Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

Szerda, 1962. július 4. 3 SOMOGYI Az országgyűlés keddi ülése álló- és forgóeszköz felhaszná­lásával érnek el, úgy hozzá­(Folytatás az 1. oldalról.) A műszaki haladásnak nem kevésbé fontos feltétele a fo­lyamatos gyártmányfejlesztés. Még mindig előfordul, hogy nagyobb becsülete van annak az üzemnek, amelyben a ter­melés mutatószámai valamivel jobbak, még akkor is, ha a gyártmányfejlesztést elhanya­golja. Ahol így van, ott vál­toztatni kell ezen. A műszaki-technikai színvo­nal gyorsabb emelésének és a gazdaságosság javításának egy­aránt fontos feltétele a köz­ponti és üzemi kutató-, kísérle­tezőmunka szélesítése. Iparunk műszaki haladását, versenyké­pességét azzal alapozhatjuk meg ltegjobban, ha növeljük ama termékek arányát, ahol a termelés korszerű magyar ta­lálmány vagy szabadalom alap­ján folyik. A beruházások Mvitelezésé- ben is rengeteg tartalékunk van még. Gyorsabb és jobb minőségű kivitelezéssel előre­hozhatjuk az üzetnbe helyezést, fokozhatjuk a nemzeti jövedel­met Minthogy gazdasági fejlődé­sünk szempontjából döntő je­lentőségű a beruházások haté­konyságának növelése, az 1961. évi tapasztalatok alapján indo­koltnak látszik, hogy a gazda­sági minisztériumok munkájá­ban központibb helyet foglal­jon el a beruházások előkészí­tése és a kivitelezés koordiná­lása. Az iparirányítás napi­renden levő továbbfejlesztése során a kormány célul tűzi ki többek között ezt is. A gazdaságosság növelésével szorosan összefügg a gazdasá­gosabb exportáru-struktúra ki­alakítása. A múlt évben is, je­lenleg is tapasztalhatjuk, hogy mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban vannak kiemel­kedően jó, vannak átlagos gaz­daságosságé, de sajnos, vannak kifejezetten gazdaságtalan ex­porttermékeink is. Nyilvánvaló érdeke a nép­gazdaságnak, hogy minél in­kább növekedjék a jó gazdasá- gosságú exporttermékek há­nyada, és szűnjék meg mielőbb a gazdaságtalan termékek ex­portja. Ezt a célt egyes termé­keknél az önköltség gyorsabb leszorításával, más cikkeknél a minőség javításával érhetjük el, de akadnak olyan termékek is — főként nagyon anyagigé­nyes termékek —, amelyeknek gyártását célszerűbb beszüntet­ni és a felszabaduló kapacitás­sal más, gazdaságosabb ex­porttermék gyártását megkez­deni Az exportstruktúra javí­tását a termelő és a külkeres­kedelmi vállalatok fokozott együttműködése eredményez­heti. A múlt évi gazdálkodás­nak kedvezőtlen tünete volt a tervezettnél lénye­gesen nagyobb készletnö­vekedés. Az állami válla­latok és szövetkezetek készletei a tervezett 7 szá­zalékkal szemben 14 szá­zalékkal nőttek. Az indokoltnál jobban növe­kedtek a készletek az iparban és a kereskedelemben is, mind a bel-, mind a külkereskedel­mi vállalatoknál. A készletek növekedése önmagában véve még nem káros, hiszen a bő­vülő termelés és forgalom egy­re növekvő készletállományt igényel. A múlt évi készlet­emelkedés azonban erősen meg­haladta azt a mértéket, ame­lyet a népgazdaság fejlődési üteme indokol. Az okok között a vállalatoktól független té­nyezőket is találhatunk. Ilye­nek a fogyasztás növekedésé­nek mérséklése, a beruházások csökkentése, az export fokozá­sa, amelyek a javak termelése és felhasználása között kisebb átmeneti összhanghiányt ered­ményeztek. Ezeknek a lénye­gében népgazdasági okok ár­nyékában azonban sok-sok vál­lalati hiba is meghúzódik. Meg kell említeni a rendelés nél­küli gyártást — rendszerint tervtúlteljesítés formájában —■, a helyenként túlzott anyagbiz­tosítást, a kooperációs szállí­tások tervszerű tlenségét és a vállalati vezetők közömbössé­gét a készietnagyság tekinteté­ben. A tavalyi tanulságokat levon­va az idén népgazdasági síkon is, vállalati síkon is hatékony intézkedések szükségesek a helyzet javítására. Már ez évben igyekezni kell a lekötött készletek ' egy részét mozgásba hoz­ni, felhasználni a gazda­sági vérkeringésben. Ennek érdekében a miniszté­riumok több intézkedést tet­tek, amelyeket pénzügyi esz­közökkel is alátámasztunk. A Nemzeti Bank csökkentette a vállalati készletidő normákat, megszigorította a hitelnyújtási feltételeket, és emelte a bün­tetőkamatok rátáját. Az anyagi érdekeltségi rend­szer továbbfejlesztésével is kí­sérletezünk, mégpedig olyan irányban, hogy megszüntessük a vállalatok közömbösségét a legkorszerűbb állóeszközök ka- ■ padlásának kihasználása és a lekötött készletek nagysága te­kintetében. Ebben az évben 24 ipar- vállalatnál kísérletképpen úgy módosítottuk a nye­reségrészesedési rendszert, hogy az év végén a több­letnyereség mellett figye­lembe vesszük a vállalati álló- és forgóeszközök nagyságát is, amennyiben 100 forint árbe­vételt az előző évinél kevesebb tesszük az egyébként járó nye­reségrészesedéshez, ellenkező esetben pedig bizonyos részt levonunk abból. Népgazdaságunk eddigi fej­lődéséhez és az 1961. évi ered­ményekhez jelentősen hozzájá­rult a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában részt vevő országok együttműködése és a velük lebonyolított külkereske­delem magas szintje. Enélkül gazdasági fejlődésünk eddig is elképzelhetetlen lett volna. Most új, nagy lehetőségek tárulnak fel az együttműködés szélesítésére. A KGST-orszá- gok képviselőd által nemrégi­ben elfogadott, »A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei« című dokumentum nagy jelentőségű hazánk szá­mára is. Az alapelvek érvénye­sítésével meggyorsulhat ha­zánkban az ipar szerkezetének kedvező átalakítása, a terme­lés és a termékek sízakosítása, s ezek — saját erőfeszítéseink­kel párosulva — biztosítják számunkra a leghaladottabb technikával történő, nagy szé- rdájú termelésből fakadó elő­nyöket. A szocialista nemzet­közi munkamegosztásban való részvételünkkel egyidejűleg fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a tőfeésorszá- gakkal és az újonnan függet­lenséget nyert országokkal is. A pénzügyminiszter befejezé­sül a képviselőknek elfogadás­ra ajánlotta az 1961. évi álla­mi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott expozéja után dr. Dabronaki Gyula, a terv- és költségvetési bizottság tit­kára, a törvényjavaslat elő­adója szólalt fel. Ezután szünet következett, majd Vass Istvánná elnökleté­vel folytatta az országgyűlés a költségvetés vitáját. Németh Károly képviselő volt a követ­kező felszólaló. Ezután Pioker Ignác budapesti képviselő szó­lalt fel, hangsúlyozva a szak­munkás-utánpótlás fontosságát. Ebédszünet után dr. Beresz- tóczy Miklós elnökletével foly­tatódott a vita. Ebben felszó­lalt Csergő Jártas kohó- és gépipari miniszter, dr. Sáró András Békés megyei képvise­lő, valamint Hodek József Ko­márom megyei képviselő. A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után az elnök az ülést bezárta. Az országgyűlés szerdán folytatja az 1961. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalását, majd az interpellá­ciókra kerül sor. EGY MUNKASASSZONY SZÖLT: segítsük elő, hogy Hangyásmál-hegyen, ahol la­kik, legyen villany. Ez a Ke­let- és Nyugat-Ivánfa közt levő völgykatlan — harminc család birodalma — Kaposvár­hoz tartozik. Ök is fizetik a városfejlesztési hozzájárulást — mondta az asszony, tehát igényt tarthatnak a villanyra is. Ha útjuk, járdájuk jó ideig nem lesz is, de legalább ne petróleumlámpával kelljen világítaniuk.. s ^Hangyásmál-hegyen meggyőz ződtem róla, hoigy mit jelente­ne a harminc családnak a villany. Elképzeltem, mekkora lenne az öröm, ha ott is fel- zúghatnának a háztartási gé­pek, megszólalhatna a rádió, a televízió, és esténként tud­nának tanulni, olvasni az em­berek. Csak odakint lehet iga­zán megérteni, hogy miért néz harminc csalód minden reggel olyan sóvárogva a környéken látható egyetlen villanyoszlop­ra, amely ott áll a hegytetején, s amelyről be lehetne kötni Hangyásmál-hegy házait az áramszolgáltatásba. A lakók kiszámították, hogy hány vil- lamydúcra lenne szükség. El­határozták, hogy kifizetik va­lamennyinek az árát E célra 500, 600, sőt némelyek 1000 fo­rintot is felajánlottak, hogy megkönnyítsék a tanács' dol­gát. A városból — úgy mond­ják — jártak már kint hiva­talból, megígérték, hogy né­hány hónap -nyúlva bekötik- a villanyt Elmúltak a hónapok, s újabb ígéretet kaptak: a kö­vetkező negyedévben meglesz a _ villany. Ezalatt Hangyás­mál-hegyen. többen, hogy időt ne veszítsenek, ^szereltették házukba a vezetéket De a kö- következő negyedév is elmúlt, és semmi sem történt a villany ügyében. A hangyásmól-hegyi- ek most már türelmüket ve­szítették, ezért kérik az újság segítségét. DE NEHÉZ MOST MEG­ÍRNI NEKIK, hogy nem né­hány hónap, de előreláthatólag még másfél év múlva se lesz villanyuk! Miután ugyanás Hangyásmál-hegyen jártam, elmentem a városi tanácsra is. Megtudtam, hogy a villamosí­tásnál HangyásmáL-hegy egye­lőre nem jön számításba. Igaz ugyan, hogy a faluvülamosi- tás befejezésével most nagyobb lehetősége van a városnak, hogy árammal lássa el a még petróleumlámpás részeket (a Kecel-hegy két oldalának, az Erdősor utcának, a Róma- hegynek, a textdlművek kör­nyékének bekapcsolásával ezt már meg is kezdte), azonban még mindig kilenc olyan utca van a városban, ahol villamo­sítani kell. Ezeknek és a még hátralevő külterületeknek a villamosításához 11 kilométer hosszú vezeték megépítésére &uzi Mihály — Becse Károly: 1 AZ 57081-ES 1 égionísf a Nem tudta, mit tegyen. For­rott, kavargóit benne minden— Újabb cigarettára gyújtott. Ek­kor jutott eszébe, hogy a nála levő műszereket még nem ad­ta le.. . Idegesen nyitott be a kötö­zőszobába. Szerencséjére sen­ki sem tartózkodott bent. Előszedte a műszereket, injek­cióstűket, megtisztogatta, s a helyükre rakta. Éppen befejezte munkáját, amikor az udvaron feltűnt az orvos. Kezében most is tenisz­ütő volt, jobbján pedig a sző­ke nővérke. Gazsó magára vette köpe­nyét, 'és az 1-es kórterembe sie­tett, Amint belépett, egy pilla­natra meghökkent. A terem másik végében Ti-tit pillantot­ta meg. A lány munkáját vé­gezte: kiöntötte a hamutartók­ból a cigarettavégeket, meg­igazította az asztalokon a ko­pott térítőkét... Amint a fiú belépett, egy pillanatra meg­állt, maid alig észrevehető roo- Bolyt küldött feléje... Gazsó pillanatnyi zavara fel­oldódott. Szívét valami nagy- nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Leikéből egyszerre egy csomó vívódás, kétely tűnt el.. . A lány éppen befejezte mun­káját, és kilibbent a kórterem­ből, amikor az orvos bejött. Gazsó mosolyogva sietett a ka­pitányhoz, megtette rövid je­lentését, aztán közösen meg­kezdték a vizitet. Rövid ideig tartott. Az orvos ledobta köpe­nyét, és sietett az udvarra, ahol várta partnere. Gazsó a kötözőbe sietett. A tizedes, aki kerüli őt, mint a rákfenét — sehol sem volt. A fiatal németet raktári sikkasz­tásért lecsukták, a tizedes pe­dig most már alig-alig látható a kórházban. Gazsónak emiatt jóval több a dolga, de most örült neki. Miután meggyőző­dött róla, hogy senki sincs a közelben, néhány gyógyszert kiválasztott a szekrényből, s nadrágja zsebébe rejtette, inge derekába pedig kötszert rakott. Begombolatlan fehér köpenye mindezt nagyszerűen eltakar­ta ... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszereket, majd még kétszer-háromszor for­dult ... Végül egy üveg konya­kot is szobájába vitt... A be­teg felgyógyulásához ez is szükséges... De hogyan viszi ki ezeket az erődből? ... Fel-alá járva töp­rengett, amikor egyszerre hom­lokára csapott. Megvan!... Délután hat óra tájban átöl­tözött. Tiszta egyenruhát és alsóneműt vett föl, a piszkosat pedig belegyömöszölte a hajó­zsákba. A ruhák közé óvatosan odarakta az orvosságokat, a kötszercsomagokat és a konya­kot. Mivel nem volt elég szeny- nyes ruha, néhány tisztát is a zsákba rakott, hogy jól elrejtse tartalmát. Végül sikerült egy olyan batyut összeállítania, amely minden oldalról puha volt, s bárki megtapogathatja, úgy érzi, ruha van benne. Igaz, talán fölösleges is ez az óva­tosság, hiszen a Ti-ti által le­vitt hajózsákot úgysem szokta: az őrség megnézni. Minden őrj tudta, hogy abban a kórház? vagy a parancsnokság valame­lyik tagjának szennyese van,: melyet a lány odahaza kimos,: néhány nap múlva pedig kiva-| salva, rendbe szedve vissza­hoz... Gazsó izgatottan várta a va­csorát és a lányt. Ti-tí végre megjelent. Egye-? nesen, mosolyogva lépett a; szobába, lerakta a vacsorát. — Este, ha hazamégy, légy| szíves vidd el a hajózsákomat: is — mondotta izgatottan a fiú.f — De hiszen három napja: mostam a ruháidat — csodál-1 kozott Ti-ti. * — De most újra mosni kell!: Fontos. I — Értem. — A lány hálásan: nézett a fiúra. ? — Nagyon vigyázz rá — kér-| te Gazsó. . I Ti-ti a fiú mellé lépett, s. melegen megszorította annak J kezét. : — Nagyon vigyázok rá —: súgta. — Te pedig ... ugye, az| esti szolgálatodon nem teszel? olyat, amivel szomorúságot: okoznál nekem? ... — Nem ... Nem ... Ti-tikém.? — Gazsó kezébe vette a lány» két apró kezét, s elhalmozta? csókjaival. (Folytatjuk t r ígéret van szükség. Először az utcá­kat veszik sorra, aztán jönnek a környező hegyek. A taná­cson azt is elmondták, hogy Hangyásmál-hegyre az áram bevezetése nem olcsó. Mint­egy 100 000 forintba kerülne. Mivel a vezetéképítésnél nem végezhetnek társadalmi mun­kát, a lakók hozzájárulása. el­lenére is mintegy 70—75 000 forint terhelné a tanácsot. A vártnál nagyobb pénzügyi se­gítséget kellene kapnia a vá­rosnak ahhoz, hogy jövőre Hangyásmál-hegyet is be köt­hesse az áramkörbe. MONDOM, NEHÉZ ezt most meginni Hangyásmál-hegyre. Nem ezt a rossz hírt várták tőlem, hanem, hogy szót eme­lek érdekükben, és közlöm, hogy hamarosan nyélbe ütik a villamosítást. Ami a szó emelést illeti, megteszem, hi­szen úgy érzem, jogos a kéré­sük, s elgondolkoztató az az igyekezet és anyagi áldozat, amellyel támogatni akarják a hálózatbővítést. Jó hírrel azon­ban, sajnos, nem szolgálhatok. Vajon mit érnének el vele a hangyásmál-hegyiek, ha most nagylelkűen megígérném, hogy egy-fcét hónap múlva lesz vil­lanyuk; ha úgy tennék, mini azok, akik előttem itt jártak és csupán szépet mondtak* Egy-két hónapról regéltek, ho­lott tudták, hogy egyelőre nincs mód a villamosításra. HasznáLnók-e a harminc csa­ládnak, ha ón is hasonlókép­pen járnék él az igazság tuda­tában? Ugye, nem? Jövőre azt mondanák Hamgyásmál-he- gyen, hogy becsaptam őket, és ez nagyon fájna bizonyárai Mondtam volna meg inkább az igazságot, hiszen az emberek megértik, ha vannak nehézsé­gek, hogy egy terv csak ké­sőbb valósítható meg, de nem értik meg, hogy miért kell va­lamire 'két évet várni, mikor azt mondták, hogy két hónap múlva meglesz. Ezért írom meg hát az igazat, még ha az ígérgetés pillanatnyilag kelle­mes érzése helyett csalódást okozok is vele. AZT SZERETNÉM, ha ilyen csalódást okozó kellemetlen sorokat senkinek se kellene többet leírná. Hisz csalódás sincs ha nincs felelőtlen Ígér­getés. Szegedi Nándor Porosodó rendeletek Kaposváron csaknem ezer a megyében pedig több ezer magán lakóházat kellene sürgősen tataraztatnd. Am a ta­pasztalatok szerint csak kevés házon végzik el a szükséges felújítást. A Minisztertanács a múlt évben több rendeletet adott ki a személyi tulajdoniban levő lakóházak állagának meg­óvásával kapcsolatban. A rendeletek megjelentek, de a la­kosság körében úgyszólván teljesen ismeretlenek. A város lakói már lapunkban is kérték, hogy intézked­jen a tanács a romos épületek lebontásáról vagy helyreállí­tásáról. Eddig azonban még egyetlen magántulajdoniban le­vő lakóházat sem tataroztatott a tanács, noha erre lehetősé­get nyújt az előbb említett kormányrendelet. A városi tanács költségvetésébe nem dísznek van beállítva a kényszertata­rozás céljára előírt félmillió forint. Azért adták, hogy hasz­nálják féli! Ha néhány hanyag háztulajdonost ilyen módon is figyelmeztetnének, bizonyára sokan meggondolnák magukat* A tulajdonosok másik része szívesen szépítené lakóhá­zát, de nem áll rendelkezésükre megfelelő összeg. Célszerű lenne, ha a tanácsok megismertetnék a lakossággal a pénz­ügyminiszter tavaly megjelent 1/1961. sz. rendeletét. Esze­rint OTP-kölcsöm is folyósítható tatarozásra, illetve felújí­tásira. Legföljebb 45 000 forintot kaphat 15 évi törlesztésre az a ház tulajdonos, aki a felújítási kedvezményt igénybe veszi. Mivel a lakosság jóformán semmit sem tad ezekről a rendeletekről, nem kell csodálkozni azon,, hogy nagyon keve­sen kémek állami támogatást. Pedig a rendeleteket nem azért adják ki, hogy az irattárakban porosodjanak. N. S. CBáetfá Elbúcsúzott. Még egyszer, utoljára bement az osztályba, megsimogatta a padokat, az asztalt. Becsukta a szek­rényt, a naplót fölvitte a ta­náriba, s aztán négy évtized sok-sok. emlékével gazdagon kilépett az iskola kapuján... Negyven szolgálati év... Az első világháború alatt vé­gezte a tanítóképzőt. Amikor kinevezését megkapta, Ká­roly király képe még ott ló­gott a tanterem falán. Az új­ságok hadieseményekről, harctéri tudósításokról írtak. Az első szeptember nagyon szomorú volt. Tanítványai közül mind többen jelentek meg kisírt szemmel, riasz­tó feketébe öltözve. Ara­tott a halál. Ö pedig tanított, vigasztalt, könnyeket töröl- getett. Öcs községben volt kezdő pedagógus. Összefogtak a fia­tal tanítók, s hogy feledtetni tudják csak egy kis időre is a bánatot, előadásokat ren­deztek, vagy ahogy ő mond­ja, lámpást gyújtottak a fel­gyülemlett bajok eloszlatásá­ra. Régi dolgozatfüzetek, rajz­lapok kerülnek elő a fiókok­ból. Emlékek a múltból. És rengeteg iskolai csoportkép. Mennyi izgalom, mennyi öröm fűződik ezekhez a meg­sárgult emlékekhez! Fakó dá­tumok, tovaszállt esztendők. Őrzi a füzeteket ma is, ame­lyek az azóta férfivá érett apró legénykék, anyává lett lányok első tollvonásait, első betűit őrzik. Aztán jöttek a negyvenes éipk. Ismét háború. Haditu­dósítások, halottak névsorai. Valahonnan a háború lövész- ■ árkából hazaér a hír. Az egyik — hajdan legkedvesebb — diákja meghalt. Az apa nélkül maradt kislány ott ült az első padban és sírt. Jöt­tek a következő hírek, a má­sodik, a harmadik, a tizedik kedves tanítvány sem jön többet haza. Tanítani kell... vigasztalni kell.... le kell tö­rölni a könnyeket... A hajdani kisdiákok, a csintalan fiúk, akiknek első írásait, percegő tolláiknak rég elhalt zenéjét ott őriz­te ,a füzetekben — emlékké váltak, fájó, szomorú em­lékké. így jött el 1945 tavasza. S aztán még egy dolgos másfél évtized. A régi iskolában sok az új arc. Életkezdő, fiatal pedagógusok tele tervekkel, elképzelésekkel. Leült mellé­jük, tanácsot adott nekik, mielőtt azok osztálynaplóval kezükben először indultak a tanterembe. Nézem az idős tanítónő ke­zét. Hányszor simogatta meg a szőke, barna apróságok ar­cát, hányszor javította ki a rosszul sikerült betűket, szá­mokat. S most letette a kré­tát. Még egyszer végigment a tanterem padsorai között, végighordozta tekintetét az osztály padsorain. Megsimo­gatta az unokák borzas kis fejét, mélyen szemükbe né­zett, s látta, hogy egyik-má­sik szempárból könnycsepp gördül. Hortobágyi Petemé nágocsi tanítónő nyugdíjba ment... Németh Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents