Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. augusztus 28. Marcalitól Balatonmáriáig reggel is Jöt­tek, no meg a vízilejárattal nem rendelkező villatulajdeno- sok, a faluban nyaralók elfog­lalják az öltöző­ket. A két kis­lány — de ni- csak, megsza­porodtak útköz­ben?! — is csak addig vár, amíg kattan a fény­képezőgép, az­tán egyikük máris roihan a strand pénztá­raihoz. Persze így is megelőzi a felnőtteket. Hiába, 14 éves, és amint később elmondta, egyébként is szeret sportol­ni. Csak miután fürdőruháira vet­kőznek, ismer­kedünk meg egymással Ek­kor tudjuk meg, Augusztus 14, 14 óta 33 perc. A hőmérséklet 33 fok. A marcali vasútállomáson leg­alább 333 utas várakozik. Le­het, hogy nincs egészen eny- nyi, de amint az állomás iro­dájában felvilágosítanak ben­nünket, e kánikulai napokban 300—350 jegyet ^dnak ki Bala- tonkeresztúrra es Balatonbe- rénybe. Ennek jelentős részét pedig a 14.39-es vonathoz vált­ják meg a strandolok. Utaz­zunk velük, kísérjük él őket a fullasztó hőségű vonatban az enyhet nyújtó vízig ... De melyik csoporthoz csat­lakozzunk? Sok időnk nincs a választásra, a vonat már fel­bukkanhat a fácánosi kanyar­ban. Két fiatal lány áll mel­lettünk, kezükben strandtáska. Szerencsénk Van, Máriára igyekeznek. De bemutatkozni sem érünk rá, mert befut a gőzös, előrehúz, az utasok sza­ladnak utána, tolonganak, hogy az öt kocsiból álló szerelvény­ben legalább tűrhető állóhely­hez jussanak. A két kislány azonban türelmes. Megvárják, míg mindenki felszáll, és tik­kor lépnek föl az utolsó kocsi­ba, majd mosolyogva vissza intenek. Mennénk mi is, de a vonat máris mozdul, jegyet pe­dig elfelejtettünk váltani. Mindegy, legföljebb nem él­jük át az utazás »gyönyöreit«... Warszavánk kegyetlenül zö­rög velünk a vasútvonallal párhuzamosan futó, rettenete­sen elkoptatott makadámúton. Úgy mondják, 1963-ban ezt az utat is átépítik, pormentes bur­kolattal látják el. Ha így igaz, minden bizonnyal csökken majd a vasút forgalma, többen mennek majd a Bala­tonra Marcali­ból motorral, robogóval,/ de még kerékpár­ral is. így azon­ban még a gép­kocsi-tulajdo­nosok sem na­gyon kísérlik meg az alig 14 kilométeres, de a járművezetők­nek végtelen­nek látszó út­szakasz igény­bevételét. Keresztáron legalább úgy igyekeznek el­hagyni az uta­sok a kocsikat, Jisnt ahogyan Marcaliban to­lakodtak a .be­szállással. Hogy­ne, sietni kell a strandhoz, ka­binjegyet válta­ni, mert sokan Szánnák, már hogy a halász­nadrágos kislány R eitmajer Mária budapesti diák — most lesz elsős gimnazista —, aki ro­konainál nyaral Marcaliban, onnan jár ki bartnőjével, Po­lák Edittel a Balatonra. Nem ez az első üdülése, a budapesti út­törő kamarakórusok versenyén elért helyezésért együttesük már két hetet töltött júliusban a Duna-kanyarban. Nagylányo- san beszélgetnek, hiszen kinőt­ték már az általános iskola pad­jait. De nem tartóztatjuk őket Látjuk, szeretnének minél előbb a vízbe érni, amelynek hőfoka — nézzük csak a táb­lát — 27 fok! A lányokat azon­ban ez már nem érdekli Ügy sietnek a part felé, hogy alig bírjuk követni őket. így is, mi­re a mólóra érünk, éppen az alsó lépcsőfokon állnak, és ahogy a lencse rájuk irányul, már el is tűnnek a fürdőzők színes forgatagában. Nem kis irigységgel nézünk utánuk a tűző napról A képen azért ők is rajta vannak, bizton állít­ják, csak tessék megkeresni őket Addig pedig beszélgetünk a strand pénztárosával, Márfi Józsefnével. Tőle megtudjuk, hogy na­ponta 6—800-an keresik föl a strandot Barcstól Zalaeger­szegig, főképpen persze Marca­liból Vasárnap ennek kétsze­rese a vendégek száma. Elhe­lyezésük nemegyszer nagy ne­hézségek elé állítja a strand személyzetét Pedig az idén is bővítettek, vízvezetéket szerel­tek föl, új területet csatoltak a régihez. De az igiények még többet követelnek. Ezért to­vább kívánnak terjeszkedni, és a tervék között egyebek mel­lett 2000 fogasos öltöző építé­se is szerepel. Szükség van rá, hisz Somogy nyugati járásai­nak lakosai szívesen keresik föl ezt a szépen fejlődő kis üdülőhelyet Búcsúzunk a Balatont®.. Az estét már nem várjuk meg, az 1931-es vonatot, mert félő, hogy csak egyik lábunknak jut benne hely. Hisz kevés a ko­csi, és a reggel, délben meg a késő délután érkezők vala­mennyien ezzel akarnak haza­utazni. Ezek az emberek tré­fás iróniával azt tartják, hogy naponta háromszor fürödnek: kétszer a vonatban és egyszer a Balatonban. Somogyi Károly &p,iz&d a twnal&ti A vonat zakato­lásának áimosító egyhangúsága, az ütemes ringatózás ■mintha mágneses érövéi húzná ösz- sze • szempitlá- kat. Az uitasok fáradtan nyújto­gatják zsibbadt végtagjaikat, né­hányon azon eről­ködnek, hogy éb­ren maradjanak. A szemközti pá­don falusi asz- szanyka ül, alvó gyereket tart ölé­ben. A kiesi alig néhány hónapos lehet, arcán láz jelei mutatkoz­nak. Az anya ag­gódva fürkészi a parányi arcocskát, látszik rajta, hogy siettetné a vona­tot. Kitekint az ablakon, s közben a baba megmoz­dul, kinyitja sze­mét. Apró lá­bacskájával rug­dossa a levegőt, ütemesen, mint a vonat kerekeinek csattogása. Aztán szája szögletéből, mint tucatnyi ap­ró szappanbubo­rék, fehér hab csordul elő..; Az asszony sí­rására, ijedt jaj- veszékelésére min­denki fölfigyel, s a kocsiból szinte pillanatok alatt elillan az álmos­ság nyomasztó csöndje. Minden­ki megmozdul, és segítem akar. Va­jon mit tehetné­nek az aprósá­gért? Hamarosan a környező ko­csikban is elter­jed a hír: rosszul lett egy kisgye­rek. Van-e orvos az utasok között? — ezt kérdezik az emberek egymás­tól. Közben az asszony hangja hallatszik: — Lázas volt, kórházba akar­tam vinni A vonat. lassan begördül a kapós- füredi állomásra. Akkorra már a ka­lauz is értesült a bajról, s a kór­házba telefonált, mentőket kér a vonat érkezéséhez a kaposvári állo­másra- A kocsi utasai ' a síró anya és a lázban vergődő csecsemő hőrül állnak. Egy fiatalasszony le­húzza a kezes-lá­bast a kicsinyről. Néhányan azt ja­vasolják, hogy a szíve körül kell dörzsölni, így élőbb eszméletre tér. Most egy idősebb asszony fúrja át magát az embergyűrűn, és kezébe veszi az apróságot. Szü­lésznő vagy vé­dőnő? Senki sem tudja, de az a fontos, hogy segí­teni akar a gye­reken, s úgy lát­szik, tud is segí­teni. Kezébe ve­szi, forgatja, be­szél hozzá, az ab­lak felé tartja, hogy friss levegő érje. Az utasok megnyugodva lát­ják, hogy a gyer­mek merevsége enged, már a fe­jét is mozdítja, s egyszerre hangos sírásban tör ki. Egy idős paraszt­bácsi áll mellet­tem és nagyot só­hajt: — Csakhogy a hangját hallom. Már attól tartot­tam, hogy ... Pe­dig de kár lett volna érte. Mielőtt leülne a padra, még egy­szer visszatekint az anyára, a gye­rekre meg az is­meretlen asszony­ra. Szemében meg- hatódattság tük­röződik. S ez még akkor is ott csil­logott, amikor a kaposvári állomá­son megpillantot­tuk a barna sap­kás embert, a mentőautó vezető­jét. Erős férfike­zek vették át az anyától a kisgye­reket, és vitték az autóba, az autó , pedig a gyógyu­lás félé., i (Hermész) A konfekcióipar is lépést tart a divattal Ak otlÖMfötc Utiue*t vzázaUUa tnUtiás s&wettöt Uistzüí A Vörös Október Férfiruha­gyár üzemeiben évente már több, mint egymillió öltöny készül. A vállalat »ruházza fel« az ország férfilakosságá­nak nagy többségét. Ilyen óriási méretű termelés ellené­re is a gyár lépést tairt a di­vattal. Míg régebben a feldol­gozott szöveteknek mindössze 10 százaléka volt mintás szö­vésű, a többi pedig sima, egy­színű anyag, addig most a csíkos, kockás- kelme aránya eléri a 70 százalékot. A Vörös Október Férfiruha­gyár szorosabb kapcsolatot ala­kít ki a vidéki kereskedelem­mel. Szocialista szerződést kö­tött több vidéki vállalattal, és a negyedik negyedévben a megyék egy-egy kijelölt üzle­tében elküldi új gyártmányai­nak mintadarabjait. Még mi. előtt a sorozatgyártást meg­kezdenék, ily módon tudakol­ják meg, mi a vásárlók véle­ménye újdonságaikról. (MTI) Wurlitzer a templomban Hollandiából jelentik, hogy Sittard templomában wurlit­zert állítottak feL Egy gul­den bedobása után nemcsak dalok csendülnek fel, ha­nem préddkációi’észletjeik is. * * * Porított vaj Ausztráliai tudósok eljá­rást dolgoztak ki a vaj szá­rítására és paritására. A po­rított vaj víz hozzáadásával kiválóan alkalmas sütésre, kenyérre azonban nem ken­hető. * * * Gyermekfantázia Egy lengyelországi gyer­meklap körkérdést intézett 12 000 gyermekhez, hogy milyennek képzelik az éle­tet száz év múlna. íme né­hány válasz: a kerítések kol­bászból lesznek, és minden járókelő haraphat belőlük; a Mars—Föld futballmérkő­zés eredménye 2:1 lesz; a kutyák a nyakövük alá he­lyezett atomhajtómű segít­ségével a levegőbe emelked­hetnek, és igy fognak a ve­rebekre vadászni; az iskolai szünet hat hónapig fog tar- * tani; a házimunkát az édes- í anya helyett robotgép végzi, '' amely pillanatok alatt fagy­laltot is készít. Az édes­anyáknak a következő sze­rep jut: televíziós képernyő­vel fölszerelt radarkészülék előtt ülve irányítják a gyer­mekeiket iskolába szállító helikoptereket. Hagyma — csókolózás ellen Egy amerikai édesapa minden randevú előtt meg­parancsolja négy lányának, hogy egyenek meg egy-egy nagy hagymát. A gondos pa­pa szerint ez a módszer hoz­zájárult ahhoz, hogy a lá­nyok esti sétái lényegesen megrövidültek, és idejében pihenőre térnek. Dél-Afrikéban minden tilos a színes bőrűeknek FajiHdözés a templomokban — 86 éves száműzött — Színeseknek a televízió nem ajánlatos LutHuli a keresztfán A Vie Nuove minden kom­mentár nélkül három hűt kö­zöl Dél-AfrikábóL Egy képről, egy öreg. bácsiról és a dél­afrikai televízióról van szó. A festmény címe »A kereszt- refeszítés«. Ronald Harrison 30 éves színes bőrű festőmű­vész munkája. A San Luca-i anglikán templomban helyez­ték él »az egyházi főhatóság hozzájárulásával«. A közelmúltban a rendőr­ség házkutatást tartott a templomban, a festményt le­szaggatták a falról, s Ronald Harrisont magukkal vitték az őrszabára. Hivatalosan kijelentették- »Krisztus szenvedése olyan felháborító realizmussal van ábrázolva, hogy megbotrán­koztatta a hívőket.« A hivatalosan elhallgatott, de valódi oka a házkutatásnak és a festmény eltávolításának: a szenvedő Krisztus arca Al­bert Luthulit ábrázolja, aki a múlt évben kapott Nobel-dí- jat, s hazatérése után a dél­afrikai kormány ismét szám­űzte. A római centuriók pedig félreismerhetetlenül a fajül­döző dél-afrikai kormány el­nökét, Verwoerdet és igazság­ügy-miniszterét, Vorstert áb­rázolják. Rokonlátogatás tilos Az öreg bácsi, F. Mattéra, aki most 86 éves, körülbelül 50 évvel ezelőtt feleségül vett egy fiatal mulatt lányt. Ak­koriban, a kevésbé civilizált években Dél-Afrikéban még nem volt fajüldöző törvény. A házaspár boldogan élt, több gyermekük született. Az asz. szony néhány évvel ezelőtt meghalt, apjukat a közben felnőtt fiúk fogadták be. De közbelépett a rendőrség, az öreget eltávolították a roko­nok hazából. A hivatalos in­dok; az, apartheid, a faji el­különítés törvénye. Ez a törvény szigorúan meg­tiltja a »faji keveredést«, az- az hogy egy fehér bőrű, mint jelen esetben az apa, »leala­csonyodjon«, és együtt éljen színes bőrűvel, azaz a fiaival. A szerencsétlen öreget men- helyre szállították, s ott tel­jesen elszakítva rokonaitól és szeretteitől kell eltöltende éle­te hátralevő részét, de a fe­hér bőr tisztaságát megóv­ták!). A televízió túl modern lenne A dél-afrikai parlamentben meginterpelláiták Albert Hertzog postaügyi minisztert!! »Miért nem engedélyezi a kormány televíziós közvetítő- állomások felállítását, vagy miért tiltja olyan televíziós készülékek importálását, ame­lyekkel a külföldi adást le­hetne venni?« A hivatalos válasz a követ­kezőképpen hangzott: »A Dél-afrikai Köztársaság szétszórt lakossága nem tud­ná élvezni, ha néhány közve­títőállomást állítanánk fel. A külföldi adást mindenütt csak a határszéleken lehetne fogni.« A valódi ok teljesen máshol rejlik. Bármely televíziós köz­vetítés — még a legreakció- sabb is — bizonyos fokig nyi­tott ablak a külvilágra. Egy olyan országban, amely telje­sen el van nyomva, ez nagyon jelentős szempont. A kultúra szabadsága esetleg másféle sza­badság követélésére ösztönöz­né az apartheid foglyait. És a televíziós közvetítés megköny- nyítené a színes bőrűek szá­mára az angol nyelv megérté­sét, ezt pedig a dél-afrikai kormány minden eszközzel, is­kolák bezárásával is igyekszik meggátolni. A cél az, hogy minél inkább rezervátumokba szorítsák a színes bőrűeket. Szentirmai László

Next

/
Thumbnails
Contents