Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

CMtSrtok, 1962. augusztus 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Két szövetkezet mezőgazdásza — Látta a határunkat, a ku­koricát meg a burgonyát? Szép, nagyon szép. Mindezt Bodor János mezőgazdásznak köszön­hetjük. Igaz, hogy mi vetettük, mi kapáltük, de azért az idei fejlődés elsősorban az ő érde­me. Birics Ferencné, a béiavári Hetedik Pártkongresszus Ter­melőszövetkezet tagja, a helyi Dőtanács elnöke magabiztosan ejti ki a szava- t kát. Egy olyan emberről be­szél, aki nem­rég került ebbe a faluba, s még­is ismeri már és becsüli min­denki. Biricsné így mondja: idei fejlődés. Bilánikomcs Vendelné ugyanezt a gon­dolatot máskép­pen fejezi ki:— Változás történt Bélaváron. — Refrénként hal­lattam minden­kitől, akivel csak beszéltem a faluban: elé­gedettek a ve­zetéssel; kivált a mezőgazdász ‘munkájáról nyilatkoznak elismeréssel. Gerlecz István is, aki tavaly a tsz mezőgazdá­sza volt, dicséri utódját De máért? Talán áldomást űze­tett nekik, vagy jutalmat osz­togatott közöttük minden ne­gyedév végén? Nem. — Érti a szakmáját, éa eredményeket tud felmutatni. Itt a legköze­lebbi példa Vízváron. Mindig többet ért a munkaegységük, mint a mienk. És azt a gazda­ságot, a Vörös Csillag Tsz-t is ő irányította és irányítja ma is szakmailag. Ilyen ember kellett a mi szövetkezetünkbe, mert csak így léphettünk előbbre — mondja Novogra- decz János takarmányos. — Nem kell szégyenkeznünk —- szól Bodor János mezőgaz­dász, miközben az egyik bur­gonyabokrot nézegeti, aztán megfogja az indát, és kifordít­ja a bokrot. Huszonnyolc gu­mót számolunk meg, ennek több, mint fele már most étke­zési és vető méretű. Őszi sze- désű somogyi sárga fajta bur­gonya: sok pénzt hoz májd a házhoz. Bodor elvtárs egyformán szereti mindkét tsz-t, a vízvá­rit is, ahol lakik, és a bélavá- rit is, amelyiknek megerősíté­sét tartja legsürgősebb felada­tának. Egyszer sem említi, hogy ez a kettős elfoglaltság fárasz­tó. Önként vállalta, szívesen csinálja, örül az eredmények­nek. Mert igaz ugyan, hogy még négy-öt hónap van hátra a zárszámadásig, az elmúlt idő­.v^y.vjWiWX*?.' szak tükrében azonban már látni lehet, hogy fejlődött-e vagy hanyatlott-e a szövetke­zet. Bélavámak hasznára vált a vízvári vezetés, ezt bizonyít­ják az eredmények. Tavaszi trágyázásra például 123 holdat terveztek, ezzel szemben 230 holdra hordtak istállótrágyát. Az előirányzott 21000 helyett 84 000 forintot vettek be a cu­korborsóból, az újburgonyából terven felül több mint 150 000 forintot kaptak. Az 1960—61. évi földjáradékot most fizették ki. És ami ugyancsak örvende­tes javulást mutat, csaknem 360 000 forintjuk van a járási bankfióknál, pedig tavaly 122 000 forintos mérleghiány­nyal zárták az évet — A magunk erejéből akar­juk előteremteni azt a pénzt, ami a 28 forintos munkaegy­séghez kell. Most már bizonyo­sak vagyunk abban, hogy a tervezett részesedésnél többet tudunk fizetni anélkül, hogy a 312 000 forint állami megsegí­tést igénybe vennénk. A mezőgazdász szavaiból ar­ra következtethetünk, hogy Bé- lavár az idén nemcsak a gyen­ge szövetkezetek sorából lép ki, han§m olyan szép teljesít­ményt ér el, hogy 30 forintnál nagyobb részesedést fizethet Az, hogy ilyen terveket szövö­getnek, s hogy ilyen remény- teljesen dolgoznak az emberek, leginkább a mezőgazdász érde­me. Hitet, bizakodást öntött a tagokba. Mindig arról beszélt, hogy idejében kell elvégezni minden munkát s ha lelkiis­meretesen dolgoznak, nem ma­radhat el az eredmény sem. Ahogy a határt járjuk, és az emberekkel beszélgetünk, meg­nyugodva tapasztaljuk, hogy Bélavár mindjobban felzárkó­zik Vízvárhoz, és a két szom­szédos község maholnap egyen­lő szinten lesz. Egyenesbe jött a Hetedik Pártkongresszus Tsz a vízvári vezetők, kivált a mezőgazdász hathatós segítségével. Megér­demlik, hogy újból írjunk ró­luk. Legutóbb ugyanis helyte­len tájékoztatást kaptunk a béiavári helyzetről. Aszalói Já­nos, a bank megyei revizora csaknem egy hetet töltött a községben, s jegyzőkönyvben rögzített állásfoglalása égjük cikkünkben is helyet kapott. A revizor szerint a vízvári veze­tők keveset tartózkodnak Bé­laváron, s a közös irányítás — úgymond — nem előnyös a bé- laváriakra nézve. Érthető, hogy Bodor elvtársékat bántotta ez az igaztalan elmarasztalás. Igaz, hogy korábban volt némi zavar a gépek elosztása körül (több vontatót küldtek a ka­vicsbányához, mint amennyit megrakhattak), de ez nem csu­pán az ő hibájukból adódott. A bank revizorának nem kellett volna ebből a rendellenesség­ből — amely korántsem mond­ható általánosnak — kategori­kus következtetést levonni, és figyelmen kívül hagyva az egyébként általa is megállapí­tott örvendetes javulást, a kö­zös irányítást helyteleníteni. A tényék — ennek a tsz-nek a fejlődése — cáfolják legjob­ban az elmarasztaló megállapí­tást. Most a helyszínen tapasz­taltuk, hogy a vízvári—béia­vári kapcsolatok — leginkább Bodor elvtárs tevékenységének eredményeként — megállják helyüket -Az erősebb segítse a gyengéta-mozgalomban. Hermész Ferenc 270 brigád küzd Kaposváron a szocialista cím elnyeréséért, illetve megtartásáért A kongresszusi verseny a városi párt-vb-ülés tükrében A városi párt-végrehajtó bi­zottság a napokiban tárgyalta a kongresszusi munkaverseny- nyel kapcsolatos tapasztalato­kat. A beszámoló jelentésből kiderült, hogy a legtöbb üzem­ben az éves vállalások képe­zik a pártkongresszus tisztele­tére indított munkaverseny alapját. A textilművekben pél­dául 90 tonna pamut megtaka­rítását vállalták az év végéig. A pártbizottság több üzem­ben végzett vizsgálatot. A ta­pasztólatok szerint a brigádverseny vált be a legjobban. A város üzemeinek 500 roun- kabrigádja közül 270 brigád három és fél ezer tagja küzd a szocialista cím elnyeréséért, il­letve megtartásáért. Mint a vi­tában is elhangzott, ezt a ver- senyformát azért kedvelik a dolgozók, mert a brigádban le­hetőség van az egyéni versen­gésre és annak értékelésére. Varga István elvtárs, a TRANSZVILL párttitkára el­mondotta: náluk a szocialista brigádok példásan, szervezet­ten dolgoznak, munkájuk kivá­ló minőségű. Tavaly elhatároz­ták, hogy a csak hat elemivel rendelkező brigádtagok elvég-, zik a hetedik-nyolcadik osz­tályt. A múlt évben ment is ez szépen — mondotta —, az idén azonban húzódoznak tőle. Kezdetben az a helytelen szemlélet uralkodott az üze­mekből, hogy a szocialista bri­gádok tagjait nem kell anya­gilag jutalmazni. Most már azonban a vezetők kezdik meg­érteni, hogy a szocialista bri­gádé* tagjait is megilleti a ju­talom munkájuktól függően. Értékelés, nyilvánosság nélkül nincs verseny Ráirányította a jelentés a fi­gyelmet a versenyértékelés kö­rüli téves szemléletre is. Sok panasz, kifogás hangzik el a dolgozók körében amiatt, hogy csak negyed-félévenként ha­sonlítják össze az eredménye­ket, s akkor sem tudatosítják, népszerűsítik őket az üzemben. Laki László elvtárs bírálta azt a több helyen dívó szokást, hogy a vezetők az újítási fele­lőst bízzák meg az értékeléssel, az pedig az íróasztal mellett dönti el a szocialista brigádok sorrendjét. Ez formális, bürok­ratikus módszer. A kefeüzem­ben hasonló esettel találkoztak a pártbizottság munkatársai. Amikor a versenyről érdeklőd­tek, a vállalati statisztikushoz tanácsolták őket. Nyilvánvaló, hogy ahol csak ennyire törőd­nek a dolgozók versengésével, ott hamar kedvüket vesztik az emberek. Vétek József eivtárs is utalt rá, hogy a vezetőknek nem szabad fukarkodniuk az er­kölcsi megbecsüléssel, hiszen gyakran tapasztalható, hogy egy elismerő oklevél, egy nyil­vános dicséret jobban esik a dolgozónak, mintha pénzjutal­mat kapott volna. Azt is hang­súlyozta, hogy az értékelés és nyilvánosság nélkül nem ala­kulhat ki jó versenyszellem. A munkaverseny alapja a szocialista brigádmozgalom Vajda János elvtárs arról szólt, hogy a termelési tanács­kozásoknak milyen fontos sze­repük van a verseny népsze­rűsítésében. Fölmerült a vitában, hogy időszerű-e ma célul tűzni a szocialista műhely cím meg­szerzését, s egyáltalán: milyen követelményeket állítsanak fel ezzel kapcsolatban. Néhányan korainak tartottak ezt, mások egyetértettek vele. Kisdeák József elvtárs, a pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista brigádmozgálom a munkaverseny fundamentuma, ezért elsősorban ennek a ver­senyformának az elterjesztésé­re, segítésére kell a fő figyel­met fordítani. Felszólította a vezetőket, biztosítsák a válla­lások teljesítésének feltételeit, hogy nyugodt körülmények kö­zött dolgozhassanak a munká­sok. A városi párt-vb végül el­határozta, hogy a közeljövőben tanácskozásra hívja össze a szocialista brigádok vezetőit és a szakszervezetek képviselőit. Új bérletsorozatokat bocsát ki a Csiky Gergely Színház A múlt évihez képest az idén nagyobb az érdeklődés a színházi bérletek iránt. A ta- valyi 3200 bérlettel szemben máris lényeges emelkedés lát­szik, s mintegy ötezerre emel­kedik majd a bérlettulajdono­sok száma Eddig 1200 tájbér­let talált gazdára, 70 száza­lékkal több, mint tavaly. A tájbérletek szervezése szep­tember 15-én lezárul. Az országiban, a Csiky Ger­gely Színház bocsát ki első­ként bérletsorozatot a K1SZ- alapszervezetek részére. Az új bérlet — melyet Rózsa Fe­rencről neveztek él — 13 elő­adás megtekintésére jogosít 30 százalékos kedvezménnyel. Az általános és középiskolák ré­szére szeptember 3-án kezdik meg a bérletszervezést. A ki­bocsátott ifjúsági bérletek a két kaposvári gimnázium ne­vét viselik. A technikumi bér­let — a múlt évek tapaszta­latainak figyelembevételével — az esti előadásokra szól. A tsz-bérleti napok mintá­jára MÉSZÖV bérleti napok indítását tervezik. Előrelátha­tóan körülbelül 400 MESZÖV- bérlet kibocsátására lesz szükség. A „második műszak" megkönnyítéséért Cusi Mihály — Bscze Károly: Á Z 570 égionisf a Gazsóban összekavarodott minden. A megrendítő látvány, az utóbbi napok izgalmas ese­ményei és maláriája teljesen úrrá lett gondolatain. Nao Ting megismerte Ga­zsót, lassan feléje fordította véres arcát és ereje utolsó szik­rájával halványan elmosolyo­dott — Még röhögsz is, kutya?1.... A kapitány és a tolmács ne­kiestek és addig rugdosták, amíg az ősz fej lehanyatlott. A hordágyról lelógó fej Gazsó fe­lé volt fordulva, és mosoly­gott ... Mór nem volt benne élet... — Meghalt! — mondotta a tolmács. Gazsó felugrott, szeme vér­ben forgott... — Gyilkosok!... Gyilko­sok! ... Engedjetek ... Nem akarom ... Engedjetek Ketteji ugrottak a dühöngő mellé és lefogták... * * * — Mióta eszméletlen az 57081-es? — kérdezte a főor­vos. — Tizenhat napja nem tu­dunk vele beszélni — felelte az ápoló. — Kórisme? — Idegösszeroppanás, teljes kimerültség. Ezenkívül malá­ria. amely azonban már múló­félben van. A Bá-Kón-i kór­házban nem tudtak vele mit kezdeni. Onnan Tankinba ke­rült. Egyszer síró-, máskor ne­vetőgörcsei voltak. A tanki­ni kezelés eredményeképpen tért előszört öntudatra, de csak rövid időre... Zavarosan be­szélt, nem lehetett szavain el­igazodni ... Valami Ti-tit em­legetett sűrűn ... Aztán bús­komorságba esett... Nem be­szélt és semmire sem volt haj­landó válaszolni... Minden további kezelés hiábavalónak bizonyult... Így került hoz­zánk, Haifongba ... Valami nagy lelki megrázkódtatáson mehetett keresztül... — Most hol van? — Az alagsorban. — Holnap megkezdjük a ke­zelést. Villanyárammal. — Igenis, főorvos úr... * * * Alagsor... Betonszoba ... Semmi, de semmi bútordarab nincs benne... Egy rozoga hordágy áll a szoba közepén, azon fekszik az 57081-es ... Ta­karó nincs rajta, még csak egy rongydarabot sem dobtak rá... A szobában millió szúnyog, s ezek teljesen összemarták a lé­giós testét... A beteg szinte érzéketlenné vált, gondolatai alig vannak. Csak fekszik a hordágyon nyi­tott szemmel, mozdulatlanul... • Másnap csikordult a zár és egy ápoló lépett be a szobáiba. Mögötte az ideg- és eimeosz- tály főorvosa. Mindketten élszömyülködtek, amikor meglátták a légióst Az ápoló odalépett, igyekezett el­hessegetni a szúnyogokat, ke­vés sikerrel. A főorvos pedig feltette a szokásos kérdést: — No, hogy érzi magát? A beteg csak nézett a leve­gőbe, nem válaszolt — Vigyék fel a 37-esbe — rendelkezett a főorvos —, to­vább nem maradhat itt A kórteremben hamarosan három orvos vette körül a be­teget, hogy meggyőződjenek ál­lapotáról. Kérdezgették fel­váltva szépen, kedvesen, az­tán türelmetlenül. Az 57081-es egyetlen kér­désre sem válaszolt. Az orvosok visszavonultak, az ápolók pedig megkezdték az előkészületeket az elektromos kezeléshez. Egy jól félóra múlva az egyik tagbaszakadt ápoló, mint a pelyhet, felemelte a be­teget és áttette egy másik ágy­ra, ott nagy mennyiségű köt­szert dugtak fogai közé, majd mindkét halántékát lemosták alkohollal. Aztán fejére tették a harapószerű fogót, ennek két pofáját halántékához illesztet­ték. Villanykapcsoló hangja kat­tant és a beteget letaglózta az j Műszakváltás ideje volt. A áram. Teste először megrán-: mtLnkába siető és az üzemből dúlt, aztán kinyúlt... ! kitóduló emberek között két Amikor a beteg eszmélni; asszonyra lettem figyelmes, kezdett, újra hozzálépett a há-» Az egyik asszony kezében por­rom orvos és ismét elárasztót-; szívó volt, társnője hóna alatt ta a kérdések özönével. Vá-i nagy csomag. A portánál val­lasz azonbaij most sem érke-♦ tok, amikor melléjük ért egy zeit egyetlen kérdésre sem.. .♦ harmadik. — A kezelést folytatni kell! ~ Nagymosás lesz, Szabo­— mondotta végül a főorvos. ♦ 7I*e- kerdezte az újonnan A betevőt minden nan ke-*]ÖM moS'oly0gva’ 05 a csomag' A beteget műiden nap ke *ra nézett Szabóné bólintott. Zeitek, sót később napjaban* Nagymosás? m mosnak? Ki, többször is odaillesztették almikor, hol, hogyan? Szabómé fogót a halántékára. ja textilművek szakszervezeti Egy hét múlva a főorvos ab-! bizottságához irányított felvi- bahagyatta a kezelést .tagosításért- Elég! - mondotta. asszonyok _ válaszolt kér- Sermmd javulás nem mutatko-t désemre Lukács elvtársnő, az zik! Vissza kell szállítani Eu-< szb-elnöke. — Van mosókany- rópába. Tíz nap múlva indul! hánk erre a célra száirítóte­TI .... ___... . ... , íremmel. Főleg azoknak je­Hanoabol a svájci korhazha-| ^ ez a leheffeég könnyebb­jó • •• j séget, akik albérletben lak­Három nap múlva a beteget|nak. Három mosógépünk van, Hanoiba vitték és ideiglenesen ♦ egyszerre két asszony szokott __ ..__. __mosni. Előre feliratkoznak ná­a z ottani kórház hullahazanak;, , . .___. _ , , j lünk, így nincs vita. Csak ravatalozójában helyeztek el.| mosóport és szappant kell Ott már öten voltak, akik áthozniuk. kórházhajóra vártak... | — Mi adta a gondolatot a mosoda felállítására? Gazsó ezen a reggelen széllé-1 — Meg akarjuk könnyíteni a munkásnőik »második mű- mileg frissen ébredt. Idegenüli szakját.« Fárasztó munkát vé- nézett körül. Meglepetten te-♦ geznek az üzemiben, s nagy pasztalta, hogy egy hullaház! segítség számukra, ha itt vé- ravatalozójában van. Kívüle j gfetik el a nagymosást gép- még öt beteg feküdt ott, akiki _ Ezenkívül még milyense. izgatottan tárgyalták, hogy mi-- gítségeit adnak nekik? — kór­kor hajóznaK be. Voltak, akik idéztem visszaemlékezve a pór­ázt állították, hogy még azon a! szívóra. napon, mások szerint csalt! Négy porszívó és három . t padlókefélő gépet kölcsönöz­íasnap. ^ _ ítünk ki. Bár eleinte nemigen Gondolkozni próbált; hogy«kérték, de most már ezek a került ide, de nem tudott rá | gépek is nagyon népszerűek, határozottan választ adni, csak? Érdekes, hogy a férjek jön­Jnek értük gyakrabban. Ügy I látszik, a házi munkának ez rémlett egy és más ... (Folytatjuk része az övék«.« Egy asszony lépett be. Lu« kácsmé mosolyogva néz rá. — Megjött Várhegyiné. ö viszi haza leggyakrabban a porszívó gépet. — Nagyon jő, hogy kiköl­csönözhetem, hisz sok fárad­ságtól kímél meg a porszívó — mondta Várhegyiné. — Most szabadságra megyek, így két hétre megpihenhet a gép — tette hozzá mosolyogva. Nem hiszem, hogy pihen­het, hisz mindig akad, akinek szüksége van rá. — Volt már arra példa, hogy a munkások kérték va­lamilyen eszköz beszerzését? — Nemrégiben kértek meg bennünket, hogy szerezzünk be falfestő hengereket — vá­laszolt Lukácsné. — Sokéin házilag akarják befesteni la­kásukat, mert ígjT olcsóbb. Szeretnénk egy javító-foltozó részleget is felállítani az ap­róbb javítások élvégzésére. Sokan értenek már hozzá, hisz minden évben két szabó­varró tanfolyamot indítottunk. Műhely felállítására egyelőre helyhiány miatt nincs kilá­tás, bár a varrógépeket már beszereztük. Sokat törődik a szakszer­vezeti bizottság azzal is, hogy a dolgozók tanuljanak, műve­lődjenek. Nemcsak biztatják, serkentik erre a munkásokat, hanem azt is fontosnak ta­lálják, hegy elősegítsék a ta­nulást, megteremtsék azokat a körülményeket, amelyek le­hetővé teszik a zavartalan ön­művelést. Egyire inkább érzem, hogy igaza van Szatoónénak, aki azt mondta nekem, mikor elvál­tunk. — öröm itt dolgozni, mióta azt látjuk, hogy az üzem igyekszi k megkönnyíteni a há­ziasszonyokra otthon váró munkát. Strubl Márt*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents