Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. szeptember 8L FILMSZÍNHÁZAINK műsorából HÓFEHÉRKE ÉS A HÉr TÖRPE Vörös Csillag »Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép hercegnő, akit Hófehérkének hívtak. Hiú és gonosz mostohaanyja attól félt, hogy Hófehérke szépsége egy napon el fogja homályosítani az övét. így a kis hercegnőt rongyokban járatta, és ... « Ki ne emlékezne gyermekkorunk egyik legkedvesebb meséjére? Hányszor hallgattuk elme- rülten, haraggal szívünkben a gonosz mostoha ellen s telve aggódó szeretettel a szép Ids hercegnő iránt! Ez a kedves, emlékezetes Grimm-mese most Walt Disney nagy sikerű színes, magyarul beszélő rajzfilmjének felújítása nyomán ismét látható kicsinyek és nagyok nem kis örömére. Konkrét és általában meghatározott feladatok Szabad Ifjúság Utazás a léiiinbiB Hónapokon át kísértük fi- Sgydemmél azit a munkát, Jameiynek eredményeként me- 5gyaszerte —• évek óta most J először — határidőre készültek el az 1962/63-as népművelési év tervei. E tény méltán kelt 'bizakodást. Hiszen az 5olyan tervekért, amelyek kü- 3! öntöző szervek kollektív ^munkájaként kerültek papírára, a felelősség is kollektív. 5 Mint ahogyan közösségi feliadat a kulturális terv célkitűzéseinek valóra váltása is. Tudott dolog, hogy a kul- jturális forradalomnak egyik vlegfontosabb célkitűzése ma: ímegtanítani az embereket szó- Jciaiista módon élni, dolgozni lés gondolkodni, emelni né- ípünk műveltségi színvonalát. ^Manapság már egyre kevesebbet kell harcolnunk a kö- ^zönyösség, a meg nem értés Sellen. A művelődés iránti tár- jsadalmi igényi ma már csak 5azok hagyják fi,gyeimen kívül <— esetenként —, akik koráb- jbi saemíélleti hibákból ere- ^dőan nehezen adják fel pasz- 5szív pozíciójukat, és a tenni cvagy nem tenni kérdésére válaszul kényelembe vonulnak. 5 A tervek ismeretében mond- S hatjuk, hogy mind keveseb- 5ben vannak az ilyenek, s 5 mind többen azok, akik vilá- Sgosajn látják az iskoláin kívü- gli népművelés célját, szeme- Őpét. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX5000000000000CC OOOOOGOOOOOOOOOOOOOOGOCX: Megmövekedeftt az érdeklődés a természettudományos, a világnézeti, a művészeti ismereteket bővítő és a szakmai, műszaki előadások iránt. Az 1962/63-as népművelési év terveinek készítői számoltak ezzel az igénnyel. Öröm belelapozni a kulturális tervekbe. Meglepő bennük az ismeretterjesztés programjának naptári pontosságú és aprólékos kidolgozása. Ám nem ilyen pontos a szocialista ízlés formálásában olyan jelentős művészeti munka megtervezése. A műkedvelő művészeti mozgalom különböző ágainak munkáját csak általában határozzák meg az éves kulturális tervek. Míg a szüreti és egyéb báli eseményekről van szó, nincs baj. Viszont joggal kelt aggodalmat a színjátszó körök vagy csoportok munkáját így meghatározó passzus: »•Egy háromfelvonásos színdarab«; »Egyfelvonásotok«; »Tarka est.« Sértődés ne essék, de nem egy tervben csupán odavetett mondatok Lamorisse francia ren- flező első bosszú játékfilmje ez. mely nagy sztárok és szinte díszletek nélkül is 300 millió frankba és kétévi munkába került. A téma Verne-regényre emlékeztet: egy öreg tudós Viliire Gille) és unokáit egy autós segítségével (Maurice Baquet) léggömbön körülutazza Franciaországot. Ritka technikai bravúrok, szép fényképezés jellemzik a filmet, amelyben elvonulnak a néző előtt a leghíresebb francia épületek és a legszebb tájak. Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A szeptemberi szám, közli N. Sz. Hruscsovnuk, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének »A szocialista világrendszer fejlődésének időszerű kérdései« című ci'kicét Ezt követi John Gollannak, az Angol Kommunista Párt főtitkárának cikke. Ebben • összegezi, hogy milyen eredménnyel j árt »a párt megerősítésének éve«, amely 1961 júniusától 1962 májusáig tartott. »A pártépítés és a tömegek közötti munka« című írásában D. N. Aidit, az Indonéz Kommunista Párt elnöke elmondja, hogy milyen a párt irányvonala az állam legfontosabb gazdasági és politikai problémáival kapcsolatban, és megmu- taja, hogy milyenek az indonéz forradalom távlatai. Frantisek Havlicek a csehszlovák szocialista társadalom fejlődésének problémáit vizsgálja. A nyugatnémet szakszervezeti mozgalom fontos kérdéseméi foglalkozik cikkében Josef Ledwohn. Olvashatunk még a folyóirat szeptemberi számában az Algériai Kommunista Párt új programjáról, arról, hogyan dolgoznak a francia kommunisták a községi tanácsokban; cikket találunk a Uruguay Kommunista Párt XVIII. kongresszusáról; Bászutóföld Kommunista Pártjának alakuló kongresszusáról; az olaszországi községi választások eredményedről. Rövid híreket is kapunk a Német Szövetségi Köztársaságból, Spanyolországból, Mexikóból, Francia- országból, Chiléből és Japánból. A folyóirat szerkesztősége folytatja az eszmecsere közlését »Az antikommunizmus az emberiség ellensége« című témáról. Ebben a számban találjuk Peter Kerrigan (Anglia), Horst Hemberger (NDK), Itaru Jonehara (Japán), Pedro Motta Lima (Brazília), Ulises Rivera Urbina (Mexikó), Joachim Mo- rone Diaz (Kolumbia), Ardesir Avaneszjah (Irán), Abdelkader el Uahrani (Algéria), A. Leru- mo (Dél-afrikai Köztársaság), W. Mac Lórin (Szenegál) hozzászólását. »Szívjátok el a békepipát!« címmel közük Roquell Kent híres amerikai festő és közéleti személyiség cikkét, T. Nikolai- disz írását pedig »A görög fasiszták ellenállásba ütköznek« címmel találhatjuk a folyóiratban. Venezuelából és Angolából írt tudósításoikkal fejeződik be a Béke és Szocializmus szeptemberi száma. jelzik és ígérik bizonytalan hangon a majdani munkát. Pedig a naptári pontosságú programot ugyanúgy igényli a művészeti munka is, mint az ismeretterjesztés! Megkérdeztem az egyik művelődési ház vezetőjét, miért nem töreked' tek teljességre a műkedvelő művészeti csoportok éves munkájának tervezésekor. Kár, hoigy nem tudom reprodukálni a pillantását, amely sokféle átfutó gondolatot jelzett, de mindenekelőtt csodálkozást. Ilyesmit ugyanis eddig nem kértek számon soha. Megkönnyítené a csoportok tevékenységét, ha munkájukból kikopna az ötletszerűség, a kampányjelleg? Kétségkívül megkönnyítené! Az ötletszerűség..; Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez is ismert hátráltatója a munkának. Miért? Szorongatják a színjátszó csoport vezetőjét, hogy határozza meg, milyen színdarabokat kíván bemutatni az irányításával működő csoport. A sürgetésre, anélkül, hogy a munkatársainak számító tagokkal megbeszélné, hogy mit és hogyan, mikorra vállalnak, kapásból leír egy vagy két szünműcímet. Az, hogy ki írta a darabot, miről szól, mikor kezdődnek a próbák, hol, mikor mutatják be, kimarad a »tervezésiből«. Egyik — műkedvelő színjátszó múltjára méltán büsz- ] ke — községünkben be akar-; ják mutatni Lessingnek egy nem éppen könnyű színmű- ! vét, az Emilia Galottit. Meg-' kérdeztem, hogy miért pont; erre a szomorú játékra esett a; választás. Azt felelte a cső- i port: vezetője, hogy "azért:, 1 mert látta filmen, és neki | nagyon tetszett. És ez elegen-' dő?! ; A helységnevek mellőzésé-! vei idézett példák arra inte-| nek, hogy a kulturális tervek; művészeti munkával foglalko-! zó i>ontjait nem ártana ki- j egészíteni. Szakavatottadban kellene meghatározni a művészeti csoportok feladatait. Főleg pedig aprólékosabban. A konkrét és általában meghatározott feladatok felborítják a kulturális tervek belső egyensúlyát. Kár lenne ilyen nehezékkel nekiindulni az új népművelési évnek. László Ibolya tp zúton szeretnék most be- " szelni magával. Igaz, a nevét nem tudom, lehet, hogy Jóska — hiszen az a gond, amit elmondott, sok Jóska, Pista és János gondja —, és egészen véletlennek tartom, hogy pont magával hozott össze a sors. Amit írok, magának cím- zem, de éppúgy szól a hasonló nevű és hasonló gondokkal küszködő társainak... Együtt utaztunk. Korábban fölfigyeltem magára, mint gondolná. Mint észrevettem, a kocsiban többen is gyakran magára pillantgattak. Három, vagy négy idősebb ember volt a társaságában, de maga minduntalan megszakította beszélgetésüket, így nemigen tudták rendszerezni az aznap látott Mezőgazdasági Kiállítás tanulságait. — Igyanak, no, Pesten úgysem itták, legalább hazafelé tegyék — mondogatta, és nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen sűrűn közlekedik a szomszédos büfés kocsiba. Az egyik útitárs meg is jegyezte: »Mire jó fiatalembernek így legénykedni az ivással.. .« Hogy hány üveggel fogyasztott el, nem tudom. Hogy sok volt, az bizonyos, meg az is, hogy az ital sok gátlást fölszabadított magában, bátrabb lett, no és — nem azt akarom mondani, hogy szemtelen — olyan hetyke, le- génykedős... Mikor leült mellém beszélgetni, megvallom, örültem, SLtáne&Lt mtk NYÍLT LEVÉL mert érdekeit, hogy milyen ember lehet... A beszélgetés az utazás közben jól ismert, megszokott kérdésekkel kezdődött. — Hova utazik? — Honnan jön? — Kaposváron lakik? — Szép az a város, sokszor jártam ott. — Asszony? — Hány éves? Majd így folytatta: — A termelőszövetkezetben dolgozom. De nem üzlet az... Nincs pénz. Még ezt az évet kihúzom, aztán lelépek. Csakhogy nem akar az elnök engedni. De majd fifikás leszek. Huszonegy éves vagyok. Pénz nélkül mit kezdjen az ember? Nem mennék én, ha 1200—1300 forintot kereshetnék... Megkérdeztem, havonta menynyi egysége van, és mennyit ér náluk egy munkaegység. Ahogy számoltam, átlagosan megkeresi a havi 1100—1200 forintot. És otthon van egyedül élő édesanyjával, gyermekkori társai között, hiszen — mint megtudtam — ifjúsági brigádban dolgozik. S nem is akárhogyan dolgozhat! A Mezőgazdasági Kiállításra jutalomból vitték el. Éppúgy, mint azokat az idősebb embereket, akikkel együtt utazott Nem, nem azt mondom, hogy hálásnak kellene ezért lennie, de azért ilyen hányaveti módon nem szabadna figyelmen kívül hagynia a szövetkezetnek ezt az ajándékát, mert nevezhetjük annak is. ^. Ügy látom meddő dolog arról vitatkozni magával, hogy nem lesz semmivel sem jobb, ha elhagyja otthonát, és másutt keres munkát. Először látta Budapestet, s egy kicsit megszédítette a forgalom, a sok ember, a város. Az persze nem jutott eszébe, hogy tanulni kell ahhoz, hogy valaki ott dolgozhasson a modern házak építésénél, hogy gépkocsit vezethessen, vagy akár kalauz lehessen a villamoson ...De látott eszpresszókat, szórakozóhelyeket, és azok nagyon megtetszettek magának. — Nekem a tánc a mindenem — így mondta, — Hova szokott járni? — Legjobban a búcsúkat szeretem. Ahova tudok, minden búcsúba elmegyek... — De mit lehet egy búcsúban csinálni? — Mit? Hát napközben elesetten# az ember a haverokkal, megiszik egypár féldecit, aztán este elmegyünk a bálba. Olyankor aztán van mersze fölkérni az embernek bárkit... Tehát nem csalódtam, az ital ad magának bátorságot. Majd azt kérdeztem, hogy búcsún kívül még milyen szórakozást talál magának. — Minden bálban ott' vagyok. Moziba is járok, de inkább csak azokat a filmeket nézem meg, amelyeket csupán 18 éven felüliek láthatnák. Ezekben rendszerint van fantázia. Érti, ugye? — és jelentőségteljesen elnevette magát. — És a könyvek? Olvani szokott-e? * Szinte az arcára fagyott a nevetés, és egy pillanatra zavarba jött. — Nem. Nem tudnák lekötni a könyvek. Nem szeretek olvasni... — De hiszen olyan sokfajta és annyi szép könyv van! Nem létezik, hogy nem tálál olyat, ami lekötné az érdeklődését. S ha egyszer elkezd olvasni, megszereti a könyvet, akkor egyszerűen nem tud létezni nélküle ... — Nem, engem nem érdekel a könyv. Csak'a tánc, a bál, a búcsú . . .Az igen Még néhány kísérletet tettem, emlékszik? De hasztalan juttattam eszébe társait, akik »falják« a könyveket, makacsul megmaradt 1 álláspontjánál... Sajnálom magát, sivár lehet az élete. Abban igaza van, hogy kell szórakozni, táncolni. De félő, hogy ezek az eltáncolt évek valamikor — talán nem is olyan sokára — még sok keserűséget okoznak majd magának. Gondolkodjon egy kicsit, és ne úgy nézze a várost, a falut, hogy ott milyen táncőlási lehetőségek vannak, lássa meg azt is, hogy tömve vannak az iskolák, hogy sokszor deres hdjú emberek ülnek be az iskolapadba, hogy ne marad járták le, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. S maga ebben a korszakban 21 évesen csak táncai és táncol, s hogy jobban menjen a tánc, iszik is. Kell hogy ez elgondolkoztassa, s más irányú cselekedetre ösztönözze. Ne utasítsa el a magának nyújtott segítő kezet! Meg vagyok győződve arról, hogy azok az útitársak, akik rosszallóan csóválták fejüket látva a, maga viselkedését, éppúgy aggódnak a maga eltáncolt évei miatt. Ismerősei felelősséget éreznek magáért, ne le- gyenhát ellensége saját magának! Gondolkozzék, és higgye el, nem lesz hiábavaló! Üdvözlettel: Vörös Márta Elfekszik a búza a magágyban? Téves szemlélet tartott?., hogy nem érdemes szárazság idején elvetni a gabonát, hiszen úgysem kel ki, amíg esőt nc^i kap. Ezt a néz cet kísérleti eredmények cáfolják. A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia gazdaságában tavaly ősszel különböző parcellákba vetettek búzát néhány napos, sőt egyhetes eltéréssel. Az eső után például az október 10-én vetett mag ugyanakkor kelt ki, mint az október 17-i vetés. S a betakarításkor az előbb elvetett gabona — egy holdra, számítva — 100 kilóval nagvobb termést adott. A biológiai folyamatok korábbi megindulásával magyarázható a hozamnövekedés. Nem »alszik« tehát a búza a magágyban; ha kellő csapadék hiányában gyorsan kikelni nem tud is, mégis hasznára válik, ha előbb a földbe került. Elhibázott megszólítás Öj tsz-elnök került a faluba, igyekezett mindenkit mielőbb név szerint is megismerni. Ha a mezőgazdász- szal járta a határt, a majorokat, mindig megkérdezte, ki volt az, akivel beszéltek. Eljött az első közgyűlés ideje. Felszólalt valaki. Menten válaszolt neki az elnök mondván: »-Nézze, kedves Lekvár bátyám.« Tovább nem mondhatta, mert kitört a nevetés. Mellékneve, sőt mondhatnánk, hogy gúnyneve a »lekvár« az öreg Kovácsnak __- fe.i Változás Egyiik Kaposvár környéki termelőszövetkezetben történt valamikor ötvenkilencben, a nagy tsz-szervezés idején: Majdnem teljesen új kocsit akart megvenni a vezetőség az egyik gazdától. Tízezer forintot ígértek érte, ám a gazda semmi pénzért sem akart megválni a számára már fölösleges szekértől. Azóta eltelt három év, s az egyik nap ki más állítja meg a faluban a tsz-elnököt, mint ez az egykori gazda. — István öcsém — mondta —, eladnám én a kocsimat, minek egye odahaza a szú meg a rozsda, nekem már úgysem kell, ti használhatnátok, hiszen jó állapotban van. Csakhogy a szövetkezetnek sem kell már a kocsi; éppen azon törik a fejüket, hogy ki venné meg tőlük a fölösleges szekereket. * * * Ausztrália a gyermekházasságok ellen Canberrában törvényt készítenek elő a gyakori gyer- mefcházasságok megakadályozására. Ausztráliában ugyanis minden évben 300 tizenhat éven aluli lány és körülbelül 250 tizennyolc évén aluli fiú köt házasságot. Ausztrália egyes szövetségi államaiban a házasság- kötés alsó korhatára 12 év a nőknél és 14 a férfiaknál. Most egységesen be akarják vezetni, hogy 16 éven aluli lányok és 18 éven aluli fiúk ne köthessenek házasságot. ft—I JHjnftp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megy« Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-H* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj .egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka S. u. £.
