llót TereZZ ^n m^t ^’szoritat' mint kiskorúakra, akiket allan- a tündérek bolthálózatába te- hanem olyant, amelyben nem Azonkívül nem kérek ilyen dóan tanítani kell, és felnőtt vedtem. Vagyis ez a fiatalem- nézik a cirkuszhálózat bohó- bömbölő zöldet valami csön- pedagógusokra, akik minket, ^er népmeséi tündér, éppen cának az embert tehát szűr- desebbet... nak. Vagyis nadrágvásárlás mesehan9on arra szólított fel, két kerek, galambszmt, de - Ez egy számmal nagyobb előtt minden nap közötte velem mondjam eí a kívánságomat, olyant, amikor a galamb szűr- ~ mondta erre a fiatalember, a feleségem: a nadrágok Ugye hármat szabad, s nyom- késfekete. Olyan színűt ké- nyomott egy még előbb mennek tönkre, mint a zakók, ezért v e­. _, , ..... , . zöldebbet. Ezt már nem is kell b on teljesíti, mert egy ízben rek, amely illik koromhoz, felpróbálnom, ott a kassza fi­jót tettem az öreganyjával, aki rém hangos viselkedésemhez, zesseh és kész. nem más, mint a tündérkirály- egyszerűt tehát, mert ezt sze- Csak annyU még; Láttom né. Az első kívánságom: ál- retem, sőt ezt tartom elegáns- amihor a pörköH cseppek el_ „„o m .. ., talános ^kétség az egész vi- vak is. indultak az új nadrágom fe­SÄS * *"» P^ltcseppek. nadrágot, most azonban velkuli lakos, a harmadik. gzej. ^ eze.r nadrág között Mattam. Meg is akadályoz­na ár van, ha nem tud- egy nyári nadrág, mert mond- Mennyi pantalló van egy ilyen hattam volna,.. '"'éd. Tudtam, hogy most nyár ta a feleségem, hogy most «sár kitűnő kereskedésben! Bezzeg Bodó Béla gyél magadnak egy nyári nadrágot. Kérdez­tem: a téli zakókkal mi a hely­zet? Azt mondta — mert tu­sa. egyik dolgozó így véleke­dett: — Várjanak vele..i Most újból foglalkoznak Pécsen ez­zel a dologgal, még nem ha­tároztak ... Vigyázni kell, hátha megsértődnek, s akkor nem segítenek, hanem árta­nak az ügynek..s Márpedig igenis bírálat Il­leti a MÁV Pécsi Igazgatósá­gát, amiért még mindig nem oldották meg a tabi állomás vízellátását, s most is csak azért foglalkoznak az üggyel, mert Nagy Zoltán fűtőházfő­nök nemrég egy tanácskozá­son szóvá tette mulasztásukat. VAJON MI LEHET AZ OKA, hogy ma, amikor köz­életünket a párt VIII. kong- E-esszusára való készülődés, a nyílt, őszinte véleménynyilvá­nítás, a hibák bátor feltárásá­nak szelleme hatja át, akkor a Kaposvári Fűtőházban akad­nak olyanok, akik attól tar­tanak, hogy jogos bírálatuk­nak következményei lesznek? Csak néhány elejtett szóból következtethetünk arra, hogy Nagy Zoltán fűtőházfőnököt az említett bírálat után »ba- rátilag« figyelmeztette az igaz­gatóság egyik dolgozója, hogy legközelebb ne csak a hibák­ról beszéljen, hanem az igaz­gatóság jó munkájáról is szól­jon. Tanúja voltunk egy tele- ton beszélgetésnek is, ami Nagy Z?'*k*n.. f5 33 osztál yTnémök- ség között zajlott le. Nagy elviéire engedélyt kért egy közfel eltávolítására, hogy a Barcsról ide helyezett mér­nöknek mielőbb megfelelő munkakörülményeket teremt­hessenek. Még a készüléktől legtávolabb állók is megdöb­bentek arra a kiabálásra, ami a kérés nyomán a telefonból kihallattszott. Pedig Nagy elv- társ nem akart szabálytalan­ságot, csak gyors intézkedést kórt. Azt, hogy ne kelljen na­pokat várni, amíg a levél, il­letve a kérelem az osztály- mérnökségre megérkezik, s onnan a válasz visszajön. A durva hang gazdája levélírás­ra utasította. Pedig az enge­délyt nyugodtan megadhatta volna telefonon is, s azt ké­sőbb követhette volna az írás­beli engedély. VAN TEHÁT FELADATUK a vasút kommunistáinak. Elő­ször is meg kell niuk 1962-t írunk, attól, hogy jogos, őszinte bírá­latuknak esetleg következmé­nyei lesznek. S ha mégis ta­lálkoznak ilyennel, meg kell védeniük a bírálót még a »jó­indulatú«, »baráti« tanácsok­tól is. Még erőteljesebben kell harcolniuk a bürokratizmus ellen s az olyanokkal szem­ben, akik durvasággal, gorom­basággal akarják a hangot be­lefojtani az emberekbe. Szalai László meg Keil magyaráz- a dolgozóknak, hogy s nem kell félni ^Kfisgr Tudora a szakmájának Két idegen vendég tért be a minap a pogányszentpéteri italboltba. — Fél deci pálinkát és fél deci konyakot kérünk — mondták a boltosnak. — A legnagyobb sajnála­tomra konyakkal nem szol­gálhatok, de brandy az van — szólt az öreg italboltveze­tő. A két vendég csodálkozva összenézett, és arcukon ha- miskás mosoly jelent meg. Dénesi bácsi tovább men­tegetőzött, sőt igazának bi­zonyítására odahozta a meg­rendelőkönyvet is. — Tessék megnézni, legutóbb is húsz liter konyakot rendeltem, de az a fránya vállalat, mint mindig, most is brandyt kül­dött helyette. (Aki nem ismerné a szeszes italokat, azoknak eláruljuk, hogy a brandy és a konyak egykutya.) — óz — • • • Lusta a nehéz hízó? Az Országos Mezőgazda­sági Kiállításon állandóan sok a nézője az 537 kilós hí­zónak. A Szekszárdi Állami Gazdaság küldte a kiállítás­ra ezt a háromesztendős jó­szágot. Gondozója alig győz a sok kíváncsiskodó kérdésé­re válaszolni. — Ennél kövérebb már nem lehetne? — Megnyomhatná akár a hat és fél mázsát is, de nem hizlaltuk, csupán jól tartot­tuk. — A kiállítás után mit csi­nálnak vele otthon? — Nem visszük haza, le­vágják Pesten. —* Lusta állat esz, mindig fekszik. — Dehogy lusta, fáradt in­kább. Hiszen reggeltől estig zaklatják, hogy álljon föl. Éppen azért ültem ide a ka­rámba, hogy ne engedjem folyvást háborgatni. Pihenés kell neki, nyugalom, nehogy még a kiállítás idején le kell­jen vágni... — kj — • * * Példa — máshonnan A megye mezőgazdasági szakembereinek szerdai ta­nácskozásán elsőként Beke György, a barcsi járás főme­zőgazdásza szólalt föl. Be­szélt a táblatörzskönyvek föl- fektetéséről, a belterjes bú­zafajták termesztéséről, a műtrágyaszállításról és a zöldtrágyázásról. Mindeze­ket barcsi járási példákkal szemléltette. Az istállótrágya helyes kezeléséről viszont már nem otthoni tapasztala­tai alapján szólt, hanem azt említette meg, hogy nemré­giben Ráksi határában látott szakszerűen fölrakott, leföl­delt szarvasokat. Jó példáért nem szégyen a közeli vagy még a távolabbi szomszédba sem menni — ez csendült ki hangjából. Avagy önkritikának szánta szavait? Ez is lehetséges ... SomogyiNéfffaß Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: fVIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-II4 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA Beküldött kéziratot nem örzünlc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési df.l egv 11 Ffc Készült a Somogy megyei Nyomdai ipari Vállalat kaposvári üzemébe« Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents