Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Pasimat), KWS. Fölösleges bocsánatkérés A fölösleges bocsánatkérés — Engem? Miért? — hirte- Barcson hangzott el a Dráva len végig gondoltam, ugyan mi kisvendéglőben. Címzettje vol- sajnálkozni való van rajtam, tam egész véletlenül, így tu- Tovább fűzte a gyanús érfcé- lajdoniképpen el is hallgathat- szót: nám, ha a fölösleges bocsánat- _ A szomszédai miatt! Nem kérés tanulsága nem lenne fi- tetszett érezni a szagukat? gyelmeztető. — ??? A fent megnevezett helyiség- — Borzalmas volt; be a déli órákban tértem be, Nem jutott időm kimondani, ugyanazért, amiért mások. Telt amit a szégyen és a harag gon- ház lévén, a söntéshez közeli elaltatott velem. De megsejthet- zenefkaii dobogó mellé ültem te a bocsánatkérő, mert akkor le. Ez csupán azért lényeges, ggnj hagyhatott volna ott gyor­mert ez jelenti úgyszólván a határvonalat a söntés és az ét­terem között. Ami még ide kí­vánkozik szorosan ide tartozó­ként, a szomszéd asztalnál egy 40—50 év körüli férfi ült. Ci­sabban, ha megnyílik alatta a föld. Igen. Ez történt 1962. július 11-én Barcson, ahol, úgy lát­szik, néhányan — társadal­munk, ott pedig a járási szer­L. I. gúny. Társaságában egy suttyó vek minden erőfeszítése elle- legénykévél. Előttük üres sörös- „éré — az előítéletektől elva- pöhár. A férfi nem volt részeg, Sultan konzerválni akarják a bár tagadhatatlan, nem sokat múlt egy darabkáját. Itt vál- keälett volna még rnnia, hogy hatott meggyőződésemmé, hogy az legyen. Tulajdonkeppen n®rn nem ^upáj, a cigányok vette volna eszre senki, hogy , míg társai kánt a söntés előtt nevelése, van nevelni való mas- a földön ülve sörözgetnek, ő itt fdől is! Sőt, mintha néha «-más­ul bent, fehér asztal mellett felől« lenne több változtatni Mondom, senki nem vette vol- vaj(- a szemléletmódban. Minf- na észre és senkinek eszébe , , , . , „ nem jutott volna kifogásolni a ha a bocsánatkero vonásai kő­jelenlétét ha a sürgőforgó pin- zül Méltóan hiányozna az em- cérdk nem nézik levegőnek, béri méltóság tisztelete, ami a Mert hiába szólította őket egy- gZOCiaijsita ember egyik aíap­vétó jellemvonása! többször. A vendég egyszer­egyszer már hangosabban szólt az ide-oda cikázok után. S amit kért — nem ital volt! — csak nagyon sokára kapta meg. Fi­zetni kívánva ismét sok időt töltött a szólítgatássaL Majd, amikor rendezte a számláját, annak rendje és módja »érint távozott _ És ami a semmibevevésen tói nagyon elgondolkoztató és fi­gyelmeztető, az tulajdonképpen ezután következett amikor egy pincér termett az asztalomnál és a morzsák szakszerű lesőp­rése közben bátortalan hangon oda vetette: — Bocsánatot kérek, ügy saj­náltuk a kartársnőt! Fiatalkorúak „édes élete“ Kaliforniában Kalifornia és a tengerpart a kiskorúak Eldorádója Leírhatatlan túlzások a szabadban — Az USA közvéleménye meg van döbbenve Kalifornia csendes-óceáni partvidékén, és Florida atlan-! ti parti üdüdlőiben a tavaszi hetekben az alacsonyabb ren- j dű ösztönök oly féktélen tobzódására került sor, hogy a köz-; vélemény és a hivatalos körök is megvannak döbbenve. A tengerparti fürdőkben és üdülőhelyeken fiatalkorúak tízezrei zabolátlan huligánizmust és az »édes élet« keverékét valósították meg. Bár a rendőrség már hetek óta felkészült a fiatalkorúak inváziójára — jeelnti az egyik San Francis­coi lap —, az események a legrosszabb várakozást is fe­lülmúlták. Ezernyi fiatal lány és fiú gátlástalan együttlétben töl­ti itt tavaszi szünidejét, és ottlétük legnagyobb részében ál­landóan részegek. Szociológusok és pedagógusok megdöbben­ve tapasztalják, hogy garázdaságuk alig választható el a gengszetrizmustól. Az egyik magazin különszámában a következő kérdést teszi fel: »Miért engedik mindezt a szülők«. A cikk írója a továbbiakban kifejti, hogy a motorizált sáskahad az autókat csak a szüleiktől kaphatják kölcsön, ha­sonlóképpen a töménytelen pénzt, amit alkoholra és kábító­szerekre költenek. A magazin riporterei megállapították, hogy a legtöbb esetben a szülők nem sejtenek semmit sem. A: legkevesebbnek van fogalma arról, hogy milyen körülmények | között töltik fiaik vagy lányaik az iskolai szünidőt. De mély $ megdöbbenéssel állapítja meg a lap, hogy vannak olyan szü­lők, akiknek teszik gyermekeik tobzódása. A leghosszabb telefonbeszélgetés Néhány érdekes adat arról, hogy mennyit beszélgetünk te­lefonom. A múlt évben például csupán Budapestről több mint két és félmillió esetben hív­„A gengszter kézikönyve" A londoni hönyvesboite&L- ban 10 shillingért kapható egy »szakkönyv«, amelyet « gengszter kézikönyvének le­hetne nevezni. Részletesen ismerteti a betörők, zsebtol-1 vajak és kasszafurók »mun­káját«, a tűzfegyverek ke­zelését, az okirathamisítás titkait, valamint a rendőrök előtti szimulálás módozatait, 1 millió 800 ezer forintos költséggel felépült Kaposváron, a Jutái úton as AGROKER Alkatrész osztályának új raktára. táik vidéket. Ezzel a beszédes fővárosiak 13,5 millió percet töltöttek él, ami több mint 25 évet tesz ki. Külföldi telefoná­lásra már kevesebbet, mintegy másfélmillió percet fordítot­tak. Ezt az időt azonban a »legnyeivesebb« pesti asszony se bírná, hiszen ehhez csak­nem három évet kellene éjjel- nappal a telefonnál töltenie. Ma már 125 országgal van rendszeres telefonösszekötteté­se hazánknak. Az Egyesült Államokkal mindennapos a forgatom, de Japán, vagy Ta­hiti is rövid idő alatt elérhető telefonon. Az idén a sokezer között — igaz, hogy csak egy- egy esetben — már újzélandí, szingapúri, guatemalai, uru­guayi, indonéziai, venezuelai magifel telefonibeszélgetést. is kapcsolt a posta. A telefonbeszélgetés rekord­ját — amely szinte maratoni beszélgetésnek számít — két­ségkívül egy budapesti orvos tartja, aM több mint négy órát töltött a telefon mellett. A nemzetközi központban a leg­hosszabb és a legdrágább ma­gyar telefonbeszélgetésként emlegetik. Az orvos »sürgős« jelzéssel hívta fél Bécsiben élő menyasszonyát. A telefonran­devú kereken 250 percig tar­tott. A rekord azonban sokba került, a telefonszámla 17 000 forintot tett ki. Az orvos meg­lepődött ugyan — s mint ké­sőbb kiderült kocsiját adta el — de fizetett. Technika a kíváncsiság szolgálatában St. Louisban Mdolgoztak egy »Nagy fül« néven forga­lomba hozott készüléket, amellyel állítólag több mint száz méter távolságban le­folytatott beszélgetéseket is ki lehet hallgatni. A kismé­retű tranzisztoros lehallgató készülék egyébként mind­össze annyiba kerül, mint egy pár elegáns cipő, tehát nagyon Mváncsi emberek számára elérhető. A cilinder premierje 1797 január 26-án egy nagy londoni újság az alábbi iz­galmas hírt leözötte: »John Heíherington, az is­mert kalapos, az új kalap­költemények kreátora tegnap este az utcán sétálgatott egy feltűnően ijesztő, selyemből készített, különös fényű kür­tő formájú kalapban... Szőr« nyű hatást keltett a járóke­lőkben. .. Sok nő elájult, a kisgyermekek ijedtükben fel- sikoltottak, egy férfi össze­esett, és közben eltörte a karját... Végül a rendőrség­re vitték Hetherington urat, ahol a rendőrbíró öt font pénzbüntetésre ítélte...« Ez volt a cilinder első közsze­replésének története. Rachel levelei A Comédie Francaise érté­kes gyűjtemény birtokába jutott: egy magánszemély a színháznak ajándékozta azt a vagy 40 [levélből álló gyűj­teményt, amely a nagy fran­cia tragikus színésznő, Ra­chel életét és munkásságát dokumentálja. A gyűjte­ményben a leveleken Mvül a kiváló színésznő arcképei és vele kapcsolatos okmá­nyok találhatók. A jövő színházi évadban a Comédie Francaise előcsarnokában ki­állítást rendeznek az érde­kes gyűjteményből. , Ritka lelet A Japán—tengerben fekvő Szado szigetén olyan kőszer- számokat találtak, amelyeket japán régészek feltevése sze­rint az ősemberek körülbe­lül 600 000 évvel ezelőtt hasz­náltak. Itiro Yahata profesz- szor, a Japán Régész Szövet­ség elnöke kijelentette, hogy a szigeten talált köszerszá- mok erősen hasonlítanak az ugandai (Kelet-Afrika) ásatá­sok során felszínre került munkaeszközökhöz. A köze­li napokban régészexpedíció \ indult Szado-szigetére. Mi a netszuké? A netszuké igen érdekes japán kisplasztika: voltakép­pen gombszerűen kiképzett porcelán vagy fémo6att, melynek segítségével a regi japánok az övükre erősítet­ték a dohányzacskót, a kést, vagy egyéb használati tár­gyakat Hamburgban vagy 450 ilyen netszukét bocsátottak a napokban árverésre. A gyűjtemény darabjai olyan rendíMvüMen szépek és ér­tékesek, bogy a vásárlók, aMk sok külföldi országból is Hamburgba sereglettek, átlagban négy-hatszáz már­kát fizettek egy-egy ritkasá­gért Feszfivól-expressz Helsinkiben rövidesen meg­kezdődik a Világifjúsági Ta­lálkozó. A legkülönbözőbb országok ifjúsági szervezetei­nek képviselői ezerszámra indulnak Helsinki felé. Tete­mes részük a Szovjetunión keresztül utazik. A Szovjet­unió közlekedésügyi minisz­tériuma kiUönvonatokat állít be a fesztivál részvevői szá­mára. Minden vonat tíz ko­csiból áll, közöttük egy szol­gálati kocsi (rádióállomással felszerelve) és három étkező­kocsi. E vonaton idegen nyelveket beszélő kocsi kí­sérőket állítanák szolgálatba. Festett fogak Egy Tokióban nemrégen megnyílt »fog-szqpségápolá- si- szalonban a vendégek a körmükhöz hasonlóan a fo­gainkat is befestik. Választ­hatnak a rózsaszín, a kék és a gyöngyház szín között. Fi­atal lányoknak a rózsaszínű, filmszínésznőknek pedig a halványkék festéket ajánl­ják. 'T'ehettem volna-e mdskép­pen — kérdi tőlem gyík-másik fogadott fiam, mikor bevégzett cselekedete gazolását várja tőlem —, ugye, íogy nem tehettem volna más- :éppen? S az én felelősségem igen tagy. Minden meglesett sors, min­ién meghallgatott élet felelős­éget támaszt bennem. Aki el- nondta életét, s nehéz csele Ke­letéit, az egy kicsit rám is bíz- ■a magát mindig: egy kicsit ipjává fogad, ha bátyám vagy ipám is lehetne évei szerint ta- án. Akinek apjává szegődöm, tu­domásul kell vennem a múlt­át, ha a jelent javítani igyek­ezem is, ha a jövendőjét fel- lőtlennek képzelem is. Aki pa- laszlcodik, az mind remél! De nőst nem panaszról akarok tzólni, inkább hencegésről. — Az a kérdés, jogom van-e gy gondolkozni?! Amíg a tér- nelőszövetkezet gazdálkodása ida nem jut, ahol én voltam a izenöt holdamon, addig én se­gítek magamon. Mert én úgy határoztam, megvárom, amíg a szövetkezet felfejlődik, akkor '.épek be. De nem győztem ki­járni: Meg azzal érveltek a úmborák: a magamfajták siet­tethetjük igazán a felfejlődést. Hátha így áll a dolog, mond­tam, nem bánom. De ennek jó esztendeje már! Már most én ízt érzem, nekem jogom van, hogy magamat addig is kár­pótoljam. T élutó havában, a hófú­vás sodort be Sipos Ist­ván tanyájára, a Cifra-kertről elnevezett határrész mélyén. Hamarosan összebarátkoztunk, s elfogadtam a takaros, tiszta leszű Siposné ebédjét. — Mert a második tehenet is beállítottam az istállóba, az is húszliteres! Gyengébbel nem is érdemes kezdeni! A két ko­cától harminc malacra számí­tok. Abból én tizet- tizenket­tőt mázsás korában akarok el­adni. A kiállításon ezemégy- százért vettem ezt a keltető­gépet, 200 tojás fér bele egy­szerre. Ami ebből kikéi, az elejét pecsenyecsirkének szán­juk, az utoljából vagy ötszá­zat meghagyunk tojónak. Nem favorizáltuk még eddig a ba­romfit, de most, hogy beszo­rultunk a háztájiba, rákénysze­rültünk. Valamikor én lovakat neveltem. Még versenylovat is vettek éntőlem! Soha nem foglalkoztam méhekkel', úgy véltem, pepecsmunka! Most próbálkozók. Tavaly vettem négy családot, s vagy tíz kap­tárát üresen. A tavalyi hordás rosszul ütött be, cukorral kel­lett etetni a bogarakat, de nem adom fel a harcot velük. Mert hiszen jogom van a családom biztosítása érdekében, hogy a munkaegységen felül, amivel csak tudok, próbálkozzak! En a szövetkezetben minden kö­telességemet teljesítem! Meg­mondhatja akárki! "Dolintottom. Joga van, de " mennyire joga! Köteles­sége, hogy biztosítsa minden lehetséges módon a családja jólétét. A takaros és tiszta kezű Si­posné az asztalra tette a máso­dik üveg bort. Kedélyünk egyre könnyedeb­bé vált. Odakint havat sodort a csípős télvégi szél. A zo­máncozott tűzhelyben tűz du­ruzsolt. Hallgattunk egy ver­set. két pohár között. Talán egy rövidke dalt is dúdoltunk, olyan kedvünk volt máz, ki-iá magában. Akkor Sípot köze­lebb húzta a székét, mintha a pusztaságban attól félne, vala­ki kihallgat. Arca ravaszra szű­kül. — A méhekkel, hogy jártam. Magunk között szólva. Hát az egész csuda eset. Alighogy megvettem a négy családot, még szinte féltem is közéjük nyúlni, nem ismertek eléggé — akácvirágra ideköltöztek a szomszéd kiserdőbe az állami méhek. Elébb még bosszan­kodtam is: eleszik az én boga­méhraj szállta meg a virágos cseresznyefát. Persze, nem az én méheim eresztettek, ha­nem ... no, mit csináljak? So­ha életemben nem fogtam még én be méheket, s nem is lát­tam soha, hogyan kell. Gyor­san elővettem a könyvemet, a Méhek között címűt, s elolvas­tam kapkodva a befogást, a módját. Hogy mit kell csele­kedni ilyenkor? Kaptam a fe­leségem szakajtóját, és sikere­sen befogtam a rajt. Még a kaptárba is sikeresen bete le­CSUDA DOLGOK raim elől az akácmézet. Még nem is nyílt az akác, amikor már ott voltak. Egy vasárnap átal mentem a főméhészhez (volt egy segédje, azért címez­te tte igy magát), átal mentem egy kis tapasztalatcserére. Mit is mondok! Tanulni mentem én át, hogy ellessek valamit a tu­dományból. Egy pár fogást leg­alább. Hiszen mondom, nem volt nékem azelőtt egy szem méhem se, lótenyésztő vagyok én eredetileg. Néhány nappal ezután a vasárnapi látogatás után, éppen ebédnél ültünk, mint most, csak hát tavasz volt, szalad be az ötéves kis­fiam: Nagy baj van, a cse­resznyefának meadagadt az egyik ága! Kilépek, kát látom. pitettem őket abban a félórá­ban. \ tig múlik el ezt követő- leg három nap, ugyan­csak kora délután az egyik al­mafán keletkezett daganat, hogy a kisfiam szája szerint mondjam. Még a következő hé­ten egy harmadik rajt is fog­tam, éppen a háztájim mezs­gyéjén, De ez nem volt elég! Már fehérlett az akácról lefelé a sok agaesi, egyik délben tartok hazafelé kocsin (azért vagyok én a szekerész brigád­ban, hogy a lovaim mellett ma­radhassak!). Poroszkálva haj­tok, egyszer csak az egyik ló felüti fejét, horkanva fáról. Mindjárt a másik is. Zsongást hallok. Felnézek az útszéli akácra, s mindjárt ott fölöt­tünk, az akác derekán, egy kar- uyi ágon zubog a méhraj, mint gombóc a forró vízben. Még kabát se volt rajtam, csak úgy ingben hajtottunk már akkori­ban, jó meleg idő volt. Semmi egyéb nálam, csak bicska a nadrágzsebben. A lovakat egy kicsit odább megcsendesítet­tem, Felmásztam a fára. Fél kézzel tőből lenyestem a galy- lyat, a másikkal megfogtam, s kúsztam lefelé. Óvatosan fel a kocsira. Egyik kezemben a gyeplő, másikban a gally. A lovak riadoztak, de nagyobb baj nem lett A raj, a zsizsegö gombóc egyre lejjebb húzódott az ágon, a kezem fejére, a ke­zem szárára. Mire az udvarra beálltunk, fele méhecske már az ingem alatt nyüzsgött. Egy szúrást se kaptam! Elvtárs, ha hiszi, ha nem, az a legerősebb családom máig is! Tetszett a virtus, illően és őszintén ámultam. Csak jóval odább, búcsúzáskor ötlött eszembe: hiszen ez lopás! Ha egyszer nyilvánvaló, hogy hon­nan szálltak a méhrajok a cse­resznyére, az almára, az akác­ra. Sipos jót nevetett rajtam: azé a nyúl, aki megfogja! Meg a méhecske is! Ősi törvény ez. Valahányszor szóba került ' azóta Sipos seve, én il­lendően elhallgatok. Akárho­gyan is dicsérik (mert dicsérik egyre inkább), én hallgatok, mintha orgazda volnék. Hiszen olyant dicsérnek előttem, aki­ről nem mondhatok rosszat: meghallgattam őszinte gondo­latait. Legutóbb azt kérdezték tőlem, mit szólok hozzá, al­kalmas lesz-e az augusztusi lo­vascsapat vezetőjének. Elég jó kiállása lesz-e neki. Meg az­tán szónokolnia is keU majái Hallgattam. A találkozást is kerülöm vele. Eszrévette-e, hogy kerülöm, vagy sem, fülé­be jutott-e hallgatásom? Nem tudom. Minap elvetődtem az egyik állami gazdaságba. Megnéztem a méhest is. A méhész, amint megszólítottam, kiigazított: fő­méhész vagyok! Bocsánatot kértem, s csak illendőségből kérdeztem egyről és másról. Nagyon unalmas, száraz em­bernek látszott, a szakmáján kívül egyébről nem tudott be­szélni. Egy pillanatra mégis fel­vidult az arca. — Hát kérem, csuda időket élünk — azt mondja. — Csuda időket! Mióta méhészltedek, még nem értem ilyet! Mert, hogy minden esztendőben nem tudtam elkerülni, hogy 8—10 raj méhem él ne szökött volna. A rajzással soha nem voltam szerencsém, valahogy nem volt érzékem hozzá. Ha elkezd bo- gárzani, tetszik tudni, hirte­len kell cselekedni, vagy fvt- ni utánuk. Ha észreveszi az er bér. Mióta eszemet tudom, mi egy öklömnyi rajom se kerít meg! Bele szoktam kalkulábi a költségvetésbe! S a napok­ban mi történt? Kocsi áll me a méhes előtt. Gumikerekű. Rajta négy kaptár. Egy parasz visszahozta négy rajomat. Azt állította, hogy tavaly fogta be őket. Csak a kaptárt kérte vissza. A négy kaptárt! S a ne­vét se tudom, úgy elszelelt. Csuda dolog ez, kérem. T? zt én is csuda dolognak tartom! S gondolatban hozzájárulok, hogy Sipos Pista legyen az ün­nepi fyvasünnepély éllovasa é< alkalmi szónoka. Cseres Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents