Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. augusztus M. Egy kedves, ki­egyensúlyozott arc a nagyberényi ut­cáról, Látrányi Jó- zsefé. Ha arcvo­násokat figyel az ember, nehezen rögződik a szó. Utánakiáltunk: — Pista bácsi, Pista Pista bácsi!... — Csak megy tovább komótosan, vállán hordva 69 esztendő küzdelmeit. Talán mégse István, ezért átfordítjuk a szót: — Jóska bá­csi, hallja-e?! — — Hátrafordul, de­rűs az arca, mint a képen: — Gondoltam ám, hogy nekem szólnak ... csak­hogy nem Pista a nevem. — /Hetf flevenedik a niese NAQY SIKERREL SZEREPEL MEQYÉNKBEN AZ ÁLLAM l'NÉPI EQYÜTTES HAT ESTÉN ÄT hat köz­ségiben, jobbára járási székhe­lyeken vendégszerepei az Ál­lami Népi Együttes ének-, ze­ne- és tánckara. A siker osz­tatlan, lelkes az ünneplés, ha a műfaj iránti igényünket nem bizonyítottuk is mindenütt zsú­folt nézőtérrel. Tabra kísértük el a világot járt, kitűnő ké­pességű együttest. 700 ember várta türelmetlenül a műsort, s a hűvös éjszakában 700 em­ber ült hosszú percekig az utolsó szám után, mintha nem akarna beletörődni, hogy vége az előadásnak. S ezt a csendes, de nagyon sokat jelenítő elis­merést nem valamiféle kielé- gületlenség idézte elő. Inkább a szépre vágyó szomjúság, a telhetellenség. S ezt feltétlenül értékelni kell Sokat olvastunk, hallottunk már az együttes és általában a néptánc és népi daJlamkincs tolmácsolására vállalkozó cso­portok gondjairól. Az elmúlt tíz esztendőben — mint min­den — változott az igény is, s aggódva figyeltük: megtalál­ják-e az új, a helyes utat együtteseink. Óriási eredmé­nyekről nem számolhatunk be, a leghivatottabbak azonban — a. műsor nyomán bátran állít­hatjuk — túljutottak már az útkeresés, a kísérletezés kez­deti lépésein. Egyik-másik számukban nyilvánvalóan érez­hető, hogy a tematikus táncok felé fordulva — főként Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográ­fusnak, az együttes művészeti vezetőjének alkotó munkássá­ga nyomán — megtalálták az új formát és kifejezési esz­közt, mely talán nehezebben elfogadható a külföld, de annál inkább hazai közönségünk, a falu lakói számára. NAGY ELISMERÉSSEL emlékezhetünk a lendületes szatmáróköritói táncra, a Fer­getegesre, a heves vérmérsék­letű Lippentős leánytáncra, a jellegzetes Székely szvitre, melyek az együttes régebbi re­pertoárjából valók, s hű képet festenek tánckultúrájáról. Ra­gyogó kidolgozás, lendület, szép formák, harmonikus moz­gás jellemzi ezeket a számo­kat. Lírai hangulatot áraszt a férfikar Legénybúcsúja, mely­ben a szólótáncos Zsély Mi­hály nagy kifejezőerővel ele­veníti meg figuráját. Mégis azt tapasztaltuk, hogy együttesünk az új kísérletek eredményei­vel jutott közelebb az embe­rek szívéhez. Érdekes, bár ért­hető is, hogy a tematikus tánc­játékok kevésbé érettek, elna­gyoltak még egy kissé. De így is — éppen hangvételükkel, mondanivalójukkal — felül­múlták az előbbi táncokat. Gulyás—Rábai Fo&ztókájá- ban egy kedves falusi kép tá­rul elénk. A falu ifjúsága já­tékkal »fűszerezi« a fosztó han­gulatát, s nem is akárhogyan. Egy öreg mesélni kezd, de csak az első mondatokig jut el, aztán meséje megelevenedik, élettelivé duzzad a játékos kedvű fiatalok ötletei, eredeti elképzelései, derűje, hangula­a nyomán. S annyi kedvesség i báj jellemzi ezt a játékot, oly megelevenítő erővel szere­pelnek benne a tánckar tagjai, hogy érdemes figyelni a ha­tást. Felkiáltások, tetszésnyil­vánítás, derű és kacaj a néző­téren; kell-e elevenebb kapcso­lat előadó és néző között? A táncjáték magával ragadta az embereket. És hasonlóképpen a műsort záró Első szerelem is, mely egy félszeg, gyámoltalan falusi legény szerelmét eleve­níti meg ötletgazdagon, túlára­dó derűvel. Két szólistára, Lackó Máriára és Zsély Mi- hályra épül a mű, mégis kitű­nő együttest láttunk a színpa­don, s a közönség sem maradt adóst Nagy meglepetéssel tapasz­taltuk, hogy az aránylag kis létszámú kórus (harminchatan voltak) milyen erőteljes hang­zással, tökéletesen kidolgozott művekkel és imponáló fölény­nyel lépett a pódiumra. A Lan­tos Rezső VIT-díjas karnagy vezette együttes két Bárdos­művet énekelt, a Népdalrap­szódiát és a Tilinkóst. Kivált­képp ez utóbbi ragadta meg a közönséget dinamikai érettsé­gével, hangulatával. Az ének­kar több műben is szerepelt, mégis az volt az érzésünk, hogy kevés lehetőséget kapott az önálló szereplésre. Nem vi­tathatjuk, hogy az együttesnél a fő profil a tánc, egy ilyen jó kjépességű együttes azonban több szerepet is kaphatna a műsorban, még változatosab­bá tenné az előadást. Kiegyensúlyozott játék, tö­kéletes összhang jellemzi az együttes zenekarát. Az önálló számokban és Baross Gábor vezetésével a kíséretekben is kifogástalanul működött köz­re. N Érdekes kísértet volt a Gyá­va legény című énekes játék megformálása. Bár jól ismer­jük irodalmi színpadaink mű­sorából is, népi hangvételű ze­nei feldolgozása irányt muta­tó, s őszinte derűt, elismerést fakasztott. SZINGAZDAGSÄG és kife­jezőerő, lendület és hangulat- teremtés, pergő ritmus jelle­mezte az Állami Népi Együt­tes tahi vendégszereplését. Kö­zönségünk igen jó benyomás­sal távozott az eszményi kör­nyezetben fölépített szabadté­ri színpad nézőteréről. Jávori Béla 1900 diákot vettek föl megyénkben a középiskolák első osztályába Ezerrel tanulnak többen, mint tavaly — 17 új osztály nyílik szeptemberben posvári Munkácsy Mihály Ál­talános Gimnáziumban és a Siófoki Gimnáziumban rátér­nek a két műszakos oktatásra: délelőtt és délután is lesz ta­nítás a két intézetben. A megyei tanács művelődés - ügyi osztálya a nyugdíjba vo­nult, illetve áthelyezett közép­iskolai nevelők pótlásán kívül huszonegy fiatal tanárt neve­zett ki a középiskolákba. Az idén tovább emelkedik a kö­zépiskolák száma; két első osztállyal megnyílik Kaposvá­ron a gépipari technikum. Bő­vülnek a kollégiumok, s így már 790 tanulót helyezhetnek el a megye diákotthonaiban. Még egy adat: a tavalyi száz­zal szemben szeptembertől 117 osztályban tanulnak középisko­lásaink. A megye 3?6 általános isko­lájába 50 433 tanuló járt a múlt tanévben. 4810-en végez­ték el a nyolcadik osztályt. 1927 általános iskolai nevelő oktatja a fiatalokat. Hatvan­négy olyan általános iskolája van Somogynak, ahol mind a nyolc osztály külön tanulócso­portot alkot. A felszabadulás előtt a megye iskoláinak két­harmada egy tanerős volt. Je­lenleg még 83 az egy tanerős iskolák száma. Az 1962—63-as tanévre 1900 diákot vettek föl a középisko­lák első osztályéba. Tavaly 4010 tanuló járt a középiskolák I—IV. osztályaiba, az új tan­évben 5120 középiskolása lesz megyénknek. Ez a létszámnö­vekedés nagy feladatot ró a megye 9 általános gimnáziumá­ra és 4 technikumára. A Ka­Vízbe merül a háló a Somogyszentpálra vezető ország­út mentéin, s egy jó ideig mi is várjuk a halászsze­rencse bizonyítékát. Hiába, végül' is jókívánságok töm­kelegével búcsúztunk az út menti halászoktól, s azzal a meggyőződéssel, hogy ezen a napon aligha élvezhetik a halvacsorát... pontosan olyan kék volt az ég a fejem, fölött, mint ahogy a költők meg- éneklik, s pontosan olyan meleg körülöttem, mint a pokolban. Uramisten, tizen­öt kilométer utat kell meg­tennem. Tizenötezer métert, s ha igaz, hogy egy lépés fél méter, akkor harmincezer lépést. Minden tiszteletem a turistáké, s egy időben elrin­gatott Móricz riportkönyvé­nek címe, hogy »Gyalogolni jó«. A távolban aratógép dol­gozott, s néhány kaszás hin- tázta vállát olyan egyked­vűen, mint langy tavaszi szellők fújdogálnak végig a nyárban pihenő tájékon. Az én gyaloglásom egy os­tobaság következménye. Délidő volt. Megálltam gyorsan az út szélén. Autót vártam: kezem fölemeltem, és intettem már jó előre, igaz, egy kicsit fölényesen, kerülve a megalázkodás lát­szatát is: álljon meg! Az autó úgy suhant el mellettem, mintha levegő volnék. — Hogy szakadjon ki mind a négy gumid! — kiáltottam utána. Dagadt férfi ült a volán mellett, láttam felvillanni közönyös, szívtelen arcát, amint egykedvűen lesi az út szalagját nem törődve sem élővel, sem holttal. A civili­záció barbára! A civilizáció kultúrembere viszont baktat tovább. Alig egy kilométert ha megtett eddig. Istentelen sok ez az egy kilométer, nem is merek gondolni a tizen­négyre. Autózúgás, intek és — ma­radok. Egy nő ült a volán mellett, hogy ne kapjon tűsarkú ci­pőt soha életében. Egy nő volt, azt is láttam, hogy hosz- szú hajú, és vékony arcán ön­telt beképzeltség és merev visszautasítás járta pimasz táncát. Ez a fúria, ez a ben- zinkirályno azt azt hitte, hogy ha fölvesz a kocsijára, ki­kezdek vele, hogy udvarol­ni akarok, hogy átfogom a vál­lát és megcsó­kolom, meg mit tudom én még mit nem képzelhet eQV ilyen nő, aki­nek feneke alá kocsit adtak, és ezzel kitö­rölték szívéből a legszebb női erényt — a könyörületet. Két fecske suhant át az úton frakkban és fehér mellényben. Irigykedve néz­tem utánuk. Szárnyuk van, elegánsak, és főleg nem kell egy alkalmi stopautóban re­ménykedniük, nem kell meg­alázkodniuk és szégyenkez­niük. Most egy pótkocsis te­herautó hörgött el mellettem, meg sem próbálkoztam a stoppal: tudomásul vettem már jó előre, hogy egy pót­kocsis teherautó nem jóté­konysági intézmény. mm Meleg van, meleg van? — rikkantott rám valaki, hogy összerezzentem. Egy kerékpáros volt, fél­meztelenül, mezítláb taposta a pedált, s jó szándékú vi- gyorral fogta vissza lábbal hajtott technikai csodáját, hogy meghallgassa, vajon mi a véleményem, tényleg meleg van-e. — Nincs. Fá­zom. Adhatna egy bundát — mormogtam vissza dühö­sen. — Nincs ép­pen jókedve, azt látom — sértődött meg az ismeretlen és tovakariká- zott. — Hát mitől lenne? Száz fok árnyéká­ban? Űjabb autó. Gyalogolok to­vább ... Újabb autó... Káromkodás tovább. Ha most megkérdeznék vé­leményemet az emberről, meglehetősen furcsán és meghökkentően nyilatkoznék a tárgy kapcsán; feltétlenül igazat adnék a nagy Darvin- nak, sokkal inkább a düh, mint materialista meggyőző­désem, sokkal inkább a ma­jomban levő ragyogó sértő lehetőségek, mint a tudomány iránti tiszteletem miatt. Át­kozott kor, amely gépeiddel, autóiddal dölyföt, gőgöt, kö­nyörtelenséget ültettél el -az emberben, kiirtva belőle a könyörületességet, az együtt­érzést. Autó! Megőrülnek érte az emberek. Autó! Enélkül, úgy látszik, nem szocializmus a szocializmus. Ok autóval ro­hannak előre a szocializmus­ba, én meg gyalog és izzad­va ... Felháborító! ZJóva megy? Autó állt meg mel­lettem. Vagy nagyon elme­rültem az emberiség szapulá- sában, vagy nagyon halkan jött, de úgy éreztem, , hogy földbe gyökeredzik a lábam, s megbénul a nyelvem. Egy kis idő múlva tudtam csak Jcinyögrii: — Na, maga is jól meg­ijesztett engem ... — Lejtő van, kikapcsoltam a motort, hadd hűljön egy kicsit — mondta a sofőr, jól megtermett, javakorbeli fér­fi, szeme alatt valami régi seb helye —, beszáll vagy marad? — Igazán' kedves, persze, hogy niegyek ... Nagyon me­leg van — hebegtem zavar­tan, de nagy megkönnyebbü­léssel, és már kapaszkodtam is be mellé, kényelmesen ki­nyújtóztatva lábamat. Néhány szót váltottunk csak, máris feltűntek a vá­ros házai. Hiába, a technika, a tudomány, az ember dia­dala a távolságokon... — Köszönöm szépen — Ak­kor én itt leszállók — mond­tam, és igaz, őszinte, mély szeretettel ráztam meg a fe­lém nyújtott meleg, baráti kezét. Ö is lelkesen rázta egy ideig kezemet, s aztán csak ennyit mondott: — Kereken egy tízes ... Taxi volt! Gyurkó Géza Ke járja tie így a világot! Szokatlan eset történt az au­gusztus 2l-én Budapestről Ka­posvárra haladó esti gyorsvo­naton. Az étkezőkocs.ban, ahogy az egyik utas megrendelte a tojásos sonka vacsoráját, ész­revette, hogy az elébe tett tá­nyért csúnya koromszerű fol­tok éktelenítik. — Nem vagyok finnyás em­ber, de ez a tányér . . . A pincér szó nélkül elvette az utas elől és elment. Egypár pillanat múlva halomba rakott tányérral jött vissza. Egymás után tette a vendég elé az asz­talra. — Tessék. így járja ez be az egész világot. Nem piszkos, ha­nem kopott. Mindegyik ilyen. Mind a tíz-tizenöt tányéron fekete foltok éktelenkedtek. Az utas kiválasztott magának egyet, amin csak egyetlen pe­csét volt. Éhesen látott neki az evésnek. De figyelmét nem ke­rülhette el, hogy a tojásos son­ka alól kifolyó zsír hogyan old­ja fel tányérján a csúnya feke­teséget. Mire elköltötte vacso­ráját, eltűnt a folt is. A vendég fizetett. De utána még sokkig gon'Őrködött. A tisz­taság alapvető követelmény. A IV. osztályú étteremben sem szolgálnak fel koszos edényben. Az Utasellátó pedig első osztá­lyú! Vajon nem kellene neki még jobban törődni a higiéniá­val? Vagy sajnálják az Ultra mosogatóport a mosogatóvíz­ből? — fa — Hirtelen szülés Megmosolyogtató történe­tet mesélt el élménytárából a minap egyik járási székhe­lyünk pártmunkása. A törté­net nem régi, az idén kuko­ricakapáláskor játszódott le. Terhesnek látszó, nem éppen fiatalasszony kereste föl a tsz-ben járó pártmunkást: előrehaladott állapotára va­ló tekintettel intézné el, hogy a számára kimért kukorica­területet ne kelljen megka­pálnia. r Nem sokkal ezután közgyű­lés volt a tsz-ben, s ott is­mét összeakadt történetünk két szereplője. A járási em­ber nem titkolt örömmel lé­pett megvékonyodott isme­rőséhez, hogy gratuláljon az újszülötthöz. Ám a köritlál- lök és a hüledezö arcú férj viselkedéséből észre kellett venni, hogy valami nines rendben. Az asszony meg­szeppent arccal tekingetett a járási emberre, s amint mód­ját ejtette, félrehívta. Egre- földre fogadkozott: megka­pálja a kukoricát, csak le ne leplezze őt a falu népe előtt. Ügy mondják, az asszony azóta a legszorgalmasabb tsz- tagok közé tartozik. — vj — Ahol minden százezredik ember gyilkosság áldozata Hivatalos jelentés szerint 1961-ben 4,2 százalékkal nőtt Nyugat-Német országban a bűn­esetek száma. A betörések ará­nya százezer főre viszonyítva 41-ről 45-re emelkedett. A gyil­kosság! arányszám és a bank­rablások mutatója változatlan: egy eset jut százezer lakosra. 1961-ben 86 ezerrel több bűn­cselekmény történt, mint 1960- ban: 2 120 419 az előző évi 2 034 239-cel szemben. (MTI) Belehalt a kolb ászevésbe Fogadásból két méter hosz- szú kolbászt evett meg Louis le Bellour nyugalmazott rendőr a franciaországi Lo- rient városában: másnap meghalt. SomogyiHóo/ao Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesziöség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEI* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünb meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. E1«V fizethető a helyi postahivatalokn^* és postáskézbesítőknél. Flőfizptpci rj,, po-v hónapra II Fi Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari V'^ialat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents