Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szombat, 1962. augusztus tt

Oz Egyesült Államok kormánya félre akarja vezetni a világ közvéleményét

Zorin beszéde a háromhatalmi albizottságban

Genf (TASZSZ).

OK ÉS OKOZAT

A genfi leszerelési értekezletnek a nukleáris kísérletek betiltásával foglalkozó há- romhatalrrü albizottsága csütörtökön ülést tartott, hogy megvitassa az Egyesült Államok képviselőjének javaslatait a nukleáris robbantások ellenőrzésével kapcsolatban.

Arthur Dean az amerikai küldöttség nevében felszólalva ismertette kormánya álláspontját, amelyet »-újnak« nevezett. Közölte, hogy az Egyesült Államok »az ellenőrző állomásoknak az egész világra kiterjedő hálózatát« kívánja létrehozni. Ez a hálózat az egyes országok megfigyelőál- lamásaiból állna, az állomásokat azonban nemzetközi megfigyelés és ellenőrzés alá helyeznék. Dean szerint a nukleáris robbantások észlelésének területén elért új tudományos fölfedezések nem teszik szükségtelenné a helyszíni ellenőrzést. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok nem teheti magáévá a nyolc semleges állam memorandumának az ellenőrzőre vonatkozó javaslatait.

Godher, Anglia képviselője felszólalásában az amerikai küldött álláspontját támogatta.

Ezután Zorin, a szovjet küldöttség vezetője emelkedett szólásra. Mélyreható elenjzés- nek vetette alá az amerikai javaslatokat, és rámutatott arra, hogy azokban elvileg semmi új sincs. Az adott esetben arról van szó, hogy az Egyesült Államok csupán néhány kisebb külsődleges változtatást hajtott végre a nemzetközi ellenőrző állomások létesítéséről szóló már ismert javaslatában.

Az Egyesült Államok a gyakorlatban nem változtatta meg elképzeléseit azokkal az alapvető föltételekkel kapcsolatban, amelyeket szükségesnek tart a nukleáris kísértetek betiltásáról szóló megállapodás megkötéséhez. Alá kell húzni, hogy az Egyesült Államok »új álláspontját« reklámozva a gyakorlatban tulajdonképpen régi nézeteit védelmezi, s ezeket csupán némileg átfestette, hogy álcázza a lényeget. Az Egyesült Államok egyáltalán nem fogadta el a nyolc ország kompromisszumos javaslatait. A Szovjetunió véleménye szerint viszont ezek a kompromisszumos javaslatok elősegíthetik a megállapodás gyors megkötését és a nukleáris kísérletek eltiltását.

Zorin kijelentette: Az Egyesült Államok nyilvánvalóan nem akar ilyen megállapodást. Ennek oka az, hogy jelenlegi nukleáris kísérletsorozatának befejezése után is folytatni akarja a kísérleti robbantásokat.

— Az Egyesült Államok állítólagos új álláspontja nem segíti élő a nukleáris kísérletek betiltásának problémáját — hangoztatta Zorin —, csupán taktikai manőver, amely arra szolgál, hogy a világ közvéleményét félrevezesse az Egyesült Államok valódi szándékaival kapcsolatban.

A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Washingtonból érkezett javaslatokból kiindulva nem lehet megkötni a nukleáris fegyverkísérleteket eltiltó egyezményt. A jelen pillanatban ilyen egyezményt csupán a nyolc semleges ország memoranduma alapján lehet kidolgozni.

A Szovjetunió képviselője határozottan követelte, hogy a kérdés további megvitatását már augusztus 13-án terjesz- szék a 18 hatalmi értekezlet teljes ülése elé, mivel a semleges országok képviselői több ízben rámutattak a sürgős megoldás szükségességére. Dean és Godber kísérletet tett arra, hogy elérje a teljes ülés elhalasztását. Az albizottság tagjai végül elhatározták, hogy augusztus 14-re hívják össze a 18 hatalmi leszerelési értekezlet teljes ülését, s az ülésen a nukleáris kísérletek betiltásának problémájával foglalkoznak majd. (MTI)

Átadták

a Szovjetunió ajándékát az algériai népnek

Algír (TASZSZ).

Az Ugleuralszk szovjet gőzös 6500 tonna búzával, amelyet a Szovjetunió ajándékozott Algériának, Algír kikötőjébe érkezett. A hajón a szállítmány átadása alkalmából ünnepséget tartottak.

Sz. M. Kaverin, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette, hogy az ajándék újabb bizonyítéka a szovjet és az algériai nép barátságának. Ben Bahmed, az Algériai Vörös Félhold Társaság elnöke kijelentette, hogy az algériai lakosság igen nehéz helyzetben van. Algériában hárommillió ember szenved nagy szükséget, sok olyan fiatal gyermek van, aki angolkóros vagy tüdőbeteg. Algéria népének szükségle van a világ minden becsületes emberének támogatására — mondotta. (MTI)

NEMREGIBEN olvastam egy találó meghatározást arra vonatkozólag, mit is jelentett — politikai szemszögből nézve — az NDK hatóságainak egy évvel ezelőtt, augusztus 13-án tett berlini védelmi intézkedése:

»Augusztus 13-a a nyugatnémet és a vítágimperializmus szempontjából annak az illúziónak a végét jelenti, hogy a német egység helyreállítását a NATO-rendszer egész Németországra való kiterjesztésével lehet végrehajtani.«

Ha a Nyugatnak ezt az alapvető koncepcióját vesszük figyelembe, akkor világosabban megérthető, miért ragaszkodnak annyira a nyugati csapatok Nyugat-Berlinben maradásához, s miért fáj nekik any- nyira az úgynevezett berlini falnak, az NDK megerősített berlini államhatárának fölépítése.

Egy pillantás a térképre elárulja, hogy Nyugat-Berlin — amelyet a nemzetközi jog megsértése árán is megszállva tartanak a nyugati hatalmak — 160 kilométernyire a legközelebbi nyugati határtól, egy szocialista állam közepén fekvő imperialista terület. A NATO katonai bázisa 160 kilométer mélyen a varsói szerződés egyik tagállamának területén — és csak 80 kilométernyire a lengyel határtól!

A kereken 15 000 nyugati katonának a jelenléte Nyugat- Berlinben stratégiai, pontosabban közvetlenül katonai szempontból ilyen körülmények között jelentéktelen; sokkal jelentősebb a Nyugatnak az a tevékenysége, amelyet a megszállt nyugati városrészen keresztül, annak segítségével bonyolítottak le.

A párizsi Le Monde ezt alig tíz nappal a tavalyi augusztus

hantja, nem a nyugati védőhatalmak húzták Berlinen keresztül« — mondja a hírhedt

Szabad Európa Rádió, s a higgadtságára annyira büszke londoni rádió is kiesve szerepéből megjegyzi: »Ha valakinek, akkor nem a Keletnek, hanem a Nyugatnak van oka panaszra.«

önként adódik itt a kételkedő kérdés: ugyan miért? Hiszen az NDK berlini államhatára mentén az egy évvel ezelőtti augusztus 13-a óta történt incidensek során egyetlen nyugati rendőrt, határőrt vagy pénzügyőrt sem sebesítettek meg, ezzel szemben az NDK határőrségének nem egy tagját gyilkolta meg nyugati provokátor golyója. A berlini államhatár elleni provokációk sorozata kivétel nélkül nyugat-berlini oldalról vagy nyugat-berlini kezdeményezésre és támogatással történt.

MINDEN SZUVERÉN ÁLLAM határa ellen elköveted hasonló provokációk még akkor is súlyos következményekkel járnak, ha az illető államhatár egyúttal nem két világrendszer határa is. A Berlinen keresztülhaladó határ viszont egyúttal a két világrendszer határa is, ahol jóformán kartávolságnyira állnak egymással szemben a varsói szerződés és a NATO csapatai. Egy ilyen határ elleni provokáció gyilkos veszélyessége a hasonlók sokszorosát teszi ki, s nyugodtan mondhatjuk, hogy csak az NDK határvédelmi szervei higgadtságának és nyugalmának köszönhető, hogy mindeddig olyan összetűzés, amely egy szélesebb körű katasztrófa kirobbantó szikrája lenne, nem történt.

A nemzetközi jog minden vonatkozásban az NDK oldalán áll; s éppen az emberiesség és a béke érdekei — amelyekre pedig ellenérvként oly szívesen hivatkoznak Nyugaton — követelték meg a tavaly augusztus 13-i intézkedéseket: el kellett zárni a szocialista tábor aláaknázására készülő, a békét végzetesen veszélyeztető merénylők útját; rá kellett

Tüntetés Koppenhágában nyugatnémet hadihajók látogatása ellen. A második világháború befejezése után először látogattak nyugatnémet hadihajók Koppenhágába. A lakosság felháborodva vette tudomásul a látogatást. A kikötőbe vonult tüntetőket a rendőrség visszaszorította. A nyugatnémet hadihajók pontosain ugyanazon a helyen horgonyoztak, ahol'1940. április 9-én. A képen: Egy tüntető kosarával ütlegel egy rendőrt.

(MTI Külföldi Képszolg.)

Angol - francia vita a brüsszeli tárgyalásról

rium szóvivője kerülte a közNemzetkőzi sajtóértekezlet az NDK fővárosában

Berlin (MTI).

A Német Demokratikus Köztársaság áll címvédelmi minisztériuma pénteken nemzetközi sajtóértekezleten tárta a világ közvéleménye elé azokat a tényeket, amelyek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Nyugat-Berlinben újabb provokációkat készítenek elő az NDK ellen és — különösen augusztus 13-ára — újabb merényleteket terveznek az NDK berlini határbiztosító berendezései ellen is, hogy nyugtalanítsák a közhangulatot és még jobban kiélezzék a nemzetközi helyzetet.

Borst Brasch, a nemzeti firont országos tanácsának aleilnöke bevezetőjében felhívta a nemzetiközi sajtó figyelmét arra a tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vezető politikusaiból külön bizottságot alakítottak az NDK berlini határbiztosftó berendezései és az NDK haitár- őrsziervei elleni merényletek koordinálására; A kormánypárt képviselőin kívül Weh- ner, a szociáldemokrata párt alélnöke is tagja ennek a testületnek — mondotta Horst Brasch.

A továbbiakban Kejü alezredes ismertette az államvédelmi minisztérium újabb adatait Rámutatott, hogy Nyugat-Berlin szenátusa, a nyugatnémet Gehlen-féle Ját- kos szervezet, az Ernst Lem» mer vezetése alatt álló úgynevezett össznémetügyi minisztérium és a különböző kémszervezetek közönséges bűnözőkből terrorista csoportokat szerveztek. A terrorista csoportok tagjainak az a feladatuk, hogy merényleteket kövessenek el az NDK határ- biztosító berendezései és a határőrök ellen, s hogy ügynököket dobjanak át.

London (MTI).

Az MTI londoni tudósítója jelenti:

A Párizs és London között kialakult vita a Brüsszelben vasárnap megszakadt közös piaci tárgyalások értékeléséről csak francia részről öltött éles formát. Angol részről kerülik a nyílt összecsapást, elsősorban azért, mert ezzel hivatalosan is beismerik az elszenvedett kudarcot.

Heath beszámolója is ebben a szellemben készült: nem annyira a nehézségeket, mint inkább az »eredményeket« tüntette fel, illetve igyekezett- eredménynek kimutatni a néhány kisebb kérdésben elért nem konkrét, hanem inkább általános jellegű megegyezést. A nyitva maradt vitás kérdések elhallgatása azonban tiltakozást váltott ki a francia kormány részéről, és ennek Peyra- fitte tájékoztatásügyi államtitkár hangot is adott.

Az angol külügyminisztévetlen állásfoglalást a francia részről elhangzottakkal kapcsolatban, és csak annyit volt hajlandó kijelenteni, hogy »a Heath által készített jelentés pontos képet nyújt az értekezlet végén kialakult helyzetről.«

Angol részről tehát nem vették föl a franciák által odadobott kesztyűt. Londonban ezt úgy magyarázzák, hogy mivel az angol kormány mindenáron el akarja érni fölvételét a Közös Piacba, igyekszik nem venBuenos Aires (MTI).

Jósé Luis Cantilo argentin hadügyminiszter, aki Laza tábornok lemondása óta ideiglenesen betölti a hadseregügyi miniszter tisztét is, csütörtökön éjfélkor sajtóértekezletet

ni tudomást a francia kihívásról, amelynek leplezetlen célja megakadályozni az angolok belépését.

Ezzel egyidejűleg olyan hírek is érkeztek Londonba, hogy a franciák angolellenes álláspontját mind erőteljesebben támogatják most már Bonnban is. »-Adenauer erősen közeledik ebben a kérdésben De Gaulle-hoz« — jelentették ki nyugatnémet diplomáciai körökhöz közel álló személyek.

tartott. A hadügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint a hadsereg válsága véget ért. Közölté, hogy Monte- ro tábornok, alá szerdán a hadsereg főparancsnokává kiáltotta ki magát, és Loza hadseregügyi miniszter távozását követelte, fő céljának kivívása után csütörtökön üzenetet intézett hozzá. Montero ebben kijelenti, hogy miután Loza lemondott, elfogadja az új hadseregügyi miniszter parancsait.

Ennek ellenére is kényes feladatnak látszik az új miniszter kijelölése. Egyelőre még nem került sor a katonai parancsnokok országos értekezletére (ezt eredetileg csütörtökre tervezték). Cantilo azonban közölte, hogy már tárgyalt 36 tábornokkal, és még öt parancsnokkal folytat megbeszélést, ezután pedig Guido elnök közli majd, ki lesz az új hadseregügyi miniszter.

Alsogaray pénzügyminiszter rövid nyilatkozatban kijelentette, hogy néhány óra alatt megsemmisítették az ország gazdasági föllendítéséért kifejtett munka minden eredményét. Mint ismeretes, a zendülés hírére emelkedett a dollár pesoárfolyama.

13-a előtt így fogalmazta meg: »A Nyugat-Berlinben működő felderítő (kém-) szervezetek közül több kapcsolatban áll az NDK-ban általuk szervezett ellenállási hálózatokkal, s nagyrészt (Nyugat-) Berlinen keresztül jutnak el a (nyugati) szövetségesekhez azok az értesülések, amelyekkel Kelet-Eu- rópára és a Szovjetunióra vonatkozólag rendelkeznekc.«

ERRE A TEVÉKENYSÉGRE Berlin szinte kínálkozott, hiszen 1901. augusztus 13-a előtt Berlin demokratikus és nyugati része között hetvenhét átkelőhelyvolt Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az NDK államhatárán tizenkét éven át egy 43 kilométeres rés tátongott: a Bellin két része közötti határvonal. Ezt a határvonalat zárta le és erősítette meg egy évvel ezelőtt az NDK, s e bátor tettével elzárta az utat a Le Monde által olyannyira nyíltan vázolt nyugati kémtevékenység és aknamunka előtt.

Minden gondolkozó ember világosan láthatja, hogy az NDK hatóságainak önvédelmi tette nem csupán az NDK önvédelmét szolgálta, hanem az egész szocialista tábor közös érdekeit. A határ lezárásának jogossága annyira nyilvánvaló volt, hogy a nyugati hatalmak — bár néhány amerikai páncélost felvonultattak a határvonalhoz — egyetlen alkalommal sem tudták kétségbe vonni. Érdekes volt megfigyelni, hogy jogi érvekkel egyetlen alkalommal sem tudtak szembefordulni az NDK hatóságainak — egyébként minden állam szuverenitásából fakadó — lépésével szemben, hanem inkább érzelmekre ható, az »emberiességre« hivatkozó érvekkel próbálkoztak. S ami a legátlát- szóbb kísérletük: a Berlin két része közötti határon történt és ma is gyakran történő incidensekért nem a nyugati kémszolgálatok kútmérgező tevékenységét, hanem az azt akadályozó határzárat okolják.

»A berlini falat, amely az incidenseket állandóan kirobcsattantani a berlini bilincset azokra a nyugati kezekre, amelyek a nyugtalanság, a zavargások, a diverzió és szabotázs tűzcsóváját próbálták átdobni ezen az úton az NDK-ba.

A Nyugat, különösen Bonn úgy próbálja beállítani a dolgokat, mintha a feszültség oka az ún. berlini fal fölépítése volna, s nem az a tény, hogy 17 évvel a háború befejezése után még nyugati megszálló csapatok tartózkodnak Nyugat- Berlinben; hogy a nyugati kémszolgálatok legerősebb európai támaszpontjukká építették ki a nyugati városrészt; hogy uszító amerikai és nyugatnémet rádióállomások működnek Berlin nyugati részében — mindez az NDK és a szocialista tábor ellen. Röviden: a Nyugat a berlini helyzet abnormalitá- sát az NDK védelmi intézkedéseiben, tehát az okozatban látja, s nem a kiváltó okban: a megszállási rendszer fenntartásában, egy diverziós és kémközpont megteremtésében, a jogbitorlásban.

A Szabad Európa Rádió és hasonló társai nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy a berlini védelmi fal lebontását követeljék. De csak azt! Gyakorlatilag tehát — függetlenül átlátszó érveiktől — a bomlasztó tevékenység szabad érvényesülésének visz- szaállítását követelik a Nyugat számára.

A MEGOLDÁS azonban nem az okozat megszüntetése, hanem csakis az ok felszámolása lehet — azaz Nyugat-Ber- in státusénak rendezése a mai helyzetnek megfelelően. A tavalyi augusztus 13-a az ehhez vezető úton megtett komoly, nagy lépés volt.

Haytnal Komé)

»Turistaszállás« Párizsban. A Szajna rakpartjának ezen a pontján éjszaka a clochard-ok — csőlakók — rendezik be hálószobájukat. Nappal azután ezek a vidékről feljött fiatalok váltják őket. Nappal alusznak, éjjel pedig a Quartier Latint és a Montpamasse-t járják.

(MTI Külföldi Képszolg.)

Argentínai jelentés