Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

Szerda, 1962. július 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Határozat a határozatért? A Tabi Járási Tanács igaz­gatási állandó bizottsága a közelmúltban helyszíni vizsgá­latot tartott a Daránypusztai Állami Gazdaságban. A bizott­ság tagjai lelkiismeretes embe­rek lévén, a hékúti és okrádi üzemegység munkásszállásán olyat is észrevették, amit tán a gazdasági vezetők a legszíve­sebbem elrejtették volna a szem elől. Az észrevételekről pár soros jelentést, Meg kell hagyni, súlyos bí­rálat ez a vezetőségre nézve. Az ember joggal várná, hogy a járási vezetőtestület azonnal intézkedések egész sorát ötli ki a fogyatékosságok megszün­tetésére. Hiú remény. A vb ugyanis intézkedések helyett mindössze határozatot hozott: mégegyszer összeülnek, hogy akkor határozzanak. Előbb ugyanis — miért ne bomyolít- készített suk a dolgokat — még az amely a egészségügyi csoport is kiszáll járási tanács vb ülése elé ke- a helyszínre a munkaügyi fő rült, tömören annyit mond a előadóval, hogy ők is megálla- látottakról: »Az állandó bízott- pítsák, jegyzőkönyvezzék ság megállapította, hogy a mindazt, amit az igazgatási munkásszállásokon a legele- állandó bizottság már egyszer mibb tisztálkodási és egészség- megállapított, felderített, ügyi feltételek sincsenek biz- Szegény hékúti és okrádi tosítva. A munkások részére munkások, tudom nagyon fürdési, illetőleg tisztálkodási megelégednének azzal is, ha a lehetőségek nincsenek, Hékú- járási tanács nem vizsgálgatná ton és Okrád pusztán hiány- sérelmeiket ily hosszú időn át, zik a vécé, a férfi és női mun­kásszállások ajtajai egymásba nyílnak, a legelemibb szórako­zási lehetőségek sincsenek biz­tosítva-«. csupán intézkedne, hogy a »legelemibb feltételeket« biz­tosítsák számukra. Igen ám, de akkor nem lenne bürokratikus ügyintézés. Munkásszemmel A kaposvári üzemekből munkásokat hívott meg be­szélgetésre Németh Ferenc elv­társ, a megyed pártbizottság első titkára. A beszélgetés őszinte, baráti légkörben folyt le. A munkások elismeréssel szóltak arról, milyen sízópen fejlődik a város, a megye. Em­lítették saját eredményeiket, és szenvedélyesen ostorozták azokat a fogyatékosságokat, amelyek még akadályozzák az előrehaladást A felvetett hi­bákat kivizsgáltuk. Elsikkad az utasítás Üzletház, tekepálya, rádió részj egy alapból (Ttíudásítónbtol.) A kaposvári földművesszö­vetkezet tagsága az idén több, mint 100 OOO forintot fizetett be. a részjegyalap növelésére. Nemrég egyesült a szemtbalá- zsi körzeti földművesszövet­kezet a kaposvárival. A szent- balázsi körzet kereskedelmi egységei korszerűtlenek, ezért az igazgatóság úgy döntött, hogy a befizetett részjegyalap 'nagyobbik részéből üzletházat építenek Kaposgyarmaton. E községben ugyanis jelenleg egy bolt és az italbolt. Érthető, hogy a helybeliek örömmel fogadták az igazgatóság elha­tározását. A falta lakói felaján­lották, hogy minden tőlük tel­hető segítséget megadnak az új üzletház fölépítéséhez. Vál­lalták, hogy mintegy 20 000 fo­rint értékű fuvarral és gyalog­munkával segítik az építke. zést. A fennmaradó húszezer forintból tekepályát létesít, rádiókat, és billiard asztalokat vásárol a föWművesszöveike­A TRANSZVILL dolgozói arról panaszkodtak, hogy a tavasszal bevezetett új gyárt­mánynál, a NNG-mél csupán 67 százalékra tudták teljesíte­ni tervüket, és személyenként mintegy 300 forinttal kevesebb fizetést kaptak emiatt. Miért történt ez? Azért, mert az új gyártmány átvételét nem készítették elő alaposan mű­szakilag A munkások időben jelezték, hogy nem tudnak megbirkóz­ni egyelőre az új feladattal úgy, mint pesti kollégáik, akik nyolc évig készítették az NNG-t, s nagy gyakorlatra tettek szert. A két hét után a kézügyességet kívánó új gyárt­mányt képtelenek voltak a pesti norma szerint előállítani. Az üzem vezetői, műszaki­jai ezek után talán nyom­ban felülvizsgálták a bejelentéseket, és mielőbb megoldották a problémát? Nem! A műszaki osztályvezető elengedte a jelzést a füle mel­lett. Az igazgató előbb hozzá­járult ahhoz, hogy a két hét begyakorlása időn túl is a ko­rábbi bért kifizethessék, de 4x4 méteres helyiségben van a zet. A pusztakovácsi Dimitrov Termelőszövetkezet ifjúsági brigádja kézzel vágja a 60 hold őszi takarmánykeveréket. nem ment le az üzembe, hogy a munkásokkal beszélgessen és személyesen is meggyőződ­jön a problémákról. Noha — saját szavai szerint — tudta, hogy e gyártmány bevezetésé­vel annak idején Pesten is so­kat bajlódtak. Megelégedett azzal, hogy utasítást adott a műszakiaknak, mérjék föl az NNG-nél tapasztalható jelen­ségeket. A műhely műszakijai azonban (és ezért nagy felelős» ség terheli őket) nem adták be a jelentést, sőt, amikor az igazgató másodízben adta ki ugyanezt az utasítást, akkor sem történt érdemleges intéz­kedés. Így aztán a munkások az NNG bevezetése után két hónappal is technológiai fel bontás nélkül (!) dolgoztak. Most az igazgató fegyelmi fe- lelősségrevonást indít azok el­len, akik utasítását nem haj' tották végire. Csakhogy ezzel nem lesz több a munkások el­múlt havi keresete. Szükséges tehát az is, hogy haladéktala­nul kifizessék nekik azt a bért, amelytől a szervezetlen gyárt­mányelőkészítés miatt estek éL ség uralkodik az iparfejlesztés­ben... S valóban, a megyei taná­cson vajúdik a kérdés, ne csi­nálják-e vissza a gumigyár Ka­posvárra telepítését? Marcali­ban, ahova a Finommechanika készáru részlegét vitték, rend­kívül alacsony a vezetés szín­vonala. A Finommechanikai Vállalat forgácsoló részlegét előbb az Épületszerelő Válla­lathoz, majd pedig rövid idő múlva a lakatosáru üzemhez csatolták. Ezek a jelenségek azt mutat­ják, hogy az iparfejlesztésben sok az ötletszerűség, hamar megváltoztatják a korábbi ter­veket egy-egy újabb lehetőség kedvéért, kevés az előrelátás, a határozott elképzelés, a kö­vetkezetesség. Kapkodnak. Miért hozták le a gumigyá­rat Pestről, ha most felmerül az a gondolat, hogy vissza kell vinni. Miért kellett a Finom- mechanikai Vállalat forgácsoló részlegét az Épületszerelőkhöz csatolni? Annak idején azt mondták a megyei tanácson, hogy azért, mert az Épületsze­relő Vállalat már befejezte a falu villamosítását, új profil­ja többek között a forgácsolás lesz. Hát csak azután lehetett Közös érdek A munkások szóltak arról, hogy a TRANSZVILL szerei­déi ében sűrűn változtatgatják a normát, anélkül, hogy meg­beszélnék velük. Az előbbi csak látszat. Az azonban, hogy a norma évenkénti karbantartá­sát nem beszélik meg a mun­kásokkal, hanem statisztika se­gítségével hozzávetőlegesein ál­lapítják meg, igaz. Kétség­telen, hogy ez így könnyebb, de elítélendő módszer. Állítólag nem hajlandók a megbeszélé­sen részt venni a munkások. A szereidében viszont ők ma­guk panaszkodtak arról, hogy nem kérdezik meg őket. A nor­mák évenként egyszeri karban­tartásával (ha időközben nem történik műszaki fejlesztés) egyetértenek, a termelékeny­ség fokozása érdekében szüksé­gesnek tartják. Ez a józan több­ség véleménye. Legföljebb né­hány demagógot kellene meg­győzni álláspontja helytelen­ségéről. S ez a meggyőzés, ez a többletmunkát igénylő felvi­lágosítás és tájékoztatás hiány­zik a TRANSZVILL-nál. Ebben hibásak a műhely műszaki dol­gozói is, akik népszerűtlen fel­adatnak tartják a normakar­bantartást, s ahelyett, hogy ja­vaslatokat tennének erre, mi­után a munkásokkal is megbe­szélték, visszahúzódnak. Hiány­zik belőlük a kezdeményezés. Pedig a norma karbantartását a műhellyel közösen kell elvé­gezni a normásnak. Ennek elő­feltétele, hogy jól elő kell ké­szíteni ezt a munkát. Meg kell indokolniuk, hogy hol, miért kell csökkenteni az időt, és eh­hez kérjék a munkások véle­ményét. Ha a normakarbantar- tás elkészült, függesszék ki közös megállapodást a műhely­ben, h-ogy mindenki tisztán lát­hasson. megállapítani, hogy az Épül^» szerelő Vállalatnak még bőven van más feladata, miután a forgácsolóiészleget már oda­csatolták? Hol itt az előrelá­tás, a tervszerűség, a gazdasági elemzés? Igen, a gazdasági elemzés és ezzel kapcsolatban a fejlesztés feltételeinek megteremtése? Ennek a hiánya mutatkozik most a marcali üzemrésznél is. Jó az a terv, hogy a Finom- mechanikai Vállalatnál szétvá­lasztják a szolgáltató és kész­áru részleget egymástól, mert így mindkettőt tudják fejlesz­teni, és az üzemekben szegény Marcaliban is lehetőséget biz­tosítanak a lakosság foglalkoz­tatásához. De az már koránt­sem jó, hogy a marcali üzem működéséhez nem teremtették meg a személyi és egyéb fel­tételeket. Most a tanácson ar­ról beszélnek, hogy kidolgoz­zák elemző gazdasági számítás alapján a marcali részleg to­vábbfejlesztését, és augusztus 1-től eszerint dolgoznak. De miért csak 1962 augusztusában végzik el ezt az elemző szá­mítást, amikor a készáru rész­leg kitelepítését már 1959-ben elhatározták? Becsalj ék meg őket! Iparfejlesztés szervezetlenséggel Azért nem kaptak nyereség- részesedést — mondták Németh elvtársinak a Finommechanikai Vállalat dolgozói —, mert el­vitte a Marcaliba kitelepített készárugyártás. SzervezeÜen­<Shz£ MSäÜofp-- Becse 57081-ES égíonísf o. meg?.. — Nem mondod Nem bízol bennem? — Bízom... nagy-onis bí­zom. .. Mégsem mondhatom meg... Vannak parancsok, amelyeket nem lehet meg­szegni... Ha szükséges lesz, úgyis megtudod... Gazsó valamennyire meg­nyugodott, de azért mindig — Marha! — mondta bosszú- már az asztalnál ült, és írá­sán a parancsnok. — Világos, taiba mélyedt... hogy nem ment át. A fénykép * * * a mi központunkban készült. , ,, _ Néhány meghalt légiósnak a Délben az ebédnél Ti-ti Ga- temetés előtt levágták a fejét, zsó elé állt. aztán a holttestet megfelelő — Nem küldesz most »szemy- kömyezetben lefényképezték, nyest«? Ennyi az egész... El kell tehát _ De hiszen tegnapelőtt h itetni, hogy ezeket a vietna- ^tél. miak végezték ki, miután el- — Kár, hogy most nincs, azon gondolkozott, ki lehet az. csalták magukhoz... Es ön, Ugyanis a mai naptól senki akivel Ti-ti, mint hírszerző őrmester!... Ha megkérdezik, scm lephet ki az erődből a kapcsolatban van? Szalai, a hogy hogyan készült a fénykép, tiszteken ^ az altiszteken ki- tolmács?... Nem, az nem le­nehogy zavarba jöjjön; talal- Az örséget megötszörözik. hét... Az igaz, hogy Szalai sok b’1 Hivatkozzék ^ Ekések miatt szigorú in- mindenről tud, ami az erődben tézkedéseket léptetnek életbe, történik, de könnyelmű, fele- Most azonnal ebéd után talán lőtlen ember. Ez bizonyos te- meg vmnm? még ki tudnám vinni a hajó- kintetben ugyan jó, zsákot, de lehet, hogy holnap elkotyog dolgokat, belenéznek. áz orvossal beszél, csak tőié fogad el utasításokat..J Nem... Ö sem lehet... Az or-! voskapi-tány tudja, hogy gaz-1 ember érdekeket szolgál, de azt zsiványbecsülettel teszi... Hatalmas pénzt, mintegy negy­venezer frankot vág zsebre havonta, (ugyanakkor, amikor egy közlegény 180 frankot kap) s ezért igyekszik is megdol­gozni. .. Nem, az elképzelhetet­len, hegy az orvos legyen. De hát akkor ki... vagy kik?... Ti-ti mintha a fiúba látott volna. Odament hozzá, meg­fogta kezét és halkan mondta: — Ne gondolkozz ezen Mi­hály. Te katona vagy, tudod mit jelent a parancs! Amint Az építőipari munkások szó­vá tették, hogy a leánygimná­zium építésénél kevés a segéd­munkások keresete. Alig éri el a 800 forintot. Miért van ez így? A feleletet ed lehetne ütni azzal, amivel Végvári József elvtárs, e munkahely vezetője próbálta, vagyis, hogy segéd­munkásai (Bankék) nem dol­goznak olyan jól, mint elődeik, Gelencsérék. Ez azonban le­egyszerűsítése volna a problé­mának. Mert Bankók esetében nem egy jel arra utal, hogy jobban a dolgok mélyére kell néni. Előző munkahelyükön, a RÖVIKÖT építésén jobban ke­restek. Vajon egyszeriben rossz munkássá váltak? Hetek óta panaszkodnak. Hét-nyolc év alatt éppen most kezdenének panaszkodni? Aztán: Végvári elvtárs is jól tudja, hogy egy egy építkezésnél van könnyebb és nehezebb munka. Mégsem hallgatták meg, amit ezzel kapcsolatban Bankék sérel­meztek. Azt tudniillik, hogy a RÖVIKÖT-től, ahol jobb mun kájuk volt, áthelyezték őket a gimnáziumhoz mostohább fel­adatok végzésére. Gelencséré­ket pedig, akik a gimnáziumnál elvégézték a jobbam fizető, könnyebb munkát, kihelyezték a RÖVIKÖT-höz. Vajon ez az eljárás nem sértette Bankék igazságérzetét? Üj munkahe­lyükön tehát eleve kedvetlenül dolgoztak. Csökkent munkain­tenzitásuk? Igen. Bár nem menthetők fel ezért, de ez bi­zonyos fokig várható volt a történtek után. A baj ott kezdődött, hogy Bankókat se a vállalatnál, se a munkahelyükön nem kezel­ték úgy, ahogy azt ma a párt minden vezetőtől elvárja. Ha foglalkoztak volna gondjaik­kal, bajaikkal, és megmondják nekik mi az, ami az ő hanyag­ságuk számlájára írandó és mi az, ami a vállalatéra, ha se­gítettek volna nekik, ha meg­magyarázták volna, hogy nri tette szükségessé az igazságta­lannak látszó intézkedést, ak­kor nem gyűrűzött volna nap­ról napra a panasz, nem csök­kent volna a teljesítmény. Egy­szerű kubikos emberekről vám szó, akik részletesen azzal sin­csenek tisztában, milyen is az az egyösszegű utalványozás, amelynek alapján elszámolják munkabérüket. Hát ha már helytelenül, az egyösszegű utal» ványozás elvével ellentétben kicserélték a segédmunkáso­kat, miért nem ismertették Bankókkal, hogy milyen mun­ka elvégzése után mennyit ke­reshetnek? A vakvilágba dol­goztak, tájékozatlanul. Szocia­lista eljárás ez? Nem képes a vállalat megoldani egy szű- kebbnyi embertcsoport problé­máját? Építeni nem statiszta­ként kezelt munkaerővel, ha­nem csak kiegyensúlyozott, megelégedett emberekkel le­het. És ehhez a gimnázium építésénél is meg kell terem­teni a megfelelő légkört. Drága határozatlanság A kenyérgyár építésénél dol­gozók amiatt méltatlankodtak, hogy időt veszítenek a szerve­zetlenség miatt, és ez káros.. De mennyire, hogy az! Az ot­tani építésvezető bizonyára nem számította ki, mennyit ve­szít a népgazdaság és a mun­kás, mialatt a brigádvezető ar­ra kényszerül, hogy bejöjjön a toponári útról a vállalat Má­utasítást kapókra azonnal j—' — — kVpQ^a I- kOZ ?m veled’ klto1 kapom megérdeklődje, vajon a nemes­vakolatot hogyan kell összeke­jon ki valamit!... Hivatkozzék élelmes újságíróinkra, kiváló feldea-itőinkre! Érti?... — Igenis, kapitány úr!... — Ezenkívül van-e még va­lakinek valamilyen javaslata? — kérdezte a kapitány, s kö­rülhordozta tekintetét. Mindenki hallgatott. — Akkor uraim, végeztünk. A részletes utasítást mindenki megkapja még a mai napon. Künn az előszobában Mor- teau, az írnok elugrott az aj­tótól. Mire az első tiszt belé­pett a kapitány szobájából, ő tesüléseimet. — Rendben van Ti-tikém. Mindenesetre így is nagyon jó tudni, hogy van az erődben segítőtárs. Ide figyelj! Egy fél órán belül összeállítom a ►►szennyest«. Akkor ki tudod már abba is — Mit beszélsz? — A valót. Hatalmas ellen- propaganda kezdődik. Agitá- cióval, cikkekkel, fényképek­kel igyekeznek a légiósok ked­vét elvenni a szökéstől. — Honnan tudod te mind­ezt? A lány titokzatosan mosoly­gott. — Tudom. mert de veszé­lyes is, hiszen pontosan fele­lőtlensége miatt nem lehet rá építeni... Azaz: alkalmi híre­ket lehet tőle szerezni, de be­szervezni és vele dolgozni nem lehet... Különben sem szívle­lik egymást Ti-tivel túlságo­san. .. De hát akkor ki lehet? Komolyabb, hajlíthatatlanabb embernek kell lennie... De ki az?... Az orvos?... Ti-tit tu­lajdonképpen ő hozta az erőd­be. És a lány lényegében csak — Kiviszem feltétlenül. Gazsó magára vette bő fehér köpenyét és a raktárkulcsot. Ti-ti pedig visszavitte az edé­nyeket a konyhába. Mintegy fél óra múlva a lány kisdetett a kapun. Az egyik őr megkér­dezte: — Ne segítsek, kislány? Ti-ti megvetően nézett rá. A másik őr nevetett (Folytatjuk verni. Különben időben tájé­koztatta volna beosztottait, hogy aüt kell tenniük az épí­tőanyaggal. Apró dolog? Igen. De ezeken gyakran igen sok | múlik. Katasztrófa nem törté­nik ugyan a kenyérgyárnál, ha a habarcsot nem géppel, ha­nem kézzel keverik meg. De biztos, hogy géppel sokkal ol­csóbb, könnyebb ez a munka. lületesség vagy a kellő együtt­működés hiánya idézte elő. Mindegyik vállalatnál kijavít­hatok és elkerülhetők ezek. A megye munkásai, műszakijai, gazdasági vezetői már nemegy­szer bebizonyították, hogy ké­pesek nagy feladatok megvaló­sítására, értik a szakmájukat, ismerik munkaterületüket, és tudnak hibamentesen is dol­gozni. Ehhez az kell, hogy a műszakiak egy kicsit több gon­dot fordítsanak a termelés irá­nyítására, a műszaki feltételek megteremtésére, az emberek­kel való foglalkozásra. A mun­kások pedig következetesebben hajtsák végre a feladatokat, tartsák be a rendelkezéseket. Hogy így legyen, ahhoz az szük­Ezt minden építőipari munkás sóges mint Németh elvtárs : tudja, de úgy látszik, nincs egó- : szén tisztában vele az építés­vezető, mert nem gondoskodott ■ arról, hogy a habarcskeverő ott : legyen, ahol szükség van rá. * * * > Az említett hibákat nerntö- ’ rödeuasbi» szervezetlenség, fe­hangsúlyozta —, hogy a mun­kások és a műszakiak segítsék egymás munkáját, meghallgas­sák és hasznosítsák egymás ja­vaslatait. Ennek a közösen végzett munkának mindig meg­lesz a gyümölcse. Szegedi Nando»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents