Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

ROM OG TI FffiPLAP 8 Vasárnap, 1962. szeptember A. Délután a balatonboglári bölcsődében m Kaposvár új tanintézete: a gépipari technikum (Tudósítónktól). Oj oktatási rotézménnyel gyarapodott Kaposvár: meg­nyílott a gépipari technikum nappali tagozata. Az intézet feladatairól, az új iskola gondjairól az igazgató, Viíics Zoltán egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: — Régi kívánság teljesült azzal, hogy megnyílt ez az iskola. Eddig Pécsre, Székes- fehérvárra vagy Budapestre kellett menniük azoknak a fiataloknak, akik a gépipar­ban akartak magasabb ' fokú képzettséget szerezni. Nyolc­van tanuló jár a két első osztályba, többnyire me­gyénk általános iskoláiból ke­rülitek ki ezek a fiatalok. Az itt végző növendékeket első­sorban Somogy megyei üze­mek veszik föl műszaki kö- zópkádemék, technikusnak, művezetőnek, üzemvezetőnek. Az iskola fő célja, hogy gya­korlati és műszaki tudással fölvértezett, humán művelt­séggel is rendelkező szakem­berré nevelje négy év alatt a hallgatókat. A fiatalok heti nyolc órában üzemi gyakorlat ton vesznek részt Az első osztályokban még csak re­szelnek, kisebb szerszámokat készítenek, majd mind bonyo­lultabb gépeket is kezelnék. Á harmadik-negyedik évben odaállnak az esztergapadhoz, megtanulják a fúró- és maró­gépek kezelését Egy kisebb kovácsműheflyük is lesz, ahol izzó vassal dolgozhatnak. Az igazgató felsorolta a hi­bákat is, amelyek akadályoz­zák a munkát Most két tan­termet alakítottak át műheíy- lyé, jövőre azonban, amikor már második osztály is lesz, kell ez a két tanterem. Sür­gősen hozzá keltene látni a műhely építéséhez, mert anélkül elképzelhetetlen a tanítás. Nem megfelelő a ta­nulók egy részének elhelyezé­se és étkeztetése sem. Mind­össze 13 növendéknek van helye kollégiumban. Sokan albérletben laknak. Az ő ét­keztetésük különösen kifogá­solható, hiszen vagy száraz ételen élnek, vagy különböző vendéglőkben kénytelenek ét­kezni. Vannak az iskolának ki­sebb gondjai is, de ezeken a szülők segítenek enyhítem. Doktor József asztalos brigád­ja például két napon át szé­keket javított. Segítő kezet nyújtottak az új iskolának a Finommechanikai Vállalat dolgozói is. Művészeti csoportvezetők szakmai továbbképzése A Megyei Népművelési Ta­nácsadó tájékoztatása alapján hírül adhatjuk, hogy három műkedvelő művészeti ág veze­tői részére folyamatos szak­mai továbbképzési lehetőséget biztosítanak. A továbbképzésben a szín­játszó csoportok vezetői, hala­dó és kezdő kórusvezetők, táncoktatók, illetve tánceso- portvezpetők vehetnek majd részt. A nagyatádi, a barcsi, a csurgói járás művészeti veze­tői részére Nagyatádon, a fo- nyódi, a siófoki, a marcali já­rásiak részére Fonyódon, a kaposvári és a tabi járás szin- játseácsopcrt-vezetői, tánccso- pont- és kórusvezetői Kapos­váron vesznek részt a ha­vonta vagy kéthavonta tar­tandó szakmai továbbképzé­sen. Járásonként 8—10 rész­vevőre számítanák. A tovább­képzés színhelyére történő utazás költségeit a Népműve­lési Tanácsadó teremti elő. A megye bábosai részére az idén is Kaposváron indul to­vábbképző tanfolyam. A me­gyeszékhelyre kell bejárniuk a színjátszó rendező akadémia hallgatóinak is. TALÁN A RÁDIÓBAN IS SZEREPELHETNÉNEK... — Jól működő népi^ együt­tesünk van, KISZ-áagjaink több egyfelvanásost mutattak már be — tájékoztat falujá­nak kulturális életéről Kova- csevics Márk tanító. — Na­gyobb színdarabokkal is meg­próbálkoztunk, de az időseb­beket nehéz bevonni az ilyen munkába. Kovacsevics Márk nemrégen került Somogyszentpálra. ö a falu népművelési vezetője is. Lelkes, szorgalmas ember, nem sajnálja a fáradtságot az iskolán kívüli népművelés^ tői. Magnetofonjával szalagra rögzíti a régi népdalokat. Ve­zetésével a szentpáli népi együttes sikeresen szerepelt mind a marcali, mind a me­gyei kulturális szemlén. Sze­retettel beszél a község fia­taljairól, dicséri szorgalmu­kat, ügyességüket. De csak a fiatalWkrói szól, holott a fa­luban nemcsak ifjak élnek. Idősebb emberekkel beszél­getve egy érdekes jelenségre figyeltem föl Lépten-nyomon azt hallottam, hogy milyen jó volt a múltban, hogy akkor milyen sokat énekeltek, sze­repéitek. — Azok voltak a szép idők — tesz elém Horvásthné egy megsárgult képet. — Sokat szerepeltünk, nagyon szép színdarabokat játszottunk. Ez a kép egy népszínmű bemuta­tásaikor készült. — Emlékező hangon folytatja: — De szí­vesen játszottunk! Előttem a kép. Jelmezes fér­fiak, nők ülnék szorosan egy­más mellett, s ijedt arccal néznek velem farkasszemet. A bal szélen Horváthnét látom. — Én voltam a szobalány — mondja mosolyogva, majd fél­sóhajt: — Ha most volna ilyen! — Szívesen szerepelne? Egy kissé szégyenlősen ve­rődni velük, gyakrabban ősz- szehívnd őkét. El kellene men­niük más falvakba, hogy tá. guljon látókörük, lássák, hogy máshol milyen az éleit, ho­gyan folyik a munka. Jó han­gú férfiak, nők vannak So- mogyszentpálon. Alakíthat­nánk énekkart. Hányszor hallhatjuk a rádióban falusi énekkart! Talán egyszer So- mogyszanitpél is szerepelhetne — teszi hozzá mosolyogva. Valóban így van. Többet kellene törődni a somogy- szenitpáli asszonyokkal. Erre azt válaszolhatnák az illetéke­sek, hogy eddig sem feledkez­tek meg róluk, hisz telente kézimunka szakkört indíta­nak, előadásokat tartanak ré­szükre. Ez igaz. De bizonyára nincs egyedül Tóthné, aki szeretne szerepelni, utazni, új ismereteket, tapasztalatokat gyűjteni. Persze ne csak a lá­nyok és a fiúk, hanem a fér­fiak is, az idősebbek is kap­csolódjanak bele a népműve­lésbe. Vegyenek példát Sebje- nics bácsiról, aki a legutóbbi előadáson is szerepet vállalt. Régebben fafaragással is foglalkoztak ebben a faluban. A szentpáli faragott ostemye- lek, botok, gyufásdobozok hí­resek voltak az egész ország­ban. Sajnos, Horváth István Zsinkőn kívül ma már senki sem foglalkozik ezzel. Ne hagyják kihalni ezt a szép ha­gyományt se! Befejezésül pe­dig .;: A tsz-nék van lehető­sége például arra, hogy kó­rust hívjon életre. Bizonyára akadna jelentkező. S talán egyszer igaza lesz Tóthménak, énekelnek majd a szentpáliak akár a rádióban is..; Strubl Márta — Ha jönnének a többiek is, igen. De egyedül... A nép kicsúfolna. — Tétovázva foly­tatja: — Jó lenne egy felnőtt énekkar. Régen volt ilyen a faluban, akkor dalárdának nevezték. — Az a baj — mondja Tóthné, aki Budapestről ke­rült a faluba —, hogy nincs kezdeményezés. Szégyenlősek, tele vannak előítélettel azasz- szonyok. Többet kellene to­flz év végén megfelenik az új helységnévtár A Központi Statisztikai Hivatal az év végéig közreadja a legújabb helységnévtárt. A mintegy ezer­oldalas könyv beszámol Budapest, a négy megyei jogú város, az 58 járási jogú város, továbbá hazánk 3207 községének és mintegy 17 000 külterületi lakott helyének terüle­ti, közlekedési, postai adatairól. Az új kötetben ezenkívül megta­lálhatók a népesség számára, a la­kóházakra, az egészségügyi, kul­turális intézményekre és a közmű­vekre vonatkozó adatok. (MTI) Üjs ághír: Az Egyesült Ál­lamok légiereje a csendes­óceáni Karácsony-sziget kö­zelében közepes robbanóere­jű nukleáris szerkezetet do­bott ki. (neuter) A lány tizenhat éves volt, és mozdulatlanul fe­küdt a parton. Feje alatt ho- mokpáma volt, és nézte a ten­gert, amely most nem csábí­totta őt, csak párás csókját küldte el ajkára. Piros, nagy virágos szoknya volt a lányon, és afölött semmi, csak fekete hajában fehér virágok. Ha idegenek jöttek a szi­getre, mindig megcsodálták öt, egyszer sokáig táncoltatták itt a parton, üvegszemeken és fe­kete dobozokon át nézték öt, akkor kapta ezt a piros, nagy virágos szoknyát, akkor az egyik idegen az arcába csípett, és magához rántotta. A lányok nevettek, sikongták, s ő rémül­ten futott a fiúhoz, aki magas volt és barna. A fiú mondta azon az estén: — Szép a tested, Leo. Ő a földre nézett és hallga­tott. A fiú folytatta: —- Ilyen lehetett az isten- asszony, aki szülte a földet. Hozzábújt a fiú melléhez. A fiú mondta: — Szeretem a földet, mert ilyen lehetett az istenasszony, aki szülte a földet, mint te vagy. A lány megszólalt: — Az Atya mondta, aki ben­nünket megkeresztelt: ezen a szigeten született az első em­ber, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. Morajlott a tenger, és a hul­lámok kergették egymást, a partra futottak, és ölelkezve haltak meg az ezüstszínű fövé­nyen. Újra születtek az öböl­ben, és újra meghaltak a par­ton. Fölöttük muzsikált a szél, és hódító virágillatot szórt ná­szukra. Azután felhő kúszott a hold elé, sötét felhő, semmi sem látszott, csak egymás szí­vének dobogását érezték. Jött a reggel, és a napsuga­rak megcsókolták a fiút, a lány is megcsókolta őt, azután meg­simította fekete haját. Később együtt futottak, kergetőztek az erdőben. Gyümölcsöt ettek, édes levűt és zamatosat. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval, és dolgozom érted. A lány nem szólt. A fiú mondta: — A pénzen veszek neked piros és kék ruhákat, hogy úgy öltözzél, mint a virágok. A lány egy piros szirmú vi­rágra nézett, amelynek kely- hében aranybarna bibék ra­gyogtak. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval, és dolgozom érted, hogy mindig esc1- nekem táncolj. j\/T'gjött a hajó, és elment a fiú, aki barna volt, és sokáig integetett a lánynak, aki állt a parton, és nem sírt, hanem mosolygott. — Itt várj meg a parton, a fa alatt, itt találkozunk me­gint — mondta a fiú, és szavai messze zengettek __ A hullámok mögül ő is szólt/ — Itt... találkozunk... a parton... A fiú elment, de az emléke a lánnyal maradt. Végigjárták újra az erdőt, együtt ették az édes, zamatos gyümölcsöt, sé­táltak az öbölben, és a hűs hul­lámokban úsztak, ha eljött az alkony, s bíborban ragyogott a tenger. A lány álmában is visszatért Anton. Barna arcá­ból kivillant fehér fogsora, amint nevetett, és forró volt az ölelése. A lány reggelenként bágyadtan ébredt, az alacso­nyan szálló madarakat a part­ról nézte, amint lecsaptak a hullámokra, s csőrükben ezüs­tösen ragyogott a zsákmány. Aztán idegenek jöttek a szigetre. Ezek azonban nem csodálták a sziget lányai­nak táncát. Körülfogták a falut. Minden­kit a csónakba hajtottak. Há­romszor fordultak> a csónakok. Háromszor a hajóig és vissza a partra. Háromszor megindult a csónakok felé. Egyszer, ami­kor a lányokat vitték. Másod­szor, amikor anyja is belépett az egyik csónakba. De mind­annyiszor megszólalt emléke­zetében a fiú hangja: — Itt várj meg a parton. S a lány csak akkor merész­kedett elő, amikor a kékes szürkeségben elveszett a hajó fehér foltja. Sokáig sírt hangtalanul. A partra feküdt, a homok- párnára tette a fejét, folytak a könnyei, nem evett egész nap, csak nézte a távolt. Ügy érezte, hogy mellében két em­ber birkózik egymással. Az egyik Anton, a barna fiú, a másik, az idegen, aki leütötte apját. Mindketten iszonyú erő­vel küzdenek, karjukon dagad­nak az izmok, Anton már sír az erőfeszítéstől, és ő érzi a fiú fáradtságát, segítene neki, de nem bír, mert bénítja a fé­lelem. 17~esőbb a nap felpuffadt testtel ereszkedett a hullámokba. A kergetödző ta­rajokon elfolyt a vére a hal­dokló fénysugárnak, és a sze­lek szárnyai alatt jajgatott a tenger. S egyszer csak várat­lanul nappali fény villant ol­dalt, és elhomályosította a na­pot. Víz és fénykút szaladt a magasba, utána nagy gomba alakú felhő lépett az égre. Dör- gött, mint amikor viharzik a tenger. A hullámok óriásra nőttek. A lány úgy érezte, hogy félelmében a sziget is reszket. Nem sokkal később vi­harfelhők rohantak elő a gom­bafelhő fehér foltja mögül. Hűvös szélt kergettek maguk előtt. Lea borzongva tartotta forró testét az esőnek, hadd hulljon rá a zápor, az talán el­mossa belőle a szorongást. Más­kor együtt álltak a fiúval a zá­por ereszébe, és nevettek bol­dogan, most azonban fájt m szíve, nagyon félt, és sikongva zokogott. Kiabált, pedig tudta, hogy egyedül van a szigeten. Az eső először hűvös volt, az­után apró parázsként égette testét minden csöppje, hiába bújt a lombok közé, ott is meg­kereste a levelekről alápergő víz, és bújt a bőre alá, s le­vetkőztette, letépte róla a szok­nyát — ez volt az érzése. A lány tizenhat éves voll, és mozdulatlanul fe­küdt a parton. Feje alatt ho- mokpáma volt, és nézte a ten­gert. Ügy érezte, hogy a sziget együtt emelkedik és süllyed a hullámokkal. A madaraik, ré­mülten rikoltoztak a szirtfo­kán. A tengeren nem bukkant fel hajó, nem hozta a fiút, aki ma­gas volt és barna. Saját szavaira emlékezett: — Az Atya mondta, aki bennünket megkeresztelt: ezen a szigeten született az első em­ber, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. A fiút hallotta: — Szép a tested, Lea. Oldalt fény villant a vérszí­nű hullámok fölött, messze a távolban. A fiút hallotta: — Szeretem a földet, mert ilyen lehetett az istenasszony, aki szülte a földet, mint te vagy. Miért hullámzik a. sziget? Ügy érezte, hogy a 'part elsza­lad, és itt hagyja őt a hullá­moknak. A gombafelhő fölött tükör volt az ég, és Lea úgy látta, hogy a felhő tetején ö táncol piros és kék színű ruhában Korom József Ma még csak kerékpáron ... Sóiban csodálkoztak a mi­nap Siófokon, az MHS já­rási elnöksége előtt ugyan­is vagy 40 kerékpár állt nagy összevisszaságban. »Mi van itt? Kerékpáros-talál­kozó? Nemzetközi túraver­seny ?k Aztán kiderült min­den: megkezdődött az MHS gépkocsivezetői tanfolyama, arra érkezett ilyen sok ke­rékpáros hallgató. Vajon ha a jövőben, mondjuk, raké­tavezetői tanfolyamot ren­deznek, arra milyen jármű­vel jönnek a »növendő ke k» ? Eichmann szelleme még mindig kisért Nem soäakal azután, hogy Jeruzsálemben végrehajtot­ták a halálos ítéletet a ná­ci tömeggyilkos, Adolf Eichmannon, Argentínában fasiszta, antiszemita kiroha­násokra adott ókat a ki­végzés. Számos újság arról igyekezett meggyőzni a vi­lágot, hogy a tömeggyiUkos ártatlanul került hóhérkéz­re. Napjainkban is akadnak olyanok, akik sokat, talán túlságosan is sokat foglal­koznak ezzel az elvetemült gonosztevővel Életéről ed­dig négy film készült. Fran­ciaország, Anglia, az USA és Nyugat-Nómetország né­mely filmesei választották »hősüknek-« Eichmamnt. Meg kell még azt is emlí­teni, hogy Lev Iaschine iz­raeli zeneszerző modem oratóriumot komponált ró­la — psry — Harc a libamáj­pástétom ellen Az angol állatvédő egyesület elkeseredett harcot indított a libamájpástétom fogyasztása ellen. Az egyesület tagjai min­dent elkövetnek, hogy az ínyen­cek étlapjáról töröljék ezt a különlegességet mondván, hogy »a libák tömése, amely a kü­lönleges libamájat létrehozza, középkori kínzásnak minősít­hető«. Az angol állatvédők igyekeznek rávenni a :0fcancia libatenyésztőket, akik »^évente 900 000 új frank értékbeli szál­lítanak libamájpástétomot Ang­liába, hogy hagyjanak fel a rendkívül kifizetődő »tömés­sel«. * ♦ * Parafinnal bevont kukoricamagvak A Szovjetunió hideg ég­hajlatú területein a kukori- camagvakait elvetés előtt parafinnal vonják be. A parafimréfeg a fagyos föld­ben megvédi a magot a pe­nészedéstől és a káros bak­tériumoktól. „Hangos” futball-íabda Angol mérnökök »hangos« futball-labdát készítettek vak gyermekek számára. A labdá­ba egy kis akkumulátorral táplált elektronikus készülé­ket építettek bele, amely fü- . tyülő hangokat ad. A játékosok a hang után tájékozódnak a labda hollétéről Samoggi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfi. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár, Latinka S. u. ti.

Next

/
Thumbnails
Contents