Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

WnteS, WCZ. szeptember fii 3 SOMOGYI MM» Van rá lehetőség »&Z eddiginél nagyobb szám­ban helyezzünk vezető beosz­tásba nőket.-« (A kongresszus irányelveiből.) A mintegy 2000 asszonyt, leányt foglalkoztató Kaposvá­ri Textilművekben csupán egy nő dolgozik műszaki területen vezetői beosztásban. Érthető te­hát, hogy mind többször felve­tődik, miért nincs több nő ve­zető munkakörben. Legutóbb Bendéné, a MEO egyik techni­kustanulója tette ezt szóvá. Az üzem vezetői válaszoltak ugyan rá, de nem sok érdembenit mondtak bizonyítva, hogy nincs határozott elképzelésük arról, hogyan kellene változ­tatni ezen az aránytalanságon. Évek óta vitatkoznak a fono­dában arról, hogy vajon az ottani körülmények, követel­mények mellett a nők alkalma­sak-e vezető állásra. Különfé­le vélemények alakultak ki. Akadnak, akik azt állítják, hogy a textilművekben nőket kell irányítani, és erre ők nem­igen felelnek meg. Igaz, jobban megértenék beosztottaik gond­jait, jobban is bíznának ben­nük, azonban az a baj, hogy hamar ellágvumak, s gyakran engedőkénn; bálnak a munka rovására. Ennek a véleménynek az a hibája, hogy nem tapasztalato­kon alapszik, hiszen az üzem fennállása óta csupán két nőt alkalmaztak művezetői beosz­tásban. Egyikük, ZIZés Miklós- né kitűnően bevált, jól bánt beosztottaival, ügyesen szervez­te meg a munkát. Ha az ötve­nes évek elején — hibás poli­tikai szemlélet követke ében — nem helyeztek volna alacso­nyabb munkakörbe, ma is ki­válóan helytáilna. A másikat — mint később kiderült — hely­telen volt vezető beosztásba tenni, mert arra sem tulajdon­ságai, sem szakmai felkészült­sége nem tették alkalmassá. Hlyen a férfiakkal is megesik.) Egy másik vélemény szerint a nők még a legnehezebbnek tar­tott szervező művezetői poszt­éra is alkalmasak. Ezt bizonyít­ója az élet. Amikor ugyanis a férfi művezetők szabadságra mennek, nők helyettesítik őket. S akkor sem csökken a terme­lés, a rend nem bomlik föl. Melyik hát a helyes a két­féle vélemény közül? Az, ame­lyet még csak némelyek valla­nak magukénak. Vagyis hogy o nők igenis alkalmasak a tex­tilművekben is vezető állások betöltésére, ha arra rátermet­teket bíznak meg ezzel, s ha nem hagyják őket magukra. Senki sem állítja azt, hogy minden nő alkalmas a vezetés­re. A gyártásközi ellenőrként dolgos» Varga Margit, aki je­lenleg technikumba jár, pél­dául azt mondja, hogy nagy a művezető felelőssége, sok a gondja, ő ezt a munkakört nem vállalná, mert nem érez hozzá elég erőt, képességet. Öt veze­tőnek megtenni nyilvánvalóan hiba lenne. De az olyanokat, mint ülés Miklósné, Iványosné és a többiek, akikben megvan a képesség, ha a szakmai tu­dást is megszerzik, bátran meg lehet bízni vezetéssel, nem hoz­nak szégyent üzemükre. Veres Zoltán üzemvezető sze­rint akadnak ugyan olyan nők, akik vezetésre alkalmasak, de sajnos, nem tanulnak. Viszont a jelerileg tanuló technikus lá­nyok, asszonyok között szép számmal vannak olyanok, akik nem akarnak vezetői feladatot vállalni, a képesítés megszer­zése utón íróasztalhoz szeret­nének jutni. Mi a tanulság eb­ből? Az, hogy a jövőben első­sorban vezetésre alkalmas, megfelelő tulajdonságoklcal rendelkező nőket kell iskolára küldeni. Persze azonnal nem lehet »áttörni a frontot«. A vezető beosztásban levő férfiakat nem küldhetik el az üzemből csak azért, hogy helyükre nőket te­gyenek. A kongresszusi irány­elvek nem is ezt tűzik célul, hanem arra hívják fel a figyel­met^ hogy fokozatosan változ­tatni kell az aránytalanságon. Ennek megvalósításáért a tex- tilművek vezetői sokat tehet­nek, ha a káderfejlesztési terv elkészítésekor figyelembe ve­szik az említetteket, és idejé­ben kidolgozzák, hol, milyen munkakörben tudnának nőket vezetőként alkalmazni. Ma, amikor az üzem több, mint tíz­éves múltra tekint már vissza, Smeptembw— októbert szovjet műszaki hónap A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Köz­pontjának kezdeményezésére a szovjet műszaki tapasztalatok, hasznosítása céljából szeptem­berben, októberben szovjet mű­szaki hónap lesz országszerte. Megyénkben az SZMT és az MSZBT megyei elnöksége ál­tal alakított operatív bizott­ság 16 vállalatnál összesen 24 előadást szervezett. Az előadá­sokat Szovjetunióban^ járt szakemberek tartják. A Finom­mechanikai Vállalatnál például a szakmunkásképzésről, a cu­korgyárban a tervszerű meg­előző karbantartásról, a textil­művekben a kommunista bri­gádok életéről, az Áramszolgál­tató Vállalatnál a villamos- energia-gazdálkodás tapaszta­latairól, a téglagyáraknál' pe­dig a gyors égetés, illetve a gyors szárítás módszereiről számolnak be a szakemberek. (Az első előadást a cukorgyár­ban, illetve a textilművekben már meg is tartották.) A na­gyobb üzemekben szovjet—ma­gyar műszaki könyvekből ki­állítást rendeznek. Kár, hogy néhány vállalat gondatlanul látott hozzá az előadások megszervezéséhez. A fűtőháznál és a Téglagyári Egyesülésnél azt mondják, hogy nem tudnak a műszaki hónapról semmit. A Mérték­utáni és Vegyesruházati Vál­lalat, a Kaposvári Ruhaüzem teremhiányra való hivatkozás­sal nem akar részt venni a mű­szaki hónap munkájában. (Jó lenne, ha az SZMT a terem­hiánnyal küzdő vállalatok ren­delkezésére bocsátaná a Latin­ka Művelődési Ház valamelyik helyiségét.) A szovjet műszaki hónap be­fejeztével természetesen nem szűnik meg a szovjet tapaszta­latok népszerűsítése. Az SZMT és az MSZBT ezután is rendez előadásokat, hogy hozzájárul­jon megyénk üzemeinek fejlő­déséhez. amikor a technikum negyedik osztályában már 17 nő tanul, elérkezett ennek az ideje. Ha az üzem vezetői olyan bátran kezdeményeznek, mint a termelés meggyorsításában, az új technológiák alkalmazá­sában tettek, akkor itt is tud­nak eredményt elérni. Egyes je­lek szerint már ők is kezdik érezni, hogy változtatni kell a korábbi helytelen gyakorlaton. Azonban még mindig inkább csak az irodai (technológiai csoport), tehát az elvontabb munkakörökre gondolnak. Az előítéletek még fogva tartják őket is. Pedig a termelésben is módot kell adni a nőknek ar­ra, hogy bebizonyítsák: jó szervezők, irányítók tudnak lenni ok is. Bátran állítsák te­hát őket vezető posztokra. A Központi Bizottság irányelvei­nek az a pontja, amely ki­mondja, hogy az eddiginél na­gyobb számban kell foglal­koztatni vezető beosztásban nőket, legyen biztatás számuk­ra. Szegedi Nándor Hogyan tehet ilyent egy édesanya? Riadalom támadt a mi­nap délután a baiatonbog- lári állomáson. Indulóban volt a vonat, amikor egy öt-hat éves forma kis­lány leugrott az egyik kocsi­ról, majd felkapaszkodott a másiknak a lépcsőjére, ölbe kapta a jegykezelő, de nem tudta karjaiban tartani: is­mét leugrott, és sírásba fúló hangon egyre kiabálta: «■Anyukám, anyukám!« Meg kellett állítani a vonatot. A kislányt most már négy­öt jegykezelő vette körül. Kérdezgették, vigasztalták, de csak édesanyját kiabálta. Az utasok mind az ablakhoz tolultak. S egyszer csak nagy kényelmesen ballagott az állo­más épülete felől égy fiatal­asszony, a kisgyermek anyja. Most, az utolsó pillanatban váltotta-e meg jegyét, vagy valakivel beszélgetett? Ezt senki nem firtatta. Még azt sem vetették a szemére, hogy miatta perceket várakozott a vonat. Azért viszont meg­kapta a magáét az utasoktól, hogy egyedül hagyta kislá­nyát az állomáson. Könnyel­műség ez? Több annál: fele­lőtlen játék tulajdon gyerme­kének életével... AZ EZER TÓ ORSZÄQÄBAN Séta a kehlnkl utmn Helsinkiben nem lehet elté­vedni. Már a második napon olyan otthono­san mozogtam a városban, mintha itthon sétálnék Vé­gigmentem a finn főváros Váci utcáján, az Aleksanter- inkatun, néz­tem a szép ki­rakatokat, az ízléses rtóiá- kat, jártam a kikötőben. Meg­álltam a bol­tok előtt, hogy összehasonlít­sam az árakat, álldogáltam a mozik képei előtt, hogy megnézzem, változott^ már valamint a cow- boyfilraek té­mája. Sok mindent megnéztem, s erről szeretnék most számot adni. Éjszaka érdemes Helsinki­ben csatangolni. Akkor, ami­kor már csak a neonok vil­lognak, s a kirakatok fényes üvegablakai néznek farkassze­met az álldogálóval Érdemes éjszaka bolyongani, mert íze­lítőt kap az ember egy kapi­talista ország fővárosának nappal nem látható életéből. A kikötőben szőke északi szépségek csatangolnak, s ha lefékez mellettük egy szágul­dó Mercedes vagy Chevrolet, már libbennek is a hátsó ülés­re. S a mellékutcák nemzet­közi jelfoeszéde? Ez volna a »hideg észak«? Az idegen csak megy, csak megy, lehajtja fe­jét. Erre volt kíváncsi, meg­láthatta. S a benzingőzös éjszaka alig csöndesedik, a gépkocsik szá­guldása nem csökken, gyalog­járó alig van, de annál több az autó. Fiatal 'lányok és fiúk markolják a volánt, szájukban cigaretta vagy pipa; a sebes­ségmérő egyre följebb kúszik; aztán fékcsikorgás;.. nem történt semmi, ők így szok­ták. A papa kocsija sok min­dent kibír.:. A következő sa­roknál újabb fékcsikorgás, és indulás tovább. Valaki azt mondta, hogy Finnországban 200 000 autó járja az országutat. Olyan A szirének kútja Helsinkiben. Itt rande­vúznak a főváros fiataljai. ték. Bőgve szá­guldanak az elszabadult gé­pek, Fordok és Opelek, Fiatok és Skodák, Volgák és Wartburgok. Nem hiszem, hogy létezik olyan gépko­csitípus, ami­ből ne volna Finnországban. A keskeny ut­cákon olyan a közlekedés, hogy nem sejt­heti az ember , mikor éri bal­eset. ~ Mert a járdán sem biztonságos. Nincs kint a tábla a kapu latt: »Vigyá­zat, autó!«, mé­gis robog ki­felé a nagy vagy a kis szörnyeteg* s ilyenkor ugrik az ember. Pedig a szá­guldás nem finn specialitás; Az egyébként hűvös és nyu­godt finnek csupán akkor vál­nak féktelenné, ha lábuk a import ez a javából, tartozik a Shell és az benzinhez, a Coca-Colához és a könyvesboltok comksjaihaz. Öltözködésben a finnek már nem követik annyira a pari« zsi, a római és az egyéb nyu­gati divathóbortokat. A nők mértéktartóak és szerények, divat a kalap és a nylonharis­nya. Mert az olcsó, mrint a többi nylon áru íb. Könny* hozzájutni, hisz ha a férj egy napig nem dohányzik, mást együtt van egy pár nylonha­risnya ára. A női divatáruüz­letek zsúfoltak portékával, ve. vő mégis alig akad. Csupán a fennállásának 1«. évforduló­ját ünneplő Stockman és a Sokas áruház ae, ahol állan­dóan nagy « forgalom. És a férfiak? Feltűnt, hogy nagyon kedvelik a sötét ruhá­kat és a vakító fehér inget* Hogy miért? Talán ezzel is szőkeségüket akarják hangsú­lyozni? Ki tudja. Ábrándozás s tengerparton. ez, mint valami kísérteties já- gázpedálon tapos; Nyugati Pál György, Svábéi István, Fehér József, Rácséi József és Bánovics István: ők követték egymást eddig a fiadi Lenin Termelőszövetkezet elnöki posztján. Ki hosszabb, ki rö- vidébb ideig vezette a tsz-t. Csupán 1960 óta már harma­dik elnöke van a gazdaságnak. S néhány hete az a hír járta Fiadon, hogy őt is leváltják, s mást választanak helyébe. Bá­novics István elnök ilyen kö­rülmények között készülődött a brigádvezető-képző iskolára. A vagyongyarapodást is lássák — Községünkben 1951-ben alakult először termelőszövet­kezet a mostaninál lényegesen kisebb földterülettel s mind­össze 12 családdal. A tsz ne­ve azóta sem változott, de a gazdaság vezetői annál gyak­rabban váltogatták egymást — mondja Fritz Ferenc vb-titkár. A szövetkezetnek 125 tagja van. Héttagú a vezetőség, s maholnap elmondhatjuk, hogy ahány vezetőségi tagja van, annyi elnöke volt a Lenin Tsz- nek. Arra gondolhatnánk, hogy eredménytelenség szülte az elégedetlenséget, s ezért hív­ták vissza ilyen gyakran pozí­ciójukból az elnököket a szö­vetkezeti gazdák. A számok azonban nem ezt bizonyítják. A korábbi kis tsz-ben, bár 25 —30 forintot ért a munkaegy­ség, mégis két elnököt váltot­tak le. Miután az egész falu szövetkezetbe lépett, gépeket vásároltak, sertésfiaztatót és juhhodályt építettek. S noha 1960-ban nem érték el a régi tsz munkaegységértékét, de AZ ÖIÖDIK... erősödött gazdaságuk, számot­tevően növekedett vagyonuk. A részesedés csökkenése miatt megingott a tsz-vezetőkbe ve­tett bizalom, s ismét elnökvá­lasztásra került sor. Tavaly már csak 12 forint jutott mun­kaegységenként. Récsei József, az akkori elnök ígérgetésekkel próbálta a tagok rokonszenvét megnyerni; 30 százalékos pré­miumot ígért kukoricából, azonban nem adta meg. Öt is leváltották, s Bánovics István került az helyére. Ő az ötödik elnöke a Lenin Termelőszövet­kezetnek ... így szokás ez Fiadon? Még a tavasszal, amikor a közgyűlésen megválasztották elnöknek, az egyik tag azt mondta, hogy csak szeptembe­rig maradhat a szövetkezet élén, akkor úgyis leváltják. Mert Fiadon ez eddig is így volt, a gyakori elnökváltozás már szokássá vált. Érthető, hogy Bánovics Istvánnak nem volt közömbös mindaz, amit méhányan most már nyíltan is hangoztattak, hiszen elérkezett a közgyűlésen említett szep­tember, s minden jel a kilátás­ba helyezett elnökváltozásra vallott. Az, hegy Bánovics Ist­ván iskolára megy, még inkább fokozta a harci kedvet, s új elnököt követelt a tagság egy része. De miért? Madarász Mi­hály vezetőségi tag szerint: — Most elmegy iskolára, öt hónapig távol lesz, ki tudja, ta­lán nem is jön vissza a faluba. Jó lenné újat választani helyet­te... Érezni a szavakból, hogy Fia­don nem veszik komolyan a tsz-elnöki pozíciót, a velejáró munkát és felelősséget. Semmi­A bolgár közoktatás fejlődése A népi Bulgária évről évre növeli az iskolák és a tanu­lók számát. Az általános iskolák tanulóinak száma az 1952 —53. évi 990 000-ről már 1 255 000-re nőtt, sőt a techniku­mok és a tanulóiskólák diákjaival együtt 1 430 000. Tíz év­vel ezelőtt no technikum és tanulóiskola működött Bulgá­riában. Tanulóik száma 67 700-ra rúgott. Most a 480 bolgár technikumnak és tanulóiskolának több, mint 150 000 tanu­lója van. Az idén 15 újabb nappali, 8 levelező és esti tech­nikum és 14 tanulóiskoia nyílik meg. Ebben a tanévben 130 000 I. osztályos lépi át az általános iskolák kapuját. A technikumokba és a tanulóiskolákba 31 000 tanuló iratko­zott be. Több, mint 30 000 fiatal tanul esti technikumokban és iskolákban. Az idén 108 új általános iskola, 36 techni­kum, sok napközi otthon épül. Több száz iskolát bővítenék. nemű alapos indokot sem mon­danak, ami arra vallana, hogy Bánovics István alkalmatlan a vezetésre. Még Madarász Mi­hály is elismeri, hogy az elnök megteszi a magáét, érti a dol­gát. Ez azonban, úgy látszik, szerintük csak mellékes tulaj­donsága az elnöknek. Pedig ezért és egyéb erényeiért be­csülni kellene őt, és ragaszkod­ni kellerte hozzá. Bízzanak elnökükben Miközben az elnökkel beszél­getek, eszembe jutnak Mada­rász Mihály és Androsovics Jó­zsef szavad. Egyikük kétévi földjáradékát, másikuk a kö­zösbe adott ló árát nem kapta meg, s emiatt is a mostani el­nököt okolták. — A régi mulasztásokat is nekem róják föl, s engem tesz­nek felelőssé értük. Gyengén zárta a múlt évet a tsz, s ami­kor átvettem a vezetést, nem volt annyi pénzünk, hogy ki­fizethessük az adósságot. A legnagyobb baj az, hogy nem bíznak bennem. Nagyon nehéz így dolgozni — mondja Báno­vics István. A Lenin Tsz tagjainak lát­niuk kell, hogy egyrészt meg­nehezítik az elnök munkáját azzal, hogy segítés helyett ok­talanul támadják, másrészt ár­tanak maguknak, hiszen az in­dokolatlan elnökcsere a gaz­dálkodás eredményeit is ront­ja. Bízzanak elnökükben, hogy öt hónap múlva, amikor vissza­jön az iskoláról, összefogva, egyesült erővel munkálkodhas­sanak szövetkezetük gazdagab­bá tételén. Hernesz Ferenc Ügy tartják szerte a vüa» gon, hogy a magyar ember szereti a legjobban a gyomrát. Furcsa nekünk a német gene­rálszaft és a szlovák knédli- gomibóc; Prágában is csak a sör emlékeztet a hazai ízek­re; Bécsben még a bécsisze­letnek sincs olyan jó íze, mint — mondjuk — egy hangula­tos kisvendéglőben valahol Óbudán. A halászléről nem is beszélve. Mert Finnországban van ugyan hal bőven — 80 millió kilogramm az évi fo­gás, és ez még kevés, mert más országokból is hoznak be. De uram bocsa’, hal reg­gel, délben, este, szafttal és anélkül, nyersen és pácolva, rántva és olajban .;. Szere­tem a halat, de már köszön­tem szépen, és inkább tejjel meg vajaskanyérrél tartottam fenn magam. Nem szívesen gondolok vissza a leves nél­küli ebédekre, melyek olyan nyersanyagokból álltak, mint amiket nálunk előételnek ad­nak. Nem akarom egy szóval sem megbántani a finn kony­haművészetet. De én inkább eszem tíz deka téliszalámit csak úgy »zsebből«, mint hal- f as hozottnak nevezett ►»ször­nyűséget« ezüst evőeszközzel. S ha már az ételeknél tar­tok, elmondok egy kedves epizódot is. Mondták nekünk, hogy tej van bőven, ihatunk, amennyi csak jólesik. Men­tünk is a pohárral, s kértük a finom tejet. Először nem tudtuk, hogy miért mosolyog­nak a felszolgálók, de aztán egyszer kirobbant belőlük a nevetés. Mert mi finnül egy pohár — bocsánat a kifejezé­sért — tetűt kértünk. Polesz György (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents