Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-28 / 200. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. augusztus 28. Marcalitól Balatonmáriáig reggel is Jöttek, no meg a vízilejárattal nem rendelkező villatulajdeno- sok, a faluban nyaralók elfoglalják az öltözőket. A két kislány — de ni- csak, megszaporodtak útközben?! — is csak addig vár, amíg kattan a fényképezőgép, aztán egyikük máris roihan a strand pénztáraihoz. Persze így is megelőzi a felnőtteket. Hiába, 14 éves, és amint később elmondta, egyébként is szeret sportolni. Csak miután fürdőruháira vetkőznek, ismerkedünk meg egymással Ekkor tudjuk meg, Augusztus 14, 14 óta 33 perc. A hőmérséklet 33 fok. A marcali vasútállomáson legalább 333 utas várakozik. Lehet, hogy nincs egészen eny- nyi, de amint az állomás irodájában felvilágosítanak bennünket, e kánikulai napokban 300—350 jegyet ^dnak ki Bala- tonkeresztúrra es Balatonbe- rénybe. Ennek jelentős részét pedig a 14.39-es vonathoz váltják meg a strandolok. Utazzunk velük, kísérjük él őket a fullasztó hőségű vonatban az enyhet nyújtó vízig ... De melyik csoporthoz csatlakozzunk? Sok időnk nincs a választásra, a vonat már felbukkanhat a fácánosi kanyarban. Két fiatal lány áll mellettünk, kezükben strandtáska. Szerencsénk Van, Máriára igyekeznek. De bemutatkozni sem érünk rá, mert befut a gőzös, előrehúz, az utasok szaladnak utána, tolonganak, hogy az öt kocsiból álló szerelvényben legalább tűrhető állóhelyhez jussanak. A két kislány azonban türelmes. Megvárják, míg mindenki felszáll, és tikkor lépnek föl az utolsó kocsiba, majd mosolyogva vissza intenek. Mennénk mi is, de a vonat máris mozdul, jegyet pedig elfelejtettünk váltani. Mindegy, legföljebb nem éljük át az utazás »gyönyöreit«... Warszavánk kegyetlenül zörög velünk a vasútvonallal párhuzamosan futó, rettenetesen elkoptatott makadámúton. Úgy mondják, 1963-ban ezt az utat is átépítik, pormentes burkolattal látják el. Ha így igaz, minden bizonnyal csökken majd a vasút forgalma, többen mennek majd a Balatonra Marcaliból motorral, robogóval,/ de még kerékpárral is. így azonban még a gépkocsi-tulajdonosok sem nagyon kísérlik meg az alig 14 kilométeres, de a járművezetőknek végtelennek látszó útszakasz igénybevételét. Keresztáron legalább úgy igyekeznek elhagyni az utasok a kocsikat, Jisnt ahogyan Marcaliban tolakodtak a .beszállással. Hogyne, sietni kell a strandhoz, kabinjegyet váltani, mert sokan Szánnák, már hogy a halásznadrágos kislány R eitmajer Mária budapesti diák — most lesz elsős gimnazista —, aki rokonainál nyaral Marcaliban, onnan jár ki bartnőjével, Polák Edittel a Balatonra. Nem ez az első üdülése, a budapesti úttörő kamarakórusok versenyén elért helyezésért együttesük már két hetet töltött júliusban a Duna-kanyarban. Nagylányo- san beszélgetnek, hiszen kinőtték már az általános iskola padjait. De nem tartóztatjuk őket Látjuk, szeretnének minél előbb a vízbe érni, amelynek hőfoka — nézzük csak a táblát — 27 fok! A lányokat azonban ez már nem érdekli Ügy sietnek a part felé, hogy alig bírjuk követni őket. így is, mire a mólóra érünk, éppen az alsó lépcsőfokon állnak, és ahogy a lencse rájuk irányul, már el is tűnnek a fürdőzők színes forgatagában. Nem kis irigységgel nézünk utánuk a tűző napról A képen azért ők is rajta vannak, bizton állítják, csak tessék megkeresni őket Addig pedig beszélgetünk a strand pénztárosával, Márfi Józsefnével. Tőle megtudjuk, hogy naponta 6—800-an keresik föl a strandot Barcstól Zalaegerszegig, főképpen persze Marcaliból Vasárnap ennek kétszerese a vendégek száma. Elhelyezésük nemegyszer nagy nehézségek elé állítja a strand személyzetét Pedig az idén is bővítettek, vízvezetéket szereltek föl, új területet csatoltak a régihez. De az igiények még többet követelnek. Ezért tovább kívánnak terjeszkedni, és a tervék között egyebek mellett 2000 fogasos öltöző építése is szerepel. Szükség van rá, hisz Somogy nyugati járásainak lakosai szívesen keresik föl ezt a szépen fejlődő kis üdülőhelyet Búcsúzunk a Balatont®.. Az estét már nem várjuk meg, az 1931-es vonatot, mert félő, hogy csak egyik lábunknak jut benne hely. Hisz kevés a kocsi, és a reggel, délben meg a késő délután érkezők valamennyien ezzel akarnak hazautazni. Ezek az emberek tréfás iróniával azt tartják, hogy naponta háromszor fürödnek: kétszer a vonatban és egyszer a Balatonban. Somogyi Károly &p,iz&d a twnal&ti A vonat zakatolásának áimosító egyhangúsága, az ütemes ringatózás ■mintha mágneses érövéi húzná ösz- sze • szempitlá- kat. Az uitasok fáradtan nyújtogatják zsibbadt végtagjaikat, néhányon azon erőlködnek, hogy ébren maradjanak. A szemközti pádon falusi asz- szanyka ül, alvó gyereket tart ölében. A kiesi alig néhány hónapos lehet, arcán láz jelei mutatkoznak. Az anya aggódva fürkészi a parányi arcocskát, látszik rajta, hogy siettetné a vonatot. Kitekint az ablakon, s közben a baba megmozdul, kinyitja szemét. Apró lábacskájával rugdossa a levegőt, ütemesen, mint a vonat kerekeinek csattogása. Aztán szája szögletéből, mint tucatnyi apró szappanbuborék, fehér hab csordul elő..; Az asszony sírására, ijedt jaj- veszékelésére mindenki fölfigyel, s a kocsiból szinte pillanatok alatt elillan az álmosság nyomasztó csöndje. Mindenki megmozdul, és segítem akar. Vajon mit tehetnének az apróságért? Hamarosan a környező kocsikban is elterjed a hír: rosszul lett egy kisgyerek. Van-e orvos az utasok között? — ezt kérdezik az emberek egymástól. Közben az asszony hangja hallatszik: — Lázas volt, kórházba akartam vinni A vonat. lassan begördül a kapós- füredi állomásra. Akkorra már a kalauz is értesült a bajról, s a kórházba telefonált, mentőket kér a vonat érkezéséhez a kaposvári állomásra- A kocsi utasai ' a síró anya és a lázban vergődő csecsemő hőrül állnak. Egy fiatalasszony lehúzza a kezes-lábast a kicsinyről. Néhányan azt javasolják, hogy a szíve körül kell dörzsölni, így élőbb eszméletre tér. Most egy idősebb asszony fúrja át magát az embergyűrűn, és kezébe veszi az apróságot. Szülésznő vagy védőnő? Senki sem tudja, de az a fontos, hogy segíteni akar a gyereken, s úgy látszik, tud is segíteni. Kezébe veszi, forgatja, beszél hozzá, az ablak felé tartja, hogy friss levegő érje. Az utasok megnyugodva látják, hogy a gyermek merevsége enged, már a fejét is mozdítja, s egyszerre hangos sírásban tör ki. Egy idős parasztbácsi áll mellettem és nagyot sóhajt: — Csakhogy a hangját hallom. Már attól tartottam, hogy ... Pedig de kár lett volna érte. Mielőtt leülne a padra, még egyszer visszatekint az anyára, a gyerekre meg az ismeretlen asszonyra. Szemében meg- hatódattság tükröződik. S ez még akkor is ott csillogott, amikor a kaposvári állomáson megpillantottuk a barna sapkás embert, a mentőautó vezetőjét. Erős férfikezek vették át az anyától a kisgyereket, és vitték az autóba, az autó , pedig a gyógyulás félé., i (Hermész) A konfekcióipar is lépést tart a divattal Ak otlÖMfötc Utiue*t vzázaUUa tnUtiás s&wettöt Uistzüí A Vörös Október Férfiruhagyár üzemeiben évente már több, mint egymillió öltöny készül. A vállalat »ruházza fel« az ország férfilakosságának nagy többségét. Ilyen óriási méretű termelés ellenére is a gyár lépést tairt a divattal. Míg régebben a feldolgozott szöveteknek mindössze 10 százaléka volt mintás szövésű, a többi pedig sima, egyszínű anyag, addig most a csíkos, kockás- kelme aránya eléri a 70 százalékot. A Vörös Október Férfiruhagyár szorosabb kapcsolatot alakít ki a vidéki kereskedelemmel. Szocialista szerződést kötött több vidéki vállalattal, és a negyedik negyedévben a megyék egy-egy kijelölt üzletében elküldi új gyártmányainak mintadarabjait. Még mi. előtt a sorozatgyártást megkezdenék, ily módon tudakolják meg, mi a vásárlók véleménye újdonságaikról. (MTI) Wurlitzer a templomban Hollandiából jelentik, hogy Sittard templomában wurlitzert állítottak feL Egy gulden bedobása után nemcsak dalok csendülnek fel, hanem préddkációi’észletjeik is. * * * Porított vaj Ausztráliai tudósok eljárást dolgoztak ki a vaj szárítására és paritására. A porított vaj víz hozzáadásával kiválóan alkalmas sütésre, kenyérre azonban nem kenhető. * * * Gyermekfantázia Egy lengyelországi gyermeklap körkérdést intézett 12 000 gyermekhez, hogy milyennek képzelik az életet száz év múlna. íme néhány válasz: a kerítések kolbászból lesznek, és minden járókelő haraphat belőlük; a Mars—Föld futballmérkőzés eredménye 2:1 lesz; a kutyák a nyakövük alá helyezett atomhajtómű segítségével a levegőbe emelkedhetnek, és igy fognak a verebekre vadászni; az iskolai szünet hat hónapig fog tar- * tani; a házimunkát az édes- í anya helyett robotgép végzi, '' amely pillanatok alatt fagylaltot is készít. Az édesanyáknak a következő szerep jut: televíziós képernyővel fölszerelt radarkészülék előtt ülve irányítják a gyermekeiket iskolába szállító helikoptereket. Hagyma — csókolózás ellen Egy amerikai édesapa minden randevú előtt megparancsolja négy lányának, hogy egyenek meg egy-egy nagy hagymát. A gondos papa szerint ez a módszer hozzájárult ahhoz, hogy a lányok esti sétái lényegesen megrövidültek, és idejében pihenőre térnek. Dél-Afrikéban minden tilos a színes bőrűeknek FajiHdözés a templomokban — 86 éves száműzött — Színeseknek a televízió nem ajánlatos LutHuli a keresztfán A Vie Nuove minden kommentár nélkül három hűt közöl Dél-AfrikábóL Egy képről, egy öreg. bácsiról és a délafrikai televízióról van szó. A festmény címe »A kereszt- refeszítés«. Ronald Harrison 30 éves színes bőrű festőművész munkája. A San Luca-i anglikán templomban helyezték él »az egyházi főhatóság hozzájárulásával«. A közelmúltban a rendőrség házkutatást tartott a templomban, a festményt leszaggatták a falról, s Ronald Harrisont magukkal vitték az őrszabára. Hivatalosan kijelentették- »Krisztus szenvedése olyan felháborító realizmussal van ábrázolva, hogy megbotránkoztatta a hívőket.« A hivatalosan elhallgatott, de valódi oka a házkutatásnak és a festmény eltávolításának: a szenvedő Krisztus arca Albert Luthulit ábrázolja, aki a múlt évben kapott Nobel-dí- jat, s hazatérése után a délafrikai kormány ismét száműzte. A római centuriók pedig félreismerhetetlenül a fajüldöző dél-afrikai kormány elnökét, Verwoerdet és igazságügy-miniszterét, Vorstert ábrázolják. Rokonlátogatás tilos Az öreg bácsi, F. Mattéra, aki most 86 éves, körülbelül 50 évvel ezelőtt feleségül vett egy fiatal mulatt lányt. Akkoriban, a kevésbé civilizált években Dél-Afrikéban még nem volt fajüldöző törvény. A házaspár boldogan élt, több gyermekük született. Az asz. szony néhány évvel ezelőtt meghalt, apjukat a közben felnőtt fiúk fogadták be. De közbelépett a rendőrség, az öreget eltávolították a rokonok hazából. A hivatalos indok; az, apartheid, a faji elkülönítés törvénye. Ez a törvény szigorúan megtiltja a »faji keveredést«, az- az hogy egy fehér bőrű, mint jelen esetben az apa, »lealacsonyodjon«, és együtt éljen színes bőrűvel, azaz a fiaival. A szerencsétlen öreget men- helyre szállították, s ott teljesen elszakítva rokonaitól és szeretteitől kell eltöltende élete hátralevő részét, de a fehér bőr tisztaságát megóvták!). A televízió túl modern lenne A dél-afrikai parlamentben meginterpelláiták Albert Hertzog postaügyi minisztert!! »Miért nem engedélyezi a kormány televíziós közvetítő- állomások felállítását, vagy miért tiltja olyan televíziós készülékek importálását, amelyekkel a külföldi adást lehetne venni?« A hivatalos válasz a következőképpen hangzott: »A Dél-afrikai Köztársaság szétszórt lakossága nem tudná élvezni, ha néhány közvetítőállomást állítanánk fel. A külföldi adást mindenütt csak a határszéleken lehetne fogni.« A valódi ok teljesen máshol rejlik. Bármely televíziós közvetítés — még a legreakció- sabb is — bizonyos fokig nyitott ablak a külvilágra. Egy olyan országban, amely teljesen el van nyomva, ez nagyon jelentős szempont. A kultúra szabadsága esetleg másféle szabadság követélésére ösztönözné az apartheid foglyait. És a televíziós közvetítés megköny- nyítené a színes bőrűek számára az angol nyelv megértését, ezt pedig a dél-afrikai kormány minden eszközzel, iskolák bezárásával is igyekszik meggátolni. A cél az, hogy minél inkább rezervátumokba szorítsák a színes bőrűeket. Szentirmai László
