Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1902. S. Qüií cl jel&'i és. a. f ö-ijő- közö tt A Nemzeti Színház művészeinek vendégjátékáról A konvenclózusan — és sokszor igazságtalanul — szürke nevet viselő hétköz­napokat gyakran emelik az em­lékezetesség ünnepi rangjára a váratlan és ritka események. Ez történt városunkban is jú­nius utolsó szombatján este. Az ország első színháza, a Nemzeti Színház művészdele­gációja látogatott el Kaposvár­ra. Nem afféle üres kedvtöltő hétvégi kirándulás volt ez, amely legföljebb arra kötelez, hogy művészvendégeink ismer­kedjenek meg egy vidéki kisvá­ros kulturális életével. Nem. Ennél jóval többről volt szó. Vendégeink Németh László A két Bolyai című drámájának előadását ajánlották városunit pedagógusainak, kicsit meg­késett, de annál szebb szándé­kú és szebben hangzó pedagó- gusinapi köszöntésül. A lelkendező túlzás gyanújá­tól is mentesen azt kell valla­nunk erről a lobogó ünnepies­séget sugárzó színházi estről, hogy túl a sanművészet meg­megújuló diadalán, a színház és a nép, ha úgy tetszik a kö­zönség élő kapcsolatának bizo­nyítéka és fokmérője is volt Nem mindennapi esemény már csak azért sem, mert a magyar színházművészet kezdeteit je­lentő Nemzeti Színház hagyo­mányokra épülő hivatását ma már meghaladják a vidéki ven­dégszereplések ... Hogy ennek ellenére igénye hazánk első színházának a kapcsolatterem­tés, a színház és közönség új tartalmú összetartozásának ápolása, az csak dicséretére válhat a Nemzeti Színháznak. Kritikát írni a bemutatott drámáról, elkésett igyekezet, fölösleges szócséplés lenne. A két Bolyai előadásainak si­kersorozatát nemcsak növelte, igazolta is egyúttal a parázsló ünneplésben részesített kapos­vári előadás. Beszéljünk inkább arról, ami hidat jelent a jelen és jövő kö­zött ... A színészi mesterség illanó természetéből fakad, hogy a jelen és jövő között nem tud hidat építeni csak az olyan Kánházi élmény, amely a tel­jesség igényével lép fel, amely a múlandóság világából az em­lékezés világába helyezi át a színészi, színházi mű élmé­nyét Felejthetetlenként Ez az előadás ilyen volt Fe­lejthetetlen a mű tolmácsolá­sának hű és mélyen őszinte át­élése révén. Zengő nyelvi pom­pája mellett az előadást erő, lendület, nemes és mégis olyan emberközeli pátosz jellemezte, hogy A két Bolyai közönsége számára minden megfigyelés felfedezéssé nemesült minden közlés soha nem hallottként hatott. A nézőtér csendje idéz­te emlékezetünkbe azt a hit­vallást, amelyet Hevesi Sándor, a magyar színháztörténet egyik vezéralakja a színészetről tett. Ö hirdette azt, hogy a színész­nek, aki nemcsak mestere, ha­nem művésze is a hivatásából művelt »alakoskodásnak«, a színésznek »égnie kell, mint egy lobogó fáklyának, hogy az eleven szikra átcsaphasson a néző leikébe!« TT gy gondolom, azért nem volt helye A két Bolyai előadásának nézőterén sem a jegesen szenvtelen szigorúság­nak, sem pedig a nyakló nélkü­li dicséret megbántó bókjai­nak, mert Németh László nagyszerű drámáját olyan el­sőrangú művészek tolmácsolá­sában láthattuk, kik égnek lo­bogó fáklyaként, és ihletettsé- gük tüzéből készségesen adtak nekünk is. Mindannyiunknak, akik emlékezetünkben még hosszú ideig idézzük majd e nagyszerű színházi est élmé­nyét L. I. löbb, mint 308 pedagógus a megyei tanács szakmai továbbképzésein A Művelődésügyi Miniszté­rium rendeleté alapján július 15-től biztosítani kell a peda­gógusok szabadságát. Ezért a szokásos nyári értekezleteket, tanfolyamokat és továbbkép­zéseket az idén július közepéig megtartják. Kaposváron a kol­légiumokban tanítók, tanárok, és hivatásos népművelők vál­tották fel év végén a diákfia­talokat. Az elmúlt héten az általános kultúrpolitikai kérdésekről tartott egyhetes tanfolyamon mintegy 60 népművelési ügy­vezető és művelődésiotthon Különvonatok, autóbuszok a Szegedi Ünnepi Játékokra Negyvenötezer jegy kelt már el elővételben A július 21-én nyíló Szegedi Szabadtéri Játékok iránt or­szágszerte fokozódik az érdek­lődés. A játékok igazgatósága arra törekszik, hogy elsősorban ne a helyi, hanem a Szegedtől távol fekvő vidékek dolgozói­nak jegy igényeit elégítsék ki. Ez főként a szombati és a va­sárnapi előadásokra vonatko­zik. Negyvenhét vidéki IBUSZ- irodában árusítják a jegyeket. Az elővétel a mindenkori elő­adás előtti 10 nappal zárul. Eddig a kibocsátott jegyek mintegy 40 százaléka, 45 000 darab kelt eL Különvonatok és külön autóbuszok sokasága ontja majd a nagy művészeti pro­dukciókra érkezőket. A salgó­tarjáni bányászok félezres cso­portja augusztus 18-án érke­zik Szegedre. Két napot töl­tenek a tiszaparti városban, s megnézik az Aidát, valamint az Ember tragédiáját. Szolnok megyéből, a jászberényi és a karcagi termelőszövetkezet­ből 500 szövetkezeti gazda ér­kezik a Háry János előadásá­ra. Dunaújvárosból hatszázan, Debrecenből ötszázan, Sopron­ból kétszázötvenen, Nyíregy­házáról kétszázhuszan vásárol­tak elővételben jegyet; A szállás igénylések is soro­zatosan futnak be az idegen­forgalmi hivatalhoz. Eddig már 30 000 fő részére biztosí­tottak elhelyezést. (MTI). igazgató vett részt. Ezzel egy- időben a 90 általános iskolai osztályfőnök hatnapos tanfo­lyamán a nevelőmunkáról és az osztályfőnöki munka mód­szereiről hallottak. Hasznos ta­pasztalatokat mondtak el egy­másnak saját gyakorlatukból. Visszatérve beszámolnak majd erről a tanfolyamról az osz­tályfőnöki munkaközösségek­ben. Július 2-től 7-ig megyénk körzeti és önálló általános is­kolai igazgatói részére tarta­nak háromnapos tanácskozást. Ezen összesen 160 igazgató vesz részt. Az előadásokon és a konzultációkon az általános iskolai oktató-nevelő munka tartalmi továbbfejlesztésének fő kérdéseiről, a tanulókkal való bánásmódról, s az igaz­gatók irányító munkájáról ta­nácskoznak a Katinka Sán­dor Diákotthonban. Tánc, jókedv, nevetés Testvérlapunk, az Északmagyarország írta a BM. Somogy megyei Művészegyüttesének miskolci szerepléséről Az elmúlt hét keddjén a miskolci Kamaraszínházban nagyszámú közönség előtt mu­tatkozott be a BM. Somogy megyei Művészeti Csoportja. A műsort nem előzte meg nagy propaganda, a csaknem zsúfolt nézőtér azonban azt bizonyította, hogy a miskolci­ak szeretik a vidámságot, a táncot. Mindebből a Somogy megyeiek sokat adtak. Néhány Szedik a törökszegfűt a Kaposvári Kertészeti és Temetkezési Vállalat új telephelyén. nappal ezelőtt Mezőcsáton sze­repelt az együttes, ahol szintén megnyerték a közönség tetszé­sét. Miskolcon, ahol már sok nagyhírű együttes lépett szín­padra, a somogyiak természe­tesen igyekeztek tudásuk leg­javát nyújtani, ennek követ­keztében az előadás végén ál­talában mindenki jóérzéssel, elégedetten távozott Az együttes a Somogyi pá­rostánccal kezdett majd egy­más után peregtek színesen, változatosan a műsorszámok. A Szocialista kultúráért cím­mel kitüntetett öntevékeny színjátszó-, ének-, zene és táncegyüttes műsora gyakran váltott ki vastapsot. Főerőssé­güket a tánccsoport alkotja, amely igen tehetséges fiatalo­kat tömörít Az együttes tag­jai a táncszámokon kívül rö­vid jeleneteket, villámtréfákat, népdalokat szavalatokat mo­nológot adtak elő; Különösen a népdaloknak és a szépen sza­való Nógrádi Gizella Kőmíves Kelemen-jenek volt nagy sike­re. A jelenetek, villámtréfák is tehetséges szereplőket sej­tetnek, kár, hogy megeléged­tek a már eléggé ismert mű­sorszámok előadásával. A gyakran szereplő népizenekar j is kivette részét a sikerből. Az első fallal körűivel! város Jeruzsálemi ásatásokból ki­derült hogy a világ első fal­lal körülvett városa i. e. 1800 körül létezett és a kánaánd- ták lakták. Ebből a városból igen kevés maradt fenn, mert i. e. 1400 körül a szintén ká- naánita törzshöz tartozó, je- buzeusok a meredek hegyol­dalba széles terraszokat kezdtek építeni, és ezekkel a tornászokkal megsemmisítet­ték a régebbi város marad­ványait. Szukarno lánya a római operaházban énekel Rukmivi Szukmavati, Szít- kamo indonéz elnök lánya szerződést kötött a római operaházzal. Strauss Rózsalo­vagjában fog fellépni. A szép lovag és a nők. Ravenna polgármestere el­rendelte, hogy Guidarello lo­vag XVI. századbeli szarko­fágja mellé állandó őrt he­lyezzenek. A lovag arca ugyanis olyan szép, hogy a fehér márványt naponta kell megtisztogatod a rúzsfoltok- taSL tánc a „Bamba*' A tánctanárok párizsi nem- $ zetközi intézetében most i oktatják a legújabb táncot: a «-bambát«. A »Bamba« két- negyedes ütemű, teljesen új, ritmus, dél-amerikai elemek­kel keverve. Az ugráló tánc- lépések közben a partnerek egymás kezét fogják, m • • A bürokrácia még az atombombától sem fát A kanadai hadsereg szolgá­lati szabályzatában a követ­kezőket olvashatjuk: »Ha a katona atomrofoban- tást észlel, köteles azonnal jelenteni felettesének és ki­tölteni egy különleges kér­dőívet, amelyet a vezérkar­hoz továbbítanak.« Z"1 agarin történelmi űr­^ utazása után a nyugati lapokban szenzációs hír lá­tott napvilágot arról, hogy ez a szovjet fiatalember egyálta­lán nem parasztcsaládból szár­mazik — amit 1 »Moszkva mond« —, hanem egyenes le­származottja az orosz történe­lemből jól ismert arisztokrata Gagarin-családnak, amely őseit egészen Vszevolod hercegig, vagyis a XL századig vezeti tússzá. A nyugati »családfa-kutatók­nak« ez a felfedezése annak idején éppen elég vidám percet szerzett a szovjet embereknek. Elsősorban természetesen azok­nak, akik az űrhajós szülőföld­jén élnek — hiszen ha valahol, hát ott igazán jól ismerik. Ju- rij Gagarin valódi családfáját, jól tudják róla, hogy helybeli asztalos fia, pétervári munkás unokája. Nem is untattam volna az ol­vasót en^ek a rövid életű nyu­gat kacsának a felidézésével, ha magában ebben a szétpuk­kant »szenzációban« nem tük­röződnék egy néhol még ma is elterjedt nézet, és pedig az, hogy olyan hőstetteket, ame­lyekhez nemcsak erő, bátorság, hanem komoly tudás is kell — csakis a kiváltságos osztályok sarjai tudnak végrehajtani. AT os, ami az új világot, a x * szocializmust és a kom­munizmust illetti, ebben a vi­lágban másfajta szemmel né­zik. az egyszerű embereknek, a tömegeknek a tudományban és a technikában játszott szerepét. ’A tudás — kivétel nélkül min­A TUDÁS MINDENKIÉ A Szovjetunió közoktatásáról denkié! — ez az élv már a tu­dományos kommunizmus alap­jaiban is megtalálható. A mar­xizmus—leninizmus ebben a vonatkozásban egyenes örökö­se és folytatója régmúlt szá­zadok nemes, humanista esz­méinek. Kézenfekvő, hogy az az új társadalom, amelynek hivatá­sa a kommunizmus felépítése, nem született, de nem is szü­lethetett meg holmi eszményi viszonyok közepette, olyanfor­mán, hogy amint a hatalom a dolgozók kezébe került, máris az ország egész lakossága él­vezhette volna a szociális ja­vak valamennyi formáját, így a művelődés lehetőségét is. Az első szocialista állam ugyanis a világ egyik legelmaradottabb országában született meg. Ele­gendő, ha annyit mondunk, hogy Oroszországban 1917-ben a 160 milliós lakosságból 120 millió ember, vagyis 75 száza­lék írástudatlan volt. Voltak olyan nagy kiterjedésű földraj­zig körzetek (mint például Kö- zép-Ázsia), ahol az ember még az elemi iskolákat is megszá­molhatta az öt ujjún. Tlyen körülmények között természetes, hogy• a szovjet hatalom bizonyos foko­zatossággal látott hozzá »a tu­dás mindenkié« elv valóra vál­tásához. Ennek a munkának első szakasza több, mint tíz évig tartott. A feladat akkor még jórészt az volt, hogy meg­szüntessék az írástudatlansá­got, elegendő elemi iskolát építsenek, s legalább olyan ará­nyokban, amilyenben azt a nemzeti gazdaság és kultúra pillanatnyi szükségletei diktál­ták, megszervezték a munká­sok és parasztok közép- és fel­sőfokú szakember-képzését. A szovjethatalom roppant terü­leten, és történelmi méretek­kel mérve rövid idő alatt, tel­jesen megszüntette az írástu­datlanságot, s ezzel — az új társadalom viszonyai közepet­te — elhárította az utolsó aka­dályt, amely még a nagy töme­geket a művelődéstől elválasz­totta. Azóta még kicsiny réteg sincs az országban, amelynek ne volna lehetősége részt ven­ni a tudás elmélyítéséért folyó nagy versenyben. A következőkben a szovjet­hatalom egyre bőkezűbben ál­dozott a közoktatás és a tudo­mány fejlesztésére. Az ország­ban gyorsan bővült az alsó-, közép- és felsőfokú iskolák há­lózata, tökéletesítették az ok­tatás módszereit, megteremtet­ték a feltételeket a tudomány és a technika valamennyi akt­nak rrl'“-----­k inevették n véré érteim? kitűnően képzett kádereit. A Szovjetunió a közoktatásügy és a tudomány fejlődésének szín­vonala tekintetében túlszárnyal­ta még azokat a kapitalista or­szágokat is, amelyek a leg­előbb tartottak. Amikor 1957 októberében a világűrből a földre érkeztek az első mesterséges hold adójának hívójelei, a Nyugat kénytelen volt elismerni, hogy a szovjet közoktatás és tudományos ku­tatások rendszere legjobb a világon. A Szovjetunió további nagy sikerei a tudomány és a technika vezető ágaiban csak megerősítették ezt a véleményt. A Szovjetunióban jelenleg a munkások negyven százalékának és a parasztok 23 százalékának közép-, illetve fő­iskolai végzettsége van. Az or­szágban minden negyedik em­ber tanul. Az általános iskolák száma elérte a 224 ezret, a ta­nulóké pedig a 36 186 000-et. A Szovjetunióban 3328 technikum és egyéb középfokú szaktanin­tézet van, amelyekben több, mint kétmillió diák tanul. A régi Oroszországban mindössze 450 ilyen típusú tanintézet volt — amelyekben csupán 54 300 diák tanult. Nagy vívmánya a szovjet r"vr’s~emek a közol-t.ctásban a '■ t~- ’• széles­"r:7 ’ -I»/.*?"’■ ' ' öltése. Itt olyan nyilvánvaló a szocializ­mus fölénye a kapitalizmussal szemben, hogy azt talán senki sem meri kétségbevonni. A Szovjetunióban 739 felsőfokú tanintézet van (ebből 40 egye­tem), összesen 2 400 000 hallga­tóval. Az utóbbi időben a szov­jet egyetemek és főiskolák évente 450 ezer jól képzett szakembert adnak a népgazda­ságnak. Ezek közül a mérnö­kök száma meghaladja a száz­ezret, s háromszor annyi, mint az Egyesült Államokban. A szocializmus egyik huma­nista elve így hangzik: min­dent nemzetiség számára azo­nos lehetőségeket kell teremte­ni a művelődéshez. Nos, Kazah­sztán és Közép-Ázsia területén a forradalom előtt nem volt egyetlen felsőfokú tanintézet sem, most viszont a Kazah, az Üzbég, a Kirgiz, a Tadzsik és a Turkmen Szövetséges Köz­társaságban 76 egyetem és fő­iskola működik, 225 ezer hall­gatóval. A közoktatás ilyen tö­megméretekben való kiterjesz­tése volt egyike azoknak az alapvető feltételeknek, ame­lyek a Szovjetunió számára le­hetővé tették, hogy más orszá­gokat megelőzve, egyedülálló, modern követelményeknek megfelelő tudományos kutató apparátust hozzon létre, s biztosítsa számára a szükséges erőket. A Szovjetunióban je­lenleg 3828 tudományos kuta­tóintézet működik, a tudomá­nyos munkások száma 354 ezer. A Szovjetunió megkezdte a kommunista társadalom építését. A kommunizmusban már a társadalom minden tag­jának módja lesz arra, hogy ne csak középiskolai, hanem ha óhajtja, egyetemi, főiskolai ké­pesítést is szerezzen. A kom­munizmus tehát hiánytalanul valóra váltja a régmúlt korok humanistáinak évszázados ál­mát, hogy minden embernek a lehető legkedvezőbb lehetősé­gek álljanak rendelkezésére képességeinek kifejlesztésére, szellemi szükségleteinek sok­oldalú és maradéktalan kielégí­tésére, A közoktatási rendszer fej­lesztésében a Szovjetunió rö­videsen újabb nagy lépést tesz előre. így például már 1965-ben 4 600 000 lesz a középiskolások száma: 2 600 000-rel több, mint ma. A jelenlegi kétszeresére emelkedik a főiskolai hallgatók száma is. jVt inéi közelebb kerül a szovjet társadalom a kommunizmushoz, annál több figyelmet szentel majd az esz* tétikai nevelésnek. Mindenki- pék meglesz a lehetősége a szépirodalom, a zene, a képző­művészetek alapos tanulmá­nyozására. A jövő társadalmában a sók* oldalú és mély műveltség épp­oly köznapi dolog lesz majd, mint ma az írni-olvasni tudás. G. Alekszejev

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents