Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Szerda, 1962. jűünc tL

Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus július 10-i ülésén

(Folytatás az 1. oldalról.)

való igazság a szocialista államok, a kommunisták álláspontjáról.

A mi szovjet országunk a nevezetes lenini békedekrétummal született. Lenin határozottan elvetette azt a javaslatot, hogy a szovjet állam címerébe felvegyék a kardot és azt mondotta: »A kard nem a mi jelvényünk.-« A szovjet állam jelvénye a sarló és a kalapács lett, a békés alkotómunka jelképe. Mi a békés együttélés lenini elvét vallottuk, most is valljuk és vallani fogjuk. Ez a különböző társadalmi rendszerű államok közötti viszonyt illetve az egyetlen olyan doktrína, amely megfelel koránk történelmi feltételeinek, s amelynek alapján meg lehet őrizni a békét.

Sok ember Nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: »Van-e jövője az emberiségnek.«« Szeretnénk válaszrolni nekik: igenis van és ez ragyogó jövő lesz. Mi bízunk benne, hogy az emberiség talál magában annyi erőt, hogy megfékezze az atommániáku- sokat!

A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömegpusztító fegyvereket, be ne tiltanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett foglalunk állást.

A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik az erőpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atom- megfélemlítés politikája. Az általános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: »Le az országok közötti háborúval, éljen a béke!«

Ezért az általános és teljes leszerelésért vívott harc a béke fenntartásáért és megszilárdításáért síkraszálló összes békeszerető erő, valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezet és mozgalom legfontosabb kötelességévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelése.

szinten tartsák a háborús üzleti konjunktúrát, újabb fegyverkészleteket halmozzanak fel.

A nyugati hatalmak genfi magatartása arról tanúskodik, hogy nem kívánják a leszerelést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Genfben tartott beszédei tisztán deklaratív jellegűek, puffo- góak. Negatív állásfoglalásukat elfogadhatónak próbálják feltüntetni, bennünket viszont a megegyezés ellenségeiként igyekeznek beállítani. No®, nézzük csak meg az amerikai javaslatok lényegét

Mint ismeretes, az Egyesült Államok hosszas huzavona után végül is előterjesztette a leszerelésről szóló egyezmény »alapvető tételeinek vázlatát«. Ez a vázlat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően alapjában véve negatív maradt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag ez az álláspont már si- mulékonyabb, és sok szót tartalmaz a leszerelésről. A valóságban »az alapvető tételek« éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atomfegyver teljes mértékű eltiltását, az államok által felhalmozott összes készletek megsemmisítését, az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolását. Egy ilyen »leszereléssel« egyetérteni azt jelentené, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a béke megszilárdításának.

Akárcsak a múltban, ez alkalommal is alig, hogy megkezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszerelés kérdéseiről az egész figyelmet a nemzetközi ellenőrzés hírhedt problémájára tereljék, miközben azt próbálják bizonygatni, hogy a leszerelés problémájának egész lényege az ellenőrzés^

A mi álláspontunk egyszerű és érthető: egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek különböző fajtáit. Emellett a mi szerződéstervezetünkben az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag tett minden lépést a szigorú nemzetközi ellenőrzés intézkedései kísérik.

A nyugati hatalmak a mindent átfogó ellenőrzésre törekszenek, de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a leszerelést az államok rendelkezésére álló, a nukleáris fegyvereket célbaj ut- tató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyverfajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék.

De felvetődik a kérdés: csök- ken-e emellett a háború reális veszélye? Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő. Teljes mértékben igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnökének, Nehru úrnak, amikor kijelenti: »A leszerelés megszűnt a fegyverzet csökkentésének kérdése lenni. A nagyhatalmak atomfegyver-készleteinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész világot.«

Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból erednek, hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától: a tényleges leszereléstől. Ismét a nyugati hatalmakhoz fordulunk: fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatukat.

Mi, kommunisták szilárdan bízunk a szocializmus erejében, fölényében, és ezt már régen bebizonyította a történelem. Rövid idő alatt a szocializmus megmutatta fölényét a gazdasági fejlődés ütemében, a tudomány, a technika, a népművelés fejlesztésében, az igazi szabadságjogok biztosításában a néptömegek számára. Azok a magaslatok, amelyeket a Szovjetunió most foglal el, a szocializmus fölényének legragyogóbb bizonyítékai. Nem félünk a kapitalizmussal folytatott versenytől. Mondjon le a kapitalizmus is — ahogyan azt Russell úr javasolja — a

Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó általános határidőt megállapítani az általános és teljes leszerelésért célzó intézkedések megvalósítására, bár most már kijelöli a két első szakasz határidejét. Az amerikai vázlat tételei olyanmódon vannak megszövegezve, hogy lehetőséget adnak a nyugati hatalmaknak a végtelenségig elhúzni, sőt meghiúsítani a leszerelés folyamatát, ha egy bizonyos időpontban arra a következtetésre jutnak, hogy stratégiai elgondolásokból ez előnyös számukra.

Az Egyesült Államok nem akar leszerelést

Végül nem tudom elhallgatni azt a tényt sem, hogy — amint ez Genfben egyre világosabbá válik — az Egyesült Államok egyáltalán nem akar szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, amely kötelezné az államokat, hogy szigorúan meghatározott határidőn belül megsemmisítsék katonai gépezetüket. Az amerikai kormány képviselői Genfben nyíltan mondják küldötteinknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem hagyja jóvá az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Ebből láthatjuk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről, a gyakorlatban pedig ellenkező álláspontot foglal eL

Az általános és teljes leszerelés programja, amelyet a szovjet kormány javasolt a legmeggyőzőbb és legjobb bizonyítéka azon törekvésüknek, hogy a vitás kérdéseket ne háború útján, hanem békés verseny alapján oldjuk meg. Mindezzel ez a program kifejezi szilárd meggyőződésünket, hogy felülkerekedjünk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben.

Másrészt azok, akik ellenzik a leszerlést, akik azt mondják, hogy a kapitalista és a szocialista országok közötti háború elkerülhetetlen, azok nem bíznak a kapitalizmus erejében, nem bíznak győzelmében a szocializmussal folytatott békés versenyben. Ezért úgy kapaszkodnak a nukleáris háborúba, mint végső reménységükbe. A nyugati államok kormányköreinek képviselői nyiltan hangoztatják, hogy inkább atomhalál, mint a kommunizmus győzelme. így például Pella úr, a volt olasz külügyminiszter kijelentette: »Olaszország inkább vállalja annak a kockázatát, hogy Szovjetunió részéről atomtámadás éri, mint azt, hogy kommunista uralom alá kerüljön.«

Ezek nagyon veszélyes kijelentések és arról tanúskodnak, hogy egyes nyugati közéleti személyiségek a versenyt a gazdaság területéről — arról a területről, ahol a történelemnek kell döntenie, melyik rendszer van fölényben — a háború területére akarják áthozni. Ez azt jelenti, hogy az imperializmus sok védelmezője nem bízik többé abban, hogy a kapitalizmus képes megnyerni a szocializmussal folyó versenyt és a kapitalizmus megmentéséért készek pusztító világháborút kirobbantani, elpusztítani az, emberek millióit és millióit.

háborúról és helyezze át a szocializmussal való viszályát a békés verseny területére.

A béke biztosításának radikális eszköze — a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. Az ehhez vezető úton a szovjet kormány nem zárja ki, sőt szükségesnek tartja, hogy megállapodjon egész sor intézkedésben, amely hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához. és jelentősen megkönnyítené az általános és teljes leszerelés megvalósítását. Ilyen intézkedésnek tartjuk: atommentes evezetek létrehozását

különböző körzetekben, az atomfegyver további elterjesztésének megtiltását, a külföldi államok területén levő csapatok kivonását, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a Varsái Szerződés országai közötti meg nem támadási szerződés megkötését és más intézkedéseket.

A szovjet kormány több oldalról közelítette meg a leszerelés problémáját. Több éven át javasoltuk például azt, hogy állapodjunk meg a külföldi csapatok kivonásában Németország területéről, vagy pedig az első időszakban ~e csapatok egyharmaddal való csökkentésében az európai feszültség enyhítésére, ott ugyanis az államok két csoportjának fegyveres erői közvetlen érintkezésben állnak egymással szemben. A szovjet kormánynak ez a javaslata is függőben van a nyugati államok elutasító álláspontja miatt.

Sajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világossággal abban nyilvánul meg, hogy visszautasítják a minden atom- és hidrogénfegyver-kí- sérlet beszüntetéséről szóló egyezmény megkötését.

Az atomfegyver-kísérletek természetesen még nem jelentik a nukleáris háborút, következményeik azon ban az emberiség számára már most is veszélyesek. Az atomfegyver-kísérletek újabb hatalmas sorozata, amelyet az Egyesült Államok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt végre, kihívás volt az emberiséggel szemben. A dolog odáig fajult, hogy az Egyesült Államok a világűrben folytatja az atomfegyver -kíséri eteket, nem számolva azzal, hogy e kísérletek következményei az emberek életviszonyaira igen veszélyessé válhatnak.

Támadás a népek egészsége ellen

Kennedy elnök kijelentette: »Országunkban semmi sem veszélyezteti az emberek egészségét. Ilyen veszély nem fog jelentkezni kísérleteink következtében sem.« Kennedy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tudomány mai adatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai kísérletek igen nagy kárt tesznek az emberek egészségében. Ezenkívül földünkön nemcsak amerikaiak, hanem angolok, oroszok, kínaiak, japánok, franciák, olaszok és más népek is élnek. Azok pedig, akik az ilyen kísérleteket folytatják, azt sem tartják szükségesnek, hogy ezekre a népekre gondoljanak, és arra, hogy milyen nagy kárt okoznak a népek egészségének.

Engedjék meg, hogy most

néhány szót szóljak a német kérdésről. Ez a kérdés nincs ugyan közvetlen kapcsolatban a leszereléssel, de szorosan összefügg vele. A német béke- szerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon történő normalizálása elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését és jó alapot teremtene a leszerelési probléma megoldásának előrehaladásához. Ezt sok államférfi is egyre jobban megérti.

Valóban azok akik, a békére törekednek, komoly aggodalmat éreznek amiatt, hogy az Európa közepén lévő háborús tűzfészek egyre fenyegetőbbé válik. A nyugatnémet militariz- mus és revansizmus, amely hihetetlen szenvedéseket okozott a népeknek, az amerikai monopóliumok tetején felhizlalva egyre nyíltabban az agresz- szió, a kalandok útjára lép. Bár Adenauer kancellár magát a hitlerista rendszer ellenségeként tűnteti fel, a hitleri tábornokokra és tisztekre támaszkodik és lényegében hitleri politikát folytat. íme a tények:

Adenauer kormányzása idején Nyugat-Németország felfegyverzésére több anyagi eszközt fordított, mint annideién Hitler a második világháború előkészítésére. Hitler katonai kiadásai 1933-tól 1939- ig 90 milliárd markét tettek ki. Adenauer kancelláré — csupán 1950 és 1961 között — 100 milliárd márkára rúgtak. Ezek a számok elgondolkoztathatják a békftsaarftk» emberiséget, mert ezek a halál és a népi szenvedések számai A hitleri tábornokok parancsnoki beosztást kaptak a NATO európai szárazföldi erőinél. A bonni revansvágyók háborús zenéjére máris kezdenek menetelni egyes európai országok, a taktust kezdik verni még a nagyhatalmak is.

A bonni vezetők nem titkolják arra irányuló terveiket, hogy felülvizsgálják a múlt háború következményeit, Németország határait, amelyeket a potsdami egyezmények állapítottak meg. Seebohm bonni miniszter kijelenti: »Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió ne ringassa magát ábrándokban, hogy lemondunk az Odera és Neisse folyókon túl fekvő területekről.«

A dolog úgy áll, hogy egyes revansvágyó politikusok — köztük Brandt úr is — megengedik maguknak azt, hogy fenyegetéseket intézzenek a szocialista országok címére.

Ezeket a beszédeket hallgatva, a bonni politikusok viselkedését figyelve, felvetődik a kérdés, hogy ezek 1962-ben élnek-e, vagy pedig óráik mutatója megállt a hitleri hódító hadjáratok idején.

Békeszerződést kell kötni mindkét német állammal

A Szovjetunió amellett van, hogy mindörökre tegyenek pontot a második világháború után, kössenek békeszerződést mindkét német állammal, és ennek alapján normalizálják Nyugat-Berlinben a robbanásig feszült helyzetet.

Elmondhatjuk, hogy ez az egyedül lehetséges és ésszerű álláspont. Közben azonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya a német békeszerződés megkötése ellen van. Szeretnék örökké

(Folytatás a 3. oldalon.)

250 cm3-es

Pannónia

motorkerékpár,

26”—28”-os

kerékpárok

minden típusban OTP hitellevél ellenében részletre beszerezhetők

a CSURGÓI, FONYÓDI, LENGYELTÓTI, NAGYBAJOMI, MARCALI, és TABI

läidmives- I szövetkezeti'

szaküzleteiben.

A boltokban részletes tájékoz tatást adnak.

(2858)

2.

A szovjet leszerelési program

A szovjet kormány szilárdan és következetesen folytatja a béke megerősítésének és a békés együttélésnek a politikáját. A szovjet kormány, midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programját, abból indult ki, hogy radikálisan meg kell oldaná valamennyi állam biztonságának problémáját, és ki kell küszöbölni a háború kitörésének a lehetőségét is.

Mi a legfontosabb a mi programunkban? A leszerelés fő tengelyét, magvát az atomfegyverek betiltása és teljes megsemmisítése alkotja.

A szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább »fagyasszák be« és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célbaj uttatá- •sukra szolgáló eszközöket. Az a javaslatunk, hogy egyszerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, az atomágyúkat, szüntessék meg az idegen területen levő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretlen kormány megkísérli elrejteni e fegyverek egy részét.

Ezt a javaslatot annak idején De Gaulle, Franciaország elnöke vetette fel, és mi teljesen egyetértünk vele. Sajnos, a francia kormány nem tett hatékony lépéseket e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon.

Azt mondják, hogy az atomfegyvereket a TU—114, Boeing —707 és más polgári repülőgépeken is lehet szállítani. Azonban, ha valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehajtására, akikor egy ideig meg lehet tartani az országokban bizonyos védelmi eszközöket: légvédelmi tüzérségért, légelhárító rakétákat és vadászrepülőgépeket.

A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép megsemmisítését attól függetlenül, hogy milyen magasságban repül. Mint látják, fenti terv teljesen alaptalan.

A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt javasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést valamennyi célbajuttató eszköz megsemmisítésével. Mégis ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, mert úgy véljük, hogy az elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását.

Fel kell számolni a támaszpontokat

Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes idegen területen levő katonai támaszpontjaik felszámolásához és e területeken tartózkodó csapataik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresszív célból hozták létre.

Igen jellemző ebben a tekintetben Douglas úrnak, az Egyesült Államok legfelső bírósága tagjának a beismerése. Új könyvében ezt írja: »Oroszországot repülőterek gyűrűjével vettük körül. Ezeken a repülőtereken bombázó és vadászgépeink éjjel-nappal teljes harci készenlétben állnak. Támaszpontjaink Marokkó területén is voltak. Ottani bombázó gépeink atomfegyverrel a fedélzetükön éveken át huszonnégy órás őrséget tartottak a levegőben és készek vol-_ ták a rejtjelezett jeladásra a megadott célpontok felé indulni ...«

Ez ismételten bizonyítja, hogy amíg ezek a támaszpontok léteznek, fennmarad az új világfiáború veszélye is.

A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az államok közti háborús összeütközés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelő hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését is javasolja mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő.

Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megfogalmazását mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tartalmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nenj okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyének. Csak egyetlen egy dolgot ellenezünk: az általános és teljes leszerelésről való lemondást, szerződéstervezetünk lényegének elsikkasztását, a benne, előirányzott reális leszerelési intézkedések kihagyását.

Mi leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szó- fecsérlést. Nem lehet többé megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a leszerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverkezési hajsza egyre fokozódik. Az U. S. News And World Report című amerikai folyóirat számításai szerint 17 év alatt, 1946-tól 1962-ig a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben 863 nemzetközi ülést tartottak, ami 17 0Ö0 órát vett igénybe. Ez idő alatt 18 millió szó hangzott el. Mialatt a leszerelésről szóló szavak milliói a történelem holt salakjává válnak, egyre nagyobb mértékben gyártanak fegyvereket. Bizonyos nyugati körök a leszerelésről folytatott vitákat szócséplésre használják fel abból a célból, hogy a leszerelési szóáradat leple mögött, magas

„Kössünk meg; nem támadási egyezményt a Varsói Szerződés és a NATO országai között“