Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

Vasárnap, 1962. július IS. 5 SOMOGYI MffiPfcA? Söptei Tános: fátfféíi ViNce UMaíw/v IV o, szóval este hétre nem násznép, feszítünk a bejáratnál — Micsoda? — kérdem. Pe­állt már egy szál sem a két sorban, akár a cövek... dig hát értem én egyből is, búzából lábon, csak az isten- Jön a Vince a Rózsival, mögöt- hogy nyugat felöl felhösődlk. telenül sok kéve feküdt széjjel tűk a két tanú. Hát azt látni Mondja hát a kis GuzmAcs új- még a tarlón. Jön ám a Gyula kellett volna! A Rózsit meg a ra, és egy cseppet dadog is, mint bácsi, az elnök, és már"'mész- Vincét! Irtó meghatottak... A ahogy akkor szokott, ha ideges, sziről kiabál: »És mi lesz a ké- Rózsi föl se néz, csak lesi a Áááá, mondom, nem kell vékkel, kölkök?« — Mert csak földet, mint aki a kavicsokat mindjárt rosszra gondolni, de így szólít mindünket, »köl- számolja, a Vince meg nyel azért gyanítom, hogy nekem kök-«... »Az széjjel marad, istentelenül nagyokat, amint se csak a somlaitól lett hirte- mi?* elvonulnak a sorfal között Jön len melegem. »Én ne-nem is Csakugyan, mi legyen a ke- a Gyula bácsi is: «-No, kölkök, w ... ^ , « vekkel, tanakodtunk. Másfél Vince után mellltek követke- SO-g°r ° ° rosszra, csak e- , óra múlva kezdődik az esküvő, zik?« Valaki elröhinti magát, P™ mondom ...« dadogja addig még haza kell érni, mo- hogy ő biztosain nem, mert vissza a kis Guzmies, de már eakedni, átöltözni, mert úgy több esze van, mint Vincének, harsan is megint az éljen a ^ Gyula bácsi leinti mondván: viharos tetszésnyilvánítás, mert a kulturház bejáratánál az ifjú »Gyerekbeszéd az lilén!« .... , . . párnak Közben a nagyteremben te- ^ a Kassai Laci úgy tud be­Vincét már délután haza- rítik az asztalokat. Fehér ab- szélnl, hogy az valami csuda, zavartuk, elvégre mégiscsak az rósz valamennyin, és minden Hangja betölti a termet, ami­esküvője lesz ma este, és úgy- asztalon váza, a vázában vi- ^ an mondja hogy »...és se tudott már a munkára fi- rág. Szegfű. Mert Rózsi bo- " “ .J' ’ ~*f. ’ _ gyeim. Meg aztán minek fá- londja a szegfűnek... A Vin- barat, amüyen be­rasszuk ezzel a dőlt búzával cével is az hozta össze. Vincéék csületes es szorgalmas munka- éppen ma, nem igaz?... Szóval kiskertjében csodálatosan szé- társunk volt Vince és Rózsi, tanakodunk, hogy mi legyen, pék nyíltak, aztán hogy a szeg- maradj ön ugyanilyen jó bará- Brmyi kévét keresztbe rakni, fű Rózsinak tetszett a Rózsi ^ becsületes és szorgalmas és még át is öltözni másfél óra meg Vmcenek... hat szóval . ... alatt — képtelenség. Nyilván- így kezdődött a dolog. munkatársunk Kertész Vince való, hogy az egyik elmarad. És ülünk is már az asztalok- és Kertész Vincéné is!« De melyik? Hagyjuk szét éj- hoz. Fehér kötényes lányok Erre már felugrálunk azasz- szakára a kévéket? Végezzünk hordják körül a tálakat, fent tálaktól, a zenekar tust húz, az- féű. munkát mindjárt az első a színpadon játszik a zenekar, tán ropni kezdjük a csárdást, esetben, amikor az ifi-brigád és a vendégsereg igencsak kor- de úgy ám, hogy majd feltörik végre önálló feladatot kapott? Amikor olyan nagy hangon vállaltuk, hogy ezzel az esőtől, széltől döntögetett, túlérett búzatáblával majd mi megbir­kózunk? Vagy ne menjünk el az esküvőre? Azt sem lehet, Vincét nem szabad megbánta­ni, elvégre brigádtag, jó barát. Bizonyos, hogy nagyon rosszul esne neki. De hét kétfelé sem szakadhatunk! A Gyula bácsi meg csak hüm- mőg, hogy így kölkök, hogy úgy kölkök, hegy ennek a mé­lák Vincének is miért éppen aratás idején kell esküdni, ki­bírhatta volna még két hé­tig... ■ Végül is azt mondja Gyula bácsi: »Elmehettek, köl­kök, de a lágzá után egy órával itt vagytok valamennyien, mert ez a rengeteg kéve nem éjsza­kázhat még egyszer szanaszét! Értitek?« Hát persze, hogy értettük. Most sem hagytuk jó szívvel ott a tarlón, de hát más vá­lasztás nem volt. No, nyomás haza, neki a la­vórnak, nyolc után tíz perccel tyintgatja a somlait. Aztán a padló. A Mancit, Gyula bá- rajtam a ruha, es mar vagta- Qyuja bécsi szónokol: »Édes esi lányát forgatom, tenyérbe tok is a kulturhoz. Jönnek am £jjam — fordul oda Vincéhez való kis fruska, pedig még csak a többiek is, egyik jobban kap- —^ legyetek boldogok! Böcsüld tizenhat éves... A zene új nó- kodja a levegőt, mint a másik, jj^g magadat, az asszonykát, a tára vált, aprózni kezdünk, és es nem azért mondom, de csu- csajg<j0t, a közösséget. És ak- akár a mozdonyból a gőz, úgy da klasszul néztünk ki. Sötét- kor azí js megbocsátjuk, sistereg ki belőlünk a jókedv, kékben valamennyien, fekete bogy aratás idején esküdtetek!« a nóta: félcipő, feher mg, de olyan re- Nos, j^át erre inni kellett, és Rámás csizmát visel a ba­hér ám, hogy csak napszem- z^g0n a9 éljen rettenetes erő- bám... üveggel lehetett ^ránézni! És ve^ Azok meg csak pirulták! Gyorsul a tempó, halánté- persze nyakkendő! Az is egy- Mármint a Rózsi meg a Vince... kunkon dobol a vér, a szánpa- forma, ezüstszürke.^ Meg a te- Aztán sorra következtek a dón föl-fölrikkant a klarinét, len vettük. Az énekkarban is köszöntők, éjfélre járt már, Egy ingerkedő hang azonban szerepeltünk valamennyien, es gmikor Kassai Laci, a KISZ- túlharsogja azt is: a fellépések alkalmával mm- titkár is megkocogtatta a poha- »Gyengültök, kölkök? Tán dig egyformán öltözünk. Mert rat jeiezve, hogy szólni kíván, elfáradtatok’« az is fontos, az összkép, nem- , “ ' csak a hane A kkor 13011 engem oldalba Csak ez hiányzott még! Szo­a kis Guzmies. »Sokba rosabban fogom a Mancit, és F ói kilenckor együtt va- kerül nekünk ez a muri, ko- forogni kezdünk. Érzem, hom- gyunk, kezdődhet a ce- mám! — súgja oda. — Csorna loko(mat kiüti a’víz, s az izzad­téi szemmel köziben ax ajtót lesve. És már megyek én is, húzom, be magam mögött az aj­tót Még jókor érek ki, hogy lássam: Kassai meg a többiek eltűnnek az udvar végében, a fészerben. Lódulok utánuk, egy perc az egész, de Kassai Laci már félmeztelen, mire odaérek. És a többi is bontja a nyak­kendőjét, szórják le magukról a sötétkék ruhát. — Mi van, srácok — lihegem, de már fej­tem is le magamról a fehér in­get. A fészer végéből fölpislan- tok közben az égboltra. Mint a csikók, ha tavasz jöttén első Ízben szabadulnak ki a karám­ból, úgy vágtattak és futkos­tak szeszélyes és kiszámítha­tatlan összevisszaságban oda­fenn a felhők; világosabbak és sötétebbek, hamuszínűek és je­get lehelők. Egyre feljebb és feljebb jöttek, s mind nagyobb területen borították be az eget. Másodpercek alatt végeztek a holddal, s csak egy-egy csillag kandikált ki még elárvultán, közvetlenül fölöttünk a roha­nástól itt-ott ronggyá tépődő felhőszőnyeg mögüL Szinte mozdulatlanná der­meszt a látvány. Valaki az udvar Mól hirte­len mellém dobban. »Hogy az a libanoni Krisz­tus rogyassza le őket!« — li­hegi. Erről ráismerek. Török Gé­za! Rokona Vincének, unoka­a, YkNKYfc n*2>3j GYŐRI D. BALÁZS KÉT VERSE Vámvégi este Elfáradt út a templomig, lapu, vadparaj benőtte, tenyérnyi olajzöld moha beleharap a tetőbe. Kényelmesen megül a domb, ölében orgonabokor pillog a tiszta levegő és fehér felhők rostoskendője álól. Köröskörül pezseg a táj, a környék siető lábak hangja, visszhangzik a szó, a falakon arcát az ablak kitakarja. Kerítésekig ér fel az alkonyat, viruló barackok — sárga lámpák ~ dal kíséri el a lépkedőt, hangszórók szájuk tátják. A pezsdülés nem városszéli, neonláng mozireklámot tapogat, tipegő házak mellett gyárkémény ágaskodik és megkarcolja a csillagokat. így lettél bennem végtelen Megélsz. Hiáiba nyújtanám kezem ellened, védenék gyilkos vágyaktól mentesen visszaidéző szemek. < Ezt is megérted :ermyi vagy, így lettél bennem végtelen, az értelemmel nem bírok, nem értelek, nem értelek, s emléked már elégtelen, de így maradsz meg énvélem. Megélsz, miként a vers. Rímék törvényei megvédenék. remónia. Kezdődik is, jön a felől cefetül dagad!« NYÁRI KÖNYVŰJDONSÁGOK Lion Feuchtwanger SIMONE A könyv témája a francia el­lenállás néhány napja. Simo­né Planchard egy tizenötéves lány, ez a modern Jeanne d’ Arc szegény rokonként él ne­velőapja házában. Édesapjának azért kellett meghalni, mert Kongóban a négerek felszaba­dításáért küzdött. Simone a hitleristák közeledtekor fel­gyújtja nevelőapja benzinrak­tárát és autóparkját. Simonét éppen úgy, mint az orleansi szüzet, aki rajongásának tár­gya volt, nem az ellenség, a német pusztítja el, hanem a franciák, a »kétszáz család«. Lion Feuchtwanger a ná­lunk most másodszor kiadásra kerülő könyvében művészi módon bontakoztatja ki Simo­ne Planchard és Jeanne d’ Arc párhuzamát. S párhuzamból bontakozik ki egy nagy író vád­irata az embertelenség, az áru­lás ellen, mindazok ellen, akik nem hajlandók tanulni a törté­nelemből. Werner Steinberg A FÉNY SZERELMESE Második kiadásban nyújtjuk át olvasóinknak Heinrich Hei­ne, a nagy nétnet költő regé­nyes életrajzát. W. Steinberg művében nem a teljes élet kronologikus el­mondásának módszerét válasz­totta, hanem az emberré és harcos költővé válás egy-egy jelenetét regényesül meg: a düsseldorfi gyermekkorban Napóleon látogatása, Frank­furtban az első »inaskodás«, Hamburgban gyakornokosko- dás a milliomos nagybácsinál, és első szerelme, majd Bonn­ban, Göttingában, Berlinben az egyetemi diákévek következ­nek, melyeket már a szabad­ságért vívott írói küzdelem jel­lemez. Heine neves emberek társaságában érik költővé, de a reakció üldözi, s gyakran be­tiltással sújtja műveit. Végül Franciaország nyújt neki me­nedéket. innen szállnak hazá­ját féltő gondolatai az elporo- szosodó Németország felé. ságcseppek apró patakokban megindulnak a szemem feló. Hunyorítanom kell, az egyik kis patak a szemem sarkába csurran. A tempó tovább gyorsul. Rámás csizmám hadd sza­kadjon el, Csak a rózsám, az ne hagy­jon el! Manci lehunyja a szemét, kemény kis melle forgás köz­ben nekifeszül a karomnak, csak a zenét hallom már, és úgy érzem: egyetlen, nagy, lük­tető ritmus körülöttünk min­den. XT életlen csak, hogy az aj- ’ tó felé nézek. Kassai Lacit látóm, a KISZ-titkárt, amint sietve kimegy. És a kis Guzmicsot, amint lohol utána. Aztán még ketten és megint ketten ... Eszembe jut a felhő! A teremtésit, csak nem?! Még egy taktus és elhallgat a zene. Ocsúdnak a párok, Man­ci elgyengülve belém kapasz­kodik. De ezt már alig veszem észre, kísérem, terelgetem visz- sza az asztalhoz. Kicsit gyor­san, kicsit türelmetlenül is, (Szekeres Emil rajza.) testvére vagy ilyesmi, majd fel­dönt a nagy lendületével. »Vár­jatok, én is jövök« — mondja, amint felfogja a helyzetet, de Kassai Laci rámordul, hegy jössz ám az öregapádat, kiürül a terem, nem kell feltűnést csinálni! És Laci már iramodik is, neki a kerítésnek, ki a kertek alatti dűlőútra, mi meg utána. Furcsa látvány lehettünk, any- nyi szent. Mindennek látszunk, csak aratóknak nem. Egy szál alsónadrág, egyikünkön-mási- kunkon atlétatrikó — ez min­den öltözet, és hozzá fehér zok­ni, fekete félcipő... Talpalunk, ahogy csak bírjuk szusszal, olyan port verünk, mint egy pótkocsis teherautó. ló őzben egyre szaporáb- ban és egyre nagyob­bakat villámlik. Még kétszáz méter..., még száz­ötven ..., még száz... aztán Kassai Laci fölkapja az első kévét. Melléje gyorsan még egyet, s a kettőre a harmadi­kat. Kepébe rakni most nincs idő, jó, ha így is meggyőzzük valamennyit. Mert ha ezt az amúgy is túlérett búzát széjjel­hagyva, kévékben éri az eső... hát arra még rágondolni sem jó! Valamennyi kévét külön szárítgatni, mozgatni, forgat­ni, nem, ezt nem lehet, a szem fele akkor kihull a fölre. De oda a becsület is, a brigádé, a fiataloké! — Nyomás, srácok, nyomás — hallom valakinek a hangját, de fölösleges a biztatás. A vil­lámok fel-feUobbanó fényében jól látszik a már-már eszeve­szett iram, mindannyiunk óriási akarása, s az egyre éle­sebbé váló mennydörgések el­lenére is — szinte hallani a nyolc tüdő lihegését... Szakad rólunk a veríték, de nem szá­mít, csak gyerünk, gyerünk a kévékkel! Négyet is cipelek egyszerre, kettőt a karommal a derekamhoz szorítok, egyet- egyet fölmarkolok. Aztán fu­tás! R etteneteseket villámlik. Egyszer-egysZer szinte megnyílik az ég. Az éles fény elvakít, nékirohanok a kis Guzmicsnak. Elesik, rá a tarlóra, föléje meg a kévék. Annyira igyekszik, annyira ideges, hogy triplán dadog: »Se-se-semmi baj, csa-csa-csak tartson még k-k-l.i egy kicsit az idő« — kiáltja felém a ké­vék adói. Újabb villámlás, újabb mennydörgés, de szaporodnak, egyre szaporodnak mögöttünk a kévehalmok is, túl járunk már a tábla felén. Szél támad, hűvös borzongató szél, port és esőszéigot hoz felénk. Reszket­nek, rázkódnak az útmenti eperfák, látványuk döbbene­tes: eszüket vesztett, tébolyult asszonyok toporzékolhatnak így, égre emelt karokkal, föl- borzolt hajjal. — Nyomás, srácok, nyomás — kiáltja megint valaki. Ettől nyomban magamhoz térek, s rohanok újra a kévékkel. Nyolcán vagyunk, de ha felte­kintek, úgy látom, mintha többen lennénk, mintha tele lenne velünk a búzaföld. A villámlás állandó, az égbolt egyetlen vakító fénylepel, és e szokatlan, vakító fényben úgy tűnik: nem igazi, nem valódi semmi, színpadi. Nem gondo­lom mindezt ilyen szabályo­san végig, éppen hogy átciká­zik csak rajtam a gondolat, közben vágtatok tovább, egyik kévétől a másikig. Föl-fölszisz- szanek, hol a karomat, hol a csupasz lábszáramat karcolja fel az erős búzaszalma. Újabb szélroham. És egy-egy esőcsepp is. Kövér, nagy csep­pek, szinte fáj, amint széjjel- toccsannak a felhevült bőrön. Valaki káromkodik: »Hogy az a libanoni Krisztus...« Török Géza! Mégis eljött. Lesek a hang irányába, keresem két­méteres alakját, de csak egy száguldozó szalmakazlat lá­tok. ő az, Géza, fél kepére va- lé kévét cipel egyszerre, és dü­hösen káromkodik. 2 űrűsödnek az esőcsep- pék. Karjaink és láb­száraink vérző karcolá­saiba belemossák az izzadságot, sziszegve kapkodunk a felsaj­gó sebekhez. — Nyomás, srácok, nyomás! — hangzik újra meg újra a biztatás, de ezt is, a menny­dörgést is túlharsogja egy böm­bölő hang: »Megállni, kölkök, megállni! Ide hozzám, azon­nal!« — Gyula bácsi! Ott áll mögöttünk kalapban, fehér ing­ben, ünneplő ruhásán. — »Megállni, kölkök, megállni!« — ordítja túl a szélzúgást, a mennydörgést, és sebesen, nagy gyakorlattal kezdi egy­másra rakni a kévéket. Csak állunk megkövültén, nézzük* miként formálódnak keze nyo­mán a kepelábak, a keresztek. Csak aztán lódulunk... Ragad­nánk fel kévéket, hogy a kepe­rakáshoz, Gyula bácsi keze alá adogassuk őket, de ránk kiált megint: »Nem oda, kölkök, ide ni!« — és a kévékből emelt fal széltől védett oldalára mutat. Vinnénk hát oda a kévéket, de Gyula bácsi bennünket kény­szerít oda, a kepelábek sarká­ba. »Elbújni kölkök, tüdőgyul­ladást akartok?!« — És rakja a kévéket tovább, tornyozza fölénk, valóságos barikádot épít... Az eső már zuhog. Kas­sai Laci előugrik, közénk húzza Gyula bácsit is a képe­zni gba, ahova az esőnek csak a szaga ér... Kucorgunk szótlanul, ffelhe- vült testünk párolog. És a kér­dés kimondatlanul is ott gub­baszt közöttünk, nyomja a lel­künket: mennyi maradhatott széjjel? Hány kéve ázik el? 1 Múlnak a percek. Tíz... ti­zenöt ... húsz... A vihar las­san elvónuL Ritkábbak, szkIí- debbek már a fel-fellobbanó fények, tompábbak, morgósab- bak a hangok is. Az eső eláll. A lucskos, süppedő tarlón b tatunk hazafelé. Csak tíz i cet várt volna még az idő, c tíz percet... A tábla végében meg ** lünk, visszalesünk mozdulatlan kévéi:., mazokra. Gyula bácsi azon,, továbbot int. »Majd ha me, száradt, kölkök, akkor gyerte: megint, akkor majd gyönyör ködhettek benne! No, fut::.- kölkök, a menyasszonytáncró, már úgyis lemaradtatok!« / kis Gzumics áll legközelebb az ő hátára csap rá apáskodv.. Én úgy láttam, hogy az elázct’ kévék ellenére is volt ebben , mozdulatban egy kis elismerés Meg némi büszkeség is» ».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents