Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-22 / 195. szám
SOMOGYI NtTÉAP 2 izertla, 1982. ffiSHI Sajtóértekezlet Moszkvában az első csoportos Űrrepülésről (Folytatás az 1. oldalról.) Vosztok—l. repülése révéin szerzett adatok nyomán még tökéletesebb és nagyobb teljesítőképességű űrhajókat lehet készíteni, s ezek segítségével űrhajós pilótáink még bonyolultabb feladatokat tudnak majd megoldani.-« Ezután Pavel Popovics kezdett beszélni. Popovics tájékoztatója örömmel tölt el az a tudat — mondotta —, hogy az űrhajók, amelyeken csoportos repülést végeztünk, a szovjet tudomány és a szovjet műszaki gondolkodás nagyszerű alkotásai. Az is örömmel tölt el, hogy mi alkottuk a világűrben az első szovjet kollektívát. Popovics kijelentette, hogy folytathatta volna a repülést, mert nagyszerűen érezte magát, és az űrhajó berendezései kifogástalanul működtek. »Az űrhajó kabinjában nagyszerű viszonyok uralkodtak — jelentette ki Popovics. — A kondicionáló berendezés ugyanolyan éghajlati viszb- nyokat teremt, mint a tengerparton: a levegő tiszta, a légnyomás és a levegő nedvessége normális. Az űrhajó kabinjában saját belátásunk szerint szabályozhatjuk a hőmérsékletet. Ezek a viszonyok biztosították, hogy az egész űrrepülés alatt munkaképességünk csökkenése nélkül teljesíthettünk a ránk bízott feladatokat.« »A kozmoszban jól éreztük magunkat, és az életöröm egy percre sem hagyott el bennünket.« Kötelékrepülésünk kedvező választ adott arra a kérdésre, vajon élhet-e és dolgozhat-e több napig is az ember a világűrben. »Már most is van sok kérdés, amelyre vonatkozólag egyesíteni lehetne hazánk erőfeszítéseit más országok erőfeszítéseivel — folytatta Popovics. — E kérdések közé tartozik például a különböző országok megfigyelő és távközlési állomásainak felhasználása mind a szovjet, mind az amerikai űrhajók és kozmikus re- pfRőapparátusck útjának biztosítására, a kölcsönös tájékoztatás az űrrepülések eredményeiről«. Kötelékben végzett repülés sühh megmutatta, ogy elvileg lehetséges különböző országok úrhajócsoportjainak együttes repülése — mondotta Popovics —, hogy úgy mondjam, nemzetközi kozmikus expedíció. Az űrhajós kifejezte szilárd meggyőződését, hogy eljön az az idő, amikor a különböző országok tudósai, tervezői, űrhajósai egyesítik erőfeszítéseiket. »Ez lehetővé teszi majd olyan feladatok megoldását is, amelyekről ma még csak ábrándoznak. Nem szükséges elmondani, hogy minél hamarabb jön él ez az idő, annál jobb lesz a Föld népei számára.« Ezután Popovics megkezdte a válaszokat az újságírók kérdéseire. isilsi^Kok a* újságírók »A kozmoszban mindent úgy csináltam, mint a földön: munkát végeztem, amelyet a repülési program írt elő, jó étvággyal ettem, tornásztam, jól, mélyen aludtam, s nem álmodtam semmit.« »Egyes óceánon-túli urak tagadni próbálták űrrepülésünket, s bizonyítékot követelnek arra, hogy mi valóban végrehajtottuk azt. Mit lehet mondani ezeknek az embereknek? Repüljenek fel az űrbe, uraim, kövessenek, érjenek utói bennünket, hogy lássák, hogyan repülnek a szovjet űrhajók.« Popovics elmondta, hogy Nyikolajev rádió útján közölte vele tapasztalatait, miután az első nap alatt ö már teljesítette a repülés egyes elemeit. Például azt rádiózta, hogy már kiszállt az ülésből, és szabadon, szinte úszva közlekedik kabinjában. »Ezt én is sikeresen végrehajtottam. Micsoda érzés volt: gondolják el, nem volt súlyom, szabadon járhattam- kelhettem, foroghattam anélkül, hogy kellemetlen érzéseim lettek volna« »Mennyire örültem, amikor hallottam e szavakat: Szirtisas, itt Sólyom, hallasz engem?« — mondotta Popovics, majd hozzátette, hogy az örömtől elfelejtette, hogyan kell kezelni a távközlési eszközöket, és így válaszolt: »Andrusa, nagyszerűen hallom a szavad, látlak,1 hogy érzed magad?« Popovics kijelentette, hogy a Vosztok—3. űrhajót úgy látta, »mintha egy kis hold lett volna«. Áz űrhajózás során sok tudományos kísérletet végzett, többek között észrevette, hogy érdekes kísérleteket lehet végezni egy olyan lombikkal, amelyet nem teljesen tölt meg víz. »Míg a földön a víz lent foglal helyet, a levegő pedig fölötte van, addig a világűrben nem így van: víz van fölül és víz van. alul is, és középen van gömb alakban a levegő. Bármennyire is felkavarjuk a vizet, a levegő ismét gömb alakot ölt a víztéte- gek között.« Repülése során Popovics gyakran látott világító részecskéket, amelyek az űrhajó mellett szálltak el. Gagarin és Tyitov is megfigyelt ilyeneket. Ezek a részecskék a hajtómű munkája nyomán maradnak az űrben. A sajtóértekezlet részvevői megtudták, hogy Popovics volt az első ember, aki a világűrben lakástakarítást végzett. Bekapcsolta a porszívót, hogy megszabaduljon a portól, amely a papírszalvéták használata következtében keletkezett a kabinban. Az űrhajósok a kozmoszból a Földre tekintve jól látták a városokat, a folyókat, a hajókat-, a hegyeket. »Erős hatást tett ránk az a gyönyörű látvány, amelyet a Hold nyújtott. Ezt holdtölte idején figyeltük meg. A Hold nem olyan volt, amilyennek a Földről láttuk, nem tányéralakú, hanem fekete űrben lebegő fénylő gömb.« Az élelmiszer, amelyet külön az űrrepüléshez készítettek, tubusba és polietilén göngyölegbe csomagolt élelmiszer volt. Mindegyiknek kiváló volt az íze, ilyen adagból még a Holdon is meg lehet élni. Több tudósító kérdezte: hogyan ért földet a két űrhajós? Popovics úgy válaszolt, hogy miként Tyitov és Nyikolajev, ő is ejtőernyővel ért földet, tehát nem az űrhajóval együtt, hanem a Vosztok mellett, azzal párhuzamosan ereszkedett le a földre. A Vosztok—3. és a Vos2lok—i. pilótái egymástól körülbelül 200 kilométernyire ereszkedtek le. Derültséget keltett a BBC tudósítójának kérdése: arca kérte Popovics alezredest, hegy énekeljen el néhány szakaszt abból a dalból, amelyet a világűrben énekelt. Az alezredes mosolyogva vágta ki magát: — Nem énekelhetem, mert nincs zenekíséret. A kozmoszban a csillagok voltak a hangszerek. Nyikolajev barátom pedig énekével kísért Ezután is egy tréfás kérdés következett: — Szeretné-e, ha az ön Natasa lánya lenne az első női űrhajós, vagy úgy véli, hogy amíg Natasa felcseperedik, már más nő is elindulhat a világűrbe? Popovics alezredes így válaszolt: Natasa még nem nő fel addig, amikor már nők is a világűrben fognak repülni. Egy újságíró megkérdezte, fel lehet-e használni a Vosztok—4-et további űrrepülésre, vagy tönkrement-e az űrhajó? Az alezredes azt felelte, hogy a Vosztok—i-gyel még igen sokszor és nagyon szívesen a világűrbe emelkednék, ha erre utasítást kap. Egy másik kérdésre válaszolva elmondotta, hogy a két űrhajó között a világűrben a minimális távolság körülbelül öt kilométer volt. Ez a bejelentés csodálkozó felszisszenést váltott ki a teremben. — A vezérlés és az irányítás pontossága valóban elképesztő — mondotta több újságíró. Egy nyugati újságíró zavarba akarta hozni Popovics alezredest, és a következő »fogas« kérdést tette föl: — Miért nem közük a Vosztok űrhajók súlyát? Popovics egyszerű hangon válaszolta: — A Vosztok súlya körülbelül 5 tonna. Igen sok újságíró érdeklődött az űrhajózás apróbb technikai vonatkozása iránt. Volt, aki megkérdezte, hogy Popovics milyen tomagyakorlatokat végzett az űrhajóban? Popovics azt válaszolta, hogy igen sokféle tomagyakorlatot végzett, elsősorban az izomerő megfeszítésével, s csak futni és ugrani nem lehetett a hajóban. Az egyik amerikai újságíró azt kérdezte, miért nem lehet ugrálni a súlytalanság állapotában? Popovics általános derültség közepette válaszolt: — A kozmoszban való ugrálás örömét meghagyom az újságíróknak. Érdekes kérdés következett ezután: az űrhajósok programjában szerepelt-e a két űrhajó egybekapcsolása vagy azonos időben történő felbocsátásuk? kérdéseire Popovics azt felelte, hogy a két űrhajó, bár igen közel járt egymáshoz, sohasem érintkezett a világűrben, mert ez nem szerepelt a programban. Ugyancsak nem volt szó arról, hogy a két űrhajót azonos időben bocsássák fel. A felbocsátás tökéletesen és kifogástalanul történt, minden a program szerint ment. Egy amerikai újságíró megkérdezte: fenyegeti-e a Nyugatot Fopovics és Nyikolajev űrrepülése? Popovics vidám mosollyal így válaszolt: — Amint láthatják, Andri- jan Nyikolajevvel együtt békés emberek vagyunk. A világűrből rádió .útján üdvözöltük a föld népeit, és azt üzentük: érjenek el minél nagyobb sikert a béke és a barátság megszilárdításában. Mi senkit sem fenyegetünk. Arra a kérdésre, van-e valami köze a szocialista rendszernek a szovjet űrhajósok sikereihez, Popovics így válaszolt: — Hazánkban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt is igen sok tehetséges ember volt, de a szovjet nép csak az októberi forradalom után mutathatta meg a világnak, mire képes. Az én apám egyszerű munkásember, fűtő volt. Hogy én, az ő fia űrhajóssá válhattam, ezt csak a szocialista rendszernek köszönhetem. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok előtt áll a világűrkutatásban. A mi szocialista rendszerünk az a biztos kilövőhely. amelyről elindultak űrhajóink, hogy mindenkit megelőzzenek. Ezután Andrijan Nyikolajev válaszolt a kérdésekre. Az egyik tudósító azt kérdezte, hogy az irányítást és a vezérlést a földről végezték-e, vagy az űrhajósok kézi irányítást is alkalmaztak? Nyikolajev azt válaszolta, hogy a földről is irányították az űrhajókat, de Popeviccsal együtt ő maga is vezette hajóját. A csehszlovák sajtó tudósítója azt kérdezte, hogyan értékeli saját teljesítményét a Holdba irányuló űrrepülések lehetősége szempontjából? Nyikolajev azt válaszolta, hogy feltétlenül pozitív jelentőségűek az eddigi űrrepülések, mert a most szerzett számtalan adatra szükség lesz a Holdba irányuló repülések előkészítéséhez. A Moscow News című angol nyelvű szovjet hetilap tudósítója megkérdezte, hogy az űrhajósjelöltek között csak pilóták vagy esetleg tudósok is vannak, továbbá, hogy mikor lehet külön tréning nélkül világűrutazásra vállalkozni? Nyikolajev azt felelte, hogy az űrhajósjelöltek között különféle szakemberek, is vannak, és nincs már messze az a nap, amikor különleges edzés nélkül is vállalkozhatnak emberek biztonságos űrrepülésre. Ezután a Népszabadság és a Magyar Távirati Iroda moszkvai tudósítójának két kérdése következett: az első kérdésre válaszolva Nyikolajev elmondotta, hogy a világűrben fényképezte a Holdat, fényképezte a napkeltét, napnyugtát, és felvételeket készített a Föld legszebb pontjairól, különösen a partvidékekről. — Nem tudom — mondotta —, milyenek lesznek a fölvételek, mert ez csak az előhívás után derül ki. Ha a képek jók lesznek, majd együtt gyönyörködünk bennük. A másik kérdés így hangzott: »Tudta-e ön, hogy mikor ad közvetítést a televízió az űrhajóból?« — Valahányszor televíziós közvetítésre került sor, értesítettek, hogy készüljek jel. Bekapcsoltam az űrhajó belső világítását, és igyekeztem bemutatni a nézőknek, milyen is a súlytalanság. Ezért különböző tárgyakat eresztettem le, hogy azok szabadon lebegjenek. Nézőimnek jeleket is adtam, például hüvelykujjamat fölemelve orosz szokás szerint mutattam, hogy milyen jól érzem magamat. — Milyen volt a rádióösszeköttetés Popovics és Nyikolajev között? — kérdezte egy újságíró. — Kifogástalan volt a kapcsolat — válaszolta Nyikolajev. — Különösen a déü féltekén, az 35—60. szélességi fok környékén olyan volt a beszélgetés, mintha egymás mellett állnánk. Egy másik kérdésre válaszolva azt mondotta, hogy a földi adóállomások műsorát is igen jól vette, a rádióamatőrök adásait viszont nem hallotta. Az UPI amerikai hírügynökség tudósítója azt kérdezte: volt-e valamilyen katonai célja a két űrhajó repülésének, szállíthat-e nukleáris fegyvert az űrhajó? Nyikolajev válaszában kijelentette, hogy ez az űrrepülés kizárólag békés célokat szolgált. A Vosztok nem szállít semmiféle bombát, ezeket az űrhajókat csak békés célokra használják. — Ha valahová bombát kell szállítani — mondotta —, erre a célra tökéletes rakétánk van, amely a Föld bármelyik pontjára elszállíthatja a nukleáris töltetet. A szovjet kormány azonban minden erejével azért dolgozik, hogy általános és teljes leszerelést érjen eL Ugyancsak az UPI tudósítója tette fel a következő kérdés- sorozatot: »Nem tervezi-e, hogy a közeljövőben megnősül? Ha igen, ki a választottja? Ajánlott-e önnek házasságot bármilyen lány vagy nő a világ bármelyik részéről? Voltak-e közöttük külföldiek?« Nyikolajev kissé zavarba jött, és mosolyogva így válaszolt: — Ez a legnehezebb kérdés. Nem sok külföldi leányt láttam életemben, de azt hiszem, hógy a mi szovjet leányaink a legszebb*#. Az űrihajósok válaszai után Vlagyimir Jazdovszkíj professzor felelt több kérdésre. Az egyik újságíró azt kérdezte, milyen sugárdózist kapott a világűrben a két űrhajós. Jazdovszkíj professzor azt felelte, hogy Nyikolajev 50 milliröntgennék megfelelő, Popovics pedig 36 milliröntgen mennyiségű sugázásnak volt kitéve. A Vosztok—3. és a Vosztok—i. mérete megegyezik Gagarin űrhajójának méretei, súly körülbelül öt tonna, és annyiban különbözik a két utolsó űrhajó a két elsőtől, hogy belül tágasabb és belső berendezése kényelmesebb. Az angol rádió tudósítója azt kérdezte Keldis akadémikustól, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökétől: Várható-e, hogy a legközelebbi szovjet szputnyik felbocsátásához nyugati tudósítókat is odaengednek? Keldis akadémikus így válaszolt: — Azok a rakéták, amelyek a Vosztok űrhajókat pályájukra viszik, békés célokat szolgálnak. De amíg Nyugaton háborúval fenyegetőznek a Szovjetunió ellen, addig ezeket a tökéletes rakétákat tér- mé szét esen honvédelemre is fel lehet használni. Ezért kérjük önöket, kedves amerikai tudósítók: győzzék meg kormányukat, hogy még a következő felbocsátásig írja alá az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt és akkor mi, szovjet tudósok és űrhajósok talán meg tudjuk győzni a mi kormányunkat is, hogy tegye nyilvánossá a felbocsátásokat Keldis akadémikus szavait taps és derültség fogadta. Egy másik tudósító az amerikai magaslégköri nukleáris robbantások következményei felől érdeklődött. Keldis akadémikus azt felelete, hogy a Johnston-szige- ten végrehajtott kísérleti robbantások következményeit hosszú ideig vizsgálták. Sok önműködő szputnyik kering most a világűrben, és az ezeken elhelyezett műszerekkel igen jól észlelhető a sugárzás nagysága. Ha ez a sugárzás veszélyes lett volna, nem engedtük volna Nyikolajevet és Popovicsot a világűrbe — mondotta. — Magasabb pályára most sem lehet embert küldeni, de abban a magasságban, ahol Nyikolajev és Popovics űrhajója keringett, már eloszlottak a káros sugázást okozó nukleáris robbantási termékek. Mindenesetre az amerikai robbantás igen rossz szolgálatot tett a világűrkutatásnak. Keldis ezután egy francia újságíró könnyed stílusban feltett kérdésére válaszolt. A kérdés így hangzott: »Van-enő a szovjet űrhajÓ6je!SH>efc zött. Hajadon vagy férjeaett ez a nő? Van-e lehetőség «*ra, hogy egyszerre küldjenek férfit és nőt a világűrbe?« Keldis akadémikus nirei solyogva válaszolt: — A Szovjetunióban a fércfiák és a nők teljesen egyenjogúak, és ez az űrhajózást« is vonatkozik. A kérdéste talán így válaszolhatnék: barátom, a szovjet világűrrakéták konstruktőre többször mondotta nekem, hogy nemsokára olyan űrhajót tervez, amelyben bárki utazhatok, mint a vízibuszon a Moszkva-folyón. Egy ilyen űrhajóban a férfi és nőutasok bármilyen kombinációját el lehet képzelni'— tette hozzá nagy derültség közepette. Keldis akadémikustól ezután megkérdezték, hogy mikor indulnak -szovjet űrhajók más bolygók felé, és melyik bolygó lesz az első úticél? Az akadémikus azt felelte, hogy ezzel a problémával most foglalkoznak a szovjet tudósok. — A Szovjetunió találta el először rakétával a Holdat — •mondotta —, majd egy másik rakétája a Venus közelében is járt. A bolygóközi utazás hosszú és bonyolult vállalkozás. Vannak különböző tervek. Ezek egyik csoportja azt irányozza elő, hogy egy bolygóközi közbenső állomásról közelítsék meg a kiszemelt égitestet, de van olyan terv is, hogy egyenesen az illető bolygóra repüljünk. Nehéz lenne most megmondani, hogy melyik lesz az első bolygó. Mindenesetre az ember előtt automatikus űrállomást fognak a kiszemelt bolygóra küldeni, mert a tudósok évezredek óta kutatják a csillagos eget, még mindig nem ismer» jük például a Venuson uralkodó klímát, az ottani hőfokot, légnyomást stt>. Először önműködő bolygóközi állomás jut el a többi bolygóra, és csak azután teszi az ember a lábát az ismeretlen égitestekre. — Annyit hozzáfűzhetek — folytatta Keldis —, hogy az első szputnyik felbocsátása idején, 1957-ben a tudósok megmosolyogták volna, aki azt mondja, hogy négy év múlva mór ember indul a világűrbe. A szovjet űrkutatási tervek sokkal gyorsabban valósulnak meg, mint ahogyan ez előre látható volt. Popovics, Nyikolajev és a szovjet tudósok még igen sek kérdésire válaszoltak. A Vosztok—3. és Vosztok 4. űrhajók hőseinek és a szó- jet tudósoknak sajtókonferer ciája mintegy négy óra hos szat tartott. (MTI) A román nép munkasikerekkel köszönti felszabadulásának 8. évfordulóját Bukarest (MTI). Románia népei augusztus 23-án ünnepük az ország fel- szabadulásának 18. évfordulóját. A főváros, az egész ország már ünnepi díszbe öltözött. A román nép nagy nemzeti ünnepén Bukarestben katonai parádét rendeznek, majd a főváros dolgozóinak ezred vonulnak fel a párt és a kormány vezetői előtt. Hasonlóképpen az ország minden városában és falujában a dolgozók milliói ünnepük meg felvonulással és gyűlésekkel a felszabadulás évf- dulóját. A román nép lelkes han latban készül a nagy ünne, Az ország felszabadulásán, előestéién megtartandó kö ponti ünnepségen kívül a de! gozók már e napokban kivétő nélkül valamennyi üzembe, vállalatnál, hivatalban és me zőgazdasági egységben gyűli seken emléke- ’• meg augus:- tus 23. jeleni érői, s ossz gezték az évi ló tisztelet re indult munkaverseny ere- menyeit. Rusk és Dobrinyin kedden a berlini helyzetről tanácskozott Washington (MTI). Mint jelentettük, Rusk amerikai külügyminiszter kedden délelőtt magához kérette Anatoli j Dobrinyint, a Szovjetunió washingtoni nagykövetét, és megbeszélést folytatott vele. Dobrinyin, amikor eltávozottá külügyminisztertől, csupán annyit mondott, hogy a jelenleg előállott berüni helyzetről tárgyaltak. A szovjet nagykövet minden további kérdésre elhárította a választ kijelentve, hogy a Szovjetül*» álláspontja közismert, nincs szükség tehát annak további kommen .állására. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője is nyilatkozott a Fu&k—Dobrinyin tanácskozásról. Azt mondotta: Rusk küli gyminiszter javasolta a szovjet nagykövetnek, hogy a jelenleg’ feszült berüni helyzetet a legjobban úgy lehetne megoldani, hogy a négy nagyhatalom parancsnoka a helyszínen találkozzék.
