Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-29 / 201. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. augusztus 2*. csinos kaposvári fiatalasz- szonyt fedeztünk föl a fonyódi horgász-szigeten, s kettős észrevételt próbált megörökítem a fényképezőgép lencséje. Az egyik arcát, mosolyát vizsgálva tárult fel, s ez az üdülés öröme, kiegyensúlyozottsága. A másik az, hogy bizony a Balaton partján is van kötelesség, ki- váltkép, ha férjével üdül az ember. A zoknimosás azonban korántsem kedvetlenítette el, elvégre a látvány sok kedvességet, humort hordoz magában. Mégsem mindennapi dolog mosdótálban mosni a Balaton partján... Egy évszázados probléma megoldásáért Sokán szólaltak fel, de abban mindenki egyetértett, hogy még a legjobb szándékkal sem lehet máról holnapra megoldani a cigányproblémát. Szó se róla, népi rendszerünk sokat tett már e számottevő réteg társadalmi kitaszítottságának megszüntetéséért, ám a munka java még hátravan. Becsületesen meg kell mondanunk — s nem titkolták ezt a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa elnökségének tegnapi ülésén sem —, hogy még igen sokat kell tennünk a cigányokkal szembeni előítéletek leküzdéséért. II munkaképes cigányok 64 százaléka dolgozik Megyénkben több, mint 12 000 cigány éL Számuk az utóbbi húsz évben megnégyszereződött. Nagyon szapora náluk a gyermekáldás, ez azzal is jár, hogy viszonylag kevés, hozzávetőlegesen négyezer a munkabírók száma, S ami örvendetes: a munkaképes férfiak és nők 64 százaléka, több, mint két és fél ezer ember már eljutott a társadalmi és emberi fölemelkedéshez vezető út első szakaszához: munkát, tisztes kenyérkereseti forrást, elfoglaltságot keresett magának. És ez nagy dolog, hiszen a munkáiba állás és letelepedés nélkül el sem képzelhető a sokat szapult, felhánytorgatott múlt KÉT ESTE A LATINKA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Ä nyári szünet titán két egymást követő estéin kínált programot a Latinka Sándor Művelődési Ház. A múlt hét pénteken a BM Duna Művész- együttese mutatta be új műsorát, szombaton pedig a „Vigyázni kell, ennyi az egész” című zenés munkavédelmi kabaré zajlott le az SZMT rendezésében. Élmény a javából Ismerősünk, a Duna Művészegyüttes estéjéről... Nem célunk, hogy a változatos, tartalmas műsor valahány számáról részletesen szóljunk. Inkább csak azt említjük meg, ami különösen tetszett Városunkban már sok művészeti együttes megfordult, közülük több időálló élmény- nyél ajándékozott meg bennünket. Érthető tehát, ha egy-egy új vendégszereplés elé nemcsak kétkedéssel tekintünk, hanem várakozással is. A közönség elvitathatatlan joga az újat, a biztató és felfrissítő élményt várni. Nem mindenkor kapja meg. De megkapta most a Duna Művészegyüttestől, amely a szó legigazibb értelmében együttes. Gondoljunk csak a Mészáros Tivadar vezette zenekarra, amely egyszer népi zenekarként, máskor karmesterrel az élen kis szimfonikus együttesként, majd dzsessz- zenekarként lépett pódiumra. Nemcsak figyelmet követeltek, hanem elismerést is. Vagy nézzük a kulturált táncosságban páratlan tánckart, amelyben úgyszólván — akárcsak a zenekarban — valahány táncos lehetne egyúttal szólista is! Nem szokvány népi együttessel találkoztunk, nem unalomig sulykolt és a néző által már jól isimert táncokat láthattunk. A Duna Művészegyüttes egész műsora új utak kereséséről, fantáziadús ráta- lálásáról adott számot. Vajon a „Lányok a vízparton” című tánckompozíció csak halk lí- raiságával hatott? Nem hinnénk. Hatott új megjelenítési stílusával is, amelyben csodálatosan olvadnak össze a népi tánc hagyományai a klasz- szikus balett mozgáskultúrájával és a karakterizálásra újólag fölfedezett pantomimmal. Ez adott ismeretlen ízt a táncosok valahány produkciójának. Magával ragadóan szép volt Náfrádi—Behár „Madrid határán” című tánckölteménye. A kísérletező bátorság ragyogó példája a „Barátok” -smű szatirikus tánckompozíciő, amely viselhetné ezt a címet is: „A képmutatás tükre.” Ez aratta a legnagyobb sikert És ismét nemcsak azért, mert jókedvet szabadított föl, mert ítéletével megnevettetett, hanem mert meghökkentően új volt. Nem kapott kevesebb tapsot a „Randevú sok szem közt” című táncjáték sem robbanó élette- liségével, elragadó üdeségével. A rádióból is ismert szólisták, Máté Jolán és Puskás Sándor képességüknek megfelelően működtek közre a Duna Művészegyüttes műsorában. Vigyázni kell, ennyi az egész... A cím és a műsorplakátokon ígért népszerű művészek föllépése sokkal jobban vonzotta a közönséget, mint a Duna Művészegyüttes - vendégszereplése. Távolról sem azért, mert a munkavédelmi kabarét (milyen sommás fogalomzavart kelthet ez a bizarr szókapcsolás!) munkavédelmi vetélkedővel kötötték össze. De fölösleges ismétlésekbe bocsátkozni. A múlt év hasonló »kulturális« eseménye kapcsán félreérthetetlenül tettük le a garast. A beiktatott vetélkedő nem változtatott a lényegen, ha úgy tetszik, a munkavédelmi kabaré tartalmán. Vonjuk le tehát tanulságként, hogy mégsem elegendő csak vigyázni. Most már érteni is kellene ahhoz, hogy mivel, mikor és hogyan szórakoztatunk, mivel, mikor, hogyan tanítunk! Mert lássuk csak, mire tanította meg a két előadás közönségét a munkavédelmi kabaré. Személy szerint Gyutacs szaki, a »furfangos« — Kazal László, A »védtelen nő — Zentai Anna, A «sértődött« — Csákányi László, A »veszélyes« nő — Lórán Lenke, Aki mindenben »benne« van — Homm Pál, s végül, »Akinek konferál ás ürügyén soha be nem áll a szája« — Romhányi Rudolf. Főként arról szólt ez a munkavédelmi kabaré — méghozzá elég egyértelmű vaskosság- gal —, hogy mire kell vigyáznia bizonyos alkalmak adtán mindkét nem képviselőinek. No, nem a munkahelyen, nem munka közben! Zentai Alma mint »védtelen« meglehetősen ízetlen átköltésben ismert operettdalokkal kedveskedett. A népszerű Csákányi László úgy megsértődött, hogy reggel — délben—este hallható számaiból adott elő. Homm Pál pedig még abban is »benne« volt, hogy bebizonyítsa tánczenei botfülűségét. Táncdalokat énekelt. Csodálat Túrán Lászlónak, aki mindezt kísérőként kibírta. Ha osztályozni kell a »Vigyázni kell, ennyi az egész« műsorát, külön osztályozzuk a népszerű művészeket. Jobb összeállítású műsort érdemeltek volna! A műsor: elégséges. Egyszóval jogos az igény, hogy az eljövendőkre szóló figyelmeztetésül utólagosan egészítsük ki a munkavédelmi kabaré plakátjain olvasható szereposztást ezzel: Akiknek nem mindegy, mivel szórakoznak, és akik a munkavédelmi kabaré »tanításain« sokat bosszankodtak — (játszotta) a közönség jelentős többsége. Megfigyelte és lejegyezte: — lies igénytelen életmód megváltoztatása. Többségük még putriba lakik Igen, a munkába állítás mellett a legfontosabb tennivaló: bevezetni őket a dolgos, szorgos, egészséges életfelfogású embereik közösségébe. Az ám, csakhogy éppen itt találkozni a legnagyobb ellenkezéssel. Sokan megértik és vallják ugyan, hogy rendes emberré kell nevelni a cigányokat, csak akkor támad mérhetetlen elégedetlenség, ha valaki közülük a faluba akar költözni. Pedig nincs az az ember, akinek ne sajogna fájdalom a szívében, ha egyszer körülnéz a cigánytelepüléseken. A cigányok 62 százaléka -még ma is putrikban, primitív körülmények között él. Heten-nyolean szoronganak egy-egy levegőtlen kis hélyi sógben, a földön alszanak é esznek. Kulturális elmaradott« ságukra jellemző, hogy 40 százalékuk még ma is analfabéta. Telepeiken általában nincs kút és ámyékszék, s a tudatlanság az oka, hogy asszonyaik nem élnek az abortusztörvény adta lehetőséggel. Munkához, helyhez, lakáshoz kölni őket — ez a legalapvetőbb tenni-; való. Van rá példa, hogy so-; kan megundorodtak mór a né-; gi életmódtól, s ki akarnak tömi belőle. Sok helyütt szeretnének házat — ha először; nem is túlságosan nagyot —; építeni. Csak ne gátolná eze-i két a törekvő embereket sent az az előítélet, amely még sok' községünk lakóiban megvan a; cigányokkal szemben. Abba; már belenyugodnak a tanácsok is, hogy a régi cigánytelepeket meg kell szüntetni, ám a faluba költöztetés helyett újra csak a falun kívül szeretnék; letelepíteni őket S van egy ci- gányszármazásiú fiatalember, aki művezető, technikumiba jár, modem, kulturált lakásban lakik, semmi panasz sincs rá, mégsem akarják befogadni a lakótársak. Miért? Azért mert régi előítéletek rabjai. Pedig az ilyen emberek nagyon megérdemlik, hogy becsüljék, támogassák, segítsék őket Nem véletlenül mondta az egyik felszólaló: — Bizony önmagunkat is le kell győznünk. A legtöbb segítséget azok nyújthatják társaik megnövelésében, akik le tudtak számolni saját tunyaságukkal, saját igénytelenségükkel. Az SZMT elnöksége — amint tegnapi állásfoglalásából is kiviláglott — helyesen értelmezi szerepét és felelősségét a cigányprobléma megoldásában. S azon munkálkodik, hogy terjedjen a világosság, s eltűnjön a primitívség, a nagy fehér folt V. J. p y« 3KÜ! P AUghogy szabadultam meg- __________________________________ . _ ____k , is megerősítette ezt, de élőbb s zokott börtönömből, rög- A O jj ff A j] kid az italboltba mentünk egy áltön munkáim álltam, ne- PRJ/ M ifys I; // f/X\ if ív JJ írvli domásra, ott azonban meglehogy elkapjanak közveszé- " 11 ,t= ,l= 11 11 pödve tapasztaltam, hogy a re lyes munkakerülésért. Mint dőny le van húzva. Ez a Síriafféle mindenhez értő em- kezdett udvarolni a pénztáros- A kártékony hitelesítő vonal gyó, szidtam Vácról jött atkái- bér először miniszter akar- nőnek, s az ennek hatására ro- alá egy tájékoztató vonalat mazottamat, teljesen megbíz tam lenni, de hiányos volt a hamosan javult, már nem szólt karcoltunk, hogy eddig és ne hatatlan, biztosan rájött a régi protekcióm, így csupán az ege- utána a többet fizető vendég- tovább. A pálinkába csillapító kleptománia, s a piacon taporesi italbolt vezetését bízták nek. A panaszkönyvet ki- nedveket kevertünk. A telje- gatja a zsebeket. De nem ott rám. _ akasztotta az ámyékszékbe, és sen elázott vendégek számára volt, hanem az idegen vendé— Erkölcsi bizonyítványa megtanulta az eszményi biok- hideg vizet szervíroztunk, gek karéjában, és éppen azt van? — érdeklődött a keres- kolást, mely több figyelmet mely éppúgy oltja a szomjat, magyarázta, mennyivel egész- kedelmi osztály vezetője. igényelt ugyan, viszont spóro- s az árkülönbözetet sem kel- ségesebb a húszfokos pálinka, — Hát már hogyne volna! nélkül megvehette azt a lett megfizetniük. Egyszer ki- mint a mérges eredetileg szálhúztam ki magam —, majd be- csinj kardigánt, amiért hetek jött az osztályvezető kartárs is, Iftott. hozom, ha megtalálom. óta szakadt a szive. de csak úgy barátilag, mutat- a tárgyaláson aztán már — Büntetve természetesen Az antialkoholista csapost tam neki néhány pálinkamin- nem kérték az erkölcsi bizonem volt — állították a mun- pedig arra való hivatkozással, tát, melytől nagyon berúgná- nyítványt, áthelyeztek a rá- kaügyin meggyőzően, úgyhogy hogy rossz reklám a vendégek nak a vendégek, ha nem véde- koskeresztúri alkoholmentes hittem nekik, csakugyan, az számára, áthelyeztettem egy nénk őket, de mi egészen jól »Gyűjtőcske*> étterembe, közember, ahogy öregszik, egyre tejcsárdába, sajnos, ott jött rá, álltuk a sarat, s a kis kocsimat, vétlenül a temető mellett. Itt feledékenyebb lesz. mit is vesztett, s most ő az azt a használt vacakot ides meglehetősen meglepődtem, Alighogy átvettem a züllés- egyik leghűségesebb vendégem, egykomám hozzám nagyon is mikor jó pár hónap múlva nek indult boltot felvirágozás- Minden nagyon jól ment méltatlannak találta. A házi- ebédosztásnál találkoztam az ra, megdöbbenve tapasztaltam, volna, ha nem tűnik fel a lát- kőm avatásán is részt vett a osztályvezető kártárssai, kérte, hogy a személyzet teljességgel határon egy ellenőr, de egy kartárs, és pohárköszöntőjében ^ iehet vigyem be a konyhá- használhatatlan. A pénztáros- olyan igazinak látszó, míg ki mondta, hogy az érdem elnyeri ’ .. , nő, ha többet fizet a vendég, nem derült, hogy mi válahon- jutalmát. De énnekem nagyon ba eaeny mosogat ónak, mer utánaszól. Az egyik csapos an- nan ismerjük egymást. Elret- nem tetszett két befurakodott én már ott is olyan vezetőféle tialkoholista, a másik vonalig fenve figyelte a tobzódó álko- alak az ünnepségen, idegen voltam. méri a pálinkát, még jó, hogy holistákat, s szemöldökének nagyhatalom kémjei vagy mik No> ^ ígértem meg a kollé- a takarítónő nem takarított, vonásából láttam, hogy tette- lehettek, s kérdeztem pártfo- , ’ ’ -érdemelte legalább volt valami örömem, fcet vár tőlem. Ez meg is tör- gómat, kik ezek az indiánok, Qana » P® l9 „ . Ez persze így nem mehet to- tént. A vérvörös kadar vilá- merthogy nem isznak, csak fi- meg. Ha akkor jobban erőlteti vább, mondta Zsemelye Frédi gosabb ósiller lett, a fehér bor gyeinek. Az egyik aztán oda- az erkölcsi bizonyítványt, ta- is, aki átutazóban a legköze- még fehérebb, de a vendégek jött hozzám, nem szólt, csak még mindig becsületes lebbi tárgyalásig velem együtt még így sem akartak meg ja- kacsintott, mutatta, hogy au- ^özmunkakerülö Ehetnék működött a közért. Így is lett, vulni. Persze, mert pálinkát is tójuk is van, s hajlandók veés Frédi első ténykedésként el- ittak, de ezen is segítettünk, lem egyet kccsikázni. A másik Nagy S. József Legyek eldorádója Ezt is kiírhatnánk a kaposvári autóbuszállomás büféjének cégtáblájára. A váróterem sarkában meghúzódó büfében ugyanis csak úgy rajzanak a legyek. Zümmögésüket csendben sem hallhatná az ember, hiszen dongának. Hiába az öt légyfogó, nem fémek rá. A büfé kezelője nagy elszántan legyezgeti, azaz hessegeti őket a keze ügyében akadó ruhával. Nem fogynak, nem akarnak elfogyni. Pedig ha az Utasellátó illetékesei nagyon akarnák, nem találna itt menedéket a légyraij ... Mai falusi gyerek Napközibe járt a nyáron, most múlt háromesztendős. Megfigyelte, hogy a fektetők — kis ágyacskák — egy részét már elvitték. Be is számolt róla este otthon mondván: »A pijos metoj elvitte a fet-fet.-x A fet-fet, ez valószínűleg a fektető elnevezése a gyerek- szótárban — gondolták a szülők. Jól gondolták. A szomszédék nagyobbacska fiának nyilatkozata megerősítette őket ebben. Ám mi lehet az idézett mondatnak az eleje? Ezt a talányt maga a kisfiú oldotta meg. Az utcán sétálva apjával alkonyattájt, amikor a szövetkezet traktora jött heti mezőről. »Ott a pijos metoj« — mondta ujjongva. Ze- tort akart mondani, pirosat. Igaz, nem ez van pirosra festve, hanem a Belorusz. De hát egy napközistől nem lehet elvárni, hogy ismerje a traktormárkákat, amikor még a nevét sem tudja fel- nóttese n kimondani ennek * pöfögő jószágnak. — kiesőkként a cukorfogyasztás — jobbak lesznek a borok Dalmáciából érkeztek az alábbi hírek, de — lévén Somogybán is néhány bortermő vidék — érdemes fölfigyelni rájuk. Néhány hete alaposan megcsappant Dalmáciában a cukorvásárlások száma, jóllehet a nyár végi időszakban e vidéken mindig emelkedett a forgalom. Tavaly például csupán a szpiliti járásban 3834 tonna cukrot vettek a nyár végén. ; A kereskedelmi szervek el- : szomorodtak a forgalom mostani apadásán, a vendéglátó helyek vezetői ellenben föllélegeztek. Gazdasági szakemberek ugyanis úgy magyarázzák a szokatlan jelenséget, hogy a bortermelők — félve a szigorú rendeletek következményedtől — már nem mernek műbőrt készíteni. A borászati meg az egészségügyi szakértők szerint ugyanis tavaly 2000 vagon műbor „termett” a dalmát bortermelők pincéiben. — rf — SammiHéghm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Bek áldott kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj eírv hónapra ti Ft Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6.
