Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-08 / 184. szám

Szerda, 1962. augusztus 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP wmmmmi Aki csak egyszer is járt már ezen a vidéken, az rab­ja lesz a táj, az erdő lenyű­göző szépségének. A külföldi vadászoktól, az afrikai ven­dégtől az északi országok em­beréig visszakívánkozik ide mindenki. Elég egy óra ahhoz, hogy a látogató elfelejtse a külvilág zaját, és ámuldozzon. Kaszópuszta és vidéke egye­dülállóan csodálatos. Akik itt maradtak Egy sziléziai herceg ütött itt tanyát hat évtizede. Hatal­mas birtokai voltak szerte Közép-Európában, de ő leg­gyakrabban mégis Kaszópusz­tán időzött. Hiába keresné a kutató a puszta nevét a monográfiák­ban. Erről az apró település­ről nem esik szó. Pedig vol­tak és vannak ma is olyanok, akiket egy életre rabul ejtett az a sok talány és rejtély; amit az egykori ősláp, a nö­vény- és állatvilág rejteget. A herceg elment, a kutatók maradtak. És itt maradtak azok is, akiket a herceg öt vagy hat évtizede ide, erre a birtokára telepített. Pitonyák János, Fehér Lajos, Hosszú Vendel és PlusinSZky József erdészek meg Fehér Pál ko­csis soha nem tudnának meg­válni ettől a vidéktől. Pedig a fél évszázad nagyon hosszú volt. Igaz, hogy a gyönyörű vidék vonzotta a gazdagokat a pusztára. Vadászni jártak ide meg dorbézolni. Mások meg? A szegények? Messziről nézték a hatalmas faikastélyt, melynek környékére még lép­niük sem volt szabad, nézték a dáridózó társaságokat. Akadtak aztán olyanok is szép számmal, akik bátrak voltak, és fittyet hánytak a herceg tilalmára. Néhány rab- sic éjszakáról éjszakára gaz­dag zsákmánnyal távozott. A herceg parancsot adott az er­dészeknek, hogy a védekező rabsicokat le kell lőni. Gyak­ran ropogott a puska, gyakran festette a sárguló avart piros­ra az emberi vér. Csónak ring a Baláta-tavon Halkan csobban az evező, siklik a csónak a Baláta-tavon. Nádas fogja körül a kis víz­tükröt Ez csak most tetszik egészen aprónak, de ha nagy eső zúdul a vidékre, mondják, hogy szinte óriássá növekszik. Ember ritkán jár erre. Védett terület ez, egy darabkh az ős­múltból, egy darabka a va­donból. Tavirózsa teríti szét leveleit és virágait a vízen. Ebben a tóban található — Közép-Európában egyedül — egy apró, zöld levelű növény, az Aldravanda. Ha lepke vagy apró rovar száll levelére, a szívókorongok lecsapnak ál­dozatukra. Az Aldravanda ugyanis húsevő. Csak itt ta­lálható egy nagyon érdekes mediterrán eredetű növény, a tóalma is. A növényvilágon jelenleg még a kutató szeme sem fe­dezi föl, hogy emberi kéz nem alakít semmit ezen a tájon. Az állatvilág azonban már fölfe­dezte, hogy ez a 302 holdas te­rület mindig biztos menedék. A nagy vadászatok idején bé­késen megfér egymás mellett a szarvas, a vaddisznó, a nyúl, a fácán és az őz. Az avar borította, haszná­latlan út bejáratánál — 1952- ben nyilvánították természet- védelmi területté ezt a kör­nyéket — tábla hívja föl a, sétálók figyelmét arra, hogy ide nem szabad bemenni. Az erdészek is évente talán egy­szer vagy kétszer zavarják lépteikkel a táj nyugalmát. Itt csak madárdal van és csend, nagy csend. Vigyázat, viperaveszély A kutatókra vár a feladat, hogy megállapítsák, miként került ide a keresztes vipera. Egyelőre még homály fedi azt is. hogyan juthatott ide Kaszó­pusztára a keresztes vipera rokona, a fekete vipera is. Európában ugyanis Kaszó- püsztán kívül csak a boszniai hegyekben találhatók. A pusz­ta öregei azt állítják, hogy a herceg telepítette ide a kígyó­kat, mert féltette az erdőt a szegény emberektől. Mi az igazság? Az utóbbi valószínűtlen. Az első talány. Egy tény: ha kevés a vaddisz­nó, akkor hemzsegnek a vipe­rák. Ha sok, akkor alig lehet találni, mert ezek .a hatalmas állatok csemegeként, falják a kígyókat ' Az itt élő emberek többsége már megszokta a viperave­szélyt. Az erdészet központi irodájának előcsarnokában ott a gyógyszeresláda, benne a szérum és az injekciós tű. Vé­dekezni kell, mert a marás ha­lálos lehet. A harmincas évek­ben egy fiatalasszonyt mart meg egy vipera. Az asszonyka azóta nagymama lett jó egész­ségnek örvend. Néha azonban súlyos látási zavarai vannak. Ügy tartják, hogy ez a marás következménye. Legutóbb 1957-ben egy kisfiút mart meg a kígyó. Szerencsére idejében orvoshoz került. Emberek a pusztán Említettük már, hogy voltak és ma is vannak rajongói en­nek a tájnak. 1922-ben Boross Ádám botanikus évekig kutat­ta a Baláta-tó növényvilágát. Jávorka professzor, a debre­ceni egyetem egykori tanára már nyugdíjas volt, de akkor is gyakran visszatért ide, mert meg akarta fejteni a rejtélyt. Marián Miklós kutató egy év­tizeden át. minden szabad ide­jét itt töltötte. Az ő vezetésé­vel 1957-ben két és fél hóna­pig filmesek ütöttek tanyát a tó mellett. A jeles kutató könyvet is írt a BalátaróL A maiak, Kiss István erdé­szetvezető és Szoukup Ervin műszaki vezető szíves öröm­mel kalauzol bennünket az egykori ősláp területén és a hatalmas erdőrengetegben. — Ez olyan, hogy rabul ejti az embert — vallják mind­ketten; De mi az- ami köti az embe­reket? Hogyan lehet, hogy még szabad idejükben is az erdőt járják? Hivatásszeretet- ből? Több ez annál. Szoukup Ervin úgy beszél az őslápról, mint egy tudós. Megleste a csalitjáró pockot, látta az Aldravandát, amikor lepkét folytogatott, elfogta a viperát, amikor épp halálos marásra készült, Kiss István gyakran hajna­lig figyeli a magaslesből az állatvilág éjszakáját. — Érdekes ez? — Aki egyszer ebbe bele­kezdett, nem tudja abbahagy­ni. Ez volna a tudomány? Ez is. De szükség lenne a kaszó­pusztai erdész és műszaki ve­zető rajongása mellett szerve­zett kutatásra is. És ezt nemcsak ők kérik. Németh S.—Polesz Gy. Nem szolgálja az egység megteremtéséi­A KARÁDI BŰZAKA- LÁSZ TERMELŐSZÖVET­KEZET szarvasmarha-állomá­nya mellett dolgozik már két éve a 17 éves Harangozó La­jos. Ő a legfiatalabb állatgon­dozó, de szorgalmas, törekvő munkájával egykettőre meg­becsülést szerzett magának az idősebbek előtt. Szeretik, ked­velik valamennyien, még ak­kor is, ha gyerekes hóbortból néha csínytevést követ el. A legnehezebb időkben is kitar­tott, akkor is, amikor — úgy­mond — lasszóval sem igen lehetett embert fogni á jó­szág mellé. Nemrégen Krommek Pál el­nök szólt a brigádvezetőnek, hogy újabb fiatal kerül hoz­zájuk, Horváth Lajos; tejke­zelő szakiskolára küldik, s a gyakorlati munkát itt fogja végezni. Az állatgondozók körében s még jó néhány karádi em­berben felháborodást keltett ez a bejelentés. Dobos István brigádvezető se igen tudta lecsillapítani a zúgolódást, hiszen alapjában véve ő sem értett egyet az intézkedéssel. Először is furcsállta — és jo­gosan —, hogy ha van egy ilyen lehetőség, altkor ő, aki a közvetlen vezetéshez tarto­zik, éppúgy nem tud róla, mint Komáromi János fgál- lattenyésztő. Az elnök egyi­küktől sem kért véleményt vagy javaslatot, hogy kire gondolnának, kit lenne érde­mes elküldeni az iskolára. Hogy miért mondtuk el mindezt? Azért, mert a na­pokban egy terjedelmes ér­véiben arról panaszkodtak többen, hogy a karádi szövet­kezetben nagyon nehezen, igen lassan tűnik el az a kü­lönbség, amely régen a va­gyon, a földbirtok alapján alakult ki az emberek között. JÖL TUDJUK, hogy az elő­ítéletek megszüntetése nem kis időbe és fáradságba ke­rül, s hogy á legkövetkezete­sebb politikai nevelőmunka, a jó gazdasági eredmények mel­lett is adódhat ok a torzsal­kodásra. Nagy hiba. ha ma­guk a vezetők — nem gondol­va végig egy-egy intézkedés következményeit — még tá­pot is adnak a viszálykodás­nak. Mert az a fiatalember — Horváth Lajos —, akit most iskolára küldtek, még egy na­pot sem dolgozott a szövetke­zetben, és szülei sem élharco­sai a közös munkának. Vi­szont ő — s ezt azért szüksé­ges így fölvetni, mert így fo­rog közszájon — egy voltkö­zépparaszt gyermeke, akik pedig az állattenyésztésben vannak, mind hajdani sze­génysorsú emberek. Talán ha nem volna köztük Harangozó Lajos, ez a szorgalmas fiatal, akkor nem ütköznek meg azon, hogy az elnök választá­sa másra esett. Harangozó be­bizonyította, hogy értékes tag­ja a közösségnek, olyan, aki­nek taníttatására akár áldoz­ni is érdemes. Félreértés ne essék,, nem azért szólunk minderről, hogy nem értünk egyet Horváth Lajos iskoláztatásával. Szó sincs róla! Hiszen örvendetes, hogy mezőgazdasági szakmát választott életcélul. De miért olyan áron kezd tanulni, hogy egy gyakorlott társát elüti et­től a lehetőségtől? Ha Hor­váth Lajos valóban a Búzaka­lászban akar maradni, vá­laszthatott volna mást is, hi­szen egyre gyarapszik a me­zőgazdasági szakiskolák szá­ma. Olyan szövetkezetben, ahol örökségbe kapták a volt sze­gény- és a módosabb parasz- ság ellentétét, az egység meg­teremtése végett sokkal elővi­gyázatosabban kell cseleked­ni. Hyen csekélységnek látszó intézkedés hosszú hónapok fá­radságos munkáját döntheti romba. Mert Karád fejlődik, átalakul. Bár a panaszos le­vél indokként , 1960—61. évi bajokat emleget, tudni keli, hogy ma már más a helyzet. A háztájik egyenlőtlen elosz­tására is panaszkodnak, pedig már sikerült elrendezni a zárt kertek, háztájik ügyét úgy, hogy ne kerüljön hátrányba az, akinek korábban nem volt zárt kertje vagy szőlője. Egyetlen adatot 1 említünk: mintegy 400 hold olyan terü­letet vontak közös művelés alá az idén, amely régebben jog­talanul volt jó néhány ember háztáji gazdasága. «• NYITOTT KAPUT DÖN­GET a levélíró, amikor évek­kel ezelőtti dolgokat emleget. Abban viszont igaza van, hogy ezekre is emlékeznek a közösség tagjai,, s az olyan in­tézkedés, mint a tejkezelő be­állítása, újra csak felszítja a korábbi rétegellentétek szuny- myadó tüzét. Nem szabad ilyet csinálni, hiszen az éppen ki­alakuló paraszti egység látja kárát. Meg aztán saját gondz ját-baját szaporítja a szövet­kezet elnöke, ha nem gondol végig alaposan mindent, mi­előtt cselekedne. Vörös Márta Guzi Mihály — Becze Károly: Átszervezés a posta távbeszélő-üzeménél Fejlesztik a hálózatot Ál 57081-ES ég lonlsí a kőjában... Még valami bajai Megyénkben a postának há- lenne és engem vonnának fele- «rom műszaki fenntartású üze- lősségre a szabálytalanságért... I111®» ezenkívül Kaposváron és Amint Lafarte eltávozott, J Siófokon egy-egy központos Gazsó azonnal a sütödébe sie-1 üzeme működött korábban, tett. Szerencséje volt, Hans-«Július 1-én kísérletképpen wirth nem nem volt ott, most { összevonták ezeket Megkér­is a konyha körül lebzselt ítük a Somogy megyei távbe­Holnap délután karaván ér-íszél5-üzem vezetőjét, Végh kérik — súgta halkan a mtő-Ísándort’ h°gy tájékoztassa le­nek. — Lafarte hadnagy szá-JP.unk olvasóit az átszervezés- zada ma délután indul a ka- { — Hogyhogy? — kapta fel . fejét a másik. —Ügy, hogy az a kapitány trat illeti. — Tévedés, hadnagy úr. land a két bálában jött, az nind az egészségügyi szobát Heti. Semminek semmi keres­nivalója ezek közül a parancs­nok úr irodájában.;. A hadnagy félrevonta az igészségügyit. — Ide figyeljen — mondot- a halkan. — Én ezt mindna- yon jól tudom. De eddig ez íem így volt A pálinkát a :apitány kapta meg minden léten, a betegek abból egy tortyot sem ittak. A kapitány evakarta az üvegekről a fel- ratot, aztán átadta a kantin- íak értékesítés végett... A :antinos eladta a pálinkát, ez- útal a kapitány havi 4—5 ezer naszter külön jövedelemhez ütött... Érti? — Hát ez... hát ez.— lápogta a légiós — gyalázat! — Az!.;. — Én pedig nem vagyok lajlandó ebben részt venni! Az ital a betegeké... A ' ka­pitány ellenkező parancsát pe- lig nem vagyok hajlandó fel­lesi ten i. — Hm.,, , Nem gondolja, hogy túl erősek ezek a kifeje­zések? — Tudom, hogy azok:. De nincs igazam, hadnagy úr? ... Engem ide teljhatalmú egész­ségügyinek küldtek... Ne­kem a Bán-Kán-i orvoskapi­tány, vagy az ezredorvosom adhat csak utasítást.;; És ezt nem én mondom, ezt a szabály írja elő ;:. — Hát jó... Én tudom, hogy magának van igaza, de tudja, mit jelent itt az igaz­ság? .;. Egy pofa bagót. Másnap a hadnagy fejcsó­válva sietett az egészségügyi szoba felé. Az eléje siető Ga- zsónak elmondta, hogy igen éles vitája volt a parancsnok­kal a pálinka miatt. — És? — kezdte az egész­ségügyi. — Dúlt-fúlt. Én arra hivat­koztam, amit ön itt nekem el­mondott, de ő ordított és a pálinkát követelte. — Végül is hogy fejeződött be a vita? — Azt hiszem, nem fejező­dött be..: Csak egyelőre.;; Alkalomadtán visszatér rá... Vigyázzon tőle Gazsó elnevette magát. — Látja, hadnagy úr, örök­ké rettegnem kell tőle,.. —s még azt mondja ön, hogy nincs élményem. Lafarte is nevetett — Egyébként — mondta hirtelen — jöjjön, üljünk ki a friss levegőre. Szívjunk el egy cigarettát. — Mi a fene? Ennyire ráér hadnagy úr? — Igen. Ma nem dolgozunk az erődnél. Holnap karaván érkezik és mi biztosítjuk az utat. Délután indulunk a ka­raván elé, megtisztítjuk a te­repet, aztán holnap délután a karavánnal érkezünk vissza. Gazsó izgatottan figyelt. Lassú mozdulattal cigarettát vett elő, megkínálta a hadna­gyot, majd ő is rágyújtott. —És most nem hív, had­nagy úr? — kérdezte óvatosan. — Most nem. Ez nem magá­nak való! Emlékszik, a múlt­kor is milyen cirkusz volt Bá-Kán előtt? A karaván hat­van százaléka odaveszett... — Emlékszem... Én akkor Bá-Kánban voltam... No, de minden karavánt csák nem tá­madnak talán meg a bennszü­löttek? — Ki tudja?!... Igaz, ez nem lőszerszállító karaván... de azért inkább ne jöjjön ve­lünk... Maradjon itt a kuc­raván elé. Feladata: megtisz­títani az utat. — Várj — vágott közbe Megjavítja-« a műszaki munkát a központi irányítás? — Műszaki beosztásban le­mesi berendezést is. Az üdü­lők helyközi kapcsolását a ba- latonboglári központ biztosít­ja. Kaposváron kívül tehát már Balatomfenyvesen, Föld­váron, Szemesein és Szárszón is tárcsázással hívhatnak a te­lefonálók. Nemsokára hozzá­látnak a góckörzetesítési ter­vek végrehajtásához. Fejlesz­tik, korszerűsítik a járási székhelyeken levő központo­kat. Sor kerül végre a kapos­vári hálózatbővítésre is. Lhan Nung —, a karaván ér- |vő dolgozóink korábban a sok | adminisztráció miatt ki sem j mozdulhattak az irodából. A — Bán-Kánból. Morteau ír-1 fejlesztési, bővítési tervek nők révén... A karaván nem|megvalósítása végett változ- szállít lőszert. Légiósokat hoz. * Hrtai kellett ezen a helyze­kezéséről tudunk.;. Honnan? Ütánpótlást. Ügy van. .s {ten. Most az eddiginél sokkal Itöbb időt fordíthatunk a mű­— úgy van. .s .............................­— Minden esetre nagyszerű J szaki tervek _ készítéseire, az kapcsolatokat építettél ki Na-{építkezések es a hálozatbovi- Facban... Értesüléseid ponto-1 íé®1 munkák ellenorzesere. sak... Á jövőben számításba | A hálózatfejlesztésről el- is veszik azokat... Nao Ting {mondotta Végh eívtárs, hogy parancsnok üdvözletét küldi... — Nao Ting... Ó kedves barátom... Vajon ta-« lálkozunk-e még?... És Ti-{ ti?..5 { — Sokkal hamarabb látod, { mint gondolnád. I — Bár úgy lenne!... TehátI még egyszer visszatérve a ka-| ravánra. Ha már tudsz az ér- ♦ kezesiről, bizonnyára tudsz a ♦ karaván sorsáról is. { — Igen.:. a karaván hiány-1 talanul megérkezik... Lőszert { nem szállít, a mintegy 150 lé-{ gióst nem tartóztatjuk fel... ♦ Lafarte hadnagy százada fe-1 leslegesen megy az utat bizto- { sí tani. t (FolytajukJ _ befejezték Balatonföldváron drága, | az automata központ építését. * Automatizálták a balatonsze­Van elegendő cukor, üveg, celofán a befőzéhez Bár hivatalos statisztika er­ről még soha nem készült, a különböző kellékek forgalmá­ból megállapítható, hogy évente 150—200 millió üveg befőttet, Savanyúságot, főze­lékfélét- tesznek eí télire a magyar háziasszonyok. A ke­reskedelem felkészült a befő­zési idényre, és elegendő cu­korról, befőttesüvegről, celo­fánról, valamint egyéb kel­lékről gondoskodott. A SOMOGY MEGYEI HÚSIPARI VÁLLALAT A TRANSZVILL kaposvári gyára gyakorlott gépészmérii PQ7tprnálvíi<:nht keres. Gumiul yűíjfuuUnul keres fölvételre Fizetés megegyezés szerint. azonnali belépéssel. Jelentkezés: Somogy megyei Húsipari Jelentkezés Vállalat, a Vasvári Pál utcai Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69# I. sz. telepen. (42345) (42555)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents