Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-22 / 222. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 / Szombat, 1962, szeptember Sfc Érdeklődés, bizalom, színházszeretet Színházunknak — amely Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című színművének előadásával nyitotta meg tegnap 1962—62-as évadját — az idén megyeszerte megnövekedett érdeklődéssel kelleti számolnia. A közönség bizalommal fogadta a Csiky Gergely Színház kellő időben közzétett műsortervét és bérleti felhívását. így arról számolhatunk be, hogy a színművészet kultuszának kis reneszánsza kezdődött ezzel az új évaddal. Voltaképpen még folyik a közönségszervezés nem akadálytalan és nem köny- nyü munkája. A rendelkezésre álló számadatok így nem tekinthetők véglegesnek, mégis.- az érdeklődésnek, a bizalomnak, a közönség megújult szín- házszeretetének bizonyítására álljon itt néhány számadat. Az új évadban hatezer bérlettulajdonost köszönthet a színház. Hatezer állandó színházlátogatónak kívánjuk, hogy reményeik valóra váljanak, és a műsorterv alapján izgalmasnak, tartalmasnak ígérkező színházi év folyamán jól szórakozzanak. A múlt évben Kaposváron csupán 1700 volt a bérlettulajdonos, az állandó színházlátogatók száma. Az idén 3300. Mind a megyeszékhelyen, mind pedig a színház állandó tájhelyein a bérlettulajdonosok számának százszázalékos emelkedésének örvendetes tényét könyvelhetjük eL Tévedés volna azt hinni, hogy színházunk elégedett ezzel az eredménnyel. Bár tavaly nem úgy sikerült a színházi különvonatok indítása, mint ahogy a rendezők remélték, mégis felhasználva az országosan egyedülálló kísérlet jó tapasztalatait, az idén is módot nyújt a színház arra, hogy egy-egy szárnyvonalról belőhessen a közönség, és kőszínházi előadást tekinthessen meg. Színházi vonatok rendszeres indításának gondolatával foglalkozik a fonyódi járás pártbizottsága és népfront- bizottsága. Fonyód, Buzsák, Somogvvár dolgozó parasztsága jutna el így rendszeresen a színházi előadásokra. Ugyanilyen lehetősége nyílik a Se- gesd—Somogyszob vonalon fekvő községek lakóinak a színházlátogatásra. Följegyzést érdemlő adat, hogy termelőszövetkezeteink a rendelkezésükre álló alapból hatszáz bérletet váltottak legjobb dolgozóik számára. Esetenként más és más kapja meg ezeket a bérleteket. He az a tapasztalat, hoerv _ c iWen ajándékbérlettel jutottak el a színházi előadásokra, azok az idén egyéni bérletet vásároltak. Igaz, a város üzemeiből, vállalataitól és intézményeitől — tisztelet a kivételnek — ma sam tapasztalhatunk nagyobb érdeklődést, mint az elmúlt években. He itt is előrelépést könvvelhetünk el. Bár az úi '»vadban jó lenne még több bér- Vttulaidonost — egyéni bér- lettulaldopost —* köszöntenünk az üzemekben. ^ A gyógyító tudomány szolgálatában A megyei kórházban — ide számítva a kihelyezett osztályokat is — összesein 84 orvos és központi gyakornok dolgozik. A közelmúltban alkalmunk volt dr. Arató Miklós-1 nak, a megyed kórház igazgató főorvosának jelemtiétóben beszélgetni több osztály főorvosával. Elmondották, hogy a gyógyítás mellett minden osztálynak megvan a maga sajátos tudományos munka- és kutatási területe. Az orvosok részt vesznek egyfelől a tudományos üléseken, konferenciákon, másfelől (bekapcsolódnak az illető osztály tudományos munkaterületének kutató, illetve adatgyűjtő tevékenységébe. A megyei kórházban tudományos bizottság működik, s rendszeresein tart tudományos üléseket a megye orvosainak. Nagy érdeklődés kíséri a betegbemutatásokat is, amikor több osztály szakvéleményét cserélik ki. Más esetben pedig összeegyeztetik a föltételezett klinikai és a talált kórbonctani leletet. Az egyes osztályokon a napi mun Íjával kapcsolatos klinikai megfigyelések alapján folyamatosan végzik a tudományos munkát. Általaiban minden osztálynak megvan a saját alapkutatási témája. Ilyen például a II-es számú belosa- tályon a fe- kélyfeetegségek és a mellékvesekéreg kapcsolatának kutatása állatkísérleteikkel, az ideg- és elmeosztályon az agyi keringési zavarok diagnosztikája és kezelése. A kutatás gyakran több osztállyal és laboratóriummal, a véradóval, a röntgennel — megfigyeléseik ösz- szehanealásával — közösen folyik. Közös témája például a fertőző gyermekosztálynak és a laboratóriumnak a penicillines kezelés olyan betegségeknél, amelyeknél az eddig hatástalan volt. Laboratóriumi adatokkal ellenőrzik klinikai megfigyeléseiket a baleseti sebészet kutatói. Az önálló és a kollektív tudományos munka eredményeit előadások, szakcikkek, értekezések formájában adják közre. Egyes esetekben a megfelelő utókezelés szükségessé teszi a tudományos megfigyelések népszerű formában való összegezését. A gyermekosztályon rendszeresítettek először vérzéses megbetegedésekkel kapcsolatban egy zsebkönyvet a kis betegek szülei részére. Legtöbbször azonban a kutatások eredményei kül- és belföldi szaklapokban szolgálják az orvostudomány fejlődését: Akadnak, akik kül- és belföldi plénumák előtt referálnak tapasztalataikról. Dr. Nemes Tihamér, a II. sz. belosztály főorvosa például 1962 májusában Milánóban, dr. Bárd Rudolf főorvos pedig júniusban Goinkban (Írország) tartott előadást. Dr. Pálfi György referátumét a római ideggyógyász-kongresszuson olvasták fel, dr. Franki József főorvos néhány éve Stockholmban, tavaly Gdanskiban ismertette kutatásainak eredményeit, nemrégen pedig Washingtonban olvasták fél agy újfajta bőrbetegségről szóló értekezését. A tudományos munkához rendkívül nagy segítséget nyújt a múlt év decemberében létesített orvosi könyvtár. 4600 kötet szakkönyv és csaknem 1900 folyóiratkötet sorakozik a polcokon. A Szov- jefamióiból és a népi demokratikus országokból 50 fajta szaklap, a nyugati államokból pedig 76 folyóirat érkezik rendszeresen a könyvtár címére. A belföldi orvosi szaklapok száma 36. Ha a kutatáshoz szükséges irodalommal nem rendelkeznek, könyvtár- közi kölcsönzéshez folyamodnak. Legutóbb például Kölnből, Tormából és a római tudományos dokumentációs központból küldték el a kért szakcikk fotókópiáját, illetve mikrofilmjét. A filmből szükség szerint készült másolat a kórház laboratórumában. Hogyan lehet eligazodni a szerteágazó szakirodalomban? A két könyvtáros előkeresi és eljuttatja a kutatóknak a megjelölt témakör irodalmát. Most készül a könyv- és folyóirat-állomány szakkatalógusa, ebben téma szerint csoportosítják a köteteket. Ezzel a módszerrel könnyebb és gyorsabb a könyvtárosak munkája is. Igen fontos szerepe lehet az orvosi könyvtárnak akkor, ha valamilyen szakirodalomra esetleg perceken belül szükség van. Például egy rendkívüli ritka eset fölött konzíliumot tartanak. Gyorsan kell eldönteni, hogy mi legyen a leghatásosabb beavatkozás. Ehhez jó volna tudni, előfordult-e már mások gyakorlatában is hasonló eset, s ők melyik megoldást választották és milyen eredménnyel. Egy gyors telefon a könyvtárba: »Kérjük a klinikai jelenség előforduló irodaimáit.-« A kérdéses szakcikk ä legmegfelelőbb gyógymód megválasztását segítheti, életet menthet .. ; A könyvtárnak 148 tagja van. Gyakran látogatják, és sokan igénybe veszik az orvosi szakirodalom e gazdag tárházát. Jobbára az idősebb orvosok. A kezdők, a fiatalok kevésbé. S ami a legmeglepőbb: a 'beiratkozott tagoknak több, mint kilenctizedé helybeli. Megyénk csaknem másfél száz vidéki orvosa közül mindössze tízen tagjai a könyvtárnak. Pedig érdemes lenne megismerniük és fél-; használniuk az önképzésnek és a tudományos munkának ezt a lehetőségét, amelyet ez a könyvtár nyújt. Wallinger E» Páncélszekrény helyett sugárfal Egy amerikai cég legújabb találmánya fölöslegessé teszi a páncélszekrényeket. Az őrizni kíván helyiséget vagy épületet ha- rangszerűen ráboruló sugárfallal védik, ezáltal a legkisebb mozgás és változás is teljes biztonsággal észlelhető. A sugárfal illetéktelen , behatolás esetén azonnal riadójeleket közvetít. Az alkamazásához szükséges technikai berendezés viszonylag egyszerű és nem is túlságosan drága. » • * A legtöbbet fordított szerzők A Bibliographie de France c. folyóirat nemrég közzétette a fordítások irodalomra vonatkozó (nemzetközi adatait. Az első helyen Lenin művei állnak, amelyeket 1961-ben 240szer fordítottak le. Utána sorrendben Shakespeare, Jules Verne, Tolsztoj és Csehov következik. • *« Mitől óvja magát a hajótörött? Egy amerikai légiforgalmi társaság tengeri kényszerleszállás esetére vonatkozó utasításaiban a (következő figyelmeztetés olvasható: »Nagyon kérjük kedves utasainkat, óvakodjanak a meghűléstiőL* Melyik a legokosabb állati* Japán tudósok széles körű kutatások alapján megállapították az állatok »okossági rangsorát-«. A lista a következő: csimpánz, orangután, elefánt, kútja, ló, macska. Qétékő mj aikat %/fettényét fél vállra vetve komótosan ballagott a dűlőúton. Ferdére taposott papucsa ütemesen csattogott. De most ezt sem hallotta. Elnyűtt fakószürke kalapját mélyen szemére húzta, s csak a lába elé nézett. Néha megnyomkodta pipájában a parazsat, és egykedvűen szűrögette ást a kesernyés füstöt seszinű bozontos bajuszán. Hej, pedig de nagy becsben volt ez a bajusz még nem is olyan régen! Minden nap kente-fente, kunkoritgatta. De mostanában már ezzel sem törődik. Mert őneki már minden mindegy. Nem hívják senkinek. Még arra sem érdemesítették, hogy a kocák mellé állítsák. Pedig megmutatta volna ő, hogyan keU disznót nevelni. Valamikor a miniszter ■is kezet fogott vele díjnyertes kocája miatt. De ezeknek ő nem jó, nem megbízható, hát csak csinálják ... Majd elteszvesz a nyugdíjig. Nem restell ö megfogni semmilyen munkát sem. Két kezével kaparta azt is össze, amije volt. Hogy néha az eszét is jobban használta, mint mások, hát mi bűn ez? De többet is adott a közösbe, mint más. Mit hozott az a féleszű Kovács? A vasvilláján kívül semmi egyebet. Mégis azt tették a kocák mellé. Mert az »szegény ember, annak jobban kell a nagyobb kereset..-« Hogy aztán mi hasznát látja a másik háromszáz család? ... Ügy elmerült magában, hogy észre sem vette, mi történik körülötte. Pedig nagy volt a sürgés-forgás a mezőn. Egyik oldalon nagy csapat asszony hajtotta a szénarendet petren- cébe. A másik oldalon, meg két kombájn körözött nagy doho- n&ssal: falták, koptatták a búzatáblái. Olyan rekkenö volt a hőség, mintha hét pokol szabadult volna el. Pattogott, pergett a piros búzaszem. De a dombon túl már sötétlett az ég. S mire a nap elhagyta a Balatont, majdnem utolérték a kövér felhők. És az első égzengésre szakadni kezdett az eső. No, még csak ez kellett, — nézett föl, s szaporábbra fogta lépéseit. Hamarjában azt sem tudta, hová meneküljön a közelgő vihar elől. Pedig el kellett húzódnia, mert úgy csur- gott nyakába a víz, mintha dézsából öntötték volna. Amint körülkémlelt, a sertésfiaztató épületén akadt meg tekintete. Nagyot dobbant a szive, és csak úgy maga elé mormogta: — Hát oda. nem. Oda még akkor sem megyek, ha pocsé- tává ázom. Ám az idő nem tréfált, olyan szél kerekedett, majd fölhöz csapta. Aztán önkéntelenül sodródott, amerre a szél lökdöste. S egyszer csak azon kapta magát, hogy a sertésól eresze alatt áll. Nagyon bosszús volt, s pipája után nyúlt, hogy rágyújtson. De bizony nem sikerült. Mert a gyufa teljesen elázott mellénye zsebében. TT ovács, a sertésgondozó-tv mosolyogva figyelte az öreg kínlódó szöszmötölését. S mikor már nem állhatta, odalépett hozzá. — Jöjjön beljebb, Gyuri bácsi, ott benn ég a katlan alatt, aztán rágyújthat, és meg is szá- rogathatja magát. — Jó nekem itt is... A pipa meg nem fontos — dünnyögte kelletlenül az öreg. — De mégiscsak jobb lesz odabent, hallja-e — unszolta tovább Kovács. — Hát üsse kő — nyögte az öreg, és elindult Kovács után a takarmány-előkészítőbe. A katlanban pattogva égett a tűz, sustorogva főtt a krumpli. Mind a ketten letelepedtek a heverő szélére. Gyuri bácsi a pipával foglalatoskodott szótlanul. Kovács törte meg a csendet. — Mondja csak, Gyuri bátyám, mjért haragszik énrám? —* kérdezte Kovács —, hisz nem én tehetek róla, hogy nem magái állították a kocák mellé... — Ha/mgszik az ördög — válaszolt terád meg éppen nem... — Akkor hát szeretnék egy tanácsot kérni magától... Maga idősebb, tapasztalt ember, jó állattenyésztő volt a sajátjában is. — Voltam — morogta az öreg. — Csak voltam, most már senki sem vagyok. — No, nem,nem úgy van az, a tanácsát most is szívesen vesszük. Szeretném, ha segítene nekem, mert nagy bajban vagyok. Döglenek á kocák... — Micsoda?! — kapta föl fejét Gyuri bácsi, és kérdőn meredt Kovácsra. — Döglenek, ha mondom ... — Akkor miért nem hívjátok a doktort? — Itt volt már, orvosságot is adott, de nem eszik meg a kocák. — Hát be kell adni nekik! — Éppen itt a bökkenő, hogy hogyan? Moslékkal nem eszik meg. És csak folyik belőlük a véres víz ... — Az istenit a kontár fajotoknak — emelte föl hangját az öreg, és parancsőlóan hozzátette —, kapd össze magad, es lódulj a lakásomra. Mondd meg az asszonyomnak, hogy adjon egy bögre lekvárt meg egy darab kenyeret. Mondd azt is, hogy nem megyek haza. í5 Kovács úgy nekiiramodott, mintha puskából lőtték voItm ki. Gyuri bácsi pedig maradt. Z"1sak harmadnap reggel tért haza. Álmosan, fáradtan. Zsörtölődött is vele Mari néni. — Hát maga meg hol a fészkes nyavalyában volt ennyi ideig? — támadt rá Gyuri bácsira. — Ne zörögj, Marii — csitította az asszonyt az öreg —, a dolgom tettem... — De hiszen nem magára bízták a kocákat, mi az ördögöt keresett ott?-r- Tettem a dolgot és kész. — Igen? — emelte följebb a hangját Mari néni, s egy kicsit gúnyorosan megkérdezte: — Talán a köcsög lekvárt is a kocáknak csente el a kamrából? — Miféle köcsögöt? — adta az ártatlant Gyuri bácsi. — Azt hiszi, nem tudom, hogy maga vitte el? — Vitte a fészkes fene, te bolondérás. Hiszen itthon sem voltam tegnapelőtt óta. Talán a lányod vitte el... Az városi, annak kell minden, amit a szeme meglát... — No, jó... Hát ha az vitte el, akkor maga mit keresett tegnap is meg tegnapelőtt is Kiss Lidinél? Annál a cifra szajhánál? Ugye, az kell, mert azt nem hajszolták nyomorékká, mint maga engem... — Elhallgass már te! — ugrott föl az öreg a székről, de azon nyomban vissza is ereszkedett, mert kopogtak az ajtón. TT ardos Péter, az elnök lé- pett be nagy lendületfel.-------Pálinkás jó reggelt kívánok — köszönt derűsen —, h át itt meg mi ez a nagy csöndesség? — Hát mi a csudát lármázzunk? — motyogta Gyuri bácsi. — No, nem kell azért megsértődni, különben is csak ezt a köcsögöt hoztam haza, mert Gyuri bátyám ottfelejtette — mondta mentegetőzve az elnök. Erre még nagyobb lett a csönd a házban. Gyuri bácsi pedig zavartan pislogott kalapja alól, hol a cifra köcsögre, hol a feleségére. Magában pokolba kívánta az elnököt. Mari néninek jött meg először a hangja. Ügy csapott le a köcsögre, mint csibékre a vércse. — No, te vén pernehajder! — tegezte le egyből Gyuri bácsit —, ugye, jól sejtettem én! — Lassabban, Mari néni — intette le Kardos az asszonyt —•, hiszen megkerült a köcsög, a lekvár helyett pedig kap a szövetkezettől egy jó véka szilvát, és ötször annyit is főzhet belőle. -. — Nem a lekvárt sajnálom én — nyöszörödött el az asz- szony, és kék köténye sarkát a szeméhez nyomogatta —, hanem a csúfságot... Amit vén- ségemre tett velem ... — Ugyan már, Mari néni, miféle csúfságot? — nézett rá kérdőn az elnök. — Hogy mit? — tört fel a zokogás az asszonyból —, azt, hogy vénségére szajhát fog... És elhord neki innen hazulról mindent... Még a lekvárt is... Hej, de magának is hiába mondom, a férfiak mind egyformák ... — Ö, az istenfáját, Mari néni — nevette el magát az elnök —, hiszen maga tévedésben van ... Hát a kocáknak hozta Gyuri bácsi a lekvárt, azzal adta be nekik a tablettát... Mert hogy vérhasban vottask és teái «éné «olt « segítsége ... — Akkor miéit nem evőéi kezdte ez a vén bolond? —• duzzogta kiengesztelődve Mass néni. — Mert nem hallgattál meg — mosolygott Gyuri bácsi a bajusza alatt —, csak káráltál, mint a vén kottás, amelyik a kakasát félti. — No hát, ez igazán jó — ha- hotázott az elnök —, most ha nem jövök — fordult az emberhez —, akkor pácban marad szegény Gyuri bátyám. No de most már csak egyenesbe jövünk.. j — Remélem — nevetett már az asszony is, és kisietett a konyhából. Az elnök pedig komoly szóval fordult az öreg gazdához: — Ne haragudjon már, Gyuri bátyám, hogy így betörtem, és a köcsög miatt se, de szerettem voXia megköszönni magának, amit tett. — Szóra.sem érdemes — válaszolta az. — De. bizony, nagy dolog az, különben már talán az ösz- szes koca kimúlt volna. A tagság is nagyon meg van elégedve magával. És ha akarja, ha vállalja, mi szívesen magára bízzuk a kocákat. Maga mégiscsak jobban érti... és kap egy segítséget is maga mellé az etetésnél. No, mit szól hozzá? — Hát ha akarjátok, öcsém — csillant föl a szeme Gyuri bácsinak —, én szívesen vállalom. Csak volna egy kérésem. — Halljuk csak — mosolygott az elnök. — Azt szeretném, ha ezt. a vénasszonyt tennétek mellém segítségnek mert még meggyanúsít, hogy elbitangolok ... Ezen aztán jót nevettek mind a ketten. Szűcs Ferón*
