Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. július 51. A hetedik színházi évad végén A Kaposvári Csiky Ger­12,(ily bzmhaz a. napokban zárta fennállásának hetedik évét. Ügy véljük, hogy nem lesz haszontalan felidézni, ösz- szefoglalni a színház múlt évi munkájának eseményeit, ered­ményeit. Hogyan látta el az idei évad­ban a színház a reáháruló mű­vészetpolitikai feladatokat? Az adott körülményekhez képest jól. Az 1961—62-es évad mű­sorpolitikáját vizsgálva visz- sza keli kanyarodnunk egy kissé a színház múltjához. Miért van erre szükség? Ismeretes, hogy a Csiky Gergely Színház műsorpolitikája az első évek­ben — amelyek meglehetősen ziláltak, zaklatottak voltak a viharos személycserék, a tár­sulat összetételének állandó hullámzása, változása miatt — bizonytalanság és nemritkán a bátortalanság képét mutatta. Arra gondolunk, hogy volt a színháznak nem egy és nem két olyan esztendeje, évadja, amelyben a közönségszervezés előtt nyilvánosságra hozott műsortervnek legföljebb felét volt képes megvalósítani. Bár a jó szándék — lerakni a szo­cialista színház alapjaif a kis­polgári tömegigények ellenére is — vitathatatlan nfiaradt, a színház művészeti munkájából mégis sokszor hiányzott a mű­velődéspolitikai céltudatosság. Amikor e múltbéli tényt idéz­zük, meg kell jegyeznünk né­hány lényeges dolgot. Tudjuk, hogy a műsortervezés céltuda­tosságát, szilárdságát, a terve­zés és a valóra váltás közötti összhang megteremtését sok külső és belső tényező befolyá­solja. íme közülük néhány: a művészeti vezetés változásai; a színház vezetésében megnyil­vánuló egyenetlenségek, ellen­tétek; a társulat évenkénti vál­tozása; a bemutatásra érdemes darabok évközi kiválasztása, és így tovább. Ahhoz, hogy a szín­ház elérkezzék oda, ahol pilla­natnyilag áll, meg kellett ér­nie annak a tapasztaláson ala­puló fölismerésnek, hogy a fen­ti okok csak a bizonytalanság és a kapkodás forrásai lehet­nek. Amióta tudja a színház, hogy biztosabban ígéri a sikert a tudatos műsorszerkesztés, a műsortervhez való szilárd ra­gaszkodás, azóta jobb a köz­hangulat Azóta lehet hallani azt a jőleső elismerést, hogy a Csiky Gergely Színház az 1961—62-es évadában azt ad­ta végre, amit ígért Korábban rengeteget rombolt a színház tömegkapcsolatain az, hogy a bérletezéskor ismer­tetett műsorterv az évad végé­re megváltozott Emiatt pedig csökkent a színház hitele. A kapkodás, az ideges légkör, ami a műsorterv ötletszerű válto­zásaiból táplálkozott elsősor­ban, nem kedvezett a művészi alkotómunkának sem. Iga­zán jó alkotómunka csak ott alakulhat íd, ahol szilárd a ve­zetés, ahol nem zilálja szét az erőket a belső egyenetlenkedés, ahol több évre meghonosodott színészgárda van. Az 1961— 62-es évad legbiztatóbb pozití­vuma a művelődéspolitikai irányelveket jól szolgáló mű­sorterv mellett az volt, hogy helyreállt a színház belső rend­je. Ez biztos alapul -szolgált a műsorterv megvalósításához, ahhoz, hogy a színház művésze­ti és technikai dolgozóiban föl­ébredjen az a felelősségtudat, amely nélkül a színház nem tudna előbbre lépni. Létrejött tehát a műsortervezés és a va­lóra váltás közötti kötelező összhang. E megállapítás után újabb kérdés kívánkozik, pa­pén a színház múlt évi mun­kája bizonyítja, hogy igen, le­het és kell is. Miért? Mert a helyes és céltudatos műsorpo­litika meggyorsítja a szocia­lista színház arculatának kiala­kítását. A valóra váltott ter­vek növelik a színház tömeg­bázisát, tömeghatását. A mind magasabb igények kielégítésére törekvő színművészet érdeklő­désre és bizalomra kötelezi a közönséget. A kőszínházi és tájszín­házi előadásokat a múlt évadban 115-577-en tekintették meg. Tekintélyes szám - ez, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez az esztendő a prózai bemutatók évadja volt. Kisebb­ségbe szorultak az operettek, átadva helyüket d6 mai magyar zenés vígjátékoknak és az ope­rettnél mind zeneileg, mind iro- dalmilag rangosabb daljáték­nak. Néhány évvel ezelőtt még az a »legenda« járta, hogy Ka­posvár közönsége csak az ope­rettre tart igényt. Valóban, ez volt hosszú ideig a látszat, mígnem a színház fölfedezte, hogy nemcsak az igények kN, szolgálása,' a bevételi tervek teljesítése kötelező számára, hanem legalább annyira köte­lező az igények jó irányba va­ló terelése lg. A múlt színházi évben 12 be­mutat ó-előa3ást tekinthettünk meg. Tanúi lehettünk szép si­kereknek, ugyanúgy tanúi a csak részben sikerült vállalko­zásoknak, kísérleteknek. A si­keres bemutatók között tarthat­juk számon Brecht Svejk a má­sodik világháborúban című sza­tírájának, Shakespeare Romeo és Júliájának, Visnyevszkij Op­timista tragédiájának és Mes­terházi Tizenegyedik parancso­lat című darabjának; előadását. B recht! el és Visnyevszkij jel, nem kevésbé Mesterházival a maiság köszöntött be színhá­zunk falai közé. A klasszikusok és félklasszikusok mellett ez az a korszerűség, amelyre vár­iunk, és amelynek ápolását el­várjuk színházunktól. Az idei evaa nem volt szegény kísérletező bátorság­ban. Ami elismerést szerzett művészeinknek, az a kísérlete­ző bátorság eredménye is, a korszerűbb színház művészi útkereséséé. Voltak persze ki­térők, szükségtelen vargabetűk is. DJa sem vallhatunk egyebet Zoltán Pál Gabriel Pat című drámájának ősbemutatójáról, mint vallottunk korábban. Igé­nyünk az új magyar darabok, a mai magyar drámák bemuta­tása, de nem mindenáron. Drá­mairodalmunk értékeit tekint­ve a Gábriel Pat az egészen gyengék közül való. Hogy még­is közönségsikerrel játszották, az kizárólag azzal magyaráz­ható, hogy mind a rendező, mind- a darabban szereplő mű­vészek tehetségük javával igye­keztek pótolni azt, amit a szer­ző kihagyott darabjából. Nem ártana a jövőben alaposabban megnézni, hogy mit választ ki a színház a mai magyar iroda­lom reprezentálására. Ügy vélem, a zenés darabok előadásairól nem kötelező most szólnunk. Sajnos, kevés zenés bemutatóra emlékezünk öröm­mel. Távolról sem azért, mert ezt a műfajt lángpallossal kí­vánnánk száműzni színházunk műsortervéből. Nem! Zenés da­rabok bemutatása nélkül szín­telenebb volna színházi éle­tünk. Szükség van erre is. De helyes lenne itt is a valamivel kényesebb válogatás, és talán az operett-társulat erősítése sem lenne fölösleges. A színház társulatának tagjai közül soknak nyújtott pírra. Lehet-e változásokat^ alkalmat, lehetőséget nem mirt­nem tűrő műsort tervezni? Ép­dennajx>s művészi erőpróbákra A Kaposvári Közúti Czemi Vállalat értesíti a város lakosságát, hogy a Császárréten létesített 20 kV-os vezetéket és transzformátorállomást augusztus 3-án feszültség alá helyezi. 6*2421) Ez időponttól a vezeték érintése életveszélyes. a múlt évad. Minden művé­szünk nevét ide sorakoztatni lehetetlen. De álljon itt azok­nak a neve, ákik az emberáb­rázolás néhány remekével, ki­tűnő példájával ajándékoztak meg bennünket. Sokáig emlé­kezetes marad Fillár István Svejkje, Homőkay Pál kitű­nően sikerült Willy Lomanja, de szívesen idézzük Szlonka Márta, Takács Anna, Kalmár Zsóka, Szokalay Ottó, Hall Já­nos, Makkay Sándor és Csihák László egy-egy alakítását is. Azt olvastam valahol, hogy a hivatásáért élő ember vál­lalt sorsa, hogy lobogva égjen, mint a fáklya, és szikrát lop­jon még a legzárkózottabb, leg­közönyösebb szívekbe is. Nem egy és nem két művészünknek, rendezőnknek sikerült így dol­goznia, alkotnia. Elismerjük, hogy nem volt könnyű dolog. A bemutatók gyorsan követték egymást, s tájkötelezettségét is szerette volna teljesíteni a szín­ház. Ez utóbbit, a tájelőadásokat illetően több jogos panasz vár orvoslásra a következő évad­ban. És itt kell szólnunk a színház munkájának eredmé­nyességét veszélyeztető közön­ségszervezési hibákra. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt a felelősségteljes mun­kát nem lehet fél kézzel és ad­minisztrációval ellátni, hiába vannak ilyen hagyományai ná­lunk a közönségszervezésnek. Az sem jó, hogy a szervezők egymást váltják. Nem elég, ha a társadalmi közönségszerve­zőkkel csupán a bérletezés idő­szakában alakul ki a színház­nak. szorosabb kapcsolata. Be­vált gyakorlat, hogy a . bérlete­zés megkezdése előtt összehív­ják a szakszervezeti közönség- szervezőket, értekezik a szín­ház a tájhelyek szervezőivel, műsorfogadóival is. Az ezeken a megbeszéléseken kialakuló kapcsolatok azonban évközben meglazulnak, a közönségszer­vezői feladatok, — tisztelet a nagyon csekély számú kivétel­nek — mellékessé válnak. Nem elég, ha a színház telefonon érintkezik a közönségszerve­zőkkel, ha a szervezésért fele­lős személyek csak adminiszt­ratív kapcsolatban állnak azok­kal, akiktől a tömegkapcsola­tok állandó ápolását várják. Ügy véljük, hogy hasznos len­ne a közönségszervezést új ala­pokra helyezni. Megérné a fá­radságot! A közvélemény hang­ján alapuló az a megálla­pítás, hogy színházunkkal elé­gedettek lehetünk, távolról sem jelenti azt, hogy itt a művészi fejlődés végállomása. Az igaz­ság az, hogy a Csiky Gergely Színház társulata — egy-két kivételtől eltekintve — jó köze­pes művészi erőkből áll. Éppen ezért érdemelnek elismerést azok az erőfeszítések, amelyek­nek eredményeként jó mérleg­gel zárhatta a színház az 1961— 62-es évadot Mi hiányzik még? A művészi munka hathatósabb segítése színházon belül .és kí­vül. köre gondolunk?' Elsősor­ban a bemutatókat követő bel­ső értékelésekre. Ezek fényt derítenének a megtett útra, és meghatároznák a művészi »ho­gyan tovább«-ot. De gondolunk arra is, hogy bár a színház a megyei tanácsé, de eddig csak kevésszer tapasztalhattuk, hogy a gazda szemmel tartja évad aközben is a színház munkáját, érdeklődik gondjai iránt, rend­szeresen méri, hői tart, miben szorulna segítségre. Pedig a tervteljesítésnek immár nem­csak formális, számszerű olda­lát szükséges számon kérni! Hozzáértő ügyszeretettel rend­szeresen kellene foglalkozni a színház művészeti munkájával is. Beszelnünk kell a társulat művészi egységéről is. Mert ez az egység sokszor bizony csak látszólagos. Nem idézzük a marxista etika idevágó tételeit, de papírra vetjük, hogy az együttes fogalmába beletarto­zik a vállalt művészeti felada­tok megoldásának egységes el­képzelése, az etikai, világné­zeti kérdésekről való egy nyel­ven beszélés is. A színház a következő y évek feladatait együttesen, csak együttesként, tudja megvalósítani. László Ibolya Miskolcon, a Lenin Kohászati Müvek nagyolvasztóiból kikerülő kohósalakot az utóbbi évekig Jóformán semmire sem tudták hasz­nálni. Ma már majdnem hiánycikknek mondható. A Lenin Kohá­szati Müvekben külön üzemág foglalkozik a kohósalak habosítá­sával, őrlésével és osztályozásával. A habosított kohósalakot hosz- szú vasúti szerelvények a tiszaszederkényi, a miskolci és a tisza- palkonyai lakóbázépítkezésekhez szállítják, és jelentős mennyisé­get exportálunk Csehszlováklába is. A képen: Sistereg, fortyog a forró salak a habosító medencében. (MTI Foto — Birgés Árpád felvj Disszidálni akartak Italozó életmódja miatt már egy­szer rendőri felügyelet aLá helyez­ték. Molnár Erzsébet Kaposvár, Kertész utca 6. szám alatti lakost. Most tiltott határátlépés kísérlete és lopás miatt került bíróság elé. A múlt év végén Molnár Erzsé­bet a piacon találkozott Kovács Já­nos néval, s elhatározták, hogy délután együtt szórakoznak. Sorra látogatták a városszéli italboltokat, majd a cukorgyárral szemben le­vő kisvendéglőben összeismerked­tek Szekeres Mihállyal és tálasaival. A férfiak ekkor már italosak vol­tak-, de még elmentek a Kinizsi Sö­rözőbe is. Visszafelé jövet Molnár Erzsébet és Kovácsné a taxiban ki­zsebelte Szekerest, és a pénzen el­osztoztak. Másnap Barcsra utaztak azzal a szádékkal, hogy Jugoszláviába disszidálnak. Barcs egyik italbolt­jában a rendőr igazoltatta őket, majd mindkettőjüket bekísérte az őrsre. A Kaposvári Járásbíróság Molnár Erzsébetet nyolchónapi börtönbün­tetésre ítélte. Lángra lobbant a kiöntött petróleum Vasárnap délután 1 órakor szirénázó tűzoltókocsi kanya­rodott az Április 4. köz 2-es számú háza elé. A lakók kí­váncsian faggatták egymást — Nem nagy dolog — mond­ták többen is. Mindössze annyi történt, hogy a második emeleten la­kó Biczó Péteimé gyorsan akart tüzet rakni. A fát leön­tötte petróleummal és meg­gyújtotta. De nemcsak a fa, hanem . a petiróleumosüveg is meggyulladt. Biczóné le akar­ta tenni az üveget de az égő petróleum kifröccsent a gáz­palack gumivezetékére. Szerencsére zárva volt a gázcsap, és idejében érkeztek a tűzoltók. XXXX>DOOOOOOOOOOOOC>OOOOCCOOOOOOOOOOOOOOOOOOi A SCOTLAND YARD HIÁBA NYOMOZ... Titkos rádióállomás Londonban — Az angol békeharcosok a leszerelésért — Az angol rendőrség tehetetlen Vége az adásnak. Órák hosz- szat egymást követték a rek­lámok és a vadnyugati törté­netek. (A mai adást a Lux szappan gyár finanszírozta, et­től illatos minden fehérne­műnk.) A BBC ipari reklámadása véget ért Záróakkordként fel­hangzik a nemzeti himnusz... De alig hangzottak él a »God save the king...« utolsó dallamfoszlányai, amikor egy szinte kísérteties melódia csendül fel az adó hullám­hosszán. Mindazok, ákik neszt vettek az angol békebizottsság által rendezett tiltakozó felvonulá­son az atomhalál ellen, isme­rik a dallamot Ez az 5 da­luk! Ez az atombomba-ellenes induló! És megszólal a bemondó1: »■Itt a nukleáris leszerelé­sért küzdő bizottság hangja beszél...« Illegális rádióállomás mű­ködik a BBC ipari reklám te­levízióadásának hullámhosz- szán. Most övé a szó, hogy fel­rázza az angol népet. A televízió nézői feszült fi­gyelemmel kísérik a készülék ) »műsoron kívüli« adását Olyan emberrel folytatott interjút hallanak, akit min­denki ismer és tisztel a sziget- országban. A Százak Tanácsá­nak vezetője,. Russel profesz- szor beszélget a titkos rádió- állomás egyik fiatal bemondó­nőjével. A mindenki által tisztelt professzor figyelmez­teti hallgatóit az atomháború veszélyére, és fölemeli szavát a nukleáris lefegyverzéséért A londoni Daily Worker tu­dósítójának sikerült érintke­zésbe lépnie a titkos rádióadó névtelen bemondónőjével. A, kellemes hangú lányt eddig csak keresztnevéről ismerték: Lynn-nek hívják. Nagyon csinos szőke asszonyka, foglalkozása titkárnő. Nemrégen ment fér- hez. Lynn azt is elmondja, hogy az adóállomás négy hó­napon belül képeket is tud kö­zölni. Rövidesen más közvetí- tőáUomásokat is állítanak fel Walles-ben, Yorkshire-ben és valahol Skóciában. Ezek az új közvetítőállomások is a Lon­donból, illetve az egyik kül­városból sugárzott ötperces adásokat fogják átvenni. Mindezt a televízió hullám­hosszán közvetítik, amikor a reklámadásnak vége, mert min Lynn mondja: »Nem akarunk senkit sem ok nélkül magunkra haragí­tani.« Akik a titkos adóállomás működését irányítják, nagy terveket kovácsolnak. Hama­rosan neves művészek hang­ját is lehet majd hallani. Saj­tóértekezleteket, tömegtünte­tésekről készül helyszíni tudó­sításokat akarnak közvetíteni. Az angol rendőrség megold­hatatlan feladat előtt áll. Még a' világhírű Scotland Yard is kénytelen volt kijelen­teni, hogy a legtökéletesebb műszerekkel is képtelenek az adó nyomára bukkani. Az adás időtartama olyan rövid, hogy nem tudják az adót be­mérni. Éppen ezért már hosz- szabb ideje zavartalanul csen­dül fel Angliában a »Nukleá­ris lefegyverzésért küzdő bi­zottság« hangja. A béke ellenségei dühön gé­nek, de az adóállomás műsorát a televízió nézőinek milliói hallgatják feszült figyelemmel. (Berliner-Zeitung) Épületes szórakozás ... Kaposváron az Ady Endre utcában dolgozó útépítő munkások nagyon érdekes szórakozást találtak ki ma­guknak. Pihenőidejükben a járdán ülve kisebb-nagyobb kavicsokkal dobálják az ar­ra menő nők lábát. Közben kíváncsian lesik a hatást. Hogy meddig fog ez tartani? Ameddig késik az a hatás, amely nem a »megdobnak kővel, dobd vissza kenyér­rel« elven ■ alapul, hanem sokkal gyakorlatibb, köz- vetlennebb... Hozzáfűzni­valónk még: olcsó játék...-— sm — Gázvezeték v mint kábel A Szovjetunióban azzal kísérleteznek, hogy a gáz­vezetékeket használják fel rádió- és televízióadás, vala­mint távbeszélés céljaira. Dr. Kaznacsejev szerint a vezetékek belső falát vezető réteggel — rézzel vagy alu­míniummal — kell »kibélel­ni«. Ez tíz televíziós csator­nához képez »koaxiális ká­belt«, spirális formában pe­dig száz televíziós csatorna és ezer telefonbeszélgetés hordozója lehet Honnan származik a talált pénz? Az Egyesült Államok la­kosai lyukas zsebükön ke­resztül vagy elhagyott pénz­tárcájukkal évente összesen 700 millió dollárt veszítenek eL Michelangelo álma megvalósul Michelangelo annak ide­jén arról álmodott, hogy szobrokkal borítsa az egész hegyoldalt Carrara »a már­vány fővárosa«, mellett. Négy évszázad után ez az álom megvalósulni látszik. A tervek szerint a márvány- í hegyoldalion létrehozzák a í világ legnagyobb, szabad ég \ alatti múzeumát. A hegyol­dalt a világ legkiválóbb szobrászainak művei fogják borítani. Végig szobrokkal ékesítik az odavezető 40 ki­lométer hosszúságú utat is. Tizenkilenc éve nem mer kilépni a házból Edip Muszfcafa nukustaki, Kumanovo környéki lakos önkéntes szobafogságra ítél­te magát, mert szomszédai vérbosszút akarnak állni rajta, amiért 1944-ben önvé­delemből megölte egyikük apját A megölt férfi család­ja kezdetben Edip minden rokonát vérbosszúval fenye­gette, de ahogy műit az idő, mindannyiuknak megbocsá­tott, csak a törvény által fölmentett Edipnek nem, aki az udvarra is ritkán mer kimenni, mert szomszédai rendkívül jól céloznak. Sm&miXépfáp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj esy hónapra 11 S­Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents