Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

I MEGKEZDŐDTEK A K Ü L D Ö T T V Á L A S Z T Ó P Á R T T A G G Y Ű L É S E K Búsáról, gépről9 tanulásról Sávolyan Volt még idő hétfőn este a taggyűlés kezdetéig; előbb az utcán, majd a pártklubban be­szélgettünk. — Eső kellene, pár napos kiadós eső — kezd­te Gál József, az Űj Élet el­nöke. — Mfgtánban már a ga­bonánk, augusztus utolsó nap­ján végeztünk a csépléssel Szép, igazán szép a termés — fűzte hozzá. Valóban: négyszáz hold otven va­gon kenyérgabonát adott a sávolyi Üj Életben. Egyszerű osztási művelet kell csak hozzá, s megkapjuk az eredményt: tizenkét és fél má­zsa a holdankénti átlag. Meg­termeléséhez azomiban kemény erőfeszítés, céltudatos munka kellett. Mondta is Harmatit János pé/rttítkár a vezetőség beszámolójában, hogy elérte Sávoly az enne az időszakra kitűzött: célt: szövetkezetbe tömörültek parasztjai, s közös gazdaságuk csatát nyert a ter­melésben. Élő, cáfolhatatlan bizonyság esc meg lehetett oldani, meg­oldották a kettős felada­tot, az átszervezést és ve­le egyidejűleg a termés- növelést. Mert maradjunk csak a ke­nyérgabonánál Ennyi búzát és rozsot ekkora területről a község az utóbbi másfél évti­zednek még egyetlen eszten­dejében sem takaríthatott be. Belterjes fajták —; Szkorosz- pelka és San Pástomé 150 holdon, a búza 270 holdas ve­tésterületéből; nagy adagú műtrágya; gondos, gyors be­takarítás kombájnnal; előtte meg természetesen kiváló ta­lajmunka ugyancsak géppel —, így lett a gazdag termés: •— A gépesítés, igen, ez na­gyon finom dolog — szó sze­rint így mondta nekem Gál élvtáirs a taggyűlés előtti rö­vid eszmecserénkben. — Ven­nénk még két traktort, mert az öt gép az új gazdasági év­ben kevés lesz a három falu­nak; hozzánk tartozik tudni­illik egyesült szövetkezetünk­kel Fényed meg Szegerdő — mondta az elnök. Lelkesen beszélt a gépről, az ember oly hasznos segítőjéről; — Na­elő jut­évi Gőlle három esztendeje A kaposújlakiak számadása A fea^posüjtoki művelődési épület aprócska “nagyterme« a falu fontos eseményének szín­helye volt hétfőn este. Itt gyűl­tek: össze a község kommunis­tái, hogy számot adjanak párt­szervezetük eddigi tevékenysé­géről, s megválasszák fcüldöttei- ket a járási pártértekezlefcre. Alighanem tgpza volt később Légrádi Ferencnek, hogy ennek a gyűlésnek egy részét az egész falu számára meg kellene is­mételni, hisz voltaképpen min­denkit érintő dolgokról esett szó. Pintér György, a párttíikár a kongresszusi irányelvek tük­rében részletesen elemezte a falu termelőszövetkezetének munkáját És mint ahogy a munka eredményei a község egészének tulajdoníthatók, a hiányosságokat is csak a köz­ség lakódnak együttes szorgal­mával szüntethetik meg. A beszámoló őszinte volt. Nemcsak azt említette, hogy december óta 239 darabról 316- *a emelkedett a szövetkezet sertésállománya, vagy hogy a tsz rendesen fizeti adóját, és aki előleget kér, az kaphat, ha­nem hallhattak a jelenlevők a hibákról is. Ahogy a beszámoló és a hoz­zászólások tükrözték, több fo­gyatékosság akad a faluban, mint dicsekednivaló. A legégetőbb — de a többi hibára is rávilágító — gond a csépiéi elhúzódása. Ha így ha­ladnak, akkor a járásban utol­sónak fejezik be ezt a munkát Bradanovics Imre ostorozta az állattenyésztési brigádvezetőt: »Nem biztosít takarmányt az állatoknak, csökken a tejho­zam.« Kovács Gábor elmond­ta, hogy az asszonyok reggel 7 órakor már kiállnak a kapuba, várják az eligazítást, s mart az késik csak kilencre jutnak a munkahelyre. »-Este kellene megszervezni a másnapi mun­kát« — javasolta. A taggyűlés így is határozott. Idős Király István a bajok okairól szólt. »Helytelen úton jár a szövet­kezet vezetősége. Dolgos ember az elnök, de nem tud rendesen irányítani. Ha valaki szól, le­torkolják, durva hangon be­szélnek vele a vezetők. Az pe­dig senkit sem serkent a jó munkára.-« Dr. Gelencsér Ilona járásbíró Király bácsi szavai­hoz kapcsolódott. »Az embe­reket nevelni kell. A legjobb nevelés a példamutatás, és ha a szövetkezeti munka lazasá­gait meg akarják szüntetni, el­sősorban a vezetőknek kell vál­toztatniuk magatartásukon.« Farkas Ferenc, a járási párt- bizottság kiküldötte a pártszer­vezetet is hibáztatta,, mert mindeddig nem lépett föl eré­lyesen a visszásságok ellen. Élénk vita volt A 13 tagú pártszervezet és a néhány meg­hívott vendég elvtársdasan, őszintén mondott véleményt a község helyzetéről; Lukács elv- társnő a politikai képzetlensé­get vélte megmutatkozni a pártszervezet eddigi tétlensé­gében, A bírálatok irányt szabtak, hogy hogyan lehetne a hibákat kijavítani, hogy miként jut­hatna egyenes kerékvágásba a szövetkezet. Tízfelé járt az idő, amikor a piros fedelű tagsági könyvek a magasba emelked­tek: a beszámolót, a határozati javaslatokat elfogadta a tagság. A járási küldöttértekezletre dr. Gelencsér Ilonát és Pintér Györgyöt választották meg. Még a beszámoló említette: »A megválasztandó elvtársak mondják el a járás küldöttei­nek tanácskozásán, hogy pár­tunk bízhat a kaposújlakiak- ban. Feladatainknak eleget te­szünk.« Hogy ezt az ígéretet be is válthassák, ahhoz a határo­zatok alapján a falu valameny- nyi lakójának együtt kell rrnun- káltooclnSa a jövőben... Roland Ferenc gyem. kérlek, jegyezzétek igényünket: egy Orkánt tassatok nekünk a jövő keretből — fordult az elnök Szabó Istvánhoz, a Marcali Járási Pártbizottság osztály­vezetőjéhez. Silózógépről van szó, e tömegtakarmóny beta­karításának gépéről. Igen, a silózás — új mun­kafolyamat ez, a nagyüzem hozta magával Sávolyra is. Az idén a körzetben elsőként az Üj Élet földjén állt munkába a gépállomás silókomfbájnja. Ma vagy holnap végez is, az­tán mehet tovább. A silóku­korica holdja 150 mázsát ter­mett. Jövőre több kellene. A vegyszer, a Hungazim majd meghajtja. A másik kukoricá­ban kipróbálták az idén, s azt tapasztalták, hogy kiöli a gyo­mot, és gyorsabb fejlődésre serkenti a kultúrnövényt. A vegyi ipar meg a mezőgazda­ság kapcsolata — a sávolyi határ mutatja, a sávolyi em­berek értik, érzik ezt. Mert a határ képéinek változá­sával változik, átalakuló­ban van a parasztembe­rek gondolkodásmódja is. Kiss Ottokár, az gttójn is beszélt erről szenve­déllyel átfűtött hangon. Tanul a fata apraja-nagyja. A hét­fői tanévnyitói Meghatóan nagy ünnepi eseménye volt a falunak. Emelkedik nem csal: gazdaságiban, anyagi jólétben, hanem gyarapszik szellemi ja­vakban is Sávoly. Hat kom­munista végezte el tavaly az általános iskola nyolcadik osztályát. — Ismét van négy új jelentkező közülünk — szólt közbe Pintér Jánosné, a község tanácselnökasszonya. A taggyűlés a Központi Bi­zottság kongresszusi téziseit szóban kevésszer idézte. Ám a tanácskozás légkörét teljességgel átforrósította az irányelvek józanul mérlegelő, határozottan előremutató szelleme. A sávolyiak négy küldötte — Harmaith János, Gál József, Pintér Jánosné és Kiss Otto­kár — a járási pártértekezle­ten számot adhat minderről: az eredményes munkáról és a gazdaság meg a kultúra to­vábbfejlesztésének alkotó ter­véről. Kutas József ESTE FÉL NYOLCKOR már gyülekeznek a göllei kommunisták. Nyolc órára hívták ugyan Ö6sze a párttag­gyűlést, de sokan haza se mentek előtte, a munkából jöttek, gép mellől vagy a me- zőrőL S amikor Deák Lajos párttitkár feláll, hogy meg­tartsa a vezetőség beszámoló­ját, elcsendesedik a terem, egy pisszenést nem lelhet hal­lani. Kétéves munka elemzése következik ezután, két év története. Figyeltem az arcokat, fi­gyeltem a beszámoló hatását, kíváncsi voltam, hogyan rea­gál a tagság a szemük előtt lejátszódott változások lényei­re. — 1953-iben még egyéni volt a község Akkor 1856 hízott sertést adtaik el a gaz­dák. 1961-ben már 2450 ser­tést és 499 hízómarhát kapott tőlünk az állam.;; Beszédesek ezek a számok? Föltétlenül Hallottam a tag­gyűlés előtt, hogy még egyéni korban az volt a gölleiek vé­leménye: ők már a maximáli­sát adják az állattenyésztési­ben, nincs tovább. S most mégis állandó fejlődést mutat az állattenyésztés. 1958-hoz viszonyítva napjainkban 240 szarvasmarhával és 1069 ser­téssel tartanak többet a köz­ségben. A párttitkár folytatja a be­számolót, s a falu életében végbement egyéb változások­ról beszél. — Ha csak az előbb emlí­tett néhány számadatot néz­zük, akkor is nyilvánvaló, hogy emelkedett a lakosság életszínvonala. Falusi fiatalsá­gunk öltözködése ma már semmiben sem tér el a váro­si fiatalokétól. Amit falusi nyelven vagy inkább az öre­gek nyelvén úgy neveznek, hogy flanc, az megint csak a lakosság nagyobb jövedelmé­nek kifejezője. Néhányan mosolyognak. Nemrég KISZ-esküvő volt a faluban, s a messziről jött ember bizony nem tudott kü­lönbséget tenni a helybeli és a városi vendég között. Mi­lyen jól mondja most a tit­kár. Aztán következnek a továb­bi adatok... S A HIBÁK, A HELYTE­LEN INTÉZKEDÉSEK bírá­lata sem marad ki a beszá- molóból. — Még ezelőtt egy éve is akadt olyan szövetkezeti ve­zető, aki azt mondta, hogy nálunk az intenzív búzafajták nem adnak jobb termést a hazai búzafajtáknál. S mi tör­tént? Az őszi árpa-olasz bú­ra keverék megadta a 19 má­zsás termést, sok fehérjetar­talmú takarmányt nyertünk, s így még több húst adhatunk ráitatja a további gazdasági a népgazdaságnak. Többen felkapják fejüket, amikor a titkár a borbarát­ságról beszél, arról, hogy a szesztestvérség bizony olyan rossz útra viheti a vezetőt és a tagot, ami árt a közösség­nek. Amikor meg az aratógé­pek hanyag előkészítéséről esik szó, néhányan hátrafelé nézegetnek, ahol a szerelők ülnek. AZ ASSZONYOK egy asz­talnál foglalnak helyet, figye­lik a titkárt, vajon megemlí­ti-e őket. És akkor követke­zik a dicséret: Cser Lőrincné munkacsapat-vezető, Berta La- josné növénytermesztő, Müllé- der Józsefné és Deres Anna a párttagság előtt kapja meg az elismerést. Látom azonban, hogy Bemard Jenöné valamit följegyez. Ebből bizonyosan hozzászólás lesz. Valóban. Amint elhangzik a titkári referátum, a levegőbe emelkedik ennek a lelkes pe­dagógusnak a keze. — A tavasszal versenyre hívtuk a somogyszili asszo­nyokat. A versenyt azonban nem értékelték. Nem akarjuk, hogy kinevessenek bennünket, jó lenne minél hamarabb meg­csinálni ..; Egy másik hozzászóló a te­henészettel foglalkozik, Mezei Béla iskolaigazgató meg a tervszerű népművelési munká­ról beszél. Elmondja, hogy ed­dig a szocialista termelési mód hiánya fékezte a kultu­rális fejlődést, most viszont a szakmunkásképzés hiánya hát­erősödést. Az emberek bólogatnak, ér­zik, hogy így van. S akkor is egyetértenek, amikor Far-i kas Dezső, a járási pártbizott­ság osztályvezetője vissza per­geti egy kicsit a gölleiek fej­lődésének filmjét. — 1959-ben 24 forint volt a munkaegység, 1960-ban 30, 1961-ben viszont 26 forint. Va­jon mi ennek a visszaesésnek az oka? Mindent a szárazság­ra fogni nem lehet. Legyen ez komoly tanulság a pártszerve­zetnek. LEHET ÉREZNI, LÁTNI, hogy ezek az emberek őszin­tén aggódnak a termelőszövet­kezetért. Amikor a szavazás előtt szünetet rendel el az el­nök, arról folyik a szó kint az udvaron, hogy a gépeket sok­kal jobban ki lehetne hasz­nálni, be kellene vezetni a két műszakot. Nincsenek meg­elégedve a nyári mélyszántás­sal sem. De csak egymás kö­zött vitatják ezt. nem a nyil­vános plenum előtt. Pedig bi­zonyosak benne, hogy igazuk van, mégsem kémek szót. Nem próbálnak választ adni a föltett »miértekre« sem. Figyelem az arcokat, ami­kor újra benépesül a terem. Talán most már menne... de kezdődik a jelölés, a szava­zás. Pedig a gödiéit a kaposvári járás egyik legjobb pártalap- szsrvezeteként emlegetik. Ak­kor viszont miért ez a nagy bátortalanság? Polesz György „BÁTRAN BÍRÁLJUNK TUCSEK ELVTÁRSNŐ.. “ Már jó egy órája tart a küldöttválasztó tag­gyűlés a Kaposvári Gépállomáson. Hencz Pál párttitkár éppen arról számol be a gépállo­más kommunistáinak és a meghívott pártonkí- vüliéEnek, hogy mit valósított meg a pártszer­vezet a legutóbbi határozatból, mit nem. — A pártcsoportokat létrehoztuk ugyan, a tervezett kéthavonkénti beszámolókat azonban nem tartottuk meg — sorolja a párttitkár. — A párton kívüli aktívahálózatot is csak papí­ron alakítottuk meg. Még mindig nem hívtuk össze a kijelölt pártonkívülieket. A pártiro- dakxm terjesztésére vonatkozó elképzelésün­ket is csak részben valósítottuk meg. A széliek megreccsennek. A párttagok res­telkedve mocorognak a székeken. Az olajos ru­hás traktorosok zavartan gyürkélik sapkáju­kat. S a titkár tovább beszél kendőzetlenül a hibákról: — Az utóbbi időben sok a baleset. Határo­zottan föl kell lépnünk a fegyelmezetlenkedők- kel szemben. Ez nemcsak a vezetők dolga, ha­nem a miénk is. Legyünk humanisták, félt­sük a másikat! Csak a társadalom erejével tudjuk csökkenteni az ivászatot a gépállo­máson! Hencz elvtárs őszintén, nyíltan az alapszer­vezet elé tárta, mit végeztek a kommunisták. Elmondta az eredményeket, de nem hallgatta el a munkában tapasztalható gyengeségeket, következetlenségeket sem. Tucsek Lászlóné a személyi kultusz éveiben munkásmozgalmi emberek ellen indított tör­vénysértő perek lezárásáról hozott határozat­ról beszél minden kertelés nélkül. Kerek pe­rec megmondja véleményét. Egyik mondata mindenki fülét megüti. A párttitkár gyorsan föl jegyzi az előtte fekvő papírosra: »Nem bírálom a vezetőség munkáját.« A mondat vé­gére jókora kérdőjelét biggyeszt Csöndör Lajos igazgató a pártszervezet munkáját értékeli: — Ha én, a gépállomás igazgatója többet se­gítek, most nem arról kellett volna beszámol­ni, hogy a határozatnak nem minden pontját hajtottuk végre. Ezen érdemes elgondolkoz­ni, hiszen ha egy kicsit többet teszünk, most tisztább volna a lapunk. Éri magamnak hár­mast, esetleg négyest adnák, ha a határozat végrehajtását kellene osztályozni ... Az emberek helyeslőén bólintanak. — Az a véleményem — szögezi le az igaz­gató —, hogy ha a hibákat nem tárjuk föl, szemet hunyunk fölöttük, s akkor kapunk ész­be, amikor már hegyibénk tornyosulnak, már késő! Az első pillanattól kezdve harcolni kell a hiányosságok ellen ... A taggyűlés végén a párttitkár dióhéjban összefoglalja az elhangzottakat. Tucsek elv­társnő felszólalásához hozzáfűzi véleményét: — Értem én, mit akart elmondani. Azt, hogy bízik a vezetésben. Ez helyes. Azonban csak akkor juthatunk előbbre, ha bírálja a pártszervezet munkáját, vezetőségét, a fölöt- tes pártszerveket. Ha figyelmesen olvasta az irányelveket, láthatta, hogy a Központi Bi­zottság a munkában föllelhető következetlen­ségeket és gyengeségeket serp hallgatta el. Ezeket csak akkor szüntethetjük meg, az előt­tünk álló nagy feladatokat csak úgy oldhatjuk meg, ha bírálunk. Én azt mondom, bátran bíráljunk, Tucsek elvtársnő... Lajos Géza Lehetett yolna termékenyebb az AKÖV kommunistáinak tanácskozása Egy idős, reszkető kezű toponári nénike kereste meg nemrégiben a 13. sz. Autóközlekedési Vállalatot: tehergépko­csit szeretett volna rendelni, hogy másnap hajnalban Kapos­várra szállíthasson egy eladásra szánt jószágot. Az asszony joggal várta volna el, hogy udvariasan, figyelmesen bánja» nak vele a fuvar fölvételével foglalkozó tisztviselők. Ilyet azonban nem lehetett fölfedezni az irodabeliek magatartásá­ban. Megkérte őket: töltsék ki a furvarmegrendeléshez szükm séges nyomtatványt, mivel ő nem lát jól. A tisztviselők rári- pakodtak: »Mit képzel, miért vagyunk mi itt?« Egy fiatálasz* szony megsajnálta a nénit, és kitöltötte helyette a papírt Odavitteaz egyenruhás fiatalemberhez, ám az továbbra is kötekedő, lekezelő hangon beszélt, sőt dühösen összetépte és a földre dobta a megrendelőt, mivel a néni otthon felejtette személyi igazolványát. Hiába kérlelte, hiába hivatkozott a vállalatnál dolgozó egyik falubelijére, aki igazolhatná topo­nári illetőségét, a tisztviselő ridegen, durván elküldte: »Men­jen haza, és hozza el a személyi igazolványát.« Mit tehetett mást, sírva fakadt, és önérzetében megsértve kifordult az irodából. Hogy mit gondolt magában, nos, ehhez, úgy hiszem, nem kell fantázia. Önkéntelenül is ez a bántó történet jutott eszembe hét­főn este az AKÖV kommunistáinak küldöttválasztó taggyű­lésén. Szerettem volna hallani, hogy Szentesi György, a párt- szervezet titkára a beszámolóban szót emel az effajta esetek ellen is. Sajnos, ilyenről nem volt szó a beszámolóban. A párttaggyűlésnek kötelessége összegezni az elért ered­ményeket, nemcsak azért, mert kellemesebb dolog dicsérni, mint bírálni, hanem azért is, hogy az embereknek megmutas­suk: lám, nem volt hiábavaló a fáradozásunk, érdemes a jövőben is nagy célokat magunk elé állítani. Jó néhány ilyen sikerről számolhattak be taggyűlésükön az AKÖV kommu­nistái is. Az utóbbi három év alatt megkétszereződött gép­járműveik száma. 18 százalékkal nőtt a termelékenység, job­ban kihasználták szállítóeszközeiket, több utast, több árut juttattak célhoz. 650-nel emelkedett a vállalat dolgozóinak száma, és több, mint négy százalékkal csökkentették az ön­költséget. Helyes volt elmondani ezeket, mert érdekli a kommunis­tákat, csak ne bánt volna a beszámoló olyan szűkszavúan a hibákkal, a fogyatékosságokkal és a feladatokkal. Szó esett ugyan egy-két problémáról, nevezetesen, hogy sok a túlfo­gyasztó gépkocsi; gyakran nem gazdaságos a fuvar; nagy a vándorlás a rakodómunkásoknál; ám kiderült a beszámoló­ból, hogy a hibák okait nem elemezte mélyrehatóan a párt- vezetőség, ezért nem is tudott megfontolt választ adni rá­juk, ennélfogva nem volt alkalmas arra sem, hogy fölkeltse a párttagokban az érdeklődést, s kiváltsa belőlük a szenvedé­lyes vitát. Az elhangzott bírálatok is személytelenek voltak, kivéve egy esetet, amikor megemlítették egy olyan embernek a nevét, aki a taggyűlésen már nem is lehetett részt. Ez a szemérmesség megbosszulta magát. A taggyűlésen jelenlevő nyolcvan kommunista közül ketten szólaltak föl, s voltaképpen alkotó vita, a legcsekélyebb módosítás nélkül szavazlak a beszámoló és a határozati javaslat fölött. Több fontos, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdést magyarázott meg Kisdeák József, a városi pártbizottság titkára. Sajnos, ezekkel kapcsolatban sem hal­latták véleményüket az AKÖV kommunistái. Termékenyebb)* jobb taggyűlést vártunk tőlük, 3 Varga Józs«i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents