Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

Vasárnap, 1962. augusztus 5. 5 SOMOGYI NEMŰBE* Mihályi Margit: SztraiL&z, íSíaiáez! eghalt a tanítóm. Te- joltam érte, akkor már köp- megjelent, és körbe szimatol- felruházta. Zajácz tovább te­metéséről majdnem pant is a második, öt szem ván a csokrot, értésemre adta, pott hazudozott csavargóit elkéstem. A vona- dió hullt elém. Igaz, egy sem hogy ha egy ollót hozok neki, és szinte hetenként meglógott’ ton megpróbáltam volt aranyból, de ámult bol- csuda dolgokat csinál az ibo- De az öreg ember nem en' az akkori társak arcát felidéz- dogságban kutattam a lombok lyából. Hoztam az ollót. Erre gedett Szívósain járt utána m. Nem sikerült, csak Zajácz sűrűjét, ahol csak az árgyé- nagy nyugalommal nyírogatni intézte a sorsát újra vette a neve és emléke maradt meg lus madár lehetett. Most már kezdte a lila virágfejeket, könyveit. Már asztalosműhely- elevenen, mert sokszor meg- biztosan tudom, hogy az volt, Majd a szívem szakadt meg, ben dolgozott, mint inas mi- vert- aranyszívű árgyélus madár, és de a beígért csudára még ki- kor tanítónk meglátogatta, Ennél az iskolánál csak két aranyból volt az az öt szem váncsibb voltam. Miután vala- hogy érdeklődjék utána. Cso- osztály volt, azok is egy tante- dió- Egy-egy szemet adtam mennyit lenyírta, letette az ol- magot vitt neki, fehérneműt remben, az első meg a má- apámnak, anyámnak, egyet- lót, és szó nélkül, zsebre dug- és egy kis zsebpénzt. Zajácz sodik. Először a kapujánál eSyst a húgomnak és az va kezét, hazasétált. Olyan si- az egyik borissza öreg segéd döbbentem meg. Milyen kicsi öcsémnek, az utolsó egyet el- kérésén elhitette velünk a vi- biztatására ellopta a pénztár- lett, kilincse a földhöz közel, vittem a tanítómnak. Mikor jég végét, hogy a húgom be- cáját búcsúzás közben. LohoJ­eléje tettem az asztalra a ke- lebetegedett az elkövetkezen- tak utána ^^3 a * P,ft>rdí' dő vízözön képzelt borzalmal- hogy lássák csalódott ábrázatát jegyváltásnál. Oda is állt pedig én biztosan emlékeztem, hogy alig értem föl. A kes­keny út szóién most is mus­kátlik virítottak, akkor föl­néztem rájuk, most alig értek a térdemig. Elszoruló szívvel álltam az összezsugorodott ud­zem is hozzáfogta, és elfordí­totta a fejét ba. Az első vizsgámat meg evesen voltak a temeté- anyám számára tette emléke- a sén. A sírnál észre- zetessé olyanformán, hogy öl- szegény a jegypénztárhoz, le­vettem egy férfit, töztetés előtt kicsalt egy szál tette kopott esernyőjét, amit Gín5ö%h.*lÍa ,a ingben az eperfájukra, mely- mindig magával hordott, meg l< varon. Megvoltak a diófák a lokába hullott, fejét leszegte. , . . , , , . _ . . - . . kertben, a gémes'kút is, a pa- Esetlenül, félszegen a tenyéré- nek agai hozzánk is áthajlot- k s fakofferjét, es kutatta dóm és a képek. Csak minden vei törölte meg szemét. A fej- talk. Nagyon szerettem a feke- a zsebeit, esetlenül, öreges ko- megjkopott, összeesett, kicsi tartása volt ismerős, a haja, a te epret. Ettünk is vígan, míg mikussággal. A megbújt ina­lett, nem fértem el közöttük makacs előrehulló fürtök. Az emlékeimmel, kinőttem közti- eső hullani kezdett, felgyűrte lük. A padlón kenyérmorzsa, a gallérját. Akkor halkan, de anyám odalent keresett, közben én is bekentem Evés sok meg a segéd ma]3 meg- ma- vesztek a röhögéstől, de Za­almacsutka, elgurult apró ce- nagy örömmel, elfúló hangon gana, de Zajácz még szét is jacz nem tudott nevetni. Csak ruzavégek. A lábam nyomát mondtam: — Szervuz, Zajácz! nyomogatta a kezemen meg az nezte a kétségbeesését. Az, kerestem, a tintás pádon az uj- Kutatva nézett. Nevemre arcomon kövér, nedvdús hogy nem találta a pénztár­3aim jegyét és elszállt hangom nem emlékezett, de a szemem gyönyörűségesen ki- cáját, összeszedte a cóK-mók­után füleletem. Ahonnan na- maradt szamara változatlan. e . gy y eg ... , . . . , gyom régen eljöttünk, oda nem Kerestük egymásban azt a két pingált. Szegény anyám sírva 1 > _ g>ya og indult el az or- volna szabad visszamenni, emberkét, akik eltűntek, csak próbált kimosdani a fekete-lila szagutom hazafelé. Zajácz Erős szív kell hozzá, közöm- pár vonásból kukkantottak elő szjne!kbSl de hogy nem sike- dem is tudta, mi történt vele bős emlékezet, feledő szem. egy pillanatra. Mintha elbújt ^ fgy ^onultam el fehér hirtelen. Szégyenkezett. Kérte Zajácz először a diókért nőtta álarca1 mögé.U Vártam, hámban, nagy fehér masnival a tárcát a segédtől. Az röhög- vert meg. Nem hitt a mesek- ^ogy előlépjen az igazi szét- hajamban, még nagyobb vi- ve fügét mutatott. Ekkor neki­csatedi” körülményekről^ ahol |e^pesztve lábát’ ^ver3e" rágcsokorral, de lila kézzel és ugrott, és most őt verték el egy karéj kenyér a mese. Az lek' , arccal a vizsgámra, hangos de­árgyélus madár, amely szár- Sorozatosan vett es becsa- rültségére mindenkinek, aki nyaival veri le az aranydiót, pott. A börtönnel sem tudtam ^ iUantóst vetett rám. Zajacznak már ostobaság volt. ipszteni Azt felelte fleg- _ . . , . El&zor «ín. te- TLot galmatlanul elvert, hogy józa­nabb belátásra bírjon. Nagy mán, elrágja a rácsot. Papun­kat is kikészítette feleleteivel, nagy állatsereglettel. Az első meg a második osztályt is el­először istenigazában, de nem eresztett. Rendőrért óbégatott. A segéd káromkodva vágta utána a pénztárcát Zajácz pe­dig maszattá mázolta arcán a könnyeit, és sajgó testtel volt, erős és másodikos. Tani- rábocsátván az egyiptomiakra ültünk nagy boldogan megindult tanítónk után. Ment tóm akkor az én szememben nagyón igazságtalanul csele­kedett. Zajáczot legalábbis pincébe kellet volna zárnia, a tfz csapás helyett a tízpa­rancsolatot, és tűzoszlop he­lyett villanyoszloppal vezet­a felső sorban, hol a padok ™götte hazáig, nem támlája a fejünk felett volt, rnegszo ltani­merte olyan aprók voltunk, így ahá­ahonnan biztosan elvitte vol- gette a zsidókat a pusztaság tunkat nem UrnaSztotta sem- na a mormáncs. Ehelyett, igaz, éjében. Vizsgán pedig szerinte hogy galléron fogta de bettt- Jézust fölvitték a Koponya te a konyhájukba ebédelni. Ne- , . . , ------- - — k ém csak megsimogatta a fe- hegyere. off eSY kővel főbe ny.es ^óak talán jemet. ütötték és fölakasztották, Má­Az utam a kert alatt kanya- ria pedig cigány vala, aki gyé- rodott. Ráhajlottak a diófa- kényszatyrokat kötött a fáraó­ágak. Baktattam lassan Zajácz nak. Egy kora tavaszi napon ökleinek nyomával hátamon,............ , . amikor az ágak közül elém lbol^at kaptam aPámtoL A esett egy szem dió. Éppen a tornácon könyökölve gyönyör­lábamhoz gurult. Mire leha- ködtem benne, mikor Zajácz tek "bennünket Zajácz elemé­ben volt. Látta, hogy orosz- lánok kitörtek a porondról, ajáczból ember lett. Jó munkás, jól keres, asz­talos. Kisfia és lánya van. Es mikor ezekről beszélt, kicsordult a könnye. LÖDl FERENC: KUBIKOSOK Szófiának voltak, mint a rideg verniük, mikor tavasztól őszig útra keltek. Mentek ... Csapatuk messzi feketéllett végső soraként Dózsa seregének. Éhség, iszonyú szomjúság a földre mint örök átok vitte őket ölre, dombokra, síkra, úttalan utakra, megélhetést, — csak kenyeret kutatva. Amazt még hagyták... talicskájuk szarván bogrács lógott l'és tarhonyával alján s paprika, só, pár főzet zsír, szalonna, ahogy az asszony otthon bepakolta. Gyerek rítt érte, s azt hallották vissza, ahogy jajongott, sírt a sok talicska, s kígyózott végig Tisza, Duna mentén, akár gazdástul világnak eredvén... Mentek... Sokszor az asszony, gyerek is ment, legalább együtt lelni meg a nincsent, ha már az isten éppúgy verte őket, mint végrehajtó, csendőr — s jég a földet. Micsoda erő vitte, húzta lábuk! Muszáj-inaikból táplált roskadásuk nem látta úri, cifra nép, kíváncsi, s nem győzte volna sohasem kivárni. "zületni, élni, halni maguk voltak, ''ubikosok... testvérként összeforrtak. Szótlanok voltak; mikor útra keltek, ; úgy jöttek meg, mint kiket hazavertek. 'laza, de mint az alvó tüzek lángját, Dózsa serege újra-lobbanását, hogy Viharsarok büszke hadinépe sötét egeknek rongyát összetépje. Unokák, késő utódok, ha áldják, korunkat maid. mint jövendőnek fáját s rajta e szófián népet, Viharsarkon: a hála, mint a forrás, fölfakadjon. Az volt és annyi csak, amit az éhe, a teste, lelke kívánt ezer éve, hogy földje tartsa, s vállán ő a földet, egybehasítva, ahogy jobb a többet... mi. Ezért történt aztán, hogy mikor a beözönlő nagy söré­a közelgő Hátat fordított, hogy ne lás­sam. Rázta a sírás a vállait. A koporsón már dübörögtek a hantok. Mi is dobtunk ' egy- egy búcsúgöröngyöt az után, akiről hosszú éveken át úgy megfelejtkeztünk, és mikor már ki-ki rájött, hogy mivel tartozik, nem volt kinek megköszönni. A fejfáján csak a neve meg az évei száma. Pe­dig Aiszkhülosz sorai illemé­nek oda. vihar hatására még nyugtala­nabbul, de egyszerre eget ren­gető ordításban törtek ki, mi az iszonyattól egy gomolyag- ban potyogtunk alá a mélybe, összekotorva szélnek eresztet­egy csomó embert azon frissi­ben bezabáltak, és most nyil­ván minket keresnek cseme­géül nyomatéknak iitánuk, Az ég villámlott, dörgött, az oroszlánok szünet nélkül ordí­toztak, mi meg mattunk, mint az ámokfutók. Zajáczmak volt » __míg földöncsúszó fiókák v oltatok, magára vette ápolástok, terheit, pajzshordó, hív polgárt nevelt belőletek.. .« Együtt mentünk az állo- csak ideje hátranézegetni, és má£rJL Ellenke2}6 irányba, in- tudósított minket folyton, SZIRMAY ENDRE: PASZTELL A csorba csésze érdes peremén szelíden dereng a délutáni fény, mint életünk napjain az idő, amit nem sürget többé a szenvedély. mint egy rádióriporter az ese­ményekről. így futás közben értesültünk, hogy a sarki rendőrt már széttépték a fe­nevadak. Még szerencse, hogy olyan kövér, ért rá vigasztalá­sunkra is, mert így, míg eszük, talán mi hazaérünk. Közben ömleni kezdett az eső. Az ész nélkül való nyargalásban a kapunk előtt meggyűlt pocso­lyában kötöttem 3d. Rakott szoknyám úszott a víz tetején, így vártam a halált, míg anyám nagy sikoltozások közben ki nem halászott. öbben is beszéltek, a sírnál. Mindenki hadart, mindenki sietett, mert az eső egyre jobban zu­hogott. De én nem figyeltem senkire, mert közben Zajácz nekem mondta el ä legszebb búcsúztatót. A mi útaink hamar szét­váltak. Meghalt apja, anyja, öreganyjára maradt, aki ivott, és nem törődött vele. Taní­tónk fogta markába. Ruházta, megvette a könyveit, gondját viselte, ahogy csak telíett so­vány fizetéséből, hiszen neki is volt otthon elég betömni va­ló szája. Zajáczban pedig vál. tozatlanul dühöngött a jó ter­mészet tovább. Az intézetből megszökött, ruháit eladta, kó­dorgóit, és lopott. Tanítónk felkutatta, ismét dúlt a és úgy után: — Szervusz, Zajácz! Egy kedves fiatal lány látogatott el a napokban szép­séges Balatonunk partjára. Az emberek — kiváltképp a férfiak spanyolnak, olasznak nézték, pedig a kreol bőrű szépség Lengyelországból autózott Siófokra szüleivel, test­vérével. Nem tudni, számitott-e a férfiak csodálatára, de hogy óriási sikere volt a parton, az bizonyos. Mariőla Luczkowska bájos mosollyal köszönte meg az elismerést, s mi tagadás, egy kissé már zavarta öt az átható pillan­tások kereszttüze... vonatunk. Integettem, kiáltottam a vonatja AZ 1FJÜSAQI MOZGALOM DICSŐ TÖRTÉNETÉNEK KRÓNIKÁJA Ti A Kossuth Könyvkiadó leg­utóbb Svéd László — a Párt- történeti Intézet fiatal kuta­tója — »Utat tör az ifjú se­reg« című monográfiáját adta ki, amely a szocialista és kommunista ifjúsági mozgal­mak úttörőinek, legelső har­cosainak állít emléket a tör­ténelemtudomány eszközedveL A gyengén fejlett kapitaliz­mus Magyarországán csak a XX. század első éveiben vált lehetővé, hogy az ifjúmunká­sok sorsuk megjavítására szer­vezkedni kezdjenek, eleinte csak gazdasági, szociális kö­vetelésekkel. Mozgalmuk fon­tos eseménye volt 1904-ben az Ifjúmunkás című lap megjele­nése. A könyv idézi a szocia­lista rounkásifjúságnak ebben a lapban megjelent követelé­seit. Ezeket már csak azért is érdemes megnézni, mert meg­mutatják, hogy milyen körül­mények között dolgoztak nem egészen 60 évvel ezelőtt a ma­gyar ifjúmunkások. Követel­ték például, hogy a 18 éven aluliak (!) legföljebb 8 órát visszavitte,dolgozzanak naponta; hogy ugyancsak a 18 éven aluliak egész vasárnap pihenhessenek; szüntessék meg a testi fenyí­téket; szüntessék meg, hogy a tanoneokat rendes munkáju­kon kívül is dolgoztassák; a tanoncok nappal végezhessék szakiskolájukat stb. A munkásifjúság helyzete szükségszerűen vezetett a -már fejlettebb, politikai kér­désekkel is foglalkozó ifjú­munkás-mozgalom kialakulá­sához. A szerző részletesen bemutatja ezt a fejlődést mindazzal a sok külső és bel­ső harccal együtt, amely az ilyen történelmi folyamatok ve­lejárója. A szerző kitér a forradalmi ifjúsági mozgalom történeté­nek újabb állomására, az IOSZ-nak, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének meg­alakulására, és részletesen elemzi, értékeli politikai fej­lődését, taktikai lépéseit az őszirózsás forradalom utáni hónapok osztályharcában. . 1919. március 21-én létre­jött az első szocialista állam, a Magyar Tanácsköztársaság, A proletárdiktatúra 133 napja alatt intézményessé vált a magyar ifjúságról, különösen a munkásifjúságról való gon­doskodás. Közben az IQSZ-ból létrejött a KIMSZ, a Kom« m-umista Ifjúmunkások; Ma­gyarországi Szövetsége, s az igyekezett maximális segítsé­get adni a Tanácsköztársaság­nak céljainak megvalósítása- hoz. Svéd László részletesen is­merteti és tárgyilagosan érté­keli könyvében a KIMSZ-nek a Magyar Tanácsköztársaság­ban vállalt szerepét rámutat­va arra, hogy életerejét leg­jobban az ellenforradalom évei mutatják; a kommunista fiatalok a nagy vérveszteség ellenére átrendezték saraikat, és hozzákezdtek az illegális munkához. Az -Utat tör az ifjú set»g« elődeink dicső történetének krónikája, benne a ma fiatal­jai is találhatnak példaképe­ket.

Next

/
Thumbnails
Contents