Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-07 / 157. szám

Szombat, 1962. július 7. s SOMOGYI XEP&AP Szakképzett könyvelőket Jó könyvelőkből hiány TOit a termelőszövetkezetekben a mezőgazdaság szocialista át­szervezésekor megyénkben. Ennek megszüntetésére a Ka­posvári Közgazdasági Techni­kum mező,gazdasági tagozatán három osztállyal könyvelőkép­zés indult Azóta rövid idő telt el, ma mégis azt hallani, hogy a végzett könyvelők nem tud­nak elhelyezkedni. Megerősí­tik ezt az iskolában szerzett adatok is. Az idén 80 végzett mezőgazdasági könyvelő ka­pott bizonyítványt, viszont csupán tíz-tizenöt elhelyezését biztosítják a termelőszövetke­zetek. Ez egészségtelen jelen­ség, káros a népgazdaságnak. Némelyek szerint azért van így, mert a közgazdasági tech­nikum mezőgazdasági tagoza­tára több hallgatót -vettek^ föl, mint amennyire a megyének szüksége lenne. Mások szerint az a ‘baj, hogy a tsz-ek elzár­kóznak a képzett könyvelők alkalmazásától, valamint, hogy a beiskolázásnál nem veszik figyelembe az egyes vidékek igényeit. Mindegyik véleményt mél­tányolni kell. De először a legalapvetőbb problémát kell megoldani. Le kell dönteni azt a merev falat, amely a terme­lőszövetkezeteknél elvágja az utat a most végzett könyvelők előtt Ki hiszi el, hogy a me­gye szövetkezetei alig néhány év alatt olyan jól állnak köny­velőkkel, hogy ma csupán 10— 15-re van szükségük. Az ipari üzemek sokkalta nagyobb múltra tekintenek vissza, még­sem haliam, hogy kitűnően áll­nak szakképzett könyvelőkkel. Hogyan állíthatnák ezt a me­zőgazdasági üzemek? A revi­zorok a megmondhatói, hogy sok könyvelő milyen szakkép­zetlenül dolgozik a tsz-ekben. G. Erzsébet tsz-könyvelő, aki nemrég beiratkozott a techni­kum levelező tagozatára, négy tárgy'ból bukott meg, könyve­lésből is. Vajon elhiszi-e va­laki, hogy ez a lány jól köny­vel. Hogy tud elemző módon gazdálkodni, felhívja a szö­vetkezet vezetőinek figyelmét a számokból is látható tenni­valókra. Azt hiszem senki. És hány G. Erzsébet van, aki rossz munkát végez, s még a technikumba se iratkozik be. S a tsz-ek nemigen akar­nak megválni az ilyen köny­velőktől. Pedig a fejlődés út­ja az, hogy fel kell őket válta­ni a szakképzett embereknek. Ezt minden szövetkezetben el­ismerik. De mikor arra kerül a sor, hogy fel kell, mondani egy nem megfelelő könyvelő­nek, akkor a népgazdaság, a szövetkezet kárára előtérbe ke­rül a helytelenül értelmezett emberségesség vagy meg gyakrabban a rokoni és isme­rősi kapcsolat, s a szakképzet- den könyvelők a helyükön ma­rgónak. Lehet vitatkozni azon, hogy a szelektálást elősegítsék-e a felettes szervek? (Sajnos a megyei tanács mezőgazdasági osztálya eddig nem törekedett túlságosan a könyvelők fel- frissítésére). De egy bizonyos: el kell végezni. Különben jog­gal kérdezhetjük, hogy miért fordítunk nagy összegeket a mezőgazdasági szakképzésre, ha minden marad a régiben. Persze a szelekció nem je­llenti azt, hogy szövetkezete­ink mindig.helyet’ tudnak biz­tosítani három évfolyam me­zőgazdasági könyvelőinek. Ké­sőbb kevesebb könyvelőre lesz szükség. Ha csökkenteni kell emiatt a technikum mezőgaz­dasági tagozatának létszámát, nem szabad elzárkózni előle. Ha két osztály elég, sokkal ésszerűbb a harmadikat ipari tagozattá átszervezni, ahogy ezt az iskola javasolta. Ha a megyének ez a kedvezőbb, bi­zonyára a minisztérium sem fog elzárkózni előle. Az ipari tagozat növekedé- dése lehetővé tenné, hogy meg­oldódjon egy másik probléma is, amit a városi gyermekek­nek a közgazdasági technikum­ba való nagyarányú jelentke­zése idéz elő. A technikumok ma általában kedvelt iskolák. A szülők szívesebben küldik ide gyermekeiket, mint a gim­náziumiba, mert képesítést kap­nak. Azonban sokan nem tö­rődnek azzal, hogy milyen ta­gozaton tanul a gyerekük. Olyan is előfordul, mint L Ve­ronika esete. ö közepes tanuló, osztály­főnöké írásos javaslata szerint mindig óvónőnek készült, jelentkezési lapja mégis a köz- gazdasági technikum mezőgaz­dasági tagozatán kötött ki. A felvételi bizottság nehéz hely­zetben van. Nem akarják el­utasítani a városi gyermeke­ket sem. De máshova, mint a mezőgazdasági tagozatra, (mi­vel ez a legnagyobb létszámú) nehezen tudnák fölvenni őket. Mennyivel célszerűbb lenne, ha ezeket a vidékre menni amúgy sem szándéko­zó városi fiatalokat ipari ta­gozaton képeznék ki. Ennek nagyobb hasznát vennék az üzemekben, (ahol rendszerint elhelyezkednek), mint a mező- gazdasági tagozaton szerzett képesítésüknek: Egyébként változtatni kelle­ne valamiképp a falusiak és a városiak arányán is. Az idén fölvetteknek például csak egy- harmada falusi, a többi váro­si gyerek. A kollégiumi elhe­lyezés kétségkívül nehezíti a vidékiek fölvételét. Azonban ez az arány akkor sem egész­séges. Az a cél, hogy olyan ki­tűnő parasztfiatalok tanulja­nak a technikum mezőgazda- sági tagozatán, akik ismerik a falut, és kimennek dolgozni a szövetkezetekbe. A falusi gye­rekek közül is elsősorban azo­kat kellene fölvenni, akik olyan járásból jelentkeznek, ahol kevés könyvelő van. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak ily módon külö­nös gonddal kellene elősegíte­nie a köinyvelőkópzést. A leg­utóbbi körlevélre azonban csupán két járásiból jelentet­ték, hogy hány könyvelőre van szükségük. Felül kell vizsgálni a köz­gazdasági technikumi beiskolá­zást. Az élet itt is új helyzetet teremtett, amelyhez rugalma­san alkalmazkodni kell. Cél­szerű beiskolázással, és a ter­melőszövetkezeti könyvelői garnitúra egészséges cseréjé­vel megszüntethető az a tart­hatatlan állapot, amely a könyvelőképzést jellemzi. Szegedi Nándor A csurgóiak jobb zöldségellátásáért... Fáradtságot nem sajnálva jár­ja nap-nap után a környéket Degresz Pétemé, a csurgói fensz felvásárlója. Állandó munkára van szüksége ahhoz, hogy a község zöldség- és gyü­mölcsellátásából a reá háruló feladatokat el tudja látni. Méltán érdemelte ki a járás egyik legjobb felvásárlója cí­met, hisz a sok nehézség elle­nére is jelentős eredményeket ért el. Első félévi méz, tojás és gyümölcsfelvásárlási tervét teljesítette, baromfiból pedig az előírtnál háromszor többet vásárolt föl. Nehézséget oko­zott azonban a burgonya- és zöldségterv teljesítése. A csur­gói tsz-ek ugyanis a zöldséget a^MÉK-nek szállítják, a terme­lők pedig az előírtnál maga­sabb áron adnák terményeiket. Jó volna, ha a tsz-ek többet termelnének, s a fölösleget Csurgón értékesítenék, mint ahogy azt az iharosi termel 5- szövetkezet teszi. Ez nem csu­pán Degreszné munkáját köny- nyítené meg, hanem a csurgói háziasszonyok gondjait is csök­kentené! Jelenleg a helyi piac magas árai, valamint a gyak­ran rendszertelen ellátás miatt sokat bosszankodnak a csur­góiak. A termelőkkel rendszeresen foglalkozik Degreszné, igyek­szik őket meggyőzni, hogy sok­kal okosabb, ha felvásárlónak adják el terményeiket, hisz 50—60 fillér különbözet miatt nem érdemes fél napokat el­üldögélni a piacon. Már tízéves szakmai gyakor­lata van a csurgói fensz felvá­sárlójának. Ám érzi, hogy pusztán a gyakorlat nem ele­gendő a jó munkához, ezért az idén beiratkozott a MÉSZÖV felvásárló tanfolyamára. Több, mint ezer szakembert kaptak az ér első felében a termelőszövetkezetek A termelőszövetkezetek meg­szilárdulását, jövedelmező gaz­dálkodósát az idén a szakom- berek újabb nagy csoportja segíti. A már több éve kiala­kult rendszer szerint az állam anyagi támogatásával az év eleje óta négyszáz, nagy ta­pasztalattal rendelkező szak­ember állt munkába a még meg nem erősödött közös gaz­daságokban. A legtöbben Bor­sod, Bács, Baranya, Szabolcs és Hajdú megyében dolgoznak, ahol a legnagyobb az alig egy éve alakult, a kezdet nehézsé­geivel küzdő szövetkezetek szá­ma. A szakembereknek csak­nem a fele agronómusi, 20 szá­zaléka könyvelői, a többi pe­dig elnöki funkcióba került. Mind több természetesen az olyan termelőszövetkezet, amely már saját erejéből is megfelelő jövedelmet képes biztosítani egy vagy több szak­embernek. Sok helyen vettek fel — a tagok sorába vagy al­kalmazottként —, az idén is mezőgazdászokat, sőt több szö­vetkezetnek már állatorvosa & gépészmérnöke is van. A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás színvonalának eme­lését segíti az az intézkedés is, amely szerint a járási tanácsok mezőgazdasági osztályát 500 szakemberrel erősítik meg. (MTI) Kielégítő lesz az iskolaszer-ellátás Az 1962—63. évi iskolai tan­évre a kereskedelem annak figyelembe vételével készül fel, hogy a tanulók száma a múlt évhez képest mintegy 2 százalékkal növekszik. Az igé­nyek kielégítésére a legtöbb cikkből megfelelő árukészle­tet biztosítottak. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban kapott tájékoztatás szerint papír- és írószerekből jó lesz az ellátás. Tavaly ilyen­kor például füzetekből 2849 tonna volt a kereskedelem készlete, most pedig 3150 tonna. A famentes rajzpapír a tavalyi 100 tonnáról 158 ton­nára nőtt. Félfamentes rajz­papírból is több, 291 tonna áll rendelkezésre. Úgynevezett vegyes iskolatáskákból a tava­lyival körülbelül azonos meny- nyiség áll rendelkezésre, ez azonban nem okoz gondot, mert az utóbbi évek tapaszta­latai szerint egyre inkább a bőr iskolatáskákat keresik. Ennek megfelelően ebből a tavalyinál 28 000-rel többet, 143 000-ret hoznak forgalom­ba. Megfelelő a felkészülés az úgynevezett iskolai segédesz­közökből, például krétából^ halenyvből, belföldi graíitiron- ból, tolltartóból, tintából, ra­dírból, irkatartóból és gyur­mából is. Olcsó diáktollakból minden igényt kielégítenek. Biztosították az iskolai poli­technikai oktatáshoz szükséges szürkelemezt, triplex-lemez és levelezőlap-anyagokat is. ■ Ügy tervezik, hogy július 20- ig a boltokba juttatják az igényelt iskolai felszerelések mintegy hatvan százalékát, s a korábbi évektől eltérően már júliusban megkezdik az áru­sítást. (MTI). Kálvária több felvonásban A kilakoltatással kezdődött Lévai Béla és Kertész Piroska balatonboglári lakosok kálvá­riája jó másfél évvel ezelőtt. Ä lengyeltóti tbc-szanatórium- ban dolgozó asszisztensnő egy este nem mehetett be régi ott­honába. Kezébe nyomták a hivatalos írást. Bútordarabjait berakták egy fürdőszobába. Volt ami be sem fért, a kony­ütizi Mihály — Beeze Károly: habútor, a tüzelő kinnrekedt a szabad ég alatt. Az asszony borzasztóan el­keseredett. Hiába könyörög a helybeli vezetőknek, seniki sem segít rajtuk. Jogcím nélkül maradtak a lakásban (ti. a ko­rábbi lakó, alki albérlőnek oda­fogadta őket máshová költö­zött), nem kaphatják meg a lakást — érvel Mogyorósi Gyu­la akkori tanácselnök. így jár az a másik két család is, aki i Kertész Piroskáékhoz és Lé­,, . ___, .. , | vai Béláékhoz hasonlóképp F ölvette ^a megkezdett^ leve-1 költözött be a iakásba _ í mondja nagy fennhangon a ta- inácselnök. A gyakorlat azon­Hiszen hajszálon függött eddigi _ . is az élete Bá-Kánhan. Kezdet-1 Kukucs Lajost, aki a Petőfi tői fogva olyasmiben vett résztt utca 9-ben albérlőként ma- — bár először szinte akaratla-! radt az őt odafogadó lakó után, n,u,1 “■> aho!| ®§y hibá® lépési tanácselnök másik lakásba eleg lett volna a lebukáshoz.»“.. .. Most pedig... Nem... Ezt az| költöztem. újabb elhatározását nem ír-i Furcsa módon elfeledkezett hatja meg anyjának, szegény-ia szigorúságról Mogyorósi ta- nek csak újabb izgalmakat je-! nácselnök a harmadik »jogta- »A fegyverek nem hallgatnak A felhívás után ellenkező egész! Ezzel akarnak átesalni, lentene... ♦ lan«, Kurucz Lajos megrend­el addig, amíg ki nem verjük irányból újra dal hangzott fel: hogy utána fejünket vegyék. Igen... Ezt kell tennie! Fé-;szabályozásáról is. Ez a család a betolakodókat, de ma este »Akácos út, ha végigmegyek De a magyarok érveltek, kő- lig-meddig már úgyis a sza-taz előzőkhöz hasonlóan szintén vetkeztettek. badságharcosofchoz tartozott.. | albérlőként jutott lakáshoz. A felhívás így kezdődött: — ...Éjfél már jóval elmúlt,»Ám a volt tanácselnök szemet-ES égionisf a csönd lesz...« »A mai estét rajtad én.. .« nem fogod elfelejteni ...« »Me­lyik a legkedvesebb nótád? ...« »írd fel papírra, mert ha ma­gyarul mondod, elfelejtem ...« »Kondulsz-e meg, kicsiny fa- vökJözés helyett most zene ^ lum nagy harangja. Gazsó szeméből patakzott a könny. Amikor a dal véget ért, . egy pillanatra csönd lett, majd el­lenkező irányból megszólalt egy hang magyarul: , — , , . , . — Magyarok! Honfitársak! az a d^hfszoro, jamely^ a fel­szökjetek meg a vietnamiak ál­kpfdndntt A mrancsnok min- Magyarok, honfitársak. Az rl- amikor ágyba került, mégis so-J vetett erre az önálló villára, s Se a, őrséfie^ lető beszédéről kétségkívül káig nem jött álom a szemére.* noha tisztességes körülmények qmkatlaTvoh holv esti lö^ megállapítottuk, hogy magyar A hajnal viszont már ébren» között lakott Bogláron, kije- völdötes hefeett Sz<Se £ ember' Hogy keriUt háí oda?! találta. Azt hitte, 5 ébred azf lentette, hogy ebbe ő fog be­felhív^ halbdszott A tolmács Bizlos’ ho^ nem Magyaror- erődben legkorábban, de té-| költözni. Holott Lellén apjanak felhívás hallatszott. A tolmács szágról utazott Vietnamba, ha- vedett ’ Jegy egészen nagyméretű laká­nem a légióból ment át közé-__________^ ____,, ,,, 5 sa van, amelynek az ifjabb Mo­t al annyira gyűlölt alakulatból. Saját érdeketek ez, hiszen a lé­gió kötelékében mindnyájatok élete veszélyben forog. Gyer­tek minél hamarabb és minél többen és minden nemzetiségű egyaránt . . . Nyugodtan jöjje­lefordította a kapitánynak a felhívás szövegét. A parancs Ezek szerint mégsem vág- rembe lépett, meglepetten lát-5 gyorósi a várományosa. S hiá­nok 'Káromkodott. Hosszat sej- azojt fejét, akik átmen- ta, hogy mindenki ébren van.! ba volt a járási tanács ellen­tett... idegesít ette a zene... ne| nemcsak propaganda- Valamennvien az éiszafka tör-! ke zése, elhatározását kérész- A u«n W h h tül ««. Hűk- törvénye, m. Zúgott, morajlott az udvar. ,^ , ____j szata legyen a dolognak, a ta­a zt| nács végrehajtó bizottságával t szolgálati lakássá nyilvánítót - — Ha tudnám, hogy nem! ta a villát. S hogy ne mérgesít­se tovább maga körül a közvé­vást közölte, az Internacionálét végül is parancs érkezett: min- lábadozó beteg éppen sugározta, majd néma csend denfci menjen szálláshelyére. mondta szomszédjának: ült Bá-Kán környékére ... Az Gazsó betáimolygott szobájá- éjszaka folyamán egyetlen lö- ba. A borosüveg után nyúlt, de vés sem hallatszott... nem volt türelme az italt po­A kedélyek nem csillapodtak hárba tölteni. Távol-keleti tar­le. A magyar légionisták el- tózkodása alatt először üveg- mondták a többieknek is a fel- bői ivott, s bizony a literes észre tek... Aki önként jön, annak hívás szövegét. Az udvar fiaskó alján alig maradt vala- n^m esik bámtódása. Bármilyen nyüzsgött. A történtek a leg- mi. irányba indultok is, velünk fog- több katona lelkivilágát felika- Valamennyire megnyugodott, tok találkozni! Mi itt tartózko- várták. Persze voltak fölényes- aztán fontolófa vette mindazt, dunk a közeletekben ... Aki kedők, aki mosolyogva legyin- ami körülötte történik. Külö- elhallgattak, viszont nem fogadja meg ta- tették: nősen nagy hatást tett rá a m®» bántanak, még az éjszaka át-í, _, , ,. , . .,, , ’ a 1 | lemenyt, tisztesseges otthont mennék ... » utalt ki Kuruczéknak is. Min­A beszélgetők nem vették» deniki tudta, hogy Mogyorósi a belépő egészségügyit,! mia©atartásával még tovább és tovább tárevaltak Gazsó!romlottaik az amúSy is rossz es tovább ^ tárgyaltak. Lazso. boglári lakásviszonyok, né­végül is köhintett egyet. »melyek összeköttetések révén A betegek helyükre siettek,! jogtalanul is lakáshoz .irtottak. ♦ Az asszisztensnő elkesere- 5 dettségében a megyei pártbi­Bácsunkat, magára vessen... — Ugyan, propaganda mt gyár hang... a felhívás... (Folytatjuk4 > zottié&iia* íórduit A megyei elvtársak lelkiismeretes vizs­gálatot tartattak, s elérték, hogy a kilakoltatott családnak egy idős házaspárnál megfele­lőbb lakást utaljon ki a közsé­gi tanács. Ám, aki azt hiszi, hogy ezzel pontot tettek Ker­tész Piroska és élettársa kálvá­ria jának a végére, az téved. Az újonnan kapott lakáshoz nincs éléskamra, nincs faház. A házi­gazda viszont egyéni szükség­letét meghaladó lakásban la­kik. Kérés megy a községi ta­nácshoz, utaljanak ki nekik egy mellékhelyiséget is. A ható­ság egyetért a kívánsággal, mindkét fél szempontjából igazságosnak tartja. A házigaz­da fellebbez. A járási tanács vizsgálatot indít, csakhogy eb­ben semmi köszönet, mert a megbízott járási előadó csak a házigazdát hallgatja meg, nem vesz magának annyi fá­radtságot, hogy Kertész Piros­kát vagy élettársát is fölke­resse. A járás a háztulajdo­nos fellebbezését helybenhagy­ja, a községi tanács határoza­tát pedig megsemmisíti. Kertész Piroskáék nem hagyják annyiban a dolgot. Is­mét a megyei pártbizottságtól kérnek segítséget. A pártbi­zottság újbóli vizsgálatra kéri a járási tanácsot. Közben azon­ban telik-múlik az idő, levelet levél követ, hetek telnek el in­tézkedés nélkül. Ez az idő ép­pen elegendő arra a háztulaj­donosnak. hogy közben egy fő­városi vakintézetben lévő ro­kon nevére hivatkozva műsza­kilag megosztassák a lakást, s ezzel kivonják azt a tanácsi rendelkezés alól. A tanácsiak így már ha akarnának sem se­gíthetnének a panaszosnak. Csakhogy eltelt hat hónap, amióta a tanácshoz benyújtot­ták kiutalási kérelmüket. Miért kellett ennyi ideig húzni halo­gatni a végleges döntést? Ez mindmáig érthetetlen. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents