Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
ROM OG TI FffiPLAP 8 Vasárnap, 1962. szeptember A. Délután a balatonboglári bölcsődében m Kaposvár új tanintézete: a gépipari technikum (Tudósítónktól). Oj oktatási rotézménnyel gyarapodott Kaposvár: megnyílott a gépipari technikum nappali tagozata. Az intézet feladatairól, az új iskola gondjairól az igazgató, Viíics Zoltán egyebek között a következőket mondotta: — Régi kívánság teljesült azzal, hogy megnyílt ez az iskola. Eddig Pécsre, Székes- fehérvárra vagy Budapestre kellett menniük azoknak a fiataloknak, akik a gépiparban akartak magasabb ' fokú képzettséget szerezni. Nyolcvan tanuló jár a két első osztályba, többnyire megyénk általános iskoláiból kerülitek ki ezek a fiatalok. Az itt végző növendékeket elsősorban Somogy megyei üzemek veszik föl műszaki kö- zópkádemék, technikusnak, művezetőnek, üzemvezetőnek. Az iskola fő célja, hogy gyakorlati és műszaki tudással fölvértezett, humán műveltséggel is rendelkező szakemberré nevelje négy év alatt a hallgatókat. A fiatalok heti nyolc órában üzemi gyakorlat ton vesznek részt Az első osztályokban még csak reszelnek, kisebb szerszámokat készítenek, majd mind bonyolultabb gépeket is kezelnék. Á harmadik-negyedik évben odaállnak az esztergapadhoz, megtanulják a fúró- és marógépek kezelését Egy kisebb kovácsműheflyük is lesz, ahol izzó vassal dolgozhatnak. Az igazgató felsorolta a hibákat is, amelyek akadályozzák a munkát Most két tantermet alakítottak át műheíy- lyé, jövőre azonban, amikor már második osztály is lesz, kell ez a két tanterem. Sürgősen hozzá keltene látni a műhely építéséhez, mert anélkül elképzelhetetlen a tanítás. Nem megfelelő a tanulók egy részének elhelyezése és étkeztetése sem. Mindössze 13 növendéknek van helye kollégiumban. Sokan albérletben laknak. Az ő étkeztetésük különösen kifogásolható, hiszen vagy száraz ételen élnek, vagy különböző vendéglőkben kénytelenek étkezni. Vannak az iskolának kisebb gondjai is, de ezeken a szülők segítenek enyhítem. Doktor József asztalos brigádja például két napon át székeket javított. Segítő kezet nyújtottak az új iskolának a Finommechanikai Vállalat dolgozói is. Művészeti csoportvezetők szakmai továbbképzése A Megyei Népművelési Tanácsadó tájékoztatása alapján hírül adhatjuk, hogy három műkedvelő művészeti ág vezetői részére folyamatos szakmai továbbképzési lehetőséget biztosítanak. A továbbképzésben a színjátszó csoportok vezetői, haladó és kezdő kórusvezetők, táncoktatók, illetve tánceso- portvezpetők vehetnek majd részt. A nagyatádi, a barcsi, a csurgói járás művészeti vezetői részére Nagyatádon, a fo- nyódi, a siófoki, a marcali járásiak részére Fonyódon, a kaposvári és a tabi járás szin- játseácsopcrt-vezetői, tánccso- pont- és kórusvezetői Kaposváron vesznek részt a havonta vagy kéthavonta tartandó szakmai továbbképzésen. Járásonként 8—10 részvevőre számítanák. A továbbképzés színhelyére történő utazás költségeit a Népművelési Tanácsadó teremti elő. A megye bábosai részére az idén is Kaposváron indul továbbképző tanfolyam. A megyeszékhelyre kell bejárniuk a színjátszó rendező akadémia hallgatóinak is. TALÁN A RÁDIÓBAN IS SZEREPELHETNÉNEK... — Jól működő népi^ együttesünk van, KISZ-áagjaink több egyfelvanásost mutattak már be — tájékoztat falujának kulturális életéről Kova- csevics Márk tanító. — Nagyobb színdarabokkal is megpróbálkoztunk, de az idősebbeket nehéz bevonni az ilyen munkába. Kovacsevics Márk nemrégen került Somogyszentpálra. ö a falu népművelési vezetője is. Lelkes, szorgalmas ember, nem sajnálja a fáradtságot az iskolán kívüli népművelés^ tői. Magnetofonjával szalagra rögzíti a régi népdalokat. Vezetésével a szentpáli népi együttes sikeresen szerepelt mind a marcali, mind a megyei kulturális szemlén. Szeretettel beszél a község fiataljairól, dicséri szorgalmukat, ügyességüket. De csak a fiatalWkrói szól, holott a faluban nemcsak ifjak élnek. Idősebb emberekkel beszélgetve egy érdekes jelenségre figyeltem föl Lépten-nyomon azt hallottam, hogy milyen jó volt a múltban, hogy akkor milyen sokat énekeltek, szerepéitek. — Azok voltak a szép idők — tesz elém Horvásthné egy megsárgult képet. — Sokat szerepeltünk, nagyon szép színdarabokat játszottunk. Ez a kép egy népszínmű bemutatásaikor készült. — Emlékező hangon folytatja: — De szívesen játszottunk! Előttem a kép. Jelmezes férfiak, nők ülnék szorosan egymás mellett, s ijedt arccal néznek velem farkasszemet. A bal szélen Horváthnét látom. — Én voltam a szobalány — mondja mosolyogva, majd félsóhajt: — Ha most volna ilyen! — Szívesen szerepelne? Egy kissé szégyenlősen verődni velük, gyakrabban ősz- szehívnd őkét. El kellene menniük más falvakba, hogy tá. guljon látókörük, lássák, hogy máshol milyen az éleit, hogyan folyik a munka. Jó hangú férfiak, nők vannak So- mogyszentpálon. Alakíthatnánk énekkart. Hányszor hallhatjuk a rádióban falusi énekkart! Talán egyszer So- mogyszanitpél is szerepelhetne — teszi hozzá mosolyogva. Valóban így van. Többet kellene törődni a somogy- szenitpáli asszonyokkal. Erre azt válaszolhatnák az illetékesek, hogy eddig sem feledkeztek meg róluk, hisz telente kézimunka szakkört indítanak, előadásokat tartanak részükre. Ez igaz. De bizonyára nincs egyedül Tóthné, aki szeretne szerepelni, utazni, új ismereteket, tapasztalatokat gyűjteni. Persze ne csak a lányok és a fiúk, hanem a férfiak is, az idősebbek is kapcsolódjanak bele a népművelésbe. Vegyenek példát Sebje- nics bácsiról, aki a legutóbbi előadáson is szerepet vállalt. Régebben fafaragással is foglalkoztak ebben a faluban. A szentpáli faragott ostemye- lek, botok, gyufásdobozok híresek voltak az egész országban. Sajnos, Horváth István Zsinkőn kívül ma már senki sem foglalkozik ezzel. Ne hagyják kihalni ezt a szép hagyományt se! Befejezésül pedig .;: A tsz-nék van lehetősége például arra, hogy kórust hívjon életre. Bizonyára akadna jelentkező. S talán egyszer igaza lesz Tóthménak, énekelnek majd a szentpáliak akár a rádióban is..; Strubl Márta — Ha jönnének a többiek is, igen. De egyedül... A nép kicsúfolna. — Tétovázva folytatja: — Jó lenne egy felnőtt énekkar. Régen volt ilyen a faluban, akkor dalárdának nevezték. — Az a baj — mondja Tóthné, aki Budapestről került a faluba —, hogy nincs kezdeményezés. Szégyenlősek, tele vannak előítélettel azasz- szonyok. Többet kellene toflz év végén megfelenik az új helységnévtár A Központi Statisztikai Hivatal az év végéig közreadja a legújabb helységnévtárt. A mintegy ezeroldalas könyv beszámol Budapest, a négy megyei jogú város, az 58 járási jogú város, továbbá hazánk 3207 községének és mintegy 17 000 külterületi lakott helyének területi, közlekedési, postai adatairól. Az új kötetben ezenkívül megtalálhatók a népesség számára, a lakóházakra, az egészségügyi, kulturális intézményekre és a közművekre vonatkozó adatok. (MTI) Üjs ághír: Az Egyesült Államok légiereje a csendesóceáni Karácsony-sziget közelében közepes robbanóerejű nukleáris szerkezetet dobott ki. (neuter) A lány tizenhat éves volt, és mozdulatlanul feküdt a parton. Feje alatt ho- mokpáma volt, és nézte a tengert, amely most nem csábította őt, csak párás csókját küldte el ajkára. Piros, nagy virágos szoknya volt a lányon, és afölött semmi, csak fekete hajában fehér virágok. Ha idegenek jöttek a szigetre, mindig megcsodálták öt, egyszer sokáig táncoltatták itt a parton, üvegszemeken és fekete dobozokon át nézték öt, akkor kapta ezt a piros, nagy virágos szoknyát, akkor az egyik idegen az arcába csípett, és magához rántotta. A lányok nevettek, sikongták, s ő rémülten futott a fiúhoz, aki magas volt és barna. A fiú mondta azon az estén: — Szép a tested, Leo. Ő a földre nézett és hallgatott. A fiú folytatta: —- Ilyen lehetett az isten- asszony, aki szülte a földet. Hozzábújt a fiú melléhez. A fiú mondta: — Szeretem a földet, mert ilyen lehetett az istenasszony, aki szülte a földet, mint te vagy. A lány megszólalt: — Az Atya mondta, aki bennünket megkeresztelt: ezen a szigeten született az első ember, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. Morajlott a tenger, és a hullámok kergették egymást, a partra futottak, és ölelkezve haltak meg az ezüstszínű fövényen. Újra születtek az öbölben, és újra meghaltak a parton. Fölöttük muzsikált a szél, és hódító virágillatot szórt nászukra. Azután felhő kúszott a hold elé, sötét felhő, semmi sem látszott, csak egymás szívének dobogását érezték. Jött a reggel, és a napsugarak megcsókolták a fiút, a lány is megcsókolta őt, azután megsimította fekete haját. Később együtt futottak, kergetőztek az erdőben. Gyümölcsöt ettek, édes levűt és zamatosat. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval, és dolgozom érted. A lány nem szólt. A fiú mondta: — A pénzen veszek neked piros és kék ruhákat, hogy úgy öltözzél, mint a virágok. A lány egy piros szirmú virágra nézett, amelynek kely- hében aranybarna bibék ragyogtak. A fiú mondta: — Elmegyek a hajóval, és dolgozom érted, hogy mindig esc1- nekem táncolj. j\/T'gjött a hajó, és elment a fiú, aki barna volt, és sokáig integetett a lánynak, aki állt a parton, és nem sírt, hanem mosolygott. — Itt várj meg a parton, a fa alatt, itt találkozunk megint — mondta a fiú, és szavai messze zengettek __ A hullámok mögül ő is szólt/ — Itt... találkozunk... a parton... A fiú elment, de az emléke a lánnyal maradt. Végigjárták újra az erdőt, együtt ették az édes, zamatos gyümölcsöt, sétáltak az öbölben, és a hűs hullámokban úsztak, ha eljött az alkony, s bíborban ragyogott a tenger. A lány álmában is visszatért Anton. Barna arcából kivillant fehér fogsora, amint nevetett, és forró volt az ölelése. A lány reggelenként bágyadtan ébredt, az alacsonyan szálló madarakat a partról nézte, amint lecsaptak a hullámokra, s csőrükben ezüstösen ragyogott a zsákmány. Aztán idegenek jöttek a szigetre. Ezek azonban nem csodálták a sziget lányainak táncát. Körülfogták a falut. Mindenkit a csónakba hajtottak. Háromszor fordultak> a csónakok. Háromszor a hajóig és vissza a partra. Háromszor megindult a csónakok felé. Egyszer, amikor a lányokat vitték. Másodszor, amikor anyja is belépett az egyik csónakba. De mindannyiszor megszólalt emlékezetében a fiú hangja: — Itt várj meg a parton. S a lány csak akkor merészkedett elő, amikor a kékes szürkeségben elveszett a hajó fehér foltja. Sokáig sírt hangtalanul. A partra feküdt, a homok- párnára tette a fejét, folytak a könnyei, nem evett egész nap, csak nézte a távolt. Ügy érezte, hogy mellében két ember birkózik egymással. Az egyik Anton, a barna fiú, a másik, az idegen, aki leütötte apját. Mindketten iszonyú erővel küzdenek, karjukon dagadnak az izmok, Anton már sír az erőfeszítéstől, és ő érzi a fiú fáradtságát, segítene neki, de nem bír, mert bénítja a félelem. 17~esőbb a nap felpuffadt testtel ereszkedett a hullámokba. A kergetödző tarajokon elfolyt a vére a haldokló fénysugárnak, és a szelek szárnyai alatt jajgatott a tenger. S egyszer csak váratlanul nappali fény villant oldalt, és elhomályosította a napot. Víz és fénykút szaladt a magasba, utána nagy gomba alakú felhő lépett az égre. Dör- gött, mint amikor viharzik a tenger. A hullámok óriásra nőttek. A lány úgy érezte, hogy félelmében a sziget is reszket. Nem sokkal később viharfelhők rohantak elő a gombafelhő fehér foltja mögül. Hűvös szélt kergettek maguk előtt. Lea borzongva tartotta forró testét az esőnek, hadd hulljon rá a zápor, az talán elmossa belőle a szorongást. Máskor együtt álltak a fiúval a zápor ereszébe, és nevettek boldogan, most azonban fájt m szíve, nagyon félt, és sikongva zokogott. Kiabált, pedig tudta, hogy egyedül van a szigeten. Az eső először hűvös volt, azután apró parázsként égette testét minden csöppje, hiába bújt a lombok közé, ott is megkereste a levelekről alápergő víz, és bújt a bőre alá, s levetkőztette, letépte róla a szoknyát — ez volt az érzése. A lány tizenhat éves voll, és mozdulatlanul feküdt a parton. Feje alatt ho- mokpáma volt, és nézte a tengert. Ügy érezte, hogy a sziget együtt emelkedik és süllyed a hullámokkal. A madaraik, rémülten rikoltoztak a szirtfokán. A tengeren nem bukkant fel hajó, nem hozta a fiút, aki magas volt és barna. Saját szavaira emlékezett: — Az Atya mondta, aki bennünket megkeresztelt: ezen a szigeten született az első ember, ezért szeressük Istent, aki nekünk életet adott. A fiút hallotta: — Szép a tested, Lea. Oldalt fény villant a vérszínű hullámok fölött, messze a távolban. A fiút hallotta: — Szeretem a földet, mert ilyen lehetett az istenasszony, aki szülte a földet, mint te vagy. Miért hullámzik a. sziget? Ügy érezte, hogy a 'part elszalad, és itt hagyja őt a hullámoknak. A gombafelhő fölött tükör volt az ég, és Lea úgy látta, hogy a felhő tetején ö táncol piros és kék színű ruhában Korom József Ma még csak kerékpáron ... Sóiban csodálkoztak a minap Siófokon, az MHS járási elnöksége előtt ugyanis vagy 40 kerékpár állt nagy összevisszaságban. »Mi van itt? Kerékpáros-találkozó? Nemzetközi túraverseny ?k Aztán kiderült minden: megkezdődött az MHS gépkocsivezetői tanfolyama, arra érkezett ilyen sok kerékpáros hallgató. Vajon ha a jövőben, mondjuk, rakétavezetői tanfolyamot rendeznek, arra milyen járművel jönnek a »növendő ke k» ? Eichmann szelleme még mindig kisért Nem soäakal azután, hogy Jeruzsálemben végrehajtották a halálos ítéletet a náci tömeggyilkos, Adolf Eichmannon, Argentínában fasiszta, antiszemita kirohanásokra adott ókat a kivégzés. Számos újság arról igyekezett meggyőzni a világot, hogy a tömeggyiUkos ártatlanul került hóhérkézre. Napjainkban is akadnak olyanok, akik sokat, talán túlságosan is sokat foglalkoznak ezzel az elvetemült gonosztevővel Életéről eddig négy film készült. Franciaország, Anglia, az USA és Nyugat-Nómetország némely filmesei választották »hősüknek-« Eichmamnt. Meg kell még azt is említeni, hogy Lev Iaschine izraeli zeneszerző modem oratóriumot komponált róla — psry — Harc a libamájpástétom ellen Az angol állatvédő egyesület elkeseredett harcot indított a libamájpástétom fogyasztása ellen. Az egyesület tagjai mindent elkövetnek, hogy az ínyencek étlapjáról töröljék ezt a különlegességet mondván, hogy »a libák tömése, amely a különleges libamájat létrehozza, középkori kínzásnak minősíthető«. Az angol állatvédők igyekeznek rávenni a :0fcancia libatenyésztőket, akik »^évente 900 000 új frank értékbeli szállítanak libamájpástétomot Angliába, hogy hagyjanak fel a rendkívül kifizetődő »töméssel«. * ♦ * Parafinnal bevont kukoricamagvak A Szovjetunió hideg éghajlatú területein a kukori- camagvakait elvetés előtt parafinnal vonják be. A parafimréfeg a fagyos földben megvédi a magot a penészedéstől és a káros baktériumoktól. „Hangos” futball-íabda Angol mérnökök »hangos« futball-labdát készítettek vak gyermekek számára. A labdába egy kis akkumulátorral táplált elektronikus készüléket építettek bele, amely fü- . tyülő hangokat ad. A játékosok a hang után tájékozódnak a labda hollétéről Samoggi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfi. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár, Latinka S. u. ti.
