Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
SOMOGYI NÉPI AP 8 Yasámap, 1962. szeptember % A BÁBONYMEGYERI .TITOK' A falutól tó vol, hprhos, meredek út men., húzódik meg a ház. Érdekes la kója van ennek a tanyaszerű gyümölcsfákkal szelíd dombocs kákkal közrefogott parasztháznak. A falusiak azt suttogják, hogy titkot őriz az öreg, s azt senkinek sem akarja elárulni Olyan gombát tud tenyészteni, s azt úgy készíti el, hogy tudományát hetedhét határ legjobb szakácsa^ is megirigyelhetné. Hanem beszélnek róla mást is mostanában. Némelyek, hogy elhagyta a szerencséje, s elfelejtette a »titkot«, azért mondott csődöt az idén a nagy gar- ral beharangozott gomba tenyésztés a megyeri fez-ben. Akad, aki máris bizonygatja, hogy kidobott pénz, amit a gombába fektetnek, nem érdemes vele foglalkozni. Geiger György, a robusztus termetű ember csak mosolyog a bajusza alatt a mendemondák hallatára. De persze fájlalja, hogy akad olyan ember, aki őt okolja a kudarcért, s most ezzel próbálják igazolni magukat: »Ugye, mi megmondtuk.« — Aki titokról és más egyébről szól — magyarázza —, az a dolgok mellé beszél. Nincs itt babona. Jó pince, jó trágya meg tisztaság kell és szakértelem, más semmi. Nem mai gyerek vagyok én, 1926 óta foglalkozom sampinyontermesztéssel. Huszonhétben—huszonnyolcban, amikor egy pengőt kértek egy kiló sertéskarajért, két pengő nyolcvanért vitték az én gombámat. S hajtottam én a pénzt az ötvenes években a megyeri meg az andocsi tsz-ek- nek is. Papíron igazolták az andocsiak, mikor eljöttem tőlük, hogy százezer forintnál is többet árusítottam ki a gombából. Most elfelejtettem volna, amit egy életen át magamba szívtam? Mesebeszéd ez. És az is, hogy nem sikerült a kelés, mert talán hideg volt a pince. Ahol két szem búza kicsírázik, ott a többinek is ki kell kelnie. Lenne gomba az idén is a fez-ben, ha termesz“Ha itt nem kellek, elmegyek t éséhez biztosították volna a föltételeket Elmentem a darán ypusztai gazdaság igazgatójához jó trágyát kérni. Adott is. Könyörögtem kocsisainknak, hogy menjenek el érte. Nem mentek. Aztán mikor már kiszaladtunk az időből, hozták ide a csupa csádét Majd a szívem szakadt meg. Hisz ez a trágya a gomba legnagyobb ellensége! Nem akartam ebbe beletelepíteni a gombát, mégis megpróbáltam. Víz kellett volna, nem volt. Matadort kértem a muslincasereg ellen, nehogy beszúrják a gombát, nem adtak. Arvalint kértem a lóte- tű irtására — mert az megkeresi a trágyát a pokolban is — közönséges patkánymérget hoztak. Ha beleszórom a trágyába, börtönbe csukatom magam, hiszen a gomba minden mérgező anyagot és minden színt magába, szív. S nem kaptam megfelelő segítséget sem, pedig megmondtam a szerződéskötéskór, hogy csak az irányítást vállalom, munkára nyomorék vagyok. S mit csináltak velem? Csak jöttek, hogy papa, most a kaszálás, meg hogy most ez, most az van, elvisszük az embereit — s mát tehettem? — Nagy összeget dobtak el maguktól a tsz-beliek. Számítsák ki. Ha ide hozzák Darány- pusztáról a jó minőségű trágyát — ott sok zabot esznek a lovak —, legalább három hónapon át minden nap leszedtem volna ötven kiló gombát. Egy kiló gomba 35 forint. Nem tudtam volna annyit szedni, amennyit el ne vittek volna. Állandóan érdeklődtek iránta a balatoni üdülőkből, sőt még’ Pestről is. De én hat hónapig is fenn tudom tartani a termőképességet. Hogy mivel, azt persze nem árulom eL Egy bizonyos: semmiféle vegyszert nem használok. Azért is van olyan jó íze az én gombámnak. — Mondja meg nekünk, Gyuri bácsi, hogy mi a titka a gombatenyésztésnek — kérlelem. Gyuri bácsi fejből diktálja a receptet. — Egy-egy 400 négyzetméternyi termőszőnyegű pincébe kell 400 mázsa komposztált trágya, kell hozzá két mázsa szuperfoszfát, ugyanennyi pétisó, tíz kiló kénsavas ammóniák, legföljebb egy doboz Ar- valin, négy kiló Matador és húsz mázsa kőpor. Kell egy szakember és mellé két segítő. A tiszta pincét ciánozom, majd trágyával leágyazom, öt centiméterrel lehomokozom, berakom a spórákat (fillérekért lehet kapni Pesten), forró vízzel megpermetezem, s 36 nap múlva lehet szedni a gombát. Egyszerű recept, nemde? ... Búcsúzkodás előtt azt mondja Geiger Gyuri bácsi: — Aztán az új elnököt ne bántsa ám, mert ő nem oka semminek. A napokban úgyis fölkeresem, adjon választ: vagy-vagy. Ha itt nem kellek, elmegyek Kőröshegyre vagy Andocsra, száz hold szántóval fölveszem a versenyt __ V arga József CSALÁDI KÖRBEN Három esztendő múlott el azóta, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium kiadta 111/1959. számú rendeletét, amely kimondja, hogy a kereskedelmi vállalatoknál vezető állásban levő, ellenőrzési jogkörrel felruházott dolgozó hozzátartozóját nem alkalmazhatják ugyanannál a vállalatnál. A családi összefonódás némelyeknek jogtalan előnyöket biztosíthat mások rovására, s egészséges ellenőrzést sem lehet így elképzelni. A rendelkezés világosan körülirta, hogy ki számít hozzátartozónak és ki vezető állású dolgozónak. Vállalatnál az igazgató, az áruforgalmi vezető, az áruforgalmi osztályvezető, a főkönyvelő, a terv-statisztikai vezető, a munkaügyi vezető, a pénzügyi vezető, az elszámoltatási vezető, a személyzeti vezető és a főellenőr számít vezető állásúnak. Kimondja az utasítás, hogy az összeférhetetlen alkalmazásokat hat hónapon belül meg kell szüntetni, mégpedig úgy, hogy az érintettek ne kerüljenek anyagilag hátrányosabb helyzetbe. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál azonban nemcsak, hogy nem hajtották végre a rendeletet, sőt újabb intézekdésekkel még szaporították a visszásságokat. A vállalat főellenőrének feleségét például boltvezetőnek, a pénzügyi osztályvezető férjét boltvezetőnek, a munkaügyi vezető férjét hálózati ellenőrnek, a főkönyvelő édes-' anyját egy idénybolt vezetőjének tették meg. Azért történhetett ez meg, mert a megyei tanács kereskedelmi osztálya szemet hunyt fölötte. Itt az ideje, hogy a megyei tanácson végre szakítsanak a helytelen gyakorlattal, hiszen az a kötelességük, hogy őrködjenek a törvényesség megtartásán. F. L. Megyénk levéltárának története könyv alakban N57omdába került, és »Somogy megye levéltára« címmel még ebben az évben megjelenik megyénk levéltárának története. A mintegy 320 oldalas, fényképmásolatokkal gazdagon illusztrált kötet szerzője dr. Kanyar József, a kaposvári levéltár vezetője. A monografikus intézménytörténet hárqm fő részre tagolódik. Első része a levéltár történetét tartalmazza 1658-tól 1960-ig. A történeti rész sok szociográfiai és egyéb adatot dolgoz fel megyénk lakosságának életéről. A második rész a Kaposvári Állami Levéltárban levő összes irat- egységek, gyűjtemények