Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-14 / 163. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1962. július IC Algériai vezetők az egység fontosságáról Algír (Reuter—AP, AFP). Ben Khcd'la, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke és Ben Bella miniszterelnök-helyettes, csütörtököm két' különálló tömeggyűlésen beszédet mapdott. A TRét politikus az egység rendkívüli fontosságát hangsúlyozta. Ben Khedda Tizi Ouzouban a Kabil. hegység körzetének központjában beszélt több mint százezer főnyi hallgatóság előtt. Nem tett említést a vezetők közötti nézeteltérésekről, és nemzeti egységre, fegyelemre szólított fel, hangoztatva, hogy az •algériai ajknak a nép jólétét szolgáló demokratikus államot kell felépíteniük. Ben Bella Oranban tartott beszédet. Ben Kheddához hasonlóan hangsúlyozta a nemzeti egység jelentőségét. Kijelentette, ellenzi a személyi kultuszt és a kollektív vezetés híve. A kisebbségnek azonban meg kell hajolnia a többség .akarata előtt — tette hozzá. Hangoztatta, hogy Algéria jövőjét nem szabad kitenni a régi pártok meddő játékainak. Egy fegyelmezett pártra van szükség és az egység előtt majd meghátrálnajk az ellen- forradalom erői — mondotta. Angol lapok a dollár körüli nehézségekről r. London (MTI). •. Angol pénzügyi körökben feltűnést keltett a francia bank lépése, hogy tartalékaiból 112 miihó dollárt aranyra váltott be az Egyesült Államok pénzügyminisztériumánál. Ily módon jelentékeny mennyiséggel tovább csökkentették az Egyesült Államok aranytartalékát, amelyet néhány hét óta az európai nagy jegybankok támogatása védett a további arany- veszteségektől. Diplomáciai körökben azt kérdik, hogy 1. vajon ez a francia művelet a dollár iránti bizalmatlanság súlyosbodásának jele-e; 2. mi van az európai vezető központi bankok ama bizalmas kötelezettségével, hogy dollárkészletüket nem dobják piacra, és nem is váltják át aranyra. A Financial Times vezércikke szerint a dollár gyengeségének mélyemfekvő oka az Egyesült Államok fizetési mérlegének nagy passzivitása. A dollár sorsa attól függ — írja a lap —, hogy bíznak-e benne a nagy központi bankok. Megfigyelők megjegyzik: a francia művelet különösen baljóslatú, mert széles körökben elterjedt a hír: a francia kormány azt tervezi, ha Washington nem teljesíti összes politikai követelését, akkor rohamot indít a dollár ellen, és ez elkerülhetetlenné tenné a leértékelést. Valószínűleg július 23-án írják alá a laoszi egyezményt hogy a Laosz semlegességéről szóló nemzetközi egyezményt London (MTI). A DPA hírügynökség londoni tudósítója úgy értesült, A Johnston-szigeteknél folytatódnak az amerikai atomkísérletek Washington (Reuter, AP). , Az amerikai atomerő bizottság csütörtökön bejelentette, hogy az Egyesült Államok a Karácsony-sziget térségéiben befejezte légköri atamrobbam- tásd kísérlet-sorozatát. A Johns- ton-sziget körül elrendelt elővigyázatossági intézkedések azonban érvényben maradnak, ami annyit jelent, hogy ebben á térségben még további robbantásokra kerül sor. A bizottság szóvivője nem tudta megmondani, mennyi magaslégköri robbantásra lehet még számítani. — Mint ismeretes, ebben a térségben történt az élső magaslégköri robbantás is. valószínűleg július 23-án írják alá Géniben. Eddigi tervek szerint a tizennégyhatalmi értekezlet utolsó teljes ülését július 21-én tartják. Erre, valamint az egyezmény aláírására a legtöbb részt vevő állam, közöttük az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína és Nagy- Britannia elküldi külügyminiszterét. Rusk amerikai, Lord Home angol és Gromiko szovjet külügyminiszter előreláthatóan 3—5 napot tölt Genf- ben. Rusk és Gromiko folytatni szándékozik a Berlinről folyó megbeszélését. Felrobbant egy amerikai interkontinentális rakéta Cape Canaveral (AP). Ötven másodperccel felbocsátása után felrobbant egy Minuteman típusú interkontinentális rakéta a Cape Cana- veral-i támaszpont felett. (MTI) Télen nyáron egyformán üdítő a valódi gyümölcslé. Somogy megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi V. (42229) I A TflSZSZ nyilatkozata a német kérdés békés rende zés érit Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió és a nyugati hatalmak között hosszabb ideje eszmecsere folyik a német kérdés békés rendezéséről. Az utóbbi időben a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya között folytak ilyen tárgyalások. A TASZSZ-t felhatalmazták annak közlésére, hogy szovjet hivatalos körök sajnálattal veszik tudomásul: a nyugati hatalmak kormányai nem értik meg annak szükségességét, hogy a német békeszerződés aláírásával fel kell számolni a második világháború következményeit. Jóllehet 17 esztendő múlt el a második világháború befejezése óta, a német békeszerződést még nem írták alá és Európa szívében — Nyugat-Ber- linben — megszállói minőségben még mindig ott tartózkodnak három nyugati hatalom — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — csapatai. Nyugat-Berlint egy támadó tömb, a NATO katonai támaszpontjává tették a békeszerető államok, mindenekelőtt a Német Demokratikus Köztársaság ellen, amelynek közepén helyezkedik eL A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, amelyek egykor szövetségesek voltak a hitleri Németország ellen folytatott háborúban, merőben ellentétes Célokkal kapcsolták ősszé a német kérdésben folytatott politikájukat. A nyugati hatalmak, miután németországi politikájuk következtében ez az ország két részre sjzakadt, azon fáradoztak, hogy a Németország nyugati részét militarista és revans- vágyó állammá tegyék, amelynek politikája és fejlődési irányzata idegen a béke érdekeitől és a német nép igazi nemzeti érdekeitől. A Szovjetunió szövetségese a német földön létrejött békeszerető, szocialista német államnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, amelynek politikája és fejlődése teljes összhangban áll a béke érdekeivel és annak a német népnek nemzeti érdekeivel, amely nem egyszer vérével és súlyos szenvedésekkel fizetett a német imperializmus agresszióiért és kalandor politikájáért. A mostani helyzetben, amikor Európa szívében még nem számolták fel a második világháború maradványait, Nyu- gat-Berlinben pedig kiépítették a NATO katonai támaszpontját, változatlanul hagyni ezt a helyzetet annyit jelentene, mint a tűzzel játszani, any- nyit jelentene, mint fenntartani a katonai összetűzés veszélyes lehetőségét Európában a nagyhatalmak között. A Szovjetunió, a Nemet Demokratikus Köztársaság és a többi békeszerető állam, amely sífcraszáll a német békeszerződés megkötése mellett, nem veheti komolyan azokat a nyi- latokazatokat, amelyek szerint a nyugati hatalmaknak a német kérdés békés rendezéséről való távolmaradása és az a törekvése, hogy katonai támaszpontként továbbra is kezükben tartsák Nyugat-Berlint, e hatalmak jó szándékáról, valamint arról az óhajáról tanúskodik, hogy biztosítani akarják a szabadságot Nyugat-Berlin lakossága számára. Ha valóban így volna, ha a nyugati hatalmakat jó szándék vezérelné, és nem volnának olyan elnézőek azokkal a nyugatnémet körökkel szemben, amelyek a revans követelését és a második világháború eredményeinek felülvizsgálását politikájuk zászlójává tették, akkor nem elleneznék a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy tegyék Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá. Ez a javaslat, mint ismeretes, nemcsak azt irányozza elő, hogy záróvonalat kell húzni a második világháború alá, vagyis alá kell írni a német béke- szerződést mindkét német állammal, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egyikükkel, az NDK-val, és demilitarizált szabad várossá kell nyilvánítani Nyugat-Berlint, hanem azt is, hogy a nyugat-berlini lakosság teljesen szabadon, mindén külső beavatkozás nélkül dönthet belügyeiben. Nyugat-Berlinben a lakosság szabadságát nem a három nyugati hatalom megszálló csapatainak ott tartása, mint ahogy azt a német kérdés békés rendezésének ellenfelei képmutatóan állítják, hanem éppen e csapatok kivonása biztosítja. Ez különösen világossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a szovjet kormány javaslata milyen szigorú és ünnepélyes nemzetközi biztosítékokat helyez kilátásba az ENSZ égisze alatt Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város státusénak szavatolására. Mint ismeretes, a szovjet kormány komoly lépéssel közeledett a nyugati hatalmak álláspontja felé, amikor beleegyezett, hogy a három hatalom megszálló csapatait bizonyos időre váltsák fel néhány más állam csapatai az ENSZ lobogója alatt, hogy Nyugat-Bérlint a NATO katonai támaszpontjaként tartja fenn. Nos, ha ez az Egyesült Államok álláspontja, akkoh a Szovjetuniónak sok más békeszerető állammal együtt a nyugati hatalmak részvételéle nélkül meg kell oldania a német békeszerződés aláírásának, és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet rendezésének kérdését. A szovjet kormány több ízben kijelentette: a nyugati hatalmak nem foszthatják meg a Szovjetuniót és a német kérdés békés rendezése mellett síkra- szálló többi államot attól a természetes joguktól, hogy aláírják a békeszerződést azzal a német állammal, amelyik hozzájárul ehhez. Annál is inkább ez a helyzet, mivel a békeszerződés aláírása, ami azt a célt szolgálja, hogy a német miü- tarizmust megfossza az agresz- szió lehetőségétől, megfelel azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a szövetségesek a második világháború végén az eljövendő világ sorsáról döntve ünnepélyesen magukra vállaltak. amint azt N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő ez év július 10-én a leszerelési és béke-világkongresszuson kifejtette. A nyugati hatalmak — köztük az Amerikai Egyesült Államok — magas rangú hivatalos képviselőd kijelentik, hogy a fő kérdés, amely ma még szétválasztja a hatalmakat, a három hatalom megszálló csapatainak Nyugat-Berliniből való kivonása. Igen, ez a másik fél számára is fő kérdés, ismeretes, hogy egy sör más fontos kérdésben — mint a szovjet—amerikai véleménycserék során kiderült — van bizonyos közeledés az érdekelt államok álláspontjában. A megegyezés akadálya azonban éppen a három hatalom megszálló csapatainak kérdése. A Szovjetunió nem járul hozzá, hogy Nyugat-Ber- linbem fenntartsák a NATO katonai támaszpontját, és irreális minden olyan számítás, amely azon alapszik, hogy megkapják a Szovjetuniótól ehhez a beleegyezést. Nem lehet beleegyezni abba, hogy Európa közepén és a szocialista államok közösségének területén fenntartsanak egy puskaporos hordót, amely bármely pillanatban a levegőbe röpülhet, és eltemetheti az európai békét. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma csak a minap tett egy nyilatkozatot, amelyből következik, hogy az Egyesült Államok kormánya ragaszkodik a régi irreális álláspontjához a három hatalom nyugat-berlini csapatainak kérdésében, valamint abban, Ha megtörténik a békeszerződés aláírása az NDK-val, akkor a Német Demokratikus Köztársaság egész területén új helyzet áll elő. Ez a terület mentes lesz a második világháború maradványaitól, teljes mértékben helyreáll a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitása, beleértve ellenőrzését a területén áthaladó közlekedési útvonalak és a légitér fölött is. A békeszerződés aláírása utón, mint ez már többször elhangzott, a szerződés aláírói Nyugat-Berlint demilitarizált szabad városnak tekintik, az ösz- szes, ebből adódó következményekkel. Más szóval, a Szovjetunió és mindazok az államok, amelyek békeszerződést írnak alá az NDK-val, úgy járnák el, ahogy az Egyesült Államok és néhány NATO-szövetségese járt el, amikor aláírták a békeszerződést Japánnal, anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna a Szovjetunió, amely részt vett a militarista Japán elleni háborúban. Egyes nyugati politikusok, nyilván a tehetetlenségi erők folytán, még mindig fenyegetésekkel illetik a Szovjetuniót. E régóta naftaldn-szagú fogások azonban csak azt bizonyítják, hogy ezeket a politikusokat cserbenhagyta valóságérzékük. Az egész nemzetközi helyzetet és a kialakult erőviszonyokat az agresszív imperialista politika szemüvegén keresztül nézik, ez pedig veszélyes. Veszélyes ázom az úton haladni, amelyen Hitler haladt a maga téveszméivel, elbizakodottságával és kalandor politikájával. A Szovjetunió a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatta és folytatja ma is. Ez a politikája a német béke-rendezés kérdésében is. A Szovjetuniónak nem célja, hogy kiélezze a viszonyt sem az Egyesült Államokkal, sem Angliával, sem Franciaországgal vagy Nyugat-Németországgal. A szovjet kormány évek óta türelmesen arra törekszik, hogy a német kérdés békés rendezését összes volt szövetségeseivel együtt, velük egyetértésben oldja meg. Még mindig szeretné remélni, hogy ezekben az országokban és Nyugat-Német- országban megértik: a jelenlegi helyzet és a német békeszerződés hiánya a háborús katasztrófához vezet. A békeszerződés aláírása a Német Demokratikus Köztársasággal, ha nem sikerül' a nyugati hatalmakkal összeegyeztetett döntést találni, szükségképpen megváltoztatja a közép-európai helyzetet, eltünteti a háborús maradványokat és megtisztítja az utat az államok, egyebek között a nagyhatalmak kapcsolatainak megjavítása előtt A szovjet kormány mindig ezt akarta és változatlanul ezt akarja. Ha megkötésre kerül a béke- szerződés az NDK-val, akkor nem lesznek többé viták és nézeteltérések a ^ német békerendezéssel összefüggő kérdések körül, beleértve a nyugatberlini helyzet rendezésének kérdését is, nem lesznek azok a viták, amelyek immár évek óta táplálják a nemzetközi feszültséget és lázban tartják Európát Nyugaton azt hangoztatják, hogy ha aláírjuk a békeszerződést az NDK-val, ez veszélyes módon kiélezheti a nemzetközi helyzetet. A német békeszerződés megkötése következtében csak akkor éleződhet ki a helyzet, ha a másik fél ezt akarja. Ami a Szovjetuniót illeti, szilárd és következetes békepolitikáját állítja szembe az agresszív erőknek azzal a törekvésével, hogy parázsló állapotban fenntartsák a háborús tűzfészkeket. A feszültség enyhítésének és az európai béke pillérei megerősítésének kulcsa a német békeszerződés megkötése. A Szovjetunió maradéktalanul teljesíti kötelességét, mint olyan állam, amely döntő szerepet játszott a hitleri Németország szétzúzásában. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő a leszerelési & békevilágkongresszuson ünnepélyesen megerősítette a Szovjetuniónak ezt a békeszerető külpolitikai irányvonalát. (MTI) AHruscsov-beszéd és a TASZSZ-nyilatkozat visszhangja Berlinben Willy Brandt váratlanul engedékenységet mutat Berlin (MTI). Külföldi megfigyelők rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a TASZSZ által ismertetett nyilatkozatnak, amelyben a Szovjetunió hivatalos körei csütörtökön világosan és határozottan Mfejtették a német békeszerződés megkötésével kapcsolatos álláspontjukat. Nyugat-Berlin uralkodó körei és lapjai, a »Frontváros« és a nyugatnémet rádióállomások különösen érzékenyen reagáltak a nyilatkozat erélyes hangú kitételére, amely szerint a Szovjetunió nem fog beleegyezni abba, hogy a három nyugati hatalom megszálló csapatai továbbra is Nyugat-Berlinben állomásozzanak, s hogy a NATO-nak Európa szívében, a szocialista államközösségen belül, vagyis Nyugat-Berlinben továbbra is lehessen katonai támaszpontja. ■ A »frontváros« legtekintélyesebb lapja, a Tagesspiegel pénteken »Figyelmeztető jelzések« című vezércikkében fűz megjegyzéseket a TASZSZ-nyilat- kozathoz. A vezércikkből Mtűnik a hidegháború híveinek páni félelme az esetleges kü- lönbékeszerződéstől. A lap »éberségre« int, és azt jósolja, hogy »közeledik a konfliktus időpontja«. Hruscsov legutóbbi beszéde némileg józanítólag hatott Nyu- gat-Berlin vezető politikusaira. Willy Brandt kormányzó polgármester, aki pénteken kezdte meg nyári szabadságát, elutazása előtt nemzetközi sajtó- értekezleten visszavonulót fújt. Elismerte: a feszültség bizonyos fokú enyhüléséhez vezetne, ha Nyugat-Berlin hivatalos körei közvetlen tárgyalásba kezdenének »Kelet-Berlin hivatalos szerveivel«, vagyis az NDK hatóságaival. Eddig erre nem mutatott hajlandóságot. Brandt most már készséget mutat arra is, hogy az NDK »esetleg« Nyugat-Berlinben állítson fel olyan irodákat ahol a nyugat-berlini lakosok benyújthatják az NDK fővárosába való látogatásra vonatkozó kérésüket. Ilyen irodák felállítását az NDK hatóságai már a múlt év végén javasolták, Brandt azonban mindeddig visszautasította ezt a kezdeményezést. A Német Demokratikus Köztársaság kormányköreibe nagy helyesléssel fogadt:. , Hruscsov szovjet minisztert nőknek azt az új javaslat . hogy a három nyugati hatalo. csapatai helyett norvég és dar vagy belga és holland, vak mint lengyel és csehszlovák csapatok állomásozzanak Nyi gat-Berlinben, mégpedig a. ENSZ zászlaja alatt. »Ez lehetővé tenné — jegy; meg vezércikkében -a Neue.-, Deutschland —, hogy felszá molják a nemzetközi joggal el lentétes megszállási rendszert, amely a szocialista országok elleni NATO-támaszponttá változtatta Nyugat-Berlint.«
