Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
Vasárnap, 1962. augusztus 5. 5 SOMOGYI NEMŰBE* Mihályi Margit: SztraiL&z, íSíaiáez! eghalt a tanítóm. Te- joltam érte, akkor már köp- megjelent, és körbe szimatol- felruházta. Zajácz tovább temetéséről majdnem pant is a második, öt szem ván a csokrot, értésemre adta, pott hazudozott csavargóit elkéstem. A vona- dió hullt elém. Igaz, egy sem hogy ha egy ollót hozok neki, és szinte hetenként meglógott’ ton megpróbáltam volt aranyból, de ámult bol- csuda dolgokat csinál az ibo- De az öreg ember nem en' az akkori társak arcát felidéz- dogságban kutattam a lombok lyából. Hoztam az ollót. Erre gedett Szívósain járt utána m. Nem sikerült, csak Zajácz sűrűjét, ahol csak az árgyé- nagy nyugalommal nyírogatni intézte a sorsát újra vette a neve és emléke maradt meg lus madár lehetett. Most már kezdte a lila virágfejeket, könyveit. Már asztalosműhely- elevenen, mert sokszor meg- biztosan tudom, hogy az volt, Majd a szívem szakadt meg, ben dolgozott, mint inas mi- vert- aranyszívű árgyélus madár, és de a beígért csudára még ki- kor tanítónk meglátogatta, Ennél az iskolánál csak két aranyból volt az az öt szem váncsibb voltam. Miután vala- hogy érdeklődjék utána. Cso- osztály volt, azok is egy tante- dió- Egy-egy szemet adtam mennyit lenyírta, letette az ol- magot vitt neki, fehérneműt remben, az első meg a má- apámnak, anyámnak, egyet- lót, és szó nélkül, zsebre dug- és egy kis zsebpénzt. Zajácz sodik. Először a kapujánál eSyst a húgomnak és az va kezét, hazasétált. Olyan si- az egyik borissza öreg segéd döbbentem meg. Milyen kicsi öcsémnek, az utolsó egyet el- kérésén elhitette velünk a vi- biztatására ellopta a pénztár- lett, kilincse a földhöz közel, vittem a tanítómnak. Mikor jég végét, hogy a húgom be- cáját búcsúzás közben. LohoJeléje tettem az asztalra a ke- lebetegedett az elkövetkezen- tak utána ^^3 a * P,ft>rdí' dő vízözön képzelt borzalmal- hogy lássák csalódott ábrázatát jegyváltásnál. Oda is állt pedig én biztosan emlékeztem, hogy alig értem föl. A keskeny út szóién most is muskátlik virítottak, akkor fölnéztem rájuk, most alig értek a térdemig. Elszoruló szívvel álltam az összezsugorodott udzem is hozzáfogta, és elfordította a fejét ba. Az első vizsgámat meg evesen voltak a temeté- anyám számára tette emléke- a sén. A sírnál észre- zetessé olyanformán, hogy öl- szegény a jegypénztárhoz, levettem egy férfit, töztetés előtt kicsalt egy szál tette kopott esernyőjét, amit Gín5ö%h.*lÍa ,a ingben az eperfájukra, mely- mindig magával hordott, meg l< varon. Megvoltak a diófák a lokába hullott, fejét leszegte. , . . , , , . _ . . - . . kertben, a gémes'kút is, a pa- Esetlenül, félszegen a tenyéré- nek agai hozzánk is áthajlot- k s fakofferjét, es kutatta dóm és a képek. Csak minden vei törölte meg szemét. A fej- talk. Nagyon szerettem a feke- a zsebeit, esetlenül, öreges ko- megjkopott, összeesett, kicsi tartása volt ismerős, a haja, a te epret. Ettünk is vígan, míg mikussággal. A megbújt inalett, nem fértem el közöttük makacs előrehulló fürtök. Az emlékeimmel, kinőttem közti- eső hullani kezdett, felgyűrte lük. A padlón kenyérmorzsa, a gallérját. Akkor halkan, de anyám odalent keresett, közben én is bekentem Evés sok meg a segéd ma]3 meg- ma- vesztek a röhögéstől, de Zaalmacsutka, elgurult apró ce- nagy örömmel, elfúló hangon gana, de Zajácz még szét is jacz nem tudott nevetni. Csak ruzavégek. A lábam nyomát mondtam: — Szervuz, Zajácz! nyomogatta a kezemen meg az nezte a kétségbeesését. Az, kerestem, a tintás pádon az uj- Kutatva nézett. Nevemre arcomon kövér, nedvdús hogy nem találta a pénztár3aim jegyét és elszállt hangom nem emlékezett, de a szemem gyönyörűségesen ki- cáját, összeszedte a cóK-mókután füleletem. Ahonnan na- maradt szamara változatlan. e . gy y eg ... , . . . , gyom régen eljöttünk, oda nem Kerestük egymásban azt a két pingált. Szegény anyám sírva 1 > _ g>ya og indult el az or- volna szabad visszamenni, emberkét, akik eltűntek, csak próbált kimosdani a fekete-lila szagutom hazafelé. Zajácz Erős szív kell hozzá, közöm- pár vonásból kukkantottak elő szjne!kbSl de hogy nem sike- dem is tudta, mi történt vele bős emlékezet, feledő szem. egy pillanatra. Mintha elbújt ^ fgy ^onultam el fehér hirtelen. Szégyenkezett. Kérte Zajácz először a diókért nőtta álarca1 mögé.U Vártam, hámban, nagy fehér masnival a tárcát a segédtől. Az röhög- vert meg. Nem hitt a mesek- ^ogy előlépjen az igazi szét- hajamban, még nagyobb vi- ve fügét mutatott. Ekkor nekicsatedi” körülményekről^ ahol |e^pesztve lábát’ ^ver3e" rágcsokorral, de lila kézzel és ugrott, és most őt verték el egy karéj kenyér a mese. Az lek' , arccal a vizsgámra, hangos deárgyélus madár, amely szár- Sorozatosan vett es becsa- rültségére mindenkinek, aki nyaival veri le az aranydiót, pott. A börtönnel sem tudtam ^ iUantóst vetett rám. Zajacznak már ostobaság volt. ipszteni Azt felelte fleg- _ . . , . El&zor «ín. te- TLot galmatlanul elvert, hogy józanabb belátásra bírjon. Nagy mán, elrágja a rácsot. Papunkat is kikészítette feleleteivel, nagy állatsereglettel. Az első meg a második osztályt is elelőször istenigazában, de nem eresztett. Rendőrért óbégatott. A segéd káromkodva vágta utána a pénztárcát Zajácz pedig maszattá mázolta arcán a könnyeit, és sajgó testtel volt, erős és másodikos. Tani- rábocsátván az egyiptomiakra ültünk nagy boldogan megindult tanítónk után. Ment tóm akkor az én szememben nagyón igazságtalanul cselekedett. Zajáczot legalábbis pincébe kellet volna zárnia, a tfz csapás helyett a tízparancsolatot, és tűzoszlop helyett villanyoszloppal vezeta felső sorban, hol a padok ™götte hazáig, nem támlája a fejünk felett volt, rnegszo ltanimerte olyan aprók voltunk, így aháahonnan biztosan elvitte vol- gette a zsidókat a pusztaság tunkat nem UrnaSztotta sem- na a mormáncs. Ehelyett, igaz, éjében. Vizsgán pedig szerinte hogy galléron fogta de bettt- Jézust fölvitték a Koponya te a konyhájukba ebédelni. Ne- , . . , ------- - — k ém csak megsimogatta a fe- hegyere. off eSY kővel főbe ny.es ^óak talán jemet. ütötték és fölakasztották, MáAz utam a kert alatt kanya- ria pedig cigány vala, aki gyé- rodott. Ráhajlottak a diófa- kényszatyrokat kötött a fáraóágak. Baktattam lassan Zajácz nak. Egy kora tavaszi napon ökleinek nyomával hátamon,............ , . amikor az ágak közül elém lbol^at kaptam aPámtoL A esett egy szem dió. Éppen a tornácon könyökölve gyönyörlábamhoz gurult. Mire leha- ködtem benne, mikor Zajácz tek "bennünket Zajácz elemében volt. Látta, hogy orosz- lánok kitörtek a porondról, ajáczból ember lett. Jó munkás, jól keres, asztalos. Kisfia és lánya van. Es mikor ezekről beszélt, kicsordult a könnye. LÖDl FERENC: KUBIKOSOK Szófiának voltak, mint a rideg verniük, mikor tavasztól őszig útra keltek. Mentek ... Csapatuk messzi feketéllett végső soraként Dózsa seregének. Éhség, iszonyú szomjúság a földre mint örök átok vitte őket ölre, dombokra, síkra, úttalan utakra, megélhetést, — csak kenyeret kutatva. Amazt még hagyták... talicskájuk szarván bogrács lógott l'és tarhonyával alján s paprika, só, pár főzet zsír, szalonna, ahogy az asszony otthon bepakolta. Gyerek rítt érte, s azt hallották vissza, ahogy jajongott, sírt a sok talicska, s kígyózott végig Tisza, Duna mentén, akár gazdástul világnak eredvén... Mentek... Sokszor az asszony, gyerek is ment, legalább együtt lelni meg a nincsent, ha már az isten éppúgy verte őket, mint végrehajtó, csendőr — s jég a földet. Micsoda erő vitte, húzta lábuk! Muszáj-inaikból táplált roskadásuk nem látta úri, cifra nép, kíváncsi, s nem győzte volna sohasem kivárni. "zületni, élni, halni maguk voltak, ''ubikosok... testvérként összeforrtak. Szótlanok voltak; mikor útra keltek, ; úgy jöttek meg, mint kiket hazavertek. 'laza, de mint az alvó tüzek lángját, Dózsa serege újra-lobbanását, hogy Viharsarok büszke hadinépe sötét egeknek rongyát összetépje. Unokák, késő utódok, ha áldják, korunkat maid. mint jövendőnek fáját s rajta e szófián népet, Viharsarkon: a hála, mint a forrás, fölfakadjon. Az volt és annyi csak, amit az éhe, a teste, lelke kívánt ezer éve, hogy földje tartsa, s vállán ő a földet, egybehasítva, ahogy jobb a többet... mi. Ezért történt aztán, hogy mikor a beözönlő nagy söréa közelgő Hátat fordított, hogy ne lássam. Rázta a sírás a vállait. A koporsón már dübörögtek a hantok. Mi is dobtunk ' egy- egy búcsúgöröngyöt az után, akiről hosszú éveken át úgy megfelejtkeztünk, és mikor már ki-ki rájött, hogy mivel tartozik, nem volt kinek megköszönni. A fejfáján csak a neve meg az évei száma. Pedig Aiszkhülosz sorai illemének oda. vihar hatására még nyugtalanabbul, de egyszerre eget rengető ordításban törtek ki, mi az iszonyattól egy gomolyag- ban potyogtunk alá a mélybe, összekotorva szélnek eresztetegy csomó embert azon frissiben bezabáltak, és most nyilván minket keresnek csemegéül nyomatéknak iitánuk, Az ég villámlott, dörgött, az oroszlánok szünet nélkül ordítoztak, mi meg mattunk, mint az ámokfutók. Zajáczmak volt » __míg földöncsúszó fiókák v oltatok, magára vette ápolástok, terheit, pajzshordó, hív polgárt nevelt belőletek.. .« Együtt mentünk az állo- csak ideje hátranézegetni, és má£rJL Ellenke2}6 irányba, in- tudósított minket folyton, SZIRMAY ENDRE: PASZTELL A csorba csésze érdes peremén szelíden dereng a délutáni fény, mint életünk napjain az idő, amit nem sürget többé a szenvedély. mint egy rádióriporter az eseményekről. így futás közben értesültünk, hogy a sarki rendőrt már széttépték a fenevadak. Még szerencse, hogy olyan kövér, ért rá vigasztalásunkra is, mert így, míg eszük, talán mi hazaérünk. Közben ömleni kezdett az eső. Az ész nélkül való nyargalásban a kapunk előtt meggyűlt pocsolyában kötöttem 3d. Rakott szoknyám úszott a víz tetején, így vártam a halált, míg anyám nagy sikoltozások közben ki nem halászott. öbben is beszéltek, a sírnál. Mindenki hadart, mindenki sietett, mert az eső egyre jobban zuhogott. De én nem figyeltem senkire, mert közben Zajácz nekem mondta el ä legszebb búcsúztatót. A mi útaink hamar szétváltak. Meghalt apja, anyja, öreganyjára maradt, aki ivott, és nem törődött vele. Tanítónk fogta markába. Ruházta, megvette a könyveit, gondját viselte, ahogy csak telíett sovány fizetéséből, hiszen neki is volt otthon elég betömni való szája. Zajáczban pedig vál. tozatlanul dühöngött a jó természet tovább. Az intézetből megszökött, ruháit eladta, kódorgóit, és lopott. Tanítónk felkutatta, ismét dúlt a és úgy után: — Szervusz, Zajácz! Egy kedves fiatal lány látogatott el a napokban szépséges Balatonunk partjára. Az emberek — kiváltképp a férfiak spanyolnak, olasznak nézték, pedig a kreol bőrű szépség Lengyelországból autózott Siófokra szüleivel, testvérével. Nem tudni, számitott-e a férfiak csodálatára, de hogy óriási sikere volt a parton, az bizonyos. Mariőla Luczkowska bájos mosollyal köszönte meg az elismerést, s mi tagadás, egy kissé már zavarta öt az átható pillantások kereszttüze... vonatunk. Integettem, kiáltottam a vonatja AZ 1FJÜSAQI MOZGALOM DICSŐ TÖRTÉNETÉNEK KRÓNIKÁJA Ti A Kossuth Könyvkiadó legutóbb Svéd László — a Párt- történeti Intézet fiatal kutatója — »Utat tör az ifjú sereg« című monográfiáját adta ki, amely a szocialista és kommunista ifjúsági mozgalmak úttörőinek, legelső harcosainak állít emléket a történelemtudomány eszközedveL A gyengén fejlett kapitalizmus Magyarországán csak a XX. század első éveiben vált lehetővé, hogy az ifjúmunkások sorsuk megjavítására szervezkedni kezdjenek, eleinte csak gazdasági, szociális követelésekkel. Mozgalmuk fontos eseménye volt 1904-ben az Ifjúmunkás című lap megjelenése. A könyv idézi a szocialista rounkásifjúságnak ebben a lapban megjelent követeléseit. Ezeket már csak azért is érdemes megnézni, mert megmutatják, hogy milyen körülmények között dolgoztak nem egészen 60 évvel ezelőtt a magyar ifjúmunkások. Követelték például, hogy a 18 éven aluliak (!) legföljebb 8 órát visszavitte,dolgozzanak naponta; hogy ugyancsak a 18 éven aluliak egész vasárnap pihenhessenek; szüntessék meg a testi fenyítéket; szüntessék meg, hogy a tanoneokat rendes munkájukon kívül is dolgoztassák; a tanoncok nappal végezhessék szakiskolájukat stb. A munkásifjúság helyzete szükségszerűen vezetett a -már fejlettebb, politikai kérdésekkel is foglalkozó ifjúmunkás-mozgalom kialakulásához. A szerző részletesen bemutatja ezt a fejlődést mindazzal a sok külső és belső harccal együtt, amely az ilyen történelmi folyamatok velejárója. A szerző kitér a forradalmi ifjúsági mozgalom történetének újabb állomására, az IOSZ-nak, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének megalakulására, és részletesen elemzi, értékeli politikai fejlődését, taktikai lépéseit az őszirózsás forradalom utáni hónapok osztályharcában. . 1919. március 21-én létrejött az első szocialista állam, a Magyar Tanácsköztársaság, A proletárdiktatúra 133 napja alatt intézményessé vált a magyar ifjúságról, különösen a munkásifjúságról való gondoskodás. Közben az IQSZ-ból létrejött a KIMSZ, a Kom« m-umista Ifjúmunkások; Magyarországi Szövetsége, s az igyekezett maximális segítséget adni a Tanácsköztársaságnak céljainak megvalósítása- hoz. Svéd László részletesen ismerteti és tárgyilagosan értékeli könyvében a KIMSZ-nek a Magyar Tanácsköztársaságban vállalt szerepét rámutatva arra, hogy életerejét legjobban az ellenforradalom évei mutatják; a kommunista fiatalok a nagy vérveszteség ellenére átrendezték saraikat, és hozzákezdtek az illegális munkához. Az -Utat tör az ifjú set»g« elődeink dicső történetének krónikája, benne a ma fiataljai is találhatnak példaképeket.