katalógusát tartalmazza. A kötet dokumentumgyűjteménnyel záródik. Ebben a levéltár legérdekesebb anyagainak fényképmásolatai helyet. Naponta sok százezer szálka bosszantja a vendégeket a fonyódi halsütő előtt. Bár úgy láttuk, többségük nem is bosszúsággal, inkább kéjjel piszmog e fenséges eledel megszerzéséért—. TDEJE SZÖLNOM ARRÖL, hogy a gépkocsi kinőtt abból a szerepből, amit eddig betöltött. Fél évszázaddal ezelőtt luxuscikk volt, később lezüllött a közlekedési eszköz színvonalára, azután hiánycikk lett belőle, míg végül napjainkban elérkezett karrierje csúcsára: az erő,_ a szépség, a hatalom, a dicsőség koncentrált jelképévé vált. A gépkocsi fogalom lett, előtte áhítattal leborul mindenki korra, nemre és világnézetre való tekintet nélkül. Ez a mérhetetlen tisztelet persze nem az általában vett gépkocsinak, tehát a géperejű járműnek szól. Senkinek sem jut eszébe például egy taxit levett föveggel köszönteni, még kevésbé egy öttonnás teherautót. Ezeket észre sem vesszük, sőt bizonyos undorral tekintünk rájuk, mert lépten-nyomon megkeserítik életünket. Tiszteletünk és csodálatunk tárgya az a gépkocsi, amelyik történetesen CB vagy CA rendszámot visel a hátsó felén. Az ilyen gépkocsiért mindent megteszünk: totózunk, lottózunk, íúrunk-faragunk, társadalmi tulajdont magukénak tulajdonítunk, férjhez megyünk, megnősülünk — ki-ki ambíciói, lehetőségei és vérmérséklete szerint. Elintézhetnénk az egészet egy kézlegyintéssel mondván, hogy kortünetről van szó. Száz évvel ezelőtt még Istent imádták az emberek, néhány évtizeddel ezelőtt az üzlet, a profit előtt hajbókoltak, miért ne rajonghatnának ma a gépkocsiért? Csakhogy, akik ezt mondják, elfelejtik, hogy valaminek (vagy valakinek) a tartós, de fenntartás nélküli imádata a történelem tanúsága szerint soha nem vitt jóra. Ez érvényes a gépkocsira is. Amíg csak szerettük a gépkocsit, mert kényelmes, gyors, egyszóval hasznos, nem volt semmi baj. De amint ez az érzés imádattá sekélyesedett, azonnal elvesztettük uralmunkat akaratunk fölött, és nem tudunk másra gondolni, mint arra a bűvös két betűre: CB. 1r ÜLÖNÖSEN ÉRVÉNYES EZ A FIATALOKRA. Hallottak már fiatal lányokat beszélgetni egymás között? Nem? Sajnálhatják, tanulságos élmény. A társalgás első perceit természetesen az öltözködés, a divat, ritkábban az iskola vagy a munkahely problémái töltik ki. Tíz perc múlva ráterelődik a szó a fiúkra. A csinosabbak- nak többnyire »saját fiújuk« van, akivel szülői engedéllyel vagy anélkül rendszeresen eljárnak szórakozni. A »fiú« általában olasz cipőt, angol szövetből készült öltönyt, svájci nyakkendőt, nyugatnémet inget, ősz halántékot, 1920-ban kitöltött születési bizonyítványt, lebilincselő bölcs mosolyt, valamint egy CB rendszámú gépkocsit visel. A lányok tűzbe mennének egyetlen szavára, de ő nem kíván ilyet. Pompás lakása van, megelégszik azzal, ha oda fölmennek. Jó ember. Minthogy azonban a munkás-paraszt állam pillanatnyilag képtelen arra, hogy minden ősz halántékú »fiúnak« gépkocsit juttasson, számuk sajnos, korlátozott. Ebből viszont az következik, hogy nem jut belőlük minden fiatal lányra egy egész. Az ilyenek aztán kénytelenek beérni az álmodozással. A férjhez menendők CB nevű férjről, a fiatalabbak CA nevű udvarlóról, a legifjabbak CE nevezetű pajtásról ábrándoznak. Ilyen értelemben elmondhatjuk, hogy már a lányok között sem ruha teszi az embert, hanem a gépkocsi. Hol van már az a boldog idő, amikor a lány és a fiú kapcsolatában a külső, a vonzalom és a gondolkozásmód azonossága játszotta a döntő szerepet! A gépkocsi napjainkban nemritkán mindent pótol: szerelmet, szépséget, megértést, sőt gyakran magát a férfit is. Számos példát lehetne említeni, hogy töpörödött, nyolcvanéves, de CB rendszámú aggastyánok komolyabb erőfeszítés nélkül megnyerik a lány kegyéért folyó versenyt húszesztendős, daliás, de villamoson közlekedő vetélytársaikkal szemben. A FIÜK EZT LÁTVA MIT TEHETNEK? Igyekeznek felnőni és gépkocsit szerezni. s ennek — megítélésűnk szerinti — legcélravezetőbb módszere az élsportolás. Törekvésük azzal a frappáns elvvel párosul, hogy »a munka nem mehet az élsportolás rovására«. Nem is megy. Sajnos, nem lehet mindenki élsportoló. Gépkocsi nélkül élni viszont lassan szemtelenségnek minősül, ezért lázasan kutatják azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasnak látszanak a CB előnév fölvételére. Ne csodálkozzunk hát, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden CB előnevet viselő állampolgár becstelen úton tett szert a személyét övező megbecsülésre. Szó sincs róla! Csupán arra akarok utalni, hogy egyelőre makacsul tartja magát az a felfogás, hogy gépkocsit sokkal könnyebben szerezhet egy maszek kendőfestő, nőgyógyász vagy Kos- suth-díjas színész, mint — mondjuk — egy anyagmozgató állampolgár. Ne csóváljuk hát rosszallóan fejünket, ha minden magára valamit adó fiatal orvosnak, Kossuth-díjasnak készül, az indulatosabbjai pedig elítélően nyilatkoznak a magánkisipart korlátozó intézkedésekről. Gondoljunk _ arra, hogy a fiatalság mindig’ hajlamos volt rá, hogy eszményképeihez hasonuljon, s az eszménykép ma a CA világnézetű úr, aki fölényes mosollyal integet gépkocsija ablakából. Megbabonázta őket a gépkocsi. Állok az utca forgatagában, és azon kapom magam, hogy ironikusan mosolygok. Csapongó fantáziám elém varázsolja a jövőt. A jövőt, ami enyém, a lenézett, megvetett gyalogosé. Hatalmas állami garázsok tarkítják maid az utcaképet, és én bármelyikbe bemehetek, és napestig száguldozhatok a szélrózsa minden irányába a kiszemelt gépkocsival, s még csak a benzinköltséget sem kell fizetnem. A kommunizmus a mostani gyalogosok társadalma lesz, akkor majd mi foglaljuk el a széles úttestet. Hopplá! Fene a pofáját ennek a koszos maszeknek, nem rám fröccsentette a sarat! No persze, most még kénytelenek vagyunk meghúzódni a gyalogjárón ... A " LLOK AZ UTCA FORGATAGÁBAN, és nézem az embereket. Fiatal lányok, fiúk haladnak el mellettem, és szemüket áhítatos tisztelettel függesztik az úttesten; suhanó CB rendszámú gépkocsikra. Kecsesen libbenő kis-j lány igyekszik át az utca túlsó j oldalára. Az átkelőhelyen a; KRESZ értelmében elsőbbségi | joga van, de ő megtorpan, és! csodálattal adózva bevárja, míg a közeledő CB monog- ramos úr — fittyet hányva az előírásokra — pimaszul elrobog az orra előtt. A sárhányó súrolja nuhája szélét, de ő nem vesszi észre, mert őzikesze- mecskéje könnyben úszik a boldogságtól: a volán mellett ülő úr rámosolygott! A jelenetet négy-öt csinos, kedves arcú ifjú figyeli a járda széléről. Tetszik nekik a kislány, hisz mondom, nagyon csinos. De a lány ügyet sem vet rájuk, tovalibben, rrvnt egy látomás. Szeretném utánakiáltani: — Kislány, szeresd a gyalogosokat! Ha másért nem. hát azért, mert — ők csinálják a gépkocsit. Ivamics István „Holdkóros" növények Bármennyire fontos jelenség a fotoszintézis — az a folyamat, amelynek során a növény szervetlen vegyületekből fény hatására szerves vegy öleteket épít föl —, még korántsem ismerjük teljesen minden külső megnyilvánulását, sem azt, hogyan befolyásolják különböző tényezők. Ezen a téren a szó szoros értelmében minden nap valami -újat fedeznek föl. Eddig például azt tartották, hogy a növények napfényben mindig szénsavat nyelnek el, és oxigént bocsátanak ki. Az ukrán tudósok azonban fölfedezték, hogy a cukorrépa levelei is bo- csáthanak ki szénsavgázt. Grúz kutatók pedig olyan növényeket találtak, amelyeknek levelei hidrogént választanak ki. Csábító dolog volna ezeket ipari célokra felhasználni. Egyébként egyes vízinövényeket, amelyek jól hasznosítják a radioaktív szenet, már kezdenek felhasználni radioaktív mannit (durranó higany helyett használható robbanóanyag) ipari előállítására. Kiderült, hogy még a hoM- rénynek is van hatása a fotoszintézisre. Az asztraháni védett területen a kutatók megállapították, hogy a vízinövények holdfényben is folytatják a fotoszintézist, bár 10—15-szerte lassabban, mint napfényben. Mi több, az ilyen »holdkóros« vízinövények fejlődése és szaporodása a Holdtól függ, és egybeesik a Hold fázisaival. Miért érdemes tanítónak lenni? Az egyesült államokbeli Űj-Méxikó állam tanítói a következőkkel csábítják szaklapjukban a fiatalokat a tanítói pályára: »Három alapos ok van, amiért érdemes tanítónak lenni: a június, a jú- Haa és az augusztus hónap.« * » * Csecsemő a talált tárgyak között Egy alig négyhónapos csecsemő a napokban néhány órát töltött a legkülönbözőbb tárgyak társaságában a brightoni talált tárgyak hivatalában. A rendőrök a strand közelében az égető hőségben parkírozó egyik autóból emelték ki a kisbabát; a kocsi már szinte átizzott a Jar- róságban. A talált tárgyak hivatalának egyik alkalmazottja egy gyapjúval kibélelt nagy dobozba helyezte a csecsemőt, és a polcra tette a többi talált tárgy közé. Hamarosan megérkezett a 21 éves apa és a 16 éves anya a megmentett kisbabáért... Szputnyikok fogják figyelni az időjárást — A szovjet űrhajók páros repülése azt a reményt kelti bennünk, hogy a közeljövőben megteremthető a különleges meteorológiai szputnyikok rendszere — jelentette ki V. Komarov, a Szovjet Tudományos Akadémia asztronomikus földméréstani társaságának tagja. A földi állomásokkal és egymással megbízható összeköttetésben álló szputnyikok rendszere szüntelenül figyelni fogja az atmoszféra állapotát, és az összes szükséges információt továbbítja a Földre. E rendszer »üzembe helyezésével« az előrejelzések sokkal pontosabbá és operatívabbá válnak. A szovjet tudós szerint idővel az is lehetséges, hogy az atmoszférikus folyamatok törvényszerűségeit megismerve az emberiség a kozmikus állomások segítségével megtanulja közvetlenül befolyásolni az időjárást és az éghajlatot. SomogyiHéolm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: « Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dii eev hónapra ti FÄ Készült a Somogy megyei Nvomda- ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 6.
