Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

Péntek, 1962. július 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mikor rendezik végre a háztáji földeket? A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatából A termelőszövetkezetek szer­vezeti életében sokat megírt és sokszor elmondott probléma a háztáji gazdaságok rendezet­lensége. Nem vitás, hogy a múlt évek során jó néhány szabálytalanságot megszüntet­tek szövetkezeteink, de , mint kiderítette a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság legutóbbi vizsgálata, még mindig szép számmal akadnak olyan ren­dellenességek, melyek sértik a tsz-ek alapszabályait. Hiba, hogy a járási tanácsok körle­velek kibocsátásával igyekez­tek megszüntetni ezeket a sza­bálytalanságokat ahelyett, hogy következetes, hathatós segít­ségadással őrködték volna a rendelkezések megtartásán. Milyen hiányosságokat ta­pasztalt a NEB? Alapvető gond, hogy sok helyen még mindig nem vették nyilván­tartásba a művelődési ágakban bekövetkezett változásokat, s így nagy eltérés van a papír­forma és a valóság között. Nehéz pontos képet kapni a földterület megoszlásáról, más adatokat ismer a községi ta­nács, mást a termelőszövetke­zet. Például Kötésén a tanács 130 holddal több földet tart nyilván, mint a tsz üzemterve, Nágocson pedig fordított a helyzet: itt 505 holddal keve­sebb földről tud a tanács, mint amennyi a tsz tervében szere­pei. Ez a tisztázatlan, szinte áttekinthetetlen helyzet vissza­élésekre adhat alkalmat! A háztáji földek kiosztásá­nál alapvető annak megálla­pítása, hogy ki tekinthető önál­ló háztartással rendelkezőnek. Ezután a közgyűlésnek kell határoznia, hogy ki mennyi földre jogosult. Több község­ben — mint például Meszteg- nyőn, Somogyzsitíán — sémi közgyűlési, sem vezetőségi haj tározatot nem hoztak erre vo­natkozóan. Nem alapszabály rí támaszkodó intézkedés követ kezménye az, hogy Szentgálos. kérőn a 252 önálló háztartássá. rendelkező család 310 hold háztájit kapott, vagy Büssű- ben a 171 családnak 248 hol­dat osztottak. A számokból kitűnik, hogy sokan lényege­sen több területet használnak, mint a megengedett 800—1600 négyszögöl. Ugyanilyen jelen­ség van Kányán, ahol 37, Kis- bárapátiban, ahol 30 holddal meghaladja a kimért területet a szabály szerinti háztáji nagy­ságát, vagy Kőkútom, ahol köz­gyűlési határozat fi) alapján minden család 2000 négyszögö­let kapott. Helytelen az* is, hogy néhány helyen nem szá­mítják be a háztájiba a ház- körúti veteményesf, szőlőt, gyümölcsöst. Torzsalkodásra, viszályra adhat okot, amit Balatonszabadiban csináltak. Itt a többségnél szabályosan jártak el, de nyolc tag belső­ségét nem számították be a háztájiba. Miért e kivételezés? A segesdi Űj Élet Tsz-ben 79 családot juttattak ilyen jogta­lan előnyhöz. Ugyancsak hely­telen, amit a tapsonyi Rákóczi csinált: két tagjának bérlet címén másfél,- illetve két hol­dat adott a közös szántóból, a földet a szövetkezet gépei, fo­gatai művelték meg, de a dí­jat még a vizsgálat napjáig sem fizették be a bérlők! E felsorolt szabálytalansá­gok mellett szóvá kell tennünk más elítélendő jelenségeket is. A szövetkezet a tagoké, a kö­zös vagyonból semmi szín alatt sem lehet »osztogatni« kívül álló személyeknek. Vajon mi­lyen címen, milyen indokkal juttattak tavaly egy holdat Somogyiadon Kaizer János ál­latfelvásárlónak, 600 négyszö­gölet Kuti László áüomásfő­nöknek, 700—1000 négyszögö­let Kuminecz József, Németh László, Lóka György rendőrök­nek? Másutt gépállomási sze­relőnek, kőművesnek, autó- buszvezetőnek, községi tanacs- elnöknek, titkárnak, tűzoltópa­rancsnoknak adtak különböző nagyságú területeket. Nem le­het találni oüyan jogcímet, amely indokolná az ilyen jel­legű adakozást. Nem más ez, mint a közös vagyonnal való szabálytalan bánásmód! Mint említettük, kétségtelen, hogy az évek so-rán a legtöbb helyen helyreállították a ren­det a háztáji körül. De az el­mondottak igazolják, bőven akad még tennivaló. Ezt a problémát a termelőszövetke­zeteknek saját érdekükben mielőbb meg kell oldaniuk. Hogy sikeres legyen a munká­juk, természetesen szükséges, hogy a tanácsok is felelősség­gel, segítőkészséggel álljanak mellettük! V. M. Kereskedelmi és pénzügyi dolgozóink közűi 417-en pihennek az idén . a SZGI-üdülőkben Ismét nagy számmal jelent­keztek az idén üdülésre a KPVDSZ-nél. Jóllehet 417 je­gyet kapott a szakszervezet er­re az évre, mégis nehéz dolga van a KPVDSZ üdültetési bi­zottságának a beutalók elosz­tásánál. A nyárra kiadott be­utalók közül 35 magaslati üdü­lőhelyre, 21 gyógyfürdőbe, 29 pedig balatoni üdülőkbe érvé­nyes. Emellett 9 családos üdü­lőjegyet is juttattak a dolgo­zóknak. Megyénk kereskedelmi dolgozói közül tizennyolcnak biztosítottak helyet a Szovjet­unió, Románia és Csehszlová­kia üdülőjébe. Több dolgozó csereüdültetésben vesz részt. A szakszervezetnek az a cél­ja, hogy minél több dolgozót üdültethessen. Az igazságos el­osztás érdekében a szociális és egészségügyi körülményeket is figyelembe veszik. ÁLLOMÁSRÓL ÁLLOMÁSRA 4> AZ EMBERNEK TARTOZNIA KELL VALAKIHEZ I1 jjel 11 óra lehetett. Már hazafelé indultunk, ami­kor hozzánk lépett a járási rendőrkapitány. — Az elvtársakat keresem. Van egy öngyilkosunk, jó len­ne, ha megnéznék: — Ki az? — kérdezte a rend­őrorvos, és már indultunk is az autóhoz. — Egy 70 éves öregúr... Amikor a kis szobába fel­kapcsolták a villanyt, hátrahö- költünk. Csúnya volt az elénk táruló kép. Az orvos megnézte jobbról balról, és megcsóválta a fejét. — Ilyent még nem láttam __ K i volt ez az ember? — Egy vén zsugori. A múlt héten bent járt a községi taná­cson, és kérte, hogy küldjék szociális otthonba. Amikor át­kutattuk a lakását, találtunk egy 30 000 forintos takarékbe­tétkönyvet és 5000 forint kész­pénzt. Mindenkit be akart csapni, csakhogy ingyen élhes­sen. — És a családja? — Nem volt soha senkije. Magányosan élt, mint a far­kas. Kerülte az embereket, és azok is őt. Hazafelé robogott a gépko­csi. — Vajon miért tette? Hiszen pénze volt, nyugodtan élhetett volna még néhány évig — mondta a rendőrorvos. — És mit gondolsz, a taná­cson mondta az öreg, hogy sok pénze van? — kérdeztem. — Miért...? Másnap kora reggel telefo­náltam a faluba. — Amikor az öregúr bent járt maguknál, tudtak róla, hogy van 35 000 forintja ? — Mondta... Felajánlotta, hogy neki nem kell.... — És mit válaszoltak? — Hát... azt, hogy akinek ennyi pénze min, örüljön, ha nem kell szociális otthonban laknia. — Mit szólt az öreg?... — Szép csöndesen kisomfor- dalt az irodából. — És hány napra rá lett öngyilkos? — Négy nap múlva ... Letettem a kagylót. Jól kö­vetkeztettem — legalábbis ez a beszélgetés engem igazol. ILf ért adva van egy 70 éves öregember, akinek se kutyája, se macskája. Leélt hét évtizedet anélkül, hogy a gyermekkort leszámítva része lett volna a meleg, családi fé­szekben. Évről évre úgy kupor­gott be az ágyába, hogy senki­nek sem kívánhatott jó éjsza­kát. Lehet, hogy eddig nem érezte senkinek, semminek a hiányát. Félrerakosgatta össze- kuporgatott forintjait — va­jon mire? —, tett-vett a ház körül, s így teltek a napok, he­tek, évek. És egy reggelen beléhasított a szörnyű tudat: egyedül van. Egyedül, rettenetes magányban. Az óra ketyegése egyre erősebb lett, szinte dübörgőit már, az­tán mintha a lélekharang kon­gott volna riasztó hangon. »Hi­szen , ha meghalok, még el se földelnek, mert ki gondol rám, kinek tűnik föl, hogy nem já­rok az utcán.« Akkor ment be a tanácsara, akkor ajánlotta föl a pénzét, és kérte, hogy helyezzék el egy otthonban. Elutasítottak. Nagyon fájt neki, hogy nem kell senkinek... A rendőrorvossal hosszú ^ ideig nem találkoztam. Mindig elkerültük egymást. A minap egy autó fékezett le mellettem. — Nem jössz kirándulni? — dugta ki fejét az ablakon az orvos. — Van egy újabb ta­lány ... De hát a régire sem tudtunk választ adni... — Tévedsz. Megpróbáltam. És nem is olyan bonyolult. Tu­dod ... az embernek tartoznia kell valakihez. Ennyi az egész Értesz György Két percig áll a somogyjá- di állomáson a szerelvény, azr tán tovább in­dul Fonyód fe­lé. Androsdcs Lajos váltóke­zelő fölengedi a sorompót... Így megy ez nap' nap után. 5—600 ember indul útnak na­ponta erről a kis állomásról. Leginkább Ka­posvárra utaz­nak és főleg reggel, hisz a városnak szinte valamennyi üzemében dol­goznak somogy- jádia'k. A sze­mélyszállításon kívül a teher­szállítás okoz­za a legnagyobb gondot. Az Alsóbogát! Állami Gazdaság, a somogyjádi, a vár- dai, a magyaregresi, a bodrogi, az eddei meg a esombárdi ter­melőszövetkezet rakodik itt. 'Mindig érkezük számukra kül­demény, tőlük pedig élő álla­tok és termékek kelnek útra bel- és külföldi állomások fe­lé, S mert kicsi a rakterűiét, nincs könnyű dolga az állomás főnökének, Katii Lászlónak. Minden küldemény újabb gond. 95—-llü vagoranyá árut adnak ©1 és tesznek le havon­ta az állomáson, A rakodó mé­reteihez viszonyítva nagyon Elment a vonat... Androsics Lajos fölengedi a sorompót. váltókezelő A kaposvár—fonyódi vonal legjobb állomásainak egyike a lengyeltóti. - Múlt évben elérték az élüzem szintet, ezért okle­velet kaptak, az állomás főnö­két, Szilasi Sándort pedig ki­váló dolgozó oklevéllel jutal­mazták. Az elismerés után is jó munkáit végeztek. Ez év el­ső félében 100,1 százalékra tel­jesítették kocsdtartózkodási ter­vüket, 100 százalékra a kocsi- kihasználási tervet. Csomópont: Fiaimé, Buda­pest, Marcali és Keszthely fe­Doma Tibor forgalmista a távirógcpméi. sok ez, de eddig nem volt fennakadás. A szerelvények mindig időben továbbindul­hatnak. Becse Károly: 1 AI 57081-ES 1 égíonísí a — Ez a kis Buddha megvéd téged száz veszélyen át, s ha­zasegít, hazádba, ha te is úgy akarod. Én tudom, hol a te ha­zád, és jól ismerem a fajtádat. Tudom, nálatok most igazi élet kezdődik ... új élet... Nos, azért, hogy nem ellenségként jöttél Vietnamba, és mivel gyógyszerrel segítetted a sza­badságharcosokat, ma éjjel Bá- Kán körzetében egyetlen fegy­ver sem fog megszólalni. Pe­dig a fegyverek mindaddig nem hallgatnak el, amíg ki nem verjük innen az idegene­ket ... De ma éjjel a te tiszte­letedre csönd lesz... A ma es­tét nem felejted el. Arra kér­lek, holnap is gyere el, két jó barátom szeretne veled megis­merkedni ... Gazsó délután boldogan végezte kötelességét a kórház­ban, s ugyancsak ragyogott a# szeme a mellette serénykedő Ti-tinek is. A vacsora idején a fiú az ágya szélén ült. A lány belé­pett, letette a vacsorát, utána leült az asztal mellé. Szeme ra­gyogott, arrant a fiúra nézett. Kis idő múlva kedvesen meg­kérdezte: — Mondd, szereted te a ci­gányzenét? Gazsót ugyancsak meglepte a kérdés. Hogy kerül ez ide? Ilyesmiről még soha nem esett szó közöttük. Cigányzene ... Úristen, mikor hallott utoljá­ra, és mikor fog hallani me­gint? ... És egyáltalán fog-e hallani? Hogy szereti-e a ci­gányzenét? •— Igen — felelte elérzéke- nyülve —, nagyon szeretem. — És melyik a legkedvesebb nótád? Gazsó önkéntelenül is elmo­solyodott. Ilyesmit firtatni itt, az őserdő közepén, Vietnam­ban ... A lány melléje lépett, és pa­pírt, oeurzát adott át néki. — Tudod mit — mondta lágy csengésű hangján —, írd fel az első sorát papírra. Én ugyanis nem értem a te fajtád nyelvét, s ha magyarul mondod, elfelej­tem. A fiú nevetve elvette a pa­pírt és nagybetűvel ráírta: A kanyargó Tisza partján* óit születtem... Midőn befejezte az írást, a lány mohón kapta el a papír­szeletet, és elégedetten távo­zott a szobából. Gazsó nem tudta mire vélni a lány különös jókedvét, de nem töprengett rajta sokat. Asztalhoz ült s megvacsorá­zott. Miután két pohár borral szomját is csitította, elővette édesanyja legutolsó levelét, majd a válaszhoz tintát, pa­pírt keresett elő. Még egyszer benézett minden kórterembe. Az egyik beteg altatót kért; igaz, az orvos nem írta elő, de azért adott néki. A többi kór­teremben csönd volt, a betegek jó része már aludt. kellett kapaszkodnia. Mire Gazsó visszaérkezett keI szobájába, a vacsorás edények eltűntek, s meg volt ágyazva. Ö azonban nem feküdt le, ha­nem ismét elolvasta anyja le­velét, immár ki tudja, hányad­szor. A levélből aggódás, fél­tés csendült ki, mint mindig. És ő soha nem tudja semmivel megnyugtatni édesanyját... Rágta a tollszár végét; nem tudta, mit írjon. Nagy sóhajtás; után nekiíohászkodott: »Édes í jó Anyám! Ne aggódjanak ér-; tem, jó helyen vagyok, a be-í Tizenháromezer jegyet ad- osztásom is megfeledő. És ami: niak ki havonta a lengyeltóti a legfontosabb: jó egészségnek ♦ állomáson. Tizenháromezer in- örvendek __« jduló utas és ugyanennyi érke­E bben a pillanatban a toil-;20'«,, .. .. , szárat tartó kéz szinte megállt?. A ,an„ari csengenek a tale- a levegőben... ♦fonok, Doma Tibor forgalmista __. .. _ . . -hol a szomszéd állomásokkal G azso tendei megremegtek... :beszél hol vonatot inditj vagy Mi ez? Hallóéinál?... Meg- ♦ morse jelekkel továbbít fontos rázta a fejét... Nem, most is j üzeneteket, hadija. Az őserdő felől hangle­mezről cigánymuzsika hallat-; szott, és rövid bevezető után az- énekes ajkán felcsendült a| dal: | »A kanyargó Tisza partján,t ott születtem...« ♦ lé mennek innen a vonatok. A második negyedévben 1822 sze­mély és 355 tehervonat indult fei a balatonszentgyörgyi állo­másról. A vonatok összeállítá­sa, indítása, az áthaladó szerel­vények fogadása rengeteg mun­kát kíván. Itt mennek át a rie- kad kikötőbe irányított teher­szállítmányok, s a tapolcai kő­bányák termékei. A sok munka dienere rendszeresen teljesí­tik tervüket a balatonszent­györgyi vasutasok. 1957 óta négyszer kaptak élüzem okle­velet, háromszor pedig vezér- igazgatói elismerést. R. F. Gazsó kezéből kiesett a teil. | Nagy nehezen összeszedte ma- J gát, Mtámolygott a szobából, s ♦ hátát a falnak támasztva hall- | gáttá az éneket... »Oda vágyik az én szivem f lelkem ,.j<* ♦ Gazsó szeme éfhomályoso-; dott, lába megrémegett, s olyan | gyengeség fogta él, hogy meg I »Pásztorsíptól hangos a; táj...« | Tízezer kilométerre a hazá-; tói, a Tiszától, a hazai tájról J hallani ... Összekavarodott | benne minden ... A haza...; anyja ... Ti-ti... Nao Ting.! (Folytatjuk.) ♦ 194<-töl dolgozik a balatonszentgyörgyi állomáson Gere József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents