Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. augusztus tX Balatoni „zarándokok" között Mert nézzük jönnek, autóstoppal (ezzel jobbára nőknek van szerencséjük). Csodálatos varázsa van a Balatonnak. Emberek tízezreit vonzza; idegenek, akik sohasem ismerték egymást, most barátokká vájnák, és egy napon tán az anyakönywezető előtt találkozhatnánk azzal a kedves párral, «fiók most főtt kukoricát majszolnak a part menti fák alatt. Ügy menekültek ide a lombok alá remélve, hogy az árnyék hűvöset nyújt nekik, de csalódtak. A nap elűzte a hűs levegőt a fák alól is, s ha jó meggondoljuk, így van ez rendjén. A Balatonra ízlik a főtt kukorica a fürdés után. celés, és a társaság hatalmas vízfüggönyt verve nekiered. — Nem nyughafcnak, nem nyughatnak — zsörtölődik egy szalmakalapos néniké a part hálják. És sikongatnak nagyokat. Krákog a pöttömnyi emberke. Bizony ivott egy keveset a vízből. A fehér nyakú haty- tyú ledobta a hátáról; apuka segít visszakapaszkodni a gumiállatra, aztán uzsgyi < tovább, akár a mesében: haty- tyúnyakon úszik a legény. — Ejnye, ejnye. Te, te! De nyeregben érzed magad! — dünnyögi az előbbi nénike, mert a kis betyár lefröcskölte, és kaján, de megszeppent képpel próbál elmenekülni... Rövid közvéleménykutatás után kiderült, hogy a siófoki strandon mégis magyarok vannak a legtöbben. Pedig imitt- amott már azt mondják, hogy nem lehet magyar szót hallani a Balatonon. Mi hallottunk. Az imént, hogy lespric- celték fényképezőgépünket, ß rosszalva néztünk a tettesre, az visszaszólt: "-No, azért nem keil ám majnézná!« napozni meg fürödni jönnek az emberek, hűsölni otthon is lehet elegeit Akinek melege van, az menjen a vízbe. S a labda, mely az eßbfo szélén. De persze mosolyog.1 Hisz ő sem nyughatott annak idején. Legföljebb a fürdőruhája volt más, de ott belül... Hej, hogy ficánkolt akkoriban •A csúnya hattyú mindig ledob.-« a szárazon pattogott, már • hullámokon ring. , Ki ért el előbb? Aztán éktelen visítás, spriea vízben! Most megteszi a part menti üldögélés isi Nézi a zajos társaságot. Már elérték a labdát, körfaeállva doEz alighanem magyar lesz... Már az előbb is gondolhattuk volna, amikor szerény autóstopposként Leltén láttuk integetni — Ez itt a sor vége? — bökött iá egy szomjas ember a büfé pénztára előtt állóra. — Végének vége, de jobban teszi, ha a másik végére megy. Magam is ormán indul- tanÍH — Jó, jó, csak kérdeztem. — Aztán elindult a sor hátsó végére, A Balatonon minidig szomorú látvány a hús kislány. Ennyi nevetés meg ragyogás között egy bánatos arc? — Nekem mondja? íln vagyok a legjobban letörve. Holnap utazom haza, és olyan messzi van ide Miskolc, hogy évente csak egyszer jöhetek ; i. A két debreceni kislány — az egyik gyógy- a máMi lesz a kaposfüredi óvodával ? Olyan kérdés ez, amire nem könnyű felelni. A Somogy megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás megtiltotta a kaposfüredi állandó óvoda működését. Miért? A Kaposvári Járási Tanács egészségügyi illetékesei megállapították, hogy az 50—60 gyermeknek napközis ellátást nyújtó óvoda körülményei messze a követelmények között maradnak, semmiképpen sem felelnek meg a rendtartásban előírtaknak. Miért? Raktározási hely hiányában (?!) a kaposfüredi Aranykalász Tsz az óvoda padlásán tárolja gabonáját. Az udvaron traktorok, kocsik közlekednek baleset veszélyének téve ki az apróságokat. A levegő porral és motorgázzal szennyezett. A padláson tárolt gabona miatt annyira elszaporodtak az egerek, hogy már az óvoda helyiségeibe is bőven jut belőlük. Az óvoda mellékhelyiségeit idegenek is használják, mióta az oktatási intézmény »raktározási intézmény- is egyúttal. A járási tanács egészségügyi osztályának képviselői arra kérték a termelőszövetkezetet, hogy tárolja másutt a gabonát, a községi tanácsot pedig felszólították, biztosítsa, hogy az óvoda a rendtartásnak megfelelően, az előírt egészségügyi feltételeknek megfelelően működhessen. Hiszen nem közömbös a szülőknek sem, hogy jó helyen tudják-e gyermekeiket, amíg ők a termelőszövetkezetben dolgoznak. A határozat kézhezvétele után a termelőszövetkezet föllebbezett a KÖJÄL-hoz. Ehre a KÖJÁL nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva betiltotta az óvoda és napközi működtetését. Ennyit a tényekről. Törvényerejű rendelet szabályozza, hogy termelőszövetkezeteink mikor és mennyi időre vehetik igénybe — szükségmegoldásként — raktározási célokra az oktatási intézményeket. Rendelet szól arról is, hogy ennek az időnek lejárta után a Művelődésügyi Minisztérium külön engedélyére van szükség ahhoz, hogy a termény — elszállításáig — az ideiglenes raktározási helyen maradhasson. Valóban, nemzetgazdasági érdek enyhíteni a termelőszövetkezetek raktározási gondjain. De nem mindenáron, és főként nem oktatási intézményeink rovására! A leírtakból világosan látszik, hogy a községi tanács nem sok gondot fordított korábban az óvodára, s amikor már kiadta »albérletbe« a padlást, már nem is tudott volna ügyelni arra, hogy az óvoda az előírt egészségügyi követelményeknek megfelelően fogadja naponta a gyerekeket. A por, a piszok, a motorgázok, a fel nőttek jövése-menése, az egerek elszaporodása valóban ki zárják az óvoda további működését. Ha véglegesnek vesszük ezt az állapotot De ne vegyük véglegesnek! Tanuljunk már a korábbi rossz tapasztalatokból! Az nem nemzetgazdasági érdek, hogy a kisgyermekes szülők teljesítsék kötelességüket a tsz-ben? De mennyire az! Tehát szükség van kaposfüreden az óvodára! S ha gond van vele — mint most is —, nem az a megoldás, hogy jön a pecsétes adminisztratív intézkedés, s az óvoda megszűnik, hogy megszűnjön a vele kapcsolatos gond is. Melyik szervnek van igaza? Véleményünk szerint a járási tanács illetékeseinek, akik arra szólították fel Kaposfüred tanácsát és termelőszövetkezetét, hogy biztosítsák az óvodának a rendtartásnak megfelelő működési körülményeket. Nagyon jó lenne, ha egyet tudnánk érteni a -közös érdekek szolgálatában, és nem rombolnánk össze egyik kezünkkel azt, amit a másikkal építettünk! László Ibolya Harsog már a somogyi ősláp** (Tudósítónktól,) Gondosan felkészültek megyénkben a legszebb és legizgalmasabb vadászidényre, a szarwasbikabőgésre. A cserké- szőuíakat, magasleseket és vadászlakokat rendbe hozták, kicsinosították, s az erdészek hajnalonként meg a késő esti órákban feszülten figyelik a nagyvadak váltási, tartózkodási helyét A megye legnagyobb és nagyvadban leggazdagabb kaszópusztai rezervátumában, a Baíáta-tó környékén megkezdődött a szarvasbőgés, »harsog már a somogyi ősláp«, hajnalonként el-elbődüinek a párjukat féltő agancsosok. A külföldi vadászvendégeket az idén mintegy 20 golyóéiért bika várja, ezek között a Balá- ta-tó környékén tanyázó 24-es, tiz kilón felüli agancsot hordó bika is nyilván nagy örömet szerez majd elejtőjének. Kaszópusztán, ahol a legtöbb külföldi vadász fordul meg több ezer forintos költséggel korszerű és kényelmes vendégszobákat rendeztek be. Pillantás a szívbe Az orvos-tudorrány és a sebészet fejlődésével egyre többször kerül sor szívhibával született gyermekek megopérálására. A szív alkati betegségét azonban az esetek legtöbbjében nem fedezik föl elég gyorsan. Dr. Silander svéd orvosnak^ most sikerült egy olyan" műszert szerkesztenie, melynek segítségével — a műszert a nyaki ütőérbe helyezve — bepillanthatunk a szív jobb vagy bal kamrájába. Az új műszerrel készített kitűnő fölvételeket dr. Torsten Silander, a stockholmi Karolinska Intézet orvosa az Európai Szívsebészek Társaságának nemrégiben Stockholmiban megtartott ülésén mutatta be. Rövidlátó állatszeliditőnő Egy riporter fölkereste Jena Frey ismert francia ál- latszelidítőnőt, a »Vadállatokat szelídítek« című könyv íróját. »Hogyan szánta rá magát elefántok vdomítására?« — akarta tudni a sajtó embere. »Egészen egyszerűen — válaszolta az állatszelídítő- tu>. — Régebben egy bolha- cirkusszal dolgoztam, a bolhák idomítása közben azonban megromlott a látásom, s minthogy nem akarok szemüveget viselni, termetesebb Mattokat kerestem magamnak...« * * * Neves emberek megjegyzései Jean Cocteau egy ízben a következőképpen határozta meg az egoistát: »Az egoista olyan ember, aki mindig csak önmagáról beszél, holott mi azt szeretnénk, ha rólunk beszélne.« John B. Priestley angol író szerint: »Az emberek ma sem rosszabbak, mint régebben voltak, csupán a cselekedeteikről szóló híradások váltak megbízhatóbbá és alaposabbá.« * * * »A nő házassági esélye an- l nál inkább csökken, minél S magasabbra emelkedik hivatá- € sában« — állapította meg dr. Margaret Cussler amerikai szociológus. Walter Chiari olasz színész szerint: »Minden nő nagyszerűen ért ahhoz a művészethez, hogy a semmiből kalapot, salátát, flörtöt vagy házijelenetet produkáljon.« sáfc színésznő — még vidám. Egy teljes hetük van még,s abban reménykednek, hogy addig jól le- bamulnak. A barnító csodaszert maga a szőke hajú gyógyszerész kisleány készítette eh Nekünk is leírta a receptjét, de még nem akadt kollégája, aki el tudta volna olvasni... Roland Ferenc Kökény, a sportfelelős keresett föl a napokban. — Sápadt vagy, és fáradtnak látszol — mondta —, az a bajod, hogy nem sportolsz. Egy kis mozgás kellene neked, egy kis kikapcsolódás. — Lehet, hogy igazad van — feleltem —, de tudod, hogy én nem vagyok sportember, — Majd teszel, azért jöttem. Oj szakosztály alakul a vállalatnál. — Milyen szakosztály? Új sportág van kibontakozóban nálunk, a bátrak sportja, •— Az micsoda? — kérdeztem. — Az ulti, vagy ha úgy tetszik, a talon máriás. — Az ulti? Hisz az egy kártyajáték! — Játék, de sport is. A bátrak sportja. Az új magyar nemzeti sport. Ha az idén Chilében az ultivilágbajnokságot rendezték volna meg, azt csak mi, magyarok nyertük volna meg. Képzeld, micsoda válogatott kerete lehetne a szövetségi kapitánynak! ötmillió ember vonulhatna le a tatai edzőtáborba, ötmillió, mert mi ultimilliomosok vagyunk! — Ugyan, hagyj békében — kértem, de Eleinte csak rablóultit játszottak, de amikor Augsburgban sokat vesztettek, István betiltotta a rablást Azóta itt tízfillé- res alapon átkártyáztunk több, mint ezer évet Volt, amikor nyertünk, de később általában vesztettünk. J A HATRAK "í SPORTJA hiába, mert Kökény folytatta: — Ne ellenkezz, az ultinak hagyománya van. őseink nyereg alatt puhították a piros hetest, és csak ezért jöttek be a Ve- reczkei-szoroson, mert csak itt lehetett magyar kártyát kapni. Pusztaszeren kaptak is egy paklit, és rögtön le is ültek játszani, de aztán végleg itt maradtak, mert eleinte jól ment a lap, és ha jól megy a lap, minden kártyás marad a helyén. Most végre, egypár éve, megint kezd menni a lap, hála a Piat- niknak, és te erre nem akarsz belépni a szakosztályba? Ma van az alakuló közgyűlésünk, gyere el. — Nem tudok elmenni. — Ez jellemző rád — mondta. — Éti még a feleségemet is elhozom. — A feleséged is tud ultizni? — kérdeztem. — Mi az, hogy tud?! Megtanítottam. Nekem a feleségem nemcsak a rántást keveri jól, hanem a kártyát is. Mert ha egy nő már a kedvemet elrontotta, legalább a lapomat ne rontsa. Nos, eljössz? — Mondtam már, hogy nem megyek. Hagyj ki engem ebből a komolytalan játékból. — Ez neked komolytalan? Én csak ezért élek. Most jöttem haza Mátrafü- redről, ahol átultiztam a kéthetes üdülésemet. Éjjel-nappal vertük a blattot, és közben alulról tápláltak bennünket, ugitanis alattunk volt a konyha meg a szakácsnő. tgérd meg, hogy ott leszel délután. — Nem leszek. Hagyjatok ki engem ebből a primitív vetélkedésből. Különben is mondtam már, hogy nem érek rá. Dolgom van. — Mi dolgod van? — kérdezte. — Izé... a sógoromhoz megyek... ultipartira. Miklósi Ottó
