Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-25 / 172. szám
Szerda, 1962, július 35. 3 SOMOGYI ijfPbAff Jobban kell támaszkodni a dolgozok kezdeményezéseire Ötéves tervünk irányelvei I szerint a termelés növekedését kétharmad részben a termelékenység emelésével kell elérni, megyénkben viszont még fele részben sem segített a termelékenység. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége az első félévet értékelő ülésén megállapította, hogy nagyrészt helytelen nézetek okozták ezt az eredménytelenséget. Sokfelé úgy tartották, hogy a termelékenységet csak új gépek üzemibe helyezésével lehet fokozni, megfeledkeztek a munkaszervezésben, az újításokban, a fejlettebb munkamódszerekben rejlő tartalékokról. Ezekre pedig nemcsak lehet, hanem kell is számítani. Az újítások újításokat szülnek, ahol munkaszervezési problémákkal foglalkoznak, ott újabb, a termelést előre lendítő ötletek vetődnek fel. Folyamatossá lehet tenni a tartalékok felhasználását, ha rendszeresen foglalkoznak vele, ha az üzem minden dolgozója szívügyének tekinti munkája javítását. A műszaki fejlesztést éppen ezért a dolgozók kezdeményezésére támaszkodva kell végrehajtani. Segíteni kell újító tevékenységüket! Csaknem minden emberben él valami alkotó nyugtalanság, de ez gyakran lelohad, ha segítség helyett értetlenségre talál a műszakiak körében. Pedig a műszakiaknak támogatniuk, sőt szorgalmazniuk kellene az újítók munkáját. Az újítókat nem szabad »kellemetlen-« emberekként kézélni, el kell ismerni tevékenységük fontosságát. Sokfelé a bürokrácia útvesztőjében akadnak el a kezdeményezések. Nem bírálják el idejében a javaslatokat, s emiatt az elgondolás szerzője kedvét veszti. Hatalmas erőfeszítéseket tesznek a vasutasok, hogy több árut és gyorsabban szállíthassanak. A küldemény fogadója azonban hosszú órákat, esetleg napokat vár a kirakással. Ha sürgetik? »Fizetek álláspénzt« — mondja. A büntetés azonban vajmi kevés, abból még nem lesz szabad rakterűiét és üres Vagon. A TRANSZ VILL-nál élénk munkaverseny volt, és mindig az öntöde kezdeményezett. Most alig lehet az öntödében versenymozgalomról beszélni. Ez az üzemrész ugyanis egyik napról a másikra dolgozik, rendszertelen a rendelés, nem tudnak tervezni és célokat kitűzni. Kisebb, de hasonló problémákat találunk más üzemrészekben is. Az ötvenmillió forintos második félévi tervből négymillió kétszázezer forintra még nincs munka. — Ki tudja, mit gyártanak majd a harmadik és a negyedik negyedévben? A bizonytalanság miatt kapkodás lesz, növekszik a selejt. Nem kötötték le az Építőipari Vállalat éves kapacitását sem. Nem tudnak konkrét terveket készíteni. S ez kerékkötője a termelésnek, a munkaversenynek. Ha nincsenek reális feladatok, nem lehet reális a verseny célkitűzése. Helyesen mondták az értékeléskor: »A verseny és a felajánlás a terv kritikája is.« Idélt füllend Ült megyénk üzemeiben a szocialista munkaverseny. Előbb a felszabadulás évfordulójára, majd partunk közelgő kongresszusa tiszteletére születtek felajánlások. Szaporodott a szocialista címért küzdő brigádok száma. 1961-ben 426, ez év első öt hónapjában már 580 brigád küzdött a cím elnyeréséért, s az utóbbiak közül 71 megszerezte a kitüntető elnevezést. E mozgalom nagy szerepet tölt be a dolgozók tudatának átformálásában. A brigádok gondot fordítanak a dolgozók erkölcsi fölfogására, politikai, szakmai Vagy általános műveltségének emelésére. A brigádok fejlődése nyomán születhettek meg néhol az önbérkifizetések, s jött létre helyenként a szocialista munkaverseny magasabb formája, a »Szocialista munka műhelye« címért indított küzdelem. A szakszervezetek és a vállalatok vezetőinek további feladata, hogy segítsek a dolgozók kezdeményezését, fejlesszék a versenymozgalom nevelő szerepét. Biztosítsák állandóan és rendszeresen a munkaverseny nyilvánosságát, s az élenjáró dolgozókat részesítsék nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben. Ha a munkaverseny a tervek kritikája, akkor a termelési tanácskozás a dolgozók öntudatának, a vezetés színvonalának a fokmérője. A széles látókörű, öntudatos dolgozók kötelességüknek érzik, hogy a termelést érintő elképzeléseiket, vagy a hiányosságokat közöljék munkatársaik s az üzem vezetői előtt. Lehet vitatkozni a termelési tanácskozáson egy intézkedés helyességéről, egy-egy dolgozó jutalmazásáról vagy kitüntetéséről, munkaszervezési problémákról stb. Rengeteg elgondolás vetődhet föl: termelést gátló jelenségek bukkanhatnak felszínre, a munkaverseny üzemen belüli fonákságairól és a megoldás módjáról tanácskozhatnak a dolgozók. Sok olyan problémáról, amelyeknek megoldása segíti a termelés és a termelékenység emelését. Roland Ferenc Csúcsforgalom a Balatonnál Egyszerre 56 000 üdülővendégnek terítenek Július, augusztus csúcsidénynek számít a Balatonnál. Most a magyar tenger partján mintegy 600 üdülőben és sátortáborban körülbelül 56 000 beutalt vendég tölti egyszerre szabadságát. Az itt üdülők étkezésére külön keretet biztosít a népgazdaság. Erre a nyári idényre is már előre mintegy 600 vagon zöldség-, gyümölcs- és főzelékfélét, s mintegy 100—120 vagon savanyúságot és főzelékkonzer- vet tartalékoltak. A- múlt héten — és ez csúcsidényben általános — többek között százezer kiló húst és húskészítményt, mintegy 110 000 liter tejet, több, mint tízezer kiló vajat, 6000 kiló halat és 250 000 tojást fogyasztott az 56 000 beutalt üdülővendég. A beutaltakon kívül körülbelül 50 000-ren pihennek ezekben a hetekben a szállodákban és a magánnyaralókban, s a hétvégi vjkendezők száma is megközelítette vasárnap a százezret. (MTI) Makrisz Agamemnon műve Mauthausenben A német fasiszták által elhurcolt és a mauthauseni koncentrációs táborban meggyilkolt több tízezer magyar áldozat emlékművét, egy monumentális alkotást a tábor fel- szabadulásának évfordulóján, 1963. május 5-én leplezik le. Az emlékmű Makrisz Agamemnon szobrászművész alkotása. (MTI) £«si Mihály — Becse Károly: égíonísf a Tiu Fan jobbra kanyarodott, de nem távolodott el túlságosan. Állandóan szemmel tartotta a páncélautót, amely vadul tüzelt az őserdő felé. Leért a hegy aljába és körülbelül 10 méterre távolodott el a páncélautótól. Tovább a sziklák védelmében már nem kúszhat. Egy 10 méter« útszakasz volt hátra. Ezt kell megtennie, és akkor a kocsi mögött van. Két megoldás kínálkozott. Vagy kúszik tovább az úton minden fedezék nélkül a kocsi hátához, vagy kiugrik a szikla mögül és rohamoz. Futva hamarabb teheti meg az utat és talán nem is veszik észre, hiszen eléggé oldalt van, a páncélkocsiban levők pedig előre, az őserdő felé figyelnek ... Tiu Fan az utóbbi megoldás mellett döntött. Rohamoz. Előkészítette géppisztolyát. .. Egyről azonban megfeledkezett. Zwara alhadnagy katonái ugyanis abbahagyták a tüzelést, nehogy a fiút találják el. A páncélkocsiban levő légionisták az általános fegyverropogás közepette is észrevették, hogy kocsijukat nem lövik. Figyelni kezdtek , mi ennek ae oka. Tiu Fan kiugrott a szikla- mögül, géppisztolyát lövésre készen tartotta. Alig tett néhány lépést az úton, géppisztolysorozat hangzott. Tiu Fan előrezuhant, kezéből kiesett a fegyver ... A fiú mintha parancsnokát, Nao Tinget látta volna még maga előtt, sőt hallani vélte hangját is... »Ne félj, minket nem győzhetnek le ...« »Mindaddig élünk, amíg él ez a szó: szabadság!« »Ez pedig örökké élni fog...« Aztán elsötétült előtte minden. Zwara dühösen rántotta le magasba tartott kezét. — Tűz! A géppuskák, golyószólók újra felugattak. Az alhadnagy maga is odahasalt az egyik elárvult golyószóró mellé és tüzelt. A páncélautó három fegyveréből az egyik elhallgatott. A fegyver csöve először megbillent, majd az égnek meredt mozdulatlanul... Kezelője elnyúlt a kocsi aljában, éppen ráesett az egyik jajgató, nyöszörgő sebesültre. A páncélautóból .már csak Schwehr- nach őrmester és egy tizedes tüzelt... A karaván elején, a második páncélkocsi megmozdult és óvatosan előrecsúszott a kilőtt első kocsi és a tank mellett. Nagy nehezen el tudott mellettük menni. Amikor kiért a kanyarból, felgyorsított, és teljes sebességgel vágtatott Bá-Kán felé. Ezt látva, a harmadik páncélautó is követte a menekülőt. Az első teherautó nem tudott a kilőtt negyedik páncélkocsitól előrehaladni. Azonban óvatosan mégis megindult, lassan a páncélkocsi kiálló hátsó részének ment, és mintegy fél méterrel oldalra tolta. Ezután kissé hátratolatott, majd előrelendült, öt teherautó követte. Thin Lin éppen ki akarta adni a tűzparancsot, amikor Nao Ting melléje ugrott. — Ne lőj! — kiáltotta. — A teherautókra ne tüzeljetek! Valahol hátulról még egy páncélkocsi nyomult előre, mögötte bukdácsolva, nagyokat zökkenve három teherautó ... Amikor Schwehmach őrmesMINDIG EGYÜTT Mielőtt elindultam, azt mondta valaki: »Rinyaková- csiba érdemes elmenni, az ottaniak nagyon szépen állnak, mindenük kétszer meg van kapálva!« Ez a néhány mondat csengett a füleimben, amikor a Petőfi Tsz határában jártam, és most is eszembe jut, amikor visszagondolok a Rinya- kovácsiban töltött napra. Az apró változást ugyanis gyakran elkerüli a figyelem, de az éles ellentét megálljt parancsol a gondolatnak. Miért, mondom ezt? Mert aki egy évvel ezelőtt ebben a községben járt, az ma nehezen hiszi el, hogy ugyanazon a helyen van. Reggel találkoztam Csalos Lajos bácsival. Álig akartam elhinni, hogy egész éjjel talpon volt, és nemcsak az éjjeliőr, hanem az ellenőrző bizottsági elnök szemével is figyelte a határt. Nem árt vigyázni, mert szállítják a széna utolját. Nem szabad előfordulni, hogy kétharmad rész kerül a taghoz és a maradék a közösnek, mint tavaly. A kovácsműhelybe tartott Lajos bácsi fürgén és frissen. — Van a növényvédő gépen egy kis igazítanivaló — mondta —, délelőtt meg beli csinálni, mert délután meg akarom permetezni a dohányt. Még ez is az ő feladata? Igen. Növényvédelmi felelős, és nem is akármilyen. Fáradhatatlanul végez mindent, amolyan ezermester. A műhely ajtajából még visszaszól: — Délután kint leszek a dohányföldön. Az árpatáblán traktor dü- börgött. A keresztekbe rakott kévék között már forgatta a földet Hegedűs János traktoros. Még ugyan akad lábon álló árpa, de nem lehet késlekedni a tarlóhántással sem, mert ide másodvetésként köles kerül. A kukoricatáblán néhány asszony kapál. Egy kevés van még másodszori kapálásra. Nem gazos a föld. szépen fejlődnek a növények. — Az idén sokkal szorgalmasabb a nép — mesélte Di- vianszki Józsefné. — Tavaly? Ha jaj! Ilyenkor kapáltuk először, aztán az aratás miatt félbemaradt. S az eredmény: ff forintos egység. Az asszony legyint, gondolni sem szeret rá. Körülmutat. Büszke a határra és szorgalmas társaira, Gölczöl Zoltán- néra, Horváth Györgynére, Papp Jánosnéra, Csordás Fe- rencnére, és ki győzné sorolni a többieket, akik az idén, közös gazdálkodásuk második évében megváltoztatták a falu képét .ti G Tavaly a kaposvári járásban Rinyakovácsi az utolsók között ballagott. Szervezetlen vezetés, hibás, rossz munka- szervezés, megmunkálatlan földek, burgonyatermő vidéken 24 mázsás átlagtermés, szabálytalanul nagy háztáji, a közös vagyon hanyag kezelése jellemezte a gazdálkodást. A • • • vezetőt leváltották — az emberek maradtak. És ezek az emberek az idén csodát műveltek. Csodát? Nem! Csak dolgoztak. Belátták, hogy úgy tovább nem lehet boldogulni. — A kovácsi határ régen nem volt ilyen szép, mint ma — mondta valaki. Hogy az elnöknek, Köves Imrének ez néhány álmatlan éjszakájába került? Megérte. — Az embereki, a falu mim den fáradságot megér. Köves Imre mosolygós tekintetű ember, de tud néha nagyon szigorúan is nézni. Kivált eleinte volt szükség erre. Harag sohasem lett belőle, és nem kellett senkit büntetni. Nemcsak puszta kötelességtudásból. dolgozik a közösért, hanem őszintén szereti is az embereket. Ez a szeretet segítette elő a jó irányítást. — Foglalkozni kell az emberekkel, beszélni velük, és mindig köztük lenni. Mert megkívánják, hogy ott áll- jcm mellettük a vezető, velük legyen nemcsak a mun- kában, hanem minden egyéb gondban, bajban is... — Még a nyomorékok is eljönnek — hallottam az utcáról valakinek a hangját. Valóságos menet indult meg kora délután a • búzatábla fetó. öregek, gyerekek, erős kaszás férfiak és napbamította nők tarka sokasága. Vágni kell az olasz búzát, mert nem jön gép, és kiperegne a szem; S a táblán suhogni kezdtek a kaszák. Huszonnégy kasza- pár lepte el a vöröses barna kalásztengert. S milyen gyorsan dőlt a gabona, milyen gyorsan szaporodtak a kévék! — Jó dolgos emberek éltek itt mindig — mondta Lőrincz Józsefné míg terítette a kötelet. — Én azt mondom, jó dolog ez a szövetkezet. Egyre jobban kialakul az egyetértés. Megfog egy kalászt, kimorzsolja tenyerébe a szemeket. — Micsoda termés, egy kis Izalászban mennyi mag! Szegény ipám, hogy szeretett volna kijönni segíteni, de majd holnap. Kihozza a fiam kocsival, ő takarmányos. Az öreg 84 éves, menni nehezen tud, de a munkát még bírja. Az egyik csoport énekelni kezd. A szélső kaszápár, Györfi József csapata már jócskán előrehaladt. Az elnök kiveszi Józsi bácsi kezéből a kaszát, a többiek megállnak egy pillanatra és nézik. — Jól teszi, hogy segít nekünk — szól hozzá Györfiné —, nem azért, de mi vagyunk a rohamcsapat. Szélsők a táblán és elsők a munkában! Prélok, Józsefnének azt mutatja az elnök, hogyan lehet a kötözőbottal ezt a kemény- szárú gabonát könnyen és jól átkötni. Az asszony mosolyogva nézi. — De jó7 a kezére áll az elnöknek! S mire este lett, a táblán nem sok búza állt lábon. Fáradtan, verejtékesen, porosán ballagtak hazafelé az aratók. Ismét sokat dolgoztak magukért, mindnyájukért. Ez a szorgalom meglátszik majd az eredményeken. így akarják valamennyien. Vörös Márte tér észrevette, hogy néhány teherautó menekül, kiugrott a páncélkocsiból és a menekülők után szaladt. Már-már elérte az utolsó teherautót, amikor az egyik szikla mögül kiemelkedett Nan Liu őrmester, az elesett Maronics hadnagy helyettese és géppisztolysorozatot zúdított a légiósra. ... Nao Ting, a parancsnok Tbin Linhez fordult. — A többi kocsi már nem tud elmenekülni. Vagy azért, mert helyzeténél fogva képtelen megmozdulni, vagy azért, mert a vezető elesett. Adj parancsot a rohamra!... Thin Lán eltűnt, majd néhány perc múlva az egységek hatalmas ordítással elindultak. Óvatosan, mégis gyorsan haladtak lefelé. Az út felől alig tüzeltek rájuk. Maronics hadnagy egysége, Nan Liu vezetésével érte el leghamarabb az utat. Az őrmester 14 katonájával egymás után átkutatta a kocsikat. A 11 teherautó közül hétnek nem volt vezetője, négy kocsiban pedig ott volt a vezető és a kísérő is, vérben fagyva ... — Tizenegy teherautó maradt itt, közülük öt üres. Hat kocsi lőszert és élelmiszert zsákmányoltunk — jelentette a közben leérkező parancsnoknak. — Megfizettünk érte — válaszolta halkan Nao Ting. — Majdnem húszán adták érte életüket... Több sebesültünk is van, őket azonban talán sikerül megmentenünk ... Hála azoknak, akik elláttak bennük két gyógyszerrel kötszerraL*.Thin Lin főhadnagy felé for-; dúlt. : — Kezdjétek meg a lőszer el-f szállítását... Ha a karaván rá-| diósának sikerült leadnia je-; leütését, akkor körülbelül egy! óra időnk van ... Bá-Kán van; ide a legközelebb, bizonyára az; a helyőrség kapott utasítást ar-| ra, hogy segítséget adjon Cour-; tie főhadnagynak. Pantenier; kapitánynak Bá-Kán ban három | tankja van és jónéhány páncél-; autója ..: Mire ideér, be kell; fejeznünk... Indulj, fiam! | Thin Lin futólépésben eltűnt; a vízmosás irányában. Nao; Ting pedig a többiekhez for-í dúlt. ; — Mi pedig eltemetjük ha-; lottainkat... testvéreinket,; akik életüket adták a szabad* Vietnamért. Nem egészen egy* óra alatt készen kell lennünk...« * * * ; A Bá-Kán-i erőd olyan volt,; mint a felbolygatott méhkas.* Mindenki szaladt, rohant; at szemekben rémület ült, a kapi-; tány káromkodott, mint a zá-* poreső. ! A karavánból három páncél-* kocsi és kilenc teherautó ér-; kezett meg. ♦ A kiküldött erősítés egyetlen; vietnamit sem talált, csak 17; sírt a vízmosás mentén. A ha-| lottak között nemcsak vietna-; miak voltak ... A Bá-Kán-i felmentő csapat! órákig kutatta az őserdőt,; azonban semmi nyomot nem| talált; sem azt nem tudta meg! hová, merre vitték a lőszert.! sem azt, hogy a vietnamiak | merre vonultak vissza. (Folytatjuk.)