Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

Csütörtök, 1962. augusztus 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP /TI* Síelt Irt & í\ í\i\ K/s jp$e$ m a iw Bor jour, guten Tag, dobrij- gyen — és ki tudja még, hány nyelven hangzik el naponta a jókívánság Balatonföldváron. Ha a vízparton jár az ember; alig hall magyar szót; csak kapkodja a fejét, olyan bábeli a hangzavar. Az új műútról fürge Volkswagenek és áram­vonalas Chevroletek kanya­rodnak be a motel i elé. Ide, a magyar tenger partjára jött nyaralni Peter Döberl Ham­burgból és Mister Harrimann ColoradóbóL És járnak itt Ivánok Kijevből, Bgodák Krakkóból, Pierrek Párizsból. A motel előtt nemzetközi zászlóerdő. Az érkező vendé­gek egymás után lépnek be a nagy előcsarnokba. A társalgó egyik sarkában megszokott a kép: Sütter Antal portás kö­szönti a vendégeket. Érdekes' figyelni, hogyan mennek el a pult előtt a hűvös angol, a nemtörődöm amerikai, a ro­konszenves német kislány és a többiek. — Érdekes? — Több, mint harminc éve csinálom. Ha nem érezmém hivatásomnak, már másutt dolgoznék — válaszolja most kivételesen magyarul Sütter bácsi, hogy aztán újra ugor­jon egy szobakulcsért, és né­metül feleljen a köszönésre. A pult mögül nagyon érde­kes a kép. — Látják* azok ott, az a csinos szőke nő & a sötét pu- lóveres fiatalember, lengyelek. Mellettük az a zajos, kártyás társaság jugoszlávok. Az az asszonyka ott egyedül már három éve rajongója a Bala­tonnak. Itt, az első asztalnál íM egy kedves német házas­pár: Horst Jordan és Dorot­hea Jordan. Ok már tavaly tej vendégeim voltak. Nagyon megörültem, amikor most is­mét megláttam őket. Várnáiból a minap érkezett egy levél Sütter bácsinak, tavalyi vendége írtar motel, a sétány és a vízpart? Milyen jóleső érzés, amikor egy külföldi szájából halljuk a dicsérő szavakat! Christa Gör- nert nyomdász Lipcsében. Ve­le indulunk egy kis sétára, — Schön... schön... — mondja a kislány, amikor a legszebbnek tartott balatoni kikötő mólóján sétálunk, »schön« az új higanygőzlám­pás út meg az üzletsor is. Nem csoda, hogy itt minden szép és vonzó. A községi ta­nácsnak két asszony a vezető­je. Lehet, hogy a női szépér­zék teszi, lehet, hogy valami más, de tény: itt nagyon jól gazdálkodnak a pénzzel. Sió­fokon hallottuk: »Sok ilyen tanácsi vezető kellene a Ba­laton mellé.« S ez így igaz. Évente egymillió forintot köl­tenek az »üdülőváros« csino­A külföldiek paradicsoma És a régiek közül Kvassay Je­nő, a vízügyek egykori orszá­gos intézője, a Baiaton-kultusz egyik elindítója is sokat járt itt. ' Részben neki köszönhető Földvár fejlesztése. Épp a na­pokban leplezték le Bajor Gizinek, a nagy tragikának az, emléktábláját is. ».. .Nagyon- fáj a szívem Földvárért — ír­ta 1946-ban a romok láttán látására, fejlesztéséire. Olyan az egész üdülőtelep* mint egy hatalmas világosikért. Nincs szemét és gaz, mindenütt zöld gyepszőnyeg, rózsa- és szegfű- erdő gyönyörködteti az em­barátnőjének, Schilhám Péter mérnök feleségének. — Az a sok szeretet, amivel csináltam, anyám emléke és minden fáj nekem.-« Bajor Gizi is vissza­térő vendég volt. Rajongva szerette Földvárt. Villája ma »Földváron nagyon jól érez­tem magam, .tűnőre újra el­jövök.-« Se szeri, se száma az itt nyaraló külföldieknek. A ked­vesen mosolygó tanácstitkár, Kovács Józsefvé csak annyit tud mondám, hogy tavaly 25 000 külország! vendége volt Földvárnak. Gyakran csodál­kozik is az Í200 állandó lakos, hogy milyen nagy a forgalom. Csupán a motelban naponta 3®), 370 vendég fordul meg, nem be­szélve az Express: táboráról és a campingrőL Legutóbb egy öttagú ausztráliai család nyaralt itt, s mint mondották, , kellemes emlékekkel távoz­nak. Vajon mi vonzza ide a kül­földi és a hazai vendégeket, miért népes mindig a strand, a bért. Most készül Földvárán a Balatoni Intéző Bizottság másfél milEó forintos támoga­tásával az éj strand ugyancsak azt példázva, hogy egyre több és több nyaraló jön ide, s már nem elég a régi, kis fürdőte- rület. , & most elmondjuk azt, amiről a tősgyökeres földvári­ak szeretettel beszelnek min­dig, de a nyaralók, átutazó vendégek aüg-alig szereznek tudomást. Ödry Árpádnak, a nagy színésznek itt volt a ked- wene nyári pihenője; Kar- lovszky Bertalan, a magyar festőgárda egyik büszkesége is szívesen időzött a vízparton. is áll, nem hivalkodó épület, inkább családias, szerény, amilyen ő maga volt. Még egy nevezetes épületről szólunk. Ez a ház sem luxusáról híres. Itt élt, itt lakott Kandó Kál­mán, a vasutak villamosításá­nak egyik világhírű követelője. Este kígyóinak a fények. Valahonnan szaxofon hangja hallatszik, táncos kedvű fiata­lok indádnak az üdülőkből, hogy kellemesen töltsék az es­tét, az éjszakát. Sütter Antal ilyenkor, ki tudja, hány nyelven köszönti a vendégeit: — Jó szórakozást Németh S.—Polesz Gy. <>+ üuzi Mihály — Becse Károly : 1 ÁZ 57081-ES I , ­legionisfa Valmennyien kedvtetve, elé­gedetten szemlélték művüket — Nagyszerűen dolgoztatok fiúk! — szólt örömmel Lafax- te hadnagy. Ennek örömére, aki segített, mindenki megihat számlámra egy liter oort Ä mintegy ötven légiós kö­rülvette ai hadnagyot. Éljenez­ték, hívták őt is a kantinba. Rövid időre Lafarte el is tűnt, de aztán egy fél óra - múlva egy üveg pálinkával visszatért Gazsóhoz. Leültek a hadnagy által készített padra, majd' a tiszt öntött a magával hozott két pohárba. — Először is bocsánatot ké­rek a tegnapi viselkedésemért — kezdte. — Nem történt semmi, had­nagy úr. — De igen... És ami tör­tént, az nagyon bosszant en­gem. .. De tudja, nem akar­tam a kapitánnyal ujjat húz­ni. .. Egyébként... nem szereti magát... vigyázzon tőle... — A dolgomat mindig be- ssületesen elvégzem.-. — No igen... csakhát tadr- ja... Egy parancsnok mégis mindenbe beleköthet... S ha ő valamire azt mondja, hogy fekete, akkor az fekete... Ezt az egészségügyi szobával kap­csolatos dolgot ön nagyon ügyesen és diplomáik ....... m egoldotta... Ebbe nem köt­het bele senki... Vasa... ,p ugyanis a légiósok azt csinál­nak, amit akarnak... No igyunk. Koemtettak, s fenékig ürí­tették a méregerős italt. A hadnagy újra töltött. — ön ugye magyar? — kér­dezte Lafarte. — Igen, az vagyok... — És hogy került a légióba? — Hosszú és szomorú histó­ria. .. Szöktem hazámból,.. Ügy jöt­tem Nyugatra, mint az Ígéret földjére... Fényes kaiierről álmodoztam... És kétnapi koplalás, eltörődés után egy csirkefogó honfitársunk be­szervezett bennünket. Mézé­des szavak... • ennivaló, bor, bőségesen. S mire kijózanod- túnk, már a légió tagjai vol­tunk. Nuvionban képeztek ki... Onnan kerültem Távol- Keletre. .. íme, ennyi röviden az egész... A hadnagy Gazsó elé tolta a pálinkáspoharat. Ittak. — Én párizsi vagyok — kezdte Lafarte. — Családom ősrégi. Századokra vissza tu­dom vezetni... Egyetemet vé­geztem. .. Éltem boldogan. Futó kalandjaim rendszerint sikerültek... A fiatal, jóképű, jó családból származó, egyete­met végzett fiú után bolon­dultak a lányok. De én csak kacagtam rajtuk és másnap már másnak csaptam a sze­let. .. És egyszerre megjelent életemben Ö... Királynői ter­mete, alabástrom nyaka, sző­ke haja, örökké mosolygó kék szeme egészen megbaboná­zott .. Éjszakánként nem tud­Intrika és bizalmatlanság rontja a légkört a kaposvári íipostín EGY IDŐ ÓTA ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK URALKOD­NAK a kaposvári főpostán. Ideges a hivatalvezető, úgyhogy az állandó gyanúsítgatás, tá­madás és intrika miatt már- már arra gondol, hogy áthelye­zését kéri Kaposvárról. Ilyen légkörben nem lehet jól, nyu­godtan dolgozni — mondják többen is. A helyzettel elégedetlenke­dőknek igazat is kell adni. Az -emberek ma már joggal meg­követelik, bogy őszintén és nyíltan beszéljenek velük ak­kor is, ha hibáznak. Ám ép­pen ez az őszinteség és nyíltság hiányzik a föpostán. Még gyak­ran előfordul, hogy emberek másoktól, a körülöttük folyó sugdolózásból tudják meg, hogy »valami baj van velük«. Min­denki elvárná, hogy a pártszer­vezet vezetői föllépjenek e ká­ros jelenség ellen, ám a párt­vezetőség jelenleg képtelen er­re. Az előrehaladásban, a rend- teremtésben akadályozza őket néhány idejétmúlt nézet és módszerbeli szemlélet Néhá- nyan közülük — ez az igazság — nem mernek szembenézni önnön hibáikkal, helytelen gya­korlatukkal. S emiatt akarva- akaratlan elvi hibákat követ­nek el. Ez abban mutatkozik meg, hogy egyik-másik elvtárs szavakban egyetért ugyan a párt politikájával, de amikor egy-egy kérdésben határozni kellene, akkor látszik, hogy valami nincs rendjén. Egy nemrégiben tartott ülé­sén több kérdésben is helytele­nül foglalt, állást a posta pártvezetősége, s igazságtala­nul bírálta Bélcefi István elv- társat, a hivatal vezetőjét. Sok kérdésben teljesen szubjektív, merőben helytelen nézőpontból szemlélték a dolgokat. Például Békefi elvtárs egyik hibájául azt rótták föl, hogy »pártom kí­vüli dolgozókkal tart fenn szo­ros kapcsolatot«. A jegyzőköny­vet olvasva azzal vigasztalja magát az ember, hogy valószí­nűleg elírásról, illetve téves fo­galmazásról van szó. Sajnos, a jegyzőkönyvben rögzített meg­állapítás tisztázásakor rádöb­benünk, hogy nem elírásról van szó. Maga Horváth József párt- titkár elvtárs »magyarázata« a bizonyíték, hogy komolyan gondolták, amit a pártvezető­ségi ülésen elmondtak. S meg is indokolják, miért helytele­tot igyekszik kialakítani, hisz ez csak a közösség javára szol­gálhat. Ámde ez után az állítás után mindjárt következik egy támadás is — s ezt már nem szabad megjegyzés nélkül hagy­ni —, az ti., hogy »Békefi elv­társ a baráti körébe tartozó dolgozók fizetését emelte föl«. Ha ez ígj? volna, akkor jogosan érdemelne bírálatot a hivatal- vezető. Ámde kiállja-e a. való­ság próbáját ez az állítás? Min­den — ilyenkor számba jöhető — körülményt szemügyre vet­tek-e az elvtársak, amikor ezt megállapították? S egyáltalán: kiknek a fizetésemelését kifo­gásolják? AMIKOR E KÉRDÉSEKRE Kérünk választ, azt mondja Békefi elvtárs: »Én már 1951 óta vagyok hivatalve­zető, de bérkérdésekben soha nem döntöttem egyedül. Hor­váth elvtárs is ott volt azon a megbeszélésen, ahol a fizetés» emeléseket elhatároztuk, s nem emelt kifogást, pedig módjában állt volna, ö is egyetértett a javaslatokkal.« Sorra vesszük azoknak a ne­vét, akik Horváth elvtársék szerint »baráti kapcsolatok« ré­vén jutottak magasabb fizetés­hez. Közülük mindössze ketten kaptak átlagon felüli fizetést, ámde nem jószívűségből. Mind­egyikük megérdemelte. Az egyiket időközben előléptették, a másik pedig az igazgatósági hivatalvizsgálók javaslatára kapott jó munkájáért fizetés- emelésben megtestesülő anya­gi elismerést. Amikor mindezt tisztázzuk, akkor hozakodik elő az »igazi okkal« Horváth elvtárs: — Elvtársak, én megmondom őszintén, hogy mi kétszáz évig sem tudjuk elfelejtem, hogy ezek az emberek ötvenhatban segítettek a rendszer aláásásá- ban. Mindebben persze egy csomó túlzás van, ugyanis az említet­tek közül senkit sem kellett fe­lelősségre vonni ellenforradal­mi tevékenység miatt; sem köz­vetlenül ötvenhat után, sem később. — De Horváth ehrtáns sze­rint elvégzik feladataikat ezek az emberek? Határozott; igen a válasz, nincs semmi kifogás ellenük, csak... S a pártbizottság osz­tályvezetőjével együtt hiába próbáljuk magyarázni a posta! párttitkárának, hogy úgy nem szabad embereket megítélni* ahogy ő teszi; lilába mondjuk* hogy a párt lezárta az ötvenha­tos dolgokat, s hogy az embe­reket munkájuk, magatartásuk alapján lehet és kell értékelni. Horváth elvtárs csak a maga érveit hajtogatja: »Én nem tudom elfelejteni, ami ötvenhat októberében tör-* tént...« Ne ismerné Hor­váth elvtárs a pátnak ez­zel kapcsolatos világos állás- foglalását? De igen, ismeri, sőt — ahogy mondja — egyet is ért velük. Hát mindenekelőtt itt mutatkozik meg, hogy ki őszinte és ki nem. Az elvek értelmezése és gyakorlati vég­rehajtása közben. Politikánk az egész nép kö­rében elfogadásra és egyetér­tésre talált. Miért nem tartják magukra nézve kötelezőnek ezt a politikát a postai elvtársakl Azért, mert köti, akadályozza őket az értetlenség, egyes ide­jétmúlt nézetekhez való me­rev ragaszkodás. Ez kihat aa egész pártszervezet életére* Horváth elvtárs valósággal iszonyodik attól, hogy a sze­mélyi ellentéteket szemtől szembe tisztázzák. Ezt okkal kifogásolják és bírálják a pár- tonkívüliek. Azt szeretnj^, ha a pártszervezet nyaltán beszél­ne a problémákról. Annál in­kább kívánatos volna ez, mert így megszűnne a fülbe sugdó- sás, a pletyka, az intrika. A nyíltsághoz, az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a vitás ügyeket az érdekeltekkel közö­sen beszéljék meg, s ne ülje­nek fel semmilyen pletykának sem. Horváth elvtárs meggyő­ző érvek híján gyakran hajla­mos arra, hogy felelőtlenül, könnyelműen megbántson em­bereket. Vésse jól emlékezeté­be, hogy könnyű valakit lefg» sisztázni, mint igazunk tudatán /ban hibájáról meggyőzni és magunk mellé állítani. SOK MINDEN AKADÁ­LYOZZA MA MÉG, hogy a postai pártszervezet hivatásá­nak megfelelően dolgozzon. Te­kintélyt, megbecsülést, csak ak­kor vívhatnak ki maguknak a kommunisták, há a pártonkí- vüliek látják, hogy őszintén meg akarnak szabadulni hi­báiktól. Varga József nítik, hogy Békefi elvtárs par- ' ton kívüli dolgozókkal van szo­ros kapcsolatban. Azért, úgy­mond, mert az illetőik mind érettségizettek. , Erre elegendő volna annyit mondani, hogy egy vezetőnek nem bűne, hanem mindenkép­pen erénye, ha beosztottaival minél bensőségesebb kapcsola­A gombaszakértő tam aludni. Mindig rágondol­tam. .. Amikor először nézett végig rajtam gúnyosan, ön­gyilkos akartam lenni... Ami­kor először csókoltam meg, a^ mennyországban' éreztem ma-! dolgozik. (Tudósítónktól.) Már réggel fél hétkor* ott áll az Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat 348. szá­mú piaci standjában kék kö~ . penyében, s vizsgálja a gom- I bát árusító asszonyok, kosarai- ; nak, szatyrainak tartalmát. Felelősségteljes munkát végez Szentpáli Lajos. Nem kapkod­hat, nem idegeskedhet; bár körülötte sokszor tolonganak, siettetik, ő mégis nyugodtan Nézegeti a gombák törzsét, kalapját, s csak azu gam... A szívemet, raktam eléje, minden kívánságát tel-| tán állítja ki a bizonyítványt: i esi tettem. *. Szánté lestem- »A gomba emberi táplálkozás­ra alkalmas.« — Már gyermekkoromban szívesen jártam az erdőt, és gondolatait... Aztán... Eh! A hadnagy újra ivott, aztán; rekedt hangon folytatta. j _ _________ — Megcsalt! Érts?... 1 Meg-| gyűjtögettem kis szatyromba csalt! Mással láttam csőkolóz-fa gonrbát mondja. Ám __ t nemcsak az erdőkben szerez­ni!... A mennyországból egy-|te meg mesterséghez szüteé_ s zerre a földre zuhantam. ges ismereteket: hosszú időn Sőt annál is lejjebb, a pokol j át járt gombaismereti szak­mélységes fenekére... Ember'.!tanfolyamra, s csak ennek el­, í végzése után nevezték ki gom- Eitr mit mondok?... A ^ihaszakértövé, legszebb angyala, akiről azt| A tavasszal; áprilisban in- hittem, óz enyém, megcsalt.. dúlt meg a szezon a kucsma- Először azt terveztem, meg-! gombával. Aztán hozták i_j.- ! szentsvöreveombát. a t.öVis; a ztán másként hatá-l szentgyörgygombát, a tövisaij- gombát, a szegfűgombát, most pedig a vargányát és a nyúl- az ő és? gombát hozzák kosárszámra. Bizony nagy gyakorlat szük­séges ahhoz, hogy valaki meg tudja különböztetni az érté­kes sárga rókagombát a mér­gező, világító tölcsérgombá­tól, annyira hasonlít egymás­hoz ez á két fajta. — Sok vitám van az árusí­tókkal a csirkegomba miatt | is — mondja a gombaszakértő. marj — A csiperkegombából ugya­ölöm roztam: egy sor fc nélkül, én tűntem el családom életéből örökre... Máig is keresnek. Azt hiszi, Lafarte az igazi nevem?.. Nem!..: Álnéven szerepelek, származásomat senki sem is­mert. .. Meg akartam itt, Viet­namban dögleni... 12 hónap alatt nem sikerült... Pedig jó néhányszor voltam életveszélyben... Igyunk! Töltött mindkét pohárba. s ezt az ízét forrázás után Is megtartja sőt forrázás után megfeketedik, ráadásul rosz- szullétet, gombaundort idéz elő, emiatt forgalomba nem hozható. De hiába vitakoznak Szent­páli Lajossal az ilyen fajta gombát eladni szándékozók: árujukat elkobozza. A kaposvári piacon 26 féle gombát árusíthatnak. Többéit között nyolcfajta vargányát, négyfajta csiperkét, kucsma­gombát, császárgombát, rózsás korállgombát, gyűrűs tölcsér­gombát és lila pereszkegombát. A gombaszakértőhöz nem­csak az árusítók viszik porté­kájukat. Sok vevő is megkéri, hogy nézze meg: jó gombát vett-e. S ennek csak örül a gombák szakértője. Sok áru­sító ugyanis igyekszik kicsúsz­ni az ellenőrzés, alól, s eladja a megvizsgálatlan gombát is. Nem tőrödnek vele, hogy eset­leg emberéleteket tesznek koc­kára. Azt tanácsoljuk minden vá­sárlónak, hogy mutassa meg a szakértőnek, milyen gombát visz haza, így nyugodtan te­heti családja elé a gombiból főzött ételt. Akinek pedig er­re nincs ideje, az vásárlás előtt feltétlenül győződjön meg róla, hogy az e'adónak van-e aznapi vizsgálati jegye. Takarékoskodnak a lengyel dolgozók A lengyel dolgozók csupán ea év május hónapjában. 457 millió zlotyt helyeztek takarékba. 1962 januárjától június végéig összesen több, mint kétmilliárd-ötszázötven t nis ötféle változatot ismerünk, i millióra emelkedett a dolgozók (Folytajibif$ Ezekből négy jó, s igen ízletes!megtakarított pénze. a lengyel doi­kés7Íth*>tő hálóink F2vik‘?ozok takarékbetétjeinek együttes ♦ etei Keszitneto DeiOiUK. &gy < K osszege május 31-én meghaladta a ♦ fajtába, aafiflhafl erősen jodos. húszmmárű-háromszázmilüó zlotyt.

Next

/
Thumbnails
Contents