Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. szeptember Ml KI A Süddeutsche Zeitung közlése szerint Bajoror­szágban tavaly 1796 személy lett öngyilkos, közöt­tük 674 nő. Komor és részvétteljes gondolatokat kelt ez az olvasóban. Ráadásul a hálái­ba menekülők nagy része az 50— 60 évesek korosz­tályához tartozik. Nyilvánvaló, hogy ezeket az idősebb embereket ekkora tömegben aligha a szerelmi bánat kergette o háláiba. Hanem mi? Beteg­Az angliai Bradstone város magisztrátusa kö­telezte az egyéni tulajdonban levő urasági kutya-szü­lőotthonokat, hogy a jövőben a ke­vésbé tehetős, ku­tyatartók részére is nyissák meg ka­puikat »elérhető áron-«. Ez igen! Persze az égvilá­gon senkinek eszé­be sem jut irigy­kedni a jámbor kutyusok jódolgá­ra. A kutyák dol­ga mindig kutya­dolog, akár jó, akár rossz. Miért A U<$otö>. &k ség? Lehetséges. Elveszítették va­gyonukat a tőzs­dén, a népi rész­vények árfolyam- zuhanásakor? Nincs kizárva. Per­sze ezer valószínű okot lehetne felso­rolni, de azok, akik a pontos választ megadhatnák, örökre elnémultak. Annál beszédeseb­bek a 10—20—30 évre visszamenő statisztikák az öregkori öngyil­kosságok okairól. Nyilvánvaló, hogy az elöregedett em­berek bánatos ma­Toc days ne lehetne kutya­szülőotthon — for dogs — a ku­tyák számára? Aki szereti a kutyusát, sok mindenre ké­pes érte. Szívesen megvásárolja a különleges konzer- t>et is — for dogs. Angliában külön kutyatemetők vannak — for dogs. Kinek mi kö­ze hozzá? De ha akad olyan városi mag-iszitrátus, ame­lyik a kutyák szá­mára gondoskodik megfelelő szülő­otthonokról, de az emberek számára gánya, életének kilátástalansága, a félelem a munka- nélküliségtől, a rettegés a fizikai nélkülözéstől — ez az, ami a borzal­mas végső megol­dást sugallja. Könnyen megvá­lik az élettől az, akit tehernek tart a környezete és a társadalom maga is. Ez a legfőbb ok. Minden más csak ezután követ­kezhet. De ezt a Süddeutsche Zei­tung nem fogja le­írni vagy elismer­ni soha... nem, az némiképp fura jelenség. Ez esetben a »for dogs« probléma társadalmi kérdés­sé válik, és a kér­déseknek az a ter­mészetük, hogy követelik a felele­tet. Ez a jog külö­nösen azokat a munkásasszonyo­kat illeti meg, akiknek nem jut szülőotthon, mert nincs rá pénzük. Nélkülözik tehát ezt a kényelmet. Bizonyos körök még kutyaszámba se veszik őket.*.. — si « Egy jól működő II' I és egy gondokkal küszködő irOÖChlTli SZIfipOO ^ffVPinkhpin itavalv unk i rn- rvú<n/~ío'7+*>'Ur talál kn-y/vt A cr7Í;n_ a Hnlonlr a falusi Megyénkben tavaly sok iro­dalmi színpad alakult. Ezek a színpadok az irodalmi isme­retterjesztés hasznos segítői­nek bizonyultak. Azért van rájuk szükség, hogy az elő­adások kiegészítéséül egy-egy író vagy költő műveiből rész­leteket adjanak elő. Szemlél­tessenek. Élménnyé tegyék az előadásban elhangzottakat. Ez a munka mindkét oldalról nézve hasznos. Maguk a sze­replő fiatalok is sokat tanul­nak felkészülés közben, mé­lyebb ismerettséget kötnek az irodalommal, bővül általános műveltségük, fejlődik beszéd- és érzelemkultúrájuk. Az új népművelési idény küszöbén a nagyatádi járási irodalmi színpadainak tervei­ről érdeklődtünk. A járási Gábor Andor Mű­velődési Ház irodalmi színpa­da egy éve alakult Csákabonyi Balázs vezetésével. Ez a szín­pad szép eredményeket ért el mind a megyében, mind a pé­csi kulturális szemlén, ahol az ország irodalmi színpadai rendeztek találkozót. A szín­pad tizennégy-tizenöt szerep­lővel működik, közülük tízen- tizenketten járnak rendszere­sen próbákra. Az új idényben talán sikerül még több fiatalt megnyerni az állandó szerep­lésre. Bár a tagság vegyes fel­készültségű — hisz pedagógu­sokból, munkásfiatalokból és középiskolásokból áll —, mégis pompásan összeforrott. Jó len­ne, ha még több középiskolást vonnának be munkájukba, hisz a helyi viszonyok között »■hivatalból« is ők állnak a legközelebb az irodalomhoz. Akadnak bőven gondjaik is. Nagy probléma például a mű­sorok Zenei szerkesztése és a szavalótechnika gyengesége. Sokat kell foglalkozni a sze­replőkkel, meg kell tanítani őket a szép kiejtésre. Az első irodalmi estet a TIT-klufobam rendezik meg. Ez alkalommal a gyarmati or­szágok irodalmával, költésze­tével ismertetik meg a hall­gatókat. Egy másik esten a modem költészet bemutatásá­ra vállalkoznak. Újabb bizonyítási adatok merültek fel — perújítás A múlt. év decemberében hírt adtunk arról, hogy a Csurgói Járásbíróság gyermek öles és magzatelhajtás miatt . 1 évi és 6 hónapi börtönbünte­tésre ítélte Kovács Margitot. A járási ügyészség perújítást kért az ügyiben, mert az íté- lethozatal óta eltelt időben olyan adtatok merültek fel, melyek a gyenmiekölés tényé­nek valótlanságát bizonyítják. A megyei báróság megvizs­gálta az ügyet, s utasította a Csurgói Járásbíróságát a per új lefolytatására, Kovács Mar­gitét pedig szabadlábra he­lyezte. Megmentette édesanyját Furcsa eset történt a bosz­niai Subo faluban. Egy föld­művesasszony a gulyát őrizte a falu határában. A gulya bi­kája egy pillanatban megva­dult, rátámadt az asszonyra, fellökte, és taposni kezdte. Az asszony kétségbeesetten véde­kezett és kiáltozott; A közel­ben senki más nem volt, csak tízéves kislánya, Ziza. A kis­lány bármennyire félt is, édes­anyja segítségére sietett. Egy husánggal addig verte a meg- bőszült bika fejét, míg a ha­talmas állat meg nem futa- modott. Nehezebb a dolguk a falusi irodalmi színpadoknak. Ezek jóformán csak a pedagógusok közreműködésére számíthat­nak. Nem könnyű a falusi fiatalokkal fölfedeztetni a mű­kedvelő előadóművészet szép­ségeit, hasznát. A lábodi irodalmi színpad egy éve működik Miklósi Lászlóné vezetésével. A járási kulturális szemlén elsők let­tek, a megyei szemlén is . si­keresen szerepeltek, dicsére­tet .kaptak. — öt-hat tagja van színpa­dunknak, valamennyien pe­dagógusok. Jó lenne fölfrissí­teni helybeli fiatalokkal a tagságot, de sajnos, erre nincs sok remény. Ha akadnának is vállalkozók, a szülők, a hoz­zátartozók nem engedik őket szerepelni — mondja Mik- lósiné. A községi tanácsot keresve egy húsz év körüli lánytól kértem útbaigazítást Megpró­báltam beszélgetni vele. Bi­zalmatlan volt. A nevét sem árulta eL Amikor pedig az iro­dalmi színpadot szóba hoz­tam, így válaszéit: — Szerepeljen az, aki sze­ret. Azt mondta anyám, hogy 5 is megvolt anélkül, hogy magát mutogassa, megleszek ón fe. És különben is, nem ű Ük;.. Közömbösek volnának a M- bocB fiatalok? Nem hinném. Csak le kellene számolniuk az előítéletekkel. Ebiben a mun­kában elöl keßene járniuk a falu állami, gazdasági, társa­dalmi étet vezetőinek, tömeg- szarvezeteámek, de elsősorban a KISZ-szervezetnek. Hiszen ha mindenki úgy okoskodna, hogy szerepelni »nem ülik«, bármi szép és nagy célokat szolgál is a népművelés, nem teremne eredményeket. StruM Márta 715 anyajuhot és 6 tenyészkost vásárolt a pusztaková­csi Dimitrov Tsz. A tenyészkosokat a Kaposvári Álla­mi Gazdasag gálosfai telepéről szállították. Modem gengsztereljárás Az amerikai gengszterek, akik állandóan kutatják a »tö­kéletes bűncselekmény« eszkö­zeit, új módszert találtak az áldozat holttestének eltünteté­sére: hidraulikus sajtóval sem­misítik meg áldozataik földi maradványait NÉPÜNK KÖVETE VOLTAM A Z ÜLÉSEK, A FELSZÓ- Ä HÁLÁSOK élő földrajz és történelem voltak számom­ra. Népek követei álltak a szó­noki emelvényen, népeké, me­lyekről eddig csak halvány fo­galmaim voltak. S most lát­tam, hallottam őket. Beszéltek gazdasági kincseikről, amelyek­nek előállítása csak az elnyo­mó hatalom által rájuk erő­szakolt kényszermunkát jelen­tette Nyomor, népbetegség, tu­datlanság bilincsed közt tar­tották őket. Kincseikből még morzsa sem jutott nekik. Be­széltek hazájukról, népük re­ményeiről, jövő sorsáról. Hallottam Bognár József akadémikus baráti beszélgeté­sét, hogyan készül Ghana új népgazdasági terve, hogyan in­dulnak el egy nép fiai távol Afrikában a független élet fe­lé, hogy menetközben tanulják meg a politikai élet mellett a gazdasági élet nehéz feladatai­nak megoldását is. Hallottam Fucikova felszóla­lását, és beszéltem is vele. Ez a kedves, őszülő, barna asz- szony a második világháború­ban végiszenvedte mindazt, amit egy cseh hazafi, ellenálló, asszony és feleség végigszen­vedhetett. Alii olvasta Julius Fucik »Üzenet az élőknek« cí­mű posthumusz könyvét, an­nak teljes nagyságában mutat­kozik meg ez az asszony, aki mosolyog, harcol, küzd most is, mert veszélyben látja hazáját, népét, a gyermekeket, akiket most nevelünk, az egész embe­riséget. Egyesült erővel kell küzdenünk — mondta — az atomháború ellen, gyermekeink érdekében, hogy ők ne érezzék, amit nekünk végig kellett szen­vednünk. A moszkvai nőtanács nőta­lálkozóján, egy vietnami asz- szony egyetlen halott fia fény­képét emelte magasra a fotó­riporterek előtt. S a halott par­tizánfiú képe mögött mosoly­gott a gyermektelenül maradt anya arca az áldozatos harc glóriás fényével, míg körülöt­te könnyes szemmel ültünk, és összeszorult szívünk élő gyer­mekeinket takarta a háború borzalmai elől. Egy amerikai asszonytársunk mondta el: Unokája megkér­dezte, igaz-e, hogy mindnyájan égni fogunk? A szíve szinte megállt, karja védőn nyúlt a gyermek felé, s elakadó szóval, de mély hittel mondta: Nem! Nem! A felnőttek ezt nem en­gedik! Svédországnak 148 év óta nem volt háborúja. A svéd küldött — parlamenti képvise­lő — elmondta, hogy hazáját is terheli a fegyverkezés eszte­len költsége. Minden baj okát a bizalmatlanságban látta; a kölcsönös bizalom alapján min­den kérdést meg lehet és meg is kell oldani — mondotta. A béke, az élet most van a leg­nagyobb veszélyben, össze kell tehát fognunk, mert a halál fenyegeti az életet — hangoz­tatta. Gagarin és Tyitov, a két szovjet űrhajós is részt vett a kongresszuson. Feleségükkel ültek a szovjet delegáció so­raiban. Az autogramkérők min­den szünetben megostromolták őket és ők csak mosolyogtak, írtak és kezet fogtak. Tyitov j&j is A laOPSaiPSSZUSOP, s ez a fiatal hős kedves, fiús hangjával megremegtette a szíveket. Elmondta, hogy a szovjet űrhajósok nyitották meg az utat a világűrbe, de nem azért, hogy ott veszély ér­je őket éppen az emberek ré­széről. Az űrhajós és később az űrhajók utasai épségben és egészségben vissza is akarnak térni a Földre. Itt kell élnünk ezen a földön — mondotta. — Meg kell találni a megegyezést a világűr meghódítására éppen úgy, mint a politikában. A KONGRESSZUS MAG- " VÁT ALKOTÓ nagy Hruscsov-beszéd hatalmas som- mázása volt a világ mai hely­zetének, a háború és béke min­den embert létében érintő kér­désének. A beszéd nyomán a békeharc fokozásának fontos­sága tisztán és világosan állt a hallgatók előtt. A nem lan­kadó, minden megállapításra élénken reagáló hallgatóságon látszott, hogy élet és halál kér­déséről beszél Hruscsov, és mindenki a maga népe, orszá­ga, családja sorsát hallja tőle. Már az első számadat a totális veszély érzetét keltette: a tudó­sok szerint a felhalmozott atomfegyverek ereje 12 és fél millió olyan bombával ér föl, mint aminőket annak idején az amerikaiak Hirosimára le­dobtak. Hruscsov elvtárs kije­lentette: a Szovjetunió olyan eszközökkel rendelkezik, hogy ha az agresszorok kirobbantják a háborút, akkor az imperia­lizmus elkerülhetetlenül el­pusztul annak tüzében. De a Szovjetunió nem akar háborút! Már Lenin megmondta, hogy a kard nem a mi jelvényünk! A valódi és tartós békéhez ve­zető út az általános és teljes leszerelés. Akik a békekong­resszuson összegyűltek, nem a különböző társadalmi rendsze­rekről kívántak vitatkozni. Mindenkit egy vágy, egy tö­rekvés vezetett ide: a béke megmentése, a termonukleáris háború tűzvészének elkerülése. A Szovjetunió a békés együtt­élés lenini elvét vallja. A kü­lönböző társadalmi rendszerű országok között ez az egyetlen lehetőség, amelynek alapján meg lehet őrizni a békét. A ter­monukleáris katasztrófa szem­pontjából az emberiség egy és oszthatatlan, tehát a veszély valamennyiünket fenyeget. A Szovjetunió és a békeharcosok hiszik, hogy az emberiség ta­lál magában annyi erőt, amely- lyel megfékezheti az atommá­niákusakat. Az általános és teljes leszerelésért vívott harc ma már a béke fenntartásáért és megszilárdításáért síkra- szállt összes békeszerető erő, valamennyi nemzeti meg nem­zetközi szervezet és mozgalom legfontosabb feladata. A lesze­relés korunk parancsoló köve­telése. Hruscsov elvtárs hang­súlyozta, hogy a leszereléssel olyan hatalmas erők és anyagi készletek szabadulnának fel, amelyekből 20—25 év alatt megkétszereződnék földünk tényleges gazdasága. Ha a mostani évi 120 milliárdos ha­di befektetés 10 százalékát az új államok megsegítésére for­dítanák, a föld ínséges részein két évtized alatt meg lehetne szüntetni az éhséget, « népbe­H tegségeket és az írástudatlan­ságot. A szovjet miniszterel­nök azzal zárta beszédét, hogy a népek kivívhatják a leszere­lést, ezért létre kell hozni a népek világméretű háborúelle­nes szövetségét. A magyar küldöttség meg­osztva részt vett valamennyi, részkérdésekkel foglalkozó gyűlésen is, és többen fel is szólaltak ezeken. Igen jelentős­nek tartom Bognár József aka­démikus felszólalását a lesze­relés közgazdasági problémái­ról. ADD ELEVENÍTSEM FÖL a záróülés egy ak­kordját. Bemal professzor fog­lalta össze a béke-világkong- resszus jelentőségét. Megkö­szönte a Szovjetunió kormá­nyának a vendéglátást, a nagy­szerű szervezést, mely lehető­vé tette a zavartalan munkát. Azután a fordítók kabinjai fe­lé fordult, és megköszönte a tolmácsok erőfeszítését, majd a rendfenntartók, a munkások, a kiszolgálók és az egész tech­nikai személyzet, a gépkocsi­vezetők fáradhatatlanságát. Percekig állva tapsolt a hatal­mas tömeg, így adva kifejezést köszönetének, s az alacsony kabinok üvegablakai mögül, a folyosókról a kitárt ajtókon ke­resztül bemosolyogtak segí­tőink integetéssel jelezve, hogy a nagy cél érdekében végzett munkájukért nem vártak kü­lön köszönetét, de igen jól­esett nekik a megemlékezés. Csodálatos emberei a béké­nek! Mi a békét akarjuk, és sokan vagyunk. Ha mindany- nyian barátságban együtt cse­lekszünk, megnyitjuk az utat a közös célunk, a maradandó béike felé! Dr. Szabó Árpádné Csurgó. Nótáskedvű volt az apám ... A Gyékényes—Budapest között közlekedő gyorsvona­ton történt a napokban. Az egyik fülkében utazók közül néhányan újságot olvastak, többen szundikáltak, amikor cincogó hegedűkísérettel megszólalt egy nem éppen kellemesen csengő hang: »Nó- tás kedvű volt az apám...« Az utasok felriadtak álmuk­ból, s hirtelen azt gondolták, hogy valamelyik kiskocsmá­ban vannak. A vízió azon­ban elmúlt, de a nóta to­vább szóét. »Eladom a lova­mat, meg a kocsimat, még az éjjel kimutatom maga­mat«, harsogott a dal, s már csak a vörös bor hiányzott. Aztán 'következett a »tányé­rozás«, a mozgó »kultüros« műsorának pénzbeli honorá­lása. Vajon miért engedik meg, hogy a vonatokon ilyen »mű­sorokkal« zaklassák az uta­zóközönséget, amikor ezt rendelet is tiltja?! — ds — m • • Telefonálnék telefonért, ha volna telefon — ezt mondta elkeseredetten a Kaposvári Gépipari Tech­nikum igazgatója. A techni­kum kapta meg azt a Rippl- Rónaá utcai épületet, ahol eddig a mezőgazdasági tech­nikum kollégiuma volt. Az épületben levő telefont a posta szeptember 13-án le­szerelte, bár a gépipari tech­nikum már két hete kérte, hogy nekik is szereljenek föl készüléket. A régit el­vitték, de új telefont a (sze­relők nem hoztak. így történt, hogy egy űj tanintéaet, amelynek zökke­nőmentes munkájához nagy szükség volna a telefonra, napok óta telefon nélkül van. Kedves kaposvári posta, nem lehetne ezt az ügyet méltányosabban elintézni? — f 1 — A tapintatos amerikai diplomácia Az amerikai külügyminisz­térium a jövőben kizárólag kis termetű nőket küld szol­gálatra latin-amerikai kö­vetségeihez. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az alacsony növésű dél-amerikaiak rossz néven veszik, hogy nyakukat nyújtogatva kell felnézniük a nyakigláb amerikai nőkre. A külügyminisztérium személy­zeti főnöke szerint a »kis nö­vésű nők politikája« Ecua­dorban már nagyszerűen be­vált. * « • „Halál" a kormánynál A franciaországi Annecy vá­roska közlekedési rendőre majd összeesett rémületében, amikor megállt mellette egy autó, amelynek kormányánál egy «■csontváz« ült. Utóbb kiderült, hogy a »-halál« nem más, mint Henri Doublier színész, aki az annecyi fesztiválon a »Jeder­mann« misztériumban a Halál szerepét játszotta. SomsaiNéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzíink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents